Pénzügyi hűtlenség
A közös kasszán lévő párok több mint 40%-a számolt be arról, hogy pénzügyi értelemben becsapta a párját és ezek 75%-a szerint ez negatívan ki is hatott a kapcsolatukra. Az indokok között 36% válaszolta azt, hogy szerinte neki joga van privát pénzügyi dolgokhoz még egy kapcsolatban is, 26% szerint a párjuk úgyis nemet mondott volna és 18% rejtegeti a hitel és egyéb anyagi problémáit a társa elől.
Amint a számokból láthatjuk, a pénzügyi őszintétlenség igen gyakori a kapcsolatokban élőknél és az esetek háromnegyedében gondot is okoz, amikor kiderül az eltitkolt dolog.
Ezek az eltitkolt dolgok éppúgy lehetnek vásárlások, vagy ennek következtében mondjuk egy elrejtett hitelkártya-tartozás, mint az ellenkezője, amikor valaki kevesebb fizetést hazudik, vagy nem mondja el a kapott bónuszt, csak azért, mert a másik a világ minden pénzét elszórná, ha tudna róla.
Először ezek ártalmatlan dolgoknak tűnnek, nem mondtam el egy húszezres költést, na bumm, kaptam bónuszt, de nem mondtam meg otthon, jó lesz majd vész esetén (esetleg titokban elkölteni) és a többi. Azonban ebből lesznek az eltitkolt hitelkártyák milliós tartozásokkal és az eltitkolt bankszámlák milliós megtakarításokkal. Amikor ezek kiderülnek és elkezdenek hullani a további csontvázak a szekrényből, komoly próba alá vonják a kapcsolatot és nagyon megrendül a bizalom a felek között. Ha még ebben is hazudott, mik lehetnek azok, amikről szintén nem tudok? Márpedig a másik előbb-utóbb talál egy blokkot, amit nem mondtál el neki, vagy megtalálja a bankod levelét, felszólítását vagy e-mailjét, amiből kiderül, hogy van egy titkolt számlád/hitelkártyád.
A számláitokat nem muszáj megosztani egymással, de a pénzügyi információitokat azért illene, mert anélkül elég nehezen tud jól működni egy kapcsolat.
Egy eltitkolt bankszámláról való információ legalább akkora érzelmi törés lehet egy házasságban, mint egy szeretőtől származó SMS vagy e-mail.
Legtöbbször a pénzügyi titkolózás oka, hogy könnyebbnek tűnik hazudni vagy eltitkolni dolgokat, mint közös nevezőre jutni a másik féllel. Mert ő annyira másmilyen, költekező/zsugori/túlságosan takarékos/nem érti, hogy nekem ez a hobbim/szükségem van új ruhákra/soha nem lesz házunk, ha így költekezik.
Ilyenkor a felek a könnyebb ellenállás felé sodrodnak, de általában az a vége, hogy elragadja őket ez a sodrás és gyakran már nem tudnak mást tenni, csak kontrollálatlanul menni az árral.
Gyakori, hogy a felek különböző nyelvet beszélnek a pénzügyekben. Bár esetleg ugyanazt mondják, teljesen mást értenek alatta, ez okoz rengeteg pénzügyi vitát és veszekedést. Mást értenek a jövőre való spóroláson, azon, milyen vásárlást engedhet meg magának a család vagy mi a szükséges vásárlás és mi nem.
Ezért amikor pénzügyi dolgokról beszéltek, érdemes tisztázni pontosan, ki mit is ért egy-egy kifejezés alatt? Korábban akarok nyugdíjba menni, de pontosan mikor és milyen életszínvonal mellett? Mi számít pazarlásnak? Mekkora az a meggondolatlan vásárlás, ami még elég kis összegű ahhoz, hogy ne legyen veszekedés tárgya? Hol húzódik a határ az élelmiszereknél, ami egyikük szerint sem felesleges pazarlás még?
