Az aranybörtön
Írtam nemrég egy cikket arról, mit tegyél, ha zuhan az életszínvonalad egy új munkakör, betegség vagy válás miatt.
A hozzászólásokban előjött a téma, hogy sokan ragadnak be egy jól fizető munkakörbe, amit gyűlölnek. Mert stresszes, mert napi 300 e-mailt kell megválaszolni, mert rámegy az egészségük, a családjuk, mert elvárás, hogy este kilenckor is elérhetőek legyenek és így tovább.
Látják a náluk 5-10-15 évvel idősebb kollégáikat teljesen kiégve, tönkrement egészséggel és családdal és megszólal a vészcsengő, hogy rájuk is ez a sors vár.
Azonban egyáltalán nem olyan könnyű otthagyni egy jól fizető állást, lemondani egy másfél milliós fizetésről és visszacsúszni ennek az összegnek mondjuk a felére.
Az egyik leggyakoribb probléma, hogy nagyon sokan a magas keresethez állították be az életszínvonalukat, a legtöbb embernél olyan a fizetés, mint a gáz: mindig kitölti a rendelkezésre álló teret.
Mindegy, mennyit keresnek, mert minden plusz pénz a bevételi oldalon azonnal utat talál magának a kiadási oldalon.
Nagyon sok ilyen emberrel találkoztam az évek során, nagyon szeretnének kiszállni az őket felőrlő mókuskerékből, de egyszerűen nem tehetik meg, hogy kevesebbet keressenek, mert fizetni kell a ház és autó törlesztőt, a gyerekek magániskoláját, a kertészt és így tovább. Egy börtönbe kerültek, aminek bár aranyból vannak a rácsai, de életük végéig fogva tartják őket.
Volt olyan ügyfél, aki váltig bizonygatta nekem (bár szerintem inkább saját magának), hogy neki annyira stresszes a munkája, hogy muszáj ilyen drága hobbit űznie és ehhez a világ másik felére utaznia évente kétszer, mert egyébként nem bírná ki a nyomást. Csendben rámutattam neki, ha nem lenne ilyen stresszes munkakörben, akkor bár kevesebbet keresne, de nem is kellene milliókat költenie a hobbijára és a saját maga illetve a családja kompenzálására a munkája miatt. A végén valószínűleg anyagilag, szellemileg és minden egyéb tekintetben is jobban járna a kisebb fizetéssel.
A másik gyakori probléma a “csak még egy év” csapdája: még ha jóval a jövedelmed alatt is tartod az életszínvonaladat, akkor is egyszerűen nagyon nehéz otthagyni egy jól fizető állást vagy visszalépni egy sokat hozó vállalkozásból, akármilyen nagy árat is kell fizetned érte az életidődből, életminőségedből vagy az egészségedből. Ilyenkor az ember azt mondogatja magának (néha éveken át), hogy csak még egy-három-tíz évig csinálom tovább és majd utána kilépek a mókuskerékből.
Ha havonta keresek másfél-két-három-öt millió forintot, ami évente 18-60 millió forint, öt-tíz év alatt ennek is a sokszorosa, nagyon nehéz azt mondani, hogy elengedem ezt a pénzt.
Főleg amerikai hátterű vállalatoknál ráadásul vannak olyan prémiumok, amik két-három évvel később realizálódnak részvényopció vagy egyéb formában és az összegük gyakran a normál fizetéssel összemérhetőek. Ha azonban közben elmész a cégtől, ezek a pénzek örökre elvesznek, háromévnyi bónuszod lesz semmivé, ha kiszállsz. (Ezeket a juttatásokat hívják nagyon találóan aranybilincseknek az Egyesült Államokban, ezzel az aranyból készült bilinccsel láncolják a cégek magukhoz az alkalmazottakat örökre.)
Akár így, akár úgy áll a dolog, rá kell jönnöd, hogy akármennyit keresel, ha nem élvezed, amit csinálsz, sőt az egészségeddel, a családoddal, a kapcsolataiddal fizetsz minden egyes napért, amit abban a munkakörben töltesz, akkor minél hamarabb változtatni kell.
(Ha tudni akarod mi vár rád öt év múlva, nézd meg a közvetlen főnökeidet és az öt évvel idősebb kollégáidat, ha arra vagy kíváncsi, mi vár rád 15 év múlva, nézd meg a főnököd főnökét. Élvezi a munkáját? Még mindig együtt él a legelső házastársával? A gyerekeit ő nevelte vagy az utca? Egészsége milyen? A kedélyállapota? Legyél őszinte. Szeretnél cserélni vele? Persze, lehet igen is a válasz, attól függ, milyen helyen dolgozol.)
Az előző cikkben azt javasoltam, ha hirtelen lezuhan az életszínvonalad, akkor te is zuhanj vele együtt. Ne akard fenntartani a látszatot, ragaszkodni olyan dolgokhoz, ami már nem a tiéd. Minél gyorsabban átállsz az új helyzetre, annál hamarabb fogod tudni élvezni az új élethelyzetet. Hiszen régen is boldog voltál, amikor annyit kerestél, mint most az új szituációban megint.
Ebben a helyzetben viszont pont az ellenkezőjét szoktam ajánlani. Hónapról hónapra kezd el csökkenteni az életszínvonaladat, apró lépésekben. Küldd el a kertészt, vágd le te magad a füvet meg a tuják tetejét. A bejárónő is egyre ritkábban jöjjön, te is tudsz porszívózni vagy vasalni. Mondd le a kábeltévét és a három streaming szolgáltatóból először egyet, aztán két hónap múlva még egyet. A konyhapénzt vágd vissza 10%-kal, aztán még öttel. Idén hagyjátok ki a síelést és a nyaralásra is csak kétharmad annyit szánjatok és így tovább. (Ha te más szinten élsz, akkor ugyanezt tedd a saját szinteden: autó helyett busszal járj dolgozni, a Meki helyett otthon vacsorázz és a többi.)
A sok apró lemondás nem lesz annyira fájdalmas és hozzá tudsz szokni ahhoz, hogy egyre kisebb lábon élsz. (Igazából semmit nem csinálsz, csak visszamész az időben addig, amikor annyit kerestél, mint amennyivel most egyre kevesebbet költesz.)
Az is fontos azonban, hogy ha visszalépsz az anyagiak területén, akkor valódi nyereséged legyen cserébe azért, hogy kevesebbet keresel: kevesebb stressz, többi idő a családdal és így tovább. Ne azért lépj ki, mert szimplán csak kiégtél 15 év után.
Sokan kiégnek és dobnak el kapát-kaszát és elmennek mondjuk egy stresszes irodai munkából szakácsnak vagy buszsofőrnek, mert mindig is szerettek főzni vagy a buszsofőrnek semmi gondja az életben, csak nyomni kell a gázpedált meg a féket felváltva. Aztán rájönnek, hogy a szakács is ugyanúgy le van terhelve, napi 12-14 órát keményen dolgozik a melegben és a gőzben, éjfél után ér haza egy hosszú munkanap után, a buszsofőr is legalább annyira stresszes munkakör a csúcsforgalomban, mint amit otthagytak az irodában. Gyorsan rájönnek, hogy csöbörből vödörbe kerültek, sokkal kisebb fizetésért.
Ha a kiégéssel van bajod, akkor nem a visszalépés a megoldás, hanem a szombatév, amiről már írtam többször.
Fontos rájönni, hogy csak kiégés a problémád, de egyébként a munkaköröd vállalható (napi nyolc óra, kevés stressz, a magánélet tiszteletben tartása, stb.) vagy olyan a munkaköröd vagy a vállalkozásod, amit semmi pénzért nem szabad folytatni.
Elcsépelt mondat, attól még igaz: csak egy életed van és ebben az életben szinte minden fontosabb, mint a pénz, ha van elég pénzed egy normális, átlagos életvitelre. Nincs olyan ember, aki a halálos ágyán azt mondta volna, bárcsak még több pénzt kerestem volna.
Kapcsolódó cikk:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nekem szombatév kellene amúgy, de nem látom, hogy az amcsi főnökeimen ez átmenne. 1-3-6 hónap után rúgjuk ki itt az embereket, az egy év szabadság értelmezhetetlen itt.
