Nyugdíjcélra vagy a felnőtt gyerekemre költsem a pénzt?
Szülőnek lenni szép, jó és költséges dolog. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy a szülő dolga, hogy középiskola végéig felnevelje a gyerekeit és józan keretek között, az anyagi lehetőségeihez mérten megadjon mindent a gyerekeknek ami által azok el tudnak indulni az életben.
Itt is van persze rossz példa, akik erejükön felül öltöztetik, kényeztetik és taníttatják a gyerekeiket, de nem erről beszélek. (A feleségem el szokta adni a gyerekek kinőtt ruháit. Még ő is csak a fejét csóválja, amikor anyukák lefoglalják a márkás és viszonylag drága ruhákat, de megkérik, hogy hadd fizessék a két-három ezer forintot két hét múlva, mert akkor jön meg a családi pótlék. Szó szerint máról holnapra élnek, egy háromezer forintos kiadáshoz már be kell várni a családi pótlékot, de az ő kis hercege vagy hercegnője csak márkás ruhában mehet az óvodába, még ha használtan kénytelen is megvenni.)
A kérdés az, meddig terjed a szülő felelőssége a gyerek anyagi és egyéb boldogulásával kapcsolatban. Azt látni, hogy rengeteg szülő még a felnőtt gyerekeit is támogatja anyagilag, azon az áron is, hogy az ő életszínvonala csökken vagy akár a nyugdíjmegtakarításait áldozza fel azért, hogy a gyereke kényelmes életet élhessen.
Ezzel sikerül kinevelni egy infantilizált, elkényeztetett fiatalságot, akik még 25-30 évesen sem akarnak dolgozni, ha nem muszáj, a családalapításról már nem is beszélve. Amikor a 28 éves kisgyerek még hazahordja a szennyest és hazajár enni, miközben az anyjának és az apjának 28 éves korában már két-három gyereke volt és a saját lábukon álltak 20-21 évesen. Ma rácsodálkoznak arra, aki 30 éves kora előtt szül. Hiszen az még gyerek.
Megjelent egy új felmérés a Meryll Lynch jóvoltából arról, mennyit költenek a szülők a nagykorú (18-34 éves) gyerekeikre az Egyesült Államokban.
Bár szülőnek lenni nagy kihívás minden tekintetben, így anyagi értelemben is, a gyereket nevelők 93%-a szerint a gyerek a legértékesebb része az életüknek és 92% mondta azt, hogy az életük legszebb emlékei a gyerekekkel kapcsolatosak.
79%-uk még a felnőtt gyerekeiket is támogatják, évente 500 milliárd dollárt költenek erre. Összehasonlításul, ez a duplája annak, amit nyugdíjas éveikre tesznek el. A felnőtt gyerek élelmezésére évi 54 milliárd dollár megy el, a szülők 23%-a teljesen, további 37%-a részben fizeti a felnőtt gyereke élelmezését, de még a telefonszámlát is a szülők állják évi 18 milliárd dollár értékben. Az autófenntartás teljes költségét a szülők 17%-a fizeti, részben további 30% száll be. A lakásbérlést vagy lakáshitelt a szülők 36%-a támogatja.
72%-uk állítja, hogy számára fontosabb a gyereke anyagi boldogulása, mint a saját nyugdíjas megélhetése, 63%-uk egyenesen a saját anyagi biztonságát is feláldozza a gyerekei érdekében. 82%-uk még nagy anyagi áldozatra is kész a felnőtt gyerekéért, a fele odaadná a megtakarításait, 43%-uk kész a saját életszínvonalát csökkenteni a felnőtt gyereke érdekében, 26%-uk kész eladósodni is a gyereke érdekében.
A szülők 11%-a gondolja úgy, hogy a gyerek az iskolás kor eléréséig kerül a legtöbbe, 44%-uk szerint az iskolás évek alatt, 45% szerint viszont a gimnázium elvégzése és a felnőtt korban kerül legtöbbe a gyerek.
A 18-34 éves felnőttek 31%-a él a szüleivel, ez másfélszerese az 1960-as adatnak, sőt, többen laknak a szüleikkel, mint a házastársukkal ebben a korban. Egy brit adat szerint Angliában a 20-34 éves férfi utódok 32%-a, míg a nők csak 20%-a él együtt a szüleivel.
Megjelent a “bumeráng-gyerekek” kifejezés, annyi gyerek költözik vissza a szüleihez néhány év különélés után.
Nagyon sok szülő túlgondozza a gyerekét. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat tesz meg helyette, amit a gyerek korában már elvárható, hogy megtegye magának. Hétévesen még elviszem az iskolába, de 13 évesen már elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen mindenhová nekem fuvarozni. Főzök rá és kimosom a ruháit, amikor nyolc éves, de 25 évesen már elvárom tőle, hogy a saját pénzéből egyen és mossa ki a saját ruháit.
Nagyon sok szülő azért csinálja ezt, mert nem akar szembenézni a ténnyel, hogy a gyerekei menthetetlenül felnőttek, többé már nincs szükségük rá. Azonban elfogadják az anyagi támogatást, az ingyen lakást, az ingyen ételt, hiszen ez sokkal kényelmesebb nekik, mintha mindenért nekik kellene megdolgozniuk.
Ezzel azonban menthetetlenül infantilizáljuk őket, úgy bánunk a huszon- és harmincéves felnőttekkel, mintha gyerekek volnának és ők is így viselkednek. 25 éves korukban a legfontosabb kérdés az életükben, hogy milyen buli lesz a hétvégén és hányan lájkolták a legutóbbi bejegyzésüket.
Fontosnak tartom, hogy kezeljük felnőttként a felnőtt gyerekeinket és tegyünk rájuk elég terhet, hogy tudjon fejlődni a személyiségük. Már egy 17-18 éves fiatal is meg tudja keresni a zsebpénzét vagy a nyaralásra szánt pénzét a nyári szünet alatt, de egy egyetemistától már végleg elvárható ugyanez. A “hadd bulizzon egész nyáron, hiszen még gyerek” hozzáállással gyártjuk a semmire nem alkalmas, infantilis felnőtteket. Egy 20-22 éves felnőtt már nem gyerek. Semmi baj nincs azzal, ha nem veszünk meg neki bármit, sőt nem veszünk neki semmit, diákmunkát mindig talál, ha szeretne pénzt keresni. Elmehet akárhová nyaralni vagy kikapcsolódni, de előtte keresse meg rá a pénzt munkával. Ez segít neki, hogy kialakuljon az értékrendje. Mindjárt másként fog nézni egy ötezer forintos belépőre meg az ezer forintos sörre, ha kiszámolja, hány órát gürcölt mindezért a Mekiben két műszakban, az olajszagban.
Ha otthon is él, különösen az iskolás évei után, tegyük számára világossá, hogy a lakhatás és az étel pénzbe kerül, amihez neki is hozzá kell járulnia. Fizessen valamennyit az ottlakásért, fizesse a rezsi ráeső részét és a saját élelmezését is. Minél hamarabb rájön, hogy véget ért a gyerekkor, annál jobban jár. Ha nincs pénze, minél előbb menjen el dolgozni.
A gyerekedet nem akkor szereted, ha minden nap csokoládét veszel neki, hanem akkor, ha nem szoktatod rá a csokira, mert tudod, hogy nem tesz jót neki, hiába szereti az ízét. Ezért csak néha veszel neki, mert szereted és jót akarsz neki. A gyereknevelés is jobb, mint a gyerek felesleges kényeztetése.
S válaszolva a címben feltett kérdésre: mivel én szeretem a gyerekeimet és nem szeretném, hogy nekik kelljen eltartaniuk öregkoromban és nem akarok beköltözni hozzájuk a kisszobába 72 éves koromtól halálomig, mert nem tettem félre eleget a nyugdíjas éveimre, ezért először a nyugdíjamra gyűjtők.
Nem veszek lakást a gyereknek, nem fizetem a drága iskoláit akkor, ha nem vagyok biztos, hogy ezt nem a nyugdíjam terhére teszem-e. De ha még lenne is annyi pénzem, hogy lakást vegyek neki 20 évesen, akkor sem fogom megtenni. Először tegyen le valamit az asztalra, szedje össze a lakás árának egy részét és majd kipótolom neki a maradékot. Szerintem ezzel sokkal jobbat teszek vele, mintha mindent alátolnék anélkül, hogy neki erőfeszítéseket kellene tennie. Semmi baja nem lesz a gyereknek, ha már elmúlt 25 éves és még mindig nincs neki saját lakása. Viszont sokkal tudatosabb és életrevalóbb lesz, ha neki kell elérnie dolgokat az életben, nem mindent készen kap a feneke alá.
Update: A cikk nem arról szól, hogy ne vegyél semmit a gyereknek, hogy semmiképp ne fizesd az iskoláját vagy ne engedd, hogy otthon lakjon. Ha neked ennyi jött át, akkor kérlek olvasd el újra a cikket hozzászólás előtt, mindenkinek jobb lesz úgy.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nyilván, nem kell kinyalni a popóját, dolgozzon szerencsétlen, teher alatt nő a pálma, ha mindent alárakok, sosem tanul meg semmit. Szóval egyensúly kérem, egyensúly.
Diákként az is baromi hasznos lehet pl., ha kollégiumba kerül a gyerek, már ott is függetlenedik jelentősen. Ez persze nem játszik, ha a saját településén jár középiskolába/egyetemre stb.
Mindenki csodálkozva nézett rám: “Téged a szüleid eladósítanak? Nézd, nekem ezt is fizetik, meg azt is, ilyet még nem láttam, hogy így kiszúrjanak valakivel.” Én ezt korrekt dolognak éreztem, nem volt vita belőle: “Ha nem tetszik elmehetsz, változtass a helyzeteden, bizonyítsd be, hogy te jobban csinálod mint mi, ne kritizálj.”
2. “A saját lábukon álltak 20-21 évesen.” Ne feledjük, hogy az egy egészen más világ volt. Biztos, élethosszig tartó munkahelyekkel, KÖTELEZŐ foglalkoztatással, minimális felsőoktatással fix szociális juttatásokkal, állam által épített lakásokkal. Ma elég egy rossz fintor, és már kísér is ki a multiból a biztonsági őr, egy ki nem fizetett számla, és lehet távozni a KKV-tól. Soha nem szabad az akkori dolgokat összehasonlítani a mostanival!
3. Mi volt a jó abban, amikor huszonévesen házasodtak az emberek nem egy esetben a szülők által hozzájuk kényszerített valakihez? Ugye erre sem szívesen emlékezünk…
Miklós, nagyon jó amiket írsz, de mostanában újra PRÉDIKÁLSZ. Ne tedd 🙂
18-9 évesen érettségi.
22-23 évesen megvan egy Bsc.
24-25 évesen egy Msc.
Innentől állhat neki főállásban dolgozni. Ha átlag felett keres akkor sem fog a szép pofijára hitelt kapni, a mai albérlet árak mellett pedig egyenesen bravúr jelentősebb összegeteket félrerakni.
Ha nem választottam volna nagyon-nagyon szerencsésen szakmát, akkor 25 évesen 3 lehetőség előtt állnék:
a) együtt lakok 2-3 velem egykorú fiatallal és spórolok (család alapítás esélye nulla)
b) együtt laknék szülőkkel még legalább 2-3 évet, így tudnék a legtöbbet félretenni (helyhiány miatt így sem lehet családot alapítani)
c) bérlek egy garzont, amiért kifizetek évente 1+ millió forintot (pénz hiány miatt nem mernék gyereken gondolkodni se)
Gratula!
Apám főiskolát végzett és 2 évig volt katona, az első gyereküket nagyanyámék mosókonyhájába szülték, ahol még vécé sem volt, csak a szomszéd épületben, 28 évesen mégis már 3 gyereke volt. Ennyit a főiskoláról meg az ingyen lakásról. Amikor már voltunk hárman, laktunk másfél szobában, vagy 45 nm-en. De az összes évfolyamtársa is hasonlóan élt, főiskola meg több év katonaság ide vagy oda.