Azonban a gyakoribb eset, hogy nem is kommunikálnak a párok egymással az anyagi dolgokról (sem). Nem beszélik meg egymással az elképzeléseiket, elvárásaikat, problémáikat, nem egyeztetik a nézőpontjaikat. Sőt, továbbmegyek, gyakran nincsenek is tisztában a másik hozzáállásával az anyagi kérdésekhez, a másik igényeivel, ilyen irányú neveltetésével. (Igaz, gyakran a sajátjukkal sem.)
Egy friss adat szerint a párok mindössze 9%-a ül össze rendszeresen, hogy az anyagi helyzetüket, terveiket, költéseiket átbeszéljék, 70%-uk csak futólag, rendszertelenül, egyéb témák közben beszél anyagi dolgokról, 9%-uk pedig csak írásban (SMS, e-mail, stb.) kommunikál a másikkal anyagi kérdésekben.
Ezek után nem akkora csoda, hogy állandóan feszültség van otthon az anyagi dolgok miatt (is).
Bár eltitkolni könnyebb dolgokat, mint összhangba jönni a társaddal, ez utóbbi már középtávon is sokkal kifizetődőbb.
Ideje lenne elkezdeni újra beszélnetek egymással. Próbáld meg megérteni, mi mozgatja, mik a céljaik, pontosítsátok le, mit is ért ez alatt, mint fentebb is említettem.
Milyen pénzügyi neveltetést hozott magával, ami miatt másként gondolkodtok?
Néhány példa:
Ebben a cikkben írtam néhány módot, hogyan tudnátok közös nevezőre jutni. Mert ne felejtsd el, az igazság mindig valahol félúton van. Ne akard a másikat megváltoztatni, amikor még magadat sem vagy képes.
Ha vannak eltitkolt dolgok a pénzügyi életetekben, érdemes egy amnesztiát hirdetni. Mindketten kipakoljátok mindeneteket, ami van, legyen az hitelkártya vagy eltitkolt bankszámla és bocsássatok meg egymásnak. (Ne csak szóban, hanem tényleg. Ez azt jelenti, hogy soha többet nem tehetsz említést arról még egy veszekedés alkalmával sem, mit csinált a párod az amnesztia napja előtt, legyen az akármekkora disznóság.)
A problémákat a gyökerénél kell kezelni és az nem biztos, hogy megy egy nap alatt. Ha a párod a szerencsejáték-függőségét titkolta vagy a vásárlási mániáját, az akár hosszú út is lehet, mire attól meg tud szabadulni. De biztosítsd arról, hogy te mellette állsz és ha vissza is csúszik, rád mindig számíthat. Ha a probléma nagysága meghaladja a képességeiteket, akkor el kell menni pszichológushoz, vagy párkapcsolati terápiára.
Beszéljétek meg azt is, hogyan fogjátok másként csinálni a dolgokat, mint eddig.
Minden hónap első vasárnapján legalább fél órát szántok arra, hogy átbeszéljétek az aktuális anyagi kérdéseket és célokat. Határokat szabtok, mennyit lehet költeni a másik megkérdezése nélkül. Havi büdzsét csináltok és tervet, hogyan másszatok ki az adósságból. Legyen mindenki elszámoltatható a pénzügyi kérdésekben.
A pénzügyi hűtlenség szinte mindig valami más párkapcsolati problémát is jelez. Lehet, hogy a kapcsolatotokat más területen is rendbe kell hozni, de ettől sem kell félni. Attól, hogy évek óta nem beszélünk a nappali közepén tanyázó elefántról, az még nem fog eltűnni onnan magától.
Legyetek őszinték egymáshoz a pénzügyekben is, s ha eddig másként csináltátok, érdemes mostantól változtatni rajta.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nincs ezzel semmi baj amig nem akar ugy koltekezni, mintha mindketten milliokat keresnetek. Mindenkinek mas a fontos, mindenki masra tud koncentralni. Lehet, hogy ot nem erdekli a tobb penz keresese, viszont ha jol vettem ki, igyekszik kevesebbet kolteni.
A penzkereses mellett van egy csomo egyeb dolog, amivel foglalkozni kell. Ha intellektualisan nem esett vissza, akkor szerintem rendben van a dolog.
Nekem a maganvelemenyem amugy az, hogy azert neha jo, ha cserelnek a parok, es a ferj is otthonmarad a gyerekkel,es viszi a haztartast, es a feleseg is elmegy dolgozni, es megprobalja a maximumot hazavinni, de van ahol ez az egyik (vagy mindket) fel miatt nem megy, ott nem erdemes eroltetni
Sonja-Lyubomirsky-Boldogsagmitoszok-2013
Nálunk a családi kassza közös, abból futja mindenre, de van külön kassza is és a vagyon nagyobb elemei külön vannak. Szerintem akkor van értelme a külön kasszának, ha a közös kasszából bőven futja a család kiadásaira. A vízválasztó kérdés ugyanis az, hogy mi legyen az el nem költött jövedelemmel és kit milyen arányban illet az.
“Én pl. mindig irigyeltem azon kapcsolatokat, ahol a csaj fullra képben van és partnerként “szemmagasságban” tud lenni.”
Én is.
Vajon hogyan lehetséges ez? Személyiségjegyek, műveltség, érdeklődési kör, nyitottság vagy intelligencia függvénye elsősorban?
“de nekem a külön kassza olyan, mintha húznék egy vonalat a ház közepén (vagy ott, ahol a kereseti arányok vannak), és azt mondom, hogy az ott a tiéd. El nem tudom képzelni, hogy méricskéljem, hogy ki mennyit tesz bele, vesz ki. Ha bejön a pénz a számlára, az már a kettőnké, nincs olyan, hogy te pénzed, én pénzem.”
Szerintem a méricskélésnek semmi köze a kassza mibenlétéhez.
Mi részben külön kasszán vagyunk, a közös kassza kb. 80%-át én adom be, mégsem kérdezem, mire költi a feleségem. A közös kassza ugyanannyira az övé mint az enyém.
Itt sokan elbeszélünk egymás mellett, mert mást értünk közös- és külön kassza alatt.
Ugye ki mondja azt, hogy a gyereknek ne vegyen meg ezt meg azt, de aztán amikor akár milla feletti havi összes nettóból nem marad semmi a hónap végén, akkor rohadtul nem érti senki és megy magyarázkodás, hogy 15e-ért vett pelenkát és ezzel máris megmagyarázta, hogy hova lett a pénz.
A mikromendzselés is zsákutca, bár sokan szeretik, hogy felírják még a kávéautómatába dobott 50Ft-ot, de mire jó ez? Mit kezd a felírt számsorokkal? A legtöbben semmit.
Talán az működik még a legjobban, hogy külön számlára tenni és havi fix keretösszeget biztosítani, de mondjuk így is jönnek a fontos kiadások, amit a fő számláról kell fizetni.
A heti pénzt könnyebb beosztani. Más a pszichológiája is, mert ha éppen elfogyott, akkor nemsokára jön a következő adag. Nem kell sokat várni. Könnyebb beosztani stb.
Eddig működik nálunk, ez jött be a legjobban.
Igen, vissza lehet elni vele, az is elofordul, hogy a noi cuccok tobbe kerulnek, de tortenetesen engem nem erdekel. Latom, hogy a parom nem kolt szerintem felesleges dolgokra, se a kozosbol, sem a sajatbol. Sot, inkabb nekem kell kerni, hogy jobbat vegyen. 🙂
Ami meg a hitelt illeti, mindketten ugy gondolkozunk, hogy nem veszunk fel.
Volt olyan csajom, akinel kb. 5-6x annyit kerestem. O ra akart venni arra, hogy tegyuk be a kozosbe es kozosen koltunk. 🙂
Közel 1 milliót elkölteni havonta csak úgy? Érdeklődést nem mutatni a közös családi pénzügyek iránt?
