A nem vásárlok kihíváshoz hasonló a Be more with less blog híressé vált Project 333 kihívása.
A nevét onnan kapta, hogy a résztvevőknek három hónapnyi ruházkodását 33 vagy kevesebb elemből kell megoldania. Ezzel arra akar rámutatni különösen a hölgyek között, hogy mennyi felesleges ruhát vásárolunk össze, hogy aztán minden reggel a tükör előtt azon tépelődjünk, hogy melyik ruha vagy kiegészítő mivel párosítható.
Ha elrakunk minden más ruhát, csak a kiválasztott 33 darab marad elöl, akkor egyrészt sokkal könnyebb lesz a választás másrészt rácsodálkozhatunk, hogy minek is vásároltunk össze ennyi mindent.
Könnyítés, hogy az alsónemű nem számít, ahogy az otthon viselt ruha sem, a sportoláshoz viselt és a munkához kellő ruha sem (ha azt nem utcai ruhában végzed.) Szintén nem kell számolni a mindig hordott dolgokat, mint például a jegygyűrű és társai. Azonban a cipők és az egyéb kiegészítők (sálak, egyebek) ruhának számítanak.
Sokan félreértik, egy-egy ilyen "kihívás" nem az önkínzásról, hanem az önismeretről szól, ezért ha menet közben kihíztál vagy kifogytál egy ruhadarabból, esetleg vállalhatatlan minőségűvé vált valami miatt, bátran cseréld ki egy másikra. Ha neked 40 ruhadarabbal megoldható esetleg télen kevesebb, nyáron több ruhadarab kell (vagy fordítva), akkor úgy csináld, mert nem ez a lényeg.
A fent linkelt oldalon egy nagy közösség és sok tanács van ezzel kapcsolatban, ha érdekel a dolog, ott még sok további információt találsz.
Arra gondoltam, férfiaknak is be kellene vezetni egy ilyen kihívást, csak pont fordítva: legalább 33 féle ruhadarabot kell hordani 3 hónap alatt. 🙂
Ez egy férfinak legalább akkora feladat, mint egy nőnek, hogy elég legyen 33 darab ruhanemű. Különösen, ha nincs mögötte egy feleség, aki rászól, hogy most már igazán elővehetnél egy másik pulóvert, két hónapja két pulóverben és két nadrágban jársz felváltva.
Persze, mert mindig a legfelső nadrágot, pólót és pulóvert vesszük le, amíg az előző a mosásban van. S ha mindig felülre kerül a frissen mosott ruha, akkor az lesz a következő választás megint.
Ez hatványozottan igaz az elmúlt lassan két évre, amióta a home office elterjedt. Minek sokat gondolkodni, ha csak kamerán keresztül találkozok emberekkel és maximum akkor, ha bevásárolni megyek vagy a gyerekekért az iskolába.
Szóval legyen egy kihívás, hogy minden egyes alkalommal egy másik pulóvert, pólót és nadrágot választasz. (Ha nem passzolnak színben, majd rád szól a feleséged, ne aggódj.) 🙂
De visszatérve az eredeti témához, ha te is túl sok ruhát vásárolsz össze és nem mersz kétszer ugyanabban a ruhában megjelenni, mert mit szólnak az emberek (miközben az átlag férfinek fogalma sincs, milyen ruha volt rajtad és látta-e már rajtad valaha, ha nem hiszed, kérdezd meg), ha túl sok időt és pénzt áldozol az öltözködésre, ha már nem tudod becsukni a szekrényajtót a sok ruhától, akkor érdemes kipróbálni, hogy túl tudnál-e élni egy negyedévet három tucat ruhaneművel és kiegészítőkkel.
Ha sikerül és a kezdeti sokk után még élveznéd is, hogy mennyivel egyszerűbb és olcsóbb így az élet, mennyi pénzt és időt nyertél azon, hogy nem kell ruhákra, akciókra vadászni és naponta gondolkodni, mit vegyél fel, akkor elérte a célját a kihívás nálad is.
(Csak zárójelben, a legszennyezőbb ipar a textilipar. Nem csak az előállítás miatt (de azért is), hanem mert a műszálakat is tartalmazó ruhák pont olyan lassan fognak lebomlani, mint a műanyag palackok. Már ezért is jó nem vásárolni feleslegesen ruhákat.)
