Gyakran felmerül a kérdés, miért nem gyengül a forint sokkal jobban az euróhoz képest, mikor a magyar infláció sokkal nagyobb, mint az eurózóna inflációja.

Józan paraszt ész szerint amennyivel nagyobb az infláció az egyik országban, annyival jobban kellene leértékelődnie a devizájának a másik ország devizájához képest, hogy az egymáshoz viszonyított értékük megmaradjon.

1999 augusztusában egy euró 254,4 Ft volt. Ma 296 forint egy euró. Ez idő alatt az eurózóna inflációja miatt euróban az árak az 1,33-szorosára nőttek, a forintárak Magyarországon pedig a 2,09-szeresére. Vagyis az inflációt figyelembe véve ma egy eurónak 399 Ft-nak kellene lennie.

Azonban ez messze nincs így, de vajon mi lehet az oka?

Ennek magyarázata az úgynevezett Balassa-Samuelson hatás, aminek lényege, hogy a felzárkózó országokban a piaci kölcsönhatások miatt magasabb infláció alakul ki, azonban a devizájuk folyamatosan felértékelődik reálértelemben a fejlett piacok devizáihoz képest. Ennek oka, hogy a külkereskedelmi forgalomban részt vevő termékek termelékenysége elmarad a fejlett piacoktól (ezért hívják az országot felzárkózó piacnak és nem fejlettnek), de elkezd folyamatosan felzárkózni a termelékenység. Ezért ott nőnek a szintén elmaradt fizetések is. Mivel a munkásoknak az adott országban mindegy, hol dolgoznak, mindenki a külkereskedelemre termelő szektorokban akar dolgozni a magasabb fizetések miatt. Ezért a nem külkereskedelemre termelő szektorokban (például szolgáltatások) is kénytelenek emelni a fizetéseket, miközben nincs mögötte valós termelékenységnövekedés. Ezért ez a valós termelékenységnövekedés nélküli fizetésemelés inflációt okoz az adott országban, de mivel a külkereskedelmi termékek piacát nem érintő inflációs okról van szó, ezért a deviza árfolyamát sem érinti. Vagyis a magasabb infláció ellenére nem értékelődik le az ország devizája, tehát évről-évre reálértelemben egyre drágább lesz az adott deviza, vagyis felértékelődik. Remélem, sikerült érthetően elmagyaráznom.

Ez a Balassa-Samuelson hatás hosszú távon hat a devizák árfolyamára, rövid távon ezer más ok is befolyásolja azt, az ország pillanatnyi megítélésétől a befektetők nemzetközi kedvéig nagyon sok minden. Most például a fejlett piacokon gyakorlatilag nem lehet kevésbé kockázatos termékben (állampapír, bankbetét) inflációt elérő hozamokat elérni. Ezért a magyar eszközök felértékelődtek a befektetők szemében, nagyobb kedvvel vásárolják azt.

Azonban ez a trend bármikor megfordulhat, akár Magyarország megítélése változik, akár elkezd emelkedni a kamat a fejlett világban, így már nem lesz vonzó a magyar pluszkamat, mert ugyanez kisebb kockázattal otthon is elérhető. Az is lehet, hogy egy harmadik országban kitört változás miatt a befektetők minden kockázatosabb papírt eldobálnak, közöttük a magyar értékpapírokat is. Vagyis nagyon sok oka lehet például a forint-euró, vagy a forint-dollár árfolyama pillanatnyi változásának.

Egy másik olyan hatásról is érdemes említést tenni, ami nem olyan hosszú távon, mint a Balassa-Samuelson hatás, de több éven át tudja befolyásolni egy deviza árát.

Ez pedig a carry-trade. A carry-traderek olyan befektetők, akik eladósodnak egy alacsony kamatozású devizában és az így nyert pénzt befektetik egy magas kamatozású devizába, a kamatkülönbséget pedig zsebre teszik.

Nagy divat volt a válság előtt a 0,5-1%-os kamatozású japán jenben eladósodni és az így nyert pénzt befektetni például Magyarországon magas kamatozású állampapírba.

Ha kellően sokan csinálják ezt, akkor mindenki japán jent akar eladni forintért (is), vagyis esik a japán jen ára az eladások miatt és a kereslet miatt nő a forint ára.

Tehát a carry-tradernek nem csak kamatnyeresége lesz, hanem árfolyam-nyeresége is, hiszen az a deviza erősödik, amelyikben tartja a pénzét.

Persze ingyenebéd itt sincs, mert amikor megfordul a trend, akkor mindenki el akarja adni a forintját és a többi magas kamatozású devizáját, hogy visszafizesse a tartozását japán jenben.

Ha ez egy pánik hatására történik, amikor mindenki egyszerre akar kirohanni egy szűk ajtón, akkor hatalmas árfolyamváltozás figyelhető meg. Például egy ilyen:

A 2008-as válságban a jen 85%-ot erősödött hét hónap alatt a forinthoz képest.

Amikor az emberek svájci frankban adósodtak el, vagyis egy alacsony kamatú devizában vettek fel hitelt egy magas kamatozású devizával szemben, akkor ők is carry-traderek voltak attól függetlenül, hogy fogalmuk sem volt erről.

A válság előtt rengetegen vettek fel svájci frankos hitelt, nem csak Magyarországon, ezért sokat veszített a frank az árfolyamából és ez miatt is erősödött a forint. (Mert sok frankot váltottak a bankok forintra és egyéb devizákra a kihelyezendő hitelek miatt.)

Azonban most megfordult a trend, már nincs kereslet új svájci frankos hitelre, ezzel szemben a mostani adósok hónapról hónapra törlesztik a hiteleiket, vagyis minden hónapban forintért (is) vesznek svájci frankot. Tehát nő a frank kereslete, ez is magasan tartja az árát, nem csak az, hogy sokan menekülődevizaként tekintenek a frankra.

Na, remélem most már tudjátok, miért nem gyengül úgy a forint, ahogy arra sokan számítanának.

Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? Gyere el az Akadémiára, még van hely a júniusi turnusra.  Részletek itt.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon.