Ki fizesse a gyerek oktatását?

A felsőoktatás idehaza egyelőre még többé-kevésbé az ingyenes kategória (legalábbis több területe), de már eddig is voltak jelei, hogy a felkapott szakok bizony komoly pénzbe is kerülhetnek.

Ha pedig a gyerek most ötéves, érdemes úgy gondolkodni, hogy ő már fizetős felsőoktatásban fog részesülni.

A kérdés az, ki fizesse ennek a költségét.

A társadalom közel egybehangzó véleménye szerint ez a szülők kötelessége.

Amikor az Akadémiákon megkérdezem a hallgatóságot, hogy ha választaniuk kell, hogy a nyugdíjra, vagy a gyerek egyetemére tesznek félre, akkor a hallgatók 80%-a a gyerek oktatását választja.

Véleményem szerint ez nem helyes megközelítés. Néhány indok, miért nem feltétlen a szülőnek kellene fizetnie a gyereke felsőoktatását.

– Az egy hibás közvélekedés, hogy a szülőnek még az egyetemet is kellene fizetnie. Szerintem ha te becsülettel felneveltél egy-két-három -négy gyereket, 18 éven keresztül etetted és ruháztad őket, megtettél mindent, ami egy szülőtől elvárható. Ha nem tudod vagy nem akarod fizetni még az egyetemét is, akkor ennek a felelőssége ezzel átszáll a fiatal vállaira. Egy 18-19 éves már nem gyerek, nyugodtan elvárható tőle, hogy ilyen idősen már felelősen döntsön, áldozatokat hozzon és saját maga is hozzájáruljon a karriere építéséhez.

Személy szerint én nagyon hibásnak tartom, hogy a mai társadalomban a huszonéves felnőtteket legtöbbször még gyerekként kezelik, 22-23 évesen sokuknak még az a legnagyobb gondjuk az életben, hogy hová menjenek bulizni és hogy ki lájkolta őket a facebook-on.

Az ilyen fiatal még akár 30 évesen is otthon lakik a mamahotelben és elvárja, hogy anyu főzzön-mosson rájuk és 35 éves koráig eszébe sem jut, hogy esetleg már lassan neki is saját családot kellene alapítania.

Már 18-20 évesen is sokkal felnőttebbnek kellene kezelni őket és el kellene várni, hogy ők is így álljanak az élethez. Akkor teszed a legjobbat a gyerekeddel, ha felkészíted őt az életre és nem akkor, ha még huszonévesen is meg akarod óvni őt az élet kihívásaitól.

– Ha a szülő adja a pénzt az egyetemre, a gyerek gyakran olyan szakot választ, aminek nagy a presztízse, de csak olyan értelemben, mint egy Iphone-nak vagy Ralph Loren ingnek. Menő és drága.

Az unokaöcsém fejébe vette, hogy ő bizony külföldön fog tanulni, kerül, amibe kerül. Ezt úgy értette, hogy majd a rokonság összedobja neki a pénzt, járt házról-házra, hogy valaki fizesse ki a több milliós költséget.

Érdemes egy fiatalnak már 18-20 évesen azzal szembesülni, mit jelent a lehetőségeken belül választani. Nagyon jó lecke az életről, ha a gyereknek a lehetőségeit is figyelembe kell vennie, vagy meg kell teremtenie a lehetőséget a saját maga számára.

Mindjárt más lesz a büfé-ruhatáros szakok vonzereje a gyerek számára, ha neki kell diákhitelt felvennie, vagy elmennie dolgozni, hogy elvégezzen egy-egy ilyen iskolát.

– A gyerek oktatására költött pénzt a szülők gyakran más helyről veszik el és ez legtöbbször a saját nyugdíj-megtakarításuk. Ami azért nagyon rossz döntés, mert míg a gyereked a tanulmányait gond nélkül tudja finanszírozni akár diákhitelből is (lesz negyven éve, hogy visszafizesse a munkabéréből), addig ha te nem jössz ki a nyugdíjadból, akkor bizony az éhezés vár rád.

Ennek az lesz a következménye, hogy hetven évesen majd beköltözöl a gyerekedhez a kisszobába, mert nem tudod eltartani magad. Szerinted minek örülne jobban a gyereked? Ha ő fizeti az egyetemet, vagy ha a szülei, de akkor 15 évig gondoskodhat róluk, ha nem tettek félre eleget a nyugdíjra? Mivel én szeretem a gyerekeimet és nem akarok a nyakukon élni, ezért először a nyugdíjra költök és csak akkor fogom fizetni az egyetemüket, ha időarányosan jól fogok állni a nyugdíj-megtakarításommal.

(Természetesen ideális esetben van elég pénzed, hogy minden pénzügyi célra eleget tegyél félre, így a gyerekeid oktatására is. Ekkor ez a kérdés nem fog felmerülni.)

Hogyan érdemes segíteni a fiatalokat a tanulmányai finanszírozásában?

Már fiatalon tanítsd meg neki, hogy az egyetem pénzbe fog kerülni és segíts neki gyűjteni. Már tizenegy-két évesen nyugodtan kérhet születésnapjára pénzt a mindenféle értelmetlen ajándék helyett, amit közösen eltehettek egy megtakarítási számlára.

Segíts neki nyári munkát találni. Sokat segít egy fiatalnak, ha már 17-18 évesen dolgozik nyáron egy gyorsétteremben vagy valami könnyű fizikai munkát végez. Teljesen más lesz az élethez és a pénzhez való viszonya, mint az, akit még 25-26 évesen is a szülei tartanak el.

Sőt, akár hiszed, akár nem, egy tanulmány szerint azok, akik dolgoznak részidőben egyetem mellett, azok jobban teljesítenek az iskolában is. Ennek oka, hogy sokkal motiváltabbak és munkát is könnyebben találnak az iskola után, mint azok, akiknek az első munkahelyük lesz 23-24 évesen és akkor szembesülnek azzal, mit is jelent pénzért dolgozni és saját keresetből megélni.

Egy szó, mint száz, nyugodtan helyezz ennyi súlyt a közel húsz éves gyereked vállára, az egyetem nem a gyerekkor meghosszabbítása még öt évig, hanem az már a felnőtt kor első állomása. Engedd, hogy ezt a gyereked is megértse és megtanulja azt a maga bőrén, amit ennyi idősen már tudnia kell.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

83 hozzászólás

  • vgaborka
    Még egy dolgot, tanítsd meg, hogy tudjon akár spártai körülmények között is élni. Én az egyetem első négy évében olyan koliban laktam, ahol 8an voltunk egy szobában (emeletes ágyak), ha valaki valamit akart csinálni, akkor várni kellett míg a többiek alszanak. Utolsó évre, sajnos eladták felőlünk a kolit.
    Nagyon nem volt mindegy, hogy 2700 (utánna aszem 3500) Ft volt a koli, vagy mondjuk 15000 egy fél szoba. Debrecen, 2000-es évek eleje.
    Ahogy mondani szokták, minél igénytelenebb vagy, annál könnyebben tudsz reagálni a környezetet változásokra.
  • Who Cares?
    Egyik fele hülyeség (pl a felnőttség: pszichológiai értelemben tudod mikor lesz valaki felnőtt? Ugye, hogy nem!, valamint a gyerek diákhitelt fizessen nyugdíj helyett?), az utolsó bekezdések viszont tartalmaznak igazságokat.

    Hosszú komment lenne, most nem részletezték.

  • Kiszamolo
    who, mikor lesz valaki felnőtt? Amikor már nem anyuci tartja el, hanem a saját lábára kell állnia.

    Akinek a szülei meghaltak, az 14 évesen lesz felnőtt, mások meg még 35 évesen is csak nagy gyerekek, mert anyuci főz, mos és keres rájuk.

    Miért jobb, ha én fizetem a gyerek tandíját és azért nem tudok félretenni nyugdíjra, mintha a gyerek fizeti a saját tandíját és azért ő nem tud addig félretenni a saját nyugdíjára? Nem értem a logikádat.

  • Zabalint
    Viszont ha abból indulok ki, hogy nekem fizették, sőt a lakás vásárlásba is beszálltak, így nekem is lehetőségem lesz emellett nyugdíjra is gyűjteni, akkor mégis milyen alapon szórjam el azt a pénzt, amit valójaban szüleimtől kaptam, hogy továbbadjam?

    Vagy másképp fogalmazva, ha futja rá, akkor pusztán pedagógiai elvek mentén nem kellene fizetni a gyerek tovabbtanulását? Nem érzi a gyerek, hogy ez csak a “megleckéztetése” miatt, és emiatt totál máshogy reagál, mint elképzeled?

    A másik, hogy kisvárosi szinten a környezetemben az esetek 90%-ában a nem fizette a szülő a gyerek tovabbtanulását pontosan azt jelentette, hogy a gyereknek szerzett állást (mert máshogy egy puszta érettségivel kisvárosban nem megy), majd a gyerek még alsó hangon egy évtizedig otthon lakott. Míg a más városba szülei pénzéből egyetemre járók a legritkabb esetben költöztek utana haza.

  • Kiszamolo
    Zabalint, a cikket végigolvastad-e?

    “csak akkor fogom fizetni az egyetemüket, ha időarányosan jól fogok állni a nyugdíj-megtakarításommal.
    (Természetesen ideális esetben van elég pénzed, hogy minden pénzügyi célra eleget tegyél félre, így a gyerekeid oktatására is. Ekkor ez a kérdés nem fog felmerülni.)”

    Ha van rá pénzed és ha akarod, fizesd nyugodtan az oktatását a gyereknek. Bár akkor is érdemes már ilyen idős korban némi anyagi terhet tenni a gyerekre, hogy ne legyen annyira infantilis, mint sok kortársa. De ennek mértékét te döntöd el.

    De ekkor is van jogod azt mondani, hogy milyen iskolát vagy hajlandó finanszírozni. Ha a gyerek altaisztikát akar tanulni, ami hobbinak jó, más értelme nincs, azt tegye a saját pénzéből. Ha meg puccos és drága iskolába akar járni, csak azért mert az menő, azt is oldja meg magának, én nem fogok másfél milliós tandíjat fizetni akkor sem, ha telne rá. (Már persze ha én úgy gondolom, nem éri meg az iskola az árát.)

  • Zabalint
    Mondjuk a másik oldala meg az, hogy tizedét nem tűrtük volna el az oktatóktól a felsőoktatásban (pl. rossz, elavult tananyag, unalmasan leadott előadások, megalázó beszólások puszta adatok beseggeltetése, szakmai felkészületlenség, stb.), ha mi magunk fizetjük a tandíjat.
  • Dani
    Én abban reménykedem, hogy a gyerekeim majd lesznek annyira jó tanulók, hogy ne kelljen tandíjat fizetniük. Ha mégis, akkor le fogom őket beszélni a puccos egyetemről. A munkahelyemen körülnézve nagyon kevés olyan embert látok, aki menő helyről jött, és sokra vitte (engem is beleértve). Még az is lehet, hogy valami coder akadémiára íratom be (bár ki tudja, 20 év múlva mi lesz), ha érdekli, és jó “szakmát” akar szerezni 🙂
  • Zabalint

    Végigolvastam a cikket. De hiába a zárójeles rész, te kiemelted a pedagógiai jelentőségét annak, hogy ha maga kell összegyűjtse a pénzt. Ez viszont akkor is él, ha van rá pénzed, ezért vetettem fel ezt a dilemmát, hogy ez esetben nagyon nehéz ez a döntés.

    Amúgy én azt gondolom, hogy 18 éves korára már rég eldől, hogy egyetemista korában milyen lesz.

  • Topfly
    Jól hangzik az egész okfejtés, de azért nem egyszerű a dolog. A drága egyetemek sokszor nem csak azért drágábbak, mert menőbbek, hanem azért mert jobbak. A különböző országokban nagyon is különböznek azok a lehetőségek, amelyekkel egy fiatal meg tudja finanszírozni a felsőoktatását. Néhány helyen ingyenes az oktatás és “csak” a szállást és ételt kell megfinanszírozni nyári munkából.
    Ha Harvardon vagy Oxfordban tanulsz szinte biztos, hogy a munkáltatók kapkodnak utánad és csillagászati fizetést fognak felajánlani.
    Fontos azonban hogy ha segítesz a gyereknek ne kapjon mindent ingyen, hanem a lehetőségéhez képest a maximálissal ő is hozzájáruljon a tanulmányaihoz.
    Az EU tagság is nagy lehetőségeket teremt azzal, hogy a magyar fiatalok előtt megnyílnak más országok támogatási rendszerei. Sokszor nem feltétlenül pénzt, hanem információt kell gyűjteni a felsőoktatáshoz.
  • Kiszamolo
    Zabalint, sok embernek még 30 éves korára sem dőlt el, milyen lesz és megváltozni soha nem késő egyébként sem.
  • Zabalint
    “De ekkor is van jogod azt mondani, hogy milyen iskolát vagy hajlandó finanszírozni. Ha a gyerek altaisztikát akar tanulni, ami hobbinak jó, más értelme nincs, azt tegye a saját pénzéből. Ha meg puccos és drága iskolába akar járni, csak azért mert az menő, azt is oldja meg magának, én nem fogok másfél milliós tandíjat fizetni akkor sem, ha telne rá. (Már persze ha én úgy gondolom, nem éri meg az iskola az árát.)”

    Mert az szerinted jobb, ha az altaisztika érdekli, te meg a jogot fizeted neki, ami hidegen hagyja, aztán ott szerencsétlenkedik évekig, vagy akár el is végzi, de hiába lehet ügyvédként jól keresni, nem érdekli. Mert szerintem ennél az is jobb, ha elvégzi az altaisztikát, aztán maga jön rá, hogy nem ér semmit, vagy elmegy egy SSC-be dolgozni, aztán mellette hobbiból műveli az altaisztikát.

    (Én hobbiból végeztem el a pénzügy MSc-t, komolyan, nem vicc.)

  • Kiszamolo
    Topfly, én nem hiszek annyira a drága egyetem mítoszában. Egyébként meg Harvardra meg hasonló helyekre a gyerekek 0,000001%-a jár és akkor még sokat mondtam, tehát nem releváns.

    //kiszamolo.hu/diakhitel-egyre-nagyobb-problema/

  • Zabalint

    Az, hogy milyen belül, az már sokkal hamarabb eldől, hogy mit kezd magával, az nyilvan nem.
  • Topfly
    Van egy dolog amellyel azonban 5-10 év múlva radikálisan lecsökkenhet a felsőoktatás költsége és ez a távoktatás. Egyre több világhírű egyetem indít interneten elérhető távoktatási programokat, amellyel rendes diplomát lehet szerezni. Elméletileg egy afrikai faluból is lehet majd szerezni diplomát a Harvard egyetemen.
    Az ilyen programokon keresztül az ismereteket mindenképpen meg lehet szerezni, viszont van egy nagy hátrányuk. Nem alkalmasak kapcsolati háló kiépítésére, amely sokszor legalább annyira fontos, mint maga az oktatás. Elég csak arra gondolni hány kollégiumi szobatárs irányítja például Magyarországot 🙂
  • Kiszamolo
    Zabalint, végezze el levelezőn, munka mellett az altaisztikát. Azzal semmi bajom nincs.

