A tudatos pénzügyi élet első lépése maga a jelző, a tudatosság szükségességének felismerése és az eszerint való élet: odafigyelés a kiadásokra, a bevételekre, a felesleges dolgok elhagyása, annak felismerése, hogy nem az vagyok, amim van és nem is az határozza meg az értékemet, hogy másokhoz képest mit értem el, mennyi felesleges kiadásba vertem magam, csak hogy mások is láthassák, milyen sikeres vagyok.
Ez egy nagyon jó kezdés, sokan (talán a legtöbben) már felnőttfejjel jönnek rá arra, hogy fontos kontroll alá hajtaniuk a kiadásaikat és a bevételeiket is és át kell gondolniuk, mi az, amire tényleg szükségük van és mi az, amit csak mások kedvéért vagy magáért a vásárlás kedvéért vesznek meg.
Azonban a tudatosságból és a takarékoskodásból is lehet bálványt csinálni, nagyon sokan egy másik csapdába esnek bele, rosszabbá teszik az életük minőségét, mint annak lennie kellene.
A takarékoskodás nem egy sport, ahol csak egy aranyérmes van és nem kell mindenáron neked azzá lenni.
Tudni kell elengedni a dolgokat, amikor már nincs szükséged arra, hogy szorosan fogd a gyeplőt.
Gyakran el kell mondani tanácsadások közben, hogy az út mindkét szélén van egy-egy árok és egyikbe sem kellene belecsúszni. Az egyik árok a túl sok pénz költése, de a másik árok az öncélú, sportból űzött vagy anyagi félelem által motivált felesleges önsanyargatás.
Van, aki büszke arra, hogy milyen keveset költ, de ilyenkor meg kell kérdeznem, hogy oké, nagyon szép a sportteljesítményed, de vajon a feleséged/férjed meddig fogja még bírni vagy tűrni ezt a hobbidat? S ha egyszer faképnél hagy az egész család, mert a milliós fizetés ellenére úgy éltek, mint a koldusok, akkor mihez fogsz kezdeni?
Honnan tudod, hogy eljött az ideje a kiengedésnek, az anyagi lazításnak?
Érdemes egyszer kiszámolni, hogy mennyit kell eltenned havonta, hogy az anyagi céljaid megvalósuljanak, beleértve a nyugdíjas korodat, a gyerekek iskoláztatását és minden mást is. (Erről a Kiszámoló Akadémia első részében van szó.)
Kijön egy összeg, mondjuk családi szinten havi ötszázezer forint. Ez akkor is annyi, ha a család bevétele hatszázezer forint és akkor is, ha ötmillió forint havonta.
Amíg ezt a pénzt el tudod tenni, a felette való összeg elköltése vagy megtakarítása már csak személyes döntés kérdése. Amennyiben a bevételeid biztosnak látszanak hosszabb távon (nem mondjuk egy start-upból jön be a pénz, ami legkésőbb másfél év múlva kifut a tőkéből, ha addig nem találnak újabb befektetőt), a céljaid eléréséhez minimálisan szükséges megtakarítás félretétele utáni összeget már ne akard annyira szigorúan beosztani, mint eddig.
Ha nincs valami oka, amiért lényegesen a jövedelmed szerinti lehetőségek alatt élsz, akkor érdemes elgondolkodni, miért is csinálod. Lehet egy nemes ok például, hogy a felesleget eladakozod, ekkor van egy ok. De ha a spórolás csak "l'art pour l'art", önmagáért a spórolásért spórolsz és egy sportteljesítménynek fogod fel az egészet, akkor nem biztos, hogy jó úton jársz.
S ha nem egyedül élsz, akkor végképp figyelj oda, hogy a családtagjaid is biztosan önszántukból követnek-e a túlzott spórolás útján. Jobb egy harmonikus házasság, mint egyedül maradni egy vastag bankszámlával.
Segítségül egy cikk:
Már sokszor el kellett mondani ezt tanácsadáson, ahogy azt is, hogy az ellenkezés hiánya nem egyenlő az egyetértéssel. Sok ember annyira önfejű, hogy a másik már letett arról, hogy elmondja neki, hogy ez így nem jó. De ez olyan, mint a lezárt kukta, amit folyamatosan forralnak. Előbb vagy utóbb fel fog robbanni. S nem érted, hiszen minden olyan jól ment, soha nem veszekedtünk, mitől hülyült meg pont most a másik?
Ne várd ezt meg, inkább engedd, hogy kimenjen a gőz, amíg nem késő. Ne spórolj a spórolás kedvéért, ahogy ne költs csak a pénzköltés kedvéért se.
Ebben a cipőben járok én is.
Mindig is spórolós voltam (viszonylag szegény családból származva), úgyhogy gyűjtögettem valami hasznos, értelmes dologra. Aztán mire összejött, minden megdrágult annyira hogy ott voltam, ahol kezdtem. És mára megint itt vagyok, hiába szereztem végre jól fizető állást, minden hozzádrágult. De hülyeségekre, értelmetlenségekre ma is sajnálom kiszórni a pénzt, és ellentmondana a fogyasztói társadalom iránti ellenszenvemnek is! Egyedül valóban a adományozás, amire megy rendszeresen...
Nyilván nem ez a bejegyzés lényege, de jelenleg átlag magyar család bevétele 500k, miközben 800 kellene ha valamennyit meg akar spórolni eü kiadásra, nyugdíjra, gyerek jövőjére, mindezt hogy minimális hitele van (100e max) és nem tart fent kocsit.
Az a baj, manapság nem lehet kiszámolni előre mennyi pénzt tegyen félre az ember. Iskoláztatás? Nyugdíjas évek? Jól hangzik, de mi alapján? Exponenciálisan drágul minden. De még ha nem is, akkor is ez nagyon tág fogalom. Úgyhogy én azt mondom min 20%, de minél többet
Nekem két barátom van, az egyik kölcsönkér hó végén, a másik meg 1/6-át költi el a fizetésének, már évek óta. Nem nagyon látom az emebereken a közép útat, inkább a végleteket látom...
Ezek nagyon fontos gondolatok. A szélsőségek a legritkább esetben indokolhatók vagy hasznosak.
Az "út" elegendően széles, van mozgástér - de az árokba kár belecsúszni.
Volt devizahitelem, a bank megemelte a kamatot egyik napról a másikra (mint utólag kiderült törvénytelenül). Szerencsére ki tudtam fizetni, nem mentem csődbe, de akkor megértettem a leckét, jöhet egy bank, állam, és viszi mindenedet. Mire egy bíróság dönt, 8-10 év. Addig igyekeztem képezni magam, mindig jobb munkahelyet találni, fejlődni. Ezt már elengedtem, olyan kicsi pont vagyok, hogy észre se lehet venni, ha eltapos egy bank, nem érdemes kapálózni. Azóta utazunk, jól érezzük magunkat, kevesebbet dolgozunk, nem hajtunk pozíciókra, megtakarítani csak kp-ben, párnacihába. Sajnos most többet kell megtakarítani, mert nagy részét elviszi az infláció - olyan, mintha kevesebb fizetést kapnék.
"A takarékoskodás nem egy sport" hanem életmód(váltás). Sokan költöznek vidékre vagy külterületre önszántukból, nem kényszerből. A természet közelében átértékelődnek a tárgyak, kiadások, munkahelyek, vállalkozások, szabadidő és a kapcsolatok, erre jó teszt volt a pandémia is. Városban inkább önsanyargatásnak tűnhet, de egyénfüggő. Akinek örömöt okoz had csinálja.
@ko nem bánd ezt, mert ha nem így jártál volna el, akkor ott se lennél, ahol kezdted. 🙂
@lui mindent ki lehet számolni, bizonyos ráhagyással. Autógyárnál dolgozom, minden modellbevezetés előtt meg kell mondani, hogy hányat fog belőle a cég eladni, mert ez az alapja minden alkatrész-költségkalkulációnak. Nekünk sincs kristálygömbünk, mégis adni kell egy számot. A vicc az, hogy ez nem vicc, és mindenhol máshol is így van.
szabad felhasználású hitel.
Persze van rajtuk kamat, 10-12%,de akinek még soha az életben nem sikerült összespórolni egy eskuvőre való felét, az az egészre sem fogja tudni. tehát marad a hitel. én szerintem egyáltalán nem rossz uzlet. megkapom egyben azt a pénzt cserebe 10-12%al tobbet kell visszafizetnem. mi az a 10%? viszont elérek valamit amit máskülönben sehogysem. nem értem miert vannak ennyien ellene. egy jólehetőség hogy elérj valamit amire nincs pénzed.
@péter: remélem ez csak vicc volt mert ha nem akkor keress rá a "kamatos kamat" kifejezésre. Egy 10%THM-el rendelkező, 5 éves futamidejű hitelre nem tőke +10%-ot fogsz visszafizetni hanem kb. tőke +40%-ot.
Hát nem biztos,h nagyon díjazná az asszony,ha az mondanám,h azért spórolunk,mert pl.kutyamenhely részére adományoznám a megtakarításom.Ettől már a l'art pour l'art-ot is jobban értékelné..
@bejgli
“ Volt devizahitelem” , “ Azóta utazunk, jól érezzük magunkat, kevesebbet dolgozunk, nem hajtunk pozíciókra, megtakarítani csak kp-ben, párnacihába”
Örömmel látom, hogy legalább következetes vagy és mindíg rossz döntést hozol.
"Sok ember annyira önfejű, hogy a másik már letett arról, hogy elmondja neki, hogy ez így nem jó."
Ha viszont itt te vagy a "másik", mondd el mindennap, hogy neked nem jó, mert te is pont annyira tehetsz az egész helyzetről, ha titkolod az ellenkezésedet.
