Befelé az erdőbe könnyebb az út

Beszéltem egy fiatal párral a napokban, akik pár milliónyi hitelt görgetnek maguk előtt.

Ezek nagyobbik része diákhitel, de van folyószámla-hitelkeret is, amit hosszú hónapok alatt sikerült felhalmozni.

Mindig csak egy kicsivel költöttek többet, mint a bevételük lehetővé tette volna, ami egyébként mintegy duplája a magyar átlagfizetésnek.

A sok kicsi túlköltekezés azonban évek alatt komoly hiteltartozássá dagadt, ami most már nyomasztó méretűvé vált.

Olyan ez, mint amikor valaki naponta csak 100 kilokalóriával fogyaszt többet a szükségesnél. Mi az a 100 kilokalória? Egy pohárka tej, semmi több. Azonban garantált, hogy évek alatt súlyosan elhízik az, aki naponta csak egy kis pohár tejjel fogyaszt többet a szükségesnél. Nem kell ahhoz egy falánk nagyétkű embernek lenni, hogy menthetetlenül elhízz. Elég napi egy kis pohár tej. Jusson eszedbe ez, amikor mindig csak egy kicsivel költesz többet, mint kellene.

Amikor megnéztük, mit lehet tenni, azt találtuk, hogy ha visszafogják magukat, havi 40-50 ezer forintot tudnának megtakarítani.

Már ez sem örömteli hír, hogy vissza kell fogni magukat, egy erőltetett pénzügyi fogyókúrát kell bevezetniük, de ami igazán elvette a kedvüket, az az, hogy 5 millió forintnyi tartozást ezzel a tempóval 8-9 év alatt tudnak legyűrni.

Pedig ötmillió forint az még csak nem is nagy tartozás és ennek nagyobb része úgynevezett “jó hitel”, vagyis diákhitel, ami szerintem egy butaság, mert jó tartozás nincs, csak jó megtakarítás. (Ha tényleg nincs más megoldás, inkább tanulj hitelből, mint hogy ne képezd magad, de attól az még hitel lesz és minél hamarabb szabadulj meg tőle.)

Láttam rajtuk, hogy nem örülnek a hírnek, mert ki szeret fogyókúrázni 8-9 éven át. Mondtam nekik, hogy kétféleképpen foghatják ezt fel: sok év szenvedésnek, ha arra néznek, hogy mi mindenről kell lemondaniuk, vagy egy hatalmas szabadulásnak, ha a végeredményre néznek.

Ha szenvedésnek tekintik, akkor biztos, hogy bele fognak bukni pár hónapon belül. Ha szabadulásnak, akkor hónapról-hónapra jobban fog menni, ahogy látják olvadni a hitelhegyet minden egyes sikeres hónapban. A fogyókúrában is örülsz, hogy már be tudod kötni a cipőfűződet és nem lihegsz két emelet megmászása után. Sőt, egy idő után már az édesség sem hiányzik.

Amit mondani akarok, hogy sokkal könnyebb elhízni, mint aztán vérrel és verejtékkel lefogyni. Hamarabb magadra szedsz öt-tíz kiló súlyfelesleget, mint ahogy azt le bírod adni. Nincs ez másként a pénzügyekben sem. Hamarabb szaladsz bele a hitelbe, mint aztán meg tudnál szabadulni tőle.

Azért is, mert aztán havonta 20-30-40 ezer forintot fizetsz csak kamatokra, annyival kevesebb pénzed marad megélhetésre, így valószínűleg annyival több hitelt is fogsz felvenni, ha nem csökkented a költéseidet. Ugyanannyi költés mellett fel fog gyorsulni az eladósodásod a kamatok és a törlesztések miatt.

Különösen veszélyesek a hitelkártyák és a folyószámla-hitelek. Ott van, kéznél van, semmit nem kell tenned, ha valamelyik hónapban a bevételeid felett akarsz költeni. Egyszerűen csak elég egyszer elcsábulni, utána már egyenes az út lefelé a lejtőn. A hitelkártyádat nem mondhatod fel és a folyószámla-keretedet sem zárhatod be, ha van rajta tartozás. A kísértés így megmarad, a megoldás pedig egyre messzebb kerül az egyre nagyobb adósság miatt.

Ezért soha ne indulj el ezen az úton, mert az erdőbe bejutni százszor könnyebb, mint megtalálni a kifelé vezető utat. Soha ne költs többet, mint amennyid van és soha ne a vágyaidhoz szabd a költéseidet, hanem a lehetőségeidhez a vágyaidat.

