Sokaknak segítség, ha vizuálisan is látják, hogyan állnak a spórolással és mennyi van még hátra a cél eléréséig.
Nekikjöhet jól, ha vesznek egy szabócentit. Ebből kapsz 150 centi hosszút éppúgy, mint 300 centi hosszút is. Nem tudom, boltban mennyibe kerül, az ebayen már 200-300 forintért házhoz is szállítják. De sokkal több nem lehet egy rövidáruboltban sem. (Sőt a kék-sárga bútorboltban ingyen van és ráadásul még papír is.)
Ezután már csak azt kell meghatároznod, hány forintot ér egy centiméter. Gyűjtsél bár egy új monitorra, nyaralásra, esküvőre, vagy a lakás kifestésére, a szükséges összeget oszd el a centiméterek számával.
Más sem kell tenned, mint a centit egy jól látható helyre kiteszed és visszafelé kezded el vágni, ahogy teszed félre a pénzt. Ha kétezer forint egy centi, de csak egyet tudtál aktuálisan eltenni, akkor fél centit vágj le belőle. De a milliméter beosztás miatt a 2-3-8 milliméter levágásának sincs akadálya.
Minden nap ránézésre látod, hogy eddig mennyit haladtál a célod elérésében és még mennyi van hátra belőle.
Ha erre a vizuális megerősítésre van szükséged, hogy jobban, vagy nagyobb kedvvel tegyél félre a terveidre, ne habozz még ma beszerezni egy ilyen centit.
(Egy hasonló másik lehetőségről pedig itt írtam régebben.)
Valami hasonló: A tesóm talált egy programot az interneten ami kiírta, hogy mennyit spórolt hogy leszokott cigiről. Nála bevált azóta sem cigizik.
Ennél talán hatékonyabb megoldás, ha van valakinek okoskütyüje, egy pénzügyi alkalmazás letöltése. Nekem borzasztóan sokat segített a spórolásban. Egyik oldalról látom, hogy milyen kategóriákban mennyit költekeztem és hol tudnék/kell lentebb adni az igényeimből, másik oldalon pedig, hogy melyik hónapban hogyan alakult a megtakarításom.
És mindezt persze szép vizuális grafikonokon is megjelenítve. Engem abszolút megerősített.
Sokaknak jól jöhet 🙂
De sokan fel is adhatják, ááá még sok van hátra, úgysem sikerül.
Meg ugye a legtöbb ember vágná a centit, ha tudna félretenni.
@tgwh: az ilyen embernek is kell felretennie. akar 5 ft-ot. aztan a következö honapban a cel a duplaja, 10 ft. aztan megint a duplaja es igy tovabb. mire oda er, hogy 2-3 ezret kell felretennie, lesz annyi penze, mire 20-30-at, annyi is. kiveve persze ha remenytelen eset.
Miért kell az első kommentek egyikében azonnal felmentést adni a a "legtöbb embernek"? Annyira unom már ezt a fajta közvélekedést... mert aki nem tud félretenni, az nem nyerte meg a lottó ötös mázlijával egyenlő jobb állást/képzettséget/rutint/kapcsolatokat/több fizetést, annak megengedhető, hogy továbbra se tegyen félre, mert ő maga nem felelős semmiért, sorsa jobbításáért meg pláne nem, maradjon minden a régiben!
Oldja meg. Komolyan mondom! És nem, nem tudom, hogy konkrétan hogyan oldja meg. Konkrétan ui. egy életet kell mindenkinek megoldania, én is sajátomért vagyok felelős. Általánosságban viszont pl. olvassa el a Kiszámolót A-tól Z-ig (erőfeszítés, tudom) és kezdje el alkalmazni legalább egy kis részét. Valamit, bármit! Csak tegyen már annyi erőfeszítést az életéért, hogy belegondol meg megmozdul! Igaz, ez fárasztó. Ez van.
Garbo: hibatlan hozzaszolas.
@garbo egyetértek veled.
Nálam úgy kezdődött, hogy volt egy kis pénzem - valóban kicsi - és megkérdeztem egy jó ismerősöm, hogy miben lenne érdemes befektetni. Nos azt mondta, hogy valóban nem sok az összeg, de linkelt két kiszámoló cikket, hogy olvasgassam.
Elkezdtem őket elolvasni, majd ezt követően az összes többit, illetve "Babilon leggazdagabb embere"-t is.
Nos elmondhatom, hogy örömöt okoz a megtakarítás, gyarapodás, köszönetet mondok azért, hogy gyökeresen megváltozott a pénzügyi, illetve szociális szemléletem. Hirdetem és olykor megértő fülekre talál.
Fura, de ugyanannyi pénzből több mindenre futja és még félre is tudok rakni belőle 🙂
Korábban valamit igen elszúrhattam ...
