Írtam nemrég egy cikket arról, mit tegyél, ha zuhan az életszínvonalad egy új munkakör, betegség vagy válás miatt.
A hozzászólásokban előjött a téma, hogy sokan ragadnak be egy jól fizető munkakörbe, amit gyűlölnek. Mert stresszes, mert napi 300 e-mailt kell megválaszolni, mert rámegy az egészségük, a családjuk, mert elvárás, hogy este kilenckor is elérhetőek legyenek és így tovább.
Látják a náluk 5-10-15 évvel idősebb kollégáikat teljesen kiégve, tönkrement egészséggel és családdal és megszólal a vészcsengő, hogy rájuk is ez a sors vár.
Azonban egyáltalán nem olyan könnyű otthagyni egy jól fizető állást, lemondani egy másfél milliós fizetésről és visszacsúszni ennek az összegnek mondjuk a felére.
Az egyik leggyakoribb probléma, hogy nagyon sokan a magas keresethez állították be az életszínvonalukat, a legtöbb embernél olyan a fizetés, mint a gáz: mindig kitölti a rendelkezésre álló teret.
Mindegy, mennyit keresnek, mert minden plusz pénz a bevételi oldalon azonnal utat talál magának a kiadási oldalon.
Nagyon sok ilyen emberrel találkoztam az évek során, nagyon szeretnének kiszállni az őket felőrlő mókuskerékből, de egyszerűen nem tehetik meg, hogy kevesebbet keressenek, mert fizetni kell a ház és autó törlesztőt, a gyerekek magániskoláját, a kertészt és így tovább. Egy börtönbe kerültek, aminek bár aranyból vannak a rácsai, de életük végéig fogva tartják őket.
Volt olyan ügyfél, aki váltig bizonygatta nekem (bár szerintem inkább saját magának), hogy neki annyira stresszes a munkája, hogy muszáj ilyen drága hobbit űznie és ehhez a világ másik felére utaznia évente kétszer, mert egyébként nem bírná ki a nyomást. Csendben rámutattam neki, ha nem lenne ilyen stresszes munkakörben, akkor bár kevesebbet keresne, de nem is kellene milliókat költenie a hobbijára és a saját maga illetve a családja kompenzálására a munkája miatt. A végén valószínűleg anyagilag, szellemileg és minden egyéb tekintetben is jobban járna a kisebb fizetéssel.
A másik gyakori probléma a "csak még egy év" csapdája: még ha jóval a jövedelmed alatt is tartod az életszínvonaladat, akkor is egyszerűen nagyon nehéz otthagyni egy jól fizető állást vagy visszalépni egy sokat hozó vállalkozásból, akármilyen nagy árat is kell fizetned érte az életidődből, életminőségedből vagy az egészségedből. Ilyenkor az ember azt mondogatja magának (néha éveken át), hogy csak még egy-három-tíz évig csinálom tovább és majd utána kilépek a mókuskerékből.
Ha havonta keresek másfél-két-három-öt millió forintot, ami évente 18-60 millió forint, öt-tíz év alatt ennek is a sokszorosa, nagyon nehéz azt mondani, hogy elengedem ezt a pénzt.
Főleg amerikai hátterű vállalatoknál ráadásul vannak olyan prémiumok, amik két-három évvel később realizálódnak részvényopció vagy egyéb formában és az összegük gyakran a normál fizetéssel összemérhetőek. Ha azonban közben elmész a cégtől, ezek a pénzek örökre elvesznek, háromévnyi bónuszod lesz semmivé, ha kiszállsz. (Ezeket a juttatásokat hívják nagyon találóan aranybilincseknek az Egyesült Államokban, ezzel az aranyból készült bilinccsel láncolják a cégek magukhoz az alkalmazottakat örökre.)
Akár így, akár úgy áll a dolog, rá kell jönnöd, hogy akármennyit keresel, ha nem élvezed, amit csinálsz, sőt az egészségeddel, a családoddal, a kapcsolataiddal fizetsz minden egyes napért, amit abban a munkakörben töltesz, akkor minél hamarabb változtatni kell.
(Ha tudni akarod mi vár rád öt év múlva, nézd meg a közvetlen főnökeidet és az öt évvel idősebb kollégáidat, ha arra vagy kíváncsi, mi vár rád 15 év múlva, nézd meg a főnököd főnökét. Élvezi a munkáját? Még mindig együtt él a legelső házastársával? A gyerekeit ő nevelte vagy az utca? Egészsége milyen? A kedélyállapota? Legyél őszinte. Szeretnél cserélni vele? Persze, lehet igen is a válasz, attól függ, milyen helyen dolgozol.)
Az előző cikkben azt javasoltam, ha hirtelen lezuhan az életszínvonalad, akkor te is zuhanj vele együtt. Ne akard fenntartani a látszatot, ragaszkodni olyan dolgokhoz, ami már nem a tiéd. Minél gyorsabban átállsz az új helyzetre, annál hamarabb fogod tudni élvezni az új élethelyzetet. Hiszen régen is boldog voltál, amikor annyit kerestél, mint most az új szituációban megint.
Ebben a helyzetben viszont pont az ellenkezőjét szoktam ajánlani. Hónapról hónapra kezd el csökkenteni az életszínvonaladat, apró lépésekben. Küldd el a kertészt, vágd le te magad a füvet meg a tuják tetejét. A bejárónő is egyre ritkábban jöjjön, te is tudsz porszívózni vagy vasalni. Mondd le a kábeltévét és a három streaming szolgáltatóból először egyet, aztán két hónap múlva még egyet. A konyhapénzt vágd vissza 10%-kal, aztán még öttel. Idén hagyjátok ki a síelést és a nyaralásra is csak kétharmad annyit szánjatok és így tovább. (Ha te más szinten élsz, akkor ugyanezt tedd a saját szinteden: autó helyett busszal járj dolgozni, a Meki helyett otthon vacsorázz és a többi.)
A sok apró lemondás nem lesz annyira fájdalmas és hozzá tudsz szokni ahhoz, hogy egyre kisebb lábon élsz. (Igazából semmit nem csinálsz, csak visszamész az időben addig, amikor annyit kerestél, mint amennyivel most egyre kevesebbet költesz.)
Az is fontos azonban, hogy ha visszalépsz az anyagiak területén, akkor valódi nyereséged legyen cserébe azért, hogy kevesebbet keresel: kevesebb stressz, többi idő a családdal és így tovább. Ne azért lépj ki, mert szimplán csak kiégtél 15 év után.
Sokan kiégnek és dobnak el kapát-kaszát és elmennek mondjuk egy stresszes irodai munkából szakácsnak vagy buszsofőrnek, mert mindig is szerettek főzni vagy a buszsofőrnek semmi gondja az életben, csak nyomni kell a gázpedált meg a féket felváltva. Aztán rájönnek, hogy a szakács is ugyanúgy le van terhelve, napi 12-14 órát keményen dolgozik a melegben és a gőzben, éjfél után ér haza egy hosszú munkanap után, a buszsofőr is legalább annyira stresszes munkakör a csúcsforgalomban, mint amit otthagytak az irodában. Gyorsan rájönnek, hogy csöbörből vödörbe kerültek, sokkal kisebb fizetésért.
Ha a kiégéssel van bajod, akkor nem a visszalépés a megoldás, hanem a szombatév, amiről már írtam többször.
Fontos rájönni, hogy csak kiégés a problémád, de egyébként a munkaköröd vállalható (napi nyolc óra, kevés stressz, a magánélet tiszteletben tartása, stb.) vagy olyan a munkaköröd vagy a vállalkozásod, amit semmi pénzért nem szabad folytatni.
Elcsépelt mondat, attól még igaz: csak egy életed van és ebben az életben szinte minden fontosabb, mint a pénz, ha van elég pénzed egy normális, átlagos életvitelre. Nincs olyan ember, aki a halálos ágyán azt mondta volna, bárcsak még több pénzt kerestem volna.
Kapcsolódó cikk:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