Nem tudni az árakat még megsaccolni sem?
Terv nélkül lenni a gyes után?
Zsebpénzt adni, csak hogy ne költse el mindet?
Én nőként nem tudom megérteni az ilyet. Felnőttek, de felelősséget nem vállalnak az életükért… Gondolom nem csak a pénzügyben jön elő ez a probléma és még van mellettük valaki, aki el is viseli vagy megtanult élni vele.
Házastársaddal együtt, vagy külön töltitek az időtöket?
Ha külön töltötök időt, akkor azért kb. tudja, hogy merre vagy és kivel?
Be akarod osztani a másik idejét, vagy hagysz neki szabadságot? A te idődet beosztják?
Nálunk az időt és a pénzt is együtt osztjuk be, és javarészt közösen is hágunk a nyakára. 🙂
De mindenképpen kell én-idő és én-pénz, amit arra költünk, amire akarunk. Tudjuk egymásról hogy nem drog lesz véve az én-pénzen, és nem lebujok látogatására megy el az én-idő. Bizalom van, nem kontrolláljuk egymást, de szabad elhatározásból, mindketten bedobjuk erőforrásaink nagy részét a közösbe, mert ezért alapítottunk családot.
Ha gyerekek vannak (nekünk vannak), akkor még annyival árnyalnám az előzőeket, hogy az elfecsérelt pénz és idő egy részét a gyerekektől lopja el a pazarló ember. Nem csak kárral kell számolni, hanem elmaradt haszonnal is
A legjobb megoldás, mint szinte mindig, az az arany középút, vagyis mindkettő: közös számla/tárca felesben a közös költségekhez, külön számla/tárca a külön költségekhez, így nincs anyagi vita.
Ha az egyik fél jelentősen többet keres, mint a másik, akkor a közös feltöltésénél a felezés helyett meg lehet más arányt is beszélni.
Probléma megoldva.
ha részben külön kasszán vagytok, az nyilván nem közös kassza. Van egy megosztott “tárcátok”, amit közösen használtok, a másik kettő mellett.
A közös kassza esetében a háztartáson belül egy tárca van, amit közösen használnak a felek, bármiféle további osztozkodás vagy elkülönítés nélkül. Más szóval a (házas)pár az egység, nem az egyén.
Több tiszteletet a hölgyeknek 🙂 ez ugyanúgy lehet igaz férfiakra is.
Btw én (nőként) nem is állnék le olyannal, pláne nem kötnék vele házasságot, aki nem érti miről magyarázok és nincs képben a dolgok állásával. Vagy pl. nem tudatos pénzügyileg legalább annyira, mint én. Ez közös deal, mindketten felelősek vagyunk a terveink és céljaink megvalósításáért és a közös egzisztenciánk megteremtéséért.
A nagy közös dolgokat megbeszéljük (ház, lakás vásárlás, nagyobb értékű autó), szerencsére egy átlag bevásárlás nem tétel, fizeti aki éppen vásárol. Ruha szintén. Se én, se a feleségem nem gondolja, hogy ez megbeszélés kérdése lenne.
Elektromosan kiegyenlíthető rezsit én fizetem, csekkeset ő. (Pl nemzethy kukások)
Kiszamolo jol osszefoglalta itt a penzugyi bantalmazast: https://kiszamolo.hu/penzugyi-bantalmazas-egy-kapcsolatban/
Gyerekem nincs, ez nyilvan megkonnyiti a helyzetet.
“mindig beszélek arról, mit tervezek/elmondom mivel mi a helyzet – a férjem lazán elfelejti; […] ezt-azt olvastam/gondolkom rajta, mit gondolsz (nem sokat). […] hiteleknek utána jártam és a férjem jött aláírni a szerződéseket.”
