A barátok elvesztésének legbiztosabb módja, ha kölcsön adsz nekik vagy kölcsön kérsz tőlük. Alig van olyan barátság, de akár rokoni viszony is, amit ne mérgezne meg egy vissza nem fizetett kölcsön.
Ebben a cikkben már jól leírtam, miért ne adjál soha kölcsönt rokonnak, barátnak, vagy munkatársnak.
Találtam egy felmérést, a számszerűen bizonyítja, hogy miért ablakon kidobott pénz az így kölcsönadott összeg.
A felmérés szerint az emberek 97%-a már legalább egyszer, a 65%-a többször kért kölcsön már pénzt a rokonoktól, barátoktól.
84%-uk 10 ezer dollárnál kevesebbet, 43%-uk ezer dollárnál kevesebbet. Főleg fiatal korra jellemző a kölcsönkérés, a kölcsönkérők negyede volt csak 30 év feletti.
65%-ban az anyjuktól, 55%-ban az apjuktól, 20%-ban a barátoktól, 13%-ban a testvérektől kértek kölcsönt. (Természetesen nagymama, barátnő és egyebek is vannak még a listán.)
Összegszerűen a legtöbbet a kollégáktól kértek kölcsönt, őket követik a nagypapa és az apa. Legkevesebbet a barátoknak kellett adni.
S a legfontosabb: a kölcsönkérők fele fizette csak vissza a pénzt teljes egészében, 36%-a csak részben, 14%-a pedig egyáltalán nem.
A kölcsönadók csak negyede határozott meg határidőt a kölcsön visszafizetésére, 89%-uk nem kért kamatot. (Ami meglepő, a barátok/barátnők 14%-a számított fel kamatot az élete párjának.)
A kölcsönvevők 74%-a szerint a kölcsön semmilyen feszültséget nem jelentett a kapcsolatban. A kölcsönadók csak 45%-a gondolta így...
A kölcsönvevők 25%-a gondolta úgy, hogy némi feszültséget okozott, a kölcsönadók majdnem duplája gondolta ezt.
Komoly feszültséget az esetek 1%-ban okozott a kölcsön. Mármint a felvevők között, mert a kölcsönadók 6%-a mondta ezt.
Levonhatnék valamiféle tanulságot, de csak azt tudnám újra elmondani, amit az előző cikkemben már leírtam. Az esetek felében részben vagy egészben a pénzednek búcsút mondhatsz és csak az esetek felében nem okoz feszültséget a kölcsönadott pénz. Nyilván abban a felében, amikor visszaadták egészen.
Érdemes ezen elgondolkodni, mielőtt rokonnak, barátnak, munkatársnak pénzt adsz kölcsön. Nem csak a pénzedet veszíted el nagy eséllyel, hanem a barátodat is. Azért meg legalább akkora kár. S egy olyan embernek, aki nem tudja beosztani a pénzét, nem az a segítség, hogy te is kölcsönadsz neki, hogy még mélyebbre ássa magát az adósság-gödörben. Inkább ülj le vele és segíts neki, hogyan tudna inkább kikeveredni a zűrös anyagi helyzetéből a pénzügyei rendbetételével.
Akit érdekel, itt találja az eredeti felmérést.
Érdekes volna magyarországi statisztikát látni erről.
Vannak kivételes alkalmak, amikor indokolt lehet a kölcsön, de ehhez megfelelően ismerni kell a kölcsönvevőt és adott esetben a kölcsön célját.
Elso? 😀
Amugy csak megerositeni tudom. Egyik haverom munkanelkuli volt, aztan valamiert karteitest kellett fizetnie. Mondtam h nincs zsem. Erdekes modon par honapon belul talalt melot, pedig elotte nem csipkedte magat.
A masik meg laposra kert. O nagyon megbizhato, csak a rokonok nagyon szeretik lehuzni. Meg szerncse, hogy akkor le voltam egve, igy nem kellett azon dilemmaznom.
Nalunk a csaladban csak ajandekozas van, kolcson nem igen
Tőlem 3x kértek pénzt.
Barátnőm 450.000.-Ft-ot , ezt fél év csúszással adta meg.
Egy hölgy ismerősöm 100.000.-Ft-ot, ezt már 3 éve nem adja meg. (nem is fogja).
Apám 2 millió forintot (ezt hat év csúszással adta meg, igaz, némi inflációval korrigáltan).
Apámmal azóta rosszabb a viszony, a hölgy ismerősöm pedig eltűnt.
Barátnak, rokonnak csak akkor adj kölcsön, ha nem várod el, hogy visszafizesse. Azon kapcsolatok amelyek a pénz miatt megromlottak nem is voltak igaziak.
Én egyszer - már vagy 25 éve - egy munkatársamnak mentem el kezesnek. A férje az utolsó fillért is elitta amit megtalált, 2 gyereke volt és tönkrement a hűtőjük. Tudtam, hogy nem biztos, hogy fogja tudni fizetni, de elmentem, mert sajnáltam őt és a gyerekeit. Volt pár hónap, amikor én fizettem a részletet, igaz utólag megadta.
Ez a cíkk, mintha csak rólam szólna 🙁
25 éves legjobb barátság után a "barátom" 5,5 millióval tartozik 2009 óta. Természetesen papír nincs, hiszen csak nem kérek a legjobb barátomtól.... (én vadmarha)
Egy másik ismerős meg 2 millával tartozik. Erről van papír. A bíróság 5 év alatt zárta le az ügyet, ezalatt mindent eltüntetett és vagyontalan ember lett.
Esélyem sincs, hogy valaha visszakapjam a pénzemet, ami 13 év alatt megkeresett tartalékom volt.
Most pedig nekem kell nézni, hogy a közértbe az olcsóbbi kenyeret és felvágottat, stb. vegyem.
Tudom, hogy én vagyok a hibás és tudom, hogy "pénzben nincs barátság", de én jóhiszemű naív barom voltam és ezt a saját káromon kellett megtanulnom.
Lemaradt a végéről a csattanó, amit vártam - kölcsön helyett fizesd be egy Kiszámoló Akadémiára. 😉
Hát, a pénz meg a kölcsönadás az egy komoly dilemma. Én mindkét oldalon szerepeltem már, egyik sem jó. Egy ideje alapból elutasítok minden ilyen kérést, nem is nagyon keresnek már, egyedül az anyám az, aki szinte kiköveteli magának bizonyos időnként lehetetlen helyzetekbe lavírozva magát, és ha nem adok neki, akkor az utcára kerül. Ilyenkor nincs választás, hogy adok vagy sem, és nem is várom el, hogy megadja. Ettől függetlenül teljesen elhidegültünk egymástól az anyámmal, pont emiatt, mert képtelen megérteni, hogy az én pénztárcám nem az övé és nem is az enyém, hanem a családomé.
1x anyámnak adtam, fogpótlásra 300 ezret, amit részletekben adott vissza. Erre úgy gondolok utólag, hogy odakellet volna adni anjándékba neki.
2x Barátomnak 1 millió forintot. Ezt fél múlva kaptam meg 5% kamattal.
3x volt egy mikor unokatesóm kért 10 ezret, neki nem adtam, mert nem volt munkája. Fogalmam sincs mire kellet neki, nem ecsetelte. De jobb a békesség.
Az előző cikkben is kommentelték sokan: legjobb, ha azt hiszik, hogy nincs pénzed.
Akkor nem kérnek.
A tanulság nem az, hogy ne adj, hanem az, hogy ne kölcsön adj. Add oda, mert a barátod.
Én 2-szer adtam barátnak. Mindkétszer beírtam, a havi költségvetésbe (kvázi leírtam mint kiadást: 270 és 800 ezer forint volt). Eddig mindketten szépen fizetnek, hónapról hónapra, igaz nagyon pici összegeket. Ezeket a törlesztéseket is felírom, mint "talált" pénzt. A kamat témát fel sem vetettem, hiszen nem kölcsönt adtam.
ha olyan helyzetbe kerülnék, hogy kölcsön kell kérnem, én magam ragaszkodnék a papírhoz, bármilyen jó barátról is legyen szó.
@ezso, fizetési meghagyás végrehajtónál? volt olyan ismerősöm, akinek tartoztak kb. százezres tétellel, régen lemondott már róla, de még régen indított ilyet, aztán mikor már szinte elfelejtette sok év után egyszercsak lett hivatalos munkája az adósnak és elkezdett törleszteni (kénytelen volt, vonták a béréből, talán őt magát is meglepte)
Egyetértek.
Kedvenc történetem, hogy egy baráti társaságban egy hölgy ismerős kért tőlem 200 eFt-ot kölcsön. Nem adtam. Egy harmadik közös barátunk adott. A kölcsönt kérő hölgy velem azóta is jóban van, a barátunkat meg kerüli és utálja, mert tartozik neki.
Én azt szoktam csinálni, hogy ha valaki kér tőlem kölcsön pénzt, akkor mérlegelem, hogy igazából ér-e nekem ennyit a barátság. Ha nem ér (az esetek meglepő részében arra jutok, hogy tulajdonképpen nem ér meg az illető több százezer forintot) akkor megmondom, hogy sajnos nem tudok adni.
Igazi barátoknál azt szoktam csinálni, hogy azt mondom nekik, nem tudok sajnos ekkora összeget kölcsön adni. Viszont a kért összeg felét odaadom neki ajándékba, és inkább keressen egy másik barátot, aki odaadja a másik 50%-ot. Idáig kétszer alkalmaztam, és nagyon szépen működik - fele annyit veszítek, és a barátságunk is megmarad.
Maximálisan egyetértek a cikkben leírtakkal! Egy barátomnak nemet mondtam, mire ő megsértődött és azóta sem beszélünk, sajnos ezt a veszteséget legalább olyan nehéz elviselni mintha pénzt vesztettem volna el, de meg kell tanulni nemet mondani még ha ilyen ára is van.
Szerencsére én még soha nem éreztem úgy, hogy kölcsön kell kérnem, így nem is kértem senkitől. Visszafelé meg még tőlem soha nem kért kölcsön senki. Ennek is örülök. Természetesen ebben nem tartozik bele a menzai ebédhez likviditás folyósítása, amikor a kolléga az irodában felejtette a pénztárcáját és ebéd után vagy másnap megadja.
@Tamás
ha adtál volna neki, akkor most se pénzed, se barátod nem lenne.
"@ezso, fizetési meghagyás végrehajtónál? volt olyan ismerősöm, akinek tartoztak kb. százezres tétellel, régen lemondott már róla, de még régen indított ilyet, aztán mikor már szinte elfelejtette sok év után egyszercsak lett hivatalos munkája az adósnak és elkezdett törleszteni "
Igen, ezt mindenképpen meglépem, de az emberke megy a sittre és utána talán lehet valami. (nem csak engem vert ár azért kapot egy kis letöltendőt, de az első fokú ítélet után fellebezet és februárban lesz másodfok)
A nagyobb adós "barátomtól" viszont semilyen papírom nincs, így simán letagadhatja.
Leginkább az bánt, hogy 25 év nagyon jó barátság után képes ezt megtenni. Végig vica-versa segítettük egymást, ha bármelyikünknek gondja volt és nem csak anyagilag, hanem bármiben.
Egy barátunknak adtunk, papír nélkül 100 ezret (akkoriban ez nekünk nagyon sok pénz volt) abban a tudatban, hogy úgyse kapjuk vissza. Pár év múlva visszakaptuk. a barátság most is él. Rokon unokaöccsnek adtunk 2,2 milliót, ügyvédi papírral kamatra. Van végső határidő, majd az idő eldönti mi lesz a vége. De ha nem kapjuk vissza, mérges leszek, inkább adnám a saját gyerekeimnek. egyszerűen nem lehetett elkerülni, de most mi vagyunk a rosszak, mert papírt írtunk és minimális kamatot kérünk. Ha állampapírban maradt volna a pénz, akkor kétszer annyi lenne a kamat, és nem lett volna a 2 % bukó a kivételkor.
Nekem fura, hogy valaki több százezret odaad inkább ajándékba mint kölcsönbe, mégha a barátjáról is van szó. Ez szerintem még rosszabb, mintha kölcsön adná.
Igyekszem úgy intézni, hogy senki ne gondolja rólam, hogy lenne mit kölcsönadnom, akivel meg olyan a viszony, hogy tudja, hogy szerencsére bőven van miből, az meg azt is tudja, hogy minden szabad kes tbsz számlára megy, és nyilván nem akarja vállalni az idő előtti feltörés adóvonzatát, meg aztán arról is beszélni kellene, hogy mennyi hozamtól esek el emiatt... 😀
Már régen megtanultam: soha, senkinek nem szabad kölcsön adni!
Ha hitelképes, kérjen banktól, ha nem hitelképes, akkor meg nekem sem tudja visszafizetni...
Háromszor adtam kölcsön barátnak. Ami a legfájdalmasabb, 640 ezer forint még a kilencvenes évek elején, egy fillért nem kaptam vissza, kiderült nem csak engem, hanem másokat is becsapott és eltünt.
1 millió egy másiknak, papír nélkül, de azt mikor adtam, már akkor tudtam, hogy sosem kapom vissza, ráadásnak a barátság is megszakadt, elköltözött az ország másik végére.
Sok 10 millió a harmadiknak, ő csődbe ment, évek alatt az eredeti összeget kb visszafizette, a kamatokra keresztet vethettem. Ő viszont vissza akarta fizetni, mikor egy kis pénzhez jutott, mindig eszébe jutottam, így a barátság megmaradt.
Utána kért még egy barát, nem adtam. Azóta is barátok vagyunk.
Szülőnek, gyereknek el sem tudom képzelni, hogy kölcsönt adok. Ha kér és van - adok, de ajándékba.
Év elején adtam kölcsön egy hölgy ismerősömnek egy milliót.
Mérlegeltem, hogy megér-e nekem ennyit ez a kapcsolat, ha esetleg ezt az összeget nem látom viszont.
Megért, ezért adtam neki kölcsön, persze ő biztosított arról, hogy mindenképpen visszaadja, hiszen az élettársa szülei most örököltek egy pesti lakást (felerészben), ezt eladják, szóval az örökségből nekik is fog jutni....
A lakást azóta sem sikerült eladni, a hölgy közben összeveszett az élettársával, szóval a kölcsönnek valószínűleg lőttek....
De a hölggyel jó viszonyban maradtam, és nagyon szépen mosolyog rám, amikor összefutunk....
@józanparaszt Mert nem érted a lényeget. Azért adja ajándékba inkább, mert ha kölcsön adna, és esetleg nem tudja a barát visszafizetni, akkor oda a barátság. Ha ajándékba adta, akkor nincs ilyen veszély. Ha a barát korrekt, ettől függetlenül még vissza fogja adni,de ha mégsem sikerülne, akkor nem kell neki örökre felszívódni.
A kölcsönadó oldaláról: csak akkor adj pénzt rokonnak, barátnak, ha hajlandó vagy ajándékként tekinteni rá.
ismerősnek adtam kölcsön 8M-et visszafizette kamatostul. aztán később adtam kölcsön 10M-et, na azt már nem fizette vissza. 4 éve járt le a határidő.
van papír, de mire megyek vele, ha másnak is még tartozik 40M-el, kb veszett fejsze nyele.
@Tamás hasonló, csak nálunk rokon kért kölcsösn 4.5M-et, úgy hogy nem dolgozott, hanem azt gondolta, hogy a CHF hitelek forintositásakor fog visszakapni pénzt amiből vissza tudja fizetni. Nem adtunk. Mint most már utólag tudjuk, senki sem kapott vissza KP-t, hanem a hitelbe betörtlesztére kerültek a jóváírások. Azóta nincs beszélő viszony.
Furcsa dolgokat produkál nálam is az élet. Én nagyon spórolós vagyok, magammal szemben túlságosan is, szerencsére a gyerekemnek viszont semmit sem sajnálok ami kell.
Volt olyan nagyon jó gyerekkori barátom, aki 35.000 ft miatt veszett el, még ezelőtt 20 éve. Erre nagyon mérges voltam, még be is pereltem, természetesen egy forint sem jött onnan sem vissza, viszont kifizettem még ugyanannyit költségként. Természetesen azóta sem adta meg, pedig azóta legalább köszönő viszonyban vagyunk megint.
Egy éve egy másik gyerekkori barátom kért kölcsön 6,5 milliót lakásvételre, erről írtunk egy 2 soros papírt, és azóta is rendesen törleszti havonta. Egy percig sem aggódom, hogy nem adja meg, sőt, ha bármi történne vele, akkor sem bánkódnék a pénz miatt, mert három kisfia van akiket nagyon szeretek.
A családban tesóm kért többször kölcsön, úgy, hogy mindig kétszer annyit keresett, mint én. De legalább mindig megadta.
Anyám a másik, aki nem tud spórolni, akármennyi is a bevétele, mindig többet költ. Ő is rendszeresen kér kölcsön, és általában megadja. Persze ha valami ünnep, szülinap, stb van akkor adom ajándékba.
Én viszont soha nem kértem, és nem is fogok senkitől, inkább éhezem, és spórolok tovább... Ilyen is kell.
Ami többnyire működhet : javasolni (ill. engedélyezni) az adósnak a törlesztést és olyan kis összeget kérni (pl. havi 5-10000ft) amire már pofátlanság azt mondani, hogy nem tudja megadni. Pár százezres kölcsönnél beválhat, s ha lassan is, de mégiscsak visszacsorog a pénz.
Nagyobb összegnél meg aki nem ír papírt, az bátran vegye úgy, hogy ajándékot adott .......
Nincs.
Ennyi.
Adtam.
Ráfáztam.
Tanultam belőle.
Dolgozzatok és/vagy ott a bank.
Én egy a személynek adtam kölcsön 5.000.000 Ft-ot, persze nem adta meg. Vigyázzatok vele!
Talán többen ismeritek, beteszem ide az FB-oldalát:
fb.com/profile.php?=75876879
He-he, nagyon vicces 🙂
🙂
Köszi Kiszámoló, hogy azért kitetted, természetesen viccnek szántam. 🙂
család: negatív tapasztalat, amikor kértek, adtam többször is, és úgy kellett visszakönyörögni az megállapodott határidő után hónapokra. Volt ellenteszt is, természetesen nem kaptam.
ismerős: egy nem túl közeli ismerős, éreztem, hogy tanulópénz lesz (30k) ha neki ennyit ért az ismeretség, akkor legyen..
barátok: ilyen szempontból kettő igazán komoly: egyiktől milliókat kaptam még a 2008-as válság előtt CHF előtörlesztésre. A megspórolt kamatokat odaadtam neki, nem is volt rendesen lepapírozva az egész, és a kamatok sem érdekelték igazából.
Volt egy másik aki kért (szintén sok-sok évvel ezelőtt), mivel rövid határidőről volt szó, nem kértem semmit, de ha jól rémlik valami kamat szerűséget mégis kaptam.
(abban személy szerint semmilyen negatívumot nem látok, hogy ha a több hónapos kölcsönre az ember ad/kap valami kamatot, régebben nem ennyi volt a kamat, mint most)
Kölcsönadni lehet, de maximum papírral és kamatra. Vagy mindenkinek csak úgy dől a lé? Ez a blog arról szól, hogy ne az érzelmeid vezessenek ha pénzről van szó. Ne hagyd magad manipulálni a barátságra rokonságra való hivatkozással! Azt mondom kamatnál adj 1%-kal jobb hitelt, mint a bank, mindketten jól jártok. Ha erre húzza a száját, akkor mehet a banktól kérni 1%-kal drágábban, úgy hogy még mindenféle egyéb költséggel lehúzzák. Még így is nagyon korrekt voltál vele. De havi törlesztés legyen, hosszabb táv komolytalan. Hogy lásd a hajlandóságot mielőtt odaadod kérj apróbb szívességeket te is, jöjjön el dolgozni, stb. Keményen dolgozom a pénzemért, ha kirántanék a pénztárcámból egy 10-est nagyon sajnálnám. Akkor a másik oldalon se legyen senki a pénztárcája ellensége. Milliókat pedig semmi szín alatt nem adnék kölcsön senkinek, túl nagy rizikó és nagyon sok hónap annyit megspórolni.
Szerintem személytől néhány 1-2 százezerig lehet kérni/adni, ha ennél több kell, menjen a bankba.
Pár éve történt, hogy szükségem lett volna nagyobb összegre. Közeli barátaim nem adtak. Volt azonban aki adott - ám gyorsan kiderült, hogy ezért "lelki szolgáltatásokat" is kellene nyújtani. Szerencsére az első jelnél intézkedtem, így amikor egy apró nézeteltérésn a teljes összeg azonnal esedékessé vált elegánsan az egészet visszaadtam.
Ekkor tanultam meg, hogy inkább a bank drágábban, de lelki terror nélkül.
Na, ez a második cikked amivel 100% egyetértek!!!
Határoztt javulás 😉 csak így tovább!
Látod real, te is fejlődsz. 🙂
Most olvastam el csak a hozzászólásokat .... no comment.
Az ÖRÖK mondás itt is igaz: az okos ember más kárából tanul, a hülye a sajátjából 😛 😛 😀 😀
A tanulópénzt meg kell fizetni azoknak, akik "sz@r embernek" gondolják azokat akik nem adnak kölcsön!
@Kiszamolo
Bakker, pont ezt akartam írni neked is én!!! Maradjunk annyiban, hogy mindketten fejlődünk... 😉 de a Trumpos cikkel még adós vagy 😛
Helyesbítenék:
"Az okos ember más kárából tanul, a hülye a sajátjából SEM"
Mindezt arra alapozva hogy olvastam valaki többször is probálkozott....
Állitólag Trumpnak is a faterja adott kamatmentes kölcsönt.
Így könyebb ingatlanokba fektetni, a havi bérleti pénz meg csak dől mázsa számra.
Kamatra magánszemélyként, hogy adtok legálisan kölcsön?
Tudtommal kamatot csak pénzintézet v. engedéllyel rendelkező vállalkozás kérhet.
Csak azért kérdem, mert hiába van vmi lepapírozva, ha szabálytalan, akkor semmis.
Anyámnak és élettársának 500.000 ft kölcsönt adtam lakás felújításra. Ezek után az élettárs felmondott a munkahelyén úgy, hogy még nem volt másik helyette, összetörte a kocsiját, és MÉG akart kérni tőlem pénzt, hogy vegyen másik autót . Ezek után a válaszom a következő volt: mindenki addig húzza a takaróját ameddig ér! Nem tetszett a válasz...
Az én esetem egy érdekes ellenpélda a cikkre és az átlagos kommentekre is. Valószínűleg nagyon ritka, magam is meglepődtem hogy így alakult. Egy relatíve távoli ismerősöm (nem is értem hogy miért én jutottam az eszébe) kért tőlem kölcsön százezer alatti összeget. De nekem akkor még ez is sok pénz volt, lepapíroztuk, törlesztési terv készült meg minden, amin most már csak mosolygok. Viszont mivel sok apró részletben fizette vissza és a korábbihoz képest rengetegszer találkoztunk, olyan jó barátságba keveredtünk ezáltal, hogy azóta rendszeresen családostól összejárunk, gyerekek is összebarátkoztak. Ez a kölcsön nélkül szinte biztos nem így alakult volna. A pénzt egyébként visszafizette.
Én magánszemélyként adtam kölcsön közeli rokonnak 12MFt-ot 3 hónapra, papírral mindennel együtt. 2 év múlva adtam mentem perre, mert még akkor is tartoztak 600eFt-tal.
Az utolsó tárgyalási napon alkut ajánlottak, 300eFt 1 héten belül. Elfogadtam, azóta nem beszélünk (ennek már 8 éve).
Így utólag lehet megérte, bár akkor nem volt olyan vicces. 🙂
@Joy: rosszul tudod, magánkölcsön-szerződésben is kiköthető kamat.
@Gábor
Itthon van valamiért egy rosszul értelmezett hozzáállás a rokonokhoz, akiket, mint tudjuk nem választunk, hanem adottak. Sokan mégis rájuk próbálnak támaszkodni - a legtöbbször sikertelenül.
@jOy
Úgy szokták, hogy kamattal növelt összeget írnak be, tehát már alapból nagyobb összeget, mint amennyit kölcsön adnak. Plusz beleírnak egy lejárati dátumot, amikorra ha nem fizet akkor büntető kamatot kell fizetni. Gyakorlati példában: Ha megegyeznek, hogy 1 milliót 5%-os kamatra 5 évre add kölcsön A személy B-nek, akkor azt írják a szerződésbe, hogy 1050000Ft-ot adott kölcsön 1 évre és ha nem fizeti ki az adós 1 éven belül akkor 5% éves büntető kamatot kell fizetnie a továbbiakban.
Ha például ingatlan akar valaki bejegyeztetni jelzálogot, akkor ahhoz már ügyvéd kell, de nem mind vállal be bármilyen kölcsön szerződést, főleg nem hamist.
Közjegyző meg szerintem tuti nem vállalna be ilyen szerződést, vagy csak ha nagyon hülye.
Én azt ajánlanám, hogy ha már akkora pénzt adunk kölcsön amihez szerződés kell, akkor vagy ne adjunk kölcsönt, vagy csak extrém helyzetben.
Milyen érdekes, arról senki nem számol be, hogy nem adta meg a kölcsönt. 🙂
A "menjen a bankba" ötlettel az a bajom, hogy amikor aztán a banknak nem fizet, akkor hozzám fog jönni, és mondjuk közeli hozzátartozónál ilyen helyzetben tényleg embertelenségnek érezném, hogy ne segítsek (főleg ha van eltartottja), az persze jó kérdés, mi valódi segítség ilyenkor.
@Gábor
"papírral mindennel együtt [...] Az utolsó tárgyalási napon"
Hány fordulós egy ilyen per?!
Mit nem lehetett csettintésnyi erőfeszítéssel bizonyítani?
Jurta, aki a banknak nem tud fizetni, neked biztos nem fog.
@realestate:
Szerintem nem fog írni, mert nincs mit: Trump a 10 legfontosabb kampányígéretéből 2 nap alatt 3-at vont vissza, és milyen messze van még a január közepe, amikor elkezdődik a beiktatósdi!
Gondolj bele: tök jó cikket lehetett volna írni szerdán, hogy milyen hatásai lennének az USA gazdaságára, ha tényleg elkezdődnek a latínók deportálása. Élesíti a postot Miklós, erre hopp, csütörtökön már fenn sincs a kampányígéretek között ez a saját oldalán Trumpnak. Mintha soha nem is mondott volna ilyet 🙂
Kb. mint mikor Rogánt szétszedték az újságírók, hogy magánemberként hazudhat, de politikusként (no meg tiszta a lelkiismerete)... majd aznap este politikusként az ATV-ben végighazudta a teljes beszélgetést.
Ezért kerüli a politikai témákat Miklós szerintem. Nem-e?
@Jurta:
Mivel tagadta, hogy tartozik ezért nem volt egyszerű eset. Minden törlesztést KP-ban kaptam, amiről nem csináltunk (sajnos) átadás - átvételit. 3 tárgyalás volt összesen.
A bíró a saját bevallása szerint nem nagyon tudott volna dönteni, így örült a "közös megegyezésnek".
@taxifaxni
Szerencsére még nem kerültem ilyen helyzetbe, így nem tudom elképzelni, tudnál írni példákat a lelki terrorra?