A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer ellehetetlenülésével sokan szembesülnek a majd azzal, hogy az életük utolsó pár évtizedét a saját megtakarításaikból kell fedezniük.
(Arról már többször volt szó, hogy a nyugdíjas évek számát sokan nagyon alábecsülik, pedig minimum két évtizedről van szó, de harminc-harmincöt év sem elképzelhetetlen. Utoljára itt foglalkoztunk vele. Arról is már sok szó volt, hogy miért nem fogsz kapni az államtól nyugdíjat 2050-ben. Olvasd el ezeket a cikkeket, ha még nem tetted.)
Azt könnyen ki lehet számolni, hogy mennyit kell eltenned egy feltételezett hozam mellett (kalkulátor), hogy a statisztikailag várható élettartamot legalább fedezni tudd a nyugdíjas éveidben. (Persze egy öt-tízéves nem várt hosszabbítás komoly gondokat okozhat, ha kicentizted az éveket.)
Azt is könnyű belátni, hogy vagy nagyon sokat gyűjtesz és rakhatod ultrakonzervatív befektetésekbe a pénzed alacsony kamat mellett, vagy kockázatot vállalsz a magasabb hozam reményében és így kevesebb tőke is elég lesz.
Csak egy példa: Ha havi 250 ezerből akarsz megélni úgy, hogy 30 év alatt teljesen elfogyjon a pénzed, akkor infláció feletti 1% hozam esetén 78 millióval kell nekivágnod a nyugdíjas éveidnek, míg infláció felett 4% hozam esetén elég 52 millió is.
Ebben az esetben jön be a címben található állítás, miszerint nem csak rajtad múlik, hogy hány évre lesz elegendő a félrerakott pénzed, hanem a tőkepiac aktuális teljesítményétől is.
Egy infláció feletti 4%-os tőkehozam már legalább részben feltételez egy nagyobb adag részvénykitettséget. Ha a nyugdíjas éveid elején egy tőzsdei 25%-os esés történik, már csak 39 milliód van, ami csak 187 ezret jelentene havonta, vagyis a tőkéd gyorsabb felélésével is kell számolnod, ha tartanod kell a havi 250 ezer forintos kivétet.
Ha ez az esés három évig nem korrigál vissza, a felgyorsult tőkefelélésed miatt már könnyen lehet, hogy nem lesz elegendő a pénzed a tervezett időre.
Ha pedig sikerül egy olyan rossz időpontban nyugdíjba menned, mint az 1968-as év volt, vagy a kétezres év, még nagyobb gondba kerülhetsz.
Az amerikai tőzsde 1968 és 1980 között
Az amerikai tőzsde 2000 és 2013 között
Mindkét esetben egy rossz 13 évnek nézett elébe, aki 1968-ban vagy 1999-2000-ben ment el nyugdíjba.
Ez a nem kiszámítható tőzsdei esés nehéz helyzetbe hozta a tőkejövedelemből megélni szándékozókat.
Szegény embert még az ág is húzza: a nyolcvanas évek extrém magas inflációja éppen úgy egy újabb komoly érvágás volt a megélhetésre, mint a 2007-től nulla százalék körüli kötvényhozamok.
Egy 50% kötvény - 50% részvény portfólió mai 100 millió értékben az alábbi módon teljesített akkor, ha 1968-ban, 1980-ban vagy 1999-ben ment el valaki nyugdíjba:
1968-as kezdés esetén már csak 34,2 milliója volt a nyugdíjasnak 14 év múlva, 30 év múlva pedig már egy fillérje sem maradt.
Aki 1980-ban kezdte a nyugdíjas éveit, 14 év múlva egyenesen két és félszer annyi tőkével rendelkezett, mint 1980-ban, hála az 1982-től száguldó tőzsdének és harminc év múlva is négyszer annyi pénze volt, mint 1980-ban.
Aki 1999-ben ment el nyugdíjba, mostanra már a tőkéjének a felét elveszítette és csak reménykedhetünk, hogy az alacsony kötvénykamatok és a várható tőzsdei korrekció miatt nem fut ki a pénzéből idő előtt, hasonlóan az 1968-as kollégájához.
Amint látjuk, a mindenki által ismert 9,5%-os átlagos tőzsdei hozam vagy a vegyes portfólió közel 8%-os hozama bár igaz, de az átlag sajnos túl sok mindent elfedez. (Erről már itt írtam: Az átlaghozam)
Egy biztosnak hitt portfólió is csúnyán cserben tud hagyni, ha éppen az első pár évben kifogsz egy tőkepiaci gyengélkedést. Az 1968-as nyugdíjas még élvezte a nyolcvanas évek tőzsdei emelkedését, csak éppen már túl későn jött neki.
Az első hét évet tartják kritikusnak, ha akkor beüt a krach, akkor könnyen lehet, hogy minden matematika és tervezés ellenére kevés lesz a pénzed az életed végéig.
Hogyan tudod tompítani a tőkepiaci hatásokat? Az egyik, ha osztalékfizető részvényeket veszel. Elvileg hiába esik az ilyen részvények ára, ez nem befolyásolja nagy mértékben a fizetendő osztalékot. Persze mivel a tőkédet is éled fel, ez csak részben teszi könnyebbé az életed.
Az inflációkövető kötvények az infláció elszállásától óvnak meg valamennyire.
Ha pedig túl sokáig élsz a tervekhez képest, erre az Egyesült Államokban tudsz venni biztosítást. Egy adott összeg befizetésével olyan szerződést kötsz mondjuk 65 évesen, ami kilencven éves korodtól halálodig fizet életjáradékot. Így biztos nem lesz olyan, hogy a nem várt 10-20 év ráadás miatt kerülsz nehéz helyzetbe.
(Persze vannak olyan biztosítások is, amelyek akár az első naptól vállalják ugyanezt, csak azok annyira rosszak és drágák, hogy érdemesebb inkább ilyen halasztott fizetésűt venni sokkal olcsóbban.)
Szintén sokat segít, ha inkább túltervezed a szükségeidet és a költségeid csökkentésével tudsz reagálni a kevesebb életjáradékra.
Ha nem sietsz a nyugdíjba vonulással, az szintén egy hatásos fegyver. Ha egy évvel tovább dolgozol, akkor egy évvel tovább takarékoskodsz és egy másik évvel kevesebb ideig kell a saját tartalékaidból biztosítani a megélhetést.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
