Hatalmas vitát váltott ki egy javaslat, miszerint a nyugdíjak megállapításánál vegyék figyelembe a felnevelt gyerekek számát és végzettségét is. Attól függően, hogy valaki nevel-e vagy sem gyerekeket, hívja az ötletet jutalmazásnak vagy büntetésnek.

A javaslat egy igen egyszerű és nehezen vitatható tételre épül: a jelenlegi nyugdíjrendszer egyedül és kizárólag a befizetett járulékok nagyságát és a szolgálati időt veszi figyelembe, azt az anyagi és egyéb erőfeszítést, hogy valaki hozzájárul-e ahhoz, hogy legyen a jövőben is olyan, aki megtermeli a majdani nyugdíjasok nyugdíját, teljesen figyelmen kívül hagyja.

Magyar adatok alapján egy kétgyermekes család a gyereknevelés 22 éve alatt a teljes jövedelmének a felét a gyerekekre fordítja. Feltételezve a két 153 ezer forintos havi nettó átlagbért, ez több, mint 40 millió forint a két gyerek esetében 22 év alatt.

Egyébként ez egybevág a hasonló nyugati felmérésekkel, ott összegszerűen nagyobb összeg jön ki, de arányaiban hasonló a végösszeg. Az Egyesült Államokban egy gyerek 18 éves koráig 241 ezer dollárba kerül (egyetemi tanulmányok előtt!!!), Angliában egy gyerek 21 éves koráig közel 90 millió forintjába kerül a szülőknek.

Ausztráliában két gyerek felnevelése egy átlagos családnak 812 ezer dollárba került 2012-ben, ez 176 millió forintnak felel meg.

A másik legalább ennyire nem lehanyagolható tétel a gyerekek nevelésére fordított idő. Akinek van, az tudja, hogy a gyerekek felérnek minimum egy másodállással, ahol ráadásul még hétvége és szabadság sincs.

Eléggé igazságtalan módon nem számszerűsítve a második tételt, csak az anyagi ráfordítást figyelembe véve: ha abból a gyerekekre költött havi 153 ezer forintból levonva a családi pótlékot és a családi adókedvezményt a maradékot valaki félreteszi 22 éven át infláció feletti 3% kamatra, majd az összegyűlt összeget 50 éves korától a nyugdíjáig kamatoztatja, akkor nem kevesebb, mint 62 millió forintja lenne mai értéken. (Ebből már levontunk mindenféle családi adókedvezményt és pótlékot.)

Ha ezt az összeget 20 év alatt akarná valaki felhasználni úgy, hogy a végére ne maradjon egy fillér se, akkor havi 343 ezer forinttal tudná kiegészíteni a nyugdíját. (A kamat szintén 3% az infláció felett. Azért ennyi, mert ennyit fizet a prémium állampapír: infláció plusz 3%-ot.)

Vagyis ha valaki nem nevel gyereket, ellenben azt a pénzt, amit más erre fordít, félretenné, máris 343 ezerrel több nyugdíjat kapna a saját megtakarításaiból mai értéken. Ha abban az időben, amíg a gyerekesek a bölcsibe-oviba-iskolába rohangálnak a gyerekekért és otthon gyerekre vigyáznak, fürdetnek és együtt tanulnak, ő másodállást vállalna, vagy a vállalkozását fejlesztené, mindjárt ennek az összegnek a duplájáról beszélnénk.

Ezek után még a javaslat összegei a nyugdíjak korrekciójára csak a vicc kategóriájába tartoznak, mégis rengeteg embernél kiverték a biztosítékot.

Noha a tervezet nagyon hosszú kifutási időt ad (eleve nem vonatkozna a 35 év felettiekre), a negatívan érintettek több kifogást megfogalmaznak az ötlettel kapcsolatban. Mi van akkor, ha valakinek nem lehet gyereke? Mi van akkor, ha valakinek nem úgy jött össze a párválasztás? Ha nem merte felvállalni a gyerekeket?

Ha valaki akart gyereket vállalni, de orvosi okai voltak, hogy nem lehetett, az könnyen szerezhet igazolást erről, hogy még lombikprogramban is részt vett, de nem sikerült. Valami ilyesmit lehetne alkalmazni, hogy az önhibájukon kívül gyerekteleneket ne érje negatív megkülönböztetés.

A többi kategória (szakítottunk, nem találtam senkit, inkább utazgattunk, nem akart elvenni feleségül, úgy meg nem szülök, albérletbe nem szülök és a többi kifogás) pedig a "nőjünk már fel végre, felelősök vagyunk a saját tetteinkért" kategória.

"Lehettem volna igazgató is, de nem akartam felelősséget vállalni. Ő most miért kap több nyugdíjat?" "Lehettem volna sikeres ember, de nem akartam elköltözni a szülőfalumból." "Továbbtanulhattam volna, de fiatalon rossz társaságba keveredtem, utána meg már nem volt kedvem."

Még egyszer: ez nem büntetés lenne a gyerektelenek ellen, hanem a gyereknevelés, a jövő adó- és járulékfizetőinek a felnevelésének anyagi kiadásainak részbeni elismerése. Az, hogy valaki áldozatot vállal azért, hogy legyen gyereke, aki végül nem őt fogja eltartani, hanem adófizetőként mindenki mást a társadalomban.

A gyerektelenség, a családalapítás kikerülése nem magyar specifikum, minden jóléti államban komoly probléma, aminek legfőbb oka pont a modern nyugdíjrendszer.

Akár még 90 éve is az idősek a saját gyerekeik eltartásában bízhattak egyedül, ezért szó szerint létkérdés volt a gyerekszülés. Akár betegség, akár ellátás tekintetében csak a családra lehetett támaszkodni. (Egy cikk a magyar nyugdíjrendszer kialakulásáról: A nyugdíjrendszer múltja és jövője A nyugdíj egy nyolcvanöt éves találmány.)

Ez szűnt meg, amikor az állam lépett a generációk helyébe. Innentől kezdve a szociális ellátás elszakadt a családi kötelékektől, már nem függött az egyén attól, hogy lesz-e, aki eltartsa.

Ekkor a gyerek már csak nyűg lett, aki nagyon sokba kerül az egyénnek, aki nemhogy pénzt nem termel, de egyenesen tízmilliókba kerül évtizedeken át. Most továbbra is az egyéné maradt a gyereknevelés minden anyagi és egyéb terhe, miközben a haszna az adófizetésen és járulékokon keresztül a társadalomhoz került.

Ennek a következménye, hogy a jóléti társadalmakban katasztrofális a gyerekszületés aránya. A magyar nők 1,3 gyereket szülnek, miközben 2,1-et kellene csak ahhoz, hogy legalább a mai helyzet konzerválódhasson. De ugyanez a gond Japántól Németországig.

A rendszer már most fenntarthatatlan, a gyerekek hiánya miatt pedig halálra van itélve. Nézd meg a japán társadalmat: elképesztő méretű az idősek aránya (24,8% a 65 év felettiek aránya), senki nem szül gyereket (1,4 gyerek/nő), az államadósság az elöregedő társadalom miatt 220% feletti és rohamosan nő.

Ez várható itt is, csak pár év késéssel.

Közben a politikusok azzal nyugtatnak minket, hogy 2030-ig nem lesz gond a nyugdíjrendszerrel. Vagyis még 16 évig. Aki most 65 éves, még az is él átlagban 16 évet. Rólad nem is beszélve. 2050-ben a várható átlagnyugdíj a mai értéken 40 ezer forint lesz, ha addig valami nagy változás nem történik.

(Ha tudni akarod, felkészültél-e a nyugdíjra, itt egy másik cikk kalkulátorral: Így legyél készen a nyugdíjra.)

Ezért gondolom úgy, hogy ez egy igenis korrekt és támogatandó felvetés. A tökéletes megoldás az állami gondoskodás teljes visszaszorulása lenne, de addig is támogatni kell minden olyan tervet, ami a népességfogyás és a demográfiai csőd megállítását segíti elő. Bár megjegyzem a konkrét javaslat esetében, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha lehetővé tennénk a gyerekeknek, hogy a jövedelemadójuk felét felajánlhassák a szüleiknek. Aki sok gyereket nevelt és azok sokat keresnek, azoknak gazdag nyugdíjuk lenne, akik nem neveltek gyereket, azok kénytelenek lennének a saját megtakarításaikból kipótolni a nyugdíjat.

Ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről, kövess a Facebookon:facebook.com/kiszamolo

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.