Ha nem akarsz te is pár év gondtalanság után 9-10 évig böjtölni, inkább kerüld el ezt a csapdát. Nincs olyan, hogy jó hitel, meg ezt még megengedhetem magamnak. Ha hitelekkel élsz és nincs megtakarításod, akkor te pengeélen táncolsz és magad alatt vágod a fát minden egyes hónapban.

A srác is megjegyezte, hogy tudja, hogy ők csinálnak valamit rosszul, mert az édesanyja fele ennyi keresetből három gyereket felnevelt és iskolázott, úgyhogy náluk lehet a hiba. De nem tudják elképzelni, hogy min lehetne spórolni. Hiába írják a költéseiket, nem találják a megoldást. Ez azért van, mert nem a lehetőségekhez szabják a költéseket, hanem a vágyaikhoz. Ha kell angol tanár és kondi bérlet, akkor azon úgy gondolják nem lehet spórolni. Pedig lehet, hogy nem keres annyit, hogy ezeket megengedhesse magának. Akkor marad a netes tanulás és az utcai kerékpározás vagy kocogás, ami ingyen van.

Remélem, még időben szóltam, hogy állj meg a lejtőn és nagyon gondolkodjál el, hogy vajon normális dolog-e, hogy hitelekkel terhelten élsz. (Nem az.)

A folyószámla-hitelről már itt írtam, az átmeneti segítségről pedig itt.

(Egyébként mondtam nekik is, hogy az igazán jó megoldás, ha a bevételeiket növelik, mert a legtöbb ember könnyebben tud havi százezerrel többet keresni, mint harmincezerrel kevesebbet költeni, csak valamiért a legtöbb ember erre nem is gondol, vagy nem meri meglépni a dolgot, mert fél és kishitű. De erről már volt szó máskor is.)

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

110 hozzászólás

  • Zabalint
    Az meg még durvább, hogy 2016-ban sem használnak adatbányászati módszereket. Mert ha használnának, akkor biztosan nem keresnének meg személyi kölcsönnel, 11 éve van náluk folyószámlám, 6 éve értékpapír számlám, mindig megtakarító voltam, most is van náluk megtakarításom, nagyobb, mint amennyi szabadfelhasználású hitelt tipikusan fel szoktak venni az emberek, miért vennék fel épp ilyen hitelt? Ha lakáshitellel vagy valamilyen befektetéssel, megtakarítással keresnének, akkor ok, nem ismernek, nem tudják, hogy nálam akkpr sem járnának sikerrel, de hogy személyi kölcsönnel nem járhatnak egy hozzám hasonló számlatörténet esetén sikerrel, az könnyen becsülhető lenne.
  • szocske
    engem felháborít, ha ők hívnak fel és még én várjak az ügyintézőre, sosem teszem, ezek szerint jól teszem 🙂
    ha már rabolni akarják valami spam hívással az időm, az lenne a minimum, hogy egy ember szóljon bele, ne egy gép, aki megvárakoztat…
  • Garbo

    Sikeres cég nem lehet, amelyik spam hívásokkal akar terméket rád sózni.Mintha minden férfinevet felhívnék egy telefonkönyvből, hogy x éves nő vagyok, y küllemmel, z jellemmel, q anyagi helyzettel, és ugyan már, nem akar-e nősülni ÉS pont engem elvenni.

    Mikós,
    köszi, akkor megvárom természetesen! 🙂

  • Tibor
    @regimodi: ezt hol olvasod? Mert nekem szerves kemiabol ugy tanitottak, hogy a lebontas sorrendje szenhidrat, zsir, es vegul ha nincs mas, feherje.
    Az izom pedig nagyreszt feherje.
    Az meg szinten nem allja meg a helyet, hogy “konnyen hozzaferheto” lenne, mert pl az aktint es a miozint nem mondanam hogy olyan konnyu emeszteni (egy jo szelet steak azert nem par perc alatt tunik el a gyomrodbol)
  • antenna
    Egyszer felhívott a C..i-től az üzletkötő, hogy van egy rettenetesen jó megtakarítási lehetőség. Akkor mondtak kb. 10%-ot, ami az átlag volt. És mellé hadd ajánljon egy remek személyi kölcsönt is, 26%-ra. Mondtam, hogy ez így tényleg kiváló ajánlat, de inkább nem élnék vele 🙂
    Mindig elmondom a bankosoknak, hogy ha valami kell, úgyis jelentkezem. Szerencsére ezt többen is megértették. Én is furcsállom, hogy végighívnak mindenkit, hátha valakinek kedve támad egy kis személyi kölcsönhöz.
  • Vakmacska
    Árnyalnám a képet: a diákhitel ezek szerint lehetővé tette, hogy jó állásban és jó fizetéssel létezzenek, ergo azért mégse rossz, és azt is árnyalja, hogy anyuka 3 gyereket kitaníttatott anno (ezt mondta ugye a pár egyik fele), tehát anyukának is csak úgy ment ez, ha a gyerek közben felvette a diákhitelt. És ha nem veszi fel, most esetleg csak mosogatna, pazarolva az adottságait.

    Az más kérdés, hogy mi a fenének még ehhez folyószámlahitel (talán lakást vettek, szépre berendezték, elszaladt a paci, melóhelyre kellett szép ruha, úgy érezték fejleszteni kell az angolt, talán a társasági eseményeket is finanszírozták későbbi kapcsolatépítésre), ez viszonylag amúgy gyakori, mert ma már senki se akarja a fiatalságát kuporgatással tölteni – pár dolgot én is megbántam hogy nem akkor csináltam.

    De időben ébredtek, és az jó.

    Vakmacsek, megint a lomtárban landoltál, csak tudnám miért. Próbáld meg URL nélkül, másik névvel vagy e-mail címmel.

  • szocske
    szerintem hatékonyabb, ha inkább kiírod ide kitakarás nélkül is az említett adatokat, biztos lesznek jelentkezők :D:D:D
  • józan paraszt
    Nincs jó hitel? Mindent vonjunk meg és tegyünk félre? Leírja a “kiszamoló”, hogy kétszer annyit keresnek a postban említettek, mint az átlag. Gondolom, többek közt azért, mert tanultak, amihez szükségük volt a diákhitelre. Persze lehet azt mondani, miért nem csöveztek, miért nem leértékelt termékeket ettek, miért nem dolgoztak többet, stb.. De ez nonszensz, élni is kell. A “kiszámoló” túl kocka, minden a pénz körül forog nála. Egyszerűen elfelejti azokat alternatív hasznokat (amik a pénz elkötlése miatt keletkeznek), illetve azokat az alternatív költségek (veszteségek a “megtakarítás” miatt) jelentős részét is, amiket szintén nem lehet pénzben kifejezni. Az ember bonyolultabb, ez nem ilyen egyszerű.
  • Kiszamolo
    józan paraszt, nem azt mondtam, hogy ne vegyél fel oktatásra pénzt, ha nincs pénzed. Ezerszer írtam már erről.

    Attól még nem lett jó, hogy tartozásod van. Sokan nem akarják kifizetni a diákhitelt, meg a lakáshitelt, mert az jó hitel.

    Nincs jó hitel. Maximum olyan célok, amik lehetnek jók annyira, hogy szükség esetén hitellel is meglépje az ember.

  • Handalamandala

    Élet élvezete != adósságspirálba nevetve beugrani.

    Mi pölö élvezzük az életet, és pontosan tudom, hogy sokkal többet félre tudnék tenni, ha ~kéthetente hétvégén nem utaznánk el az ország különböző pontjaira kikapcsolódni/ismerkedni/körbenézni.
    És ez nem jelenti azt, hogy hiteleket vennénk fel az ilyen dolgainkra. Nem is értem a logikádat. Jövőbeni jövedelmem terhére fogyasszak a jelenben? Minek? Ez nem követendő, hanem kerülendő példa.

  • józan paraszt
    Akkor hozok egyszerűbb példákat. Például imádok utazni, ha tehetem megyek. Lehet azt mondani, hogy az utazás pénzkidobás, mert ha megtakarítod, majd mennyi pénzed lesz x idő múlva. Azonban azt elfelejtődik, hogy az utazás mennyi örömet okoz (nemcsak akkor, amikor ott vagy éppen, hanem később is), mennyire kihat a gondolkodásmódra, értékrendre, az emberi kapcsolatokra, világképre, az érzelmi stabilitásra, stb.. Ezeket nem lehet közvetlenül pénzben kifejezni, viszont hatalmas alternatív hasznossággal bírnak, sokszor még akkor is, ha hitelből teszed. Vagy valakinek a napi rutinja, a reggel kezdése egy presszóban, ahol elkölt 1.000 forintot (miközben megvehetné tescogazdaságosan 400-ért). Lehet, a reggeli beszélgetés és kávézás neki az egész napra egy olyan pozitív érzelmi töltetet ad, ami többet ér napi 600 forintnál.
  • józan paraszt
    Jó pár kifejezetten módos ismerősöm van, aki panaszkodik arra, hogy évekig gürcöltek, spóroltak, dolgoztak, vagyonosodtak, csak közben elfelejtettek élni. Az idősebbek azt mondják, hogy most milyen könnyen elemehtenének ide vagy oda, megtehetnék ezt vagy azt, de már minek. Lehetőleg akkor kell megélni a dolgokat, amikor a legnagyobb hasznosságot nyújtja. Ők már idősebben rájöttek a pénzhajhászás hatalmas alternatív költségére, ez elmulasztott boldogságra. Egyébként egyetlen lakáshitelem van, ami az ingatlan értékének töredéke, bár a szívatós devizahitel (már foritnra konvertált). De eszembe se jut kifizetni, mert akkor nem tudnék elmenni az idei téli délkelet-ázsiai körútra. Nekem sokkal több hasznossággal jár, mintha kifizetném a hitelem jó részét belőle. Az élet bonyolultabb és összetettebb, mint azt “oktatod”.
  • Kiszamolo
    Józan paraszt, mintha semmit nem értenél.

    Mindig azt mondom, ne költs többet, mint amennyit megengedhetsz magadnak.

    Ha nincs pénzed, vagy a nyugdíj-megtakarításodból járnál autóval, akkor ne tedd.

    Ha van rá pénzed, nyugodtan járj 40 milliós autóval.

    Élvezd az életet minden fizetős formában, ha van rá pénzed.

    Szerintem olvasgass még egy kicsit, mert mintha write-only üzemmódban nyomnád.

    Egy cikk a több tucat hasonló közül: //kiszamolo.hu/mennyibe-kerul-a-croissant/

    Sok ilyen cikket találsz még, ha érteni is akarod, nem csak írni olyat, amit csak te gondolsz, én soha nem mondtam.

  • Kiszamolo
    Jól van, majd ha egyszer el is fogod olvasni, amit “oktatok”, majd akkor visszatérünk erre. Mert most zöldségeket írsz, de legalább jó hosszan.
  • Körtefa
    @garbo
    “szerintem hatékonyabb, ha inkább kiírod ide kitakarás nélkül is az említett adatokat, biztos lesznek jelentkezők :D:D:D”
    Áh, hiszen már terepjárója sincs… 😉 😀
  • andrew-andrew
    Vicces, hogy minden ilyen posztnál vagy legalább egy ilyen “józan” ember. 😀
  • józan paraszt
    Nem kell a hiszti, ezeket a zsugorsági példákat tőled vettem. 🙂 Ha azt veszük, nekem sincs pénzem az életvitelemre, hiszen még mindig van hitelem, közben mégis utazok. Ez majdnem olyan, mintha arra vennék fel, hiszen mindegy, hogy régebbi, meglévő hitelt görgetek vagy pedig először veszek fel “szórakozásra”. Nem vagy valami jó logikából, ezt hisztivel nem tudod elütni. 🙂 Túlságosan a pénz körül forog minden gondolatod, és nem akarod belátni, hogy az élet sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint azt te hiszed.
  • Garbo

    Köszi a tippet, a férjem is biztosan örülne neki 😀

  • Garbo

    😀 😀 😀
  • Kiszamolo
    Józan paraszt [mély sóhaj] Még mindig nem veszed észre, hogy te neked van valami félrecsúszott elképzelésed, amihez nekem semmi közöm? Olyanokat állítasz teljes meggyőződéssel, amit én soha nem mondtam.

    Szóval olvasgass jó sokat még, aztán folytassuk utána ezt az értelmes vitát.

  • Handalamandala

    “[az utazások] viszont hatalmas alternatív hasznossággal bírnak, sokszor még akkor is, ha hitelből teszed.”
    Aki csak hitelből tudna utazni, az inkább fogja a pereputtyát, és sétáljon el a legközelebbi kirándulóhelyre. Amikor van pénz utazni, akkor lehet utazni, addig csak felzabálod a jövődet, és amikor ez a lecsupaszított jövő jelenné válik, nagyon-nagyon rossz lesz neked.
    Amikor nem volt pénzem utazni, kivittem a családot hétvégente például a Margitszigetre. Vittünk palacsintát meg szörpöt, és remekül éreztük magunkat a nagyréten. Amikor lett pénz, vonatozni kezdtünk közeli célpontok felé, végül most ott tartunk, hogy szerte az országban vannak barátaink, akiket autóval rendszeresen meglátogatunk és együtt bográcsozunk, kirándulunk velük. Ha ezt az elején hitelből kezdtük volna építeni, még mindig a vonatos szakaszban lennénk, és kamatot fizetnénk a múltért.
  • Handalamandala

    Mondjuk abban igazad van, hogy biztosan erősebb lenne az emléke ezeknek az utazásoknak, ha minden hónapban jönne egy csekk, ami emlékeztetne rájuk éveken keresztül. 🙂 Így kénytelen vagyok időnként magamtól előszedni a fényképeket/videókat.
  • Vakmacskavoltam
    Asszem a mértéken meg a “mit engedhetsz meg magadnak” tartalmán van az elcsúszás.

    Ha valaki közli, hogy kimatekozta hogy nekem addig coki, amíg nincs mondjuk 60 millám csak nyugdíjra (és kb. még feleannyi váratlan helyzetre, felújításokra, mittomén mire), akkor elküldöm a fenébe, azért nem kuporgatok kétszázforintjával mindenen, hogy majd ha esetleg megérem a 95-öt, akkor előkelő körülmények közt haldokolhassak egy ápolási otthonban, mivel látom, pl szerencsétlen Gábor Zsazsának se okoz ez különösebb örömet. Jó, ne az utcán meg egy bűzös 15 ágyas kórteremben, de élvezet már a jó körülmények közt se lesz túl sok.

    Lehet józan paraszt részben erre gondolt, hogy ezért kár 40-60 évet beáldozni, hisz az átlagemberek többségének ez teljesíthetetlen cél. Más kérdés, hogy Miklós ilyet konkrétan sose állított, hogy erre lenne szükség, de homályos és egyénfüggő a “megengedheted magadnak” fogalom.

  • mtoma73
    Azért úgy tűnik a te életévezetedhez is jócskán kell pénz. Amíg van pénzed fizetni a hitelt, meg utazgatni, addig te is könnyen osztod az észt. Majd ha egyszer már csak az egyikre lesz, akkor is majd utazgatsz? Tök jó lehet majd esetleg nyugdíjasan felidézni a régi utazások szuper emlékeit a többi hajléktalantársadnak, akik lehet szintén élvezték az életet. 🙂
  • józan paraszt
    Nem kell se szélsőséges túlzásokba esni, se fillérezni. Itt minden a pénz körül forog. Józan ésszel végig kell gondolni, mi milyen hasznossággal és költséggel bír az egyes ember számára, figyelemmel kell lenni az alternatív költségekre és hasznokra is. Itt ezekről nem nagyon esik szó, pedig kifejezetten fontosak. Persze az alternatív költségek és hasznok személyiségtől függően eltérőek, ez mindenki esetében más. Én most az érem másik oldalát szerettem volna kibomborítani, mintegy “ördög ügyvédje” szerepkörében. Engem sokban megerősít, amikor hallom a vagyonos és egykor túlságosan takarékoskodó emberektől, hogy már mennyi mindent másként csinálnának. Én annyit állítok, hogy a világ és az élet sokkal bonyolultabb, ne féljünk néha túllépni a kereten, csak józan ésszel tegyük azt.
  • Warrior
    @józan paraszt
    Ez a blog nem zsugoriságot sugall, hanem a tudatosságot szeretné erősíteni.
    Te úgy élsz, ahogy szeretnél, aztán 5-10-35 év múlva kiderül, hogy:
    1. megúsztál minden olyan szituációt, amiben a mostani életviteled negatív hatással lehetett volna, vagy
    2. belefutottál olyan szituációba, amit akár el is kerülhettél volna, ha nem a mostani értékrended szerint élsz.

    Majd 5-10-35 év múlva egyszer biztos eltöprengsz azon, hogy mit-hogy csináltál (maradva továbbra is pénzügyi döntéseknél), és ha újrakezdhetnéd, mindent ugyanúgy csinálnál, vagy máshogy. Sokan lesznek, akik 70-80 évesen majd azt mondják, máshogy csináltam volna. Kinek a fiatalkori élet hiányzik majd, kinek az időskori pénz (félő, hogy ők többen lesznek). Ezen a blogon ötleteket olvashatsz, hogyan tudod nagyobb eséllyel elkerülni az utóbbit, nem zsugori, hanem tudatos módon.

  • Kiszamolo
    Józan paraszt, még egyszer mondom: először olvass, utána vitatkozz.

    Ez a magasröptű vita itt be lett zárva.

  • szocske
    “Itt minden a pénz körül forog” – helló ez egy pénzügyi blog!
    Az autós blogokon szoktál panaszkodni, hogy csak az autóról beszélnek? 😀
  • józan paraszt
    Handalamanda Nem kell túlzásokba esni. Én nem zabáltam fel a jövőmet, de nem féltem túllépni a kereteimet, ha úgy éreztem, megéri. Például gyerek- és fiatalkoromban rengeteget olvastam, rengeteg helyről álmodoztam, most a még meglévő hitelem ellenére megpróbálom ezeket a kultúrákat és helyeket felkeresni, megismerni. Végiggondoltam, “hasznosság” szempontjából sokkal jobb választás, mintha hiteltörlesztésre fordítanám.
    Persze mehetnék a Margit-szigetre is, amíg nem végtörlesztem a hitelem, de én aránylag fiatalon akarom megélni ezeket az utazásokat, mert tudom, később már kevesebb hasznosságot okozna. Az esztelen költekezés és fogyasztás más tészta, mint a józan ésszel való tudatos átlépés a meglévő kereteken. Egyébként a kiszámol.hu-t rendszeresen olvasom, sok hasznos dolog van rajta, csak a “zsugoriság” filozófiájával nem értek teljesen egyet.
  • szocske
    ” Engem sokban megerősít, amikor hallom a vagyonos és egykor túlságosan takarékoskodó emberektől, hogy már mennyi mindent másként csinálnának. ”

    Ezzel részben egyet tudok érteni, de én inkább azt mondanám, hogy azok bánják meg, akik túlzottan karrieristák, széthajtják magukat a munkában és közben elszalad mellettük az élet, de ezt csak utólag veszik észre.
    Az én véleményem, hogy lehet ezt ésszel is csinálni, megtalálva az egyensúlyt. Jelenleg én is úgy érzem, hogy többet dolgozom, mint kellene, de tisztában vagyok a problémával és nem szeretném ezt “halálig” folytatni. Lassan elérkezik az időpont, amikor vissza kell vennem, remélem sikerül a megfelelő pillanatot elkapnom…
    Ahhoz viszont, hogy mielőbb eljöhessen ez a pont, egy ideig pörögni kell, ha már a lottón nem nyertem (bár nem is lottózom, így nehéz lenne 🙂

  • Kiszamolo
    Józan paraszt, hagyd abba, mert lekaparom magam.

    Tényleg ennyire nem érted, mit olvasol??

    Itt lezárva, megy a kukába a többi.

  • Vakmacskavoltam
    Amit még nem értek: iszonyat sok pénzt bírtam félretenni amíg nem volt gyerekem.

    Miközben aaaanyira nem tagadtam meg magamtól azért mindent, vagy ezek szerint nem voltak igényeim, már amit ma annak mondanak (azért voltam nyaralni, sőt 28 évesen kocsit is vettem).

    Mióta nagyobbak a kölkek, már nem megy úgy, mert kinövik a cuccokat, 12 évesre már nem kapok börzézős-cserélős ruhát, a Kicsi meg minden olcsóbb cipőt percek alatt szétrúg, és hát a “kötelezők” a suliban-oviban, közlekedés, tábor, mifene, esznek is, fűteni is nagyobb alapterületet kell, ha el akarunk férni. Nincs hűharongyrázás, de az alapok is irtó sokat visznek el.

    De amíg nem szültem….huhú, volt olyan év, hogy egy év alatt éhezés stb nélkül elraktam két millát. Tisztán. És NEM voltam felsővezető vagy akármi.

  • Családfő

    A férjed is kiteheti ide az adatait, lehet, h rá is lesz igény. 😀

  • MethYou
    “A lényeg, hogy elgondolkodtam, ki az, aki telemarketing hatására vesz fel személyi kölcsönt. Mert ha épp akkor kell neki, ok, de ennek minimális az esélye. Márpedig nem hívogatnának embereket, ha nem akadna balek. Durva, hogy akadnak olyan emberek, nehéz elképzelni a gondolkodásukat…”

    Mikor nagyon fent volt az arany ára pár éve, a zálogban fel kellett ajánlani minden ügyfélnek hosszabbításkor, hogy tudunk emelni a hitelén, ha szeretné, mert hirtelen jóval többet is fedezett az ékszere. Szerinted? Ha ötből négyen kérték csak, lehet, hogy keveset mondok. Pedig nem pénzért jöttek abban a pillanatban, hanem csak hosszabbítani, amiért amúgy fizetni kéne. A providenthez meg még csak fedezet sem kell, szóval elég jól mehet a telemarketing.

  • Gabor
    Lehetne pár sort írni arról is hogy hogyan keressen az ember többet.
    Néhány ötlet jó volna és talán erőt is adna azoknak akik a fentiekhez hasonló cipőben járnak.
  • Handalamandala

    Írok pár sort arról, hogy keress többet:

    Képezd magadat, tanulj.
    Képezd magadat, tanulj.
    Képezd magadat, tanulj.
    Képezd magadat, tanulj.
    Képezd magadat, tanulj.

    Szívesen.

  • szocske
    én két lehetőséget látok:
    – a főállásod jobban fizetőre cserélni
    – a főállás mellett másodállást vállalni
  • Amúgy annak nehéz dolog elképzelni a “vajon mire lehet elkölteni 600 e Ft-ot havonta” típusú kérdést, aki fix 100 e Ft-ból él.

