Szülőtartás
Pár napja borzolja itthon az idegeket a PTK módosítására tett indítvány, ami a gyerekeket a szülők eltartására kötelezi.
Eddig is volt ilyen törvény, igaz az sem régóta, csak 2011 óta, de most a változás után (ha életbe lép, de miért ne lépne, itt nem nagyon szoktak érdemben megvitatni semmilyen tervezett változtatást) már intézmények is kötelezhetik a leszármazottakat az idősek eltartására.
Sokan gondolják úgy, hogy ennek a változtatásnak a célja a jogi felkészülés arra az időre, amikor az állam már nem tudja biztosítani az idősek ellátását. Kezdődött azzal, hogy átnevezték a nyugdíjjárulékot szociális hozzájárulási adóvá. Ez sokaknak fel sem tűnt, pedig hatalmas lépés volt.
Ugyanis ha járulékot fizetek, jogosulttá válok valamire. Egészségügyi ellátásra, nyugellátásra, akármire, ami célból fizetem vagy fizettem a járulékot.
Az adó egy egyszerű jövedelemelvonás, azért cserébe semmit nem kérhetek. Az ugyanolyan adó, mint mondjuk az áfa. Nem jár érte közvetlenül semmi cserébe. Nem mondhatom, hogy mivel magas az áfa és én sokat fizettem, legyen jobb a közvilágítás a környékemen.
Tehát a törvényi változás azt eredményezte, hogy nem perelhetem az államot 35 év múlva, hogy fizessen nekem nyugellátást.
Ezért is gondolják úgy sokan, hogy ez a törvényi változtatás is ugyanilyen célból született, az állam elkezdett szisztematikusan kihátrálni a nyugdíjellátási kötelezettsége alól.
A 24.hu-n van egy remek összefoglaló, hogy a mai állapot szerint ki és hogyan kötelezhető a szülei eltartására. Mi van akkor, ha ő is gyereket nevel? Ha lakáshitelt fizet? Kötelezhető-e arra, hogy eladja az értékeit, hogy eltartsa a szüleit? Mikor érdemtelen egy szülő az eltartásra? Milyen összegnél mondhatja azt a szülő, hogy nem elégséges a jövedelme? Ha érdekel a téma, olvasd el itt.
Volt itt már írás a családon belüli anyagi dolgokról és emiatt megromlott kapcsolatokról. Például hogyan alakulnak a családi viszonyok egy lecsúszott alkoholista szülő miatt, aki nem képes változni bármennyit segítenek neki. Szerinted reális erre kötelezni a leszármazottakat, ha 40 éve nem tartják a kapcsolatot semmilyen szinten. Az állam kezd kihátrálni, mert tudja, hogy ez a nyugdíjrendszer nem fenntartható.
De, akarcsak a gyerekek eseten, sajnos van egy 10% ember, akinek ez nem evidens.
Sajnos torvenybe kell fektetni ezt, mert nem mindenkinek egyertelmu.
A nyugdijhelyzet meg tudjuk, hogy milyen. En mar 10 eve Hollandiaban elek, itt egy torveny van, miszerint a kotelezo nyugdijjarulekbol az allamnak kotelessege _a lehetosegein belul_ fizetni alapnyugdijat. Ertelemszeruen ha ketszer annyi igeny van fele annyi befizetesre, akkor negyedelodni fog a nyugdij – ezert is a ‘lehetosegein belul’ kitetel. Figyelmeztetnek is, hogy ne szamits az allami nyugdijra, mire megoregszel.
Es ez az egyik legfejlettebb nyugati orszag.
Kezdj el felretenni, ma.
Persze vannak esetek amikor valoban erdemtelen a tartasra, kulonosen akkor, ha annakidejen az o kotelesseget veled szemben nem teljesitette, (ami alatt nem azt ertem hogy nem vette meg az iphonet, hanem azt, hogy szukseget szenvedtel anyagilag, vagy bantalmazott)
Az ilyen extrem eseteket leszamitva szamomra evidens, hogy akarmilyen is a szulod, neki koszonheted az eleted, igy az a minimum hogy nem hagyod ehenhalni.
