Az adakozásról

2012-02-06
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

Mintegy fél éve szeretnék már írni az adakozásról, de mindig halogattam, mert elég kényes téma, a magyar társadalomban - finoman szólva is - nincs az adakozásnak kultúrája.

Ennek oka a négy évtizedes szocializmusban keresendő, ahol az emberek hozzászoktak a gondoskodó állam képéhez. Legyen szó az éhezőkről, az egyházakról, a bélyeggyüjtő klubokról, színházakról, bármiről, az emberek fejében még mindig az a kép él, hogy azért van az állam, hogy eltartsa és megsegítse az arra igényt tartókat.

Számomra az angolszász állam a példa, ahol az állam nem avatkozik bele ezekbe az ügyekbe. Az az alap elgondolás, hogy tartsák el az egyháztagok az egyházukat, a filatélisták a bélyeggyüjtő klubot és a színházrajongók a színházakat, a rászorulókról pedig társadalmi szervezetek gondoskodjanak. Ennek eredménye az alacsony adókulcsok és a szociálisan érzékeny társadalom.

Sokaknak a mai napig nem világos, hogy az állam azt a pénzt osztja el újra, amit adó formájában mástól elvesz. Miért fizet valaki évi sokezer forintot egyházak támogatására, ha egyetlen közösségnek sem tagja? (2011-ben mintegy 28 milliárd forintot költöttek egyházak támogatására.) Miért fizet valaki azért, hogy a szinházjegyeket a valódi költségük töredékéért lehessen megvenni, ha történetesen nem szeret színházba járni?

A gond az, hogy akár egy egyházat, akár egy színházat drága dolog fenntartani. Ha nem az adófizetők állják a számlát, akkor valaki másnak kell kifizetni a fűtés, világítás, fizetések és hasonló költségeket.

Viszont ha például egy egyház a tagjait adakozásra, vagy tizedfizetésre buzdítja a költségek fedezése céljából, ez egyből kiveri a magyar társadalomban a biztosítékot. "Bizniszegyház", "csak az emberek pénzét akarják", "ezen akarnak meggazdagodni".

Ismerősek ezek az ostoba beszédek? Nos, itt tart a magyar társadalom. Gyanakodva néz mindenre, ahol egy cél érdekében gyűjteni mernek, legyen az a havasi gyopár megmentése, vagy egy kórház új mütőjének a felszerelése. Közben meg sopánkodik, hogy milyen magasak az adók, de az állam azért fizessen minden számlát.

A fejekben még évtizedes favágásra lesz szükség, mire a magyar társadalom kinővi a szocializmus átkát és az adakozásra nem mint valami piszkos pénzszerzési trükkre néz, hanem mint társadalmi felelősségvállalásra.

Addig is egy ilyen hosszú bevezető után nézzük meg, hogyan lenne érdemes adakozni.

Milyen célból adjunk?

Támogathatunk egy szervezetet, vagy egy konkrét célt is. Az első esetben egy munkát támogatunk, például az ingyenes szoftverek elterjesztését segítő szervezet munkáját, az adományunkkal az ő erőfeszítéseiket jutalmazzuk, a hálánkat fejezzük ki ezzel. Ilyenkor nem tőrödünk azzal, hogy mi lett a pénzünkkel.

A második esetben például a szegény gyerekek étkezéséhez akarunk hozzájárulni, itt viszont számít, hogy a befizetett 20-30 ezer forintunkból mennyi ment valóban étkeztetésre és mennyi ment el az alapítvány költségeire.

Egy alapítvány fenntartása is pénzbe kerül, az ott dolgozóknak is van villanyszámlája és lakástörlesztése, ezért megint csak butaság azt elvárni, hogy teljesen ingyen dolgozzanak és a levegőből éljenek. Ahogy te is pénzből tudsz csak megélni, nincs ez másként egy alapítványi dolgozónál sem.

Viszont sok helyen többe kerül a leves, mint a hús, van, hogy csak a támogatás 10-15%-át fordítják az eredeti célra, vagy mert kicsi az alapítvány, így nagy a fajlagos költsége, vagy mert nem feltétlen tisztességesen játszanak.

