Csongor írt egy cikket, amit elküldött levélben. Mivel több okulásra való dolog is van benne, ezért teszem közzé. Emberek, akik azt gondolták, hogy a manna örökké hullani fog rájuk, holnap is minden ugyanúgy lesz, mint ma. Legjobb barátnak kölcsönadott 15 millió forint, tücskök és hangyák esete.
Következzen Csongor levele:
"Újgazdag, sikeres ember vagyok, megérdemlem a jólétet, erőmön felül is költekezhetek, mert az „univerzum ereje” velem van"- gondolják sokan, aztán pár év elteltével nem értik, hova tűnt a gazdagságuk, miért nem bírják fizetni a banki hiteleket, miért roskadnak össze a súlyos adósságok terhe alatt.
A gazdagnak látszani akarás egy igazi iskolapéldáját szeretném megosztani a kiszámoló olvasóival, hogy ezzel is segítsek rámutatni az ilyen élet buktatóira, továbbá az itteni írásokban is gyakorta olvasható kölcsönadás veszélyeire is felhívjam a figyelmet.
A kiszámoló szerkesztője gyakorta ír a gazdagnak lenni, vagy gazdagnak látszani témáról, és saját tapasztalatból jómagam is csak megerősíteni tudom azt, hogy az emberek többsége mindent megtesz azért, hogy fenntartsa azt az irigylésreméltó, polgárpukkasztó életmódot, amit a valóságban nem engedhet meg magának.
Az általánosítások, és közhelynek számító frázisok helyett azonban megosztanám az olvasókkal saját személyes élményemet egy olyan emberrel, akivel együtt nőttem fel, akivel igazi jó cimborák voltunk, több évtizedes barátság állt mögöttünk addig a pillanatig, amíg az illető jelentős anyagi veszteséget nem okozott számomra.
A történet főszereplője a húszas évei második felében csatlakozott egy network marketing vállalkozáshoz, ahol elég komoly sikereket ért el, ám annak ellenére, hogy menedzser, és marketing könyveken nevelkedett, nem tudta normális keretek közé szorítani kiadásait, a megkeresett pénzt szinte hogy teljes egészében felélte, a gazdagság érzését kölcsönző tárgyakkal, luxus kiegészítőkkel, utazásokkal jutalmazta magát abban bízván, hogy ettől csak sokkal jobbat és többet tartogat számára az élet.
Habár saját bevallása szerint az éves jövedelme 20-30 millió Ft-t tett ki, nem törekedett az ésszerű megtakarításra, lízingre vásárolt 20 milliós gépjárművet, amely végül 30 millióba került neki a kamatokkal, és egyéb járulékos költségekkel együtt, egy-egy kirándulás alkalmával 2-3 millió Ft-t elköltött, s engem, aki szintén akkoriban bontogattam szárnyaimat, megvetett az övéhez képest szinthogy értéktelen gépjárművem, és a „fapados” nyaralásaim miatt.
Nem telt el sok idő, és annak ellenére, hogy az illető állítólag 150 millió Ft-t keresett néhány év leforgása alatt, elkezdett tőlem kisebb összegeket kölcsönkérni, amiket rendre vissza is adott. S itt emelném ki, hogy egy józan gondolkodású emberben már kérdéseket vetett volna fel a másik ideiglenes pénzügyi nehézsége. A történet azonban nagyobb összegekkel folytatódott, 2010-2012 között kb 2 milliós adósságot halmozott fel nálam a legjobb barátnak számító, ideiglenes anyagi gondokkal küszködő, szebb napokat is megélt sikerember.
Mondhatnák sokan, hogy ez bárkiben felkapcsolná a vészjelzőt, de hadd jegyezzem meg, hogy ha közeli kapcsolat van két személy között, akkor hajlamos az ember egy rózsaszín ködön keresztül szemlélni a helyzetet. Ezt követően adódott egy olyan helyzet az életemben, hogy „legjobb barátomra” bíztam 15 millió Ft-t megőrzésre. És tudom, mihelyst, olvassa e sorokat a kedves olvasó, már ki is csúszik a száján, hogy micsoda idióta az az ember, aki minden biztosíték nélkül egy lecsúszott sikeremberre bíz egy ilyen összeget. Nos, kedves olvasó, jól gondolja, majdnem 10 millió Ft-nak igen hamar lába kelt...
Mondanom sem kell, hogy kettétörte a barátságot ez az eset, annyi szerencse azonban volt a szerencsétlenségben, hogy még íziben aláírt a delikvens egy kölcsönadási szerződést a teljes összegről, beleszámolva a korábbi adósságot is. A szerződésben foglaltak szerint másfél év alatt meg kellett volna adnia a teljes összeget, ennek ellenére ennek harmadát sem tudta teljesíteni. Megtépázott barátságunk helyreállítására is kísérletet tettünk a nyögvenyelős visszafizetések közepette, ám ezen próbálkozások hamar vakvágányra futottak.
És egy korábbi kiszámolós cikkben olvastam, hogy ne akarjuk megtudni, mennyire gonoszak bírnak lenni az emberek, ha nem tudják, vagy nem akarják visszaadni a pénzünket. Mennyire igaz ez az állítás, és mennyire fájdalmas ezt a saját bőrömön megtapasztalni. Az az ember, akivel több évtizedes barátság kötött össze, jelen pillanatban esküdt ellenségének kiáltott ki, nem riad vissza a fenyegetőzéstől, és egyéb aljas technikáktól sem, hogy újabb halasztásokat nyerjen. Jelen pillanatban masfél év telt el a szerződésben rögzített terminus óta, az adósságból azonban még mindig hátra van kb 6 millió Ft.
Az eltelt időszakot a folyamatos ígérgetések, számos be nem tartott ütemezési terv fémjelezte, s mivel az aktuális törvények szerint (a kölcsönadási szerződés nem Magyarországon köttetett) 2018 nyarán érvényét vesztette volna a jogos követelésem, ha nem terelem hivatalos útra az ügyet, végrehajtási eljárást kezdeményeztem hivatalos úton az illető ellen, s csak centikre volt attól, hogy elárverezzék időközben kiöregedett, és elértéktelenedett személyautóját. Az adós félnek az eljárás során további 600.000 Ft végrehajtási költsége keletkezett, s most egy újabb, általa meghatározott ütemterv szerint haladunk tovább, immár hatósági felügyelet mellett.
A hihetetlen az egészben az, hogy a történet főszereplője az adósságcsapda legmélyebb pontján sem volt képes megválni luxus autójától, és a legutóbbi végrehajtási eljárás is arról szólt, hogy csak a gépjárművét megtarthassa, hogy még mindig fenntarthassa a talán sosem volt gazdagság látszatát. Mert igaza van a blog szerzőjének abban is, hogy egy 3 milliót érő korosabb luxus autóra még mindig más szemmel néznek, mint egy újabb Opelre (mint amivel én járok).
Mindezek mellett azonban kijelenthetem, az ésszerű pénzkezelésnek köszönhetően még a fentebb leírt helyzet sem okozott nagy nehézségeket nekem, és a családomnak, továbbra is megfontoltan bánunk a pénzzel (ezt az esetet leszámítva), ügyelünk arra, hogy jelentős megtakarításokat eszközöljünk, ingatlanokat vásároltunk, igyekszünk biztosítani jövőnket anyagilag, s habár magas árat fizetve, de a jövőben nem engedni, hogy érzelmeink befolyásolják pénzügyi döntéseinket.
Csak megerősíteni tudom, hogy magas biztonságérzetet ad, ha nem csupán egyik napról a másikra élhetünk, mint sokan, akik méregdrága autókat vezetnek, medencés villában élnek, és 3 milliót költenek egy luxus nyaralásra, mindeközben ha megszűnne a bevételi forrásuk akkor még negyed évig sem tudnák finanszírozni jelenlegi életüket.
Ha kíváncsiak az olvasók a cikk írójának pénzügyi gondolkozására, hogyan kezelem a kiadásokat, milyen elvek mentén élem mindennapjaimat, szívesen megosztom a blog látogatóival ezt is egy következő cikkben – ha van rá igény..
Üdvözlettel
Csongor, Erdélyből
Ez nagyon jó történet, tetszik!
Erdélyből származó emberként, sokszor hazajárva épp azt figyeltem, hogy mennyi új Audit, BMW-t, SUV-ot, VW-t látok futni az utakon(arányaiban többet, mint Németországban szerintem), meg hogy az embereknek a 20-30%-a böszme nagy új házban lakik... Mindig ezen gondolkodtam, hogy én egyszerűen nem hiszel el, hogy ott ennyi embernek ilyen sok pémze van. Szerintem a 80-90%-uk hitelből él ilyen marha nagy lábon.
6 millioval tartozik, de 3 millios autoval jár? Azt hiszem tudok egy megoldast a tartozas felének a behajtására.
Várom a következő cikket.
OFF:
Nem szoktam ilyet tenni, de ma durván beszóltam IFL-nek. Szerintem aljas húzás más brandjét így lenyúlni.
Remélem rájön, és törli a postot.
Azért szép napot mindenkinek. (Én vagyok a hülye, hogy ilyenen felhúzom magam. :-))
Ha jol ertem MLM-ben kereste penzet a jobarat. Az meg ugye arrol szol hogy k. gazdagnak latszodjal es repkedjenek a milliok, dzsentri eletforma a szinpadon.. Ide vezet.. Masreszt ha elvesziti luxuskocsijat, senkit n tud bebalekolni.. Jopar ilyen mlm-es hulyet ismertem..
Ritka szimpatikus írás, várom a folytatást 🙂
Sajnos sok ilyen sztori van, de a megoldást továbbra is csak abban látom, ha az egész luxus kategóriát világszinten megszüntetni. Nem kell a világnak 400 ezres zokni, meg ilyen majomságok. Nem kéne legyártani, és akkor nem hiányozna senkinek sem.
@BG ugyanmár, lazán törli a neki nem tetsző kommenteket. Reggel néztem azt a postot, most megnéztem újra, és kitörölt minden olyan reggel még ott levő kommentet, ami arra utalt, hogy csak egy SEO miatt született post.
@BG: én is beszóltam az IFLnek, de kitörli a kritikus kommenteket. Pedig eddig az is jó blognak tűnt, de ez aljas húzás volt. Miklós, szerintem jelentsd fel!
tibman, szerinted ez az első ilyen írása? Ha 10-15 cikket nem írt rolam, amiben engem szívesen, akkor egyet se.
Nem szoktam az ilyenekkel foglalkozni, van belölük bőven. Soha ne foglalkozz azokkal, akiknek az üzletét rontod. A kutyák ugathatnak, lényeg, hogy a karaván menjen tovább.
Érdekes ki sztori, tetszik, hogy Csongor beismeri, hogy lehetett volna okosabb, illetve az is, hogy nem hagyja veszni a pénzét. Remélem sosem kerülök ilyen helyzetbe, barát még nem is kért kölcsön, a haveri kéréseket pedig élből elutasítom, de ott különösebben nem is zavarna, ha emiatt sértődés lenne a dologból.
Érdekelne az újabb cikk, jó olvasni hosszabban kifejtett egyéni álláspontokat, lehetőleg minél konkrétabban; persze észszerű határokon belül értem. Ne mindig csak Kiszámoló gondolatai jelenjenek itt meg. 😛
>>adódott egy olyan helyzet az életemben, hogy „legjobb barátomra” bíztam 15 millió Ft-t megőrzésre.<<
Mi lehet egy ilyen helyzet, ami a törvényesség és a család vagy a tulajdonostársak iránti korrektség keretein belül van?
´´Ha kíváncsiak az olvasók a cikk írójának pénzügyi gondolkozására, hogyan kezelem a kiadásokat, milyen elvek mentén élem mindennapjaimat, szívesen megosztom a blog látogatóival ezt is egy következő cikkben.´´
Engem erdekelne!
Érdekes történet, és különböző formában nagyon sok emberrel megesik. Nem is kellenek ekkora összegek ahhoz, hogy egy barátság rámenjen a kölcsönadásra. Várom én is a következő cikket! 🙂
Kedves BG!
Én is az előbb írtam épp Miklósnak, nekem sem tetszett - az indexen postolni kiszámoló címmel, még ha oda is van írva, hogy ifl... minimum a megtévesztés!
Hát ez egy elég tipikus MLM-es "karrier"....
A folyamatos kényszer, hogy kifelé mutogassa a vagyontárgyait, hogy a céges szeánszokon ünnepeltesse magát a színpadon, hogy a videókban mutogassa a kocsiját/egyéb hívságokat...
Kívülről nézve nevetséges!
De a sok balek parasztvakításához - úgy látszik - elengedhetetlen kellék. MINDEGYIK MLM-es cégnél létezik ez a jelenség.
Kíváncsi lennék én is az említett másik cikkre.
Ez kérem a mese cukros habbal. Tele van logikai bukfencekkel a történet. Először kiöregedett értéktelen személyautó, utána 3 milliót érő luxuskocsi :-)) A jogi képtelenségekről nem is beszélve.
Továbbá Romániában lei-ben fizetnek és számolnak el.
Rábíz 15 millio forintot “megőrzésre” arra aki folyton kölcsönkér. Nyilván bankok Erdélyben nincsenek...
De legalább megtudtuk hogy a levélíró Opelje még mindig menő, és önigazolt is egy jó nagyot.
gyilkostó, benned egy Sherlock veszett el. Romániában lei van. Tényleg? 🙂
Arra nem is gondoltál, hogy a magyar olvasók kedvéért átszámolta? Esetleg itt kereste meg azt a pénzt? Vagy ezer más oka is lehet.
Egy több éves ügyben nem változhat az autója valakinek? Az elévülés minimum öt év, úgyhogy szerintem a sztori vagy 10 évet ölel fel.
Kiváncsi vagyok, hogy egyébként hogyan kezelitek a pénzeteket.
Jöhet a cikk.
BG OFF
Nem vagy egyedül, nekem is szúrja a szemem! Grrrr...
ABSZOLUTE nem akarok a tortenetnek ellentmondani csak gondoltam picit vidamabban latjatok tole a vilagot ha elmeselem, hogy en kolcsonadtam 2 millio forintot havi 40.000 forintjaval es mar majdnem visszakaptam az egeszet a legjobb baratomtol.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs Miklosnak igaza, csupan annyit, hogy tenyleg baratok vagyunk es azt a probat is kibirta a baratsagunk.
Szerencsem van.
@Lasszo
A luxuscikkek meg az ilyen láthatóan túlárazott szarok egyfajta szelepként szolgálnak, ahol a pénzt ki lehet vezetni a körforgásból.
"Repülő pilóta vagyok. Saját hülyeségből eddig csak egyszer kellett kényszerleszállnom. Amúgy szuper pilóta vagyok, de tényleg. Ha akarjátok, cikket is írok róla."
Köszi, inkább ne. 🙂
OFF: egy ex-brókernetes megtalált emailben a NOK-kal. Megírtam neki, hogy aki kicsit is ad az ügyfelei érdekére, nem ertekesit NOK-ot és belinkeltem az itteni cikkeket.
A válaszban volt szó a "Kiszámoló mögötti körökről" és volt némi sales bullshit, de érdemi válaszokat nem kaptam.
Milyen érdekes, nem?
Egész körök vannak már mögöttem. Sőt, világösszeesküvés. Meg a gyíkemberek is. 🙂
https://kiszamolo.hu/eszem-megall/
Én sokat röhögök az emlegetett blogon, a legviccesebb, mikor az Apple termékekről ír, nagyjából folyton gondja van az Apple termékeivel, de azért állandóan önigazol, hogy mennyire megérte.
A másik blog valami unit link ügynök, nem? Amúgy írni sem tud, szerintem nem jelent konkurenciát. Zavaros, terjengős postjai vannak, se füle, se farka, lebutítva közli abból, amit itt összeolvasott. 🙂
Ehhez a poszthoz mit lehet hozzászólni? Semmi konkrétum nincs benne. Az a "megőrzés" meg tényleg elég gyanús.
Amúgy ez a "minél gazdagabbnak látszani" mánia vajon kiket kap el? Sok nagyon jól kereső ismerősöm van, egyikük sem ilyen. Ha nem nézem az alapból nagyon jómódú családba született és nagyon félrenevelt embereket, akkor talán egyetlen volt évfolyamtársamon látom azt, hogy beszippantotta a "jól menő bankár" image. De a többség abszolút nem ilyen. A 30-35 éves korosztályról beszélek.
Ebben a sztoriban két gyenge pont van:
1) 15 milliót átadni "megőrzésre". Itt van valami háttérben, amit a vendégszerző nem fejtett ki...
2) a kölcsönszerződés utólag született, külföldön, miközben mindkét fél -ha jól sejtem- magyar rezidens...
@gyilkosto
"Először kiöregedett értéktelen személyautó, utána 3 milliót érő luxuskocsi :-))"
Szövegértés:
A sztori eleje és a vége között évek teltek el.
Hát én a post író helyében senkinek nem meséltem volna el a sztorit... annyira blama, hogy megtörtént ez bárkivel! Kezesnek nem ment esetleg el? Mert abból is egy jó post születhetene! 😀 😀 😀
Zabalint: a luxusautók amortizációja meg magas.
Megnéztem a fent említett blogot, nem mondok ra semmit, nem alacsonyodom le a színvonalára.
A cikk tanulságos, de velem pont a fordítottja történt. Azért ment tönkre egy "barátságom", mert nem adtam kölcsön.
A cikk írója írja, hogy annak ellenére, hogy marketing könyveken nőtt fel, nem tudta normális keretek közé szorítani kiadásait. Szerintem ez pont, hogy oka lehet a költekezésnek. A marketing pont, hogy nem a költséghatékonyságról szól.
"adódott egy olyan helyzet az életemben, hogy „legjobb barátomra” bíztam 15 millió Ft-t megőrzésre."
@headset -hez, @piccola -hoz és @Second Wave-hez hasonlóan engem is érdekelne, mi lehetett ilyen helyzet, amikor bármelyik bank kínálja ezt szervezetten több mint ezer éve. Csak azt tudom elképzelni, hogy nagyon rövid volt a tervezett őrzési időtartam, vagy a pénz forrása nem volt törvényes (nem hibáztatni akarom ezért), vagy valami kis eldugott faluban voltak szombat este és másnap indulnia kellett egy másik földrészre.
Én sem értem minek ide ez a poszt? Szabvány 12 egy tucat történet egy "kölcsönről", ami tönkretett egy barátságot.
Varom a folytatast!
Megnezitek az IFL-t aztán rájöttök hogy nincs mit olvasni rajta.
Ennyi.
Megnéztem az IFL, jót kucogram, az Apple-ön is, aztán visszafordultam a linux zord világába 😀
Nekem egy kérdésem lenne minden olvasóhoz: szerintetek mitől válik valaki ilyenné, mint a cikkíró barátja? Hogy lehet az, hogy egy felnőtt ember nem érzi, hogy hatalmas bajok vannak akkor, amikor egy rábízott pénzből 10 milliót azonnal lenyúl? Nem gondolom, hogy az emberünk szándékosan tolvaj, inkább csak hülye. De mitől hülyül így meg valaki?
15 millió "megőrzésre"... sztem volt már olyan hogy bankokban ragadt pénz és mintha a román gazdaság sem olyan lenne amit soha nem hasonlítottak a göröghöz...(de magyaroschan nekem is az illegalitás ugrott be elsőre...) 🙂 OFF(?)TOPIC: én is beszóltam ifl-nek, sztem szerzői jogsértés határa, a SEO-izé is gyanús. Abból hogy engem mennyire töröl, le tudok majd vonni vmiféle következtetést. :]
A deviza alapú hitel áldozatainál is látom ezt a luxusautó mániát. Elbuktak itthon mindent, kimennek Angliába 2-4-6 évre dolgozni, majd hazajönnek egy tizenéves nyugatnémet luxusautóval (A6audi, 525 BMW), itthon reprezentálni kell, hogy megérte Londoban hotelt takarítani évekig. Márkás cigi, trendi ruhák, bulikák. A sztori vége, hogy irány vissza másik Nyugat Európai országba... Egy fikarcnyit sem lettek pénzügyileg tudatosabbak.
Aztán megy a sírás, hogy itthon nem lehet megélni.... Hát bérből luxusautót fenntartani, utazgatni, reprezentálni és még félrerakni is nem lehet.
Egyiknél se látom, hogy tanult volna valamit...
Baltazar, ugyanez a viselkedés volt a diszidensek egy részének is. Képek nagy ház, nagy kocsi előtt (ami nem feltétlenül volt saját), hazajőve hoztak kibontott csomagolású rágót, lejárt csokit, reklámkiadványokat és csakis törték a magyart 😉
Nem kell ehhez egyébként elmenni, tényleg típusviselkedés, vicces mellétenni azt, mikor az igazán gazdagok meg titkolják, ami van 😀
A fenti történetben nekem egy dolog furcsa: hogy lehettek évtizedekig barátok - a kölcsöntől függetlenül. A barátomnak mondom meg igazán, ha hülyeséget csinál, aki nagyon más értékrendű, azzal tudok jókat vitázni, tudok vele együtt dolgozni, jó szomszédok is lehetünk stb. - de barátok, sokáig, nem.
Javítsatok ki, ha rosszul tudom, de ha a kölcsönt nem adják meg, akkor neked kell perelni, de ha a megőrzésre átadott pénzt nem adják vissza, az sikkasztás, azaz bűncselekmény, és a rendőrség indít eljárást. Sokkal kellemetlenebb lehet a nem fizető félnek.
Meggyőződésem, hogy az itt kommentelők pénzügyi tudatossága és tőkeereje jócskán meghaladja a hazai átlagot. Éppen ezért meglehetősen lehangoló a poszt íróját ekéző kommenteket olvasni. Mintha nem ment volna át az üzenet. Mintha a bíráló maga lenne a tökéletesség. Mintha a fejlődésnek nem éppen az lenne az egyik legalapvetőbb módja, hogy felismerjük a hibáinkat, szembe nézünk velük és levonjuk belőle a tanulságot. És hogyha ezt még ország világ elé tárjuk az pláne dicséretes, hisz lehetőséget teremt másoknak, hogy elgondolkodjanak a helyzeten, hogy ha hasonló szituba kerülnének legyen kész pro és kontra scenario terv a fiókban. Csak remélni merem, hogy Csongort a kritika nem bizonytalanítja el. Sokan örülnénk az "esettanulmányának", a kritikát pedig vegye úgy, hogy működik a demokrácia, a szólásszabadsághoz a kritikusoknak is joguk van.
@axt: az a baj ezzel a tipussal, hogy TENYLEG elhiszi, hogy csak par hetre nyul hozza es utana rogton vissza is teszi. Ezeknek olyan a penz mint a drog: egyre tobb kell belole es egyre tobbre kepes erte, szabalyos elvonasi tuneteket produkal ha nem kolthet.
Gondoltam, hogy nem vagyok egyedül. Ugyanez a történetem, csak nem barát, hanem após a főszereplő.
A csúcsvállalkozó, újgazdag apósom még a 2000-es évek elején ajánlotta fel, hogy megforgatja a pénzemet, hiszen úgyis az új beruházáshoz hitelt akar felvenni, minek tartanám a pénzem (akkor még 15%-os kamattal) a bankban, mikor ő a hitelért akár 25 %-ot is kicsenget. Én, a kisvállalkozó, aki megelégedett egy daewoo -val és gond nélkül válogatok az "akciós" termékek közül, látva a jól működő vállalkozást, rá bíztam a bankból kivett megtakarításomat. A cég virágzott, apósom és családja élvezte a jólétet, néha viccelődve az én "skót" gazdálkodásomon (életvitelemen). Én bízva a jó kamatban, meg azért, mert nem hiányzott az az összeg, nem hajtottam a pénzem, gondoltam jó helyen van.
Aztán eljött az igazság pillanat, kezdett olmadozni a vár. Aztán összeomlott.
@Baltazar
Az okos más kárán tanul, a hülye sajnos a sajátján se.
Több ismerős,rokon ment ki külföldre nagy mellénnyel, hogy ott kolbászból van a kerítés, aztán rájöttek hogy nem.Többen diplomával,nyelvvizsgákkal(és tudással) kint gyártósorokon dolgoznak. Ha ennyire tartják magukat, akkor gratulálok.
(itthon jó munkájuk volt)
Még aki kint is ugyan azt csinálja, mint itthon de(sokkal)jobb pénzért azt megértem, de így..
Kinti pénzből itthon arcoskodni: nagy klasszikus,szerintem sokaknak van ilyen ismerőse, a kedvencem egy vén strici, bezárt már a kupi aztán most németben kubikol egy gyárban.Azért a nagy bmw még mindig alap, még ha három műszakban is dolgozik érte.Hiába, egy Úr legyen Úr, akárhogy is:D
A cikkről:
Ha nem adsz az lesz a baj, ha adsz akkor is.Lehet érdemes néha elhinteni,hogy "sose adok kölcsön",és akkor nem minket találnak be.Ha látják rajtunk a pénzt,az viszont vörös posztó!
Fájdalomdíjul kaptam egy ingatlant, amibe annak idején szintén én raktam pénzt, hogy megépüljön. Gondolhatjátok, hogy a kölcsön felét sem éri, illetve,ha a fővárosban lenne, talán talán .De nem ott van.
Az élet úgy hozta, hogy apósom baráti köre elszállt a vagyonnal, sőt a családon belül is hátat fordítottak neki, egoszségügyi problémák, meg stb.
Szerencséjére nyugdíjas már, visszaestek, ahonnan indultak.
Már csak mi vagyunk a támaszuk, annak ellenére, hogy azért a tüske bennem van. Talán a pénz nem minden és úgy látszik, vagyok olyan jó ember, hogy még a leírtak ellenére sem tudok ellenséges lenni.
Az én életem rendezett, boldog és remélem, hogy így is marad.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Lehet, hogy nem volt teljesen vilagos a cikk, igy tisztazok nehany reszletet
1.A sztori kb 10 evet olel fel, a szoban forgo gepjarmu 2008-as kiadas, akkor valoban 20 milliot ert, igy 2017-ben kb 3-at er.
2. Ha illegalis penz volna, akkor miert birosagi uton kernek vegrehajtast az illeto ellen? Nemde ott be kellett nyujtsam a szerzodesemet, amiben benne szerepelt a teljes osszeg? Valoszinuleg gondoltam arra, mi van, ha megkerdezik, honnan volt a penz... s be is tudom bizonyitani, honnan volt...
3. Valaki irta, hogy fenyezni akarom magam az Opelemmel. Ezt komolyan gondolta? Esetleg egy vadiuj X5-ossel mar en is "gazdagnak latszanek",de nem egy Opellel...
Hasonló történet velem is megörtént. Ugyanígy kölcsönadás, majd nem fizette vissza adós, ezáltal a barátság megszűnik, sőt a végén még én vagyok a szemét, hogy nem vagyok tekintettel a körülményeire, meg neki annyi baja van amúgy is és még én is szekálom. Papír készült róla, bíróság megítélte, de az adós úgy él, hogy minden bevétele feketén érkezik és az autó rokonai/ismerősei nevén van. Végrehajtható vagyontárgya szinte semmi.
Nem tudom lehet-e linket betenni, de csináltam egy honlapot ennek az ügynek a részleteiről, aki kíváncsi:
A honlap tartalma jogászokkal egyeztetve volt és valótlant nem állít.
Általánosságban elmondható a szélhámosokról, hogy mindig van kifogásuk és a végén pedig a kölcsönadót fogja bűnösnek kikiálltani és azt állítani, hogy ő miatta van minden.
Tanulság, hogy nagyon körültekintően/nem szabad/csak ajándékként tekintve szabad kölcsönadni.
@Kölcsönado
Kivették a linket 🙁
Add meg a user profilodnál lent a honlap mezőben (email cím alatt) mikor posztolsz ide! 😉