Peru, a másik út

Néhány napja írtam Argentínáról, az országról, ami iskolapéldája, hogyan tud egy populista vezetés tönkretenni egy ennyire hatalmas és forrásokban gazdag országot.

Az argentin megoldás

Dél-Amerikában szerencsére vannak országok, amik éppen ellentétes utat jártak be, fegyelmezett gazdaságpolitikával kiugró gazdasági és jóléti növekedést értek el. Az egyik ilyen ország Peru, amelyik minden belpolitikai vihar ellenére nagy fejlődést ért el az elmúlt évtizedekben.

Richárd írt egy cikket a perui helyzetről, illetve a rövid politikai előzményekről, következzen az ő írása.

Ha már szó volt Argentínáról, mint a térség Tékozló Fiáról, szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy másik, lényegesen pozitívabb dél-amerikai esetet, Peruét. Már csak azért is érdemes megismerkedni velük, mert nagyon mélyről indultak, gyakorlatilag teljesen reménytelen helyzetbe kormányozták magukat, majd elkezdődött egy polgárháborún, terrorizmuson, gazdasági válságokon, COVID-on átívelő felemelkedés, amely számunkra is sok tanúlsággal szolgálhat.

De kezdjük az elején!

Fényes Ösvény helyett ragyogó jövő

Először egy pár mondat erejéig térjünk ki az ország közelmúltjára! A kilencvenes évek elején az ország történelmének egyik legsúlyosabb krízisét élte át mind gazdasági, mind politikai értelemben. Az 1990-ben tartott választásokon a matematikusból lett politikus, a japán felmenőkkel büszkélkedő Alejandro Fujimori nyerte a választásokat a később irodalmi Nobel-díjas Mario Vargas Llosa ellenében. Nem volt könnyű helyzetben. Az infláció 7650%-on vágtatott (egy éven belül leszorította potom 139-re), az utcákon tombolt a bűnözés, az egymással is rivalizáló maoista Fényes Ösvény és a Tupac Amaru pedig az országnak csaknem felét ellenőrizte. A gazdaság lassan éledezett, a gerillák pedig végül vereséget szenvedtek a CIA és a katonai megfigyelők által támogatott „önvédelmi paraszt-milíciák” ellenében, leginkább a polgári lakosság szenvedése árán.

Nem csoda, hogy a lakosság mintegy 15%-a külföldre menekült. Fujimorinak többek között ezért és a számtalan korrupciós botrány miatt kellett mennie az elnöki székből – jó pár évvel később a börtönbe. A gerillákra a végső csapást Alejandro Toledo elnöksége jelentette 2003-ban, aki statáriumot hírdetve több „kommunista-gyanús” civilt letartóztatott, és egy katonai hadművelettel gyakorlatilag vidéken is megszüntetett minden partizán-tevékenységet, a Fényes Ösvényt egy drog-kartellé silányítva.  Közben megszilárdította a sérülékeny perui gazdaságot, de a korrupció és a népszerűtlen reformok miatti elégedetlenség őt is elsodorta.

Peru tehát 2006-ban választhatott a chavezizmus hullámait meglovagló Ollanta Humala és a helyi szinten mérsékelt Alan García között. Sokak megkönnyebbülésére és meglepetésére utóbbi nyert. Bár a fejlődés már 2003-körül elindult, a perui gazdaság lokomotívja ekkor kapcsolt teljes sebeségre. Fujimori elmozdításában katonai vezetőként kulcsszerepet játszó Humala azonban nem nyugodott bele a vereségbe, ráadásul a kormányoldal 2011-ben Fujimori lányát, Keiko Fujimorit indította az elnöki székért. Humala kissé balközép irányba kormányozta magát –elnyerve  Mario Vargas Llosa támogatását is- és végül győzött, a limai tőzsde fennállásának legnagyobb zuhanását váltva ki ezzel.

De ő újra meglepetést okozott. Bár a retorikája erősen emlékeztetett Chavezére és a bolíviai Evo Moralesére, tetteiben már sokkalta megfontoltabb volt. Elődei reformjaihoz nem nyúlt, az Inka Expressz pedig tovább robogott. Nem véletlen, hogy a kilencvenes években távozó három millió perui a visszatéréssel kacérkodott – sokan meg is tették, de immáron dollárral a zsebükben.

Gyorsulás és fékezés

2013-ban jártam az országban és minden előzetes várakozásomat felülmúlták a limai állapotok – ahol egyébként jó tíz millió ember él, tehát nagyjából minden harmadik perui. A belváros nyugodtan látogatható gyalog is, és itt nagyjából 10-12 kilométer átmerérőjű kört képzeljünk el. Mivel munkaerőből nincs hiány, ezért állandóan népes takarítóbrigádok járják az utcákat és a köztereket, az utcák tehát feltűnően tiszták. Egyébként a külvárosok sem vészesek ebből a szempontból – legalábbis igyekeznek egy helyre gyűjteni a hulladékot. És minden sarkon ott posztol egy derék, tányérsapkás rendőr. Nem csak számokban volt jele annak, hogy az úgynevezett „szegénységi ráta” 60% fölöttiről 20% alá esett.

A városban egymást érték az építkezések és sorra nőttek ki a földből a huszon- és harmincemeletes irodaházak. Megépült az észak-déli gyorsforgalmi út és hadrendbe álltak az állami buszok is a helyi magántársaságok csotrogányai mellett. Sőt, egy gyorsvasutat is átadtak –ami néhol a föld alatt megy. Sikere miatt már három másik vonalon is dolgoznak. A műemlékeket felujították, a járdák akadálymentesek, ahogy minden közintézmény és irodaház is. A bevásárló központok nagyjából ugyanazok, mint nálunk és tele vannak vásárlókkal. Van saját nemzeti gyorsétterem-hálózat (Bembos, Coco Loco, Pardo’s) és nemzeti üdítőital (Inca Kola).

Mi hajtotta a felemelkedést? A fegyelmezett fiskális politika és Peru páratlan gazdagsága ásványkincsekben (réz, cink, arany, ezüst, stb.) és természeti kincsekben – kávé, és minden, amit a Selvas nyújtani tud a 2000 kilométernyi tengerpart mellett. Elismerem, hogy ez Magyarországon nyomokban sem fordul elő.

2013 után úgy tűnt, hogy valami kezd elromlani. Az export és a belső fogyasztás által fűtött GDP növekedés 2005-2013 közötti átlagos 7.3%-ról 2014-2019 között 3% körülire mérséklődött.

De volt más változás is. 2014-ben már megesett, hogy a költségvetés nem zárt szufficittel. 2006 és 2013 között erre egyetlen egyszer volt példa! Ennek is betudható, hogy 2013-ban a központi költségvetés adóssága nominálisan pontosan annyi volt, mint 2003-ban, miközben a GDP 266%-al lett nagyobb. Ebből következik, hogy az államadósság a 2003-as 43%-ról (GDP-hez mérve) 2013-ra 16.1%-ra mérséklődött, majd szépen lassan elindult felfelé, 2021-ben már 32,5%-on állt.

Érdemes megjegyezni, hogy míg 2003-ban mindössze az adósság 4%-a volt a helyi sol-ban számon tartva, 2019-ben ez az arány már 69.4% volt (2021-re 45.7%-ra zuhant), ennek még lesz jelentősége a későbbiekben.

No de mi történt Peruban 2013 után?

Perui peruinak farkasa

A perui politikai élet megértéséhez felejtsünk el minden magyar párhuzamot. A prezidenciális parlamenti demokrácia majdnem két évtizeden át tökéletes alapot biztosított a gazdasági és társadalmi (!) fejlődésnek, ám eljött az országnak egy olyan politikai válsággal tarkított időszaka, amire nem akadt példa a múltban: nevezetesen a politika legalább négy-öt egymással állandóan rivalizáló csoportra szakadt és az aktuálisan megválasztott elnöknek soha nem volt többsége a Kongresszusban, illetve rengeteg korrupciós ügy került napvilágra, jó néhány csuklón kattant is a bilincs. És ez nem járt együtt sem polgárháborúval, sem katonai puccsal, magyarán az alkotmányos válság többé-kevésbé demokratikus mederben zajlott – illetve zajlik. Nem akarom a blog olvasóit minden apró részlettel untatni, de igyekszem összefoglalni az elmúlt 5-6 év eseményeit.

Valójában 2017 óta krízis van, de 2019-2020-ban egyenesen kormányozhatatlan lett az ország, 2020 novemberében pl. két hét alatt három elnököt is elfogyasztottak. Egyfelől a korrupciós ügyek miatt bírósági eljárások, másfelől az állandóan változó politikai erőviszonyok miatt. Dióhéjban: az elnök mögött soha nem volt elég politikai támogatás a Kongresszusban, ezért az alkalmi szövetségesek kihátrálása Vizcarra elnök (2018-2020 november) mögül lehetetlenné tette az elnöki célok keresztülvitelét. Egyébként elődje, Kuczinsky is így veszítette el hatalmát, mert a Kongresszus nem támogatta korrupció ellenes terveit és a bizalmatlansági szavazást elveszítette.

Vizcarra többször is szembekerült a törvényhozással, például amikor a 2019-ben a Kongresszus elutasította javaslatát az általános választásokra, illetve az alkotmánybírák jelölésének reformjára. Sőt, a Kongresszus kijelentette, hogy megfosztják Vizcarrát elnöki posztjától, de a tüntetések és a hadsereg állásfoglalása egyértelművé tette, hogy továbbra is őt tekintik az ország elnökének.

2020 januárjában megtarthatták a Vizcarra által olyannyira várt kongresszusi választásokat, de az elnökre nézve az összetétel csak még rosszabb lett.

Végül 2020 végén jött el a vég. Először 50 000 dollár kenőpénz miatt akarták felelőségre vonni, amit állítólag egy énekestől kapott az elnöki hivatal, hogy ő szerkeszthesse és írhassa az elnöki beszédeket. Viczarra tagadta a vádakat, az első “impeachment” sikertelen volt. Másodjára azonban kórház-közbeszerzések miatt támadták és november 9-én eltávolították az elnöki székből.

Érdekes módon, míg a nép simán megszavazott egy elnökkel ellenséges Kongresszust, addig magának az elnöknek az elmozdítását nem nézte jó szemmel. Azonnal tüntetések robbantak ki az országban és a tüntetések alatt a rendfenntartók két fiatal tüntetőt lelőttek. Az amúgy is igen gyenge legitimációval rendelkező, Viczarrát váltó Merino így mindössze november 10 és 15 között volt az ország elnöke.

Távozásával a costa ricai-perui állampolgárságú Kongresszusi elnököt, Francisco Sagastit választották meg ideiglenes elnöknek.

Vizcarra csatlakozott a “Somos Peru!” párthoz, amely egyébként tevékeny részt vállalt a leváltásában.

Közben 2021 februárjában kirobbant a “Vacunagate” is. A rendkívül zavaros ügy a legrosszabbkor jött, ugyanis Perunak nem csak a gazdasága szenvedett a COVID-19 miatt, hanem a második hullám is “telibe találta” az országot napi 200-250 halálozással. Érdemes megemlíteni, hogy az első hullám gyakorlatilag még véget sem ért a második berobbanásakor.

Éppen ezért nagy botrány kerekedett, amikor kiderült, hogy már késő ősszel oltatták magukat kormánytagok, tisztviselők és családtagjaik – az akkor még klinikai vizsgálat alatt álló Sinopharm vakcinával. Később kiderült, hogy 3200 további esetben adtak be oltásokat, amelyekről a kutatásokat vezető egyetemi orvoscsoport és a rektor is tudott. De még az áprilisi választásokon esélyes közgazdász, elnökjelölt de Soto is belekeveredett a szabálytalan oltás botrányba, ezért két napot börtönben is kellett töltenie.

Közben a perui társadalom is atomizálódott és polarizálódott. Az egyébként is színes politikai paletta tovább darabolódott, és két év alatt pengeéles lett a határvonal vidék és város, Lima és vidék, észak és dél, valamint a partvidék és a hegyvidék között.