állandóan pont arról az oldalról közelíted a munkahely / pénz / ezek lelki cuccai témaköröket, amely oldalról épp el vagyok akadva 🙂 most vállaltam egy plusz projektet a meglévő mellé, mindkét helyen azt várják, hogy nekik 8 órát programozzak minden nap, ami nyilván ~lehetetlen, és a cikkben leírtakat tapasztalom – stresszel, fáradt vagyok, nincs időm, stb
miért csinálom? hogy ne 3 hónap múlva tudjak megvenni egy ford mustangot, hanem 2….
az a “jó”, hogy rövid ideje ugrottam bele, úgyhogy egyáltalán nem késő kiszállni, és elengedni a második fizetést
köszi a pofont, megyek és állítok ezen az új élethelyzeten, őrületes baromság…
Én ebben azt nem tudom elképzelni, hogy még ha el is enged valakit a munkahelye ilyenre, hogy teheti meg, hogy 1 évig ne kövesse nyomon az új előírásokat, új technológiákat, új jogszabályokat, új gyakorlatokat, stb. (munkakörtől függően hol miben kell naprakésznek lenni)? Ha pedig ezeket követi, akkor mégis “dolgozik”, nem szakad ki teljesen.
Ez van az anyukákkal is ilyen munkakörben: ha visszajön x év után úgy, hogy közben nem volt naprakész, akkor sajnos jóval alacsonyabb szintre kerül vissza akkor is, ha előtte képezte magát.
Ráadásul vannak egyéb hátrányok is: kiesel projektekből, nem téged bíznak meg, már lesznek kollégák (esetleg beosztottaid), akiket nem ismersz (nem te vettél fel), stb.
Nem tudom elképzelni, hogy valaki így nyom egy “pause”-t, majd folytatja ugyanott.
Ha sabbatical évre kellett menned, nem olyan biztos, hogy ott kell folytatnod, ahol abbahagytad….
Mindkettő kiadás, ezért van mindkettő a kiadási oldalon említve, ahogy az összes többi felsorolt tétel is….
Még 2 hetet kell ledolgoznom és utána szabad leszek.
Nem tudom mihez kezdek miután kipihentem magam, de az biztos, hogy csak olyat fogok csinálni, amit szeretek 🙂
Automatikus javítás. Csődört ismerte, a csöbört nem, én meg nem néztem meg. De elvileg már ki van javítva elég régóta, max nem frissült azóta nálad.
Komolyra fordítva a szót aki belekerül egy ilyen csapdába, annak nagyon nehéz belátnia, és felállni belőle!
Mindig is spórolós voltam, de még azon is lehetett faragni, sőt még mindig lehet.
Először sabbatical, majd visszamentem, de két év múlva kiszálltam, a szakács-féle útra , ennek egy éve.
Azt még nem tudom, meg fogok-e élni így, de nem vonz vissza semmi de semmi (tényleg semmi).
jó lenne többet keresni, de amíg a befektetéseim 3x annyit hoznak mint a munkabérem egyszerűen nem érzem szükségét annak, hogy pár tízezerért váltsak – ellébecolok addig amíg ki nem rugnak utána meg visszavonulok – a baj az, hogy még ez a 10% is nagyon szarul tud esni – azt hiszem ilyen motiválatlan még sosem voltam (burnout), szabályosan dührohamot kapok ha valamit csinálni kellene a melóban,a home office eddig jótékonyan eltakarta ezt, nem tudom mi lesz, ha vissza kell menni a “gyárba”
Ez mondjuk igaz bizonyos esetekben. De szerintem kiégni nem csak attól lehet, hogy túlhajtja magát valaki, hanem eleve attól, hogy a mókuskereket nyomja, vagy olyan a munkakör jellege, hogy fárasztó, és nem tud feltöltődni mentálisan.
Pl. a pedagógus szerintem egy tipikus olyan szakma, ahol jót tenne 1-1 sabbatical év, de ez nem azt jelenti, hogy utána nem kellene ugyanott folytatniuk.
Na mindegy, ez már csak szőrszálhasogatás 🙂
Feleségem visszament egyébként két gyerek után dolgozni, kb 1-2 hónap alatt megtanulta az azóta történt változásokat, már ő a legpengébb munkaerő újra.
A cikkhez:
A “még 1-3-5 évet” egyébként tényleg veszélyes, nehéz megtalálni azt a pontot, amikor tényleg érdemes lesz kiszállni, ezt magamon is érzem.
Egyelőre viszont még nem fenyeget, mert csak a 30-as éveim elején vagyok és elég jól haladunk az anyagi biztonság felé, másrészt én “szimplán” kiégtem az elmúlt 5 évben, amit a home office egy kicsit most helyre tett, így tisztábban látom a helyzetemet és nem érzem magamat megfojtva, nincs is azóta gyomorgörcsöm. Jövőre 3-6 hónap sabbatical van tervben, a cég támogatja.
Mármint hogy elképesztően sokat keres, és sokat kell érte dolgoznia.
Én csak simán sokat dolgozom, és nem tudok jobban keresni.
Ez azért eggyel rosszabb verzió.
“A Waldorf iskolákban így van.”
Szuper, ezt nem tudtam 🙂
“bocsánat a nyers megfogalmazásért, de akkor mi van?”
Semmi, csak azt mondom, hogy vannak olyan szakmák/munkakörök, amit ha egy bizonyos szint fölött végzel, akkor abból nem lehet csak így ki-be lépkedni.
Én a cikk ezen mondanivalójára reagáltam elsősorban: “Ha a kiégéssel van bajod, akkor nem a visszalépés a megoldás, hanem a szombatév,”
Én azt nem tudom elképzelni, hogy elmész szombatévre 10 évente visszalépés nélkül, ami nekem azt jelentené, hogy folytatod ugyanott, ahol abbahagytad, csak 1 év szünet után feltöltődve.
Ha felismered, hogy felemészt a stressz a munkádban, akkor tartósan keresni kell egy olyan másik munkakört, ami kevesebb stresszel jár, és akkor ez általában a visszalépést is jelenti. Legalábbis anyagilag/pozícióban.
Én huszonéves ITs vagyok, havi 2M jövedelem mellett kb 200e a kiadás, a többi megy félre PMÁK-ba.
Hiába keresek jól, a mostani ingatlanárak mellett esélyem sincs saját lakásra, hitellel meg túl kockázatos.
Mindegy mennyit keresel, ebben az országban nem lehet rendesen megélni.
Jövőre megyek külföldre, ott kb 2-3x bér mellett lakhatást is biztosítanak, jobbak a szolgáltatások és van perspektíva.
2 kisgyerek (1 és 3 éves) mellett élünk 30 évesen egy saját panellakásban (idén végtörlesztett). Nagyon szeretnénk költözni, de ahhoz 40 millió hitel kellene, hogy vegyünk egy basic kis kertes házat. Azaz ebbe kalkulálva van, hogy a hitel miatt továbbra is hajtani kell, a gyerekek támogatása/felnevelése miatt szintén hajtani kell. Ez nem által írt 2- vagy 3 hónap múlva vegyek mustangot dilemma (akinek egyébként gratulálok, mert valamit sokkal profibban csinál nálam és van mit tanulnom tőle 🙂 )
Gondoltam, hogy elkezdek önképzést csinálni, hogy így jussak előbbre, de napi 10-11 óra munka után az van bennem hogy szeretnék a gyerekeimmel lenni, mert ha még utána állok neki napi X órát pl programozni tanulni akkor végleg burnout. Kicsit olyan ördögi kör érzésem van
Bontom a popcornt…
Na igen. Pl. tök jól hangzik, hogy autó helyett járjunk busszal, de ha fél órával hamarabb kell kelteni a gyerekeket, hogy időben iskolába érjenek és azon kívül is egy órával kevesebbet látnak (mert ennyivel lassabb a tömegközlekedés, mint az autó), akkor nem biztos, hogy megéri… Vagy nem rendelünk kaját, de akkor anya egész este a tűzhely mellett áll…
Ha nem jön össze, akkor meg visszamegyek part-time senior fejlesztőnek egy remote USA projektre.
Viszont addig nyomom amíg a csövön kifér. Vajon ez önbecsapás? Feleségem azt mondja, hogy nem fogok tudni leállni, én viszont már egyre jobban hiányolom, hogy egér helyett a horgászbot legyen a kezemben 🙂
Értelek, én 5 millát keresek nettóban itthon, 300ezerből próbálunk megélni családdal. Jó utat kívánok külföldre! Irónia vége.
Tévúton jársz, ha azt hiszed, hogy majd ,,kint” kp-re veszel lakást 3-4 év ledolgozott év után.
Az igényből kell leadni, ha meg a keresetet turbózod még feljebb akkor belépsz az aranybörtönbe.
Ehelyett egy kompromisszumosat lépek:
Elmegyek picivel(5%) kevesebb pénzért érdekesebb melót csinálni 8-4 ig, az eddigi 9-6(7-8) helyett. Remélhetőleg beválik.
Szerintem eltudod adni. Ne árazd le ennyire magad! kb 2.5 millió eurot fognak fizetni érte.
Szerintem a feleséged is az egér helyett valami mást hiányolhat!
Ne kamuzz. Vagy a nick neved csak a “szokasos” kiszamolos kommenteket figurazza ki?
Nincs IT-ben ilyen berszivonval kulonbseg alkalmazottkent Magyarorszag es Nyugat kozott.
Sot, IT-ben van a legkisebb szorzo a hazai es nyugati, osszehasonlithato pozicios fizetesek kozott, foleg ha vasarloero.paritason mered olvad el a kulonbseg sokszor teljesen.
Top kepessegu senior fejlesztok kozott se jellemzo az evi 100-120k€-t meghalado brutto eves fizetes.
Br. 5-6m HUF odakint (is) boven vezetoi fizetes kategoria.
Gondoltam szolok, mielott minden fejleszto elindul Stockholmba.
Ha játékpénzzel játszol pókert, sokkal gyakrabban mondasz all-in-t és sokkal gyakrabban veszted el a zsetonjaidat, mert igazából nincs gyakorlati értékük. Hasonló a munkával: ha nincs szükséged a munkára, beleállsz, illetve bevonzol olyan konfliktusokat, amelyeket igazából nincs értelme bevállalni, ha szükséges van a havi fix-re.
Ha viszont a példában lévő személy még nem engedte el a hedonizmust, akkor nehezen fog találni olyan helyet, ahol biztosított a work-life balance, nem biztos, hogy a váltás után jobb lesz, mert mindenhol lehúzzák rólad az összes bőrt.
Különösebben mondjuk nem sajnálom őket.
Szoval ne vagd fel az ereid, ha csak le kene erte hajolni ..
Kötött pálya, jellemzően nincs dugó.
Ha te havi 1,8mFt megtakaritással nem jutsz semmire ebben az országban, akkor ne menj máshova se, mert egy igazi lúzer vagy.
Viszont nyugisabbnak tűnik az új hely (majd meglátjuk tényleg az-e)? De lassan 50 felé be kell látnom, hogy már nem az egyre több a fontos. A 3 gyerek lassan kirepül. Így is keveset voltam Velük (nejem viszont itthon tudott cserében maradni). Ha nem jön be a másik hely, akkor is kb. 5-600 nettó bevételem marad egy vállalkozásból, amiből szerintem ellennénk. Van kb. 5-6 évre elegendő tartalékunk is.
Igazából jó lett volna egy kis pihenő, de még azért itt vannak a gyerekek és ilyen nyugisabb állás a szakmámban (fejlesztő) egyre ritkább. Így másnap kezdek az új helyen.
Az IT-ban nehezebb egy szombatévet tartani. Hamar le lehet maradni. Pláne egy idősebbnek nehezebben nézik el, hogy 1 évet kihagyott.
Azóta eltelt 4 év. Az ott maradt kollégák közül a 45+ korosztály nagyon lelakódott a stressztől. Daganatos betegség, idegrendszeri betegség. A 24 órás vérnyomásmérő meg már 4 kollégán volt… Még jó, hogy ezt az utat korán felismertem és sikerült váltani. De nem volt egyszerű. A legtöbb maradó amúgy nem is a pénz miatt nem vált, hanem azt mondja, hogy nem akar 45 évesen 0 km-es újonc lenni az új területen, és azt nem akarják, mert itt már be vannak öregedve.
