Közös kassza vagy külön kassza?

Párkapcsolatokban az egyik legnagyobb kérdés a közös kassza vagy külön kassza kérdése. Az élettársak vagy házastársak megoldásai egy nagyon széles skálán helyezkednek el a teljesen elszeparált pénzügyi élettől a teljesen közös kasszáig.

(Párkapcsolat alatt az elkötelezett, tartós kapcsolatot értem, leginkább a házasságot, vagy a közös gyerek vállalását, mert ahol még a komoly elkötelezettség sincs meg egymás felé, miért pont a pénzügyek lennének közösek.)

Személyes ismeretségi körömben van olyan, ahol a feleség megkéri a férjet, hogy hozzon egy doboz tejfölt a boltból és utána kifizeti azt a férjének. Ez nekem már-már szürreális egy házasságon belül, ez inkább egymás mellett élés, mint együttélés. De ez csak az én véleményem.

Nem akarván eldönteni, melyik lenne az ideális megoldás, érdemes inkább megnézni egy felmérést a témában.

Vannak példák hosszú házasságra abban az esetben is, ha a pénzügyeiket teljesen külön kezelik a házastársak és találunk rövid és viharos házasságokat akkor is, ha minden fillér sorsáról együtt döntenek a házastársak.

(Fontos, hogy az átlagból nem lehet általánosítani! A következő dolgok is csak az átlagot mutatják be, amitől van eltérés egyedi esetekben. Kinek ez működik, kinek az, vagy fordítva, bár így vagy úgy csinálják, csak éppen nem működik, akár bevallják maguknak, akár nem.)

Egy viszonylag friss felmérés azt vizsgálta, boldogoknak tartják-e magukat a felek a házasságban szeparált és közös pénzügyek esetén.

Azt találták, minél inkább közösek a pénzügyek, annál inkább vallják magukat boldognak a házastársak. 95 és 100% közötti közös pénzügyek esetén nem volt különbség a boldogság faktorban, azonban a különbség már igen markáns 70 és 80%-os közös pénzügyek esetén is.

A nagy kérdés, hogy a közös pénzügyek okai a boldogságnak, vagy csak jelzései annak, hogy a kapcsolat jól vagy rosszul működik?

Valószínű, hogy inkább csak jelzik a problémát, mintsem kiváltanák azt.

Egy válságban lévő kapcsolatban eleve a felek megpróbálják kivonni minél inkább a jövedelmüket a közös kasszából, készülve az elkerülhetetlenre. Szeparált pénzügyek esetén akkor is többet veszekednek a felek a pénz miatt, ha egyébként rendben van a kapcsolatuk. Ki mennyit ad bele, mennyit vesz ki belőle, mennyire állja a saját részét, ezt így gondolja-e a másik is? Közös pénzügyek esetén ilyen veszekedések nincsenek. (Persze ott is lehet veszekedni azon, túl sokat költ-e a másik vagy éppen túl fukar-e. De az már egy másik szint, hiszen az alapok közösek.)

Külön választott pénzügyek esetén sokkal könnyebb az elsétálás, közös pénzügyek esetén a felek sokkal több erőfeszítést tesznek (kénytelenek tenni) a kapcsolatért a nehéz időkben. Sokan erre gondolva vagy készülve sem teszik közössé a pénzügyeiket.

Gyakran azért van elválasztva a felek pénzügyi élete, mert nem illenek össze. Egy vásárlási mániás házasodott össze egy fukarral és ilyenkor inkább külön számlán élnek, csak hogy ne kelljen beszélgetni az elefántról a nappali közepén. Csináljunk úgy, mintha ott sem lenne, ha külön kasszán vagyunk, nem kell beszélnünk a problémáról.

Pedig de és tudnátok is megoldást találni:

Mit tegyél, ha a házastársad túl takarékos?

Hasonló ok a külön számlára, hogy nem tudnak megegyezni a közös célokról, ezért inkább nem lesz közös céljaik, mindenki magának osztja be a pénzt. Esetleg nem bízik az egyik a másikban, mert az titokban sok pénzt elver a hóbortjaira és akkor inkább költse csak a saját pénzéből, mint az enyémből is.

Ennek ellenére az elszeparált vagy csak részben közös pénzügyekkel is remekül tud működni egy kapcsolat, ha az mindkét félnek megfelelő.

Itt azonban rengetegen elrontják. Ha van egy túl erős egyéniség a kapcsolatban, aki ráerőlteti az akaratát a másikra, a másik egy rövid idő után inkább visszavonul és mindent ráhagy, mert nincs kedve állandóan veszekedni. Ezt a domináns fél tévesen beleegyezésnek veszi, pedig csak az értelmetlenné vált ellenkezés hiánya ez és nem a beleegyezésé.

Ilyenkor gyűlik az indulat elfojtva és egyszer elementáris erővel kitör és azonnal romokba taszítja a kapcsolatot. A domináns fél nem érti, mi történt, látszólag minden rendben volt éveken vagy évtizedeken át és a másik fél mindig mindenbe beleegyezett. Hát egyáltalán nem, csak annyira elnyomtad, hogy már ellenkezni sem hagytad.

Úgyhogy legyél biztos abban, hogy tényleg összhang van közöttetek és nem csak uralkodó és behódolt szerepkörök.

A legegyszerűbb módja az összhangnak, ha beszélgettek. Mindenről. A tervekről, a gyereknevelési kérdésekről, a pénzről, a költésekről. Mi a jó nektek, a közös kassza, részben közös kassza vagy a szeparált pénzügy?

Ha kell, hozzatok mindketten kompromisszumokat. Mert a jó házasságnak két titka van: a folyamatos kommunikáció és az örökös kompromisszumkészség mindkét fél részéről az élet minden területén.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

273 hozzászólás

  • tip
    hogy szerinted mi motiválja az embereket a házasságkötésre, és hogy a valóságban egy házasságnak, mint jogi aktusnak mi a következménye, az szemmel láthatólag két nagyon különböző dolog.

    Szerintem nagyon hasznos egy házasságkötés és általában bármilyen szerződés megkötése előtt tájékozódni a szerződés joghatásáról, és a szerződést csak abban az esetben megkötni, ha az a céljainknak megfelel.

    Hiába szeretném például, hogy egy adásvételi szerződés eredményeképpen ne legyen eladva a szerződés tárgya – az el lesz adva, ha megkötöm a szerződést. Hasonlóképpen, hiába nem a vagyonközösség megteremtése motivál a házasságkötésre – a házasságnak mégiscsak a vagyonközösség létrejötte lesz a legmarkánsabb jogi következménye.

  • Zabalint

    De hát épp ez az, hogy a ruhákat, ékszereket, bármit amit magára aggat, azt értem, meg azt is ha jobb telefonja, laptopja van. Viszont a hobbi, szolgáltatás már az időből vesz el, persze lehet az embernek a házastársától külön hobbija, de ha már a szabadidő 90-a külön van, az már kicsit fura lenne, tehát feltételezhetem, hogy a szabadidő egs jelentős részét együtt töltik, ha gyerekek is vannak, akkor még több, ennek az anyagi vonzata is adott. Tehát el tudom képzelni, hogy az élet egyes területein külön életszínvonal van, ám ezt látom elégé korlátozottnak, ezért nem értem hogyan. Qzt, hogy a jobban kereső drágább ruhákat vesz, és a szabadideje negyedét kitevő hobbijára többet költ, még bőven el tudom képzelni közös kasszával is, ha megfelelő kompromisszumokat kötnek.
  • Zabalint

    Ha számoa felmérés van, akkor biztoaan tudsz mutatni legalább egyet.

    Nem, ha más élet illúziónak tartod, akkor azzal bizony értékítéletet mondasz mások felett. Ráadásul tévúton jársz, olyat próbálsz belemagyarázni, ami megint nem a közös kasszából fakad, adott esetben, írtam is miért, a külön kassza is lehet illúzió. Ugyanis a közös kasszából sehol sem következik az, hogy egyszemélyes döntések születnek, egs jó házasságban még 2 erős személyiségű ember is képes lehet megegyezni. Szvsz az az illúzió, hogy ezen problémák feloldását látod a külön kasszázásban, holott valójában ha az életnek sok közös része alakul ki (szabadidő, gyerekek, közös ügyek, stb.), akkor nincs az a házassági szerződés, amiben egy több évtizedes házasságra mindent pontosan le tudsz fektetni, ugyanúgy meg kell beszélni, ugyanúgy kompromisszumok kellenek.

  • Zabalint
    Folyt.
    Én láttam apósomnál és anyósomnál, hogy hiába volt külön kassza, a vitáik jó része anyagi természetű volt a házasságuk alatt és válaskor is. Egyszerűen mert annyira eltérő felfogásuk van töbnek közt pénzügyi téren is. Persze ez egy anekdotikus példa, de szerintem más is látott ilyet, nem csak a közös kassza vezethet anyagi vitához. Az anyagi viták egyszerűen a közös életből fakadnak, amik jó esetben megbeszélhetőek, tisztázhatóak, megoldhatóak, rossz esetben nem csak anyagi okok miatt vannak problémák, ezért nem oldhatóak meg.

    Szvsz épp sok emberöltővel ezelőtt házasodtak (kötelezően) a hagyományok miatt. Most erre nem vagy ráknyszerítve, van aki valóban hagyományból házasodik, másoknak meg épp ez kell. Az, hogy egyre csökken a házasodók aránya, hosszútávon engem igazol, mert a hagyomány kopik ki, maradnak akiknek ez kell.

  • Zabalint

    Szvsz az optimális a közös kassza kis külön résszel + házassági szerződés (amely a szerzeményeket jövedelem arányban osztaná fel válaskor) lenne az racionális döntés, tehát amíg együtt vannak közös élet annak anyagi vonzatával, ha válnak, ne szívja meg az, aki többet tett bele. Ez viszont ritkán valósul meg, pontosan azon logikai ellentmondás miatt, hogy aki házasodik, nem úgy teszi, hogy arra készüljön, mi lesz ha válás lesz. Többedik házasság, rég felépített egzisztencia mellett persze más a helyzet.
  • MP
    #1:

    Szinte az összes eddigi hozzászólást elolvastam. Nagyon sokféle élethelyzet és világnézet rajzolódik ki belőle. Talán a viták nagyrésze is emiatt keletkezik.

    Az egyik szélsőséges élethelyzet amikor a házasulandó felek, családi helyzete, végzettsége, gondolkodása kb. azonos és nincs szinte semmi vagyonuk. Ez egyszerű helyzet, nincs értelme sem szerződésnek, sem külön kasszának. Ezt az egyensúlyt csak a gyermekvállalás bolygathatja meg, de remélhetőleg addigra sikerül mindent megbeszélni.

    A másik szélsőség amikor az egyik fél jelentős vagyonnal, magas keresettel, a másik fél pedig szinte nullával érkezik. Ilyenkor már nehezebb a helyzet, erre láthattunk is rengeteg példát a hozzászólásokban. Ilyen esetekben a különböző pénzügyi kultúra, az évek során berögződött egyedi szokások és a különböző kultúrális viszonyok mind csak rontanak a helyzeten. Sok munkát igényel a közös nevező.

  • MP
    #2:

    Mi a feleségemmel közel ideálisan indultunk. Nulla vagyon, 30% keresetkülönbség, hasonló családi háttér. A nehézséget inkább az jelentette, hogy mindkét kereset viszonylag alacsony (egyedül nagyon nehéz lett volna kigazdálkodni az albérletet) volt és alacsony szintú pénzügyi kultúrával rendelkeztünk. Megtakarítani egyiken sem tudunk zsigerből.

