Nyugdíjcélra vagy a felnőtt gyerekemre költsem a pénzt?

Szülőnek lenni szép, jó és költséges dolog. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy a szülő dolga, hogy középiskola végéig felnevelje a gyerekeit és józan keretek között, az anyagi lehetőségeihez mérten megadjon mindent a gyerekeknek ami által azok el tudnak indulni az életben.

Itt is van persze rossz példa, akik erejükön felül öltöztetik, kényeztetik és taníttatják a gyerekeiket, de nem erről beszélek. (A feleségem el szokta adni a gyerekek kinőtt ruháit. Még ő is csak a fejét csóválja, amikor anyukák lefoglalják a márkás és viszonylag drága ruhákat, de megkérik, hogy hadd fizessék a két-három ezer forintot két hét múlva, mert akkor jön meg a családi pótlék. Szó szerint máról holnapra élnek, egy háromezer forintos kiadáshoz már be kell várni a családi pótlékot, de az ő kis hercege vagy hercegnője csak márkás ruhában mehet az óvodába, még ha használtan kénytelen is megvenni.)

A kérdés az, meddig terjed a szülő felelőssége a gyerek anyagi és egyéb boldogulásával kapcsolatban. Azt látni, hogy rengeteg szülő még a felnőtt gyerekeit is támogatja anyagilag, azon az áron is, hogy az ő életszínvonala csökken vagy akár a nyugdíjmegtakarításait áldozza fel azért, hogy a gyereke kényelmes életet élhessen.

Ezzel sikerül kinevelni egy infantilizált, elkényeztetett fiatalságot, akik még 25-30 évesen sem akarnak dolgozni, ha nem muszáj, a családalapításról már nem is beszélve. Amikor a 28 éves kisgyerek még hazahordja a szennyest és hazajár enni, miközben az anyjának és az apjának 28 éves korában már két-három gyereke volt és a saját lábukon álltak 20-21 évesen. Ma rácsodálkoznak arra, aki 30 éves kora előtt szül. Hiszen az még gyerek.

Megjelent egy új felmérés a Meryll Lynch jóvoltából arról, mennyit költenek a szülők a nagykorú (18-34 éves) gyerekeikre az Egyesült Államokban.

Bár szülőnek lenni nagy kihívás minden tekintetben, így anyagi értelemben is, a gyereket nevelők 93%-a szerint a gyerek a legértékesebb része az életüknek és 92% mondta azt, hogy az életük legszebb emlékei a gyerekekkel kapcsolatosak.

79%-uk még a felnőtt gyerekeiket is támogatják, évente 500 milliárd dollárt költenek erre. Összehasonlításul, ez a duplája annak, amit nyugdíjas éveikre tesznek el. A felnőtt gyerek élelmezésére évi 54 milliárd dollár megy el, a szülők 23%-a teljesen, további 37%-a részben fizeti a felnőtt gyereke élelmezését, de még a telefonszámlát is a szülők állják évi 18 milliárd dollár értékben. Az autófenntartás teljes költségét a szülők 17%-a fizeti, részben további 30% száll be. A lakásbérlést vagy lakáshitelt a szülők 36%-a támogatja.

72%-uk állítja, hogy számára fontosabb a gyereke anyagi boldogulása, mint a saját nyugdíjas megélhetése, 63%-uk egyenesen a saját anyagi biztonságát is feláldozza a gyerekei érdekében. 82%-uk még nagy anyagi áldozatra is kész a felnőtt gyerekéért, a fele odaadná a megtakarításait, 43%-uk kész a saját életszínvonalát csökkenteni a felnőtt gyereke érdekében, 26%-uk kész eladósodni is a gyereke érdekében.

A szülők 11%-a gondolja úgy, hogy a gyerek az iskolás kor eléréséig kerül a legtöbbe, 44%-uk szerint az iskolás évek alatt, 45% szerint viszont a gimnázium elvégzése és a felnőtt korban kerül legtöbbe a gyerek.

A 18-34 éves felnőttek 31%-a él a szüleivel, ez másfélszerese az 1960-as adatnak, sőt, többen laknak a szüleikkel, mint a házastársukkal ebben a korban. Egy brit adat szerint Angliában a 20-34 éves férfi utódok 32%-a, míg a nők csak 20%-a él együtt a szüleivel.

Megjelent a “bumeráng-gyerekek” kifejezés, annyi gyerek költözik vissza a szüleihez néhány év különélés után.

Nagyon sok szülő túlgondozza a gyerekét. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat tesz meg helyette, amit a gyerek korában már elvárható, hogy megtegye magának. Hétévesen még elviszem az iskolába, de 13 évesen már elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen mindenhová nekem fuvarozni. Főzök rá és kimosom a ruháit, amikor nyolc éves, de 25 évesen már elvárom tőle, hogy a saját pénzéből egyen és mossa ki a saját ruháit.

Nagyon sok szülő azért csinálja ezt, mert nem akar szembenézni a ténnyel, hogy a gyerekei menthetetlenül felnőttek, többé már nincs szükségük rá. Azonban elfogadják az anyagi támogatást, az ingyen lakást, az ingyen ételt, hiszen ez sokkal kényelmesebb nekik, mintha mindenért nekik kellene megdolgozniuk.

Ezzel azonban menthetetlenül infantilizáljuk őket, úgy bánunk a huszon- és harmincéves felnőttekkel, mintha gyerekek volnának és ők is így viselkednek. 25 éves korukban a legfontosabb kérdés az életükben, hogy milyen buli lesz a hétvégén és hányan lájkolták a legutóbbi bejegyzésüket.