Mindig az jut eszembe mikor éjszaka is dolgozok, hogy “nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne keressek annyit, amennyit kereshetnék”.
Persze 50 évesen remélhetőleg már más lesz.
Gyerekek közül egyik már magánintézményben (arra van külön budget a következő 3 évre).
Felsővezetői munka, nettó picivel 2.5M Ft/hó. A meló kiégetős ráadásul a főnököm és főnöke is havonta lecsesz az “alulteljesítő” divíziónk miatt.
Van kb 89 milliónyi hitel, súlyozott átlag kamat 3% alattra jön ki (lakáshitel, CSOK, babaváró).
Lakás pont jó, elég szoba, jó környéken, jó szomszédok, BKK van.
Havi kiadások törlesztőkkel együtt kb 900k/hó (nyaralások, nagyobb kiadások nélkül).
Megtakarítás kb 73M Ft (mind “likvid”: állampapírok, bef. alapok TBSZ-en).
300M Ft kellene a FI-hoz.
Másik multihoz elmenni az csömörből vödörbe.
Havonta jutok olyan mélypontra, hogy felmondanék.
Egyelőre nem látom a megoldást a környékről elköltözni nem hangzik túl jól.
Szerintetek ha informatikuskent nem akarok megint pont 2 ev utan valtani (meg sem tudom mondani hogy hanyadik alkalom lenne mar) akkor az gas?
Amugy ez a sz*rok bele megoldas nagyon viccesen magyar kuriozum, megis lattam mar embereket 10 ev utan is sikeresen alkalmazni! Kar h nekem nem valo, en akkor egnek ki egy pillanat alatt, ha azt ereznem h semmit nem csinalok. Na nekem az maga a pokol. Ja es tennem hozza h work-life balance amugy megvan, ha elmaradok bepotolom, ha porogni kell utana lepihenem, de a heti 40 ora mindig kijon hosszu tavon…
Aha. En meg az amerikai elnok, LOL 🙂
Biztos ilyen is van. De altalaban inkabb az tortenik, hogy szervezetten a hiearchiaban annyit lopnak, higy vkit be kell aldozni neha. Multis vilagban is hihetetlen a korrupcio merteke. Ez a nerzeti sport.. ez van. Kismillio ilyet latni. Sot en miota melozom 20+ eve, nem lattam meg multit ahol ne lenne vmi belso mutyi szervezetten.
A masik mitosz az azert dolgozunk, hogy legyen penzunk. Valoban, azok igen, akiknek a napi betevojuk ezen all vagy bukik. De vannak paran olyanok is, akiknek a munka oromet okoz, es raadasul meg fizetnek is erte. Nyilvan sehol nem fenekig tejfel az elet, es hullamvolgyek mindenhol vannak. De szamodra a munka robot, szukseges rossz, szamomra mert ertelmes elfoglaltsag, amivel novekedni is tudok. Nem mindegy.
Mérnök vagyok. Kb. ennyi idősen (29) vettem egy garázst a harmadikon BP belvárosában. VI ker, Izabella utca. Önerő, kis családi segítség, kamatmentes céges kölcsön. A cég aki adta egy hónappal később leépített 40+ embert. Ez lehet, hogy rossznak tűnik, de ez a kapcsolati háló szétszóródott és rengeteg megbízásos feladattal kerestek, hogy itt-ott segítsek be.
Ezután megtoltam az elkövetkező két évet, de úgy, hogy pl. 4 hónapig a nappali meló mellett éjszakait is vállaltam, illetve szabadúszóként dolgoztam heti 60-80 órát. Gyakorlatilag erre az időre alig volt magánéletem. Volt hogy egy-egy napot végigaludtam, miután befejeztem egy nagyobb etapot. A 31. születésnapom előtt vettem kp-re egy 115 nm VII kerületi kérót. Mai napig nem bánom.