Ahlan, csak nem arabul tanulsz te is? ☺(Ahlan we Sahlan)
Garbo az a gond, hogy te sem vagy tisztában a mai magyar viszonyokkal. Az ország felének az gondot okoz, hogy kenyeret vegyen nem hogy mibe fektessem. A másik negyedének talán ha ez nem is, de semmiféleképp nem tud félrerakni. Azért 3/4 vs 1/4 -nél nem azt általánosítanám, hogy nem akar, hanem hogy nem tud. Ha csak 1/4 -ről beszélünk akkor viszont teljesen igazad van, sokan amikor van elszórják a pénzt, amikor meg nincs akkor fele/harmada pénzből is megélnek. Itt egy érdekes, a blogba illő írás: 444.hu/2015/02/16/iszonyatosan-megegettek-magukat-a-magyar-forexezok/ , vélemények?
@gejza Tökéletesen tisztában vagyok a "magyar viszonyokkal", lévén itt élek.
És senki nem "befektetésről" beszélt, hanem pénzügyi tudatosságról. Ami megvan a kisnyugdíjasnak is, aki mindig tud valahogy félretenni az unokájának csokira. Hozzá állás- az az, ami hiányzik, és nem fogadom el, hogy a lakosság ezen kétharmada, amit említesz, semmit sem tehet az életéért és áldozata a körülményeknek, mert ez egyszerűen nem igaz.
@gejza Én teljesen egyetértek Garbo-val, tökéletesen összefoglalta, hogy mi a probléma Mo-on. A magyar emberekről terjedt el, szerintem tapasztalatok alapján, hogy ha van egy probléma, akkor a magyarok egyből arra keresnek magyarázatokat, hogy miért nem lehet megcsinálni. Ezen kellene elgondolkodnia sokaknak. Szerintem a 3/4-ből is sokaknál elő lehetne venni, hogy akkor nézzük meg mire költenek. Ja, hogy egy kis cigi, egy kis pia be becsúszik, meg az a fránya játékgép (tudom attól legalább elfelejtik a problémáikat), pedig ki lehetne számolni, ha ezekről leszoknának, mennyi lenne az annyi. Tudom lustaság fél egészség.
Gejza, az a baj, hogy az "ország felének az gondot okoz, hogy kenyeret vegyen nem hogy mibe fektessen", de ennek a rétegnek a nagy része elmegy a kocsmába és dohányzik, a kertjében meg 2 méteres gaz áll. Elég megnézni egy riportot amikor megszólal egy ilyen ember. Frissen festett haj, cigaretta a szájban. Persze-persze biztos van olyan aki önhibáján kívül került ilyen helyzetbe, de korántsem annyian, akik ezt állítják magukról.
A baj az, hogy aki bármilyen módon hátrányosabb helyzetű aktuálisan, az azonnal hanyatt dől és felteszi a kezét: kérem, én hátrányos helyzetű vagyok, a jóisten/kormány/stb. oldja meg, hogy nekem legyen mindenem! A lényeg, hogy ne kelljen megmozdulnom, mert az is nagy dolog, hogy hajlandó vagyok a választott távolságú, nem túl messzi munkahelyre, amit adnak (!), esetleg bevonulni. A jobb helyzetben lévők meg valami téves együttérzésből nem merik kimondani, hogy ez így nincs jól. Hát nincs.
Kevesen születtünk aranykanállal a szánkban, mindent magának teremt meg az, akinek van, javarészt.Ezért biztosan TUDOM, hogy mindig lehet jobban csinálni. Csak csinálni kell valamit.Az meg fárasztó-én is ritkán vagyok olyan kipihent, mint az az ismerősöm,akit 10-11-kor még nem lehet elérni telefonon, mert alszik. Ui. nincs munkája.Nem "adnak" olyat, ami neki tetszik. Más lenne, de presztizsben derogál.
@gejza
Tévedsz. A hiba benned van, illetve (majdnem) mindenkiben, aki a saját sorsát nem tudja jobbra fordítani. Tehetne érte. Lehet nem az lenne az első lépés, hogy a havi 20eFt-ból félrerakna havi 100 Ft-ot, de a saját sorsát a saját kezébe kellene vennie neki is.
Jellemzően úgy, hogy megpróbál változtatni reménytelen helyzetén. Tanul/elköltözik/munkahelyet vált...
Egy talpraesett ember bármilyen mély gödörből kimászna. Ha az utolsó borsodi falu utolsó omladozó házába kerülnék és szakmai tudásom is semmivé foszlana, akkor sem érném be a segéllyel és a siránkozással. Lövésem sincs a mezőgazdaságról/állattenyésztésről, de egy ilyen helyzetben biztos megpróbálkoznék vele. Ha nem menne, akkor valami mással. Valamit én próbálnék tenni!
@hungaroborg
"de ennek a rétegnek a nagy része elmegy a kocsmába és dohányzik, a kertjében meg 2 méteres gaz áll. Elég megnézni egy riportot amikor megszólal egy ilyen ember. Frissen festett haj, cigaretta a szájban."
Köszönöm, hogy leírtad helyettem, már éppen kezdtem volna statisztikákat keresni, hogy Magyarországon hány ember cigizik, mennyi alkohol fogy, stb...
Először tényleg mindenkinek a saját életét kell rendbetenni, akkor is ha kurvára fáj.
egy ötlet: IKEA centi szalag ingyenes
A centi a GoodsMarketben 50 Ft. Az okostelefonos applikáció nemtom mennyi, pedig a panaszkodás ellenére olyan van mindenkinek...
@tgwh
Az olyan ember meg is erdemli, hogy ne erje el a celjat, aki nem tesz erte. Ezert sem aggodok azon, hogy a kiszamolo hatasara tomeges penzugyi valtozas all be. 🙂 Persze, jo lenne, de sok ember nem latja, hogy a legtobb dolog csak sajat magan mulik.
Jó 5let, főleg a kifogások helyett 🙂
Csak egy magától érthető spórolási tanács, ha valaki centizésbe kezdene: IKEA-s centi, ingyen van 🙂
Szép napot!
Tisztára mint ahogy a katona éveim alatt csináltuk, csak ott a visszalévő napokat vágtuk.
Sporolni, megtakaritani jó, csak van amikor ebbe is bele lehet "fáradni", mert mindig jön valami ami elviszi a megtakaritást és lehet a nulláról kezdeni. Persze aktuálissan tök jó, hogy amikor jön a baj, akkor ott van a megtakaritás, de olyankor kényszerből kel elkölteni és nem arra, amire mi magunk szeretnénk.
A másik probléma az, hogy van aki lakásra, házra gyüjt, pont azért, hogy nyugdijas évei alatt legyen egy stabil lakhelye, mert akkor már nem igazán jó megoldás az albérlet. De akárhogyan is nézem, havi 120-140ezer ft-ból nem túl egyszerű összesporolni úgy egy lakás árát, hogy mellete megéljünk, és a lakás árán felül maradjon némi pénz tartalék is.
Én kifejezetten sporolos tipus vagyok, mindere össze gyüjtöm a pénzt, ahogy az ismeröseim mondják, képes vagyok a semmiből is sporolni.
Nagyon jó ötlet ez a centizés, bár sajnálom, hogy szét kell vagdosni (és így a végén a szemétbe dobni) a centit. Az is megoldás lehet, hogy A3-as milliméterpapíron kimérünk egy vagy több sort, attól függően, hogy hány pénzügyi célunk van, amit el akarunk érni, a sorokat felosztjuk ugyanúgy, ahogy a centit felosztanánk, és az adott sorban mindig olyan hosszú részt színezünk be, amennyit abból a pénzügyi célból teljesítettünk. Így egy lapon több célt is követhetünk, és ha a sorok fölé beírjuk a dátumokat is, akkor utólag ki is elemezhetjük, hogy az "A" célt 4 hét alatt értem el, a "B" célt 5 hónap alatt, stb.
Igazából az eszköz mindegy is, a vizualitás a lényeg.
Ne haragudjatok, de sosem értettem egyet ezzel a felfogással. Jómagam sem élek rosszul, mégsem jutna eszembe szidni a nincstelenek millióit. Inkább örülök, hogy olyan családba születtem, akik kitanítottak, akik jó példát mutattak, akiktől elég intelligenciát szívtam/örököltem. Jó dolgában elszalad egyesekkel a ló + az arc... Biztosan hirtelen felemelkedhetne több millió ember, ha akarna, egyszerre. Nem mondom, hogy nincs igazságtartalma a légy önmagad sikerének kovácsa mozgalomnak. Na de álljunk már meg 2 pillanatra. Szükség van ápolónőre, kukásra? Szükség. Akkor ne az legyen már a cél, hogy mindegyikük elhúzzon pénzügyi tanácsadónak pénzt keresni, amúgy meg dögöljön éhen, mert "nem tesz a sorsáért".
@gejza
Tudod, egyáltalán nem a jövedelem mértékétől függ. Oviban vannak szülők, akik állandóan panaszkodnak, hogy a havi 1000 Ft-ot nem engedhetik meg magunknak, ami a csoportpénz. Abból kap a kölyke majd néhány játékot, három havonta helybe jön a bábszínház, és hasonlók.
Nos, ezt nem fizeti, de még egyszer sem sikerült vele úgy találkozni az utcán, hogy ne állt volna ki a szájából a cigi.
Ők a "magyar viszonyok" akiknek "gondot okoz a kenyér", és csak sírnak. Egynapi cigiadagjuk miatt látna a kölyke bábszínházat évente négyszer, és eljutna évente egyszer a vadasparkba is.
Erről csak ennyit.
Nagybatyam nagyon ert a munkagepekhez (kezeles, karbantartas, szereles). Kocsmaba jar, a nap nagyobbik reszeben reszeg vagy eppen alszik/jozanodik. Nem talal munkahelyet. A fia detto, csak 25 evvel fiatalabb kiadasban. Az elmult tiz evben, amit elkoltottek zsetont a kocsmaban, ha csak a felet felretettek volna, komolyabb tokejuk lenne, hogy a meglevo adottsagaikat hasznalva elorebb jussanak. Mondjuk vettek volna kicsit rosszabb allapotu gepet, otthon megjavitottak volna, es eladjak. A muhely es a szerszam megvan hozza. De nem tettek. Inni es panaszkodni azt konnyebb, mint az asztalra csapni, es nekilatni kemenyen dolgozni. Es ez jellemzo nagyonsok csaladra.
@zoltanh Videken ahol korabban eltem, hiaba volt hagyomanya a foliazasnak (zoldsegtermesztesnek), a rendszervaltas utan szinte senki nem csinalta tovabb. A mellettunk levo faluban volt egy kereskedo csalad, aki felvasarolta az ott megtermelt zoldseget, es eladta. Ott a fel falu ebbol el meg mindig (jol megel). Nalunk mindenki kopkodte azt a kereskedo csaladot, hogy nem fog azert termelni, hogy annak penze legyen belole. Szoval a mi falunkban szepen lassan minden leepult, aki teheti, elhuz onnan. Pedig a fold ugyanolyan jo, es az emberek is tudjak, hogy mit kellene csinalniuk, de az osszefogas hianyzik beloluk. Szerintem meg ez is egy nagy problema Mo-n. De ahogy irod is, az ember habitusan mulik nagyon sok minden, es fejben dol el, hogy akarok-e tovabb menni, vagy megragadok egy szinten, es kesergek tovabb az eletemen, a helyett, hogy a kezembe vennem a dolgokat!
@majomka : Rosszul látod a dolgod. Az ápolónőt, kukást nem azért szidják egyesek, mert ápolónő vagy kukás. Hanem azért, mert - foglalkozásától függetlenül - cigizik, netán alkoholizál, vagy csak fizetéskor jól bevásárol chipsből és kólából ahelyett, hogy félretenne vagy önképezné magát (akár a szakmájában), esetleg félévente új telefont vesz, mert "nem lehet lemaradni". Ez a mentalitás teljesen független az illető foglalkozásától. Láttam én már ilyet menedzsertől is és bolti eladótól is.
Aki például ápolónőnek ment, az igenis tett a sorsáért. Arról csak részben tehet, hogy az ápolást, mint szakmát a társadalom ma semmire sem becsüli, egy valóságsó-hőst jobban fizetnek, mint őt. A "részben tehet" pedig azt jelenti - az én olvasatomban - hogy ha az emberek, beleértve a szóbanforgó ápolónőt - nem néznék a valóságsókat, akkor a valóságsó-hősöknek nem lenne semmi értéke.
@majomka
Én pontosan ebből a rétegből származom azzal az aprócska különbséggel, hogy szüleim nem elherdálták a pénzt mondván, hogy ennyiből úgysem lehet félretenni, hanem igenis saját belső motivációból spóroltak arra, amit meg akartak venni. Édesanyám is ápolónő volt, mégis nyugdíjas korára jelentős megtakarítással rendelkezett. Szüleim munka után kimentek a kertbe megkapálni a zöldséget, nem beültek maunikát nézni, hogy aztán meg sorba álljanak a "tanácsházán", hogy ők létminimum alatt élnek.
Ez a különbség.
@majomka Te valamit nagyon félreértettél. A nincstelenek millióinak a szidása itt nem történt meg, semmilyen nagyképűsködés sem volt.
Az azonban szilárd tény, hogy 1-2 lépést mindenki tehet előre, ha nem is lesz mindenki CEO.
Igen, szükség van ápolónőre, tisztes szakma az. Csak nem mindegy, hogy az ápolónőnek éppen elviszi a fizetését a letiltás, mert van 3-4 hitele a kis fizetésére, amit nem tudott végső soron fizetni vagy nincs.
Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Ami nem jelenti azt, hogy milliomos lesz mindenki. De annyit igen, hogy eléri-e a tisztes szegénység szintjét is akár, mert van, akinek az is előrelépés.
A lumpenek takaróznak azzal, hogy dehátnincsmunka' a fatornyos falujukba', evvan. Megmozdulni? Megtanulni csak gondolkodni? Azt nem.
Komoly hozzáállásbeli problémák vannak a társadalom legnagyobb részénél. Azoknál is, akik nem nyomorognak.
ERSTE celbetet ezt tudja digitalisan, ha valakinek az kell. Beallitod, hogy mikorra mennyi penzt akarsz osszeszedni, automatikus atvezetest is megcsinalja es nezheted, ahogy megy a csuszka 🙂 (tobbet is lehet letrehozni). Befottesuveggel ellentetben meg 2% kamat is megy ra.
Tudjátok, szerintem az a baj, hogy akik ide kommentelnek,vagy sosem voltak igazán nehéz anyagi helyzetben, vagy már annyira régen,hogy a megszépítő messzeség perspektívájábol látják a dolgokat.
Szerintem IGEN vannak sokan olyanok is Magyarországon, akik nem azért nem tesznek félre mert nem akarnak, vagy függőségekben élnek(dohány, alkohol), vagy nem tudják beosztani a pénzüket(felesleges dolgokra költenek: chips, csoki,üdítő). Tudom, hogy vannak olyanok akiknek NINCS miből félretenni. És erre senki nem tud rácáfolni, mert mi is egy vagyunk ezekből. Önhibánkon kívül kerültünk ebbe a helyzetbe, annak is örülünk ha ki tudjuk fizetni a havi kötelezőket, és marad valamennyi ételre.(és mielőtt valaki beszol, a netre szűkségünk van, ahhoz, hogy némi plussz pénzhez jussunk, egyébként 2700ft-ot fizetünk érte) folyt.köv.
Folytatás...
Voltunk pénzügyi tanácsadonál...annyit tudtak mondani, hogy költségeket nem tudunk csökkenteni... probáljunk jobban fizető munkahelyet keresni, és amint van.. kezdjünk el félretenni... (és keresünk is ezerrel új munkahelyet... 3 kisgyerek mellett nem könnyű) Nos ezzel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy nem mindenki tud félretenni nyaralásra, laptopra, telefonra akármire...van az a réteg, aki ha plusszpénzhez jut... az elmaradt rezsiszámláit törleszti... vagy a gyerekeinek vesz ruhát a turkáloban... ez is a MAGYAR VALOSÁG része
Úgygondolom, hogy ez egy átmeneti helyzet... bár már évek ota tart...de vége lesz...és eljön az az idő amikor majd azon gondolkodhatunk, mibe fektessük a megtakarításunkat :)... de van az a helyzet amikor az ember minden tőle telhetőt megtesz... a változás/előrelépés mégis várat magára 🙂
Jane R, volt amikor gyalog jártam másfél évig Szegeden, mert nem volt pénzem bérletre és a mélyponton egy kiló rizst ettem három napig, mert arra tellett az utolsó kétszáz forintomból. Szépen ki kellett porciózni, hogy minél tovább kitartson és sok vizet ittam hozzá, hogy azt higgyem, jóllaktam.
Nem az a baj, amikor valaki szegény, hanem amikor semmit nem tesz, hogy ez megváltozzon. Sőt, ha nem tesz meg mindent, hogy a helyzete megváltozzon.
Van olyan állapot, amikor nincs megoldás, mert mondjuk az anyádat kell ápolni egy kisvárosban öt éven át és nincs pénzed ápolót fogadni mellé. (Mondjuk ehhez az is kell, hogy az addigi életedet is ellébecold, hogy 40 évesen még mindig ott tarts, hogy nem tudsz valakit felfogadni.)
De az esetek 98%-ában nem erről van szó.
//kiszamolo.hu/ha-nem-keresel-eleget/
Sokan mindig rácsodálkoznak, sőt nem akarják elhinni, hogy a legtöbb sikeres ember nem aranykanállal a szájában született, hanem sikeressé vált. Ugyanonnan indult, mint ő, csak kifizette az árát annak, hogy feljebb kerülhessen.
Nézd meg az osztálytársakat egy iskolában. Ugyanazt kapták, ugyanazt tanulták, ugyanonnan indultak, a képességeik is hasonlóak. Aztán a koldustól az alkoholistán át a gazdag emberig mindenki lesz belőlük.
Hasonlítsuk az almát az almával. Adott két egyforma adottsággal (életkor, végzettség, lakhely) rendelkező ember, az egyik "sikeres" a másik "sikertelen".
Közhely, de igaz, a "sikeres" embert általában az alábbiak különböztetik meg a "sikertelentől":
- vannak reális céljai (el akar jutni valahova),
- tervez,
- következetes,
- fegyelmezett,
- rendszeresen önellenőriz.
@jane-r : A te apropódon, nem feltétlenül rólad szólva: sokan vannak, akik "önhibájukon kívül" vannak nehéz helyzetben. Aztán kiderül, hogy nem kellett volna hitelt felvenni, kezességet aláírni, semmire alapozni családot stb.
Igen, vannak olyanok, akikről beszélsz, de hatványozottan kevesebben vannak, mint ahányan azt állítják, hogy ők megtettek mindent.
Egyébként jelentkezem, mint valaki, aki volt szegény, kapcsolatok, kilátás és lehetőségek nélkül, közepesen rossz családi példákat látva. NINCS ebben SEMMI "megszépítő messzeség": aki szerint a pénz nem boldogít, az hazudik, azóta tudom. Mocskosul rossz volt, ezért küzdöttem addig, amíg kivakartam magam belőle (iskolák, költözések, rengeteg munka, még több tanulás stb.) és ma már tudom, hogy soha többé nem leszek szegény. Soha. De azt is tudom, hogy pokoli sok erőfeszítés árán meg lehet csinálni. Nem vagyok ezzel egyedül szerintem.
@jane-r
Igen, van olyan időszak, amikor egyszerűen nem lehet félretenni, mert ideiglenesen a bevételek alatta vannak a költségeknek, élni pedig kell (pl. munkanélküliség, betegség).
Ha viszont normál helyzetben sem megy az akármilyen pici tartalék képzése, akkor egy vészhelyzetbe tartalék nélkül érkeztek, és kezdődik az adósságspirál építése. Innen pedig még nehezebb kikerülni, való igaz.
Drukkolok, hogy egyenesbe jöjjetek, és ha sikerül, szerintem utána még néhány hónapig ne lazítsatok, hanem maradjatok azon a nagyon alacsony költekezésen, és építsetek egy pici tartalékot. Ezt mondta a tanácsadótok is.
@jane-r Nem veszed észre, hogy ti éppen pozitív példa lehetnél, mert te legalább próbálkozol. Akiket itt kritizáltak sokan, azok, akik veletek hasonló helyzetben vannak, de veletek ellentétben semmit nem tesznek a helyzetük ellen, és hidd el sokan vannak ilyenek is. A gyerekem volt óvodája melletti kisbolt előtt rendszeresen álltak az emberek, akiknek akár még munkájuk is lehetne, de mit csináltak? Üveg sör a kézben, cigi a másikban is morogtak a világra, hogy nekik milyen szar az élet. Nem csak templom egere és milliárdos létezik. A szüleim nekem nem tettek semmit a fenekem alá. Tanultam egy olyan szakmát (programozó), ami érdekelt, és most ebben egész jól keresek. Lehet szerencsém van, hogy értek hozzá, és ez ilyen keresett lett, de most nem lesz lelkiismeret furdalásom emiatt. Ugyanis amim van azt a saját erőmből értem el.
@l70 :Igazad van. Közeli példám a férjem és egy régi barátja. Azonos iskolákkal, azonos háttérrel indultak. Művészeti pályára léptek jó 15 éve, ugyanott kezdtek dolgozni. Barát 2-3 év alatt keresett és agyonfizetett fiatal reménység lett, a férjem maradt a lassú haladásnál. Barát tízmillókat keresett évente, melyet utolsó filléren túl tapsolt el.A férjem közben elvégzett egy plusz egyetemet, minden eshetőségre, vésztartalékként,gondolván arra, ha baleset stb. folytán nem tudná a pályáját tovább folytatni.Summa: barát olyan lelkesen élt nagy lábon, bulizva, pénzt szórva,hogy mínusz soktízmilliós adóssága van, semmi egyebe, a szakmában már nem tartják számon megbízhatatlansága miatt. A férjem halad a csúcs felé,határterületi diplomát is hasznosítja, tervez, számítanak rá, jól keres, kiteljesedik. Igaz, soha nem játszotta a Csekonics bárót, mindig tervezett, tanult, dolgozott szorgalmasan.
@jane-r
Nem kommentelek sokat, de minden cikket elolvasok. A hozzászólásokat már nem mindig. A többieket nem tudom, de a saját példám a következő: voltam aktív alkoholista, és persze dohányoztam is, naponta két doboznyit szívtam el. Szerettem játszani is, nem játékgép, hanem a saját és a haverock szórakoztatására: darts, csocsó, satöbbi. Tömtem a zenegépbe a forintot annyira, hogy órákig azt hallgattuk, amit én "akartam" hallgatni, és ez ment éveken keresztül. Ha nem úgy éltem volna anno, akkor mára már multimilliomos lennék, nem vicc, komolyan. Nem csak a saját elhatározásomon múlott, hanem egy kis "külső" segítségen is, hogy megváltozzon a hozzáállásom.
Viszont mivel képes voltam a változásra így vagy úgy, ezért merem állítani, hogy a többiek is képesek rá, mert én semmivel sem vagyok különb, mint ők. Ha nekem sikerült nekik is sikerülhet!
Ezért maximálisan egyetértek @garbo -val.
@garbo
Azért van egy nagyon érdekes szerencsefaktor is, mégpedig a társ. Az értékrendhez igazodó társ bizony nagy segítség abban, hogy valaki "sikeressé" válik és utána az is marad. Hiába állsz tótágast is az anyagiak terén, ha a sors megáld egy ellentétes értékekkel teli társsal, akkor lesz bajod bőven. Aztán vagy összecsiszolódtok az első nagyobb baj után, vagy szétválnak útjaitok, vagy állandó konfliktusban éltek majd.
@jane-r
A 13.01-es hozzászólásodra reagáltam, akkor még nem láttam a többit.
Amúgy anno egy kollegával beszélgettünk pénzügyekről és azt találta mondani, hogy mivel a közeljövőben úgysem számíthatok drasztikus béremelésre és előléptetésre, ezért mit várok? Nem pont ez a mondat volt ami elgondolkodtatott, de ez is ott volt valahol, amiért elkezdtem azon agyalni, hogy jó, akkor nézzük meg, hogy mit tudok maximálisan kihozni abból, ami van. Nem volt azóta sem drasztikus béremelésem, sem elő nem léptettek, mégis jobban be tudom osztani a pénzemet, és amint szabadulok az utsó hitelemtől az olyan lesz, mint egy 40.000 forintos béremelés, holott névértéken nem sokat fog emelkedni a bérem. Ha anno valaki azt mondja, hogy a havi költségvetés örömet fog okozni, akkor szerintem simán fejbe kólintom, most meg alig várom, hogy lássam, hogy mennyire tudom kijátszani Murphy-t. 🙂
Sok sikert neked!
Igazábol azért írtam a kommenteket... mert nem szeretem az általánosítást... és az éremnek van olyan oldala is...amikor akarod a változást..teszel erőfeszítést... de a körülmények egyenlőre erőteljesebbnek bizonyulnak...
Az "önhibánkon kívül" alatt azt értem.. hogy elvesztette a férjem a munkahelyét ...a munkanélküliség ideje alatt feléltük a tartalékokat.. aztán olyan munkája lett amivel joval kevesebbet keres...mellesleg ez idő alatt a férjem 3 műszak mellett elvégzett egy OKJ-s képzést...most autodidakta modon nyelvet tanul...én is amennyire lehet szintentartom a nyelvtudásom illetve elkezdtem egy másik nyelvet tanulni... pici gyerekek miatt még dolgozni nem tudok menni...illetve amig lehetett magánban tanítottam...A hitelre visszatérve...van egy lakáshitelünk.. még a válság előtt vettük fel.. 50m2es lakás..az akkori fizunk 30%át bőven nem haladta meg a törlesztőrészlet
Mellesleg egyébként nincs minden veszve...igazábol semmi nincs veszve 🙂 ... 30 évesek vagyunk (3 gyerekkel... tudom ezzel lehet nem egyetérteni...)... mire 40 évesek leszünk meglesz a stabil egzisztenciánk...lesz megtakarításunk... meg minden ami kell 🙂 ... sokat (amikor van egy csendes félorám :))olvasom ezt a blogot...mert ki akarom aknázni a lehetőségeinket... és kiszűrni, hogy mit hibázunk, miben kell változtatni...olvasom a kommenteket.. és annyiszor megy ez az általánosítás... hogy részemről most bukott ki... hogy azért... nem úgy van az... :)...
és igen... tudom.. hogy nagyon sokat megküzdöttek azért amijük van... én is ismerek sok olyan embert aki 0rol kezdte...nem az típus vagyok aki azt gondolja... hogy akik jomodban élnek azok mind beleszülettek...
A magam részéről én nem bánom hogy belekerültünk ebbe e helyzetbe... mert innen szép nyerni...:) és fogunk is...
Jane, ezzel a mentalitással fogtok is.
@garbo
"És senki nem “befektetésről” beszélt, hanem pénzügyi tudatosságról. Ami megvan a kisnyugdíjasnak is, aki mindig tud valahogy félretenni az unokájának csokira."
Nem, nincsen meg. A nyugdíjasok többsége nem azért jön ki a pénzéből, sőt a többségüknek, bármilyen meglepő is, millióik vannak betétben vagy a párna alatt, mert annyira pénzügyileg tudatos, hanem azért, mert egyrészt hiánygazdaságban szocializálódtak, másrészt pedig mert ott él önbeteljesítő jóslatként bennük a passzív nyugdíjas, aki nem élvezi az életet, legfeljebb a szappanoperák jelentik neki a szórakozást, meg az, hogy láthatja az unokáit, és segítheti a gyerekeit, unokáit anyagilag és az idejével. Utóbbi dicséretes, de azért érezzük, hogy nem így kellene lennie. A spórolás mindebből fakad, nem a tudatosságból. Ha tudatosság lenne, nem menne el 30 boltba, hogy mindig mindenből a legolcsóbbat vegye, mert lenne más.
Egyébként a megtakarításra visszatérve.,... nagyon jo és hasznos dolog...csak amikor pár száz forintot tudsz havonta félretenni....jo esetben 1-2 ezret.... aztán lebetegszenek a gyerekek...nálunk 3. hete betegek... nos a nehezen összekuporgatott kis pénzünk tudjátok hol van? :)háát a gyogyszertátban :(... mert hogy a havi 20ezer gyogyszerre nincs és nem is fér bele a havi költségvetésbe...nos... több ilyen honap okozza a rezsi elmaradást :(... szval van ilyen is 🙂
Én sem értek egyet a csóró, de mégis bagózó, alkoholizáló emberek fikázásával. Nekem két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy ne ítélkezz, hogy ne ítéltess. Még akkor sem, ha tényleg tehet róla.
Másrészt én magam soha nem kerültem anyagilag veszélyes helyzetbe, de én is azt tanultam a szüleimtől, akik egyébként pénzügyileg mindig is tudatosak voltak, emellett sosem kerestek rosszul, hogy bizony ne nézzem le a nálunk szegényebbeket, és ami még fontosabb, ne ítélkezzek felettük, márpedig azért ne, mert nem tudhatom, én mit csinálnék a helyükben. És ez igaz az életmódra is, nyilván nem tudjuk, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, valószínűleg embere válogatja és oda-vissza igaz, de nyilván nem kell csodálkozni azon, hogy a szegényebbek között több a bagós, az alkesz. Folyt.
Folyt.
A feleségem viszont megtapasztalta gyerekkorában, hogy milyen bizonytalanságban élni, mikor az amúgy különc apja 1,5 évig munkanélküli volt (azután, hogy a biztos, de langyos munkahelye helyett elment egy nagyon jól fizető munkahelyre, de végül nem hosszabbították meg a szerződését, ismerve őt, nem illett abba a közegbe). Nyilván apósom is idővel kapta anno azokat a véleményeket, hogy ő tehet róla, miért nem küzd jobban, meg hasonlók. Ilyenkor az ilyen "csak akarni" kell típusú szövegek a bajba került embereket csak jobban letörik, és negatív értelemben még frusztráltabbá teszik, hiszen valahol azt fogják érezni, hogy ők akaratgyengék, vagy nem elég jók, ezért van minden.
Ok, ez a munkanélküliség, de szerintem más téren is így van, mikor erről volt szó korábban, ugyanazok a kommentelők hasonló véleményt fogalmaztak, mint a csóró alkeszokról, bagósokról.
@jane-r
Gondolj arra, hogy a legdrágább megoldás, ha hitelből kell a váratlant kifizetni. Nem elég, hogy semmid sincs, még kamatot is fizess.
Kell a tartalék és kell a tervezés.
A gyógyszer kiadás tipikusan kellemetlen, de megintcsak tervezés, hogy február-márciusban betegek lesznek a gyerekek, mert ők már csak ilyenek. Ha írod a kiadásokat, látni fogod, hogy szinte minden évben elmegy 20 ezer. Kiderül, hogy szokásos februári kiadás, nem pedig váratlan. Ha nem írod, akkor persze váratlannak fogod érezni.
Aztán az is tervezés, hogy szeptemberben iskolakezdés van, ezért augusztusban költeni kell. Decemberben meg Karácsony, és januártól áprilisig magasabb a fűtésszámla is.
Szerintem a mérőszalag addig volt jó szemléltetés, amíg sokaknak tényleg hétköznapi tárgy volt. Ma már tényleg jobb, ha okostelefon-alkalmazást ajánlasz, esetleg olyat, ami a kezdőképernyőre rakja magát. Bár nem tudom, nem túl egyszerű-e a probléma ahhoz, hogy bárki vette volna a fáradságot, hogy leprogramozza és közzétegye.
(Bármelyik ingyenes táblázatkezelő is csinál csíkot, én is így szoktam.)
Miért jurta, ma mit használnak helyette? Iphone alkalmazást? Azzal mérik meg az ujj hosszát? 🙂
@zabalint Ez szép és jó, de (mert az mindig van): nem a "szegények lenézése" az, ha valaki szóvá teszi azt a tényt, hogy a pénzt bagóra és alkoholra herdáló, kertet be nem kapáló szegények pont ennyivel vannak hátrébb anyagilag és igen, erről ők is tehetnek. Az óvatoskodás sehová nem vezet: nem mutatja meg azt sem, hogy mi a helytelen.
A szegényeket nem szabad lenézni. A lumpeneket igen. Az életmódbeli hibákra pedig rá lehet és kell is mutatni.
Tisztes szegénység-ismerős fogalom? A szorgos, igyekvő, tiszta, rendezett népeket hívták így régen, akiknek történetesen nem volt pénzük, de tiszteletreméltó életet éltek anyagi lehetőségek híján. Aki azonban elitta, kertjét be nem kapálta, elmulatta stb. a családja szája elől a falatot és nem fogta meg a munka végét, azt mindenki lenézte. Akkor is és most is. Joggal. Nem az embert: ezt az elítélendő, szégyenteljes viselkedést.
@Kiszamolo
Igen, az iPhone-alkalmazással rendelik meg az új cuccot vagy a szolgáltatást, ahelyett, hogy megjavítanák maguknak, vagy rájönnének, hogy a nélkül dolog/funkció nélkül is megvannak. 🙂 Így nemigen kerül a kezükbe a szalag.
"Ha ma reggel egészségesen ébredtél, akkor áldottabb vagy, mint az az egymillió ember, akik nem élik túl ezt a hetet!
Ha sohasem élted át a háború borzalmát, a fogság magányát, a kinzás fájdalmát, vagy az éhezés reménytelenségét ... akkor boldogabb vagy, mint 500 millió ember a világon!
Ha templomba járhatsz anélkül, hogy ezért üldöznek, zaklatnak, letartóztatnak, megkinoznak, vagy kivégeznek, akkor áldottabb vagy, mint 3 milliárd ember a vilagon!
Ha van otthon ennivalód, több váltás ruhád, teto a fejed fölött, és egy ágyad, akkor gazdagabb vagy, mint az emberek 75 %-a a világon!
Ha van bankszámlád, pénz a zsebedben, és több tányér közül választhatsz, ha otthon ebédelsz, akkor a világ leggazdagabb 8 %-ának a része vagy!
Ha a szüleid élnek és még nem váltak el, akkor ritka szerencsés vagy, mert ez nagyon keveseknek adatik meg!
Ha elolvastad ezt a levelet, akkor kétszeresen is áldott vagy!