Fontosnak tartom, hogy kezeljük felnőttként a felnőtt gyerekeinket és tegyünk rájuk elég terhet, hogy tudjon fejlődni a személyiségük. Már egy 17-18 éves fiatal is meg tudja keresni a zsebpénzét vagy a nyaralásra szánt pénzét a nyári szünet alatt, de egy egyetemistától már végleg elvárható ugyanez. A “hadd bulizzon egész nyáron, hiszen még gyerek” hozzáállással gyártjuk a semmire nem alkalmas, infantilis felnőtteket. Egy 20-22 éves felnőtt már nem gyerek. Semmi baj nincs azzal, ha nem veszünk meg neki bármit, sőt nem veszünk neki semmit, diákmunkát mindig talál, ha szeretne pénzt keresni. Elmehet akárhová nyaralni vagy kikapcsolódni, de előtte keresse meg rá a pénzt munkával. Ez segít neki, hogy kialakuljon az értékrendje. Mindjárt másként fog nézni egy ötezer forintos belépőre meg az ezer forintos sörre, ha kiszámolja, hány órát gürcölt mindezért a Mekiben két műszakban, az olajszagban.

Ha otthon is él, különösen az iskolás évei után, tegyük számára világossá, hogy a lakhatás és az étel pénzbe kerül, amihez neki is hozzá kell járulnia. Fizessen valamennyit az ottlakásért, fizesse a rezsi ráeső részét és a saját élelmezését is. Minél hamarabb rájön, hogy véget ért a gyerekkor, annál jobban jár. Ha nincs pénze, minél előbb menjen el dolgozni.

A gyerekedet nem akkor szereted, ha minden nap csokoládét veszel neki, hanem akkor, ha nem szoktatod rá a csokira, mert tudod, hogy nem tesz jót neki, hiába szereti az ízét. Ezért csak néha veszel neki, mert szereted és jót akarsz neki. A gyereknevelés is jobb, mint a gyerek felesleges kényeztetése.

S válaszolva a címben feltett kérdésre: mivel én szeretem a gyerekeimet és nem szeretném, hogy nekik kelljen eltartaniuk öregkoromban és nem akarok beköltözni hozzájuk a kisszobába 72 éves koromtól halálomig, mert nem tettem félre eleget a nyugdíjas éveimre, ezért először a nyugdíjamra gyűjtők.

Nem veszek lakást a gyereknek, nem fizetem a drága iskoláit akkor, ha nem vagyok biztos, hogy ezt nem a nyugdíjam terhére teszem-e. De ha még lenne is annyi pénzem, hogy lakást vegyek neki 20 évesen, akkor sem fogom megtenni. Először tegyen le valamit az asztalra, szedje össze a lakás árának egy részét és majd kipótolom neki a maradékot. Szerintem ezzel sokkal jobbat teszek vele, mintha mindent alátolnék anélkül, hogy neki erőfeszítéseket kellene tennie. Semmi baja nem lesz a gyereknek, ha már elmúlt 25 éves és még mindig nincs neki saját lakása. Viszont sokkal tudatosabb és életrevalóbb lesz, ha neki kell elérnie dolgokat az életben, nem mindent készen kap a feneke alá.

Update: A cikk nem arról szól, hogy ne vegyél semmit a gyereknek, hogy semmiképp ne fizesd az iskoláját vagy ne engedd, hogy otthon lakjon. Ha neked ennyi jött át, akkor kérlek olvasd el újra a cikket hozzászólás előtt, mindenkinek jobb lesz úgy.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

186 hozzászólás

  • Vihar Mari
    Szívemből szólottál!
  • Névtelen
    Zsinór meggyújtva 🙂 Mekkora kommentbomba lesz ebből!!! 🙂
  • Eltévelyedés
    A számok szépek, de azért a gyerek jobbára nem egy gazdasági befektetés, és nehéz védeni azt a hozzáállást, hogy “erre már minek költeni, öreg ez”. Nem használtautó.
    Nyilván, nem kell kinyalni a popóját, dolgozzon szerencsétlen, teher alatt nő a pálma, ha mindent alárakok, sosem tanul meg semmit. Szóval egyensúly kérem, egyensúly.
  • Családfő
    Jó összefoglaló. Az életre nevelés fontos, és bizony egyre több rossz példát látni.

    Diákként az is baromi hasznos lehet pl., ha kollégiumba kerül a gyerek, már ott is függetlenedik jelentősen. Ez persze nem játszik, ha a saját településén jár középiskolába/egyetemre stb.

  • Dínó
    Gimnázium után OKJ-s szakmát csináltam (2 évest), így 21 évesen álltam munkába. Attól a pillanattól kezdve (az első fizetéstől) az otthonlakásért (szoba bérlés és fürdő használati jog + rezsi + kaja) a fizetésemből le kellett adnom a fedezetet. A telefont és az autó fenntartást magamnak kellett fizetnem a továbbiakban. Amikor épp nem volt munkám egy pár hónapig, akkor felírták a költségeket, és a konyhaszekrény belső felére került kiragasztva (“nem baj fiam, pár hónapig van haladék”). A költségeket a következő munkába álláskor el kellett kezdeni betörleszteni !!

    Mindenki csodálkozva nézett rám: “Téged a szüleid eladósítanak? Nézd, nekem ezt is fizetik, meg azt is, ilyet még nem láttam, hogy így kiszúrjanak valakivel.” Én ezt korrekt dolognak éreztem, nem volt vita belőle: “Ha nem tetszik elmehetsz, változtass a helyzeteden, bizonyítsd be, hogy te jobban csinálod mint mi, ne kritizálj.”

  • szifonkutya
    1. Gyerekek márkás ruhákban: ez sajnos a mai világban sokszor KELL. A gyerekek közössége nagyon gyorsan ítélkezik, és nagyon gyorsan KIZÁR. Mindez természetesen a filozófusok belvárosi foteljeiből nem látszik.

    2. “A saját lábukon álltak 20-21 évesen.” Ne feledjük, hogy az egy egészen más világ volt. Biztos, élethosszig tartó munkahelyekkel, KÖTELEZŐ foglalkoztatással, minimális felsőoktatással fix szociális juttatásokkal, állam által épített lakásokkal. Ma elég egy rossz fintor, és már kísér is ki a multiból a biztonsági őr, egy ki nem fizetett számla, és lehet távozni a KKV-tól. Soha nem szabad az akkori dolgokat összehasonlítani a mostanival!

    3. Mi volt a jó abban, amikor huszonévesen házasodtak az emberek nem egy esetben a szülők által hozzájuk kényszerített valakihez? Ugye erre sem szívesen emlékezünk…

    Miklós, nagyon jó amiket írsz, de mostanában újra PRÉDIKÁLSZ. Ne tedd 🙂

  • Dínó
    Sőt, a fater mindig hangoztatta, hogy a gyerek nem megtérülő befektetés, hanem drága hobbi, olyan mint a sportkocsitartás, a szülő ugyanúgy a saját örömére szül utódot a világra, csak némi plusz állami támogatással megspékelve. “Mi felneveltünk fiam, vérrel-verítékkel, mi segítettünk neked, hogy elkezdd valahogy az életben, ha megöregszünk, akkor talán majd te fogsz segíteni minket.”
  • Gyyry
    Nem akarok az egészre reagálni, de hogy legyen egy 28 évesnek ma több gyereke? Mibe szülje bele? Tegyül fel, hogy az elképzelt, ideálisnak tartott útvonalon halad valaki:
    18-9 évesen érettségi.
    22-23 évesen megvan egy Bsc.
    24-25 évesen egy Msc.
    Innentől állhat neki főállásban dolgozni. Ha átlag felett keres akkor sem fog a szép pofijára hitelt kapni, a mai albérlet árak mellett pedig egyenesen bravúr jelentősebb összegeteket félrerakni.

    Ha nem választottam volna nagyon-nagyon szerencsésen szakmát, akkor 25 évesen 3 lehetőség előtt állnék:
    a) együtt lakok 2-3 velem egykorú fiatallal és spórolok (család alapítás esélye nulla)
    b) együtt laknék szülőkkel még legalább 2-3 évet, így tudnék a legtöbbet félretenni (helyhiány miatt így sem lehet családot alapítani)
    c) bérlek egy garzont, amiért kifizetek évente 1+ millió forintot (pénz hiány miatt nem mernék gyereken gondolkodni se)

  • Szaky
    Roppant kényes, de nagyon jó vitaindító a cikk.
    Gratula!
  • Kiszamolo
    Igaz, könnyebb megvenni a gyereknek a 30 ezres edzőcipőt, ha beledöglünk is, mint elmagyarázni neki, miért nem vesszük meg annyiért.

    Apám főiskolát végzett és 2 évig volt katona, az első gyereküket nagyanyámék mosókonyhájába szülték, ahol még vécé sem volt, csak a szomszéd épületben, 28 évesen mégis már 3 gyereke volt. Ennyit a főiskoláról meg az ingyen lakásról. Amikor már voltunk hárman, laktunk másfél szobában, vagy 45 nm-en. De az összes évfolyamtársa is hasonlóan élt, főiskola meg több év katonaság ide vagy oda.

    Amikor örökölt pénzt, akkor tudtunk venni egy nagyobb panelt. Ennyit az ingyen lakás mitoszáról.

    28 évesen még túl fiatalok vagyunk a gyermekvállaláshoz, 35 évesen már túl öregek.

  • Családfő

    van gyereked, vagy csak elmélkedsz a fotelből? A világ nem egyszerű, régen más kihívások voltak, de közel sem olyan durva a helyzet, ahogy leírod. Közel sem. Ezek inkább a tipikus kifogások.


    Szélesítsd az opciók horizontját. Suli mellett vagy két diploma között lehet dolgozni. Ideiglenesen külfördre lehet menni. (Pl. 1 év, közben nyelv elsajátítása és pénzkereset, világlátással) És így tovább……

  • Szabolcs
    Elképzelhető, hogy sok mindenben igazat írtál e téren, sőt, valószínűleg sokaknál rezonálni is fognak az észrevételeid/elgondolásíid, de maradjunk annyiban, hogy szerintem nem az életmódvezetési tanácsadó cikkjeid fogták meg alátogatóid többséget 🙂
    Amikor terhes az asszony, akkor megfogadjátok, hogy fagyit is majd csak a zsebpénzéből vesz a vásott kölyök, de aztán vhogy mégis rászokik a strandon. Szóval tervezgesd nyugodtan, hogy mi lesz amkor 18-at betöltik, de ne lepődj meg, ha mégsem az történik majd. Törekedni lehet rá, sok sikert, kivételesen kemény szülő lesz, aki mindazt betartja. Magával lesz kemény, még mielőtt… Lesz/lehet ilyen, csak nem jellemző, és nem is biztos, hogy egészséges.
  • A-tech
    szifonkutya: Hol írja meg Miklós a véleményét, ha nem a saját blogjában? Ha nagyon távol áll tőled az életszemlélete, akkor ne kövesd, ha csak kicsit, akkor írd meg, te hogy látod másképp az adott kérdést.