“Én kezelek mindent a pénzügyekkel kapcsolatosan […],én utalgatok el mindent, […] én intéz(t)em a hitellel kapcsolatos dolgokat stb. […] nem szeret belefolyni a pénzügyekbe, nem olyan típus.”
@pénzügyi hűtlen
“abszolút falra hányt borsó már 15 éve. […] nem is érdekli, tök jól elvan, hogy én megcsinálok mindent. […] sokszor neki kéne intézni valamit, bank, értékpapírszámla, stb […], de azt sem csinálja meg.”
Szüleim pont így tolták három és fél évtizedig. Nekik működött, csak nekem volt folyamatosan vmi rossz érzésem, hogy ez méltatlan. Aztán mikor a tájékozott-felhatalmazott fél váratlanul meghalt, jól megszívtuk, mindannyian.
Ne légy túl szigorú magadhoz. A barátnő/barát, vagy úgy általában egy nem “végleges” kapcsolat más, ott rizikós a közös kassza. Személy szerint én sem vállalnám, és nem is tettem anno. A közös kassza szerintem akkor jön reálisan szóba, ha egy jól megismert partnerrel, komolyan gondolt házasságra lép az ember. Akkor sem feltétlenül, sokan nem vállalják ezt.
“A cikk a kapcsolaton belüli pénzügyi elnyomásról szól és nem arról, hogy szerinted a társad nem ad neked elég pénzt, vagy fordítva túl sokat költ. Az, hogy nem egyformán gondoljátok, mire mennyit kellene költeni, félretenni vagy mennyi zsebpénz lenne elég az egyik félnek még nem pénzügyi elnyomás.”
Mégegyszer: ha szerinted az asszony / férj nem ad eleget a hülyeségeidre, attól még se nem vagy elnyomva, se nem bántalmazva. Inkább keress fel egy pszichomókust, hogy rájöjj, miért a pénzköltésben akarod a boldogságot keresni.
Igen, értem, amit írsz. Annyira én sem örülök neki, hogy ez van, de. És itt reagálnék néhányak részéről pénzügyi bántalmazásnak említett és/vagy közös kasszát elképzelni nem tudó kommentre is.
1. nyilván az ember tévedhet feleség választást illetően, de mi speciel 5 év ismerkedés+jegyesség után házasodtunk össze, nagyjából azért megismertük ezidő alatt egymást; ezt azok miatt írom, akik azt írják, hogy nekem olyan ember nem deal, akivel nem azonos szinten mozgok gondolkozásban pénzügyileg, szerintem ha a “sors XY-t szánta nekem”, akkor akár deal pénzügyileg, akár nem, akkor is Ő az igazi – valakinek a szexben vannak problémák, valakinél a vallás kérdés, valakinél politika és még sorolhatnám, amiben attól még, hogy más típusok vagyunk, együtt tudjuk kezelni a problémát
3. megbízunk egymásban (elvégre ezért is házasodtunk össze), minden “rendkívüli” pénzügyi dolgot, vásárlási szándékot megbeszélünk, illetve mivel házasságunk elején eléggé alulról indultunk, nagyjából képben van, hogy miből élünk, hogy állunk
–> nálunk nincsenek meglepetések
illetve az nyilvan nagyon visszatetszo, ha az egyik fel csak kolteni tud, de azt nagyon. Ebbol van ferfi is, meg no is, csak a kulonbseg szerintem az, hogy egy gazdag no ritkabban tartana ki egy ilyen ferfit mint forditva:)
Teljesen egyet értek veled. Lehetsz te akármennyire tudatos a párválasztást illetően (egyébként szükség van rá), de úgysem fogsz olyat találni, akivel semmilyen problémád nem lesz.
De ha tegyük fel létezik számodra egy “tökéletes”, akkor nyugodtan kiszámolhatod, hogy mennyi matematikailag az esélyed rá, hogy képes leszel kiválasztani a több tíz millió potenciális nő/férfi közül. Inkább lottózz!