Amikor örökölt pénzt, akkor tudtunk venni egy nagyobb panelt. Ennyit az ingyen lakás mitoszáról.
28 évesen még túl fiatalok vagyunk a gyermekvállaláshoz, 35 évesen már túl öregek.
van gyereked, vagy csak elmélkedsz a fotelből? A világ nem egyszerű, régen más kihívások voltak, de közel sem olyan durva a helyzet, ahogy leírod. Közel sem. Ezek inkább a tipikus kifogások.
Szélesítsd az opciók horizontját. Suli mellett vagy két diploma között lehet dolgozni. Ideiglenesen külfördre lehet menni. (Pl. 1 év, közben nyelv elsajátítása és pénzkereset, világlátással) És így tovább……
Amikor terhes az asszony, akkor megfogadjátok, hogy fagyit is majd csak a zsebpénzéből vesz a vásott kölyök, de aztán vhogy mégis rászokik a strandon. Szóval tervezgesd nyugodtan, hogy mi lesz amkor 18-at betöltik, de ne lepődj meg, ha mégsem az történik majd. Törekedni lehet rá, sok sikert, kivételesen kemény szülő lesz, aki mindazt betartja. Magával lesz kemény, még mielőtt… Lesz/lehet ilyen, csak nem jellemző, és nem is biztos, hogy egészséges.
De leoltani, hogy ne prédikáljon, erre nem tudom honnan lenne bárkinek itt jogalapja…
Fájó lehet szülőnek, hogy fiam megvan az érettségid felnőttél holnaptól fizess, legalábbis beleképzelve magam a helyzetbe nem túl jó érzés. Persze valahol jogos, és ha így vannak nevelve akkor talán nem akkora törés. Belegondolva mi változik hogy betölti a 18-cat vagy szakmát kap? Nem kerül többe a lakhatása az étkeztetése sem, ezek nem ettől függnek. Igaz a másik végletet sem szeretném mint több ismerősnél a velünk egykorú negyvenes “gyerekek” még otthon élnek, még akkor sem ha leadják a teljes fizetésüket. Van még több mint 10 évünk
BSC/MSC nélkül már dolgozni sem lehet? Kellett mostanában szakmunkást hívnod bármihez a háztartásban?
Nem ezért csinálod?
Amikor örökölt pénzt, akkor tudtunk venni egy nagyobb panelt. Ennyit az ingyen lakás mitoszáról.
Én szüleim meg 28- 30 évesek voltak amikor házasodtak és már 4-5 éve megvolt anyunak a kiutalt 2 szobás panel lakás. Apámnak pedig azért mondták vissza a saját kiutalását, mert 3 hónap múlva házasodott.
Ja nagyszülők házát felújította az önkormányzat így a lakok nagykorú gyerekei külön lakásokra is pályázhattak a házba.Volt olyan család ahol a szülők visszakapták felújítás után a lakásukat meg a három gyerek mind kapott külön lakást. Mai napig ott él mind a négy család.
– automatikus zsebpénz helyett, díjazás a házimunkáért 9-10 éves kortól (pl. takarítás, mosogatás szemétlevitel, stb.), így egyszerre fogja megtanulni hogy az elvégzett munkának van értéke, és hogy nagykorára hogyan kell ezeket magának megcsinálni
– öltöztetés alsóközépkategóriás boltokból: ha menő cuccok miatt lesz valaki a haverja, akkor azt nem is bánom ha ezek hiánya miatt inkább kimarad ebből a körből
– értelmes oktatás / különórák (ami a jövőjéhez szükséges készségeket fejleszt /pl. idegen nyelv, IT/)
11 éves koromtól ha leesett a hó, jártuk körbe a házakat a bátyámmal, mindenhova becsengettünk, hogy eltakarítjuk a havat.
16 évesen már adtam-vettem dolgokat, a szerbektől vettük a dínárt, amit elvásároltunk a dollárboltban.