    Nem fogom megmondani a gyereknek, hogy jogász legyen, orvos, közgazdász, vagy hegedűművész, esetleg dizájner, de büfé-ruhatáros szakra nem fogom járatni a saját pénzemből, hogy ellébecoljon ott 5 évet.

    Ismertem pár ilyen embert, azért mentek ilyen szakokra, mert addig sem kell dolgozni és a végén még diplomások is lesznek.

  • Topfly
    Valoban kevesen járnak a Harvardra, de világ népességének jóval kevesebb, mint 1%-a milliomos dollárban 🙂 Nyilván mindenki arra törekszik, hogy a gyerekei is a kiválasztottak közé kerüljenek. Persze nem csak elit egyetemi diplomával lehet ez ember milliomos, de még senki nem panaszkodott, hogy ez akadályozta volna az életben 🙂
  • Zabalint

    Ja, de ha végig akarja bulizni az egyetemet, akkor pont hogy azok közül fog választani, amelyeket fizetsz neki, akkor is, ha nem érdekli.

    Másrészt nem biztos, hogy te ott akkor jól meg tudod ítélni, hogy mi a jó, piacképes szak. Pl. ismerek olyat, akinrk beszóltak, hogy miért megy műszaki menedzserre, miért nem választ rendes szakot, aztán utólag nézve igencsak bejött neki, és elég jól áll karrierben ma is. Meg a 90-es években, 2000-es években egy rakás szülő nyomatta, hogy a gyereke közgázt vagy jogot végezzen, aztán egy csomóan semmire sem vitték, nem csak mert túlképzés volt, hanem mert nem is érdekelte őket. Simán lehet, hogy ha valakit érdekel valami, ami kevésbé keresett, azzal többre viszi, mint ha kényszerből választ “piacképes” szakot.

  • jurta
    “A társadalom közel egybehangzó véleménye szerint ez a szülők kötelessége.”

    Áááá, szerintem közel egybehangzó véleménye szerint az államé. Mer’ hát mi is úgy tanultunk, meg az államnak egyébként is végtelen pénze van, vagy ha nincs, akkor az ún. gazdagok majd adóznak! 🙂

  • KAG
    Újra, sok mindennel egyet értek ami írsz, de ez azért ennél összetettebb szerintem. Családban kell gondolkodni. A szüleim felneveltek, fizették a tanulmányaimat, a pályakezdésemben lehetőségeikhez mérten is sokat segítettek. Én se fogom őket cserben hagyni, ha majd rámszorulnak. Amennyivel kevesebbet tudtak nyugdíjra félretenni én annyival tudok többet nyújtani majd nekük azért, mert ők lehetővé tették ezt nekem. Plusz nem kell életem végéig egyik hitelt a másik után törlesztenem. Ők sincsenek eladósodva és nekem se volt egy fillérnyi hitelem se, soha. Sokan meg azért laknak Mama hotelben mert mind az albérlet, mind a lakások túl drágák, akinek stabil munkahelye van az sem engedheti meg magának a lakást, csak ha hitelt hitelre halmoz, aztán meg 50 évesen költözhetnek a híd alá. Ezt Te is kiszámoltad egyszer, hogy mennyivel biztonságosabb albérletben összekaparni egy lakás árát.
  • jurta
    Helló
    “Viszont ha abból indulok ki, hogy nekem fizették, sőt a lakás vásárlásba is beszálltak, így nekem is lehetőségem lesz emellett nyugdíjra is gyűjteni, akkor mégis milyen alapon szórjam el azt a pénzt, amit valójaban szüleimtől kaptam, hogy továbbadjam?

    Vagy másképp fogalmazva, ha futja rá, akkor pusztán pedagógiai elvek mentén nem kellene fizetni a gyerek tovabbtanulását?”

    Mr. Money Mustache-t gondolom, te is ismered – többnyire követendő példának tartom. Egész életére elég pénze van és 1 gyermeke. Kb. megdöbbentett a cikke, de tényleg ezt írja, hogy akkor se tömd ki a gyereket, ha megteheted:

    mrmoneymustache.com/2013/03/28/the-incomparable-advantage-of-having-to-work-for-what-you-get/
    (kedvenc mondatom:”Although mobile phones were not yet invented, good video games were just coming to market, and I’ll let you guess who was expected to pay for those.” 🙂 )

  • Poroszlán
    “a mai társadalomban a huszonéves felnőtteket legtöbbször még gyerekként kezelik, 22-23 évesen sokuknak még az a legnagyobb gondjuk az életben, hogy hová menjenek bulizni és hogy ki lájkolta őket a facebook-on”
    Ezt én oda vezetem vissza, hogy a gyerekek burokban élnek, elzárva a külvilágtól, összezárva 20-30 vele egykorú gyerekkel (illetve a tanárokkal akik sajnos szintén nem szolgálnak kapocsként a külső világhoz). Ez a rendszer meghosszabítja a felnőtté váláshoz vezető utat.
    Szerencsére vannak intézmények, akik ezt már kezdik felismerni.
  • Zabalint

    Az nem eldönthető a statisztikák alapján, hogy ahová a vilag elitje jár, ott azért viszik sokra az ott végzettek, mert ott jó kapcsolatokat építenek, vagy azért, mert eleve olyan családból jön majdnem mimd, akik jó kapcsolatokkal bírnak. Nyilván mindkettő és az oktatás színvonala is számít, de nem mindegy melyiknek mekkora a súlya. És nem vagyok benne biztos, hogy ha egy középrétegbeli a felső réteggel tanulna együtt, tud kapcsolatokat építeni, simán lehet, hogy kezdetektől fogva kinéznék.
  • Mina
    Kiszámoló,megírnád légyszíves,hogy szerinted mik tartoznak a büfé-ruhatáros szakokba? Csak úgy pusztán pár példa érdekel…köszönöm
  • Kiszamolo
    Mina, minden, amit azért végzel el, csak hogy elvégezz valamit. Találsz ilyeneket az agráregyetemen éppúgy, mint a bölcsész szakokon és szinte mindenhol máshol.

    Piaci értéke nulla, egyetlen haszna, hogy mégiscsak diplomás vagy a végén.

  • blckwht
    azért megnézném azt az állást, ami befér a 19 éves, munka- és szakmai tapasztalattal alig vagy egyáltalán nem rendelkező diáknak a heti 30 tanóra mellé és finanszírozni is tudja a béréből a megélhetését egy távoli városban, utazással, lakhatással, 300-600e Ft-os egyetemi félév tandíjával együtt. ez a legtöbbek teljes munkaidős, friss diplomás kezdő béréből is alig jönne ki. biztos én vagyok naív, de nem tudom elképzelni, hogy ezt valaki önállóan finanszírozza, így marad az állami támogatott oktatás (amíg még van ilyen).
  • Zabalint

    Na de akkor a speciális bölcsész szakok, mint pl. altajisztika pont nem ez a kategória, hiszen ezeket jó eséllyel épp speciális érdeklődésű emberek valasztják. Csak épp megélni nehéz belőle.

    Ehhez képest meg a gazdasági szakokat jó sokan épp azért végzik el, hogy mindegy, csak elvégezzenek valamit. Csak épp ez nem is ezen múlik, hogy milyen szak, hanem azon, hogy hogyan áll hozzá az illető. Minden szakon vannak olyanok, akik csak azért végzik el, hogy valamit elvégezzenek, csakhogy ez nem feltétlenül van negatív korrelációban azzal, hogy egy motivált embernek melyik szak a megfelelő. Ami biztos, hogy ha nem érdekli, csak azt momdják, hogy jól lehet keresni vele, az ugyanolyan rossz, mint ha bármi cdak elvégezze.

  • Warrior

    Nem kötelező diákmunkás legyél diákmunkacégen keresztül, csak sokkal egyszerűbb. Most nem tudom, milyen fizuk vannak, amikor én voltam diákmelós, sok helyen alig kerestem kevesebbet óránként, mint a rendes munkavállalók, pedig nem a jó melókra hajtottam, hanem főleg egyszerűbb fizikai munkákat végeztem. A jobb (pl. irodai) munkák közel átlagbért fizettek.
    Munka mellett végeztem főiskolát levelezőn, nem voltam egyedül. Most is járok suliba, munka mellett, szintén nem egyedüliként vagyok ezzel így. Aláírom, el tudnék képzelni egyszerűbb és kényelmesebb életet is magamnak, de lehetetlennek azért nem nevezném.
    Kíváncsi lennék az élethelyzetedre.
    Kérdés: a nyári nyelvtanfolyamot ki fizeti? 🙂
  • Kiszamolo
    Black, levelezőn mikor van neked 30 órád hetente? Max. 10, de ha nem jársz be, sem vesztesz semmit.

    Ha meg olyan iskola, hogy csak nappalin végezhető, ott a diákhitel. Csak ne kocsmára meg bulira költsd el.

  • Zoltán
    Egy kicsit ketté lehetne választani az egyetemi éveket pénzügyi szempontból. Azt gondolom, hogy a költségek kisebb részét teszi ki a tandíj, és nagyobb részét a megélhetés. Legalábbis nálunk az egyetemen ezt tapasztalom. Iszonyú pénzek mennek el lakhatásra (egy kollégiumi szoba 20ezer havonta), bulikákra, étkezésre (mert főzni nem tudnak, de étvágyuk az van), fitness teremre, kommunikációs és informatikai eszközökre és szolgáltatásokra. És ezek teljesen normális hétköznapi dolgok.

    Ami sokkal nagyobb baj, hogy már az egyetemi évek alatt nagyon magasra emelik az igényszintjüket (pl. teljesen normális, hogy egy fesztivál mellé még egy külföldi nyaralás is belefér). Sokan a diákhitelt a megélhetésre veszik fel, nem is a tandíjra, mert adott szakon az oktatás egyébként ingyenes.

    folyt.köv.