Hozzáteszem, amelyik kapcsolatban nincsenek bizonyos mértékű problémák, azok számomra elég unalmasak lennének. Mi amúgy is amolyan olaszos életet élünk, néha el is törik valami egy egy vita során.
Az okosok azt mondják, hogy nem azt kell keresni, aki mindenben megfelel neked, hanem aki elég jó számodra. Akivel megelégszel. És aztán hozzáteszik, hogy közben azért te is nézz a tükörbe, hogy ha a 10/10-et keresed, akkor te vajon hanyast adnál magadnak.
Van egy szép összesítésem, amit direkt amiatt vezetek, hogy ha baj van, minden fontos szám(szerződésszám/tételek stb.), cél megvan. Amin csak lehet, haláleseti megbízás.
Az irattárunk nagyvonalúan, de rendezett. És a főbb dolgokat már a gyerekek is tudják (pl. van életbizti, milyen hitelek, megtakarítások) – szóval össze tudják rakni a dolgokat, ha engem elüt a villamos.
Ettől még a mindennapokban NEKEM nem könnyebb 😉
Rossz olvasni, hogy a nők mennyire szórják a pénzt sok férj (!) szerint. Van ilyen, de ott mindkét félnek vmi miatt jó ez az egyenlőtlen felállás, ami nyilván nem csak a pénzügyek. Pl. jóval fiatalabb feleség, kevés saját bevétellel. Anyu alapértelmezésben gyereket nevel, viszi a háztartást; apu dolgozik. Mindkét félnek előnyös, szuperül tud működni. Van, ahol ilyenkor a nőé a pénzügyek is, de többnyire inkább csak a gyerekruha-konyhapénz vonal.
De könnyen átmegy abba, hogy kiskorúsítva van a kevesebbet vadászó fél: nem akar/mer dönteni a pénzügyekben (sem).
Az viszont nekem lila, hogy nem tudja felnőtt ember, főleg ha gyerekei is vannak már, mennyi a pénz értéke. Inkább nem érdekli.
“ha részben külön kasszán vagytok, az nyilván nem közös kassza”
Nem olyan nyilvánvaló, szerintem mindenki máshogy érti.
Nálunk jól működik a közös kassza a külön kasszák mellett. A mindennapi dolgok a közös kasszából mennek. Ha megfigyelnél minket egy héten keresztül, rá se jönnél, hogy van külön kasszánk.
Annyiban egyetértek, hogy nem kell mindkét félnek értenie ahhoz, hogy konkrétan milyen befektetési lehetőségek vannak, de ahhoz mindkettőnek értenie kell(ene), hogy miért kell pénzt megtakarítani, és nem hónapról-hónapra elverni mindent. A kommentelők példáiban ilyen szinten akadnak problémák, ráadásul a másik oldal a megfelelő kommunikáció (vagy egy Kiszámoló Akadémia befizetése helyett :-)) inkább gyerekként kezeli a társát.
Én mondjuk nem sajnálom egyik felet sem az ilyen kapcsolatokban, maguknak rontják el.
Nem akarok szavakon lovagolni, csak abba gondolj bele, hogy ami már részben nem közös, az nem közös, hanem egy mix. Van benne közös is, meg külön is.
A közös kassza az, amikor egyetlen zseb van. Ahogy az előbb írta Zozo__ is. És ez akkor is működhet/működik, amikor az egyik fél sokkal többet tesz bele.
Azzal természetesen nem vitatkozom, hogy mi működik nálatok, és hogy az nektek úgy jó.
Már az elején tudtam, hogy kényes a téma.
Nekünk soha nem volt közös bankszámlánk, de még sokszor egyetértés sem a pénzügyeket illetően.
Pedig voltunk lent, voltunk fönt.
Kissé “irigykedve” olvasom azok mondatait, akiknél ez teljesen természetes (az egyetértés pénzügyek terén).
Nagyon jó téma volt.
A pénzügyek terén továbbra sem fogok egyetérteni a feleségemmel, de ez egyéni probléma:(