A 2021-es elnökválasztás soha nem látott izgalmakat hozott, heten pályáztak nagyjából egyenlő eséllyel arra, hogy a második fordulóba jussanak. Volt közöttük Opus Dei tag szélsőjobbos (Rafel López Aliaga), marxista-leninista (Pedro Castillo), a már említett de Soto, az országot hosszú ideig irányító, majd a korrupcióba és politikai gyilkosságokba belebukó Alejandro Fujimori lánya, Keiko Fujimori, a liberális Yohny Lescano, a balközép Veronica Mendoza,a  jobbközép Cézar Acuna, a piacbarát centrista George Forsyth, a nép konzervatív Urresti.

Ebből a nemes küzdelemből végül Castillo került ki győztesen úgy, hogy megnyerte az első kört kevesebb mint 19%-al. A második körbe az a Keiko Fujimori jutott 13.41%-al, akit annyira gyűlöl az ország többsége, hogy gyakorlatilag borítékolható volt a veresége – mégis szerzett 49.87%-ot, bár tényleg kikapott. Ez nagyjából be is árazta legitimizációs szempontból a győztes Castillót.

Nem meglepő, hogy Castillo minden lépését a legsötétebb gyanakvással szemléli a Kongresszus és bármelyik pillanatban újra elnök nélkül maradhat Peru – eddig két „impeachment”-et úszott meg az elnök. Ez a COVID okozta sokkal együtt szinte bármelyik országot évekre a padlóra küldte volna. Ám Peruban pont az ellenkezője történt.

Mind a fizetőeszköz stabilitása, mind a változatlanul fegyelmezett költségvetés, mind a GDP-növekedés, mind a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására tett lépések miatt irígylik őket a Rio Grandétől délre. De hogyan sikerült mindezt elérni úgy, hogy jóformán nincs kormányzás?

Piszkos lebegtetés, oktatás és függetlenség

A siker kulcsa mindenki szerint a perui jegybank (BCRP) és annak elnöke, Julio Velarde Flores, aki már 2006 óta ül a helyén, miközben jelenleg a hetedik elnök alatt inog az elnöki szék. A politikai anarchia furcsa módon függetlenítette a gazdaságpolitikát a Kongresszustól (az 1993-as alkotmány egyébiránt garantálja a jegybanki autonómiát is), és mindenféle különleges varázslat nélkül, viszont nagyon következetesen teszik a dolgukat.

Ennek egyik legszembetűnőbb jele a helyiek által csak „Flotación sucia”-nak nevezett árfolyamlebegtetés (szabadfordításban „piszkos lebegés”) sikeressége. Az utóbbi időben jelentősen felértékelődött dollárhoz képest is stabil a PEN (új perui sol) árfolyama – januárban 3.98 solért adtak egy dollárt, most 3.86-ot ér a zöldhasú. És ennek jelentőségére gondolom nem kell külön kitérnem akkor, amikor 2017 és 2021 között a külső adósságfinanszírozásban a dollár aránya 28%-ról 46%-ra ugrott fel. – és mivel Latin-Amerikáról van szó, tegyük hozzá: nincs semmiféle lakossági korlátozás, vagy kétféle hivatalos árfolyam

A térségben egyedül a chilei jegybank nem befolyásolja semmilyen módon a nemzeti fizetőeszköz árfolyamát. Peru néha közbelép, bár a környékbeli országokhoz képest még mindig igen liberális eszközökkel. A BCPR kizárólag intervencióval befolyásolja az USD/PEN árfolyamot, ezt az eszközt viszont be is veti, ha szükséges. Megteheti, mert a BCPR az elmúlt évtizedek exportdinamikájának és a felelős gazdálkodásnak köszönhetően a kontinens legnagyobb devizatartalékával rendelkezik – még a gazdaságilag erősebb Chilét is lekörözik.

Van még egy lényeges dolog: a perui jegybanknak nincs kifejezetten elvárt és megálmodott devizaárfolyama a sol-ra, így senki sem tudja, mikor fognak beavatkozni és mennyi pénzt dobnak a piacra. Tekintve, hogy a BCPR döntéshozatali mechanizmusa is átlátható, a jegybankelnök és a monetáris tanács általános köztiszteletnek és megbecsülésnek örvend, ezért a spekulatív támadások is inkább más, sebezhetőbb devizákat keresnek a környéken (akad bőven).

A GDP a 2020-as, jórészt COVID-nak köszönhető visszaesés után 13,3%-al növekedett 2021-ben és 2022-ben is 3% fölötti növekedést várnak. És immáron a lakosságnak csupán 5,8%-a él napi 2,15 dollárnál kevesebből (ez az ENSZ által meghúzott szegénységi határ).

Az irányadó jegybanki kamat novemberben lett 7,25%-ra emelve, egyébként nagyon szépen látszik a kiszámíthatóan emelkedő trend. Az emelés nem véletlen, mert az éves infláció 8,28%, ami egyébként az elmúlt 25 év legmagasabb száma (hol annak már a hiperinflációs idők?)

A perui jegybankba vetett erős bizalomról már írtam fentebb, de a gazdaságba vetett bizalom sem véletlen, ugyanis egy másik lényeges dolgot is belevéstek az ottani, gránitszilárdságú alaptörvénybe. Ez gyakorlatilag kizár minden olyan szerződésmódosítást, amit a magyar állam egyetlen nap alatt meglép és másnapra már olvasható is a Közlönyben.

A szerződéses feltételek egyoldalúan NEM módosíthatóak, így a vállalkozók és a cégek nyugodtan tevékenykedhetnek, mert nem fenyegeti őket államosítás, rendkívüli különadó, ársapka, stb. Itt belemagyarázható egyfajta kikacsintás a hazai viszonyok felé, de a tény tény marad: ez a modell működik, még a káosz közepette is.

Persze ha egy politikai szerveződés földcsuszamlásszerű győzelmet aratna Peruban, nagy többséggel ezen tudna változtatni, de ez a veszély arrafelé nem fenyeget, még az egyszerű többség is álom.

Ha már kikacsintás: a lendületesen növekedő perui GDP egyre nagyobb hányadát fordítják oktatásra. GDP arányosan 2007-ben volt a mélypont, amikor a bruttó nemzeti össztermék 2,6%-át költötték oktatásra. 2021-re ez már meghaladta a megsokszorozódó GDP 4%-ot, de a távlati cél a 6%. 2023-ban például 2022-höz képest további 19%-al emelik a központi költségvetésből az oktatásra fordítandó pénzt.

Tehát egy dél-amerikai ország nominálisan, 2016-hoz viszonyítva 69%-al növelte oktatási kiadásait. Rengeteget tudnék még írni Peruról (van még azért az árnyékos oldalon is), de legyen ez a végszó.

Share

76 hozzászólás

  • Joe Black
    Peruval provokált a cikkíró…
  • Darkosia
    Egyébként ezért tartottam mindig is röhejesnek az “ezek legalább kormányozni tudnak” (amikor még 2010 környékén nem volt nyilvánvaló, hogy pedig nem) meg a “nincs alternatíva, azok kormányképtelenek” és “egymással sem egyeznének meg” no meg “jobb inkább a gyors egyszemélyes döntés mint a demokratikus kompromisszumok, fékek és ellensúlyok, egyéb libsi trükkök”. Peruról eddig nem tudtam, de a pl. Belgium és évekig elvan kormány nélkül. Az erős vezető egyedül az erős vezetőnek meg a körének jó, a népnek inkább az, ha nem barmolnak bele a dolgokba. Ahogy ott a mondás is Reagentől, hogy a legrémisztőbb mondat amit hallani lehet: “I am from the government and here to help”.
    Nálunk is, hiába van már tripla vészhelyzet, az égvilágon semmit nem lehet mondani, mi hasznosat tett volna a kormány. Első Covidos törvényük valami buzikkal kapcsolatos volt, aztán lepasszoltak mindent az önkoriknak…
  • Zupa
    “az egyszerű többség is álom”
    Ez egy nagyon fontos dolog.
    Itt (Hollandiaban) majd 40 part indult a legutobbi valasztson, ebbol 17 jutott be, plusz 6 fuggetlen.
    A parlament 150 fos, aki eler 0.66%-ot az bejut.
    Mivel ennyi fele-fajta part van, igy legalabb 3 de inkabb 4 part koalicioja szukseges a kormanyzashoz.
    A koalicio gyakran ellentetes oldalon allo partokat kenyszerit ossze, igy a kormanyalakitas akar honapokig is elhuzodik, mert enni ido kell, hogy ossze tudjanak allitani egy minden fel alltal elfogadott kormanyprogramot.
    Mivel sok az ellentetes nezopont igy gyakran nem toltik ki a 4 evet egyutt, hanem felbomlik a koalicio.
    Egyszeruen lehetetlen ugy torvenyt hozni, hogy azt ne honapokig ragjak elotte jobbrol, balrol, mindenhonnan.
    Ha egy part megprobalna belenyulni a kozosbe, egybol menne a levesbe, mert van helyette masik 2 hasonlo.
    #HalldokloNyugat
  • AdamAnalyst
    Ezért is kezdte a Fidesz az átalakításokat 2011-ben az alkotmánnyal és a választási rendszerrel, ugyanis 2014 óta nem lenne kétharmados többségük a régi rendszerben. Ha egyszer megszűnik ez a rendszer, a választási rendszert át kell alakítani egy arányos rendszerre (lásd németek, hollandok, szlovákok stb.)
  • Richmond
    Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a Kongresszus elutasítottsága kb 85%, az elnöké most éppen csak 65%, de volt 75 is. Magyarán a nép mindkét civakodo felet mereven utálja, viszont meglehetősen morcosak tudnak lenni, ha az egyik oldal erőből akarja lenyomni a másikat. Közben Castillot gyakorlatilag felfüggesztették (a legfőbb ügyész…), Ő persze híveivel együtt puccsot kiált és esze ágában sincs távozni. Közben nő az export, a reálkeresetek (a minimálbér mondjuk azért, mert emelték hosszú idő után 930 solrol 1025 solra).
    Ja, a limai fizetések már 2013-ban sem voltak a budapesti fizuk mögött. Szóval megy ez erős kormány nélkül is.
  • Velence
    Nálunk már láttuk mi van akkor, ha nem stabil, illetve gyakorlatilag nincs is kormány 2006-2009 közötti időszak. Még két párt se tudott együtt semmit csinálni, nemhogy 4-5 párt kormányozzon koalícióban. Nálunk ez elképzelhetetlen, meg valljuk be, nem is hatékony. Volt egyszer Orbánnak egy nyilatkozata, hogy vannak népek, akik elvannak akár kormány nélkül is hónapokig, évekig, de a magyaroknak kell a stabil kormány, akkor tud jól működni az ország.
  • Richmond
    Itt egy latin amerikai országról beszélünk, nem Svajcrol
  • Blend Ahmed
    Olaszországban az 1990-es évek (Berlusconi-korszak) előtt egy kormány átlagos élettartama kábé egy naptári év volt, de a politikai instabilitás mégsem hozott magával robbanásszerű gazdasági növekedést.

    euronews.com/my-europe/2022/10/21/italy-is-set-for-its-68th-government-in-76-years-why-such-a-high-turnover

  • Pistu
    Miben ellentétesek azok a pártok? Mik azok a fontos kérdések amiket máshogy látnak? Pl. amikor vízágyúval oszlatták tavaly a tüntetőket Amszterdamban, akkor azért egyetértés volt?
  • Főherceg

    Jó, de hol van itt kiszámítható jó működés a stabil kormány mellett?
  • Richmond
    Azt senki nem mondta, hogy ez a siker kulcsa, mármint a politikai anarchia. Hanem az lenne a lényeg, hogy amennyiben bizonyos intézmények függetlenek a tökhülye politikusok játszmáitol ÉS emellett tényleg konszenzus van az alapvető gazdasági játékszabályokat illetően, akkor simán működhet a dolog
  • Torda
    Szeretem összevetni az egyes országok teljesítményét: data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.KD.ZG?end=2021&locations=HU-PE&start=1999
    GDP növekedésben nemzeti kormányzás alatt közeledtünk, globalistább kormány alatt távolodtunk.

    A másik, ami a cikkben is szerepel, az az államadósság csökkentése, itt az EU-hoz viszonyítva nyílt és zárult az olló az elmúlt években (szintén a nemzeti kormányzás során zárult): d3fy651gv2fhd3.cloudfront.net/embed/?s=europeanugovdebtogdp&v=202204221846V20220312&d1=19971206&title=false&url2=/hungary/government-debt-to-gdp&h=300&w=600

  • asdfghjkl
    persze, az erős vezető – akinek az egyetlen célja az, hogy hatalomban maradjon – elmondja neked, hogy rá van szükséged, te meg már rohansz is rá szavazni 😀 egyébként 2006-2008 között működött a koalíció, fogadtak el törvényeket, 2008 tavasza és 2009 tavasza között volt egy időszak, amikor az SZDSZ kilépett a kormányból, de 2009 tavaszán Bajnai érkezésével ők is visszatértek.
  • expect

    És melyik válság alatt működött jól ez az ország stabil kormányzás alatt? Az mdf alatt? A fidesz alatt az elmúlt években? Nem, egyáltalán nem működik önmagában attól jól az ország, hogy a hatalom bebetonozza magát, sem pedig attól, hogy stabil többsége van. Az ország akkor működik jól, ha értelmes emberek értelmes döntéseket hoznak azt vezetve, olyan döntéseket, amik az ország egészének érdekeit szolgálják, akár azon az áron is, hogy pillanatnyilag egyes csoportoknak vagy akár a többségnek rövidtávon fájdalmasak. És hogyhogynem, pont az általad “nincs kormány” időszaknak titulált időszak után volt az országnak egyedül értelmes vezetése, igaz mindösszesen egy évig. De azt az egy évet ponthogy a kompromisszumra kényszerítettség eredményezte.
  • uru
    Írna esetleg Uruguay-ról is, ha már Dél-Amerika? Ott is mintha jobb lenne a helyzet.
  • Kiszamolo
    Ja, Torda, az erőltetett gazdasági növekedést és az ennek érdekében túl alacsonyan tartott kamatokat szívjuk most az 50% feletti élelmiszerinflációval és a forint összeomlásával.

    Ha egy önmagától 2-3%-os növekedésre képes gazdaságot évekig szteroidozol ingyen hitelekkel meg mindennel, akkor annak eljön a böjtje.

    Az MNB elásta magát, több ezer milliárdnyi hitelt kiszórt 0% kamatra, ami pénzekre most 18%-ot fizet még vagy tíz évig.

    A te adódból.

    De tökre megérte.

    Aztán még kellene tovább árnyalni az egyszerű kis következtetéseket.

    2007-ben léptünk be az Unióba, azóta évi 3-4% GDP-nyi összeget kapunk ajándékba. Előtte jóval kevesebbet.

    A Csodálatosan Nagy Gazdasági Növekedés, ami évi 5% körül volt az elmúlt években, annak közel kétharmadát az Unió adta ajándékba.

    A maradékot elfuserált pénznyomtatással tette hozzá a jegybank, aminek most isszuk a levét.

    Beszántották a magánnyugdíjat, oda se kellett fizetni a kormánynak évi újabb 2-3%-nyi pénzt, de majd nagyon fog az hiányozni.

    Ha össze akarod hasonlítani a dolgokat, ezt se felejtsd el egy pillanatra se.

    A világgazdaság állapota sokkal többet számít egy ilyen kis országban, mint a pillanatnyi magyar kormány.

    Szóval, ne egy adatot nézz és mindjárt teljesen más lesz a kép.

    Hasonlítsd össze az elmúlt 12 évet a környező országok 12 évével és akkor fogsz rájönni, mekkora is az a nagy magyar gazdasági csoda.

    Az osztályzat kettes alá.

    Az elmúlt néhány évben egyértelműen súlyos bukás.

    Most meg éppen egy teljes évi magyar költségvetést bukunk a Kedves Vezető miatt, akinek fontosabb a hatalma, mint az ország alattvalóinak az érdeke.

  • Nap_Elemér
    Köszönjük a cikket. Arról mi a véleményetek, hogy melyik ország lesz a nyertese a mostani válságnak Kelet-Európában? Van erre valamilyen elemzés vagy becslés?
  • I.N
    Jó lenne már végre bevezetni a parlamentekben:
    – politikusok felé a szakmai alkalmassági-, pszichológia- és megbízhatósági vizsgálatokat,
    – etikai kódexet,
    – veszély, hibakatalógust,
    – a népet, gazdaságot érintő döntések előtt kötelezővé tenni a hatás- és megvalósíthatósági vizsgálatot, értékelemzés módszerét,
    – pártok felé átláthatóság vizsgálatot és kampányprogram módszertant.

    Bár megadni mindenkinek a jogot arra nézve, hogy szavazhasson, de feltételnek kell lennie, hogy politikai ismeretből és érdekérvényesítésből viszgáznia kell, hogy legyen fogalma az adott állampolgárnak a jogrendszer működéséről, jogairól, közgazdaságtanról, pártok működéséről, ideológiákról, történelemről (jelen felöl haladva visszafelé politikai oldaról vizsgálódva, hibák, erények feltárása), szakmai erkölcsről, érdekérvényesítésről, propaganda ismeretről stb.

    Erre a nép 80%-a alkalmatlan lenne.

  • Richmond
    Ott mindig jobb volt a helyzet, illetve a térség örökös és irigyelt eminense Chile. Peru fejlődése pont azért különleges, mert mindig egy rosszul kormányzott, polgárháború dúlta ország volt, teljesen rezignalt lakossággal. Érdekes továbbá, hogy a fejlődés és az intézmények szétválasztása Alejandro Fujimori által lett elindítva, pedig neki azért bőven voltak diktatórikus hajlamai és a korrupcióba bukott bele.
  • Kérdés
    Helyes az a következtetés (persze lesarkítva) hogy a populista és egyeduralkodó párt kormányzása csak bajt okoz, ennek ellentettje pedig kedvező hatást vált ki az ország előrehaladása szempontjából? Vagy mivel ez politika ez így nem kijelenthető Mert a koalíció logikus, hiszen ha én is nekiállnék összerakni egy asztalt, lehet jobb eredmény születik ha mellette 3-an is adnak tanácsot hogyan is csináljam (még mindig sarkítok).
    Illetve az feltűnt másnak is h egyre inkább polarizalodik a rajongó tábor a pártok esetén? Ennek nem lehet köze az hogy a hírek/közösségi oldalak egyre inkább a felhasználó preferenciáit mutatják? Ezzel mintegy tovább erősítve megítélésüket a pártok/kormányzás kapcsán. Fogalmam sincs ezt hogyan lehetne visszafordítani.
  • Katona Viktor
    A témával kapcsolatban ajánlom figyelembe ezt a könyvet, aki esetleg még nem olvasta volna. 10 éve jelent meg, de a mai napig hasznos olvasmány – szerintem…

    amazon.com/Why-Nations-Fail-audiobook/dp/B007MIXOEC/ref=sr_1_1?keywords=why+nations+fail&qid=1669879340&sprefix=why+nations+%2Caps%2C148&sr=8-1

  • Hugó Csávesz
    A lényeget senki se látja? Ne idegesítsetek már.

    „a számtalan korrupciós botrány miatt kellett mennie az elnöki székből – jó pár évvel később a börtönbe”

    „belekeveredett a szabálytalan oltás botrányba, ezért két napot börtönben is kellett töltenie”

    „korrupciós ügyek miatt bírósági eljárások”

    „korrupcióba és politikai gyilkosságokba belebukó”

    „rengeteg korrupciós ügy került napvilágra, jó néhány csuklón kattant is a bilincs”
    stb.

    Vö. nálunk: Pufajkás, D-209, Lopcsány, Libajnai… meghalt békében vagy zavartalanul éli világát. Orbi után vajon lesz-e felelősségre vonás? (Költői kérdés. Ahogy egyébként ő ígérte 2010 előtt.)

    Rosszabbak vagyunk, mint egy a banánköztársaság!

  • Csinolina
    milyen nemzeti kormányzás? a kokainos horvát jachtozásra, az ereszen meleg buliból távozásra gondolsz? Ezek farizeusok, nem nemzetiek.. csúszunk le a bolgár szintre.. a high pressure economy az elején jól szokott menni, aztán jön csak a meglepődés, lefelé a lejtőn
  • Hadénishadénis
    Mivel engem különösen érdekel a latin-amerikai térség, ezért külön köszönet a cikkért! által feldobott téma Engem is érdekelne!
    nagyon bírom az ilyen ideológiai alapon szembeállító dumákat, csak kár, hogy általában aki mondja se tudja elmagyarázni, mitől nemzeti a nemzeti meg mitől globalista a globalista. De itt a lehetőség, fejtsd már ki kérlek, mitől nemzeti (vagy mitől nem globalista) egy olyan Kormány, aki kézzel-lábbal kapálózik a multik megadóztatása ellen és még a munkajogi szabályokat is az igényeikre szabja, abba meg bele se menjünk, hogy a sz@r forinttal is nekik kedvez.
  • Zabalint

    Mitől nemzeti az a kormányzás, amely 2014 óta kiszolgáltatja az országot az oroszoknak? Nem kéne ezt a nemzeti jelzőt erőltetni, mert kezd egyre nevetségesebbé válni.
  • Richmond
    Egyébként Chile és Uruguay is érdekes, de ha már gazdaságpolitika ÉS sajátos kormányzási szisztéma közötti összefüggés, akkor mindenképpen Kolumbia -amely már messze nem ott tart, mint a Narcos idejében. Plusz ott azért még bőven vannak olyan országrészek, ahol a központi hatalom befolyása…khm, hát mérsékelt és nekik van egy igen kellemetlen (és kellemetlenkedő) szomszédjuk is Chavezuela személyében. És mégsem mondanám, hogy nincs fejlődés – sőt. Ha lesz időm és van rá érdeklődés, akkor őket is próbálom összeszedni és egy cikkbe belesűríteni.
  • e-csiga
    Nagy nap ez a mai az állampárt feltétlen híveinek: a jó Tiborcz tulajdonába került a Weberer’s is.
    Dolgozzatok szorgalmasan, minden adóforintotok jó helyre megy.
  • Richmond
    Bizony, ott bele lehet bukni a korrupcióba, Castillo is menni fog. A jelenlegi elnök két bizalmasa speciel szökésben van, Castillo pedig bár elnök, de nem hagyhatja el az országot, még tárgyalni sem mehet külföldre, vagy pl a Pápával sem találkozhatott -ez mondjuk megosztja a peruiakat.
  • Max
    @kerdes

    A tanulság az, hogy a független intézményrendszerek kell jól működjenek egy országban. Például a bíróságok, a jegybank, illetve stabil alapokon álló törvényeknek és alkotmánynak kell lenniük, amiket nem változtatgatnak nemhogy visszamenőleg, de a tervezett változtatásokat is bejelentik több évre előre. Legyen stabil az üzleti környezet, “mennek a dolgok maguktól”.
    MINDEN ország el tud így működni, Peru, Hollandia, Csehország is. Nincs ilyen, hogy magyar sajátosság és butaság, hogy a “magyaroknak kell az erős kormány”. Magyarország is pont el tudna működni ugyanígy, ha ezeket a stabil alapokat leraknák és akkor itt sem érdekelne senkit, hogy épp a Parlamentben lévő 7 párt közül melyik 4 lép koalícióra és senki nem ismerné a miniszterelnök nevét Magyarországon kívül, de nem is ez lenne a fontos. Nem erős vezető kell, hanem erős intézményrendszer. Ezt sok magyar nem érti.

