Miután már a csapból is ez folyik fél éve, csak nem úszom meg, hogy elmondjam én is a véleményemet a garantált alapjövedelemről.
Aki nem tudná miről van szó: az új baloldali mozgalom hívei szerint az államnak minden egyes polgárának adnia kellene alapjövedelmet, egyszerűen csak a létezés okán.
Ez a terv támogatói szerint idehaza 50 ezer Ft/felnőtt lenne, gyerekenként pedig 25 ezer Ft lenne a kvóta.
Vagyis egy kétgyerekes család 150 ezer forintot kapna az államtól csak úgy.
A terv támogatói szerint bár ez meredeken hangzik, nem is akkora hülyeség. Eleve ez a pénz kiváltaná a segélyeket, az ennél nagyobb nyugdíjak első 50 ezer forintja lenne a garantált alapbér, a többi maradna nyugdíj. Ugyanígy a munkáltatókat is köteleznék befizetésre, ezzel csökkenne a munkavállalók bére, de azt megkapnák alapjövedelemként.
Így állítólag már csak az éves 5-6,5 billiós költség negyede-harmada lenne a valódi új kiadás az államnak, annak is egy része visszajönne a forgalmi adók miatt.
A terv támogatói szerint mindenkit megillett a normális élethez való jog, ezt biztosítaná az alapjövedelem.
Erről már sok idealisztikus írás született, a terv támogatói eszméi szerint ez sokkal igazságosabb világot hozna el.
Szerintem meg ez a kommunizmus újratöltve.
A társadalom legnagyobb részének semmi változást nem hozna az alapjövedelem, csak a legfelső rétegnek jutna kevesebb pénz, amit a legalsó rétegnek adnának oda.
Ahogy a kommunizmus is csak egy dologgal nem számolt, a terv támogatói is ugyanabba a csapdába esnek bele: ez a tényező az ember.
Ma Magyarországon nagyon sokan dolgoznak nettó 80-100 ezer forintért.
Ha minden kétgyerekes család kapna 150 ezret, az embereknek egész egyszerűen nem lenne miért dolgozni.
A munkába járás többe kerülne (egy bérlet még helyi viszonylatban is 6-10 ezer forint), mint az elérhető plusz jövedelem. A tanulmány szerzői is egyenesen 25 ezer forintos bérletről írnak. Tehát 75 ezer forintos fizetésig jobb otthon maradni.
Még nem is beszéltünk arról, hányan cserélnék fel a gyári szalag melletti szívást a gondtalan otthoni henyélésre. Inkább kicsit összébb húzná magát a család, esetleg a kertben megtermelne ezt-azt.
Ki sietne új munkát keresni, ha az alapjövedelemből gond nélkül megél? Ki vállalná el a rosszul fizetett segédmunkákat?
Ki fizetné be a járulékokat, ha úgyis lesz mindenkinek 50 ezres nyugdíja?
Magyarország egyik legnagyobb átka az elhibázott segélyrendszer. Ezt akarja kibővíteni az alapjövedelem.
A rendszerváltáskor a nagy gyárak bezárásával több százezer alulképzett ember került az utcára. Ezek egy része korai nyugdíjba menekült, másik részét megvásárolták a segélyekkel.
Ennek következményeként olyan generációk nőttek fel, akik azt látták, hogy apja és anyja még délben is az ágyban fekszik, nem is akar dolgozni, mert úgyis hoz annyi segélyt a postás, amiből meg lehet élni. Nem csak leszoktak ezek az emberek a munkahely keresésről, de már feleslegesnek is tartották.
Aki ilyen családban nőtt fel, abból vajon milyen értékrenddel bíró felnőtt lett? Minek tanulni és küzdeni, amikor eltart az állam?
Lúzer aki dolgozik havi 90 ezerért, amikor a segély sem sokkal kevesebb ennél. Inkább alább adjuk az igényeket. Legyen putrisabb a lakóhely, de ne kelljen dolgozni.
(Mielőtt félreértenéd: nem azt írtam, hogy mindenki, aki nem dolgozik, az munkakerülő. Hanem azt, hogy sokan berendezkedtek a munka nélküli létbe, először kényszerből (megszűnt a munkahelyük), később már megszokásból.)
A közmunka-program sok sebből vérzik, de egyébként jó az az elgondolása, hogy ezt a generációt sajnos újra kell tanítani dolgozni. Sőt, a sokat támadott tanfolyam ("rajzolj napocskát és hópihét") is hasznos lenne, persze a kivitelezés nem sikerült. De tényleg hatalmas tömegnek itt kell kezdeni a társadalmi beilleszkedést, mert ami neked evidens (pl. a napszaknak megfelelően köszönjünk), az sok embernek nem az a háttere miatt.
Úgyhogy szerintem az egész alapjövedelem egy nagy marhaság, egy új utópia, ami nagyon hangzatos, de legalább annyira életszerű, mint a kommunizmus pénz nélküli társadalma.
Ott is abból indultak ki, hogy az emberek csak az alkotás öröméért hajlandók lesznek dolgozni és a közösség eszméjéért keményen fognak robotolni.
Hát, pontosan láttuk mi lett belőle. Senki nem akart jobban vagy keményebben dolgozni, mint amennyi muszáj volt, mert minek, ha úgysem keres többet.
Ebből sem lenne más. Senki nem akarna dolgozni, vagy fejlődni, vagy tanulni, ha végig lehet vegetálni az életet egy minimáljövedelemmel is. Aki meg akarna több lenni, az is leszokna róla, ha mindenki őt akarná fejni.
Ha pedig a munkabérek feljebb csúsznának, hogy mégis megérje dolgozni, de nem lenne mögötte valós teljesítmény-növekedés, akkor pedig csak inflációt gerjesztünk, semmi mást.
Ennyi a véleményem a témáról, ha te másképpen gondolod, írd le a hozzászólásokban.
Update: ma megjelent az indexen egy jó összefoglaló a témáról, itt találod.
Update 2: Az origón meg egy cikk olvasható ma, ami a közmunkások oktatásáról szól, amiről a cikkben is van szó. Sajnos tényleg rengeteg embernek túl nagy falat szavakat megkeresni egy szövegben, vagy összekötni a legegyszerűbb ellentétpárokat. Az ilyen embereknek képzés nélkül semmi esélye a munkaerőpiacon. Itt a teljes cikk.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