Ezért nem könnyű a döntés, érdemes alaposan körüljárni a támogatandó alapítványt, esetleg lekérni a mérlegét és megnézni a működési költségeit, bevételeit és kiadásait.

Személy szerint én két egyházi alapítványt szoktam rendszeresen támogatni, az egyik a Baptista Szeretetszolgálat, a másik a Hites Adakozók Hálózata.

Mindkettő kellően nagyméretű és mivel vallási okokból is fontosnak tartják a szegények támogatását és a tisztességet, ezért bennük megbízok. A Baptista Szeretetszolgálat külföldön is nagyon aktív, amikor a pakisztáni árvíz károsultjainak akartunk pénzt küldeni, akkor is hozzájuk tudtunk fordulni. A Hites Adakozók Hálozata inkább az országban és a környező országokban segíti a szegényeket.

(A példa kedvéért a Baptista Szeretszolgálat mérlegét itt találjátok. Ebből kiderül, hogy személyi jellegű ráfordításokra a bevételeik 5%-át fordították, anyagjellegű ráfordításokra pedig még ennél is kevesebbet. Ez szerintem teljesen korrekt arány.)

Természetesen adhatsz egy célra közvetlenül is, nem kell szervezeten keresztül adnod. Volt, hogy egy négygyerekes özvegyasszonynak adtunk pénzt, akinek a férje rákban halt meg, a legkisebb gyereke akkor született.

Mennyit adjunk?

Először is ne borravalót adjál, mert az otromba dolog. Az adakozásnak akkor van értelme, ha az nagylelkű gesztus és valódi támogatást jelent a rászorulók részére.

Azt, hogy mennyit adj, az a te saját anyagi helyzeted függvénye. Van, akinek tízezer forint már komoly áldozat, van akinek egymillió sem az.

Saját magunkat én egy átlagos családnak tartom, egy kicsivel jobb anyagi körülmények között élünk, mint a nagyátlag. Mi általában 10 és 100 ezer forint között szoktunk adni jó célokra, viszonylag rendszeresen, évente több alkalommal.

Arra is van lehetőség, hogy havonta egy kisebb összeget adj, de azt rendszeresen, például havonta 2-4 ezer forinttal támogasd egy kisiskolás étkezését. Ennyi pénzt talán még egy szűkös költségvetésből is ki lehet gazdálkodni.

Ha nincs pénzed, segíthetsz munkával is, például beállsz ételt osztani társadalmi munkában.

Ha veszel egy új hűtőt, számítógépet, akármit, akkor ne eladd a régit, hanem add oda egy rászorulónak. A használd dolgaidat hosszú szenvedés után örülhetsz, ha el tudod adni 30 ezer forintért. Takarítsd meg a fáradságot és inkább tegyél jót valakivel.

Ha van egy felesleges mikród, vasalód, akármid, azt is ajándékozd el.

Azok a ruhák, amik nem voltak rajtad már egy-két éve, mind add tovább.

Szintén fontos dolog, hogy ne a lomot és a rongyot add oda a segélyszervezeteknek (vagy az ismerősednek), mert azok a kukába valók. Csak olyan dolgokat adj, amit te is használnál,  vagy felvennél, csak éppen vettél már egy jobbat, vagy újabbat.

Adjunk-e a hajléktalanoknak, akik koldulnak?

Ez egy kényes kérdés, mert nem tudod eldönteni, hogy azért lett hajléktalan, mert alkoholista volt és nem akart dolgozni, vagy azért lett alkoholista, mert hajléktalanná vált.

Aki nem akar dolgozni, azt nem szabad támogatni, aki viszont nem tud, azt pedig támogatni kell.

Én ritkán adok nekik, akkor is olyan alkalommal, amikor nem kér, csak mondjuk turkál a kukában, vagy alszik a szabad ég alatt. Ilyenkor viszont nem száz forintot adok, hanem egy-két ezret, mert megint csak nem borravalót akarok adni.

Ha segíteni akarsz nekik, szerintem adj pénzt például a Menhely alapítványnak.

Beszélhetnénk még a koldusmaffiáról, a metrónál képeslapokkal manipuláló álalapítványokról, a házaló csalókról és nagyon sok mindenről még, de most itt abbahagyom.

A kommentekben folytathatjuk a téma kitárgyalását.

Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)

Olvassa el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram