Gyerekvállalás és a nyugdíj
Hatalmas vitát váltott ki egy javaslat, miszerint a nyugdíjak megállapításánál vegyék figyelembe a felnevelt gyerekek számát és végzettségét is. Attól függően, hogy valaki nevel-e vagy sem gyerekeket, hívja az ötletet jutalmazásnak vagy büntetésnek.
A javaslat egy igen egyszerű és nehezen vitatható tételre épül: a jelenlegi nyugdíjrendszer egyedül és kizárólag a befizetett járulékok nagyságát és a szolgálati időt veszi figyelembe, azt az anyagi és egyéb erőfeszítést, hogy valaki hozzájárul-e ahhoz, hogy legyen a jövőben is olyan, aki megtermeli a majdani nyugdíjasok nyugdíját, teljesen figyelmen kívül hagyja.
Magyar adatok alapján egy kétgyermekes család a gyereknevelés 22 éve alatt a teljes jövedelmének a felét a gyerekekre fordítja. Feltételezve a két 153 ezer forintos havi nettó átlagbért, ez több, mint 40 millió forint a két gyerek esetében 22 év alatt.
Egyébként ez egybevág a hasonló nyugati felmérésekkel, ott összegszerűen nagyobb összeg jön ki, de arányaiban hasonló a végösszeg. Az Egyesült Államokban egy gyerek 18 éves koráig 241 ezer dollárba kerül (egyetemi tanulmányok előtt!!!), Angliában egy gyerek 21 éves koráig közel 90 millió forintjába kerül a szülőknek.
Ausztráliában két gyerek felnevelése egy átlagos családnak 812 ezer dollárba került 2012-ben, ez 176 millió forintnak felel meg.
A másik legalább ennyire nem lehanyagolható tétel a gyerekek nevelésére fordított idő. Akinek van, az tudja, hogy a gyerekek felérnek minimum egy másodállással, ahol ráadásul még hétvége és szabadság sincs.
Eléggé igazságtalan módon nem számszerűsítve a második tételt, csak az anyagi ráfordítást figyelembe véve: ha abból a gyerekekre költött havi 153 ezer forintból levonva a családi pótlékot és a családi adókedvezményt a maradékot valaki félreteszi 22 éven át infláció feletti 3% kamatra, majd az összegyűlt összeget 50 éves korától a nyugdíjáig kamatoztatja, akkor nem kevesebb, mint 62 millió forintja lenne mai értéken. (Ebből már levontunk mindenféle családi adókedvezményt és pótlékot.)
Ha ezt az összeget 20 év alatt akarná valaki felhasználni úgy, hogy a végére ne maradjon egy fillér se, akkor havi 343 ezer forinttal tudná kiegészíteni a nyugdíját. (A kamat szintén 3% az infláció felett. Azért ennyi, mert ennyit fizet a prémium állampapír: infláció plusz 3%-ot.)
Vagyis ha valaki nem nevel gyereket, ellenben azt a pénzt, amit más erre fordít, félretenné, máris 343 ezerrel több nyugdíjat kapna a saját megtakarításaiból mai értéken. Ha abban az időben, amíg a gyerekesek a bölcsibe-oviba-iskolába rohangálnak a gyerekekért és otthon gyerekre vigyáznak, fürdetnek és együtt tanulnak, ő másodállást vállalna, vagy a vállalkozását fejlesztené, mindjárt ennek az összegnek a duplájáról beszélnénk.
Ezek után még a javaslat összegei a nyugdíjak korrekciójára csak a vicc kategóriájába tartoznak, mégis rengeteg embernél kiverték a biztosítékot.
Noha a tervezet nagyon hosszú kifutási időt ad (eleve nem vonatkozna a 35 év felettiekre), a negatívan érintettek több kifogást megfogalmaznak az ötlettel kapcsolatban. Mi van akkor, ha valakinek nem lehet gyereke? Mi van akkor, ha valakinek nem úgy jött össze a párválasztás? Ha nem merte felvállalni a gyerekeket?
Ha valaki akart gyereket vállalni, de orvosi okai voltak, hogy nem lehetett, az könnyen szerezhet igazolást erről, hogy még lombikprogramban is részt vett, de nem sikerült. Valami ilyesmit lehetne alkalmazni, hogy az önhibájukon kívül gyerekteleneket ne érje negatív megkülönböztetés.
A többi kategória (szakítottunk, nem találtam senkit, inkább utazgattunk, nem akart elvenni feleségül, úgy meg nem szülök, albérletbe nem szülök és a többi kifogás) pedig a “nőjünk már fel végre, felelősök vagyunk a saját tetteinkért” kategória.
“Lehettem volna igazgató is, de nem akartam felelősséget vállalni. Ő most miért kap több nyugdíjat?” “Lehettem volna sikeres ember, de nem akartam elköltözni a szülőfalumból.” “Továbbtanulhattam volna, de fiatalon rossz társaságba keveredtem, utána meg már nem volt kedvem.”
Még egyszer: ez nem büntetés lenne a gyerektelenek ellen, hanem a gyereknevelés, a jövő adó- és járulékfizetőinek a felnevelésének anyagi kiadásainak részbeni elismerése. Az, hogy valaki áldozatot vállal azért, hogy legyen gyereke, aki végül nem őt fogja eltartani, hanem adófizetőként mindenki mást a társadalomban.
A gyerektelenség, a családalapítás kikerülése nem magyar specifikum, minden jóléti államban komoly probléma, aminek legfőbb oka pont a modern nyugdíjrendszer.
Akár még 90 éve is az idősek a saját gyerekeik eltartásában bízhattak egyedül, ezért szó szerint létkérdés volt a gyerekszülés. Akár betegség, akár ellátás tekintetében csak a családra lehetett támaszkodni. (Egy cikk a magyar nyugdíjrendszer kialakulásáról: A nyugdíjrendszer múltja és jövője A nyugdíj egy nyolcvanöt éves találmány.)
Ez szűnt meg, amikor az állam lépett a generációk helyébe. Innentől kezdve a szociális ellátás elszakadt a családi kötelékektől, már nem függött az egyén attól, hogy lesz-e, aki eltartsa.
Ekkor a gyerek már csak nyűg lett, aki nagyon sokba kerül az egyénnek, aki nemhogy pénzt nem termel, de egyenesen tízmilliókba kerül évtizedeken át. Most továbbra is az egyéné maradt a gyereknevelés minden anyagi és egyéb terhe, miközben a haszna az adófizetésen és járulékokon keresztül a társadalomhoz került.
Ennek a következménye, hogy a jóléti társadalmakban katasztrofális a gyerekszületés aránya. A magyar nők 1,3 gyereket szülnek, miközben 2,1-et kellene csak ahhoz, hogy legalább a mai helyzet konzerválódhasson. De ugyanez a gond Japántól Németországig.
A rendszer már most fenntarthatatlan, a gyerekek hiánya miatt pedig halálra van itélve. Nézd meg a japán társadalmat: elképesztő méretű az idősek aránya (24,8% a 65 év felettiek aránya), senki nem szül gyereket (1,4 gyerek/nő), az államadósság az elöregedő társadalom miatt 220% feletti és rohamosan nő.
Ez várható itt is, csak pár év késéssel.
Közben a politikusok azzal nyugtatnak minket, hogy 2030-ig nem lesz gond a nyugdíjrendszerrel. Vagyis még 16 évig. Aki most 65 éves, még az is él átlagban 16 évet. Rólad nem is beszélve. 2050-ben a várható átlagnyugdíj a mai értéken 40 ezer forint lesz, ha addig valami nagy változás nem történik.
(Ha tudni akarod, felkészültél-e a nyugdíjra, itt egy másik cikk kalkulátorral: Így legyél készen a nyugdíjra.)
Ezért gondolom úgy, hogy ez egy igenis korrekt és támogatandó felvetés. A tökéletes megoldás az állami gondoskodás teljes visszaszorulása lenne, de addig is támogatni kell minden olyan tervet, ami a népességfogyás és a demográfiai csőd megállítását segíti elő. Bár megjegyzem a konkrét javaslat esetében, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha lehetővé tennénk a gyerekeknek, hogy a jövedelemadójuk felét felajánlhassák a szüleiknek. Aki sok gyereket nevelt és azok sokat keresnek, azoknak gazdag nyugdíjuk lenne, akik nem neveltek gyereket, azok kénytelenek lennének a saját megtakarításaikból kipótolni a nyugdíjat.
Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, kövess a Facebookon:facebook.com/kiszamolo
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ez csak ürügy. Ha az értékteremtő gyerek számít, akkor minek tenyerel bele az állam? Jó hogy nem a gatyámban akarnak turkálni. Elrendezik a családtagok egymás között egymás támogatását, ahogyan eddig is. A csökkentett szolgáltatásért cserébe természetesen kérem a járulék/adó csökkentését is.
Úgy érzem komment áradat lesz pro és kontra….
“…sokkal egyszerűbb lenne, ha lehetővé tennénk a gyerekeknek, hogy a jövedelemadójuk felét felajánlhassák a szüleiknek.”
Ez a lényeg. Ezt kéne.
…vagy nem a felét, hanem mondjuk ugyanúgy nyilatkozhasson az ember mint az adó 1+1%-áról, hogy az X% kinek menjen.
Mert pl. az is előfordul, hogy nem az neveli fel az embert, aki megszülte. Vagy valaki nincs pl. rászorulva, annak ellenére, hogy mondjuk akár 4+ gyereket nevel.
Szerintem teljesen mindegy, hogy van-e szándékában gyereket nevelni annak, aki nem teszi. Csak az számít, hogy nevel-e gyereket vagy sem. Ha nem nevel ugyanaz áll őrá is, mint amit arról írtál, aki nem is akar gyereket.
A másik, amit hozzátennék, hogy az Eurostat vonatkozó adatai elérhetők a google public data-n. Kedvetek szerint ki lehet választani az országokat és kirajzolja a grafikont, ahol össze lehet hasonlítani az adatokat.
Itt link:
http://www.google.com/publicdata/explore?ds=mo4pjipima872_&hl=en_US&dl=en_US#!ctype=l&strail=false&bcs=d&nselm=h&met_y=fertility&scale_y=lin&ind_y=false&rdim=country_group&idim=country_group:non-eu&ifdim=country_group&tstart=641944800000&tend=1304632800000&hl=en_US&dl=en_US&ind=fals
Alapvetően nem rossz elgondolás, de egy dolgot kíváncsi vagyok, hogy hogyan vesz figyelembe: ha valakinek van 2-3-sok gyermeke de egyiket sem nevelte mert továbbállt… Sajnos sok ismerősöm van, aki már a kezdetektől egyedül neveli a gyermekét/gyermekeit, mert a másik fél elhagyta a családját (férfiak, nők vegyesen, szándékosan nem akarok sztereotipizálni) na ott aki elhagyja a családot, annak is beszámít mint “gyermeknevelés”? Mert a gyermektartásdíj fizetése (már ha fizet) nem egyenértékű a gyermekneveléssel, főleg ha mondjuk a láthatási kötelezettségének sem tesz eleget például…
Ezzel megint csak annyi a probléma, hogy addig lesz még pár válság, egy két államcsőd, néhány Orbán Viktor és a végén mikor oda jutunk, hogy az lesz a válasz: “Sajnáljuk, de nem tudjuk figyelembe venni a fáradozásait, sajnos ez a pénz is elúszott.”. Ellenben a jövedelemadó felajánlás egy szimpatikus ötlet lenne.
35 éven túl, 3 gyereket nevelve egyetértek a cikkel.
Egy kiegészítés: ha valaki úgy neveli a gyerekét, hogy az még 30 évesen is otthon lakik, akkor az továbbra is eltarthatja a gyerekét. A szülőkről való természetbeni gondoskodást nem tenném kötelezővé, de a pénzügyit igen. Látom, hogy az anyám mennyit küzd az Alzheimer kóros, félsüket 88 éves nagymamámmal, akinek kezdődő Parkinson kórja is van a makacssága mellett. De egyébként jobb a vérképe, mint bárki másnak a családban.
Egyébként eddig még nem olvastam arról, hogy mi a helyzet azoknál a pároknál, ahol az egyik fél idősebb, mint 35 év. Ld. 40-es pasi összeáll a 20-as pipivel, aki csak addig kell, amíg friss és ropogós a szórakozáshoz, 33-34 évesen meg lecseréli egy másik fiatalabbra. Gyereke meg már van attól a nőtől, akivel 18 évesen összehozták.
Apró szépséghiba, hogy a társadalom nagy része a hónap végig nem tud gondolkozni. Aki igen, az sem jellemző, hogy a nyugdíjaskorra tegyen félre.
Aki meg mégis gondol ezekre (itt a blogon sokan vagyunk ezzel így) az sem valószínű, hogy emiatt több gyereket vállaljon.
Ki az, aki emiatt fog 30 évesen (még egy) gyereket csinálni? Csak azért, hogy 35-40 év múlva több nyugdíja legyen?
Az azonnali jutalom (családi adókedvezmény) nem ér el semmit. Akkor milyen hatása lesz egy ilyen távoli jövőbe vesző nyugdíj-kiegészítéses dolognak?
Arról már nem is beszélve, hogy aki tervez előre 30-40 évvel az pontosan tudja, hogy nem lesz miből kifizetni a nyugdíjakat. Így az ő megemelt nyugdíja is a béka segge alatt lesz. No és persze ekkora idősíkon még az egész nyugdíjrendszert többször teljesen meg fogják változtatni.
Folytatva az előzőt: Egy nő a tanulás helyett így kénytelen lenne arra koncentrálni, hogy minél előbb gyereket szüljön, aztán hogy 3 gyerek mellett lesz ereje tanulni, akkor tegye, de a fiatal szülei nem tudnak majd neki gyereknevelésben segíteni az tuti, mert még ők is dolgozni fognak. gy a nők maradnak szülőgépek, vagy gyerek nélkül a legvadabb karrierépítő törtetőkké válnak, hogy félre tudják tenni azt a pénzt, ami nyugdíj-kiegészítésnek kell. Vagy szüljön valaki diploma megszerzése után, de akkor meg el sem indul a munkaerőpiacon, és később már esélye sem lesz munkát találni. Ugyan hátrányos megkülönböztetés, ha megkérdik, hogy akar-e gyereket, de jó pár interjún voltam ahhoz, hogy tudjam, aki gyereket akar, az nem kell. Akkor már állami oldalról nem is érdemes a nők oktatását finanszírozni, hisz 3 gyerekkel 6-9 év otthonlét után már nem is tudna igazán beilleszkedni.
Az egész mögött az állhat, hogy a kormány úgy kívánt megint adni valamit, hogy az anyagilag ne őket – ne a mostani költségvetést – terhelje, hanem a jövő nemzedékét.
Kvázi ígéretet tettek volna arra, hogy majd a jövő kormányai teljesítik ezt a megemelt nyugdíjat!
Szerencsére a kormány látja, hogy alapvetően a népnek nem jött be az ötlet, így mivel csak népszerűségnövelés céljából dobták be, már le is került a napirendről!
Ha kicsit is a magasztos cél (gyerekvállalás) lebegett volna a szemük előtt, akkor olyan intézkedéseket kellett volna hozniuk, melyek most járnak állami többletkiadással.
A gyerekvállalásra gyakorolt hatást úgy gondolom ezzel 0-ra redukálhatjuk.
Ha azt nézzük, hogy a sok gyereket nevelő embereket szeretnénk jutalmazni majd nyugdíjas korukba elvileg megállja a helyét. Ez viszont nemhogy segít a jövőbeli költségvetési helyzeten, hanem egyenesen ront!
Jaj de vártam, hogy ide is átkerüljön ez a post. Csinálok popcorn-t, és várom a vitát a kommentek között 🙂
Korrekt! Magam is így gondolom.
Háááááááááát…
1.) A “nem talált párt” egyáltalán nem olyan hülye kifogás, nem egy ismerősöm van, aki kitartóan próbálkozik, de konkrétan nem kell senkinek. Nem az van, hogy “ez túl magas, ez túl alacsony, ez túl szegény, ez túl gazdag”. Nem kell senkinek, randiig sem jut el.
2.) Igazolást szerezni a meddőségről pénzkérdés, ne legyünk már naivak.
3.) Vannak emberek, akiket járathatnál iskolába életük végéig, akkor sem lenne belőlük sem ügyvéd sem orvos, sem igazgató, de még szellemi munkát végző alkalmazott sem, mert egyszerűen oly buták szegények, hogy max. gyári munkás vagy BKV ellenőr lehet belőlük (itt kérek elnézést a gyári munkásoktól és BKV ellenőröktől – a lényeg egyiket sem díjazzák havi 150e Ft-tal.
Arról a javaslatról mit gondolsz, amit a napokban a Kossuth Rádió Ütköző c. műsorban hallottam, hogy a gyerekvállalás ösztönzésére a fentiek helyett inkább meg kellene engedni a gyerekeseknek, hogy kilépjenek a nyugdíjrendszerből? Nem kellene járulékot fizetniük, ellenben így nyugdíjat sem kapnának az államtól.
Még egy meggondolandó dolog: csak a fiúk lesznek így értékesek, mert a lányok úgyis csak gyereket fognak szülni, és a fiúkat fogják taníttatni a szülők, hogy jobb jövedelmük legyen, ami alapján a nyugdíjuk összege nőni fog.
4.) Még ha halálra taníttatja is mindenki a gyerekét, és mindenkiből ügyvéd lesz és igazgató és marketingmanager, akkor sincs annyi ügyvédi, igazgatói és marketinges állás, így lesznek ügyvédi, igazgatói mittoménmilyen végzettséggel biztonsági őrök vagy BKV-ellenőrök amúgy hóttértelmes emberek – a lényeg, nem 150e Ft-ot fognak keresni, tehát jogosan kérdik, mire gyártsanak gyereket…
Egyelőre ezek jutottak eszembe, de van még jópár ellenérvem… Ha azok is eszembe jutnak, jelentkezem 🙂
Szerintem három hibás feltételezés van a kerekasztal (én “diplomás megélhetési szaporodók”-nak hívom őket, mert általában a közjavak saját irányba való eltérítése áll a gondolatviláguk középpontjában) felvetésében.
1. “Most továbbra is az egyéné maradt a gyereknevelés minden anyagi és egyéb terhe” – Ez nem teljesen így van, most lehet lekicsinyelni ennek mértékét, de akinek ezt ki kell termelnie és esetleg e miatt nem tud gyermeket vállalni, az lehet nem így látja.
2. “…miközben a haszna az adófizetésen és járulékokon keresztül a társadalomhoz került.” – A gyerek nyilván az utcáról véletlenszerűen összefogdosott öregeket fog ápolni, befogadni a lakásába, kölcsönadni neki, eltemetni. (Állítom, hogy egy gyerek jobb “befektetés” tud lenni, mint bármilyen állampapír.)
3. “..aki megtermeli a majdani nyugdíjasok nyugdíját…” – Sajnos a dolgozók nagy része is negatív befizető.
Én három pillérre tenném a nyugdíjrendszert:
1. lenne egy minimális kis állami pénz
2. a gyermekek befizetése
3. öngondoskodás.
Mindenkitől vonnák a nyugdíjjárulékot, és amikor az illető szülei elérik a nyugdíjkorhatárt, akkor az ő befizetését az ő szülei kapnák meg.
Azok, akiknek a szülei még nem nyugdíjasok v. már nem élnek, azoké menne a közösbe, ebből fizethetnék az első pillért.
És lenne az öngondoskodás, amit mindenki maga szedne össze. Itt gyakorlatilag lehet választani, hogy gyerekeket nevelek, és majd ők dobják nekem össze a nyugdíjat, vagy nem nevelek, és akkor van módom félretenni.
Érdekes számok, de akkor számoljunk tovább! Főleg, mivel az elképzelés szerint a 2 gyerekeseknek nem változna a nyugdíja, tehát a 62 millió forintos “veszteségük” megmaradna nyugdíjas korukra.
Mi van akkor, ha valaki csak 1 gyereket vállal? Ez esetben az elképzelés 26%-kal csökkenteké az ő nyugdíjukat. Ha a 2014-es férfi és női átlagnyugdíjakkal számolunk 20 évre, ez mintegy 15 millió forintos veszteséget jelentene nekik. Ugyanakkor az ő megtakarításuk 65 éves korukra 47 millió körül lenne, ha nem vállalták volna azt az egy gyereket se. Azaz az “új rendszerben” összességében megmaradna a 62 milliós hátrányuk a gyermektelenekkel szemben.
folyt. köv.
Lássuk a 3 gyermekeseket, de előbb nézzük meg, hogy járnak ők ma! Az ő veszteségük a családi pótlék és az adó és járulékkedvezmény levonása után csupán 36 ezer forint havonta a gyermektelenekhez képest. Ha ezt félretennék öreg korukra, körülbelül 21 milliós megtakarításuk lenne. Azaz a jelenlegi rendszerben is már 40 millióval jobban járnak. És hogy alakulna a nyugdíjuk az új szerint? 15%-ot nőne. Ha ezt végigszámoljuk 20 évre, akkor 8 és fél milliót kapunk. Azaz csupán ötödével jelentene több pénzt nekik a mostani állapothoz képest.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy ők vannak a legkevesebben, 220 családban van legalább 3 gyermek, míg egygyermekes családból 968 ezer, kétgyermekesből 590 ezer és gyermektelenből pedig 935 ezer van.
Maximálisan egyetértek… rég volt ilyen poszt itt, amikor 100%-ban.
De mindjárt jönnek a szinglihordák, az öntudatos emancipuncik 🙂
Na eszembe jutott még egy: Az ember ugyanúgy az ökoszisztéma része, mint a szarvasok, vaddisznók stb. Namármost én úgy tudom, hogy ha egy faj túlszaporodik, és több lesz az eszkimó, mint a fóka, magyarul nem lesz elég élelem, akkor bizony elkezdenek éhen dögleni, és a természet erre úgy reagál, hogy kevesebb kisgida, kismalac, kieszkimó születik, amíg újra be nem áll egy egyensúlyi helyzet. Namármost világunkban a élelem = munka, márpedig egyre kevesebb a munkahely, tehát újra jogosan felvetődik a kérdés, mire szüljünk?
A nyugdíjhoz pedig ez úgy kapcsolódik, hogy az ember éppen attól lett uralkodó faj, hogy képes a szolidarításra és egymás segítésére. Az őzek, vaddisznók stb, ha nincs elég kaja, simán hagyják éhen veszni társaikat. Tegyünk így mi is a gyermektelen öregekkel? Vissza a kőkorszakba?
Íme:
divany.hu/poronty/2014/07/13/gyerektelenseg/?cp=2#comments
Kedves Kiszámoló!
Remek összefoglaló, mélyen egyetértek és nagyon fontos, hogy írtál erről. Köszönet ezért. A trendet pedig még ráadásul meg is kellene fordítani, tehát itt is egy progresszív támogatásról (vagy inkább visszaforgatásról ) kellene gondoskodni, így a 3. gyerek már érje meg jobban mint 3×1 gyerek (mint jelenleg a családi adózás esetében is.)
ez mind nagyon szép és jó, de egyáltalán nem foglalkoznak azzal, akinek önhibáján kívül nincs gyereke, nem azért mert nem akart, vagy nem tett meg mindent, esetleg meghalt a gyermek…
Tehát ez megint egy olyan téma, amit a gyerekesek nyilván támogatnak a gyermektelenek meg ellenezni fognak. Nem fekete és fehér.
Sok szülő van, akinek jobb lenne, ha nem lenne gyereke, és sok gyermektelen van, aki bármire hajlandó lenne azért, hogy legyen.
Szóval ez mégiscsak büntetés. Mondjuk a vita akadémiai, mert úgysem lesz nyugdíj, szóval nagyjából mindegy milyen törvényeket hoznak, ha aztán nem fizetnek.
Nem hiszem, hogy valaki azért fog most nekiállni szülni, mert akkor majd lesz nyugdíja, aztán meg a gyereket püföli, hogy minél magasabb iskolai végzettsége legyen mert akkor neki magasabb lesz a nyugdíja…
Pont ennek kiküszöbölése lett volna a célja a magánnyugdíjptárnak, szóval no comment
Azért azt ne felejtsük el, hogy senki sem azért vállal gyereket, hogy legyen aki nyugdíjas éveiben eltartsa, hanem azért, mert egyszerűen anyagi helyzetét figyelmen kívül hagyva (tisztelet a kivételnek!) akarja, mert “jár neki”, meg “cuki”, meg egyébként is… És ezt ÖNKÉNT ÉS DALOLVA teszi? Miért kéne ezt jutalmazni? Ha x egységet kell felosztani majd a nyugdíjasok között, nem mindegy, hogy ezek a “büntető- vagy jutalompontok” milyen arányban viszik el a két réteget.
És hiába számolunk 153 e Ft-os átlagkeresettel, a ma legjellemzőbb az, hogy az egyik fél minimálbérért dolgozik, a másik meg örül, hogy ha 4 vagy 6 órára bejelentik.
Nettó 400 ezer Ft havi jövedelmű pár vagyunk, de mégsem vágunk bele, mert kilátástalan a jövő. Szülés után egy nőnek nagy eséllyel új munkahelyet kell keresni, és ott nem annyi lesz a kezdő fizetése, mint amennyit szülés előtt keresett…
Most először azt kell mondanom,Kiszámoló,nem értek veled egyet.Amit most ez a gittegylet (élükön Botos Katalinnal) kitalált,az gyakorlatilag a “kanadó” modern változata.Mi lesz a következő lépés,tiltsuk be a fogamzásgátlót,mint a szocialista Romániában?Ha ez egy annyira jó ötlet,akkor azon a hanyatló nyugaton miért nem alkalmazzák?
Ha van is helye a kivételezésnek,akkor annak max. pozitív irányban,bár úgy vélem,akkor sem az állam dolga eldönteni,hogy azért,mert a Janinak nem szültem gyereket,ezért akkor most nem ad annyi nyugdíjat,amennyi járulékot befizettem.Továbbá,ha már annyira az állam visszavonulását szorgalmazod,azzal együtt vonuljon ki a nyugdíjjárulék szedéséből is.
Ma Európában egyetlen ország,Franciaország az,ahol a természetes reprodukció elegendő (sőt,enyhe népességnövekedés is megfigyelhető),és nem a bevándorlók pótolják azt.Meg kellene nézni,miért?Jellemzően az erős
szociális rendszer,társadalmi háló,munkahelyi biztonság,amik ezt lehetővé teszik.Ma itthon ezek közül melyiket találod meg?Melyik itthoni munkahely kínálja manapság mindezeket?Melyiknél örülnek egy gyermekes anyukának?Ha visszanézzük,a Kádár-rendszerben a nyolcvanas évek elejéig a magyar társadalom is önfenntartó volt,pedig akkor nem borítottak le mindent ilyen kdnp-s maszlaggal.Aztán amikor érezhető volt a rendszer recsegése-ropogása,rögtön csökkenni kezdett a születésszám.Gyermeket nem törvénnyel kell teremteni,hanem megfelelő környezettel.Ezzel most megint a kivándorlóknak adnak egy újabb lökést,hiszen inkább fizetem oda a nyugdíjjárulékot,ahol nem vájkálnak a magánéletemben.
Apropó,Kiszámoló,neked hány gyermeked van meg eddig?
“ha lehetővé tennénk a gyerekeknek, hogy a jövedelemadójuk felét felajánlhassák a szüleiknek.”
persze mindenre lehet kivételt találni. mi van akkor, ha vki felneveli a gyerekét és annak felnőtt korában valamin összevesznek? ugrana a nyugdíj egy része?
persze vhogy ösztönözni kellene az embereket a gyerekvállalásra, de míg gyerek nélkül is alig élnek meg az emberek, gyerekkel meg…
Egyetértek, és szerintem is egyszerűbb lenne csak simán megszűntetni az öregségi nyugdíjat, semmi értelme még egy intézményt is fenntartani arra, hogy a gyerekeimtől beszedje a járulékot, nekem meg odaadja.
Jól öszefoglaltad, de én attól félek, hogy (hogy is fogalmazzam szépen, nem a “magyar” szaporodna, ha nem egy bizonyos réteg, aki a minnél több gyerek és az azok útán járó kedvezményekre útazik.
A gyermekneveleés nem csak idő és pénz, de öröm is, és amikor a gyermek már kereső, akkor ö tudja támogatni az idős szüleit. De ez csak elméletileg van így, manapság rengeted dolgozó fiatalt segitenek a nyugdijjas szülei.
A rossz útra tért már felnött gyrekek, mint bünöző, már miért kéne támogatást adni, mert ahogy írtad mindenki a maga sorsa kovácsa, így a szülő és gyermeke is.
Az a baj, hogy ez többé-kevésbé ismételten a német nyugdíjrendszert próbálja majmolni, amivel nincs semmi baj, csak hát ott kissé jobban ki van dolgozva. Németországban pontrendszer van, még mindig hárompilléres a modell, és az egész arra ösztönöz, hogy igen is fontos az öngondoskodás. Ja, és a legfontosabb: van egyéni számla.
apróság, de az angol példánál az elején forintot írsz, pedig szerintem fontra gondolsz 😉
@imre “Ha visszanézzük,a Kádár-rendszerben a nyolcvanas évek elejéig a magyar társadalom is önfenntartó volt”
Annyi külföldi hitel folyamatos beömlésével most is “önfenntartó” lenne. 🙂
Az a gond ezzel az gyerekvállalással, hogy a munka világa el van szakadva tőle. Úgy értem, hogy az emberek 45 de inkább 50+ évesen érnek oda általában, hogy jól keresnek, hogy pályájuk kvázi csúcsára érnek. Na most ez nagyon nincs párban azzal, hogy mikor kellene a sokkal több pénz egy ember életében. A sok pénz akkor kellene, amikor még maga az ember is fiatal ilyen 20-30 közötti és közben még van vagy 2 gyerek is. Nem akkor amikor már vélhetően kirepültek a fészekből és az ember kevésbé tud olyan dolgokat csinálni amihez pénz+nagyon jó kondíció kell (kinek mi). Mondjuk ez egy áthidalhatatlan problémának látszik, szóval ezért én is inkább majd karrierem “kimaxolása” utána 45 éves korom körül fogok megpróbálkozni egy jelentősen fiatalabb még legalább 2 gyerekre vállalkozó és alkalmas hölgyemény felkutatására.
“ez több, mint 40 millió forint a két gyerek esetében 22 év alatt.
Egyébként ez egybevág a hasonló nyugati felmérésekkel, ott összegszerűen nagyobb összeg jön ki, de arányaiban hasonló a végösszeg. Az Egyesült Államokban egy gyerek 18 éves koráig 241 ezer dollárba kerül, Angliában egy gyerek 21 éves koráig közel 90 millió forintjába kerül a szülőknek.”
Az elvvel egyetértek, a gyerekes szülőkre felnézek stb., de igen kíváncsi lennék, az ilyen kutatásoknál hol húzzák meg a “gyerekre költött pénz” – “nem a gyerekre költött pénz” határt a családi ktgvetés tételeire. Szerintem kb. lehetetlen. 🙂
Másik, hogy azt látom, hogy már az első gyerek után teljesen átalakul a család élete, felfogása, értékei, megnő a baráti kör, sokkal több ajándékot és szívességet kapnak (a családból is), mint előtte.
Ez persze pont nagyon jól van így, a gyerekszüléstől félőket szoktam vele biztatni. 🙂
@nunu Én 4 pillérben gondolkodnék:
1. Segély (ha nincs más, nem feltétlenül pénzbeli ellátásként)
2. Állami nyugdíj svéd modell szerint. Egyéni számlás modell, amelynek egyenlege adódik egyrészt az adott egyén járlékbefizetéseiből, másrészt a nevelt gyermekei járulébefizetései adott százalékának az ő saját elhatározásukon alapuló felajánlásaiból. A rendszerből kifizetett összes nyugdíj az adott évben befolyó járulékok összegét nem lépheti túl. Becsült érték az egyén utolsó nettó fizetésének 30-50% -a.
3. Gyerekek és egyéb családtagok támogatása.
4. Öngondoskodás
Középfokú iskolai végzettséghez kötik a jutalmazást, ami a mai világban már elégtermészetesnek kell lenni. Ebbe beletartozik az érettségi, de egy autószerelő, kőműves szakmunkás is.Ez így elég korrekt, mert nem csak az ügyvéd hasznos a társadalomban, hanem a szakember is. Sőt egy jó szakember igazán jól tud keresni és ez egyre inkább így lesz.
Amiről még gondolkodni kéne: Ha egy férfinak gyereke születik, a kollégák vállon veregetik és meghívják egy italra, ha egy nőnek, gyakorlatilag kiírja magát az elsőkörös munkaerőpiacról . Ezért az egyéni számlát házastárak közt korlátozottan örökölhetővé tenném a mostani özvegyi nyugdíj mintájára.
@imre “Ma Európában egyetlen ország, Franciaország az, ahol a természetes reprodukció elegendő (sőt, enyhe népességnövekedés is megfigyelhető), és nem a bevándorlók pótolják azt.”
Azt azért megnézném, hogy nem-e a már francia állampolgárságot szerzett (plusz a 2. és 3. generációs) bevándorlók húzzák fel az átlagot.
“A kapitalizmus a legjobb fogamzásgátló”
index.hu/tudomany/newdemo0929/
A cikk nagyon jó, a kormány javaslata kidolgozatlan, mint általában mindegyik (persze ha csak bedobták egy teadálutáni beszégetés témájának, akkor ok)…
34 éves vagyok, fehér, egyedül keresek (leszámítva a gyest, amit a feleségem kap / abból vesszük a pelenkát), és 3 hete született a harmadik gyermekünk..
Írországban éltünk néhány évet, első gyermekem születésekor hazajöttünk, mert úgy éreztük itt a helyünk. Míg nem volt gyermekem 36% adót vontak gyermek szám növekedéssel az adó mértéke jelentősen csökkent. De ha itt minden rosszra fordul majd visszamegyünk.
Anno én úgy tanultam, hogy demográfiailag is legalább 3 gyermeket kell vállalni, hogy adjunk valakit a nemzetnek, és ki ne haljunk (igen van még ilyen idióta -nem nácifasisztarasszistajobbikos- akinek még számít hogy megmaradunk vagy sem). Már ha a nemzet szót használhatom erre az emberállományra amit országunkba összefújt a szél.
A gyerekvállalásig el kellene jutni, azt premizálhatjuk 40 év múlva, de attól még nem lesznek jobbak a gyereknevelési kondíciók, pl bölcsőde fizetős, óvoda kevés, anyu fizetését meg 9 évre nélkülözni + gyerekszülés után rosszul fizetett állásba visszamenni összességében megéri a szülőknek? nem az lenne inkább az állam feladata, hogy egyetlen – akár büntetőnek, akár jutalmazónak nevezzük, késleltetett, és semmiképpen sem a gyereknevelést konkrétan segító – elem helyett a környezetet javítsa?
@judit mit lehet arra mondani, hogy próbálkozik, de nem talál párt? Ha szétnézek a környezetemben, a rusnyának, a kövérnek (ffi), a molettnek, a túl magasnak, a mélynövésűnek stb mindnek van párja..
Gondolom a lombikbébi programot végig kell csinálni ami többlépcsős, évekbe telhet, és az évek alatt folyamatosan van regisztrálva, így erről azért nehéz csak pénzért igazlást szerezni. Igen vannak alacsonyabb képességű emberek, ezért lehet egyszerűbb lenne a minimál bérhez viszonyítani a személyi járulékfizetést a nyugdíjasoknak. Persze akinek diplomás orvos gyermekei vannak, azok az alap befizetés feletti részt felajánlhatnák pluszként a szülőknek, vagy családon belül másnak stb..
@rita ha számodra kilátástalan a jövő, és gyermeket nem vállalsz, akkor lesz elég nyugdíjad, mert félre tudod tenni azt az összeget, amit gyermeknevelésre fordítanál. Biztos fiatal vagy, 10 éve mi is így gondolkodtunk és gyűjtöttünk, most látjuk, hogy későn érkeztek a gyerekek…
@Dorka járulékot vonni csak fizetésből lehet, segílykéből nem (remélem). Ennyiből jobb a családi adókedvezmény, mint a mindenféle segíly osztás. Talán a napnál kazánfűtő így nem lesz megélhetési gyermekgyártó kisiparos.
Egyébként mindent elmond, hogy azon a héten mikor kisfiam született (péntek) ő volt az első fehér, és vasárnap még egy fehér született. A héten összesen 9 szülés volt. (vidéki 16ezres város) Egyik tezsvír úgy nyilatkozott, hogy neki elég 1 gyerek, mer’ fáj a szülés, meg aztat fel is kell nevelni, és a “mai” világban azt nem eccerű.
@shiwnouk Nagyon egyszerű a képlet. El kell dönteni hogy pályacsúcsot akarnak felállítani, vagy örömet lelni a családban, és még életerősnek lenni mire gyermekeik felnőnek. Mennyi értelme van gürizni 45-50éves korig, aztán ha elég stresszt kapott az élettől, jó eséllyel gyermekeinek még a 18.-dik születésnapját sem éli meg? Mondjuk olyan huszonéves lányt nem lesz nehéz találni aki a kimaxolt 50es férfit keresi (meg lesz a hőn áhított anyagi “biztonság”). Legfeljebb az akkor már 30 éves lánynak a 60 éves “papa” nem fog kelleni, lecseréli másik maxos 50esre.
@judit
De ha nem talál párt, akkor a fizetésének az a része, ami gyerekekre menne, azt félre tudja tenni, így lesz miből élnie nyugdíjas korában. Legalábbis ez a logikája ennek a tervezetnek, nem az, hogy ki miről tehet, hanem arról, hogy mi mit jelent az anyagiak terén. Természetesen ez is ceteris paribus értendő, mert aki nem tud gyerektelenül sem félretenni, az gyereket sem tudna nevelni normálisan a semmiből.
Ezzel együtt én nem értek egyet a tervezettel, mert a gyerekvállalás is egy olyan döntés, ami sok örömmel és lemondással jár, ezt mindenkinek magának kell mérlegelnie, de én úgy gondolom a gyerekbe “befektetett” pénz nem anyagi szempontból sokszorosan megtérül, a nyugdíjrendszerrel meg amúgy sem lehet gyerekvállalásra motiválni senkit, mert annyi idősen még nem gondol bele senki.
többen felvetették, hogy OK a jutalmazás 3 gyerektől, de a büntetés 0-1-nél, az nem. Ez játék a számokkal. Mondhatjuk, hogy lecsökkentjük az alap nyugdíjat, és az jár a 0 gyerekeseknek, és 1 gyerektől már jutalom van. Tök mindegy. Amikor a ma 35 évesek 30 év múlva nyugdíjba mennek, úgysem a mai nyugdíjakról fogunk beszélni, hanem annak kb. a feléről (vagy kevesebbről).
Sokkal komplexebben kellene foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy megmaradó összeget hogy osszuk el a nyugdíjasok között. Az nem lesz jó, ha a mai képlet szerinti összegek felét kapja mindenki. A legalacsonyabb nyugdíjak nem lehetnek olyan mértékben megvágva, mint a magasabbak, mert az már tényleg a megélhetést veszélyeztetné. Így a magasabb járulék-befizetés feltehetőleg a mainál kevésbé fogja megemelni a nyugdíjat. És ebben a kérdéskörben valóban releváns szempont a felnevelt gyerekek száma is.
Nem értem Kiszámolónak mi a gondja: nyugdíj vagy az alacsony gyerekszám. Önmagában attól ugyanis nem lesz több gyerek, hogy a népet MOST azzal riogatod, 30-40 évvel később nem lesz nyugdíja, ha nem hozza a Botos-féle 3 átlagot. Mert ha ez így lenne akkor az elmúlt 20 évben pld. mindenki törekedett volna arra is, hogy bejelentve dolgozzon. 😉 Persze ha a Kisszámoló önmagában csak és kizárólag a kevés gyerek problémájával/súlyozásával akarja megoldani a kérdést – ajánlom MINDENKI figyelmébe az ’50es évek rendszerét: előbb kivetették a gyermektelenségi ADÓT, (asszem ’56ig volt érvényben) megszüntették és büntették az abortuszt és egyéb fogamzásgátlókat és mindemellett próbálták támogatni a többgyerekesek lakáshoz/szociális juttatásokhoz jutását stb. Így jött a gyerekdömping, ami után a bőséges nyugdíj már nem is lehetett kérdés – nem is kellett számolgatni. ;))