    De leoltani, hogy ne prédikáljon, erre nem tudom honnan lenne bárkinek itt jogalapja…

  • LSV
    “Ha otthon is él, különösen az iskolás évei után, tegyük számára világossá, hogy a lakhatás és az étel pénzbe kerül, amihez neki is hozzá kell járulnia. Fizessen valamennyit az ottlakásért, fizesse a rezsi ráeső részét és a saját élelmezését is.”

    Fájó lehet szülőnek, hogy fiam megvan az érettségid felnőttél holnaptól fizess, legalábbis beleképzelve magam a helyzetbe nem túl jó érzés. Persze valahol jogos, és ha így vannak nevelve akkor talán nem akkora törés. Belegondolva mi változik hogy betölti a 18-cat vagy szakmát kap? Nem kerül többe a lakhatása az étkeztetése sem, ezek nem ettől függnek. Igaz a másik végletet sem szeretném mint több ismerősnél a velünk egykorú negyvenes “gyerekek” még otthon élnek, még akkor sem ha leadják a teljes fizetésüket. Van még több mint 10 évünk

    BSC/MSC nélkül már dolgozni sem lehet? Kellett mostanában szakmunkást hívnod bármihez a háztartásban?

  • Dalma
    “Anyám, kezdődik..”

    Nem ezért csinálod?

  • Rozi
    Apám főiskolát végzett és 2 évig volt katona, az első gyereküket nagyanyámék mosókonyhájába szülték, ahol még vécé sem volt, csak a szomszéd épületben, 28 évesen mégis már 3 gyereke volt. Ennyit a főiskoláról meg az ingyen lakásról. Amikor már voltunk hárman, laktunk másfél szobában, vagy 45 nm-en. De az összes évfolyamtársa is hasonlóan élt, főiskola meg több év katonaság ide vagy oda.
    Amikor örökölt pénzt, akkor tudtunk venni egy nagyobb panelt. Ennyit az ingyen lakás mitoszáról.

    Én szüleim meg 28- 30 évesek voltak amikor házasodtak és már 4-5 éve megvolt anyunak a kiutalt 2 szobás panel lakás. Apámnak pedig azért mondták vissza a saját kiutalását, mert 3 hónap múlva házasodott.
    Ja nagyszülők házát felújította az önkormányzat így a lakok nagykorú gyerekei külön lakásokra is pályázhattak a házba.Volt olyan család ahol a szülők visszakapták felújítás után a lakásukat meg a három gyerek mind kapott külön lakást. Mai napig ott él mind a négy család.

  • szab_ger
    én ezeket javasolnám megfontolásra:
    – automatikus zsebpénz helyett, díjazás a házimunkáért 9-10 éves kortól (pl. takarítás, mosogatás szemétlevitel, stb.), így egyszerre fogja megtanulni hogy az elvégzett munkának van értéke, és hogy nagykorára hogyan kell ezeket magának megcsinálni
    – öltöztetés alsóközépkategóriás boltokból: ha menő cuccok miatt lesz valaki a haverja, akkor azt nem is bánom ha ezek hiánya miatt inkább kimarad ebből a körből
    – értelmes oktatás / különórák (ami a jövőjéhez szükséges készségeket fejleszt /pl. idegen nyelv, IT/)
  • Kiszamolo
    Szabolcs, 13 éves koromtól minden nyarat végig dolgoztam, sőt gyakran a hétvégéket is. Hajnal fél négykor keltem és keményen dolgoztam az ötven fokos fóliasátorban a helyi vállalkozóknál. S csak azért, mert azt akartam, hogy legyen pénzem megvenni, amit csak akarok. Senki nem küldött, a szüleim megadtak mindent, ami elvárható volt és meg tudták adni, de nekem az kevés volt.

    11 éves koromtól ha leesett a hó, jártuk körbe a házakat a bátyámmal, mindenhova becsengettünk, hogy eltakarítjuk a havat.

    16 évesen már adtam-vettem dolgokat, a szerbektől vettük a dínárt, amit elvásároltunk a dollárboltban.

    Mindig volt pénzem, sokszor többet kerestem, mint anyám és apám együtt.

    Szóval ne gondold, hogy nem fogom mondani a gyereknek, hogy dolgozzon meg, ha akar venni valamit, vagy nem fogom kirakni otthonról, ha 25 évesen is ott akar majd élni ingyen, munka nélkül.

    S szerintem ettől lesz élelmes ember, nem attól, ha még 30 évesen is pátyolgatom otthon, vagy egyet tüsszent és megveszem neki a hatvanezres edzőcipőt.

  • Kiszamolo
    Dalma, nem, gyakran már sok a “nekem miért nem fog menni soha” típusú kommentekből.
  • Zsolt
    Nem csak a “gyereknek” kényelmes az ha a szülei huszonévesen is eltartják, de a szülői nyer vele: van ki felett uralkodni. Jellemzően erről szól az hogy “segít a gyerekének”.

    Másik szempontból vizsgálva a kérdést, az alapprobléma az hogy teljesen leveszik a fiatalokról a felelősség vállalását, amit persze a fiatalság örömmel is vesz, hát hogyne, senki sem szereti a felelősség terhét magára venni.

    Az meg tragikomikus hogy ezt a bejegyzést prédikációként értelmezik egyesek.

  • Gyyry
    Tudom hogy lehet dolgozni, dolgoztam is. De szerinted mennyit fizetnek egy gyakorlattal, végzettséggel nem rendelkező, heti maximum 20 órában elérhető diáknak? Engem a lehetőségekhez képest nagyon jól megfizettek szerintem, ez arra volt elég, hogy ne a szülőket pumpoljam pénzzel, plusz hogy ne csupasz seggel essek ki az iskolából.

    @lsv: Lehet Bsc meg Msc nélkül dolgozni természetesen, direkt azért emeltem ki, hogy egy “ideálisnak gondolt” esetben ilyen az ember fiatalkori pályaíve.
    Mindenesetre a korosztályomból a szakmunkás végzettségű ismerőseim és barátaim egyetlen egy kivétellel mind otthon élnek szülőknél. Nagyon jól lehet keresni nagy ügyfélkörrel vizesként, gázszerelőként, stb., de a szakmunka sem csak ezt jelenti. Egy gyári szakmunkás (pláne vidéken) egyáltalán nem keres jól.

  • star70
    egyetertek kiveve a lakasvasarlast..Ha megteheted vegyel neki lakast vagy legelabb is egy nagy reszet fizetsd ki.Ahogy most a lakasarak allnak jo esetben is kb 30 ev mulva lesz teljesen az öve a kegli amire most befizet:-(Azt meg lehet meg sem ered(tudom hogy kicsi gyerekeid vannak de ha huszon evesek lennenek arra gondolok).Nekünk a 2 gyerek között 10 ev van latjuk mit szurtunk el a nagyobbiknal,(nem sok mindent azert)pedig 20 eves kora ota egyedül el a mi lakasunkban a rezsit fizetve,es megis baromira fel van haborodva hogy most mar a 2 eve vele ott lako pasijatol is kernenk penzt ..ezt jol elbaltaztuk.Alberletbe sem akarnak menni es sz@r hogy nincs masik pici lakasa ami az öve.Egyelöre ezt nem adnank el mert ki tudja mikor de hazaköltözünk.Illetve nem is kapnank ezert 2 normalis lakast…
  • Gyyry
    @kiszamolo: Ne jöjjünk már ilyen “az én apám…” című érveléssel, mert ha engem nem is, de a célközönség 99%-át arra készteted ezzel, hogy azonnal bezárja a böngészőt. (Ha tartalmazza a “katona se vótá” szófordulatot, akkor pláne.)

    Attól mert régen valakinek valami rossz volt, nem jelenti azt, hogy én most majd ettől jobban szeretnék gyereket, vagy hogy el tud majd a gyári szakmunkás 130 ezer forintos albérletbe költözni mondjuk a főváros nagyon szélére, nagyon rossz környékre havi 200 nettóból.

  • szocske
    “Mi volt a jó abban, amikor huszonévesen házasodtak az emberek”

    1. Nem kellett meddőségi kezelésekre jarni, mint ma, amikor 40 évesen akarja egy no az első gyereket meg szülni
    2. Meg bírt futni utána, bírt éjszakázni a gyerekkel
    3. Meg volt esély, hogy az unoka-nagyszülő megismerje egymást

  • Gyyry

    Sőt, tovább megyek. Édesapámék korosztályából a szülőhelyemen (megyei jogú város tőszomszédságában falu) NEM ISMEREK olyan embert, aki vagy ne a szülei házában lakna (ergo sosem költözött el), vagy nem a szülei/rokonság építtetett nekik házat.
  • Sacc
    PRÉDIKÁCIÓ? Nem, csupán egy túlzottan általánosító vélemény.
    A gyerek nevelésének nem csak a próbatétel az egyetlen eszköze, a példamutatás is lehet legalább annyira hasznos szerintem. Saját példám: anyuci-apuci megvette nekem a munkába állásom után egy évvel a lakást, azóta nagycsalád, ház, kocsi most már tehermentesen, így többet tudunk félretenni. A megtakarításunk egy része /kb. harmada/ a gyerekek lakáshoz jutására szánva. Nekem könnyebb volt sok kortársamnál emiatt, nem lettem lustább, vagy könnyelműbb, sőt.
    A pénzért dolgoztak a szüleim, én is azt teszem, a pénzügyi tudatosságomat pedig fémjelzi, hogy a “Kiszámoló”-t olvasom 😀 /messze a legkorrektebb blog/
    No persze majd meglátjuk a gyerekeink hogyan kezelik majd a helyzetet.
  • matetoth

    Miért lenne a mai albérletárak mellett nehéz félrerakni? Ha van BSC-d, pláne MSC-d, akkor (hacsak a félrerakás nem érdekel), nem mész el nettó 200 alatt dolgozni.

    Mennyi ma egy szoba? Mondjuk 60+rezsi (20k), mert drágát választottál. Kaja 50 körül, ebbe már sok minden benne van (minden nap munkahelyi menza és ivás nincs). 70 ezret kell elosztani hosszútávú megtakarítás és élvezetek közt. Ez egy nagyon ráhagyós számítás, sokkal kevesebből lehet élni, sokkal többet lehet keresni.

    Tudom, mással összeköltözés, munkahelyi menza nélküli élet, ivás kihagyása szinte szitokszó, jobb állást keresni, egyetem után tanulni/képezni magad egyenesen bűn.