Persze a szigoru minimumon felul mas nem jar, ha o inkabb elissza ahelyett hogy etelt venne belole, az mar az o dolga, vagy mondom maskepp, ehenhalni nem hagyhatod, de piat/cigit nem kell venned neki.
Na igencsak ugy nez ki, hogy ez leszunk mi.
Ami változás lesz (az egyik vonatkozó szakasz megint csak szimbolikus), az az idősotthon perlési joga. Eddig az idősotthon vagy hagyatéki hitelezőként jutott hozzá a meg nem fizetett tartáshoz, vagy ha az idős gondnokság alá volt helyezve, akkor a gondnokkal pereltette a gyermekeket tartásért. Ezt egyszerűsíti le a törvény. A tartási kötelezettségben semmi új nincs. A linkelt cikk nagyon jó , de Áront ismerve ez nem meglepő, mert kiváló ügyvéd.
Én egy szerető családban nőttem fel, a férjem viszont alig várta, hogy felnőjön, és végre elköltözhessen otthonról. Sokáig szkeptikus voltam, nem is akartam elhinni, amiket mesélt… aztán évek múlva volt “szerencsém” megismerni őket, és mindent megértettem.
Az esküvőnkre sem hívtunk meg a családjából senkit, az unokájukat sem fogják látni soha. A férjem a szüleimtől olyan szeretet kap és lát, amit a saját szüleitől soha. Ha ezek után bárki azt meri mondani, hogy bármilyen módon segítsünk majd a szülei eltartásában, nem tudom, mit csinálok. Valami egész mást érdemelnének, nem eltartást…
(minimálbérből egyébként meg kb. magadat se vagy képes eltartani)
másrészt: általam ki nem választott intézmény, idősotthon, kiskutyafüle ne jöjjön kopogni, mert én csak ott fizetem a zenészt, ahol én rendelem a nótát.
Egyébként pontosítanék: az adó az nem szabad rablás, hanem KÖZFELADATOKRA elvont összeg, ergo ha nem arra költik, akkor az illető garnitúrát oly módon lehet kivágni, mint azt a bizonyos macskát. Nem direkt fedezet mint a járuléknál, de KÖZFELADAT céljára van az adó törvényesen.
“ez a lecsuszott alkoholista szulo kicsit olyan mintha azt mondanad, hogy nem kotelezhetnek a gyereked eltartasara, ha nem fogad szot, vagy egyeseket hoz az iskolabol.”
Nem, nem ugyanolyan. Mert az egyik egy felnőtt ember, aki ezt az utat választotta, a másik meg egy gyerek, aki még nem rendelkezik akkora felelősség tudattal, mint egy felnőtt. Ráadásul utóbbinak az engedelmesség hiányát róvod fel, előbbi viszont önhibájából nem képes a fenntartható életvitelre.
Ezzel együtt én is támogatnám a szüleimet, ha lecsúszott alkeszok lennének és rászorulnának. De azért vannak határok, ha pl. apuka vagy anyuka tönkreteszi a gyerekeinek az életét, akkor ne kötelezze a gyereket az állam a szülőtartásra. De úgy egyáltalán, ha rossz a viszony, ne szóljon bele az állam. Semmi köze hozzá. Ahol jó a viszony, ott úgysem kell beleszólni, mert természetesen megoldják.
“Ami változás lesz (az egyik vonatkozó szakasz megint csak szimbolikus), az az idősotthon perlési joga.”
És egy lehetséges következmény:
Az idősotthon, ami egy magánvállakozás és maga állapítja meg az árait, ezentúl harmadik személyektől is követelhet.
Ezentúl az áremelésnél nem kell figyelembe venni az otthonban lakók fizetőképességét, nyugdíját. Nem kell attól tartania, hogy ha túl sokat emel, a lakók egy részét elveszti, mert kénytelenek olcsóbb otthonba költözni.
“Ne tessék aggódni, az áraink ugyan magasabbak, de a néni nyugdíjából nem vonunk le többet.” Ha elég sok tartozás összegyűlt, jöhet a per a gyerekek ellen.
Nem mondom, hogy ez általános lesz, de egy lehetséges mód a profit növelésére. Nem kell annyira küzdeni a költségek és bevételek egyensúlyban tartására, van más megoldás is. 🙁
Nézzük meg mit csinál az állam: kihátrál mindenhonnan.
1. A mi – magyar lakosság – érdekében létező közszolgáltatásokat hagyja lerohadni. Egészségügy, oktatás, rendőrség.
2. Ha bajba kerülünk, egyre kevesebbel segít, egyre szigorúbb feltételekkel – munkanélküliség, táppénz, rokkantnyugdíj, normál nyugdíj.
3. A pénzünket elfecsérli olyan dolgokra, melyek nem szolgálják előrehaladásunkat: adósságszolgálat, cigányság erőn felüli segélyezése, hivatalnoksereg.
A beszedett adóért részben egyre kevesebbet kapunk, másrészt szükségtelen vagy egyenesen káros dolgok, folyamatok létrehozására, fenntartására fordítják. Ebből adódik, hogy aki ebben az országban több adót fizet annál amennyi minimálisan szükséges ahhoz, hogy elkerülje a börtönt az elmebeteg. A saját családjával, gyerekével tol ki.
Alternatíva a forradalom.
Van példának okáért egy alkoholista ember, akitől elválik a házastársa és a gyerekeivel se tartja a kapcsolatot vagy 20 évig. Az ember dolgozgat annyit, hogy a napi pia meglegyen neki. Aztán a szülő nyugdíjas korba ér, dolgozni már nem tud, vagy nem is akar. Innentől tartsa el a volt házastársa és/vagy gyerekei? Akiket le se .. életében, akiket esetleg meglopott, vert, eladogatta a lakásból a dolgokat, míg ott lakott?
a gyerekedet el kell tartanod, de ha középiskolában vagy akár 18 éves kora után a suli mellé jár, nem tanul akkor már nem. neki mondhatod, hogy fiam, ha nem akarsz tanulni akkor dolgozzál, mert nem vagyok hajlandó egész életedben eltartani téged.
Normális viszonyok közt a segítség természetes.
Csak a kirívó rossz viszonyoknál jutnak majd el a bíróságig..hát nem irigylem őket..
Nem vagyok jogász, szóval tévedhetek. Mindenesetre olvastam még régebben (azután, hogy ezt meglépték) valahol, hogy teljesen mindegy, minek nevezi az állam, attól az még járulék. Mint ahogy a NAV is munkaviszonnyá minősíthet kényszervállalkozást, ha a feltételek ehhez adottak (és mindegy, hogy a delikvens minek nevezi).
Most az állam beszedi a szochót, hogy abból nyugdíjat fizessen, ez tehát járulék, függetlenül attól, hogy minek nevezik.
Persze törvénnyel ebben az országban sok mindent el lehet érni, lehet, hogy holnaptól a fekete lesz az új fehér, én már semmin nem csodálkozom, és most szándékosan nem kezdek el politizálni…
Meg tudlak érteni. Apámnak voltaképpen rohadt nagy májka volt, hogy belehalt az alkoholizmusába még azelőtt, hogy (felnőtt) öntudatra ébredtem volna – most már valami egészen mást csinálnék vele, nem pedig eltartanám.
* fizessem a “szociális hozzájárulási adót”, hogy legyen miből kifizetni a mostani nyugdíjakat,
* takarékoskodjak a saját nyugdíjamra mert nekem már valószínűleg nem lesz (én pedig nem szeretnék a gyerekeim terhére lenni felnőttkorukban),
* készüljek arra is, hogy a szüleimet is el kell tartanom
* a maradékból megengedtetik, hogy a saját családomat fenntartsam
Az államnak -ha már nem tudja fenntartania a nyugdíjrendszert- nem inkább az öngondoskodást kellene ösztönöznie ahelyett, hogy áttolja a problémát másra?
Egy ilyen után vajon hány ember gondol majd az öngondosonásra és hány fogja azt gondolni, hogy: “Majd eltart a gyerek, úgyis ez a kötelessége!”
Azt feleli a rendszer. Ok
Fizetem magamnak az onkentest es nyeszt legyen valamim…
Ezek mellett siman johet anyam, hogy akkor tartsam el. (Sose kerne ilyet s most is o adott kolcson) szoval elmeleti a fanyalgason
Ezek mellett van ket gyerekem akikert amugy is felelos vagyok es fizetek-sarkitom, mert comment es rovid legyen
Ezek mellett fizetem a legmagasabb afat – epitkezem szoval minden szlara megy…
Tranzakcios ado
Jovedeki ado
Kommunalis ado
Kotelezo biztositasban ado
Ezek mellett nezem ahogy 30% kal emelnek kozferaban bereket
Ahogy tunik el a benzinpenz a tisztviselo uraknal
Konyorgom, mit meeeg? Meddig meg?? Szoval ez faj mar na..
Es akkor meg nyugdijam is az lesz amit magamnak felre teszek. Vagy majd beperelem a gyerekeimet…. Szep jovo
“Érdemtelen viszont a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől – figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is – nem várható el.
Továbbá ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének ugyan eleget tett, de a gyermekkel szemben kirívóan súlyos magatartást tanúsított, akkor is lehet hivatkozni az érdemtelenségére.”
vagy a lábbal szavazás. Ne értsetek félre, nem ez veri ki a biztosítékot, mert magától érthetődő hogy az ember támogatja a szülejét.
A stadion nem magától érthetődő.
“csak nem vagyunk annyira idióták, mint Venezuelában, hogy minden büdös bűnöző azt tegyen, amit akar.” Miből gondolod, hogy nem vagyunk ekkora idióták? Én sajnos úgy látom hogy a tanult tehetetlenség miatt még azokban is lefekvés a reflex akikben amúgy lenne valami.
Mindezzel lehet nem egyetérteni de ez a magyar valóság és ezen az sem segít ha kötelezzük az embereket vagy törvénybe foglaljuk.
Mivel kínosan ügyeltek arra, hogy külső szemlélő tökéletesnek gondolja a családot, hogyan tudod bizonyítani évtizedek múltán, hogy megkeserítették a gyerekkorodat?
Es eltorolni az allamit, vagy hogy? 🙂
Ja, majd bíróságon bizonygathatja szerencsétlen, ha a szülei részegen verték 30 évvel ezelőtt…
Eddig a szülőnek kellett a gyerekét perelni, most már az idősotthonok is megtehetik, őket viszont nem érdekli, hogy milyen volt a szülő-gyerek viszony.
Egyébként az én elgondolásom az, hogy az idősotthonok ezek után úgy emelnek árat, ahogy nekik tetszik, mert lesz valaki akivel meg fogják fizettetni az ellátás költségét.
Eddig ha valaki oda kényszerült, sajnos elég sokan voltak, vannak, akkor a hozzátartozók kiválasztották az anyagilag is vállalhatót közülük. A kórházakban lévő krónikus osztályok szociális ellátásba való integrálása azt jelenti majd, hogy az eddig ingyen vagy minimális térítési díj ellenében ápolt idősekért a családnak mélyen a zsebébe kell nyúlni, hiszen ezeken az osztályokon általában kisnyugdíjas (30-40000 Ft-ot kapó) idősek feküdtek, akik a szociális intézményeket nem tudták megfizetni.
A magánnyugdíjpénztár pont erről szólt…
Egyébként mi a biztosíték, hogy azt nem veszi el senki? Volt valamikor un. magánnyugdíjpénztár is.
Ellenben az idős szülőnek, most még talán van nyugdíja, és már van valami lakhatási lehetősége, szavazhat (többek közt azokra akik elszedik a nyugdíját, uff), tanulnia már nem kell, de lehet, hogy már dolgozni sem tud, mindenesetre önálló. Volt lehetősége az évek során megtakarítania (már akinek). Ezeket csak mint gondolatokat hoztam fel, nem tudom mi lesz a törvényben előírva.
Jogilag a szülőtartás nem sokban különbözik a gyerektartástól és nem függ attól hogy hol élsz. Vannak nemzetközi egyezmények amelyek alapján a gyerektartást akár tengerentúli országból is ki lehet kényszeríteni és akár a fizetésedből levonni!
Azt, hogy megszülettem, nem én kértem. (spiri vonalon persze igen, de ez hit kérdés).
Mit tehetne az átlagember? Csináljon több gyereket, gondolván hogy többen könnyebben el tudják majd tartani? De addig neki kell a gyerekeket eltartani.
Kvázi, azt a pénzt be is fektethetné, saját nyugdíjára. Persze így hamar kipusztulna a nemzet.
(részemről ugyan költői, de) kérdés: Kitagadható-e a szülő? Így nem öröklünk utána, de eltartani sem kell.
A *munkáltató által* fizetendő társadalombiztosítási járulékot (amiben volt nyugdíj- és egészségügyi járulék )nevezték át SZOCHO-nak. A dolgozó továbbra is fizet nyugdíjjárulékot! Azaz tévedés azt sejtetni, hogy azért nem lesz nyugdíj, mert nincs rá jogalapunk, hiszen nem fizetünk járulékot.
Másrészt a SZOCHO továbbra is a TB-be (is) megy (ld. net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100156.TV , 453. § (2)).
Harmadrészt egy adott dolgozó nyugdíja nem a(z általa és a mindenkori munkáltatója által) befizetett nyugdíjjáruléktól függ! Ld. net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700081.TV , 20. §-tól.
Szóval a külföldre költözött magyarok a hibásak. Köszönöm, nincsen több kérdésem.
Otthoni ápolás sajnos nem volt alternatíva, mert valakit oda kellett volna költöztetni napi 24 órában. Miután meghalt én örököltem, de az örökség éppen hogy fedezte azt az összeget amit az apámra költöttem. Ha még élt volna néhány évet, akkor nagy mínuszba kerültem volna az egész történettel. Az hogy meddig él valaki és milyen egészségügyi állapotban lesz nehéz kiszámolni.
Egyebkent ha mar felvetodott a kulfoldreszakadtak/disszidensek/hazaarulok/elelmesek (nem kivant torlendo) temaja, nem lehetne egy cikk arrol, hogy ezek az elvetemultek hogy juthatnak otthoni lakashitelhez? Olyasmi mint ez, csak aktualisabb:
bank.reblog.hu/hogyan-vehetsz-fel-hitelt-ha-kulfoldon-dolgozol-es-mi-vonatkoz
Nalam az a gond, hogy kulfoldi jovedelemre (plane magyar lakcim nelkul) magyar bank ingatlanra meg ugy altalaban semmire se adna hitelt. Itteni bank adna szemelyi felhasznalasra, de az azert egy ingatlanhoz keves. Ingatlanhitel van itt is persze, de itteni ingatlanokra nem kulfoldiekre, ittenit pedig nem tudok venni, mert azok meg igen dragak.
” Ha munkanélküli vagyok és nem keresek lófaxt se, nem vállalok gyereket.”
Volt munkád, jól kerestél, vállaltál gyerekeket. Megszűnt a munkád, nem keresel lófaxt se. A gyerekkel ilyenkor mi lesz a te világodban?
Alapjaiban van elrontva valami a gondolkodásmódodban.
De ennek továbbra is szigorú feltételei vannak.
Aki most háborog, az egy olyan szabályon háborog, ami már akkor is így volt, mikor ő megszületett. Csak most felhívták rá a figyelmét, hogy így van.
Az természetes nekik, hogy a hitelek törlesztésébe beszálljak, de semmi hajlandóságot nem mutatnak, hogy kicsit “összehúzzák a nadrágszíjat”. (igaz lelkiismeretem sem engedné, hogy sz..ban hagyjam őket). De nagyon kezd elegem lenni, hogy én viseljem a hibás döntéseik következményeit.
Házat eladni, hiteleket visszafizetni, mostani törlesztők feléből albérletbe menni. Erről hallani sem akarnak. Én meg így nem tudok saját életet kezdeni.
Felkészültem és elfogadtam már, hogy úgyis nekem kell őket a jövőben is segíteni, DE hadd ne az állam mondja meg hogy mikor és mennyivel.