Új pénzügyi tankönyvek gyerekeknek
Régi visszatérő (és jogos) kérdés, miért nem tanítanak a gyerekeknek értelmes, a való életben is használható dolgokat az iskolákban a legtöbbször teljesen felesleges lexikai tudás helyett, amit ma már a telefonján is bármikor elér, ha akar.
Ide tartozik a pénzügy is, mert ez az a dolog, ami biztos mindenkit elkísér egész életében és befolyásolja az élete minőségét is, hogyan tud bánni a pénzzel.
Jó hírem van: az eddigi Pénzügyi Iránytűs tankönyv mellé új is megjelent, így már az általános iskola végén és a középiskolában is lehet pénzügyi oktatást tartani. Sőt, az ötödik-hatodik osztályos matematika is kiegészült némi pénzügyi ismeretekkel.
Amikor az első tankkönyv megjelent, nekem nem tetszett, mert túl száraz és tankönyvízű volt.
Most azonban belenéztem az új tankönyvekbe és egészen jók. Az általános iskolai tankkönyvben például hitelt vesz fel a család, aztán az anya elveszíti a munkáját, utána az apa eltöri a lábát és azt kell megoldani, mit lehet ilyenkor tenni. (Hitelfutamidő-hosszabbítás, stb.)
A középiskolai tankkönyvben is vannak kifejezetten jól sikerült fejezetek.
Sőt mi több, állítólag mobilos app is érkezik hamarosan a tankönyv mellé, ahol egy játékon keresztül kell megoldani a feladatokat.
Úgyhogy valami elkezdődött és ennek örülünk. Ha érdekel, itt tudod letölteni a tankönyveket.
Érdekesség: sokféle nációval volt dolgom, akár ott élve, akár itthon kerülve kapcsolatba. Kivétel nélkül mind felsorolta, hogy mi a rossz az oktatási rendszerükben, de bezzeg milyen jó máshol. 🙂 Olyan országbeliek is, akiket mi példaképnek gondolunk. Ilyen az ember: a rosszra fókuszál, a jó természetes.
Ha az emberek 70%a keptelen tanulni, akkor mi alávaló nemzet vagyunk? Mármint máshol megy többnek is. A nyelv pláne…
Nekem pl. a nyelvtanulás maradt ki, vért izzadok, a nyelvterületre költözés jelenleg nem járható út. Ettől még nem adom fel, csak több energia kell rá. A gyerekeim kiejtését kb. soha fogom megközelíteni :/
És az a gond még, hogy a legfontosabb a hozzáállás. Nem azt mondani, hogy jajj, én hülye vagyok a matekhoz/kémiához/irodalomhoz, már nagyapám sem tudta, amúgy sem kell az semmihez; hanem venni a fáradtságot, hogy a fenébe is, ha megy másiknak, akkor átlag szinten én is meg tudom csinálni.
Ugyanez a hétköznapi pénzügyek/ház körüli karbantartartás/főzés stb. Rászánod az időt, van majdnem mindenhez halom oktató videó, anyag és csinálod.
Kb ide vezet az is, ha kihagyjuk a matematika oktatásból a bizonyításokat. Az lesz az igazság amit hangosabban mondanak a hívei. Arról nem is szólva, hogy a bizonyítások megértése fejleszti a logikus gondolkodás kepésségét is. Az megértés nélküli magolás persze értelmetlen, csak egyszerűbb ellenőrizni, hogy valaki tud-e egy képletet, mint azt, hogy érti-e. És a gyengébb képességű és/vagy nem eléggé motivált oktatók a legkisebb energiát akarják befektetni. De erre nem az a megoldás, hogy dobjunk ki mindent, aminek nincs közvetlen haszna.
Az emberek 99%-a a poroszos rendszerből kikerülve pont hogy ilyen szakbarbár lesz, mert sosem várták el tőle a tananyag megértését, összefüggéseinek megismerését, csak hogy magolja be. A bemagolt anyagot ugyanis nagyon hamar elfelejtik. El kellene gondolkodni azon, hogy a keveseb több lenne, ilelletve alapjaiban kellene megváltoztatni a módszertant.
Persze minden józan érvet lesöpörhetsz azzal, hogy olyanok okoskodnak róla, akik nem oktatási szakemberek. De ki mondta, hogy rám vagy más kommentelőre kellene bízni egy reformot? A gond az, hogy szándék sincs a reformra, addig pedig sokadik generáció szenvedi a rossz oktatási rendszer következményeit. Egyébként nem kell keresni a módszertant, mert rengeteg jól működő nyugati minta van. Nyelvoktatasból például tanultam módszertan történetet, éy ott döbbentem meg, hogy a közoktatásban végig 100 éve elavult módszerekkel tanítottak…
Nagyon rossz érv azt mondani, hogy nem az oktatás hibája valami, csak a diákok a lusták. Ugyanis az oktatási rendszernek részének kellene lennie a motiválásnak is, nem mondhatod, hogy az oktatás jó, csak a diákok lusták, mert akkor bizony az az oktatási rendszer vagy rosszul motival, vagy nem a valós igényekre épít.
A másik, hogy amíg célravezetőbb magolni, addig a többség magolni fog. Hidd el, én is láttam azt, amikor egy jó tanárt vagy oktatót épp azért fikáztak a diákok, mert az nem elégedett meg azzal, hogy csak bemagolják, de ezen diákok kinevelése ugyanúgy a rossz oktatás eredménye, nem véletlenül van baromi nehéz dolga a jó tanároknak, hiszen eleve sokkal nehezebb egy jól működő interaktív órát összehozni, mint ledarálni az anyagot, emellé még a diákok, a tanárok, a szülők ellenállásával is meg kell küzdeniük.
Érdekelne, hogy érzitek magatokat a könyveket olvasva, mert még nem töltöttem le őket.
(Ja, ti sem? 🙂
Hétfőtől újra nagyobb képernyő előtt, íróasztalnál, esélyes, hogy sikerül.)
Én is 40 éves korom felett végeztem informatikai képzéseket, de az én korosztályomból kb. 10% diplomás, a mostani fiatalokból sincs 30%. Nem is kell ettől többnek lenni, mert akkor felborul a munkaerőpiac. Az, hogy a saját szakmáján belül valaki új technikát tanul vagy új anyaggal tud dolgozni még nem jelenti, hogy képes lenne diplomázni. Az élethosszig tanulás nem rossz, ha van értelme. Vidéken nem sok. A házat itt hagyni nem lehet, Bp-n vagy más nagyvárosban nem biztos, hogy kapsz annyival jobb bért, hogy megérje. Akinek nincs tartaléka vagy háttere nem teheti meg, hogy évekig kivár, hátha előre jut a ranglétrán vagy talál egy jó állást.
Pontosan ezért kell tájékozottság az általános műveltség kultusz helyett. A kettő nagyon nem ugyanaz.
@Névtelen Manapság nagy divat hülyének lenni a természettudományokhoz. Emellé divat az értelmetlen, definiálatlan (ezáltal végtelen sok értelmetlen okoskodásnak teret adó) kifejezések puffogtatása, amitől sokan elalélnak, mert érteni vélik (azt ami mögött nincs is értelem). Emiatt lehet ma eladni mindenféle ezoterikus, inspirációs, személyiségformáló és motivációs show-kat/tréningeket. A konkrét, jól definiált dolgokhoz sokaknak nem fűlik a foga, mert ott nem lehet félrebeszélni. De egy motivációs show-ba bármikor bármit bele lehet magyarázni, és nem követelmény, hogy ugyanúgy visszamondd, ahogy elhangzott
Én napi szinten tapasztalom meg, hogy sok motivált gyerek és tanár van, és sok nem ilyen is. Számos nyitott, racionális szülő és számos feleslegesen, a semmin parázó és /vagy puffogó is. Stb. Utóbbiaktól vajon milyen mintát lát a gyerek illetve milyen híreket hall egy kívülálló (akinek nincs iskolás korú gyereke)?
Én elolvastam az ált. iskolásat végig egyik délelőtt, a középiskolásba csak belenéztem, de úgy láttam, nagyon hasonló a másikhoz.
Jobb lett, mint amire számítottam. Sok mindent megemlít, nagyvonalakban elmondja a lényegét (pl részvény/kötvény). Ezen felül a gazdaság működéséről is szó van, tehát nem csak “bele a lecsóba” alapon írták. Szerintem a legtöbb felnőttnek a könyv minimum harmada újdonság lenne..
Ha valaki megszerzett egy szakmát, és abban jó, és munkájára igényes, akkor NAGYON durván sok pénzt tud vele keresni.
Manapság egy villanyszerelő, egy hegesztő, egy hidegburkoló aranyárban dolgozhat, szóval maximum a lustaság / pazarlás lehet az oka, ha nem tud egyről a kettőre jutni.
Fontos hogy megértsd: NEM jár senkinek semmi. NINCS alapértelmezett joga senkinek a lakáshoz, autóhoz, karibi nyaraláshoz, azért dolgozni kell. És igen, ha valakinek tényleg annyira futja, hogy 8 általános, és sor melletti összeszerelés, akkor a megélhetés is napi szinten problémát jelent. Ez félig-meddig az evolúció maga… az omega annyit eszik, amennyit a falka meghagy neki, még ha arra ügyelnek is, hogy pont éhen ne haljon, mert az már a falka hatékonyságát veszélyezteti,
Miért, talán osztogassunk autót, lakást bármiféle érdem nélkül? Ezt te is megteheted, adakozásnak hívják. 🙂
Igen, sok ilyen család van, de az oktatási rendszernek bizony velük is kezdenie kell valamit. A magyar oktatási rendszer épp ezen a téren van legjobban lemaradva a nyugat-európai orszagokétól, sokkal nagyobb arányban determinál a családi háttér.
2018-08-26 at 15:25
“Valamilyen pénzügyi könyvet felnőtteknek tudtok ajánlani?”
Amennyiben jól tudsz angolul, nem 30 perc alatt akarod befejezni (inkább 30 óra 🙂 ), és nem zavar a szájbarágatlanság (nem fogod megtudni, “melyik ETF-et vegyem?”), akkor:
Your Money or Your Life. (A második, 2008-as kiadást kKeresd.)
Az alapoktól indul, nagyon mélyen feltárja a pénzhez való viszonyt lélektanilag is, segít leszámolni egy csomó bűntudattal, tévképzettel, és mindvégig csakis téged tart szem előtt és támogat. Amolyan magányos olvasmány, pénzügyi El Camino. 🙂
Egy biztos viszont: ezt a kérdéskört nem mi fogjuk itt megoldani, és valóban nem ez a cikk témája.
A pénzügyi tankönyveket üdvözlöm, ez is egy lépés előre.
Kár róla beszélni is, ha a gyerek kezébe nem kerülhet…
2018-08-28 at 12:20
“Jól sejtem, hogy ez nem NER-kompatibilis?”
Attól még miért ne dolgozhatna fel belőle tartalmat a szaktanár (gimnáziumban matek, gazdasági szakközépben akár más is)?! A kérdésed akkor lenne releváns, ha matektankönyv helyett ezeket akarnák megvásároltatni a családdal, de ez nyilván nem jön szóba. Ofőórákra is minden további nélkül be lehet vinni.
Egyébként Budapesten és nagyobb városokban biztosan lehet aranyárban dolgozni, felénk nem. Ugyanis az emberek nem tudják megfizetni. Hiába kérhet el Bp-n egy villanyszerelő akár napi 20-30E Ft-ot is, nálunk a 10E megállítja, sőt meg se kapja. De probléma még az is, hogy nincs rendes mesterember, mert most a kóklerek is tudnak nagyobb projekteken dolgozni aranyárban, de ha lecseng az építkezési láz akkor a negyedét se fogják kapni, sőt lehet, hogy egyáltalán munkát sem, mert ismerik és akkor se kellene, ha ő maga fizetne. Szomszédasszony a festőt pl. elzavarta és telefonos segítséggel ő maga jobban megcsinálta a munkát, pedig előtte nem is festett. Most ez a “festő” is aranyárban dolgozik valamelyik projekten.
Sajnos vannak ilyenek is, de ők valószínűleg nem fognak ott dolgozni sokáig.
Memoritereknél eleve nincsen választás. De anno nekünk úgy kezdődött általános alsóban, hogy versek mellett nyelvtani szabályokat is magoltattak. Később persze averstanulást leszámítva nem volt kötelező, de a tanárok jó részénél aki nem magolt, hanem használta az eszét, az hátrányba került. Amiket hallok, az alapján manapság sincs másképp. A felsőoktatásban meg halmozott a probléma, pl. tök jó volt anno nekünk, hogy 2005-ben az új érettségi már kompetencia alapú volt, és egy rakás dolgot lehetett használni, amit alapból az iskolában a legtöbb tanárnál nem, aztán egyetemen minden kezdődött előről, megint a magolók kerültek előnybe…
Jól van, látom nem akarod megérteni miről beszélek. Attól hogy valakinek igénye volna valamire – extrém példa Amerikából, ahol a férfiak szexhez való jogát kezdték el firtatni, mert állítólag aránytalan az eloszlása – még semmit nem jelent. Nekem is volna igényem egy Aston Martinra. Ha most belefektetnék még heti 40 órát a karrierembe, és továbbképezném magam, 5-10 év múlva kereshetnék annyit, hogy beleférjen, de nekem ennyit nem ér meg.
Ezzel analóg a kétkezi munkás helyzete. Ha igénye van lakásra, autóra, nyaralásra, akkor mérje fel, hogy tudja előteremteni a rávalót (nem a Provident lesz megoldás 🙂 ), és dolgozzon érte keményen. Vagy ismerje fel, hogy annyira még se vágyik egy karibi nyaralásra, hogy cserébe fél évig minden hétvégén túlórázzon a munkahelyén.
A masik veglet, amikor a szulot nem erdekli a gyermekuk tanulmany. Ez is nyilvan rossz.
Kifogásokat én is tudok találni bármire. Drága az albérlet, nem beszélek nyelveket, messze van, a család nem akar költözni, de az igazság az, hogy rohadtul nem akarom megemelni a seggem, és kilépni a komfortzónámból. Meg aztán így lehet panaszkodni, hogy kizsákmányolnak, így még mártír is lehetek, és sajnálnak.
Az a fiatal miért nem költözik össze valakivel, csak egy szobát bérelve? Akkor máris csak 60 ezer forinttal kellene többet keresnie, ami lássuk be, nem olyan irreális pesti viszonylatban.
Keresd meg Kiszámoló korai cikkét arról, hogy ő hogyan került fel Pestre, és mennyi munkája van abban, hogy ma hol tart. Ha ő meg tudta csinálni, akkor más is… maximum nem pénzügyi tanácsadó lesz, hanem villanyszerelő, gépészeti technikus, akármi. És családot sem célszerű a csupasz seggünkre, és minimálbérre alapozva alapítani, mert annak társas nyomorgás a vége legtöbbször.
Nem mindenki huszonéves, hogy olyan könnyen változtatni tudjon. Tőlünk is mennek el a fiatalok, mert mi, a szüleik még nem szorulunk segítségre, de a mi szüleink már igen. Egy 70-80 éves idős embert aki világ életében falun élt nem lehet elvinni egy másfél szobás panelba. Ha még el tudja látni magát akkor idősotthonba se megy és ez teljesen érthető is. Az országban Nógrád megyéből a legnagyobb a fiatalok elvándorlása. Az én fiaim se jönnek ide vissza, mert teljesen fölösleges lenne. Egyetemre Budapesten és Győrben járnak, valószínűleg ott maradnak vagy még tovább mennek.
14 évesen, aztán 18 évesen kerültem koliba, nagy szerencsém volt a fokozatosággal, mert így sem a motivációm nem veszett el, sem magányos nem lettem, mert folyamatosan alkalmazkodnom kellett. Egyrészről hatalmas tudásbeli lemaradásban voltam, amit csak részben lehet pótolni (1 év alatt 8 nem megy); másrészről a khm, szocilális környezet volt nagyon más. A férjem ugyanezen esett át, csak ő megyeszékhelyről indult. És kilógunk némileg. Eddig “sikerült” megmaradni, de véletlenül sem ugyanaz a helyzetünk, mint akinek pl. helyben van a családj; az albérlet meg nem a kedvenc emlékem.
Azok a fiatal munkatársaim vannak jó helyzetben, akiknek a családja pl. nagyon tudatosan készült a leválásra és/vagy akiknek stabil párkapcsolata van.
Nem az a kérdés, kap-e munkát, hanem mennyire lesz ott otthon. Ez nem 1-3 év és nem is milyen nyaralásra tellik
Ez nagyon gyerek függő, vannak egy-egy területen kiemelkedőek, másban rosszak, meg mindenben jók, de semmiben sem igazán. Érdeklődés szempontjából is, ami szerintem még fontosab is, mint a teljesítmény, bár a kettő összefügg. De amúgy igazad van, a kitűnő bizonyítványnak nem kellene etalonnak lennie, a legrosszabb, mikor a szülő készségtárgyakból is elvárja, sőt akár nyomást gyakorol a rajztanárra, énektanárra. Sokan mondják, hogy azokat ne is osztályozzák, holott a kiinduló probléma nem ez, hanem hogy egy rajzban nem tehetséges, de jó matekos gyereknél a szülőnek kellene tennie a rajz hármasra, kettesre.
Pár éve ha jól emlékszek lakást akartál venni Pesten, mert egyik fiad már itt volt, a másik meg készült a fővárosba. Akkor ezek szerint a kisebb fiad végül Győrbe ment?
A nyugdíjasoknak amúgy fordítva éri meg, Budapestről Nógrádra menni, mert olcsóbb a lakhatás.
Ettől függetlenül még készülünk nekik lakást venni – nem az egészet, hanem besegíteni majd a lakásuk árába.
Attól fúggően, hogy bírjuk majd anyagilag tervezünk lakáskasszát indítani nekik, mire majd lejár addigra dolgoznak, közben ők is gyűjtenek és talán sikerül 1-1 lakást venni, ahol élni terveznek hosszabb távon.
Nem éri meg, mert orvos nagyon kevés van és néhol a közbiztonság kalandos. Sajnos a Zemplén, Baranya ue. Pluszban egy ideig jó az adott falunak, hogy kelendőek a házak, de egy nyugdíjasfalunak ugyanúgy nem lesz pénze…
Általános iskola also tagozatban honnan tudod, hogy Pistike kozgaszdasz, állatorvos vagy szobafestő lesz?
Egy szuperjó állatorvos elmondhatná az általad jónak tartott rendszerben tanulás után, hogy bár 10 évesen megtanult powerpointot hasznalni, arra neki soha semmi szüksége nem volt, viszont csak az egyetemen hallott először a rackajuhrol, pedig mennyivel könnyebb dolga lett volna, ha már általános iskolai biológia órán is tanítják.
Nem kell megtanulnia. Szerezzen 2est belole, es kesz. O is tudja, hogy nem erdelki, a tanara is, es a szulei is.
Ha a szulo nem varja el tole, hogy szamara ertelmetlen dolgokat tanuljon, akkor nem akkora nagy baj az a 2es ( ami raadasul ev vegi atlag, nem nehez teljesiteni)
Vagy ha a gyerek kenyszeres 100%ot teljesito, akkor lehet emiatt veszi eszre, hogy nincs ertelme.
Majd szerez 4-es 5-osoket abbol a tantargybol, ami neki fontos, amik ot erdeklik.
Amugy nalunk volt olyan a suliban, hogy szobeli feleles, es az hasonlo keszsegeket igenyelt mint egy prezentaciot eloadni.
Tudom, h segíteni szeretnél a fiaidnak, ami biztosan jó dolog, de esetleg hiba lehet fiatal korukban “bezárni” egy ingatlanba, mert az LTPt ki kell használni.
Illetve szerintem nem jár jól valaki, ha lesz egy lakása 21 évesen.
Ismerősök közül nem attól függ, ki mire jutott, hogy kapott-e lakást; de akik jól állnak és kiegyensúlyozott családi életük van – nem pucér seggel indultak.
Igen, van, aki 20+ éve a főleg szülői segítséggel vett lakásban vannak, kb. semmit hozzátéve azóta; más meg már 3x átforgatta a kezdőtőkét.
Nekem napi élmény, hogy végre normális területen és házban lakunk. Utoljára ált. iskolás koromban laktam úgy, hogy bőven elfértem. Nagyon megdolgoztunk érte, és még nincs vége.
Szerintem általános iskolában mindenkinek mindent meg kell mutatni, meg túl korai itt szakosodni. Középiskolát már mindenki választhat érdeklődési körének megfelelőt, bár a többség sztem meg 14 évesen sem tudja mit szeretne
Pedig de, ha nem az itt kommentelő 1 millió nettó felett kereső szupermanekből indulok ki, akkor nagyon sokan szívnak 30 éves koruk felett azzal, hogy végre összehozzák az első lakásukat. Nem egyedülállókról beszélek, hanem párokról. Miközben egy 100-ast legalább bérlésre költenek. Az alapvetés az itteni kommentelőknél mindig az, hogy ha nincs lakása, jobban töri magát, ezért head of anyámkínja lesz, vagy kimegy külföldre, nem mosogatni, hanem szakmájában, így pár év alatt behozza a lakásos embert. Csak én épp nem csak ezt látom, egy dolog, hogy erősebb a motiváció, másik dolog, hogy mire alkalmasak az emberek, a legtöbben azok közül is csak sima beosztottak lesznek átlagbérrel vagy diplomás/szakmai átlagbérrel, akiknek nincs lakásuk, cserébe ha akarnak sem fognak gyereket vállalni 35 éves korukig, amíg nincs lakás.
Még mindig nem érted mit akarok elmondani. Igen, lehet, hogy első körben a Diósjenő -> Budapest ugrásból annyi lesz, hogy az albérlet árával keres többet, és ugyanannyiból gazdálkodik hó végén. DE! Pesten építi a karriert, ami kapásból nagyobb lehetőséget ad a szakmai fejlődésre, az állásajánlatok terén is nagyobb a választék, a szociális háló építéséről nem is beszélve. Aztán majd 3-5 év alatt felküzdi magát oda, ahol komfortosan érzi magát. 38 éves vagyok, az elmúlt 12 évben éltem Szekszárdon, Tabon, Siófokon, Pécsett, mindig oda mentem, ahol a legjobb lehetőséget kaptam. Nyilván én vagyok az ufó, na…
Nyilván a született pestinek előnye lesz azzal szemben, aki beköltözik. És egy zsákfalu, vagy kisváros után Pest egy idegen univerzum. Na de nem is kell mindenkinek Pestre menni… Győr, Kecskemét, Sopron, Szombathely, Debrecen… ezek is mind kitörési lehetőségek.
Végezzenek érdekes kísérleteket, nézzenek érdekes videókat, kelljen neki magának összeállítani prezentációt, kelljen tudnia megvédeni az álláspontját és a többi.
Nem nehéz ez, fejlett országokban már itt tart az oktatás. A 21. században.
Nem keresek sokat, csupasz hatsoval indultam, talán az esküvőből lett egy millióm egy éve. Ha lenne egy lakásom pesten, akkor hatalmas gondban lennék, mert nem mentem volna el egy vidéki városba dolgozni. Illetve elmentem volna, csak eladtam volna a lakást. Nincs szükségem sajátra, marhára visszafogna, mert 5 év múlva bárhol lehetek.
Illetve ha valaki lakást vett volna nekem, inkább adta volna a kp-t vagy valami indexet. Csak halkan jegyzem meg, hogy egy negyvenmillás lakás ára adómentesen kockázat nélkül havi 120at hoz éppen. Biztos vagy abban, hogy kell az a pluszmunka a saját lakással?
Szerintem én öregebb vagyok tőled: számomra a városról városra költözés nem opció 3 gyerekkel, bármennyire lenne jobb lehetőség – mert a járulékos veszteség nagyobb. De már egy sima párkapcsolat esetén is mérlegelni kell, nekem a távkapcsolat nem ok és hosszú távra terveztem mindig (vagy legyenek alkalmiak vagy komoly, de csaklegyen partner inkább ne.)
Így van. Nem attól lesz motivált, mert közelebb áll a hajléktalansághoz. Ha kevésbé stabil a háttér, akkor minden bizonytalan. Csak egy egyszerű példa: ismerős, 2 évtizede stabil dolgozó ismi keresett albit, míg épül a házuk. 1 ovissal. Szerencsére végül beesett egy olyan vevőjük a lakásra, akitől vissza tudják bérelni…
Mire felhasználásra kerülne az LTP már kb. 25-27 évesek lesznek.