Akár túl spórolós az "egyik", akár túl sokat költ, vagy bármi.
@Z hitelnél nincs kamatos kamat. Az adott havi kamatot minden hónapban kifizeted a banknak. (Ha nincs moratórium meg egyéb dolgok.)
Amit ezen felül még fizetsz az csökkenti a tőkét.
A törlesztő mindig nagyobb, mint az adott havi kamat, ha nem így lenne, sose tudna elfogyni a hiteled.
Tehát a bank nem szed tőled kamatos kamatot a hitelekre.
"Kijön egy összeg, mondjuk családi szinten havi ötszázezer forint. Ez akkor is annyi, ha a család bevétele hatszázezer forint és akkor is, ha ötmillió forint havonta."
Azért ez szerintem így matematikailag igaz (mondjuk ebben az embert egy hirtelen felugró infláció azért el tudja bzonytalanítani), de pont pszichológiailag nem. Hiszen havi 500e-t teszel félre nyugdíjra, az valamilyen szintű életre lesz elég nyugdíjban. Viszont ha most hozzászoksz a havi 4 milliós költéshez, akkor az a szint nem lesz elég, tehát az 500e sem elég.
Más megközelítéssel: Van, aki szeret futni és van aki csak azért fut, hogy lefogyjon, vagy elérje a vonatot. Az első futás közben is jól érzi magát, a második csak akkor, ha már vége van. Így van ez a spórolással is. Aki valamire spórol, az sanyargatja magát, amíg el nem éri a célt. Aki sportteljesítménynek fogja fel a spórolást, az folyamatosan jól érzi magát.
@péter
Neked különösen javasolnám, hogy képezd magad pénzügyekben. Nem akarlak bántani, de a gondolkodásod pénzügyi öngyilkosság.
Létezik olyan, hogy "jó" hitel, de a szabad felhasználású nagyon nem ide tartozik.
Őszintén tanácsolom, ne indulj el ezen a lejtőn!
Az ember sokszor elveszti a spórolás “kedvét” ilyen gazdasági környezetben. Ha tudtok segíteni szívesen veszem.
10 éve minden hónapban teszek félre. 32 éves vagyok. Amit az első években félretettem, ma semmit nem ér. Jelenleg saját házfelújítást csinálok hitel nélkül. Nem akarunk 3 gyereket. Ha hitelből csináltam volna 5 éve, már kész lennék és lehet olcsóbb is lett volna. Most 3x annyit fizetek egy tetőre, de legalább a megtakarításom jó része is eltűnik. Érdemlegesen lekötni, nem tudom, mert még a ház fele hátra van. Minden szabad összeg arra megy. Most már végképp nem akarok hitelt a mai kamatokkal. Ne palotát képzeljetek el, 8x8 kádár és hozzá 35nm melléképület.
Olyan érzésem van, mintha a felelősség teljes gondolkodás lenne a ciki. A hitelben gondolkodók meg infláció miatt nyernek.
Érdemes tovább spórolgatni? Vagy hogy lehet ilyenkor védekezni, hogy ne égjen el a megtakarítás?köszi
@bejgli
A párnacihába spórolás hosszú távra a legrosszabb, amit tehetsz. Hosszú távon az infláció a legnagyobb kockázat, azt kell tudni legyőzni. Amit csinálsz, azzal garantáltan nyer az infláció.
@peter "de akinek még soha az életben nem sikerült összespórolni egy eskuvőre való felét"
Annak meg kene baratkozni a minimal eskuvo fogalmaval: a jegyesek es 2 tanu, majd egy vacsora egy etteremben.
"viszont elérek valamit amit máskülönben sehogysem"
Valoban. Szegeny vagy, mint a templom egere, de sikerult meg ezt is alulmulni, mert mostmar hitelt is fizethetsz vissza evekig. Ugyes!
"elérj valamit amire nincs pénzed."
Ha valamire nincs penzed, akkor az annak a jele, hogy nem engedheted meg magadnak. Ennyire egyszeru. A lakashitel esetleg kilog ebbol. Enelkul nekem se lenne most lakasom, de altalaban szamomra a hitel bizony az ordogtol valo.
Hű de magamra ismertem most ebben a cikkben. Van egy főállásom, mellette pedig egy katás vállalkozásom. A jelenlegi főállásomban 2020 novemberében kezdtem dolgozni, előtte csak a katás vállalkozás volt. A főállásommal pluszban gyakorlatilag kicsivel több, mint a duplája lett a havi bevételem, de a havi kiadásomat nem hogy nem növeltem, de még 25 000-rel kevesebbet is engedek meg magamnak (mivel onnantól nem havi 50 000 a KATA, hanem 25 000). Néha már olyan szinten, hogy valamire szükségem van, de tudom halasztani következő hónapig, akkor halasztom, nehogy átlépjem a havi kiadás keretemet. Ha mégis át kell lépnem, akkor a következő hónapban annyival kevesebb lehet a kiadásom. Ettől néha kiégek kicsit, és nem is akarom ezt hosszú távon csinálni így, de párommal házat szeretnénk venni (aki amúgy pedagógus, szóval csak az én bevételemre alapozhatunk a házvásárlásnál).
@KL:
Mi évek óta úgy élünk, hogy az átlag havi kiadásnak megfelelő pénz megy a hónap elején megtakarításba a rendszeres bevételekből, és ha ezután még marad (szokott), akkor a számlán egy ideig gyűlik, majd eldöntjük feléljük, vagy megy az is a megtakarítási oldalra.
Kb. 15 éve írva van havi szinten a bevétel/kiadás. Minden évben az előző évi átlag kiadás+5% került a megtakarításba. Ez most ekkora inflációnál persze jövőre kevesebb lesz, de utána következő évben meg több, mint kellene, így átlagnak jó.
Gyakorlatilag évente 1 évnyi megtakarításunk képződik: 10 év alatt 10 évnyi, ha csak inflációkövető megtakarításba kerül akkor nagy vész nem érhet idősebb koromra.
A nem rendszeres jövedelem (árfolyam nyereség, osztalék) kis részét feléljük, a többi megy ingatlanba.
Kiszámítható, tervezhető.
@peter Az esküvőmről tudott a 2 tanú, meg még egy barátom véletlenül meghallotta és bekönyörögte magát fotósnak. Anyósomnak én voltam a kedvenc veje úgyhogy simán örült. Szüleim vmi hasonlóra számítottak tőlem... mindenki más meg nem háboroghat hogy nem lettek meghívva, ha a szülők sem és ők sem háborognak.
Ugyanígy olcsón és zökkenőmentesen lehet válni is... 🙂
Messze a lehetőségeim alatt élek, de nem szarul. Így is három autóm van csak nekem dedikálva a garázsban. Lehetnének jobb autók? Igen. Lehetnének újabbak? Igen. Jobb lenne tőle az életem? Nem.
Mindenre amire szükségem van megveszem, de tudom mit jelent a jó és nem keresem a jobbat. Szerintem ez a legnagyobb hiba, ami boldogtalannál és kielégítetlenné teszi az embereket. Jobbat akarnak és nem jót.
Az az érzésem, hogy van aki
- a kezdetektől sokat akar keresni, csak a pénz a lényeg, kockázatot vállal s vagy éléri vagy nem,
-van aki profi/szakértő akar lenni egy vagy több témában és azzal biztosít magának és családjának anyagi biztonságot ( valameddig),
- tücsök, s éli világát, látjuk egy darabig ( de azt már többnyire csak a közvetlen környezete látja, amikor mindenét felélte s nem segíti meg más).
Mindezek a pénzhez jutásról szóltak, de a megtartásában vagy a megszerzett gyarapításában elég képzetlenek vagyunk úgy általában, de akár csak abban is, hogy ne verjenek át lépten nyomon, s ne veszítsük el könnyen a megszerzett javakat.
S itt a villamoson leselkedő zsebtolvaj, a pénzt infláló állam, a unit linked ügynök ugyanaz a kategória, de a drágán nem minőségi munkát végző szakember, vagy silány terméket előállító cég ugyanúgy.
-jaaa, hogy ez a világrend? 🙁
@en-is-akarok-kommentelni:
Tehát nem úgy csináljátok, hogy "Érdemes egyszer kiszámolni, hogy mennyit kell eltenned havonta,", hanem ez egy mozgó összeg, ami pont a(z előző évi) kiadásaitoktól függ. Érdekes. Mondhatni szép:-)
Ez egyben azt is jelenti, ha mondjuk jövőre emelkedik annyival a bevételetek, mint jövőre a kiadásotok, akkor jövőre spórolni kell, hogy a hó elején a megtakarításba rakott összeg után kijöjjetek a maradékból. Nem azért, mert nem engedhetnétek meg magatoknak a sok évi megélhetésnyi megtakarítással, csak a szabályotok miatt, azaz magáért a spórolásért. Ezt nem ellenvetésként írom, csak tényként.
Mondjuk én személy szerint az árfolyam nyereséget, meg az osztalékot nem "nem rendszeres jövedelemnek", hanem a megtakarítás hozamának fognám fel.
Rólam szól ez a cikk.
De mit csináljak, ha az extrém takarékosság az, ami szórakoztat és nem a pénzkeresés?
Ma lefagyasztott vizes palackokkal mentem akciós joghurtot venni, hogy ne romoljon meg hazáig a melegtől. No persze nem kocsival, mert arra nem költök.
A fösvénység igenis tud hobbi lenni és szórakoztató megélni. Lehet, hogy függőség, a társadalomra is káros bizonyos fokig. De egy konzumidióta társadalomban mégis azt hiszem, hogy az üzenet- (és a példa)értéke nagyobb, mint az a kár, amit a másoktól elvett lehetőséggel elveszel másoktól és kényelemben magadtól.
Úgy szép a világ, hogy ilyen is van, én is ilyen vagyok.
@bejgli
Én a helyedben átértékelném ezt a történetet.
Igen, volt gond. a devizahitelek kihelyezése körül, de ugyanezek a problémák megvannak egy forinthitelnél, autóvásárlásnál, webshopos rendelésnél: emberünk nem olvassa el, mi ír alá.
A devizahitelnél nem a kamatemelés volt a törlesztőemelkedés oka, hanem az árfolyamváltozás.
A te konkrét esetedet nem ismerem, de látom, hogy hibás konklúziót vontál le belőle.
Ha párnacihában tartod a pénzedet, akkor gyakorlatilag elinflálod. A bankokban is biztosnágban van a pénzed, ha ésszel teszed be. Nem, nem vagy kis hal, csak olvasd el a szerződéseket, az ÁSZF-et. Ezen túl rengeteg minden van, amibe betehetrd a pénzedet.
@peter
A hitel jó, de azért ne esküvőre, színes tv-re meg ilyenekre vegyük már fel...
@z: remélem, viccelsz. A felvett hitelre te soha nem fogsz kamatos kamatot fizetni, egyszerűen azért, mert nincs olyan hiteltermék a piacon, ahol ne kellene legalább évente kifizetni legalább a kamatot.
A kamatos kamatot akkor kell számolnod, amikor te adod kölcsön a banknak a pénzedet több évre, és nem veszed.ki belőle a kamatot állandóan. Ilyenkor a kamat tőkésedik, és ez is kamatot fog neked fizetni.
Javaslom, te keress rá a kamatos kamat kifejezésre
@tanacstalan Akkor rossz a befektetési stratégiád. Én szembe megyek Miklós javaslatával: Ha kb. 10 év múlva akarsz lakást az elején ne állampapírba gyűjtögess, hanem az első évekbe vidd tőzsdére (mert oda hosszú távon érdemes) csak később állampapírba. Így bőven többszörös hozam képződik. Fiatalon úgyis ott vannak a szülők stb segítségnek ha az elején törrténne valami.
Amásik ami eszembe jutott az a nyugdíj spórolás ellen van, hogy az férfiak harmada el sem éri a nyugdíjas kort, a fizikai dolgozóknál sokkal rosszabb az arány. Vagyis ha 50% az esélyed hogy látsz a spórolásból valamit tuti máshogy állsz hozzá. Vagyis a nyugdíjszámla hosszú távon full értelmetlen. S ha megnéznénk hány évig élvezik a sok pénzt meg hatalmas hozamot főleg a fizikai férfiak, az sem lehet sokkal jobb, főleg ha komoly betegségek kerülgetik, cukor, vérnyomás gondok.
@Tanácstalan Ez most egy ilyen helyzet. 7 szűk esztendő az elmúlt 100 év legnagyobb globális konjunktúrája után. Nálunk valszeg több és mélyebb: "kinek mit intézett a kormánya".
Spórolni ettől még érdemes, és elég fiatal vagy ahhoz, hogy 40-50 évesen átélj még egy fellendülést.
Nyiss egy számlát az államkincstárban. Ami pár hónapon belül nem kell, abból vegyél diszkont kincstárjegyet. A semminél az is jobb.
Ha kész a ház, rendszeresen takaríts meg, olvasd a blogot, diverzifikálj.
Sportból spóroltam 31 éves koromig, és mindenem megvolt, részben, mert szülővárosomban éltem, és rengeteg bejárásom volt nem/félig nyilvános költségcsökkentési lehetőségekhez. 2-3 évig már 50%-át el tudtam tenni a fizetésemnek.
Majd rádöbbentem, mennyivel fontosabb dolgok vannak, mint a pénzem (önismeret), kalandból országot és szakmát váltottam, és többé nem ülök annyit a pénzszámoló táblázataim fölött + némi makrogazdasági változás (ingatlanőrület, jegybank-ámokfutás, infláció). Nem volt kapacitásom a befektetések további, magasabb szintű tanulásához sem, elméletet olvastam, de pénzt nem raktam pl. egyedi cégek részvényeibe-kötvényeibe, alapok közül sem kockázatosabbakba.
Most ~20%-ot rakok el. Egyedülállóként esetleg elég, családban reménykedve aligha. Messze lemaradtam a koromhoz megnyugtató tőkétől. Szorongok emiatt.
Sose fogok tudni dönteni, melyik hozzáállás volt jobb
@47
"Amásik ami eszembe jutott az a nyugdíj spórolás ellen van, hogy az férfiak harmada el sem éri a nyugdíjas kort, a fizikai dolgozóknál sokkal rosszabb az arány."
Van lehetőséged a tömeges statisztikát a saját paramétereiddel *jelentősen* finomítani, lásd ezt a cikket: kiszamolo.hu/hany-evig-leszel-nyugdijas, mely egy komoly kalkulátort is linkel. Már csak attól, ha e blog olvasója és hozzászólója vagy, a helyedben férfiként sem lennék nyugodt, hogy még "időben" elpatkolok.
Az adományozásnak nem a rettenetes kutyamenhelyek fenntartásáról (=kutyák szűk kennelbe zárva) kéne szólnia, hanem VALÓDI segítségnyújtásról. Romák, hajléktalanok, afrikai árvák, beteg gyerekek, akárki.
"gyűjtögettem valami hasznos, értelmes dologra. Aztán mire összejött, minden megdrágult annyira hogy ott voltam, ahol kezdtem"
Az én pénzem 90%-a részvényekben van, ami az inflációt évről-évre 5%-al meghaladó befektetés volt az elmúlt 10+évben.
Ha félsz a részvényektől, akkor államkötvény. Maximum ha kell a pénz, feltöröd.
Az adományozásodért minden elismerésem.
Én is betegesen gyűjtök pénzt (Ausztriában a havi 1500eur+jatt fizetésből 1500-at takarítok meg), de ami lakás+nyugdíjtakarékosság felett megmarad, az megy adományozásra, pl tavaly gyerekek iskoláztatására.
@47
"Amásik ami eszembe jutott az a nyugdíj spórolás ellen van, hogy az férfiak harmada el sem éri a nyugdíjas kort [...] Vagyis a nyugdíjszámla hosszú távon full értelmetlen."
Kivéve, ha úgy spórolsz nyugdíjra, hogy nem egy kimondottan nyugdíj megtakarításra szánt terméket használsz (amit amúgy se feltétlenül érdemes), hanem saját magadnak címkézed fel a megtakarítást azzal a céllal, hogy idősebb korban ne kelljen már a megélhetés miatt napi 8 órát dolgoznod. És természetesen ezt nem kell a hivatalos nyugdíjkorhatárhoz sem kötni, lehet a cél pl. a 60 éves (vagy fiatalabb) kor is a bizonytalan 65+? helyett.
A másik legalább ilyen fontos dolog, amivel "spórolhatsz" a nyugdíjadra, az egészséged! Kis odafigyeléssel simán megverheted az átlagos magyar élettartamot, és nem csak életkorban, de életminőségben is. Nem törvényszerű, hogy 50-60 év körül rozoga öregemberré váljunk.
Unemployed,
Én is pont ilyen vagyok!
Mivel az alsó/felső középosztály 95%-a szélsőségesen pazarló, úgy érzem, a szélsőséges spórolás kicsit olyan, mint SzaudArábiában szélsőséges feminista-LMBTQ jogvédőnek lenni:)
Szerintem pazarló dolog:
- értelmetlen műköröm, szolárium, ékszerek, új ruhákat venni
- autóval utazni
- TV előfizetés, vezetékes telefon
- fodrászhoz járni (magam vágom)
- ételt rendelni rendszeresen (a főzés a hobbim), beülni sörözni-koktélozni
- nagy lakás, szoba (ha nincs gyerek)
- könyvet vásárolni
- magyar bankszámla (a Wise ingyenes), biztosítást kötni (ha nincs gyerek)
Ami nem felesleges: sport, kreatív hobbi, tanulás, programok, egészség megőrzés, utazás barátokhoz, rokonokhoz
Ha ez utóbbira is sajnáljuk a pénzt, akkor a takarékoskodás visszaüthet. - Remélem Unemployed te értelmesebb vagy, mint az én huszonéves önmagam:)
@KL:
Igen, ez egy mozgó érték, de jellemzően felfelé mozog, ritkán költünk kevesebbet egy évben mint azt megelőzően.
De mindenki maga lője be mit bír, de a lényeg, hogy a hónap elején kell ezt félretenni, és csak a maradékból gazdálkodni.
A fiamnak a START számlájára is születése óta minden évben havi 20+ ezer forint kerül , és minden évben megemeltem 2000 forinttal a havi összeget, így volt reálértékben is növekedés a befizetésnél. Úgy érzem jövőre inkább 5000 lesz az emelés. Persze nem lesz milliárdos a kölök a 18. szülinapján, de olyan befizetéssel amit még nem érzek meg, ilyen felpörgő infláció mellett (a hozam ugye infláció+3%) könnyen lehet, hogy lesz 20 millió forint a számláján. Persze, kérdés mennyit fog majd akkor érni. De legalább valamivel el tudom indítani majd az életbe.
@unemployed rettenetesen sajnàlom a felesègedet ès a gyerekeidet, borzalmas lehet veled èlni...
Végig olvasva a hozzászólásokat, voltak itt akik szerint a hitel jó és voltak akik szerint rossz dolog, szintúgy a 3 autó, stb. Én nemrég olvastam Robert T. Kiyosaki - Rich dad, poor dad (Gazdag papa, szegény papa) című könyvét (ajánlom mindenkinek), és ami a leginkább megfogott benne az az eszközök és források megállapításának a filozófiája, a cashflow (pénzáramlás) kontextusába helyezve.
A cikkel amúgy egyetérek. Vicces, hogy amikor néhány évvel ezelőtt először tévedtem ide (egy kollégám által, aki pont belecsúszott a túloldalt lévő árokba), akkor eléggé hitetlenkedve néztem, hogy azért küzdöttem fel ilyen keresetig magam, hogy aztán mindet el kelljen raknom és nem élvezhetem az életet? De azóta tisztábban látom mit is akar sugallni a blog.
@belavoltam Ez valami mérőeszköze sokaknak: milyen volt a lagzi.
Ismerősék most vettek egy vegyes falazatú, lepukkant házat - csak a babaváróból, semmi megtakarítás és a család újítja majd fel, valamikor, amikor lesz pénz.
Mindeközben (!) 100+ fős lagzijuk lesz.
Én értem mindkét oldalt, baromi nagy vitáim voltak a szüleimmel, mire mostanra már rám hagyják a "dolgaimat"; de tudom, hogy a hátam mögött magyarázkodnak a rokonoknak, mert annyira már nem tudják elengedni a "mit gondolnak mások, ha" vonalat.
Vannak, akik azért mennek görögbe' vagy olaszba' - hogy elmondhassák. Nem érdekli őket túlzottan semmi látnivaló, a tenger is csak kicsit, de: ők is voltak. Azaz tudják hozni a szintet. ami amúgy nem is létezik.
A "sportként" űzött spórolás csak arra jó, hogy az ember a környezete idegeire menjen, és idiótának nézze a legtöbb ember.
Aki képes fölösleges kiadásnak nevezni egy sörözést vagy új ruhák vásárlását, annak irtózatosan szánalmas élete lehet. Még akkor is, ha ő maga nem veszi észre.
Bár az is igaz, hogy @usespanner lebukott már egy-két kamuval, amit nem volt hajlandó tisztázni, tehát az állításai továbbra is erősen megkérdőjelezhetők.
@usespanner
A biztosítás, mint pazarlás???? Ember, ezt komolyan leírtad??????? 😀 😀
Usespanner,
- fodrászhoz nem járunk, a nejem sem, ékszert 10 évente egyszer, a kislányom kapott egy hónapja egy arany fülbevalót (egyébként egész jól tartja az értékét)
- én az autóval megengedőbb vagyok, vannak helyek az országban, illetve szakmák, ahol kell, hogy működni tudj, bár tudatosan törekedtem, hogy egyik kényszerbe se kerüljek bele
- TV előfizetésem van, a sportot, mint élményt nem tudom kihagyni, ezen kívül még M2-t néznek a gyerekek (mese), lehet, hogy szélsőséges pazarló vagyok??
- van egy olcsó étterem (inkább kocsma) a belvárosban, a gyerekekkel osa szoktunk beülni kb. kéthavonta
- a lakásunk kicsi, könyvet nem veszünk és nem nyaralunk, az a legnagyobb pazarlás szerintem
- a bankszámlánk 500 forintért a nejemmel nulla forintos, az utalások is
Vivien,
hiszed, vagy nem, a nejem még nálam is durvább... Csak kajára költ. És úgy hívják,ahogy Téged.Ő írt?:)
Vivien,
Nem biztos, hogy mindenki ugyanabban a családos helyzetben van, mint te 🙂
Van úgy pármillió ember csak az ország határain belül, aki nem a gyerekeivel él. :))
Jurta,
Sajnálom, hogy nem jött össze egy megnyugtató tőkéd, de ez amiatt van, mert túlgondolod a részvények kockázatát.
Az ugye megvan, hogyha veszel egy 30milliós lakást, vagy 30 milliós ingatlan (REIT) részvényt, és jön a recesszió/konjunktúra, akkor pontosan ugyanúgy változik a kettő értéke?
Részvényben és ingatlanban kéne megtakarítanod 80%-ot és csak 20%-ot bankbetétben/kötvényben.
"Érdemes egyszer kiszámolni, hogy mennyit kell eltenned havonta, ... Kijön egy összeg, mondjuk családi szinten havi ötszázezer forint." Az a probléma, hogy egy jó későbbi megélhetéshez tényleg ennyit kellene tudnia szinte minden háztartásnak, de kíváncsi lennék, a magyar családok hány %-a tud FÉLRETENNI havi 500 ezret (mondjuk 5%? 10%?).
