Gazdagnak látszani mindenáron

2017-10-22
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

Csongor írt egy cikket, amit elküldött levélben. Mivel több okulásra való dolog is van benne, ezért teszem közzé. Emberek, akik azt gondolták, hogy a manna örökké hullani fog rájuk, holnap is minden ugyanúgy lesz, mint ma. Legjobb barátnak kölcsönadott 15 millió forint, tücskök és hangyák esete.

Következzen Csongor levele:

"Újgazdag, sikeres ember vagyok, megérdemlem a jólétet, erőmön felül is költekezhetek, mert az „univerzum ereje” velem van"- gondolják sokan, aztán pár év elteltével nem értik, hova tűnt a gazdagságuk, miért nem bírják fizetni a banki hiteleket, miért roskadnak össze a súlyos adósságok terhe alatt.

A gazdagnak látszani akarás egy igazi iskolapéldáját szeretném megosztani a kiszámoló olvasóival, hogy ezzel is segítsek rámutatni az ilyen élet buktatóira, továbbá az itteni írásokban is gyakorta olvasható kölcsönadás veszélyeire is felhívjam a figyelmet.

A kiszámoló szerkesztője gyakorta ír a gazdagnak lenni, vagy gazdagnak látszani témáról, és saját tapasztalatból jómagam is csak megerősíteni tudom azt, hogy az emberek többsége mindent megtesz azért, hogy fenntartsa azt az irigylésreméltó, polgárpukkasztó életmódot, amit a valóságban nem engedhet meg magának.

Az általánosítások, és közhelynek számító frázisok helyett azonban megosztanám az olvasókkal saját személyes élményemet egy olyan emberrel, akivel együtt nőttem fel, akivel igazi jó cimborák voltunk, több évtizedes barátság állt mögöttünk addig a pillanatig, amíg az illető jelentős anyagi veszteséget nem okozott számomra.

A történet főszereplője a húszas évei második felében csatlakozott egy network marketing vállalkozáshoz, ahol elég komoly sikereket ért el, ám annak ellenére, hogy menedzser, és marketing könyveken nevelkedett, nem tudta normális keretek közé szorítani kiadásait, a megkeresett pénzt szinte hogy teljes egészében felélte, a gazdagság érzését kölcsönző tárgyakkal, luxus kiegészítőkkel, utazásokkal jutalmazta magát abban bízván, hogy ettől csak sokkal jobbat és többet tartogat számára az élet.

Habár saját bevallása szerint az éves jövedelme 20-30 millió Ft-t tett ki, nem törekedett az ésszerű megtakarításra, lízingre vásárolt 20 milliós gépjárművet, amely végül 30 millióba került neki a kamatokkal, és egyéb járulékos költségekkel együtt, egy-egy kirándulás alkalmával 2-3 millió Ft-t elköltött, s engem, aki szintén akkoriban bontogattam szárnyaimat, megvetett az övéhez képest szinthogy értéktelen gépjárművem, és a „fapados” nyaralásaim miatt.

Nem telt el sok idő, és annak ellenére, hogy az illető állítólag 150 millió Ft-t keresett néhány év leforgása alatt, elkezdett tőlem kisebb összegeket kölcsönkérni, amiket rendre vissza is adott. S itt emelném ki, hogy egy józan gondolkodású emberben már kérdéseket vetett volna fel a másik ideiglenes pénzügyi nehézsége. A történet azonban nagyobb összegekkel folytatódott, 2010-2012 között kb 2 milliós adósságot halmozott fel nálam a legjobb barátnak számító, ideiglenes anyagi gondokkal küszködő, szebb napokat is megélt sikerember.

Mondhatnák sokan, hogy ez bárkiben felkapcsolná a vészjelzőt, de hadd jegyezzem meg, hogy ha közeli kapcsolat van két személy között, akkor hajlamos az ember egy rózsaszín ködön keresztül szemlélni a helyzetet. Ezt követően adódott egy olyan helyzet az életemben, hogy „legjobb barátomra” bíztam 15 millió Ft-t megőrzésre. És tudom, mihelyst, olvassa e sorokat a kedves olvasó, már ki is csúszik a száján, hogy micsoda idióta az az ember, aki minden biztosíték nélkül egy lecsúszott sikeremberre bíz egy ilyen összeget. Nos, kedves olvasó, jól gondolja, majdnem 10 millió Ft-nak igen hamar lába kelt...

Mondanom sem kell, hogy kettétörte a barátságot ez az eset, annyi szerencse azonban volt a szerencsétlenségben, hogy még íziben aláírt a delikvens egy kölcsönadási szerződést a teljes összegről, beleszámolva a korábbi adósságot is. A szerződésben foglaltak szerint másfél év alatt meg kellett volna adnia a teljes összeget, ennek ellenére ennek harmadát sem tudta teljesíteni. Megtépázott barátságunk helyreállítására is kísérletet tettünk a nyögvenyelős visszafizetések közepette, ám ezen próbálkozások hamar vakvágányra futottak.

És egy korábbi kiszámolós cikkben olvastam, hogy ne akarjuk megtudni, mennyire gonoszak bírnak lenni az emberek, ha nem tudják, vagy nem akarják visszaadni a pénzünket. Mennyire igaz ez az állítás, és mennyire fájdalmas ezt a saját bőrömön megtapasztalni. Az az ember, akivel több évtizedes barátság kötött össze, jelen pillanatban esküdt ellenségének kiáltott ki, nem riad vissza a fenyegetőzéstől, és egyéb aljas technikáktól sem, hogy újabb halasztásokat nyerjen. Jelen pillanatban masfél év telt el a szerződésben rögzített terminus óta, az adósságból azonban még mindig hátra van kb 6 millió Ft.

Az eltelt időszakot a folyamatos ígérgetések, számos be nem tartott ütemezési terv fémjelezte, s mivel az aktuális törvények szerint (a kölcsönadási szerződés nem Magyarországon köttetett) 2018 nyarán érvényét vesztette volna a jogos követelésem, ha nem terelem hivatalos útra az ügyet, végrehajtási eljárást kezdeményeztem hivatalos úton az illető ellen, s csak centikre volt attól, hogy elárverezzék időközben kiöregedett, és elértéktelenedett személyautóját. Az adós félnek az eljárás során további 600.000 Ft végrehajtási költsége keletkezett, s most egy újabb, általa meghatározott ütemterv szerint haladunk tovább, immár hatósági felügyelet mellett.

A hihetetlen az egészben az, hogy a történet főszereplője az adósságcsapda legmélyebb pontján sem volt képes megválni luxus autójától, és a legutóbbi végrehajtási eljárás is arról szólt, hogy csak a gépjárművét megtarthassa, hogy még mindig fenntarthassa a talán sosem volt gazdagság látszatát. Mert igaza van a blog szerzőjének abban is, hogy egy 3 milliót érő korosabb luxus autóra még mindig más szemmel néznek, mint egy újabb Opelre (mint amivel én járok).

Mindezek mellett azonban kijelenthetem, az ésszerű pénzkezelésnek köszönhetően még a fentebb leírt helyzet sem okozott nagy nehézségeket nekem, és a családomnak, továbbra is megfontoltan bánunk a pénzzel (ezt az esetet leszámítva), ügyelünk arra, hogy jelentős megtakarításokat eszközöljünk, ingatlanokat vásároltunk, igyekszünk biztosítani jövőnket anyagilag, s habár magas árat fizetve, de a jövőben nem engedni, hogy érzelmeink befolyásolják pénzügyi döntéseinket.

Csak megerősíteni tudom, hogy magas biztonságérzetet ad, ha nem csupán egyik napról a másikra élhetünk, mint sokan, akik méregdrága autókat vezetnek, medencés villában élnek, és 3 milliót költenek egy luxus nyaralásra, mindeközben ha megszűnne a bevételi forrásuk akkor még negyed évig sem tudnák finanszírozni jelenlegi életüket.
Ha kíváncsiak az olvasók a cikk írójának pénzügyi gondolkozására, hogyan kezelem a kiadásokat, milyen elvek mentén élem mindennapjaimat, szívesen megosztom a blog látogatóival ezt is egy következő cikkben – ha van rá igény..
Üdvözlettel
Csongor, Erdélyből

 

Hozzászólások:

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram