200 nap új termék vásárlása nélkül

Olvastam egy érdekes cikket egy személyről, akinek meghalt az apja rákban.

A gyász mellett rámaradt az ilyenkor szokásos papírmunka mellett az apja személyes holmijainak a kiválogatása és a lakásának a kiürítése is.

Egy viszonylag kis lakásban található személyes dolgok kiválogatása, eladása vagy elajándékozása és a maradék kidobása heteket vett igénybe. Rengeteg doboz ruha, konyhai eszköz, technikai eszközök, bútor és minden más maradt az apja után.

Egy átlagos élet során felhalmozott vagyontárgyak.

Elgondolkodott azon, az apja hány napot, hónapot és évet dolgozott azért, hogy mindezeket a dolgokat megvehesse és felhalmozhassa, hogy utána további rengeteg energiát felemésszen ezeknek a dolgoknak a tárolása és rendben tartása.

Annyira szíven ütötte, hogy egy átlagos ember mennyi nélkülözhetetlennek tűnő de valójában teljesen felesleges holmit halmoz fel és erre mennyi pénzt és energiát áldoz az életéből, hogy elhatározta, 200 napig semmi új dolgot nem fog venni.

A döntése értelmében az élelmiszeren, tisztálkodási szereken, gyógyszereken és hasonló dolgokon kívül minden mást vagy megvesz használtan, vagy kölcsönkér esetleg bérel dolgokat, amire időlegesen szüksége van, vagy ha egyik sem lehetséges, akkor meglesz nélküle.

Mivel eddig mindent megvett, ami csak eszébe jutott, ha úgy érezte, megengedheti magának (és akkor is, ha nem), ő maga is igen kíváncsi volt, sikerül-e elkerülnie az áruházakat 200 napon keresztül.

A 200 napos kalandja alatt felfedezett rengeteg használt dolgot áruló üzletet, weboldalt, facebook-közösséget és megdöbbenve látta, hogy milyen eszméletlen mennyiségű terméket dobnak ki vagy próbálnak meg eladni az emberek pár hét vagy hónapnyi használat után.

A használtruha boltok tele voltak olyan ruhákkal, amiken még az árcímke is rajta volt, valaki megvette és anélkül, hogy egyszer felvette volna, el is adta hónapokkal később. De ugyanez volt igaz minden más használt terméket áruló boltra is, rengeteg ki sem bontott áru volt ezeknek a boltoknak a polcain.

Az összes ismerőse és barátja megszólta, amikor kiderült, hogy használt dolgokat vesz, mert az milyen piszkos és civilizálatlan dolog. Ugyanezek az emberek azok, akik ezeket a termékeket beviszik ezekbe a használt árut árusító boltokba. Úgy tűnik, amikor ők adják be, akkor nem piszkos és civilizálatlan az áru, amit még előtte való nap esetleg még használtak otthon.

Amikor elkerülte az áruházakat, rájött, mennyi minden terméket be tud szerezni a helyi közösségben nagyon olcsón, sőt gyakran ingyen is.

Külön örült neki, hogy a pénze olyan emberekhez ment, mint ő, ezzel is támogatta őket és nem egy arctalan multi profitját gyarapította csak.

A bankszámlája is örvendetesen hízott ebben a 200 napban, hiszen a használt termékek sokkal olcsóbbak. Ezzel együtt is nem érezte úgy, hogy rosszabb minőséget vett volna, mint amikor az áruházakban és plázákban vásárolt csak.

Szinte mindent megtalált használtan, de nem mindent. Ilyenkor tartotta magát az elhatározásához, hogy akkor megpróbál meglenni nélküle. Legyőzve a vásárlási vágyát nem vett meg semmit, amit nem kapott használtan. Megdöbbenve tapasztalta, hogy igazából nem is hiányoztak neki ezek a dolgok, az élet ment tovább nélkülük is és ugyanolyan boldog volt az élete utána is.

Gyakran az emberek nem is értik, hogyan tudtak eddig 30-40 évet élni egy tablet, automata porszívó vagy gofrisütő nélkül. Ő nem vette meg ezeket és elégedett életet tudott élni továbbra is.

A 200 nap nagyon átalakította az életét, teljesen másként nézett ezentúl azokra a dolgokra, amikre a pénzét és ezzel együtt az életének egy darabját is pazarolta.

Ha te megveszel valamit, nem csak pénzt adsz érte, hanem az életedből azokat a heteket-hónapokat-éveket is, amit annak a pénznek a megkeresésére fordítottál. Legközelebb így nézz az 5 milliós autóra, negyedmilliós telefonra és minden másra is. Megérte-e, hogy három napig, másfél hónapig vagy két évig reggeltől estig dolgozzál csak azért, hogy birtokoljál egy tárgyat.

