Tanácsadás devizahiteleseknek
Nagyon benne van a levegőben a devizahiteles téma, erről szól most minden második híradás. Erre mit hoz a véletlen, a héten sikerült tanácsadást tartani egy témában érintett házaspárnak. Úgy gondoltam, ennek a tapasztalatait is megosztom veletek.
A házaspár a klasszikusnak mondható utat futotta be, házat, majd autót vett svájci frankos hitelből. Szerencsére teljesen normál hitelt vettek fel, se életbiztosítással, se semmi mással nem volt kombinálva.
A házat 45 millióra értékelték pár éve, arra folyósítottak 18 millió hitelt, ami a frank árfolyamváltozása miatt 24 millióra hízott. Egy tavalyi értékbecslés már csak 32 millióra tartotta a házat az ötödik éve tartó ingatlan-áresés miatt.
Az autón 3 év után még több hitel van (2,5 millió), mint amikor igényelték azt, miközben már csak egymilliót ér, ezért eladni sem tudják.
Ehhez még két koppra lefogyasztott folyószámla-hitelkeret társul, évi közel 90 ezres kamatteherrel.
A hitelek havi törlesztője az árfolyamgát ellenére is 230 ezer, miközben a család bevétele átlag havi nettó 350 ezer forint. A férj ötven éves elmúlt és fizikai munkát csinál vállalkozásban, ő hozza haza a fizetés oroszlánrészét.
A szerencse, hogy csak kisebb elmaradásban vannak a hiteltörlesztéssel, amit még tudnak pótolni. Ehhez azonban éjjel-nappal kell dolgozni, még hétvégén is.
Mivel a legkézenfekvőbb megoldás, a bevételek növelése nem jöhetett szóba, főleg, hogy idő sem lenne rá, más megoldást kellett nézni.
De előtte még megfutottuk a szokásos köröket. (Ha már befizettem tízmilliót, miért nem csökkent a hitelem, hová lett a pénzem? Hát ezért: cikk.) Azon kívül megbeszéltük, miért volt butaság 30 évre felvenni a hitelt, amikor 20 évnél csak pár ezerrel lenne több a törlesztő, de a végén megmaradt volna 15 millió a kamatokon.
A hitelkiváltással milliókat lehet spórolni (erről cikk itt, ha van hiteled, olvasd el), de ebben az esetben ez nem segített volna, ráadásul meg kell várni, mit hoznak össze devizamentős akcióban a kormány és a bankok.
A fő gondja a családnak az volt, hogy árfolyamgáttal együtt is a fizetésükből akkor marad havi 110-120 ezer, ha még hétvégén is dolgoznak. Ha vége lesz az árfolyamgátnak, akkor nagyjából nekik is.
Ezért rá kellett őket vezetnem a legkézenfekvőbb megoldásra: egyszerűen el kell adni az ingatlant és egy jóval kisebbe kell költözni. A férfi minden erejével tiltakozott, ez a 150 négyzetméteres ház volt az élete munkája, szó sem lehet arról, hogy feladják. Egyébként is mennyit buknak rajta a jelenlegi piaci körülmények között.
(Olvastam egy felmérést, hogy a gondba került adósok mindössze talán 5%-a jelölte meg válasznak, hogy eladja a lakását a megoldás érdekében. Minden más az állami segítségtől a hitelkiváltásig szóba került, csak erre nem gondolt szinte egy adós sem.)
A meggyőzése érdekében az alábbiakat vázoltam fel:
– Hónapról hónapra pengeélen táncolnak, elég egy rossz hónap, egy eltört láb miatt kihagyott három hónap munka és úgy elúsznak a törlesztővel, hogy a bank fogja eladni a házat a fejük fölül, töredékáron.
– Rámutattam, hogy a koppra lemerített 300 ezres hitelkeret is nyilván ezért keletkezett, mert egyszer megcsúsztak a fizetéssel. (Mint kiderült, igazam volt.) Megkérdeztem, hogy a következő ilyen esetben mit fognak majd csinálni?
– A férfi 50 éves és fizikai munkát végez. Mi lesz, ha már nem bírja, vagy nem bírja annyira? Ha meghúzza a vállát, vagy sérvet kap? A hitel, hála a 30 éves futamidőnek, 76 éves korában jár le. Szerinte bírja a tempót majd 70 évesen is?
– Nincs egy hétvégéjük, egy kikapcsolódásuk, mert a házért dolgoznak. Megkérdeztem, hogy ez vajon ér ennyit? Hogy az egész élete egy olyan anyagi küzdelemről fog szólni, ami csak a ház megtartásáról szól? Ezért érdemes élni és gürcölni?
– Kimehet dolgozni Németországba, vagy Angliába 350 ezer forintért, hogy a házat, sőt a Házat megtartsa. Azért fog együtt lakni négy afgánnal és két pakisztánival London egy lepattant negyedében, hogy idehaza legyen egy háza, amit nem is lát?
Nem volt könnyű küzdelem, de a férfi is belátta, hogy feleslegesen nagy árat fizet a ház megtartásáért. Szóba került még, hogy albérletbe költöznek, a házat meg kiadják, de csak havi 60 ezer lett volna a nyereség, annyira meg le is lakták volna az albérlők a házukat. Ezen kívül ha nem a házban lakik, akkor megint minek megtartani?
Ezért abban maradtunk, hogy elkezdik árulni a házat 37 millióért. Szerencsére még nem “ég a ház”, hiszen fizetik a hitelt, ezért nyugodtan ki lehet tartani a ház árát. (Amikor már a végrehajtás elől kell eladni a házat, akkor szinte semmi pénzt nem kapnának érte. A végrehajtástól meg csak pár hónapnyi törlesztő választja el őket, hiszen bármikor bármi megtörténhet.)
Hitellezárási díjjal, alkuval együtt marad jó esetben 10-11 millió forintjuk. Ebből fizessék ki az autóhitelt és a hitelkeretet, majd a maradékot felhasználva vegyenek egy kisebb házat, vagy lakást, a hiányzó összeget hitellel kipótolva.
Ekkor csak egy hitelük lesz, az is harmad-fele akkora, mint a jelenlegi és az autóhiteltől is megszabadultak. Ekkor már csak 40-50 ezret visz a hitel a havi bevételből és nem 230 ezret.
Amikor már megtehetik, tegyenek félre 300 ezret vésztartalékba és hat havi megélhetést ezen felül. Egészen más érzés úgy ébredni, hogy akkor sincs baj, ha fél évig nincs munkám, mint azzal a gyomorgörccsel, hogy megint ki kell fizetnem 230 ezret akkor is, ha nincs miből. Ezt a frusztráló és keserű életérzést 30 éven át egyetlen ingatlan sem éri meg.
(Beszéltem egy fiatal hölggyel az elmúlt héten, aki azon problémázott, hogy mindenki azt mondta neki, felelőtlen, ha albérletbe szüli a gyerekét és nem a saját lakásába. Erre azt mondtam, hogy ez egy jó nagy marhaság, szerintem az a felelőtlen, aki százezres lakáshitellel megterhelten vág bele a gyerekszülésbe. De ez már egy másik téma.)
Végül sikerült meggyőzni a házaspárt, hogy a legjobb döntést hozzák, ha egy kisebb ingatlanba költöznek. Remélem, erre a kézenfekvő megoldásra egyre többen rájönnek majd az országban.
Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? Gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Részletek itt.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
És nincs pénz meg munka, akkor abból sajnos nem lehet már kilépni. Eladni a lakást? És hova menni? Itt az autóhitellel van a gond leginkább. Lakás eladás után, csak azt lehetne kifizetni, így megmarad a lakáshitel, lakás nélkül, és akkor ráadásul nincs is hova menni lakni..
Ha erre van használható tanácsod, akkor megemelem a kalapomat 🙂
Üdv.: Arni
Ketten együtt csak a munkánkból havi nettó 550 ezret keresünk, 300-at költünk. Én mérnök vagyok, a feleségem könyvelő. 10 éves, minden igényt kielégítő autónk van, használtan vettük 1.2 millióért, felújítottuk 400.000-ből.
Jól meg lehet lenni 30-40 milliós családi ház és 5-7 milliós autó nélkül.