    Az ideális helyzetről is kicsit eltért a véleményünk. Számomra az volt ideális kép, ha a felek egyformán keresnek, mindent közösen oldanak meg. A feleségemnk inkább a klasszikus, a férj sokat keres, mindent fizet, neki csak magára kell költenie, azt a keveset amit összedolgozik jellegű szemlélet jutott.

    Mivel eyikünknek sem teljesült az ideális világnézete, ráadásul ellentétes is volt, ezért meg kellett tanulnunk kompromisszumot kötni. Ki kellett találni egy olyan módszert ami mindkettőnknek elfogadható.

  • MP
    #3:

    A megoldást a többek által emlegetett 3 számlás (enyém, tiéd, közös) módszer jelentette, technikailag két számlával kivitelezve excel-ben vezetve. A beadás nem fele-fele, hanem fizetés arányában történt. Ennek legnagyobb hozadáka számunkra az volt, hogy folyamatosan fejleszthettük a pénzügyi kultúránkat. Tervezhető költségvetést tudtunk kialakítani, meg tudtuk beszélni milyen egyéni és közös céljaink vannak, mit honnan fizessünk. Közben pedig mindkettőnket arra sarkallt, hogy többet keressünk, mert több marad nekünk mint egyénnek is.

  • MP
    #4:

    A gyakorlatban aztán úgy alakult, hogy a fizetéseink emelkedésével mindig inkább a közös részt noveltük, az egyéni részt pedig csökkentettük. Inkább a közös megtakarításra keztünk fókuszálni, az egyéni részek egfejta zsebpénzként az egymásnak vett ajándékokra és a szokásos férfi-női igények (műszaki cikk – ruha) közötti különbségek kielégítésére maradtak. Ezzel sok olyan vitát is el tudtunk kerülni, hogy miért vezzed meg ezt vagy azt. Az évek alatt szinte minden más költséget bevettünk már a közös részbe. Mivel én keresek többet, és nekem jut a nagyobb egyéni hányad ezért én igyekeztem úgy élni, hogy kb ugyanannyit költsünk, a maradékot pedig autóvásárlásra félretenni, amit ugyan én akartam inkább, de közösen használjuk. Tehát az életszínvonal különbséget teljesen megszüntettük.

  • MP
    #5:

    Most, hogy úton van a baba, pedig eljött az utolsó lépés, a közös kassza, mert tulajdonképpen egy keresetre és a “támogatások”-ra szűkül a bevétel. Innentől nem lehet megállapítani egyéni bevételeket. Szerencsére egy ügyes váltással pont annyit fog nőni a fizetésem, hogy a GYED időszakában is ugyanannyi lesz a bevételünk mint, amikor még mindketten keresünk. Tehát a bevételeink nem fognak csökkenni, amikor a baba miatt amúgy is nagy szükség van a pénzre.

  • MP
    #6:

    A közös kasszát úgy fogjuk kialakítani, hogy minden bevétel, kiadás és megtakarítás is közös. Viszont mindkettőnk kap ugyanannyi “zsebpénzt”, néhány tízezer forintot, amivel teljesen egyéni módon gazdálkodhat, és olyan szórakozásra, ajándékra, műszaki cikkre, ruhára, kajára, ékszerre, sörre, költheti el, amire csak kedve tartja. Nem kell számon tartania, excelben vezetnie mint a többit. (Szerencsére már vagyunk annyira felnőttek, hogy túl nagy baromságokra nem költünk.) Ez egy apró gesztusa annak, hogy attól függetlenül, hogy egy család vagyunk, egy egységet alkotunk, lehetnek olyan döntéseink, amiket a másiknak nem kell feltétlenül számon tartania. Egyfajta szabadság illúzióját adja ez.