Egy telefont, amit két év múlva már bottal sem fogsz megpiszkálni, annyira elavult lesz, ha még egyáltalán működik, egy autót, ami öt év múlva már a 40%-át sem éri és a megszerzés varázsa és izgalma pár nap alatt semmivé foszlik és így tovább.

Nem pénzt fizettél értük, hanem az életidődet. Amiből nagyon keveset kaptál, akkor is ha 90 évig élsz.

Nem lett volna jobb azt a három hetet vagy két hónapot inkább munka nélkül a családdal tölteni, esetleg a hobbidra fordítani?

Ha szeretnéd, hogy neked is megváltozzon a tárgyak iránti gondolkodásmódod, bármikor te is kipróbálhatod ezt az “új termék böjtöt”, akár csak egy-két hónapos, akár egy éves időtartamra is.

A mai materiális világban az emberek a tárgyak birtoklásától várják a boldogságot és ebben leginkább a reklámipar és a média a felelős. Pedig az egész egy nagy átverés, se boldogabb, se sikeresebb, se megbecsültebb ember nem leszel, ha birtokolsz egy drága táskát, ruhát, telefont, autót, vagy bármi mást.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, ahol megtanulsz mindent, amit a pénzről tudni kell 6 alkalom alatt, 25 ezer forintért, vagy kérj valódi pénzügyi tanácsadást.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló cikket is a blogon. Csatlakozz hozzánk a Facebookon: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

154 hozzászólás

  • rezső

    Mi jelenleg a 2000.-ik napnál tartunk, igaz, nekünk segített az Erste, azzal, hogy havonta emelte a devizahitel kamatát. Így könnyű 🙂

  • Kiszamolo

    Nem baj, négy csillag akkor is jár a teljesítményért. 🙂

  • Red

    Én mióta másfél éve kiköltöztem Ausztriába, azóta nagyrészt így élek 🙂 A frissen bérelt üres lakást 90%-ban ingyen elvihető dolgokkal rendeztem be, a szőnyegtől kezdve a háztartási gépeken keresztül a házimoziig mindent. Megdöbbentő, hogy a legtöbb cucc karcmentes tökéletes állapotban van, sok dolog új bontatlan csomagolásban volt. Rengeteg a lakásfelszámolás, illetve sokan költözésnél nem visznek magukkal szinte semmit, hanem elajándékozzák. Senki meg nem mondaná a lakásomról, hogy nem direkt a Kikából vásároltam az egészet, színben stílusban is harmonizál minden. 🙂 Tény, hogy kell rá szánni időt is, nem mindig talál az ember rögtön olyasmit, amire épp szüksége van, de általában pár nap/hét alatt sikerül.

  • campero

    Egyértelműen ez a fogyasztói társadalom… a környezetemben lévő emberek nagy részén minden szempontból látszanak a konzumidiotizmus jegyei, még akkor is, ha konkrétan kenyérre sem futja az illetőnek… de valami/k/nek vagy valakiknek mégis meg akarnak felelni,mert ekkor érzik magukban azt, hogy mégsem olyan jelentéktelenek a világban, mint amilyenek valójában.
    Például a szomszédomnál már a villanyt is kikötötték, de az autóról akkor sem mondana le.. mielőtt valaki felvetné, hogy a munkához, vagy a megélhetéshez kell neki, akkor kiábrándítanám, hogy közmunkából él.

  • Jenő

    “Olvastam egy érdekes cikket…”

    Valamiért soha nem szoktad megadni a forrást. Nem tudom, miért. 🙁

  • Kiszamolo

    Mindig megadom a forrást.

    Most azért nem adtam, mert a egy gyüjtőn olvastam, ami a quarz-ot idézte, ami egy blogból vette át a cikket és annak a címe nem volt megadva.

    Még azt sem tudom, férfi, vagy nő írta-e.

    Állítólag erről blogot is írt, de nem tudom annak se a címét, pedig engem is érdekelne.

    Aki tudja, írja meg.

  • Kiszamolo

    Én sem mondtam soha, hogy akkor mostantól senki ne vegyen semmi újat. Én is azt veszek, akkor, ha nem éri meg használtat venni.

    Autóból soha nem vennék újat és 160 ezres telefonból sem. De mondjuk notebookból nem biztos, hogy megéri használtat venni, ha az alsó-középkategória ma annyit tud, mint a felső kategória 3-4 éve és majdnem egy az ára a két gépnek. Nyomtatót sem veszek használtan, mert ha 5 ezerrel olcsóbb, többe kerül az időm, amíg a hirdetéseket bújom és elmegyek érte, mint amit spórolok. (Persze régen, amikor még szegényebb voltam, bizony használtan vettem a nyomtatót is.)

    Csak azért írtam erről, mert sok elgondolkodtató van benne és igen, az is igaz, hogy egészen más a színvonal és a választék egy amerikai használt áru boltban, mint egy magyarban.

    Meg kellene ragadni a cikk lényegét és annyit megtartani belőle, amennyit neked érdemes.

  • Dani

    Teljesen egyetértek ezzel: “Ha te megveszel valamit, nem csak pénzt adsz érte, hanem az életedből azokat a heteket-hónapokat-éveket is, amit annak a pénznek a megkeresésére fordítottál.”

    Hihetetlen, hogy emberek millió (lassan milliárdjai) képesek az utált munkahelye(ke)n éveket, évtizedeket lehúzni, aztán elkölteni a keservesen megkeresett pénzt f*ságokra. 150 ezres telefon facebookozásra, 6 millás autó akkor is ha nem rá szükség, 40 millás lakás/ház egy mindentől távol eső helyen (+1 autó, mert a gyerekeket be kell vinni oviba), stb. Elköltik, elszívják, elzabálják, elisszák. Aztán mindenki más lesz a hibás, amiért le vannak égve 🙂 Most nyilván nem az utolsó fillérjét is beosztó szarul kereső emberekről beszélek, hanem azokról, akik megtehetnék, hogy 40-50 év helyett mondjuk csak 20 évet dolgozzanak. Bakker, de várom már hogy MrMoneyMustache módra visszavonulhassak végre 🙂

  • Hunt3R

    Személy szerint kötelezővé tenném az árcédulára felírni, hogy átlagjövedelmet, és 10%-os megtakarítási arányt feltételezve hány napot áldozol az életedből, hogy megszerezd. 🙂

    Például: X autó, listaár 3,999,000 HUF. Medián jövedelemmel és 10%-os megtakarítással számolva (2015-ös adatok szerint) Önnek 321 hónapig (26.8 év) szükséges dolgozni hogy ezt az árat kifizesse.

    Nekem elrettentő a fenti kalkuláció. Egy nem túl drága új autó, és magyar medián átlagbér, és közel 27 évig kell dolgozni érte.

  • Rudi

    “Ez minden amit birtoklok: egy MacBook Pro, egy iPad, egy független iPhone, 7 ing, 2 farmer, egy bőrönd, egy hátizsák, néhány edzőcucc, piperedolgok, zoknik és fehérneműk. Ennyi. Mindenem amim van, könnyen bepakolató egy bőrönbe 30 perc alatt.”

    markmanson.net/minimalism

  • Nagy Pál

    alterneg/culture/i-bought-nothing-new-200-days-and-why-you-should-too

  • Garbo

    Kiválóan lehet így élni, igyekszünk mi ezt a filozófiát követni, de módosításokkal. A használtruha üzletekben vagy egyéb használtat árusító helyeken való “vadászat” is életidőt emészt fel, amire nekem abból nem futja.
    Viszont: vásárlás előtt megnézzük, hogy megéri ez a termék azt a munka/életidőt, amire átkonvertáljuk az árát. Így van az átlagosnál kisebb, de annál sokkal magasabb minőségű ruhatárunk (mert nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy olcsó cipőt vegyünk), ugyanez igaza bútorainkra, használati tárgyainkra is. De soha nem vásárolunk a vásárlás öröméért tárgyakat, mert nem öröm, másrészt a dolgok 99.9%-a olcsó hatású és bazári, s mint ilyen, nem éri meg az árát, s nem is illik a többi holminkhoz. Így alakult ki az a faramuci helyzet, hogy sokkal drágább dolgokat, dokkal ritkábban veszünk meg, mint az átlag, de még így is mi költünk kevesebbet, sokkal.

  • Bruce

    De amúgy hogy vennének használt dolgokat az emberek, ha nem lennének olyanok akik megveszik és akár használatlanul is továbbadják.
    Tehát van aki kihasználja ezt és élvezi hogy megtakarított egy csomó lóvét valaki meg inkább a boltban veszi meg drágán és élvezi az újat.
    Egyébként sztem egyre többen tudatosan keresik a használt dolgokat, pl mi is, amióta megszületett a kislányom, sok új dolgot nem vettünk neki, viszont használt ruhát meg nagyon sokat. Arra én nem adok 2-3000 Ft-okat, hogy felvegye a ruhát 3-4-szer és aztán már ki is nője.
    Megvesszük használtan, hiszen azon a babán is max 3-4-szer volt, aztán továbbadjuk vagy bevisszük a bizományiba, akár még keresni is lehet rajta.
    Ha valami babahinta vagy bármilyen nagyobb ketyere kell, akkor azt meg kibéreljük 2-3 hónapra és kész.

  • Garbo

    Például csak akkor veszek elektronikai kütyüt/háztartási gépet stb., ha az előző tönkremegy. Így van egy sokéves, kiválóan működő telefonom, amivel kiválóan tudok telefonálni. Mivel laptopon dolgozom, így nem kell, hogy a telefonom is számítógépként funkcionáljon a mindennapokban. De igaz ez minden egyéb eszközömre is.
    Igen, ezek között sok a státusz-szimbólum. Azonban az átlagosnál sokkal magasabb minőségű/áru ruhatárammal és kiegészítőimmel, melyek drágák, de örök darabok, s örökre a nívót képviselik, nem gond, ha egy-két dolgom nem eléggé státusz-szimbólumszerű. Sőt: egy hiteles filozófiát képvisel.
    Így fordulhat elő az, hogy 100-200 vagy több napig nem vásárolok semmit, és a legkevésbé sem hiányzik, s nem kevéssé kényelmes az életem ettől.

  • gaborr

    Ha áruházban vásárolok bemutató darabot majdnem féláron, amit előtte több ezren megtapogattak, az minek számít? használtnak, vagy megbukok ezen a teszten? 🙂

  • Anita

    Ez egy nagyon jó cikk, én már ennek az oldalnak a hatására elkezdtem így élni. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy megszabadultam NAGYON sok felesleges dologtól. Nem is értem, hogy gondolhattam, hogy bizonyos dolgok nélkül “nem tudok élni”

    becomingminimalist.com/most-popular-posts/

    Nagyon ajánlom ezt az oldalt!

  • Janos82

    Mi itt Nemetorszagban szoktunk ra a hasznalt butorokra. No meg azert is, mert sokat koltozunk, es igy nem erdemes uj butorokat venni, mert koltozes utan ugyis hasznalt lesz, es par100 km-t arrebb vinni meg eleve dragabb mint hasznaltan megvenni…

  • Kis Péter

    kiszamolo:

    egy konkrét linket betudsz rakni, ahol te konkrétan olvastad a történetet?

  • gcs85

    @kiszamolo
    Miklós, ez a blogja:

    greenhighfive.com/
    Alapból is a fenntarthatóságról bloggol, szóval ez a kezdeményezés is bele fér a profiljába.

  • Kiszamolo

    Megtaláltátok tízen tíz különböző helyen, pont ezt mondtam, nem tudom, mi az eredeti forrás.

    Azért köszi a guglizást.

  • Kiszamolo

    Az ismétlések miatt kitöröltem pár hozzászólást.

  • Lucifer

    Az utóbbi időben én is igyekszem így élni: a feleslegessé vált, de még használható dolgaimat elkezdtem eladogatni.
    A ruhák kapcsán jöttem rá egy elképesztő dologra: milyen drága újonnan egy ruhadarab, ám a használt, de jó állapotú felnőtt ruhadarabokat viszont gyakorlatilag lehetetlen eladni.
    Sajnos most már a jófogás se a régi: az eladók hátrányára változott.

  • Lizzike

    Ismerősök unokája pár hónaposan hazajött anyukájával. Hozni a repülőn csak a legszükségesebbeket tudták. Javaslatomra elmentek egy-két bizományi / használt babafelszereléses boltba. Ügyesen mindent megvettek, ami csak kellett, kiskádtól, ágyon át babakocsiig. Két hónap múlva visszavitték, előzetes megbeszélés alapján. Az üzletekben visszavették, kerestek ezen a tulajdonképpen kölcsön üzleten. Következő alkalommal már örömmel ismerték fel őket, s ismét “kikölcsönözték” nekik a szükséges babaholmikat.
    Újrahasznosítás az is, amikor az ember anyaotthonnak, öregek otthonának, gyermekotthonnak adja oda a használt dolgait.

  • Sandor

    Sziasztok! Régóta hasonló módon vásárlok. Nem sok elektronikai cuccra volt mostanában (elmúlt 2 év) szükségem, de azokat megvettem egy magyar használtcikkes oldalon pici pénzért. Személy szerint egyedül ruházatot nem tudok így beszerezni – online nagyon nehéz belőni, hogy jó legyen a méret, a használtruha boltokban pedig nagyon durván át vannak szűrve a ruhák, férfi ruházatból pedig nagyon kicsi a kínálat. Nem találkoztam még címkés termékekkel ilyen boltban, szóval ez valami nyugati hóbort lehet, nálunk szerintem ezeket már az eladók vagy kereskedők előre kiszedik a többi közül és eladják magasabb áron. Érdekelne, hogy ti hol tudtok jó minőségű használt ruhát venni online vagy Budapesten? Hogyan vásároltok? Sajnos erre még nem találtam megoldást, a turkálók bejárása pedig nagyon időigényes és férfi ruha esetén egyáltalán nem garantált a siker.

  • Kiszamolo

    Jenő azt nem szeretem, hogy minden kajak nem ideillő dolgot állandóan belinkelgetsz a gyapjas lepkék vándorlásától a röntgen sugárzás ártalmasságáig és hogy szinte soha nem a saját véleményedet írod le, hanem valaki másét, ami senkit nem érdekel.

  • L70

    Feleségem egyedi ruhadarabokat szeret venni használt boltban, és nem tart neki tovább, mint 20-30x áron megvenni ugyanazt az életérzést középosztálybeliek által látogatott normál boltokban, ráadásul utóbbiban szériaruhákat adnak el, tehát hamarabb jöhet vele szemben az utcán.

    Vett már vadiújat, és olyat is, amit elvitt a varrónőhöz, aki max egy ezresért rendbetette az apró hibáját.

    Emlékszem, egyszer elmentünk egy ilyen 300 Ft-os ruhában bulizni, és többen megdicsérték, milyen jó szabású és szép a ruhája, ő meg csak mosolygott ezerrel 🙂

    Az így spórolt pénz pedig megy kirándulásra, utazásra, és a jövőbeni MMM életstílusra.

    Más: egyik kolléganő pár hete downgrade-elt butatelefonra, mert rájött, hogy ő mindig csak telefonál, meg néha sms, ehhez nem kell az okos.

  • snasim

    Ez egy nagyon jó megközelítés, hogy az életidőhöz viszonyítunk. Pontosan ezt javasolja a Your Money or Your Life című könyv is. Ha valaki érdeklődik a téma iránt, akkor érdemes elolvasnia. Egyéb hasznos ötlettel is szolgál a pénzügyi függetlenség eléréséhez. Aztán mindenki azt az ötletet hasznosítja, amelyiket akarja.
    Mi hasonló szemszögből közelítjük meg a fogyasztásunkat. Amit lehet, azt használtan vásárolunk. Illetve a műszaki és egyéb terméket is igyekszünk teljes mértékig elhasználni.

  • Yari

    A történet mondanivalója tök jó, de a való életben nem mindig működnek ilyen egyszerűen a dolgok. Nincs két hete, hogy rendőrségi ügyet kellett egy használt termék vásárlásból csinálnom, mert egész egyszerűen úgy gondolta az eladó, hogy az utólagos “nem értek hozzá” felmenti az alól, hogy működésképtelen műszaki cikket adott el nekem. Megspóroltam volna 7 ezer forintot, helyette kidobtam 6 ezret, és elment 2 órám a jegyzőkönyv felvétellel. Megvettem volna 13 ezerért újonnan, és azóta is működne.
    A ruháknál elhiszem, hogy ki lehet fogni jó árban jó állapotút, de műszaki cikkekben baromi nagy a rizikó. A használt ár van, hogy 10%-kal kevesebb csak, mint az új, garanciásé, ezért NEM éri meg kockáztatni. Az a pár ezres nekem megéri, hogy ne őszüljek meg a későbbi rohangálások, feljelentések miatt.

  • Yari

    Ettől független minden nap meglepődöm, hogy hány kollégámnak van 2-3x drágább okostelefonja, mikor annyit, vagy kevesebbet keres mint én. És nekem egy alsó/közép kategóriás mobilom van.. De írhatnám, a 8 milliós autót hitelre (20 évre, mert úgy ócsóbb havonta) az asszonynak teszkózni, vagy a karácsonyra laptop vásárlást szintén hitelre (nem, nem 0%-ra).
    Nekem ezek munkaeszközök, és sokkal olcsóbbakkal dolgozom, amik egy részét használtan vettem.
    Bár miért is lepődök meg.. az almás telefonok azért lettek ennyire divatosak, mert a mai társadalmi viselkedésünk szerint, aki nem tud villantani többszázezres ketyeréket, az nem ér semmit.
    Én hónapról-hónapra átnézem a cuccaim, és amit már hónapok óta nem használtam, vagy nem lesz rá szükségem, azt eladom jó áron. Inkább kapjak érte egy kis pénzt, mint álljon benne a pénzem, amíg ki nem dobom. A használt vásárlás viszont – mint írtam- rizikós, é

  • zsivany

    Lehet 1 nadrágod, 2 pólód, ahogy linkeltétek. Össze lehet pakolni egy bőröndbe mindenedet 30 perc alatt. De lehet máshogy is.

    Én pl. NEM azért dolgozok, hogy aztán számolgassam a forintokat otthon, meg azon gondolkozzak, hogy majd 60 éves koromban miből lesz nyugdíjam.

    Én MOST élek, MA, és FOGYASZTANI akarok, jól akarom magamat érezni.
    Szeretek jókat enni, minőségi piákat inni, egy király TV-n filmet nézni, jó ruhákban járni.
    Nem vagyok kíváncsi másnak a használt lomjaira, nem attól leszek boldog, mert megtakarítottam 500 Ft-ot és egy 2 szezonnal ezelőtti divatú, lomis ingben járok.

    Lehet arról beszélni, hogy fölösleges dolgokat (pl. S6-ot amikor az S5 van a zsebedben) ne vegyél meg. De nem azért dolgozok, hogy ne ÉLJEK. (nem hitelből, hozzáteszem)

    Ennyi erővel elmehetnék tanyára kapálni, és írhatnék cikket arról, hogy miért jó ez… Morbid cikk szerintem.

  • Zabalint

    Ami a bútorokat illeti, azért tök más az a kategória, amit Ausztriában kidobnak, mint amit itthon, anno vettem nem egy bútort olyan használt bútor kereskedőtől, aki maga lomizta vagy lomisoktól vette az árut, meglehetősen jó bútorok voltak, elfogadható állapotban. Amiket viszont itthon kidobnak, azok jellemzően max. tüzelőnek jók. De komolyan, mikor levittünk lestrapált ruhákat, a kuka mellé tettük, 1 óra múlva már nem volt ott, de legutóbb a leszedett parketta szegélyeket is fél napon belül elvitték tüzelőnek, akkor nem hiszem, hogy olyan kidobott vagy kidobandó cuccot találnék, ami megfelel az igényeimnek. Venni persze igen, lehet jókat használtan, csak az is idő, én van amiből veszek, van amiből csak újat. Számítógépek meg körbejárnak a családban, anno kapó fél voltam, mostanában már leselejtező inkább.

  • Zsoca

    Ugye azért nem baj hogy ha nem tekintek minden új cikk vásárlást az ördögtől valónak. Tudom hogy nem ezt akarod sugallni, de sokan már csak a csúnya gonosz vásárlói társadalmat látják minden pénzkiadás mögött.

  • Lasszo

    Itt az a probléma, hogy mi (mármint az emberiség) legyártjuk ezt a rengeteg, teljesen felesleges dolgot. Ezt kéne befejezni, csak már annyira ráálltunk ezekre, hogy nem lehet. A cikkben szereplő “foglalkozz inkább a hobiddal” rész is azért “rossz”, mert sok embernek már sajnos vásárlás a hobbija. Én (és ahogy olvasom itt legalább páran szintén) hiába nem rohanok a legújabb kacatért a boltba, amikor sokak meg igen.

  • promontor

    Ha már nem (csak) a pénzt, hanem a ráfordított időt számolod (ami teljesen jogos) akkor érdemes a használt áruk beszerzéséhez illetve eladásához szükséges időráfordítást is figyelembe venni. Én pl. egy időben próbáltam régi használt cuccokat (részben kinőtt gyerekcuccokat, részben édesapám régi dolgait) eladni Vaterán, elég sok időbe telt, fényképkészítés, feltöltés, korrekt leírás, kérdésekre válaszolni, vevővel időpontot egyeztetni, stb. Egy idő után abba is hagytam.

    Biztos lehet jobban csinálni, mint ahogy én csináltam, néha gondolkodom is egy újabb kisérleten, majd átböngészem a kommenteket használható ötletekért. De azt mindenkinek ajánlom, gondolkodjon el azon, neki mennyi időbe telik az ilyesmi és megéri-e…

  • Garbo

    @zsivany @zsoca
    Szerintem nem arról szól az írás, hogy minden vásárlás ördögtől való. Csak arról, hogy az általános vásárlások nagy része, össztársadalmi szinten nettó baromság, fölösleges és a tárgyak bűvöletéről szól.

    Itt van a nagy csapda, mert amit zsivany kolléga ír, az ennek az egésznek a totális félreértelmezése. Ha egy órám többe kerül, mint másnak a komplett, kiterjedt ruhatára, viszont vettem ruhákat hónapok óta, akkor filléreskedő vagyok-e? 🙂

  • Garbo

    *Karórám és *nem vettem, bocs, így jár, aki telefonálás közben gépel 🙂

  • Zenith

    Lássuk be, az eredeti írás igazi nyugati-USA rácsodálkozós übertrendi-zöld.
    Itthon ez egyre inkább a norma, lassan többen nyomják a turkálót vagy a jófogást, mint a boltot (országosan, Budapest azért más).
    Anno a legjobb (pl. Dunhill) ingeim turkálóból voltak, ma már esély sincs rá, sokszor kint is lerabolják.

    Viszont a fő mondanivaló, és ez tényleg fontos:
    “-Tényleg kell, tényleg ér 10-20-100 munkaórát nekem?”
    És ez a lényeg.

  • komiszkölök

    @Yari

    Ezen gondolkozom en is. Jo ez a hasznalt cuccot veszek elmelet, csak ebböl sem szabad vallast csinalni.

    Van ismerösöm, aki mindig hasznalt müszaki cikkeket vesz, es rengetegszer szivta mar meg velük. Egyszerüen nem tud ellenalni annak, hogy IPad felearon. Nem veletlenül van ket ev garancia ezekre a dolgokra, utana a szorakoztato elektonika jo resze par evet bir csak ki, de a haztartasi gepek sem sokkal többet.
    Pont mostanaban gondolkozom rajta, hogy a meglevö 14 eves automat, amit 10 eve hasznalok, ujra csereljem, egy masik 4-5 eves helyett. Ugy tünik most, hogy a mai oravisszatekerös piacon jobban jarok, ha a sajat megkimelt, ismert elöeletü kocsimat hajtom 15 evig. En tartom garazsban, en nem dohanyzok benne, en cserelem az olajat a kellö idöben. Mint minden, ez is lehet hogy kicsit dragabb (majd @Kiszamolo megmondja mennyivel 😉 ), de az se semmi, amikor a csaladdal allsz …

  • komiszkölök

    … az autopalya melett es varod a trailert :))

  • gombócné teri

    Szerintem nem ördögtől való a dolog, de nem mindenben működik. Férfiakon nagyon meglátszik a használt, divatjamúlt holmi, egyszerűen nem lehet ezekben megjelenni, kinéznek az irodából, buliból, társaságból, némán. Nőknél talán több a variációs lehetőség. Emlékeztek, egy időben divat volt egy sportdzseki, amire az volt írva, hogy Hawks. Na ma aki felveszi…:-)

    Túlárazott Apple termékek, telefonok, tévék (pláne 24 havi részletre) tényleg nettó hülyeség – bár az Apple termékek jól tartják az árukat – itt érdemes a jó ár-érték arányt keresni. Kidobott bútor Magyarországon rossz vicc, ahogy írta valaki fentebb, nyugaton ez teljesen más.

    Megint más kérdés a szolgáltatás: ha nyaralok, 4* alá nem megyek, mert nem akarom szarul érezni magam, hanem pihenni szeretnék. De: nem kérek ki polipot, nem rendelem ki a legdrágább pezsgőt. Egy jó egyensúlyt érdemes találni.

  • Janos82

    @zsivany :

    Mar vartam, hogy mikor jelennek meg az ilyen kommentek:)

    Itt nem arrol van szo, hogy mindenbol csak hasznaltat vegyel, nyilvan van sok olyan eszkoz, amibol megeri az ujat ( mondjuk mert nehezen megallapithato az allapota, vagy mert nem lesz annyival olcsobb ), hanem arrol, hogy tobbnyire erdemes lehet hasznaltan is vasarolni, vagy vegiggondolni, hogy tenyleg kell-e. Persze mondhatod, hogy te a manak elsz, es mindenbol csak ujat ( ruhabol, elektronikabol meg ok, de autobol es hazbol is csak ujba koltoznel be?:) ).

    Amugy a cik nem azt mondja, hogy ne ELJ, hanem azt, hogy ha mashogy elsz, akkor jobb lehet. Nekem van olyan ismerosom, aki 3 havi fizeteset dobja ki felesleges uj dolgokra. O peldaul siman elmehetne +2 honapot nyaralni, es meg egesz jo koltopenz is jutna ra ( 3 havi koltes + 1 havi fizetes ) . Szerintem neki megerne.

  • Janos82

    @zabalint :

    Mostmar vannak Magyarorszagon is hasznalt kereskedesek, akik nyugatrol szerzik be az arut ( ilyenen mi is gondolkoztunk egy idoben ) , ugyhogy ha az utarol nem is, de boltbol siman vehetsz hasznaltat toredekaron.

    Vagy ha jobbat akarsz, akkor szerintem egy segelyszervezettol lehet balas ruhat rendelni, es ha tobben vagytok, akkor szet tudjatok osztani a ruhat es a koltsegeket is ( csak sok ember kell a kulonbozo meretu ruhak miatt )

  • hahaha

    Nem nagy kunszt….
    Nincs lakásom, nincsenek saját bútorjaim.
    Autóm van, de nem újonnan vettem. Olyat tartok, amit könnyedén fent tudok tartani, de mivel nem használom ki eléggé, már elgondolkodtam az alternatív megoldásokon. Meg tudnék lenni nélküle, de kényelmi szempontból jelenleg megéri fenntartani.
    8 éve nem vettem újonnan elektronikai eszközt.
    3 éve vettem utoljára gyógyszert, azt is csak azért, hogy legyen, ha sürgősen kellene. Lassan vehetek újat, mert lejár a szavatossága 🙂
    1,5 éve vettem utoljára cipőt, újat.
    stb…
    A fizetésem átlag felett van. Ausztriában is.

  • Gábor

    Én azóta nem halmozok semmi felesleges dolgot, amióta Katona voltam. Eladom, elajándékozom, kidobom azt ami már nem kell. Van egy alapruhatáram, amihez ha új dolgot veszek, akkor valaminek mennie kell, tehát mennyiségileg nem lehet több.
    Persze nem cserélgetem havonta azokat. A müszaki berendezéseimet sem cserélem divatból, max ha az már nem müködik, vagy ha az új tényleg annyival takarékosabb.
    Ellenben a szüleim igazi felhalmozók, semmit nem dobnak ki, ha egy hangár épülne nekik azt is tuti, hogy megtöltenék. “jó lesz az még valamire” elv szerint élnek, így a rosz fekete fehér Tv-töl, a gyermekkori ruhánkig mind meg van. Nagyon idösek már, nem hajlandoak ezen változtani, persze ez lehet azért is, mert a II Vh útán megtapasztalt nélkülözés ezt beléjük nevelte.
    Ha elmennek közölünk, akkor hónapokig fog tartani csak a szelektálás.

  • olinka

    Ha mindenki így gondolkozna elég nagy válság kerekedne belőle… Nem vesznek annyi autót, nem kell annyit gyártani, nem kell ember a gyárakba, nem kell a beszállítókhoz se annyi munkás…

    Mondjuk az más kérdés, hogy egy ilyen válság után mi lenne az egyensúlyi állapot.

  • zoltan

    Ez biztos valami számítógép buzi.
    iGép iTábla iTelefon. SEMMI MÁS NEM KELL!!!!
    Nem kell a lakásba bútor! Szék? Minek? Ebédlős cuccok? Minek?
    Jó hogy nem már leírja még ágy sem kell. Bár kinézem ebből az emberből, hogy neki elég egy matrac a szoba közepén. Egy fehér tescos hosszabbítóval.

  • Kiszamolo

    átvernek, az a vicces, hogy írok valamiről, ami szerintem úgy van.

    Aztán meg vagy olvasod, vagy nem. Vagy egyetértesz, vagy nem. Ha nem, nem olvasod többet és kész.

    Olyan vagy, mint a tévéműsor-kritika cikk alatti hozzászólók, akik mindig csak annyit tudnak írni, hogy neki nincs is tévéje, mert az hülyeség.

    Akkor mi a csodáért olvas és szól hozzá egy tévéműsorról szóló bloghoz?

    Írjak arról a te kedvedért, hogy én szerintem mások mit gondolnak arról, ami szerintük jó, vagy mit is akarsz tulajdonképpen mondani?

    Ha nem tetszik, minek kínzod magad az olvasással? Mint azok az okosok, akik képesek betelefonálni egy tévéműsorba, csak hogy elmondhassák, hogy szerintük állandóan mennyire rossz a műsor.

    Az embernek ilyenkor csak egy kérdése van: akkor mi a túróért nézed? Ki kényszerít rá? Kapcsolj el és kész.

  • QTT

    A cikk kicsit elment a vegyél használt dolgokat irányába, de én inkább máshogy fogalmaznék: Vedd meg azt, amire feltétlen szükséged van, mérlegeld az ár/érték arányát, DE szigorúan tartsd magad ahhoz, hogy azt veszed, ami valóban kell és nem halmozod el magad mindennel, amit nem is használsz.
    A használt témához annyit, hogy szerintem használt ruha jöhet (használt babacuccok főleg), illetve egyszerűbb/kevésbé meghibásodó dolgok szintén. Viszont technikai cuccokban könnyen bele lehet futni abba a dolgokba, hogy az olcsóbb végül drágább. Megveszel egy használt hűtőt 40ezerért és két év múlva elromlik, végül emiatt mégis megveszed az újat 90ezerért, így összesen elköltöttél a hűtőre 130-at. Persze az új is elromolhat 2 év alatt, meg a régi is működhet 10 évig, de ez mind szerencse kérdése és a kettő közül azért az újra van még garancia.

  • QTT

    FOLYT:
    Ilyen a használt autógumi is. Hiába veszek 3 éves használtat, ha utána el kell dobnom 2-3 év múlva, mert elkopik a maradék profil rajta, illetve elöregedik. Helyette megveszem az újat, amit nem 2-3, hanem 5-6 év múlva dobok le, de azt még el is tudom adni, ha van rajta minta. Árban jobban jársz az új esetén, mintha 3 évente kiadnád a felét használtra.

  • Átvernek a reklámmal

    kiszamolo: szerintem teljesen feleslegesen játszod a mártírt, nem az oldalad hasznosságát vonom kétségbe.

    A mikrót jól kezeled, a makrót szerintem jellemzően rosszul, de az csak tíz-tizenöt-húsz év múlva derül ki, utóbbiban kinek volt igaza, ergo vitázni róla elég parttalan.

    De pl. az idézett mondat a boldogságról messze-messze túlmutat azon, hogy ésszel élj, és ne költekezz a teherbíró képességeiden túl. Utóbbival teljesen egyetértek, de azért ne vezessük már le ebből, ki mitől lehet boldog.