Mindig volt pénzem, sokszor többet kerestem, mint anyám és apám együtt.
Szóval ne gondold, hogy nem fogom mondani a gyereknek, hogy dolgozzon meg, ha akar venni valamit, vagy nem fogom kirakni otthonról, ha 25 évesen is ott akar majd élni ingyen, munka nélkül.
S szerintem ettől lesz élelmes ember, nem attól, ha még 30 évesen is pátyolgatom otthon, vagy egyet tüsszent és megveszem neki a hatvanezres edzőcipőt.
Másik szempontból vizsgálva a kérdést, az alapprobléma az hogy teljesen leveszik a fiatalokról a felelősség vállalását, amit persze a fiatalság örömmel is vesz, hát hogyne, senki sem szereti a felelősség terhét magára venni.
Az meg tragikomikus hogy ezt a bejegyzést prédikációként értelmezik egyesek.
@lsv: Lehet Bsc meg Msc nélkül dolgozni természetesen, direkt azért emeltem ki, hogy egy “ideálisnak gondolt” esetben ilyen az ember fiatalkori pályaíve.
Mindenesetre a korosztályomból a szakmunkás végzettségű ismerőseim és barátaim egyetlen egy kivétellel mind otthon élnek szülőknél. Nagyon jól lehet keresni nagy ügyfélkörrel vizesként, gázszerelőként, stb., de a szakmunka sem csak ezt jelenti. Egy gyári szakmunkás (pláne vidéken) egyáltalán nem keres jól.
Attól mert régen valakinek valami rossz volt, nem jelenti azt, hogy én most majd ettől jobban szeretnék gyereket, vagy hogy el tud majd a gyári szakmunkás 130 ezer forintos albérletbe költözni mondjuk a főváros nagyon szélére, nagyon rossz környékre havi 200 nettóból.
1. Nem kellett meddőségi kezelésekre jarni, mint ma, amikor 40 évesen akarja egy no az első gyereket meg szülni
2. Meg bírt futni utána, bírt éjszakázni a gyerekkel
3. Meg volt esély, hogy az unoka-nagyszülő megismerje egymást
Sőt, tovább megyek. Édesapámék korosztályából a szülőhelyemen (megyei jogú város tőszomszédságában falu) NEM ISMEREK olyan embert, aki vagy ne a szülei házában lakna (ergo sosem költözött el), vagy nem a szülei/rokonság építtetett nekik házat.
A gyerek nevelésének nem csak a próbatétel az egyetlen eszköze, a példamutatás is lehet legalább annyira hasznos szerintem. Saját példám: anyuci-apuci megvette nekem a munkába állásom után egy évvel a lakást, azóta nagycsalád, ház, kocsi most már tehermentesen, így többet tudunk félretenni. A megtakarításunk egy része /kb. harmada/ a gyerekek lakáshoz jutására szánva. Nekem könnyebb volt sok kortársamnál emiatt, nem lettem lustább, vagy könnyelműbb, sőt.
A pénzért dolgoztak a szüleim, én is azt teszem, a pénzügyi tudatosságomat pedig fémjelzi, hogy a “Kiszámoló”-t olvasom 😀 /messze a legkorrektebb blog/
No persze majd meglátjuk a gyerekeink hogyan kezelik majd a helyzetet.
Miért lenne a mai albérletárak mellett nehéz félrerakni? Ha van BSC-d, pláne MSC-d, akkor (hacsak a félrerakás nem érdekel), nem mész el nettó 200 alatt dolgozni.
Mennyi ma egy szoba? Mondjuk 60+rezsi (20k), mert drágát választottál. Kaja 50 körül, ebbe már sok minden benne van (minden nap munkahelyi menza és ivás nincs). 70 ezret kell elosztani hosszútávú megtakarítás és élvezetek közt. Ez egy nagyon ráhagyós számítás, sokkal kevesebből lehet élni, sokkal többet lehet keresni.
Tudom, mással összeköltözés, munkahelyi menza nélküli élet, ivás kihagyása szinte szitokszó, jobb állást keresni, egyetem után tanulni/képezni magad egyenesen bűn.