    A vicc az, hogy NEM prémium, hanem szimplán csak JOBB minőségű ételt / italt / eszközöket veszel magadnak.
    – nem a kőb…i sört iszod, hanem mondjuk egy jobb búzát,
    – elmész havi 1-2x étterembe (nem 5*-osba, arra ez a fizu kevés) ahol azt eszed, amit megkívánsz
    – veszel egy jobb TV-t
    – amikor edzeni mész akkor nem otthon nyomod a fekvőtámaszt, hanem egy jobb terembe veszel bérletet
    – nyaralni nem kuponnal mész ahol letaposnak, hanem nyugisabb, szebb helyekre autóval (nem egzotikus luxushelyek!!!), stb.
    – nem Suzukival jársz, hanem egy Audival, stb.
    Szóval… Azért el lehet ezt a pénzt költeni, és észre sem veszed.

  • Warrior

    1/a nagyon jó szakember leszel egy területen, alkalmazottként
    1/b nagyon jó szakember leszel egy területen, vállalkozóként
    2. jó vezető/menedzser leszel
    3. “ismerős”, vagy “rokon” ad jól fizető akármilyen munkát

    Az 1/a, 1/b és 2. pontokhoz valószínűleg képezned kell magad, és meg kell azt is tanulni, hogyan add el magad.
    A 3. lehetőség követelményeit a fantáziádra bízom 🙂

    Végül pedig bocsánat, mert ezeket biztosan te is tudod, recept meg nincs, ezt valószínűleg szintén tudod 🙂

  • Garbo

    Gyorsan úgy, hogy bevállalsz egy mellékállást, mondjuk hétvégén. Középtávon úgy, hogy jobban fizető munkát vállalsz. Hosszútávon meg úgy, hogy képzed magad és feljebb lépsz. Ezen kívül nincs más út. Ismerős úgy számolta fel a hiteleit, amikor megcsúszott, hogy a diplomás főállása mellett elment hajnalban 4 órában polcot felölteni az Ikeába, negyven pluszosan, több gyerekkel. Mert muszáj volt. Utálta, fárasztó volt, megcsinálta. Azóta nem nagyon vannak felelőtlen kölcsönei 🙂


    Na jól van most már 😀 Feldobtátok a napom 🙂

  • Warrior
    @csaladfo

    Mintha már lett volna olyan ötlet, hogy Miklós indítson társkeresőt is, nem? 🙂

  • Feri78
    A példádban havi 300 ezret keres diplomával, ami 3 millióba került. Feltételezzük, hogy diploma nélkül max az átlagbért kapna, ami most nettó 165 ezer forint. A diplomájával évi nettó 1 millió 600 ezer forinttal keres többet. Egyrészt, kamatokkal is jó eséllyel 2 év alatt visszajön a diploma ára – a diploma egy befektetés, amit előre ki kell számolni, és akkor belevágni, ha megtérül. Másrészt, feltételezve 40 év munkaidőt, ez alatt 64 millió forinttal és annak kamataival fog többet keresni – ennyit nőtt a munkaerőpiaci értéke a diplomájának köszönhetően. Említed a diákhitelt: a jelenlegi rendszerben a mindenkori tandíjat hitelezik meg. Hol itt a probléma?

    Érdekes, amit írsz. A beosztottaim, akik a bérem 15%-át keresik, minden évben repülővel mennek tengerparti nyaralásra. Mi a családdal a Balatonra, vagy céges autóval, céges benzinnel külföldre (Olaszország, stb).

  • soós istván
    Reggelig hozhatnánk az érveket a “zsugoriság”vagy a “ma éljük meg az életet mellett”.
    Az arany középutat járóknak idős korukban sem kell arra panaszkodniuk hogy nem élték meg az életet/nincs miből megélniük.Tudom nem könnyű,én is tapasztalom.
  • Vinnie

    Nezd meg a Krizispont (Margin call) cimu filmben Paul Bettany beszedet a teton… 😀
  • QTT
    Gratula az ilyen “eladom az autót, mert nincs rá szükség és társai” elhatározásokhoz. Úgy érzem, amíg rászánja magát az ember, odáig nehéz, utána meg jó érzés, hogy meg tudta lépni.
    Nekem pont pár napja kicsiben ez úgy nézett ki, hogy tönkrement a monitorom. Hirtelen elkapott a hév, hogy na veszek valami nagyobb, IPS paneleset, hadd szóljon (ami tönkrement az egy 17″-os). Aztán rájöttem, hogy HD tartalomra ott a TV, minek monitor 60-70 ezerért, mikor szinte csak olvasok rajta. Nehéz volt lebeszélnem magam a vásárlásról, végül elvittem egy szerelőhöz, kicserélte azt amire tippeltem (kiszáradt és elpukkant kondi) és olcsón megoldottam. Utána már jó érzés volt.

    Viszont autót egyelőre olcsóbbra cserélni nem tudok, pedig semmilyen nem indokolt a jelenlegi megléte és teljesítménye. Viszont nekem élmény és hobbi a vezetés, néha határok próbálgatása és úgy érzem, így lemondanék egy hobbiról.

  • tip
    ha a beosztottaidnak céges autót és céges benzint adnál külföldi nyaraláshoz (beleférne? Hiszen csak 15%-át keresik a te bérednek; az ÁFÁ-t és hasonlókat meg az adófizetők csapnák hozzá), akkor talán ők is meggondolnák, hogy költsenek-e drága repülőjegyre 🙂
  • Garbo

    Szerintem senki nem tehet megjegyzést a hobbid ellen, ha tudod finanszírozni, és a Miklós által javasolt megtakarítások is rendben vannak.


    Tekintettel arra, hogy házasságok válságba jutásának egyik fontos oka az, hogy a felek nem egyeznek a pénzügyek terén, a Kiszámoló Társkereső Iroda hozná össze valószínűleg a legtartósabb frigyeket széles e határban 🙂

  • szocske
    céges autóval és céges benzinnel menni nyaralni, annak ellenére, hogy gyakori és bevett szokás, még adócsalás, amivel a polgártársakat lopod meg.
    Ezzel a mentalitással lehet, hogy a beosztott is lopta a pénzt a rep.jegyre.

    Ha saját zsebből fizetnéd az autót és a benzint, akkor lehet te is repülővel mennél.
    Tavaly pl. Görögországba 2 főre a rep. jegy a bérautó és abba a benzin árából nem jött volna ki az oda-vissza út saját autóval, ha az üzemanyagot és az autópályadíjakat számítom.
    És akkor még az autóm amortizációját többezer km-es úton nem is számoltam.
    Sem azt, hogy az életemből elment volna kb. 20 óra pluszba vezetéssel.
    Ráadásul a rep.jegyet hitelkártya pontokból vettem, így még olcsóbb volt.

  • Dani

    Akkor is nehéz dolog elcseszni 600 ezret egy hónapban. A feleségem és én együtt nagyjából 550-et keresünk (+kafetéria), és nagyjából 200-220-at költünk el. Nem érezzük úgy, hogy nagyon megfosztanánk magunkat az élményektől. Lakáshitelünk és kocsink nincs, nem dohányzunk, mondjuk ezek segítenek.

    “nem a kőb…i sört iszod, hanem mondjuk egy jobb búzát,”
    ez csak akkor jelent nagy difit, ha vedeled a sört, az meg nem jó hobbi

    “elmész havi 1-2x étterembe”
    el szoktunk

    “veszel egy jobb TV-t”
    vettünk kettőt is, persze nem másfél, hanem csak 1 métereset :v

    “amikor edzeni mész akkor nem otthon nyomod a fekvőtámaszt, hanem egy jobb terembe veszel bérletet”
    hobbiterembe csak hobbigyúrósok járnak, igazi terem meg olcsó

    “Azért el lehet ezt a pénzt költeni, és észre sem veszed.”
    Azt az embert azért sajnálom, aki ennyit költ, és észre sem veszi 😀

  • L70
    Ami nagyon szembeötlő, hogy csak kb 40-50 ezret képesek engedni a megszokottból, tovább nem bírnak faragni. Tehát kevesebb, mint 10% a megszokott fogyasztásból még nem fáj.

    3 fős családként a felét költjük az ő eddigi életmódjuknak, és tavaly 26 napot nyaraltunk, ebből egy hét tényleg luxus volt. Komolyan durván nyomták a költekezést.

    Szemléletváltás nélkül az egész egy hosszú fájdalom lesz. Egyszerűen át kell állni egy jóval szerényebb életmódra, visszavenni a túlzott vágyakból, és nem majmolni a környezet konzumálását. Fel kell egy kicsit nőni, megtanulni, hogy nem költjük, ami nem a miénk. Nekik az átlag 2x-ét dobta a gép, nem élhetnek felette, és kész. Plusz még tanulópénzként egy ideig kamatostul kell kifizetni a pazarlást. Szerintem ha megcsinálják max 3-4 év alatt, akkor talán tanulnak majd belőle, és nem koldusként érkeznek meg az öregkoruk kapujába.