  • random okos
    Alapvetően azt gondolom, hogy akinek kezében az érettségi azt el kell zavarni otthonról. Mindenkinek ez a jó megoldás.
    Fejlettebb országokban ciki, ha nem így tesz az ember.
    Mondom ezt úgy, hogy velem nem ez történt. Vagy talán pont ezért.
  • Zoarden
    Érdemes kicsit hátrébb lépni és onnan nézni azt a családi hátteret amiből jövünk.
    Már ez sem kicsi kihívás, mert elég nagy vakfolt jelentkezik, ha nem tágítjuk a világképünket sok-sok erőfeszítéssel.
    A felsorolt dolgok mind reális, létezők – de előfordulhat hogy elég szubjektív ha a saját gyerekkoromból indulok ki és amit abszolút jónak gondolok sémává erőltetem.
    A kor sokban eltér ma, nem adaptálható egy az egyben midnen akkori működö besztprkektisz.
    Talán harmadikos koromtól egyedül jártam haza anno.
    Most a fenekük alá tolom a kocsit délutáni “különórák” után elmenve értük, mert az elmúlt években már a második gyermekrablási kísérletről hallok.
    Kényeztetem?
    Ezzel nem ellene akarok mondani, csak árnyalni. Amúgy sok mindennel egyetértek, amit a blog leírt.
    Akinek kalapácsa van, az mindet szögnek néz.
    Szóval differenciáltan kell élni a sok okossággal, a helyzetre és személyre szabva.
  • Elekkele
    Egy hozzászólás mégha nem is teljesen a cikkhez kapcsolódik: néha nem értem az embereket, azt látom hogy ebben az országban sokaknak nagyon magasra van téve a léc, mindenképpen meg kell ugraniuk.
    Rövidebben: úgy tűnik, hogy nagyon sok ember hamar, gyorsan akar dolgokat, ér ugyanazt pl a gyerekeinek is.
    Lásd például a kisiskolások között hány gyereknek kell venni okoskütyüt kérdése.
    Csak saját példa: 20 éve kezdtem ebben az országban 10 ezer forinttal és egy főiskolai diplomával (igen, gazdasági bevándorló). Az elmúlt 20 évben született 3 gyerekünk, lett egy lepukkant kis házunk az agglomerációban (ezt az idén teljesen felújítottuk), maradt még némi megtakarításunk.
    Úgy gondolom a jelszó a türelem, magunknak is és a gyerekeinknek is.
    Szóval nincs ezzel a cikkel semmi promléma: ha tükörbe nézel és nem tetszik amit látsz arról a tükör nem tehet.
  • Tavasz
    3 éve diplomáztam orvosként, kicsit később, mint a többiek, 23 évesen kezdtem. Másfél éve ügyelek, nagy mennyiségben, ebből fizettem ki rengeteg dolgot. Magam sem tudom, hogy az otthoni kevesebb pénz, a későbbi életkezdés, v mi az oka, de látom, h bár alig vagyok idősebb, mint pár pályakezdő kollégám, egy szakadék tátong köztünk. Sosem fogja érteni, milyen az, hogy amit ő alanyi jogon megkapott (autó, lakás), sok embernek nincs, és biza sok melóval teremtődik meg. Semmi világfájdalmas fals gőgöt nem mutatnék, de sztem én így sokkal jobban becsülöm, amim van. Bónuszként megörültem, hogy valaki másnak is eléggé kiszúrja a szemét, hogy mennyire infantilizálódtak a mai fiatal felnőttek.
  • 2018
    Kiszamolo 2018-11-07 at 16:49
    Anyám, kezdődik…

    Egyrészt : miért, mit vártál?
    Másrészt : értem én, hogy nagyon unalmas, de nem tudsz tenni ellene. Az ég kék, a fű zöld, a víz nedves, a kommentelők (egy (jó) része) meg …..

    Ergo, halál felesleges mindig befeszülnöd ezen.
    Just smile …. 🙂

  • Peti
    Hogy a post eredeti címére reagáljak: talán butaság, de én igyekszem mindkettőre félretenni. A gyerekem szempontjából az egyik fontos vízválasztó az lesz majd, amikor lejár a babakötvénye. Ott majd kiderül, hogy helyes irányba tereltem-e az életét. Azt ugyanis nem fogom megszabni, hogy a – számára – ‘ajándékpénznek’ tekintett összeget bulizásra, autóra, egyéb hülyeségre; vagy a jövőjének a megalapozására fordítja. Ha úgy adódik, hogy elveri a pénzt különböző fesztiválokon, akkor az mindkettőnk kudarca lesz, és részemről befejezem az anyagi támogatását. Ő meg majd kénytelen lesz megtanulni, hogy mennyi munkával jár ennyi pénzt félretenni. Azonban ha látom, hogy értelmes céljai lesznek, igyekszem majd őt – ha nem is erőmön felül, de – bizonyos mértékben anyagilag is támogatni…persze nem márkás ruhákkal vagy mobiltelóval, és csak addig, amíg ki nem szakad az iskolapadból.
  • jami
    Nekem nem az a kérdés, hogy mennyit gyűjtsek magamnak öregkoromra, hanem, hogy miként neveljek önálló gyerekeket, amiben a pénz/támogatás egy elem.

    Azt mondjuk nem látom be, miért jobb a min. 20 évvel idősebb szülőkkel lakni, mint kortársakkal. Azt látom, hogy sokan vattába csomagolják a gyerekeket, amivel totál kiherélik pl. a fiúkat; a lányokből meg királyrálylányt nevelnek.
    Jajj, ne fizess albérletet. Ja, hogy ez azt is jelenti, hogy a 25+ éves kisfiam/kislányom nem takarít/mos/főz, a barátnőjévelí6pmax. 1-2 éjjel van együtt – mert hát ok, ő otthon lakik, de oda nehezebben költözik egy lány, mint egy albérletbe. Hogyha a barátaival akar lenni, akkor marad vmilyen szórakozóhely? De legalább nem fizet albérletet. Számlákat kell fizetni, alkalkamazkodni, konfliktusokat kezelni; borzalom.
    Inkább otthon anyuékkal, akik max. morognak kicsit, de úgy van minden, ahogy a “gyerek” szereti.

  • debreceni
    Teljesen egyetértek azzal, amit írsz, de van egy veszély is: ha a gyerek azt érzi, hogy más gyerek mindent megkap, munka nélkül, akkor könnyen a szülei ellen fordulhat, hogy ő ezt miért nem kapja meg (főleg, ha a szülei megtehetnék). Nehéz egy 16-20 évesnek megélni, hogy a haverjai mennek bulizni, utazgatnak, jó cuccokban járnak, autójuk van, holott ugyanúgy nem csinálnak semmit, ő meg mindenből kimarad. A szembefordulást látva pedig sok szülő enged, és már el is indult a spirál…
  • Gyyry
    @matetoth: Mennyi ma egy szoba? Mondjuk amiben élni is lehet, és elfér az ágyon kívül egy asztal is, van egy szekrényed, az olyan 80 + rezsi legalább, de inkább tendál a 100 fele. Most nagyon jutányos áron bérlek egy egy szobás garzont 100-ért.
    6 évet laktam kollégiumban, én már inkább a gyerekről mondok le, mint a saját / párommal közös lakásról. Pedig nem azt mondom, hogy nem szeretnék gyereket (perpill mondjuk nincs hozzá feleség, de ez egyéni probléma).

    És itt most még mindig nem pont rólam van szó. Én szerintem már-már indokolatlanul jól keresek, részben azért, mert szerencsém volt és belenyúltam a tutiba, viszont nem lehet mindenkinek olyan szakmája ami éppen felkapott.
    Most az átlagról beszélek. Valaki egy átlagos szakmával és 200 valahány ezres nettóból mikor fog összepakolni egy lakásra vagy legalább az önerőre valót? Sok-sok év. Aztán közben hoppá, 30 éves lett…

  • jami

    Még tudom folytatni, de igazából az az érdekes, hogy a 20-as éveikben szülővé vált szüleim öregnek érezték magukat már 40 felett. Mert nagy gyerekük volt és már nem kellett hajtani.
    Van munkatársam, akinek elégé küzdelmesen lettek gyerekei, bőven 30 felett az első. Lassan 70 éves, hihetetlenül aktív, szellemileg is. Már van unokája is. Másiknak 4 gyereke született, most van útban a 7. unokája.

    Ettől még senkinek nem kívánom, milyen érzés, ha nincs pénz 20. után, mikor kiderül, hogy nagyon nehezen lehet gyerek, mikor végre már kitart a fizu 30-ig. Eleve egyértelmű volt, hogy egyetem csak akkor, ha kijövök az ösztöndíjamból (azaz legyen ösztöndíj és koli. Biztos vagyok benne, hogy mindez nem használt nekem, akkor sem, ha végül lett gyerek is, lakás is. De torzultam, a határozottságom, kötelességtudatom nem feltétlenül erény mindig. És, khm, nem vagyok túl empatikus sem.

  • KL
    “13 éves koromtól minden nyarat végig dolgoztam, sőt gyakran a hétvégéket is. Hajnal fél négykor keltem és keményen dolgoztam az ötven fokos fóliasátorban a helyi vállalkozóknál. S csak azért, mert azt akartam, hogy legyen pénzem megvenni, amit csak akarok.
    11 éves koromtól ha leesett a hó, jártuk körbe a házakat a bátyámmal, mindenhova becsengettünk, hogy eltakarítjuk a havat.
    16 évesen már adtam-vettem dolgokat, a szerbektől vettük a dínárt, amit elvásároltunk a dollárboltban.”
    Egyetértve azzal, hogy fontos önállóságra nevelni a gyereket, nem gondolod, hogy a szüleid túltolták ezt a biciklit és elvették a gyerekkorod egy fontos részét? Mert azt sem lehet ám később korrigálni és ugyanakkora hiba.
  • Endre
    Nálunk még egy dologgal lehet pénzt keresni (John Maxwelltől tanultam) a családban (egyébként házimunkáért pl nem jár, mert az családban kötelesség). Általam választott könyvek elolvasásáért jár oldalanként 5 forint. Így olvasták már el nagyon korán a gyerekeim pl a kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása vagy a Céltudatos élet című könyveket. Egyrészt hatással van rájuk maga a könyv, másrészt kifejezem azt is vele mit tartok értéknek.
  • Attila
    Meglehetősen degradáló volt az aljamunka kifejezés. Szerintem semmilyen munka nem szégyen. Én is egy csomó ilyet kipróbáltam diákkoromban és egyiket se szégyellem, sőt mondhatni büszke vagyok rá, hogy mennyi helyen helytálltam.
  • kommenter
    A nap leereszkedő kommentje díj nyertese:
    “Jól van, szemes, okos vagy, köszönjük.”
  • Kiszamolo
    Kl, senki nem mondta, hogy ezt csináljam, végképp nem küldtek dolgozni. De mivel akartam valamit csinálni és jó is volt, hogy van pénzem, csináltam. Ők meg rám hagyták szerencsére.
  • Attia
    A témához: Szerintem a szülő dolga, hogy a gyermekeit az életre felkészítse minden szempontból. Iskolák, különórák, jogsi, nevelés, pénzügyi ismeretek, stb. De aztán el kell őket engedni, hogy élhessék a saját életüket. Persze késöbb is lehet öket segíteni, hiszen egy család vagyunk, de ez nem pénzpumpolást jelent. Óriási segítség lehet pl, hogyha kamatmentes kölcsönt tud a szülö adni lakásvásárláshoz.
    Én szégyelném magam, ha vérszivó parazitaként felnött fejjel a szüleimet pumpolnám. (Már)nem az a dolguk, hogy átsegítsenek az élet nehézségein. Egy egészséges értékrendszerrel rendelkező fiatal felnött el se fogadná az ingyenlakást, miközben a szülök nem tehetösek. Ez persze nevelés kérdése, utólag derül ki, hogy mit neveltek az emberek a gyerekükből.
  • Dínó
    Munkatársam önként beköltözött a kamaraerdei otthonba, hogy a 40+ éves Ferikének – aki egyébként egy társadalmilag meg nem értett zseni – legyen hol laknia. Persze a kicsi fiú nem is látogatja az anyját azóta se, kedves anyuka amikor kimegy, bevásárol és cűgöl át Újpestre metrópótlóval, a kicsi fiacskája megajándékozza egy 40.000 Ft értékű telefonszámlával jutalomból.

    A lényeg, hogy a gyerek a szemünk fénye, és mindent adjunk meg neki, mert attól lesz egész ember, ha nem nélkülöz semmit, soha, még a végén frusztrációktól fog szenvedni és szorongásos lesz. Már az oviban kezdődött, amikor rászóltak, hogy meg kell enni a főzeléket. Azóta is hordja ezt a keresztet.

    Ha az anyja nem látogatná, akkor Ferike is úgy érezné, hogy őt senki sem szereti (elhanyagolt gyerek). Jó érzés tudni szülőként, hogy minden rendben van a gyerekkel és ezt ellenőrizni is kell rendszeresen. Fontos a törődés.

  • Kiszamolo
    Kommenter, igazad van, egy ilyen buta troll azt sem érdemli, hogy megjelenjen, nem hogy még válaszoljanak is neki.

    Ki is töröltem. Tényleg hiba volt kiengedni.

  • mamma
    Idősebb korosztályhoz tartozom, mi még korán házasodtunk a semmire, 30 éves koromra 3 gyerekem volt. Anyósomék azzal segítettek, hogy náluk lakhattunk a kisszobában és csak a rezsihez kellett hozzájárulni. 4 évet húztunk ott le, 2 gyerekkel tudtunk elköltözni. Más világ volt, kisebbek voltak az elvárások.

    Az enyémek az egyetem elvégzéséig itthon laktak, utána ki-ki ment és élte az életét. Nem kényeztettük őket, nem voltak nagy elvárásaik. 1-1 lakástakarékot fizettünk nekik. Ezen túl ha kellett segítettünk (munkahelyi kölcsön visszafizetés, illetve a legkisebbet havi rendszerességgel támogattuk amíg a férje megszerezte a diplomáját) de ezt kérés nélkül visszafizették.

  • Futrinka
    Elrettento pelda az egyik rokon esete aki mar kb 8 eve vegzi az egyetemet (kirugtak es visszairatkozott), 27 evesen meg otthon lakik anyuval es eleteben 2 napnal tobbet nem dolgozott mert az a tanulastol veszi el az idot. Nagyon aggodom szegenyert mert mi lesz ha vegre lediplomazik, milyen munkahelyet kap majd kezdokent 28 evesen. Es akkor meg venni kell neki egy lakast. A ferjem milliomos nagynenjenek fiai 16 eves koruk ota dolgoznak. Az egyik oregek otthonaban kezdte a masik a mekiben. Evekig burgerben szamolt. Mara mindketto jol meno orvos (kulfold). Ezeknek annyi penzuk van mint dagobert bacsinak, megis elvaras volt h dolgozni kell. Kulfoldon tenyleg normalis ha 16 eves kortol dolgozik a gyerek. Megtanulja beosztani a penzet, idejet meg azt h nem o a vilag kozepe. Nem jar alapbol minden luxus.
  • jami
    A gyereknevelés, a róluk való gondoskodás rengeteg idő. Pár napig nem voltak velem a gyerekeim, nagytakarítást csináltam, dolgoztam, aludtam, futottam – totál időmilliomos lettem. Arra az időre, mikor felnőnek a gyerekeink, kb. ugyanúgy kellene készülni, mint a nyugdíjas évekre – mármint tevékenységekkel. Különben jön a leépülés vagy a túlkapások; pl. felnőtt gyerek tutujgatása.
  • Zabalint
    Én nem vagyok biztos benne, hogy ugyanazt a hatást váltja ki, ha a szülő megtehetné, hogy segíti a gyereke életkezdését, de elvből nem segíti, mint ha eleve nem futja rá. Na meg érdekes módon ugyanolyan neveléssel és ugyanannyi segítséggel is egészen máshogy állnak hozzá az élethez, a pénzügyekhez, a munkához testvérek. Szóval nem hinném, hogy lenne minden gyerekre tuti recept.
  • joe
    szerintem jó model, amit Miklós ajánl: Számoljunk az öngondoskodásra, a saját nyugdíjtartalék alapozásra. Nem jó taktika arra játszani, hogy a gyerekkel tartatom el magam. Őt is frusztrálná. Az pedig méginkább rossz vonaton ül, aki azt gondolja, hogy majd az állami nyugdíjból úgy ellesz majd, mint akár csak a mostani öregek… az pofáraesés lesz…

    valahol a képlet végén mégiscsak az életrevalóságra érdemes nevelni a gyereket. Amikor megvan a bizalom, hogy ha összegyűjt egy jó kezdőtőkét, akkor a papa-bank jobb helyzet, mint a hivatásos pénzintézetekkel kokettálni…

    és van az az ág is, mikor se nyugdíjra, se lakásra nem tudsz lőni, mert mélyről indulsz…. csak a tehetséged van de anyagi támogatás nincs, hátország pedig csak a csirkepörköltel tud támogatni…..

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.