Fejlettebb országokban ciki, ha nem így tesz az ember.
Mondom ezt úgy, hogy velem nem ez történt. Vagy talán pont ezért.
Már ez sem kicsi kihívás, mert elég nagy vakfolt jelentkezik, ha nem tágítjuk a világképünket sok-sok erőfeszítéssel.
A felsorolt dolgok mind reális, létezők – de előfordulhat hogy elég szubjektív ha a saját gyerekkoromból indulok ki és amit abszolút jónak gondolok sémává erőltetem.
A kor sokban eltér ma, nem adaptálható egy az egyben midnen akkori működö besztprkektisz.
Talán harmadikos koromtól egyedül jártam haza anno.
Most a fenekük alá tolom a kocsit délutáni “különórák” után elmenve értük, mert az elmúlt években már a második gyermekrablási kísérletről hallok.
Kényeztetem?
Ezzel nem ellene akarok mondani, csak árnyalni. Amúgy sok mindennel egyetértek, amit a blog leírt.
Akinek kalapácsa van, az mindet szögnek néz.
Szóval differenciáltan kell élni a sok okossággal, a helyzetre és személyre szabva.
Rövidebben: úgy tűnik, hogy nagyon sok ember hamar, gyorsan akar dolgokat, ér ugyanazt pl a gyerekeinek is.
Lásd például a kisiskolások között hány gyereknek kell venni okoskütyüt kérdése.
Csak saját példa: 20 éve kezdtem ebben az országban 10 ezer forinttal és egy főiskolai diplomával (igen, gazdasági bevándorló). Az elmúlt 20 évben született 3 gyerekünk, lett egy lepukkant kis házunk az agglomerációban (ezt az idén teljesen felújítottuk), maradt még némi megtakarításunk.
Úgy gondolom a jelszó a türelem, magunknak is és a gyerekeinknek is.
Szóval nincs ezzel a cikkel semmi promléma: ha tükörbe nézel és nem tetszik amit látsz arról a tükör nem tehet.
Anyám, kezdődik…
Egyrészt : miért, mit vártál?
Másrészt : értem én, hogy nagyon unalmas, de nem tudsz tenni ellene. Az ég kék, a fű zöld, a víz nedves, a kommentelők (egy (jó) része) meg …..
Ergo, halál felesleges mindig befeszülnöd ezen.
Just smile …. 🙂
Azt mondjuk nem látom be, miért jobb a min. 20 évvel idősebb szülőkkel lakni, mint kortársakkal. Azt látom, hogy sokan vattába csomagolják a gyerekeket, amivel totál kiherélik pl. a fiúkat; a lányokből meg királyrálylányt nevelnek.
Jajj, ne fizess albérletet. Ja, hogy ez azt is jelenti, hogy a 25+ éves kisfiam/kislányom nem takarít/mos/főz, a barátnőjévelí6pmax. 1-2 éjjel van együtt – mert hát ok, ő otthon lakik, de oda nehezebben költözik egy lány, mint egy albérletbe. Hogyha a barátaival akar lenni, akkor marad vmilyen szórakozóhely? De legalább nem fizet albérletet. Számlákat kell fizetni, alkalkamazkodni, konfliktusokat kezelni; borzalom.
Inkább otthon anyuékkal, akik max. morognak kicsit, de úgy van minden, ahogy a “gyerek” szereti.
6 évet laktam kollégiumban, én már inkább a gyerekről mondok le, mint a saját / párommal közös lakásról. Pedig nem azt mondom, hogy nem szeretnék gyereket (perpill mondjuk nincs hozzá feleség, de ez egyéni probléma).
És itt most még mindig nem pont rólam van szó. Én szerintem már-már indokolatlanul jól keresek, részben azért, mert szerencsém volt és belenyúltam a tutiba, viszont nem lehet mindenkinek olyan szakmája ami éppen felkapott.
Most az átlagról beszélek. Valaki egy átlagos szakmával és 200 valahány ezres nettóból mikor fog összepakolni egy lakásra vagy legalább az önerőre valót? Sok-sok év. Aztán közben hoppá, 30 éves lett…
Még tudom folytatni, de igazából az az érdekes, hogy a 20-as éveikben szülővé vált szüleim öregnek érezték magukat már 40 felett. Mert nagy gyerekük volt és már nem kellett hajtani.
Van munkatársam, akinek elégé küzdelmesen lettek gyerekei, bőven 30 felett az első. Lassan 70 éves, hihetetlenül aktív, szellemileg is. Már van unokája is. Másiknak 4 gyereke született, most van útban a 7. unokája.
Ettől még senkinek nem kívánom, milyen érzés, ha nincs pénz 20. után, mikor kiderül, hogy nagyon nehezen lehet gyerek, mikor végre már kitart a fizu 30-ig. Eleve egyértelmű volt, hogy egyetem csak akkor, ha kijövök az ösztöndíjamból (azaz legyen ösztöndíj és koli. Biztos vagyok benne, hogy mindez nem használt nekem, akkor sem, ha végül lett gyerek is, lakás is. De torzultam, a határozottságom, kötelességtudatom nem feltétlenül erény mindig. És, khm, nem vagyok túl empatikus sem.
11 éves koromtól ha leesett a hó, jártuk körbe a házakat a bátyámmal, mindenhova becsengettünk, hogy eltakarítjuk a havat.
16 évesen már adtam-vettem dolgokat, a szerbektől vettük a dínárt, amit elvásároltunk a dollárboltban.”
Egyetértve azzal, hogy fontos önállóságra nevelni a gyereket, nem gondolod, hogy a szüleid túltolták ezt a biciklit és elvették a gyerekkorod egy fontos részét? Mert azt sem lehet ám később korrigálni és ugyanakkora hiba.
“Jól van, szemes, okos vagy, köszönjük.”
Én szégyelném magam, ha vérszivó parazitaként felnött fejjel a szüleimet pumpolnám. (Már)nem az a dolguk, hogy átsegítsenek az élet nehézségein. Egy egészséges értékrendszerrel rendelkező fiatal felnött el se fogadná az ingyenlakást, miközben a szülök nem tehetösek. Ez persze nevelés kérdése, utólag derül ki, hogy mit neveltek az emberek a gyerekükből.
A lényeg, hogy a gyerek a szemünk fénye, és mindent adjunk meg neki, mert attól lesz egész ember, ha nem nélkülöz semmit, soha, még a végén frusztrációktól fog szenvedni és szorongásos lesz. Már az oviban kezdődött, amikor rászóltak, hogy meg kell enni a főzeléket. Azóta is hordja ezt a keresztet.
Ha az anyja nem látogatná, akkor Ferike is úgy érezné, hogy őt senki sem szereti (elhanyagolt gyerek). Jó érzés tudni szülőként, hogy minden rendben van a gyerekkel és ezt ellenőrizni is kell rendszeresen. Fontos a törődés.
Ki is töröltem. Tényleg hiba volt kiengedni.
Az enyémek az egyetem elvégzéséig itthon laktak, utána ki-ki ment és élte az életét. Nem kényeztettük őket, nem voltak nagy elvárásaik. 1-1 lakástakarékot fizettünk nekik. Ezen túl ha kellett segítettünk (munkahelyi kölcsön visszafizetés, illetve a legkisebbet havi rendszerességgel támogattuk amíg a férje megszerezte a diplomáját) de ezt kérés nélkül visszafizették.
valahol a képlet végén mégiscsak az életrevalóságra érdemes nevelni a gyereket. Amikor megvan a bizalom, hogy ha összegyűjt egy jó kezdőtőkét, akkor a papa-bank jobb helyzet, mint a hivatásos pénzintézetekkel kokettálni…
és van az az ág is, mikor se nyugdíjra, se lakásra nem tudsz lőni, mert mélyről indulsz…. csak a tehetséged van de anyagi támogatás nincs, hátország pedig csak a csirkepörköltel tud támogatni…..