  • Zoltán
    folyt.
    Nem könnyű ma a felsőoktatásban tanulni, ha a tanulás mellett sokszor még havi 80-130 ezer forintot is meg kell keresni a nappali tagozat mellett.
  • bobo
    B verzió: mi van, ha nem fizet a szülő? Sőt, ha fel sem merült a továbbtanulás lehetősége. Akkor a 18-19 éves a kezdő fizetéséből állhatja az albérletét (mert a mamahotel rossz), a rezsit, a munkába járás költségeit, az étkezését és még a szórakozását is. Ugye, mennyire igazságtalan? Valószínűleg épp ezért, ameddig megteheti, minden szülő támogatni fogja a gyermekét. A baj inkább az, ha ezzel a támogatással akarja magához láncolni, nem engedi önállósulni a csemetét. Mert ami elsőre kényelmes megoldásnak tűnik, az később már akadály lehet. Lásd még többgenerációs családi ház esete és hasonlók.
  • sz.krisz
    Azzal egyetértek, hogy saját magunk előbbre valók vagyunk, mint a gyerek/házastárs/szülő, illetve, hogy 16 éves kortól lehet dolgozni, és, hogy az oktatás elsődlegesen a gyerek felelőssége. Tandíj ügyében szerintem szülő-állam-gyerek hármasból kell egy értékarányos kompromisszumot összerakni.
    Két gondot látok a cikkben:

    – “becsülettel felneveltél egy-két-három -négy gyereket, 18 éven keresztül etetted és ruháztad őket” – konkrétan az állam átlagosan adott nektek ehhez cashben 15 milliót gyermekenként, illetve még ugyanennyit természetben, ha a gyerek nem szerez diplomát, akkor ez az adófizetőknek kidobott pénz volt.
    – “akik dolgoznak részidőben egyetem mellett, azok jobban teljesítenek az iskolában is” – büfészakon lehet, mérnöknél az első félideig tanuljon csak (véletlenül se levelezőn), a második félidőben meg keressen a szakmájának megfelelő gyakornoki pozíciót, sokkal jobban jár.

  • Zabalint

    Én szétválasztanám azt, amikor a gyereknek mindenféle nem létfontosságú dolgot megvesznek attól, hogy fizetik a tanulmányait. Ha iPhone-t veszel neki, ami itthon kb. 1 félév tandíj, úgy sokkal kevésbé fogja becsülni a pénzt,.mint ha a tandíját fizeted.
  • Tibor
    Nagyon igaz. En vagyok az eleven pelda. Egyetem alatt segitettek, akkor is mikor mar nem kellett volna mert osztondijbol is megeltem, de most apam nalunk lakik “a kisszobaban”, es fajos labakon kivul nincs mit ramhagyjon. Termeszetesen halas vagyok a segitsegert, de sokkal jobban jartam volna azzal ha most nem szorulna ram, vagy ha legalabb egyszer a jovoben szamithatnek arra hogy oroklok egy ingatlant.
    Az egyetemet megoldottam volna, kevesebb ivas, tobb diakmunka, de ezt most igen nehez megoldani, otthon nem is lattam eselyt ra, ezert vagyok kulfoldon.
  • HNR
    Rengeteget segítettek szüleim, de kb 10 éves koromtól kezdve engedték és motiválták, h magam dolgozzak meg dolgokért. Ált isk koromban gyümölcsszedés, gimi és egyetem alatt rendezvényszervezés, újságcikk írás, számítógép összeszerelés stb. Ráadásul ezeket a dolgokat nagyrészt én szerveztem meg, soha nem voltam a klasszikus értelemben vett alkalmazott, beleláthattam, beleszólhattam, vagy kifejezetten nekem kellett összeraknom.

    Ennek az lett pl. a következménye, h 19 évesen egy 3-500 fős rendezvényt vagy 2-3 tonna meggy szüretet gond nélkül meg tudtam szervezni 🙂

    + mindig próbáltam félretenni, befektetni (tőzsde, részvény jegyzés, OTC-s + dolgozói papírok kereskedelme nagyon kicsiben). Sokszor sikerült, néha pedig nem.

    Egyetemre fizetősként kerültem be, első év után nem kellett fizettem, a határt alattam húzták meg. Szégyelltem volna, ha eredményem alapján fizetős maradok, küzdöttem.

  • bözske
    Van egy olyan rétege a diákoknak, akik meg azért járnak suliba, hogy dolgozhassanak, mert büfé szakot választottak és így többet keresnek, mint majd diploma után, még úgy is ha mellette fizetik a tandíjat. Szóval azt sem feltétlen megoldás, hogy a szülő nem fizeti az tanulmányokat, mert megoldható, csak pluszba még hozzájöhet az, hogy “azért csinálom 7 éve a 3 éves sulit, mert nem adtatok pénzt és dolgoznom kellett…” ja az OKJ tanfolyamokról ne is beszéljünk. Szóval a lényeg, hogy ez sokkal sokkal komplexebb
  • Gábor
    Én a gyerekemből egy jó autószerelőt, vagy a lányonyból egy jó vállalkozó fodrászt nevelnék, akihez a diplomások járnak szervizeltetni ill hajat vágatni. Olcsobb megoldás mint bármelyik felsőoktatásba beíratni és egy jó ügyfélkör kialakításával szépen meg lehet belőle élni, akár külföldön is.
    A nyelvtanulást és a különböző szakmai és minőségi tréningeket kifizetném a részükre, mert ezeket fontosnak tartóm, de a közöktatásthoz ha nem muszály, nem járulnék hozzá, mert azt gyengének tartóm.
    Biztos, elkülönitenék valamennyit a keresetemből, hogy ezt ki tudjam nekik fizetni, de nem ez lenne a prióritás.
  • HNR
    A másoddiplomás képzést már azért hagytam abba, mert sírtam és röhögtem felváltva, hogy milyen egy posztgradon a színvonal… Úgyhogy nem lett meg a második diplomám.

    Az egyetem anno sem adott használható gyakorlati tudást, attól félek ez ma még kevésbé van így.

    Az oktatás egyik legkevésbé hatékony társadalmi rendszerünk. Sztem kb. 80-90%-a felesleges.

    Ha szülők nem fizetnék a büfé-könyvtár szakokat és az állam is kivonulna belőle, akkor ezek is helyükre kerülnének. Hozzáteszem menne vele részben a jog is, mert így ma értelmetlen…

    Nagyon durva, h a jövő a nyakunkon és “mi” 150 évvel ezelőtti módszerekkel adunk át 50-150 évvel ezelőtti elméleti tudást, a gyakorlatit és a készség / képesség fejlesztést pedig negligáljuk vagy kifejezetten hátráltatjuk.

    Ez naponta mérhető lemaradást okoz, amihez hozzáadva a demográfiai helyzetet “gyönyörű” jövőképet kapunk.

  • Laci
    “(Természetesen ideális esetben van elég pénzed, hogy minden pénzügyi célra eleget tegyél félre, így a gyerekeid oktatására is. Ekkor ez a kérdés nem fog felmerülni.)”

    Nem hiszem, hogy az kellene döntsön a gyerek finanszírozása ügyében, hogy ki tudom-e fizetni. Minden segítséget és motivációt megkap, hogy önálló legyen és meg tudja oldani az anyagi problémáit. De pénzt az nem adunk 🙂

    Alapelvem, hogy az én munkám az én jólétem alapja kell hogy legyen, nem másé, még családtagé sem. Ezért ahogy nő, csökken a támogatásunk és nő a részvételi elvárás vele szemben. 18 éves kora után nem lesz neki buli itt lakni, lakbért kérek majd+házimunkát :)))

    Lakást biztos hogy nem kap majd, pedig van 6, amiből egyben lakunk, a tandíjnak csak egy részét kapja majd tőlünk, de az eredményéhez kötjük majd ezt is.

    Ha elpatkolunk, akkor jut vagyonhoz, de sztem gazdagabb lesz mint amit örököl 🙂

  • bg
    Már rég végeztem volna ha nem saját zsebből állnám az egészet.
    ‘ többé kevésbé ingyenes felsőoktatás’ – persze, ha nem te fizeted az éves albérleti díjadat, a kaját, stb, akkor tényleg szinte ingyenes, de ha nem akkor itt is milliókról van szó.
    Nem kívánom senkinek azt amit egy átlagos egyetem mellett dolgozó hallgatónak ki kell állni.
    És kedves kiszámoló nem mindenki büfészakra megy, valaki a tudásával, tanulással, diplomával szeretne kitörni az úgynevezett nyomorból, a pénztelenségből, jövőtlenségből.
    Lássuk csak gondolj bele: a gyerekednek dolgozni kell hogy kitermelje a havi szinten mondjuk 40-60 ezres albi költséget, kaját tanszert stb. havi 100 ezer forint. Közben kéne tanulnia is.
    dolgozni kell=nem tudsz eleget tanulni=buksz csúszol=még többet kell dolgozni..ördögi kör.
    Ezt kívánnád a gyerekednek?Biztos mérges vagy unokaöcséd miatt, de indulatból nem tanácsos posztot írni.
  • studkell
    Gyerekek, mi a túró az az altaisztika? Én csak altajisztikát ismerek, de ha van ilyen büfé szak, szóljatok, mit húzzak ki a listáról.

    A nevesebb sulik meg igenis megérik a pénzüket, pályakezdőként sokszor be sem hívnak, ha nem a Corvinus-PSZF-BME trió egyikében végeztél. Merthogy annyi van már belőlük is, hogy nyugodtan válogathatnak a krémjéből.

  • methyou
    nem csak a mekiben lehet dolgozni diákként. Pl. lehet pincérkedni 1000-1500/óráért minimális angollal. Hozzáállás kérdése, kifogás persze mindig lesz, ha nem akaródzik igazán.

    Egyáltalán nem volt kötelező, de 13-14 éves koromban már simán jártam apámmal könnyebb fizikai munkát végezni fele órabérért. Miért? Ő ötezret szánt a cipőmre, én meg 8-10-ért akartam, így megdolgoztam érte. Így utólag is nagyon rendben volt ez szerintem. Sajnos lusta voltam és a sulit nem nagyon erőltették és én nem is akartam, hogy finanszírozzák, szóval most 30 felett, család és munka mellett megyek egyetemre. Ha elvégzem, nagyon büszke leszek:)

  • Laci

    Személy szerint nagyon károsnak tartom a gyerek támogatását akkor, ha már megvannak a képességei az önállóságra.
    Az a dolgunk szülőként, hogy képessé tegyük őket az életre és nem az, hogy helyettük éljünk.

    Egyetemista koromban otthon laktam, mert egyetemi városban laktunk. Annyi jó dologtól estem el ezáltal, hogy semmiképp nem támogatom a gyereknél majd ezt.
    Diploma óta független és önálló vagyok, amit szereztem, azt a saját sikeremnek tudhatom be, senkinek nem kell hálásnak lennem érte. Az első saját lakás/autót a saját pénzemből kifizetni akkora büszkeség, amire 30 év távlatából is emlékszem. Ezt ne vegyük el a gyerekektől.

  • Laci

    Az egyetem használhatatlan tudást az, ez igaz. DE bármilyen olyan munkahelyen, ahol érdemes fiatalként elkezdeni dolgozni, az alap az egyetemi diploma, egyelőre. Ezért kell.

  • Pompi

    A gyereknek is szabad/lehet nemet mondani. Azaz, nem fogadtad volna el a segítséget. Persze, nem biztos,h attól neki több pénze lenne, legfeljebb nem miattad lenne csóró.
  • Kiszamolo
    Bg, még csak nem is értem, ki beszél indulatból.

    De mindegy is, inkább mostantól nem is reagálok az ilyen hozzászólásokra.

    Aki érti, érti, mit írtam és miért, belemagyarázó meg mindig van elég.

    Elvégeztem levelezőn másfél egyetemet, munka és család mellett, ráadásul az egyik legnehezebb egyetemet a szakmában.

    (És nem, nem azért, mert a szüleim nem fizették volna, csak még mielőtt valaki beleokoskodná.)

    Igen, könnyebb, ha semmit nem kell csinálnod és semmivel nem kell tőrödnöd 25 éves korodig, de továbbra is úgy gondolom, hogy egyáltalán nem baj, ha nem 25 évesen kezdi el valaki a felnőttéválást.

  • Feri78
    Újabb nagyon jó cikk, egy olyan témáról, ami szülőként engem is foglalkoztat.

    Először is, a Harvard témához hadd szóljak hozzá. Ezt is lehet okosan, meg hülyén is csinálni. Kevesen tudják, hogy a Harvard több iskolából áll, és valóban van olyan iskola, pl a business school, ahol $100k a tandíj + költségek. De van a Harvard Extension school. Itt a gyermeked simán megteheti, hogy a MO-ról a gyerekszobájából elvégzi a tananyag kb 50%-át, a programok első része online. Ha tudja hozni a megfelelő GPA-t (átlagot) akkor kb az utolsó 1,5 évet kell kint megfinanszírozni, Bostoni tanulással. Ugyanazok a tanárok tanítják, ugyanazt a Hardvard diplomát kapja, tanulhat pénzügyet, IT-t, mérnöki dolgokat, és ha nem valamit hülye szakot választott, akkor “lábon elkel” diplomázáskor.

    extension.harvard.edu/

  • Ildikó
    2 gyerekem van, a nagyobbik a BME-n másodéves lesz, a kicsi az OE-n most kezd. Ingyenes oktatásban részesülnek, bár a megélhetésükre az én fizetésem kevés lesz.
    Férjemnek van nyugdíj megtakarítása, nekem nincs és nem is lesz, míg a fiúk tanulnak. Én nem tanulhattam, mert a szüleim nem engedték, mondván dolgoznom kell, nem tudnak eltartani – így most kb. negyedannyit keresek, mint diplomával kereshetnék. Ezt a saját gyerekeimmel nem játszom el.
    Sőt, ha a szülők meghalnak és örökölünk akkor a gyerekeink lakhatását fogjuk segíteni, a saját nyugdíj megtakarításunk helyett.
    De a gyerekeink azt tanulják, hogy a szülőket segítjük – nem anyagilag, mert ők jobban állnak – hanem minden másban. bevásárlás, takarítás, kert gondozás, stb. minden, amiben segítségre szorulnak.
    Egyébként 16 éves koruktól nyáron diákmunkát végeznek, a saját költségeiket abból oldják meg – telefon, márkás ruha, cipő.
  • Alfa
    Nem 17-18 évesen kell elkezdeni dolgozni, hanem 12 évesen.
    Mi falun a nagyszűlőknél kapálástól krumpliszedésig mindenféle munkát csináltunk.
    Csak hasznunk lett belőle és játékra ettől még maradt idő.
  • David Rockefeller
    A nyugdíjalapom feltölve, a 2 gyerek egyetemi taníttatására a pénz megvan (jelenértéken). Most már csak azt kell lemenedzselni, hogy a hátralevő évtizedekben a 2% reálhozam folyamatosan meglegyen.
    A terv az, hogy hozzásegítem őket a jó iskolához külföldön, így nekem is kevesebb gondom lesz később. 🙂
    Ettől még melózni fognak tanulás mellett, nyilván. De jusson idejük csajozni is, az egyetem időszak részben arra való. 🙂