Nincs hitelünk, a megtakarításunk összegét már le sem írom, évekig megélnénk belőle bevétel nélkül. Közelgő gyerekvállalás? Nem gond…
Oda költözünk ahová akarunk, időnk mint a tenger, éves szinten minden 3. napunk szabad (szabi+hétvége).
Amit mi elértünk 30 évesen az elmúlt 10-15 év munkájával, az bármelyik mai fiatal számára elérhető, nem vagyunk zsenik.
Talán pár embernek sikerült ezzel más példát is mutatni.
Albérletbe.
“más az, hogy valaki mongolidióta, és forexezik, és más, hogy egyszer az életben ott volt a lehetőség, hogy lakást vegyen. Naná hogy mindenki kihasználta.”
Akkor mondjuk nem forexen, hanem befektetésen, üzleten, akármin bukott. Tökmindegy, nem ez a lényeg. Aki erőn vett fel hitelt és olyasminek az előnyeit akarta élvezni, amire még nem kereste meg a pénzt, nem engedhette meg magának, az nem mongolidióta a te szavaiddal élve?
Én megvártam szépen amíg lett annyi pénzem, hogy lakást vegyek és hosszú éveken keresztül vállaltam az ezzel járó kényelmetlenségeket (naponta órákat ingázni pestre, stb.). Ennek a mentalitásnak az eredménye, hogy most több mint 10 év megélhetésre elegendő megtakarításom van. Miért is kéne az én pénzemből megmenteni azokat, akik felelőtlenek voltak?
Ha lenne normális bérlakásrendszer nem is biztos, hogy ilyen sokan ragaszkodnának saját lakáshoz, de a hazai albérletezés egy borzalom, és nem csak bérlők, hanem a bérbeadók oldaláról nézve is.
Igen, a kiszámoló által vázolt esetben a családnak még van lehetősége kiszállni pozitív egyenleggel, az általad vázolt esetben viszont ha kiszállnál, csak mínuszod maradna, tehát igyekszel tartani a helyzetet, és bízni a jövőben. Szerintem a te esetedben ez a legreálisabb. Ezért kellene kis hazánkban nagyon a magáncsőd intézménye. A válság lassan 5 éve volt, a legtöbb család már 0-n lenne és újrakezdhetné, és nem csak a sokmilliós mínuszra lenne esélye.
Ja, és bármikor mobilizálható mind a család, mind a tőke.
Igen, át kell állni erre az “unortodoxiára” fejben :)))
Főleg úgy hogy még tanult ismerőseim is sokszor hülyének néznek… Gyerekkel albérlet ??? Igen, erre fussa kérem !
Én egyedül ennek a dupláját is megkeresem, de nem mernék negyedekkora hitelt sem felvenni, pedig még vagy másfél évtizeddel fiatalabb is vagyok. Komolyan meg kéne menteni azokat, akik a semmire vettek fel jövedelmükhöz- erejükhöz képest hatalmas hiteleket? Nem tudok napirendre térni afölött, hogy 76 éves korban jár le. Ez mennyire felelős döntés volt? A nyugdíjból tervezte törleszteni, vagy mi?
Én személyesen is ismerek pár családot, ahol a fizetést a férj hozza, és a semmire felvették a 10-20 milliót. Laknak a kis palotájukban, és sírnak a magas törlesztő miatt.
Én meg albérletben lakok, és spórolok.
Ha olyan jól ment volna a szekér, akkor pár év alatt félrerakták volna azt a 20 milliót, és mindenki örülne. A helyzet az, hogy nem ment annyira jól akkor sem, hogy a nagy házat + autót reálisan bevállalhatták volna, ezért is vannak bajban.
Szóval ha nem kell nekünk akkora ház (egészséges élettér/életkörülmény) akkor egyáltalán miért kell nekünk ragaszkodni bármihez is? Miért kell nekünk itt autó meg BKV ha lehet gyalog is menni? Ez oda vezet, hogy ne legyen semmid de azért legalább dolgozz meg jól.
A vége az, hogy miért is kell nekünk Magyarországon élni? Ehhez sem kötelező ragaszkodni. El kell menni, külföldön munkát vállalni aztán ott 1-2% -os euro hitelből megvenni a házunkat. A gyakorlat igencsak erre felé mutat már most is.
Pár kérdés amit talán érdemes lenne mindenkinek legalább egyszer átgondolni:
1 a saját otthon nyújt biztonságot, vagy pár (sok) millió likvid forint a változások átvészelésére?
2 a státuszszimbólumok vagy a fenntartható anyagi helyzet ad stabilabb egzisztenciát?
3 az elkényeztetett, burokban nevelt gyereknek lesz jobb élete vagy annak aki fokozatosan fel van készítve a rá váró feladatokra?
4 tárgyak birtoklása vagy az élet, ízek, érzések, események átélése ad boldogságot?
A gond nem az, ha valaki biztosan tudja, hogy neki a kérdés első fele a jobb. A gond az, ha gondolkodás nélkül azt választja, aztán később kiderül, hogy nem azt kellett volna.
A cikkben szereplő pár most tanulja ezt a szót. Sajnos drágán fizetnek a mohóságért. Egyszerűen nem értem, ha valakinek volt 27 misije 2009-ben, az miért nem elégedett meg vele? Abból egészen kiváló életvitelt lehetett volna kialakítani 2 embernek. Miért kellett a ténylegesnél többet mutatni?
Mondjuk azt a hozzászólót se értem, aki egyszerre lett mínuszos autóra és lakásra. Mégis, hogy gondolta a jónép, hogy 6%-os átlagos infláció mellett 6% thm-mel kap hitelt, kockázat nélkül? Ugyanez igaz a befektetési célú CHF hitelekkel kapcsolatban: fektesse be az, aki nekem adná. Miért adja nekem, ha ő is lefölözhetné a hasznot? Gondolkozzunk, emberek!
Az pedig már tényleg vicc, aki 2%-os MNB hitellel akarja ezt megoldani. Abból én is kérnék úgy 10 millát, jó? Miért? Csak, mert nekem is jár. Aztán veszek belőle PMAK-t, mert ahhoz senkinek semmi köze.
Panelben laktam 9 évig én is és az erkélyen lenézve bizony az ott parkoló kocsik többségének értéke sok esetben meghaladta magának az ingatlannak az értékét.
Ahogy a cikk is írja a meggyőzéses résznél, így házzal együtt (az egyéb veszélyeken túl – azok sem elhanyagolhatóak) épp az az egyik probléma, hogy éjt-nappallá téve dolgoznak, és így sincs se szabadnap, se kikapcsolódás, se semmi. Csak gyomorgörcs. Épp arról is szó van, hogy talán inkább a házról kéne lemondani, nem pedig minden másról.
A befektetési számlánk egyenlege és annak tudata hogy évekig csak ebből tisztán fedezhető a család megélhetése azonban mindig helyrebillenti a kósza gondolataimat :).
Igazad van, bármi lehet. Ami biztos, az a változás. A változást pedig inkább csak akadályozza mint elősegíti a saját ingatlan.
Talán majd nyugdíjas korunkra, ha már sok változás nem várható (mivel idő sem lesz már rá sok sajnos) akkor talán lesz saját ingatlan is.
Most úgy látom (az én paramétereimmel számolva) hogy Rendelkezésre álló összeg – lakás ára= 2.millió vagy nagyobb összeg esetén éri meg lakást venni minden más eseten a bérlés jobb buli.
Kéretik nem ekézni a házaspárt, mert nyilván ők is olvassák.
Már volt ebből gondom többször, hogy a hozzászólók miatt sértődtek meg rám. (Nem rátok.)
Az adataikat eltorzítottam, de attól ők még magukra ismernek.
Rosszul döntöttek, de pont csak annyira, mint a másik 2-300 ezer család.
Ráadásul ők nem üres zsebre vettek nagy lakást, mint a legtöbben.
Úgyhogy hasonló kommenteket kénytelen leszek iktatni.
Köszönöm.
Ha előre tudod, hogy 10 év múlva az ingatlanok ára 30%-al fentebb vagy lentebb lesz, az szinte önmagában eldönti a kérdést, hogy melyikkel jársz jobban, és van még jónéhány ilyen paraméter, a banki kamatoktól kezdve a karriered alakulásáig.
De mivel ezeket nem tudod, bármelyik előnyét vagy hátrányát ki tudod sakkozni az előre megjósolhatatlan paramétereket állítgatva, tehát a végén pont ott leszel mint előtte: érzelmi alapon döntöttél, nem pénzügyi alapon. Csak legalább belefektettél sok-sok munkaórát az xls-be.
Az a gond, hogy azok a változók, amelyekre semmilyen hatást nem tudsz gyakorolni jóval többet módosítanak az eredményen, mint a te döntésed.
Nyilván nem szabad túlzásokba esni, de míg te furcsán nézel azokra, akik izgulnak azon, miből fogják befizetni 10 év múlva a hitel törlesztését, ők ugyanilyen furcsán néznek rád, mert a te helyedben azon izgulnának, hogy mi lesz ha a jövő hónapban kiteszik őket az albérletből.
De mondhatnám azt is, hogy van akinek az okoz örömöt, ha a megtakarított pénzből elmehet nyaralni, másnak meg az, hogy ültethet egy diófát a kertjébe úgy, hogy még diót is ehet majd róla. Egy albérletnél ez enyhén szólva nem várható 🙂
Szóval a lényeg, hogy nem vagyunk egyformák, de ettől nem kellene a másik viselkedését csuklóból hibásnak minősíteni.
pont ezt csinálja (nincs aktív kalkulátor, de ha megcsinálod táblázatkezelővel, a statikus adatokkal ellenőrizheted a képleteidet). Én próbálom továbbfejleszteni is, de egy ideje nem tudtam foglalkozni vele.
Nekem eddig annyi körvonalazódott, hogy a “ki jár jobban” kérdésre a válasz KRITIKUSAN érzékeny:
– az ingatlanérték-növekedés / pénzügyi befektetés hozama arányra
– a bérleti díj / vételár arányra.
Ha lenne kedved együtt fejleszteni, keressük meg egymást! (Én ott tartok, hogy reprodukáltam Kiszámoló számait, és próbáltam a felújítást is hónapra pontosan ütemezni.)
Csak egy suzukiról beszélünk, ahol a frank miatt igen felkúszott a hitel összege.
@Deviáns:
Mint írtam, nekem nincs hitelem. Van lakásom, autóm és megtekarításom is, hitelem nincs. Ettől függetlenül érintett vagyok a legsz@rabb helyzetben lévő hitelproblémában, okát most nem részletezni, de nyilván nem én vagyok az egyetlen.
Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokan butaságot csináltak, hogy ilyen helyzetbe kerültek, én ezt a hibát nem követtem el. Hiába élem az életemet megfontoltan, ha a hitelprobléma engem is súlyosan érint, és ugyanúgy bele kerülük, mint áldozat. Az igazi áldozat viszont én vagyok, mert nem én csináltam..
Mondhatnám, hogy sokan maguknak köszönhetik a bajt, de ha van valaki, aki nem, az én vagyok, de mint írtam, sokan lehetnek így.
Albérlet? öreg korra (nem én) nyugdíj nélkül, munka nélkül, adóssággal? Ennél használhatóbb tanácsra várok..
Az, hogy tanácsadóhoz fordultak, sőt, hogy meg is fogadják a tanácsodat, mindenképp elismerésre méltó, mert egyáltalán nem lehetett könnyű döntés a részükről.
Tanácsot várj, ne csodát. Ha nem kecmereg ki a jelenlegi szorult helyzetéből, pont, hogy akkor lesz bajban öregkorára az illető. Ha egyszer kikerült, akkor viszont már elkezdhet dolgozni azon, hogy megtakarítása legyen, ne adóssága.
Nem “járt” volna az új Suzuki sem sajnos…
Várjál csak! A program úgy szól, hogy ingyen sört és örök életet *mindenkinek*, nem? Miért csak a túlvállalt ingatlantulajoknak?
A közgazdaságtan (mint már oly sokszor erre lyukadtunk ki) igazából hittan. Az emberek a döntéseik nagy részénél mégha végig is számolják, akkor is a végén érzelem alapon fognak dönteni. Érdekes téma egyébként ez a közgazdaságtan-pszichológia határterület, kedves Kiszámoló, erről is írhatnál majd egy bejegyzést.
Mi (én 30 éves vagyok) abban nőttünk fel, 20 évig azt sulykolták belénk napi szinten hogy:
– “csak az az ember akinek van saját lakása és autója”
– “az albérlet hatalmas kín akárhogy is csinálod”
– “a saját lakás a tied, nem veszhet el, csak az a tied, ami a neveden van”
– “BKV-t divat szídni és lenézni azt aki BKV-zik, “mert csak”.
Ezeket a gondolatokat olyan mélyen belénk ültették (sőt még kormányzati szinten is nyomták, emléxünk még a “2 szoba, 3 gyerek, 4 kerék” szlogenre? hogy csak “erőszakkal” és nagy odafigyeléssel tudod elérni…
Aki idősebb az eleve könnyebben befolyásolható, és mivel neki még több időn keresztül sulykolták ezeket a dolgokat, még nehezebb levetkőzni.
Az én véleményem:
– teljesen mindegy hogy saját lakásod van vagy albizol, azt csináld amelyikben jobban érzed magad és amit bírsz. Én egyébként azt mondom hogy a folyamatosan változó életkörülményeim miatt legrosszabb esetben 5-10 évente úgyis lakást akarnék váltani, erre pedig jobb az albizás. Régen még fontos volt a bulihelyek közelsége -> belváros. Most már inkább kicsi, de kertes házba mennék. Később ha jön a gyerek, el lehet gondolkozni a nagyobb lakásban, addigra több pénzem is lesz. Ezt sokan nem szokták végiggondolni, megveszik 20 éves korukban a 100nm-es lakást, mert “majd ha jön a gyerek 10 év múlva…”
– albinál lehet normális főbérlőt találni, csak keresni kell. Igen ez idő ami meg pénz, amit az albi esetében a számításokkor (Kiszámoló te sem!) nem szoktak figyelembe venni, pedig jelentős tétel is lehet akár.
– ritkán fordul elő hogy albiból egyik pillanatra a másikra kitegyenek. De ha meg is történne, akkor mész egy másikba, mindig vannak szabad albik, max. nem felel meg minden tekintetben, de megoldás mindig van, csak keresni kell
– a BKV nemzetközi szinten NEM annyira rossz mint sokan mondják. Ok, nem a legjobb, nem a legtökéletesebb, de szerintem a középmezőny felső részén helyezkedik el valahol… Belvárosban nem éri meg autózni
– “ahol elkezdtél dolgozni onnan is mész nyugdíjba” -> nálunk nem divat állást váltani, és esetleg a munkahelyhez költözni. Külföldön ez simán működik és szerintem semmi baj sincs vele. Albi esetében ha közelebb tudsz költözni -> idő megtakarítás -> pénz (számításban szintén nem tudod feltüntetni)
– sokan a házat az élet értelmének és legfontosabb céljának tekintik. De miért is? Ezt még nem sikerült megértenem, örülnék ha valaki rávilágítana.
2009 első felében vettem föl euró alapú lakáshitelt 307 Ft-os (közép)árfolyam mellett, az árfolyamcsúcs közelében.
Én arra “spekuláltam”, hogy lejjebb megy az árfolyam és a törlesztőm csökkenni fog. Ez eddig bejött.
A felvételkori kondíció szerint 68.000 Ft a havi törlesztő, a későbbiekben már 57-62.000 között mozgott általában.
Beléptem az árfolyamgátba, így most kb. 52.000 Ft a havi törlesztőm.
Kérdés, ha most engem “megmentenek”, mi fog történni a hitelemmel?????
Mi most akar(t)unk használt családi házat venni Budapesten, arra számítva, hogy alacsony az ingatlan ár.
A sommás tapasztalat: Sok (csak Csepelen legalább 500) eladó családi ház van, de:
– az áruk az egekben (fekvéstől, állapottól függetlenül)
– az állapotuk katasztrofális (a legtöbb azonnali teljes felújítást igényel, legalább 5 millió)
– a pár éve épültek pedig nincsenek készen (még legalább 5 millió kell a befejezésre)
És végül nem találtunk megfelelőt.
Ps: szerintem vannak jó ingatlanközvetítők, de nem azokat találod meg először, kitartónak kell lenni!