A másik nehézség, hogy próbálsz valamit számolgatni a jövőre, eszerint félre is raksz évekig, majd BUMM, jön egy covid és egy háború, és azt veszed észre, hogy az alap megélhetési költségeid 2 év alatt (egy élethossz során ez szinte azonnal) 40%-kal megnőttek. A korábbi számításod teljesen érvénytelen lett. És ez ennyi, végérvényesen, lefelé már nem fog menni. Innentől hogy él majd meg, aki csak éppen annyit tudott félrerakni, ami a 40%-kal alacsonyabb megélhetési költségekre volt elég?
Tehát?
Akkor ne tegyél félre semmit, mert úgyis minek?
Tegyél félre mindent, mert jaj ki tudja, holnap nem lesz-e rosszabb?
Ugorj a Dunába, mert ki tudja, mi lesz holnap?
Mit akartál ebből kihozni?
Igen, az élet olyan, hogy történnek nem várt dolgok. A te dolgod az, hogy felkészülj azokra, amik józan ésszel nagy eséllyel megtörténnek.
@jami A minimal eskuvot azert batorkodtam bedobni, mert nekunk is pont ilyen volt. Ill. annyiban dozsoltunk, hogy a 2 tanut egy kozeli panzioban szallasoltattuk el, mert akkor meg boven alberletben laktunk.
Az emlitett 100+ fos lagzi meg kotelezo elem a rongy nelkuli rongyrazoknal 🙂 Gondolom, megadjak mindennek a modjat, egyszer elunk, penz most nem szamit alapon, rezesbanda, dinom-danom, ami csak belefer. Nyugtass meg, hogy hitelbol alljak majd a szamlat 😀
"akik azért mennek görögbe’ vagy olaszba’"
Az igy beszelo emberek igenytelen prosztok az en szememben, a leirasod is megerositi ezt.
@unemployed
"De mit csináljak, ha az extrém takarékosság az, ami szórakoztat és nem a pénzkeresés?
Ma lefagyasztott vizes palackokkal mentem akciós joghurtot venni, hogy ne romoljon meg hazáig a melegtől. No persze nem kocsival, mert arra nem költök."
Nevezheted ezt extrém takarékosságnak, de magadat csapod be: a lejárós, sárga címkés kenyér joghurt nélkül is elég a túléléshez csapvízzel. És akkor mélyhűtő sem kell, ami megint pénzszórás.
Ugyanmár!
"Aki képes fölösleges kiadásnak nevezni egy sörözést vagy új ruhák vásárlását, annak irtózatosan szánalmas élete lehet. Még akkor is, ha ő maga nem veszi észre."
Szerintem félreérted. Nem az új ruhák vásárlásával van baj, ha SZÜKSÉGE van rá az embernek, mert a régiek kiszakadtak, elkoptak stb. A gond azzal van amikor valakinek mosás nélkül is 3-4 hétre elegendő jó ruhája van, de még vásárol újabbakat. Van olyan nő ismerősöm akinek 30 valamennyi cipőféléje van (cipő, szandál, papucs stb). Ehhez képest férfi létemre nekem van 1 alkalmi cipőm, 2 sportcipőm, 2 papucsom, 1 munkavédelmi bakancsom és ez bőven elég. Ha valamelyik tönkre megy, majd akkor veszek újat.
A sörözéssel sem az a baj, ha időnként a barátokkal beülsz valahova kikapcsolódni, hanem amikor valaki függőség szerűen otthon önti magába minden nap (még ha csak napi 1 dobozzal is).
Spórolásról a nagyapám azt tanította, akkor kell spórolni amikor van miből, nem akkor, amikor nincs. Biztos hallott az anticiklikus gazdálkodásról fiatalkorában uradalmi cselédként.:)
Nekem már nincs rá különösebben szükségem, hogy megnézzem, mire mennyit költök, de ha korábban sem néztem volna, nem jutok ide. (v.ö. minek sportol, aki nem túlsúlyos? 🙂 )
Valamennyire akkor is kell fogni a pénzt, ha nem muszáj, mert példával neveljük a gyerekeket. Pályakezdőként valószínűleg egy darabig még nem szórhatják majd a pénzt, ezért vagy kipótolom, amire a fizetésük nem lesz elég, vagy most olyan életstílushoz szoknak, amit némi igyekezettel tudnak majd finanszírozni.
A lányomnál még fontosabb: ha gyerekként hozzászokik a rongyrázáshoz, nagyon nehezen fog tudni olyan párt találni 25-30 évesen, aki olyan életszínvonalat biztosít neki, mint én tudnék az anyjának 50 évesen 🙂
@mauzes lehet hogy nem ertelek. Ha korabban felre tudtal rakni havi otszazezret evekig, aztan jon egy varatlan esemeny es mondjuk 40%-al megnonek a koltsegek akkor:
- innentol rossz esetben nem tudsz egy darabig felrerakni
- rosszabb esetben az eddigi megtakaritashoz is hozza kell nyulni reszben
Szerintem meg mindig jobb mintha semmit nem raktam volna felre es emiatt ehenhalnek a nem vart esemeny miatt