  • Darkosia
    Ahmed
    Természetesen nem lehet leredukálni egyetlen körülményre (hatalomban maradás képességének hossza) a politikai rendszer milyenségét. Pl. a fehér meg a vörös terror is gyors ütemben váltotta egymás nálunk. Persze közben abszolút hatalmuk volt bármit megtenni – és meg is tettek sajnos. Mondjuk tán akkor is jobb lett volna, ha nem “erős vezetők” vannak…
    De tényleg érdekelne másoktól akik ebben a vezető fétisben élnek: milyen törvény/tett történt a kormány részéről az elmúlt 5 évben a többszörös vészhelyzetek alatt, ami hasznos volt? Persze épp csak annyira van vészhelyzet, hogy rendeletekkel lehessen kormányozni és még formálisan se kelljen elbábozni a parlamentet, viszont annyira azért nincs vészhelyzet, hogy az erős vezető ne csapathatná hetekig az Adrián vagy Katarban a futtball vb-n, olyankor a sürgős döntések olyankor tudnak várni…
  • Csizkek
    – tehat szerinted a szenvedelybetegek es a melegek nem lehetnek nemzetiek? Ez kirekeszto. Jobbat vartam toled.
  • Dani85
    Miklós!
    Mindamellett, hogy igazat adok neked Tordasnak adott válaszodban, egy apróságot korrigálnék. Az unióba 2004-be léptünk be, nem 2007-ben.

    Van érdeklődés.

  • Petike
    @Torda: szép volt, betalált, megy is a sipítozás. 🙂

    Nem a sípitozás megy, hanem a cáfolat, te.

  • Csizkek
    “ szintén a nemzeti kormányzás “
    Felejtsd mar el ezt a nemzeti kormanyzast. Ez csak lozung. Tartod a markod az eu fele, itt meg vmi nemzetieskedo alszent propagandaval leontik es ellopjak. Es ez jelenti neked is a nemzetit.
    Hat akkor legyel vegre rendesen nemzeti! Huxit! Maximalisan tamogatom! A magyar minden nobel dijjas nobel dijjasa, szoren uli meg a lovat es a hidegben nem fazik. Mi baj lehet? Ez legalabb nemzeti. Onalloan sajat labon, eros nemzetkent! Hajra.
    (En drukkolok neki! De csak kivulrol:) mert tokeletesen eletkeptelen mar az elkepzeles is. Egy olyan orszagban ahol az emberek javaresze a sajat sorsaert se vallal felelosseget es varja az allami penzesot. )
  • Csizkek
    “ Kedves Vezető miatt, akinek fontosabb a hatalma,“

    Nem a hatalom:) hanem hatalom vs. borton:) egy eu-s ugyeszseg vinni a boriben a joembert a pereputtyaval egyutt.
    Talan a kezivezerles mukodhet mint alternativa. Eu utolag fizet ha mar kesz az adott projekt es nem loptak el.. kicsit meg igyis tudnanak lopni es be tudja tom i a 2./3. vonalas nerispanok szajat. Talan ez lenne mindenkinek jo par evig.

  • Csinolina
    Másik nemzeti kérdés: ha annyira nemzetiek vezetőink, miért az érték el az élelmiszeripari kiskereskedőknél, hogy az Aldi,Lidl meg társaik ~10%-t nyertek a piaci részesedésből a magyar láncok kárára, amióta ők vezetik az országot??
    Dumának jó a nemzeti, de ne azt nézzétek, hogy mit mondok, hanem hogy mit csinálok
  • ssc-s_tag
    Alapvetően kormánypárti vagyok (remélem, ezért még nem jár örök kitiltás a kommentszekcióból :)) és mindig is hülyeségnek tartottam az erős, egyszínű kormány fétisét.
    A 1998-2002 közti időszak koalíciós időszak volt és sikeres volt.
    A 2002 utáni időszak meg nem azért volt sikertelen, mert “ne tudtak volna megegyezni”. A Kék és Piros MSZP ugyan miben NEM tudna megegyezni? 🙂 Volt erős, mondhatni autokratikus hajlamú miniszterelnökük is, nem is egy…
    Peru-ért külön köszönet, egyik kedvenc országom. Érdekesség, hogy GMO-mentes hely, szinte egyedüliként az Újvilágban. Egyszer jó lenne megnézni élőben is.
  • csizkek
    “@Csinolina – tehat szerinted a szenvedelybetegek es a melegek nem lehetnek nemzetiek? Ez kirekeszto. Jobbat vartam toled.”

    CSak szolok, hogy ezt nem az echt Csizkek irta, hanem vmi all csizkek

  • Menyus
    Nem akarom megvédeni a magyar helyzetet (és a környező országokét), de nálunk arról van szó, hogy jött a náci, majd kommunista éra, és az addigi jogfolytonos nemzetvezető nemesség helyébe a slepp lépett, akiknek se hagyományuk, se kultúrájuk nem volt egy ország vezetésére. Persze korrupció volt korábban is, de ez az arany vécékefés, újgazdag réteg ebből került ki az ország hatékonyságának kárára. És itt most mindegy, hogy Gyurcsány, vagy Orbán, mert a színfalak mögött jól megvannak ők együtt is.
    Nem akarom a felelősséget se hárítani, de egy nemzeti trauma mindig szélsőségeket von maga után, lásd a kommunista Oroszországot, vagy a náci Németországot, de a Horthy-féle Magyarország politikai berendezkedése se történhetett volna meg Trinanon nélkül…Remélem, Nyugat most tanul, és az orosz néppel kíméletesebb lesz majd a háború után (nem Putyinra gondoltam és a haverjaira, azokat lőhetnék).
  • Giorgio
    Na jó, de Peru-t nem látom a VB-n, még Argentína ott van… 😀

    Pár könyvet tudok ajánlani:
    “Az oknyomozó közgazdász”
    “Economics in One Lesson”
    “This Time Is Different: Eight Centuries of Financial Folly “

  • Matyi
    “Talan a kezivezerles mukodhet mint alternativa. Eu utolag fizet ha mar kesz az adott projekt es nem loptak el..”

    Az EU pont lesz@rja, hogy mire költik a pénzt a félperiférián, hülye lenne még erre ellenőrző intézményeket is építeni, amíg a pénz nagyrésze visszamegy a magországokba, meg az értelemesebb munkaerő is oda menekül a helyi rezsimek elől a maradék meg marad olcsó összeszerelőnek.
    Pont ezért fogjuk az EUs pénzeket megkapni most is.

    Német EU biztos:
    “És minden eurónak, amit az EU Lengyelországnak ad, nagy része Németországba jön vissza. A lengyelek arra használják ezt a pénzt, hogy a német építőiparnak adnak belőle megrendeléseket, német gépeket és német teherautókat vásárolnak.”
    index.hu/kulfold/eurologus/2017/02/28/nemetorszag_nagyot_szakit_az_eu-bol/

  • 42
    Úgy vélem, a térség, és Afrika nagy részének a mostanában tapasztalható fejlődéséhez nagyban hozzájárult a Szovjetunió bukása. Ezzel a helyi baloldali gerillaszervezetek támogatás híján meggyengültek. Egyúttal az ellenpólus szélsőjobb is. Az etnikai és vallási konfliktusok továbbra is kárt okoznak, de már csak egy-egy térségben. A legélhetetlenebb országok hogy-hogynem Oroszország támogatását “élvezik”. Kína is csatlakozik gazdasági-politikai érdekből. Mintha párhuzamot vélnék felfedezni Magarországgal… Az USA kavarásai sem nevezhetők igazán sikertörténetnek, ha már itt tartunk, főleg, ahol katonai eszközökkel akartak a cowboyok megoldani komplex politikai-társadalmi problémákat (gazdasági megoldásokban viszont marhajók 🙂 /Ukrajna jövője érdekes fordulatot vehet).
  • Csinolina

    Nem számít ki írta, ha én voltam félreérthető:) természetesen a gond nem az, hogy meleg, hanem hogy a többi meleget bántó propagandához hozzájárult, miközben ő pont értheti, hogy ez milyen..illetve hogy ez az egész ereszes jelenet de égő volt.. Illetve az értékeim szerint a keresztények nem járnak csoportos szexpartikra a családi összetartást hangoztatva éjjel nappal..

  • Csinolina

    Ha már más országokon haladunk..:)

    Törökország lehetne a következő? Hogy lehet, hogy egyik másik török kötvény eur alapon 70% pluszban van az idén a már sokszor vesézett monetáris ámokfutás mellett?

    Svájcnál hogy lehet a hivatalos infláció ~2-3% körül??
    A stabilitásukat persze értem, de az inflát hogy tudják ilyen jól kezelni?

  • attila
    @ssc-s_tag Meg tudnád esetleg indokolni hogy miért vagy kormámypárti ? Mi az amit ők nagyon jól csinálnak, csináltak ?

    Ez valamiféle relativizálása a helyzetnek. Nem érdemes. Ha 26 ország ítélete negatív rólunk, akkor el kell fogadni hogy mi megyünk szembe az autópályán és nem ők. Tudom sokaknak ez nehéz. Látszik hogy Orbán túl messzire megy, ment, nem szabadott vna ennyi ideig hatalomban maradni, nem tett jót neki sem, mint ahogyan senkinek nem tesz jót. Szerintem most keményen megbüntetnek miatta minket mert megunták az átveréseit, nem hisznek neki, ha 1x elveszik a bizalom akkor azt nem lesz egyszerű visszaszerezni…..sajnos 🙁

  • Belavoltam
    De legalabb az EUR arfolyam szepen romlik tegnap del ota.
  • Blend Ahmed
    “Bár megadni mindenkinek a jogot arra nézve, hogy szavazhasson, de feltételnek kell lennie…,”

    Ez szerintem betarthatatlanul bonyolult. Én nem szeretnék négyévente újra és újra letenni egy érettségi vizsga jellegű vizsgát csak azért, hogy szavazhassak. (Meg szerinted nem lenne olyan, hogy a vizsgabizottság töltené ki a kérdőívet a “vizsgázók” helyett?)

    Talán jobb lenne, ha mindenkinek kétféle szavazata lenne, egy “igen” és egy “nem”. A pozitív szavazattal egy párt mellett szavazna, a negatívval egy másik párt ellen, és a végeredményt pedig nettósítva számolnánk. Talán annyi előnye lenne ennek a rendszernek, hogy nem az a párt győzne, akinek a legnagyobb vagy legelszántabb a rajongótábora (de esetleg megosztó személyiség), hanem az, akit a legkevésbé utálnak.

  • untermensch4
    “Helyes az a következtetés (persze lesarkítva) hogy a populista és egyeduralkodó párt kormányzása csak bajt okoz, ennek ellentettje pedig kedvező hatást vált ki az ország előrehaladása szempontjából?”
    Nekem úgy tűnik hogy a kiszámíthatóság számít (ha a gazdaságra vonatkozik az “előrehaladás” kifejezés). Ha 10+ évre előre ki lehet számolni üzleti tervet akkor olyan befektetés is megjelenik ami ekkora időtávon éri el a nyereségességet. Nálunk kb 5 év volt a maximum, olvastam is ezzel kapcsolatban egyszer hogy a magyar sajtgyártás azért kizárólag trappista mert azt lehet “gyorsan”, ha mindössze az “kiszámítható” hogy legkésőbb 5 év múlva olyan adózási/törvénykezési változások lesznek amik beszántásra ítélik a céget akkor nem fog senki olyan sajtot gyártani aminek több év az érlelési ideje.
  • Csinolina
    ott a pont, nem az elköltés a legnagyobb gond az EU-nak a magyar vezetéssel, hanem a közös döntések vétózása.. illetve gondolom a bombás stb. plakátok se túl hízelgőek
  • Richmond
    Igen, abban mindenképpen van valami, hogy a gerillák meggyengültek 1990 után, bár Peruban és Kolumbiában a 2000-es évek elejéig nagyon is jelen voltak. Kolumbiában azért még nagyon is léteznek, sőt, a szélsőjobboldali paramilitáris szervezetek is (de ezt majd talán egy másik, kolumbiai írásban).
    A térségben, pláne a Csendes-óceán partvidékén természetesen megjelent az új szereplő, Kína…
    Peruban is jelen vannak, Ecuadorban pedig kifejezetten nyomultak, nyomulnak.