  • Xref
    Kozos haztartasban, evek ota tarto egyutteles utan, szeretetteljes kapcsolatban, plane gyerekekkel, nem letezhet ket kulonbozo eletszinvonal – fuggetlenul attol, hogy osszehazasodtak-e a felek.
    A kozosen szerzett ingatlan befizetesaranyos tulajdonjog-bejegyzes eseten felmerul bennem a kerdes, hogy a fizetetlen munkakat is ugyanolyan aranyban osztjak meg a felek? A negyszer jobban kereso a hazimunka-gyerekneveles-csaladi koordinacio korokben is a munka 80%-at vegzi el? Vagy az a rosszabbul kereso felre marad, hiszen o ugyis kevesebbet hoz a kozosbe, netan otthon van, vagy csak egyszeruen no, es mint ilyen, ‘biologiailag alkalmasabb’ az ilyesmire, a jobban kereso pedig viszi a fizetetlen munka felet (jobb esetben), vagy meg annyit sem? Akkor miert is a fizetett munka aranyaban osztjak az ingatlan tulajdonjogat?
  • Edesoft
    Mi a feleségemmel közös kasszán vagyunk. Amióta megszületett kislányunk annyi változás történt, hogy hátra csúsztam a prio listán. Így már a harmadik helyet foglalom el és én keresem a legtöbbet 😀

    A kérdésem azokhoz szól, hogy akik külön kasszáznak és minden 50%-50%-ba megy, mitörténik akkor ha a feleség a terhesség alatt gyes-en van illetve otthon van a gyerekkel? Kevesebb lesz a fizetése és mégis 50%-ba kell beszállni a ktg-be?

    Azt különben nem tudom megérteni hogy hogyan lehet úgy neki állni egy kapcsolatnak hogy legyen csak külön kassza mert ha külön megyünk könnyebb lesz a vagyon osztás?!

    Illetve ha van egy gyerköc akkor nem mindegy hogy mi lesz a vagyonnal úgyis a gyerekeké lesz…

  • Drága
    Közös kasszán éltünk 6 évig. Szétmentünk és ettől még tök korrekten elszámoltunk. Alapban nem párosodom olyan emberrel, akit nem ismerek és akiben ne bízom.Tény, hogy ez a nehezebb és lassabb verziója a kapcsolódásnak…
    De elismerem, hogy egy válás érzelmi válsághelyzet és a szörnyek ki tudnak szabadulni az emberből…láttam én is ilyen helyzetet. Tényleg fontos az önismeret és az érzelmi intelligencia.
  • papírozós

    Mi beleírtuk a szerződésbe azt, hogy arra az időszakra, amíg a gyerek miatt visszaesik a bevétele (GYES…), addig mindketten összes bevételünk felét kapjuk. Mindenkinek egyforma lesz a bevétele.

    Ezt egyébként sok „közöskasszásnak” is meg kéne lépnie, mert a nőknek sokszor megalázó, ha kérnie kell pénzt erre-arra és apa majd ad, ha kedve van. A legtöbb helyen látszólagos a közös kassza, a GYESen lévő nők nagy része kiszolgáltatott ilyen szempontból.
    Szerintem.

  • Edesoft

    Ezek tőlem távol állnak, én még olyan családba nőttem fel ahol közös hajóba evezett az összes családtag és semmi külön pénzezés nem volt. (1991-es vagyok)
    A szerződés kötés megint rideg számomra. Szerződést a munkáltatommal kötög hogy ne tudjon átvágni, el se tudnám képzelni hogy leszerződök a feleségemmel az együttélésre…

  • Edesoft

    Bocsánat még annyi kiegészítése, hogy a szerődéses dolog már az elején egy bizalmatlanságot vet fel, még mindig tartom magam ahhoz hogy így nem lehet neki állni egy párkapcsolatnak, bizalmatlanul.
    Teljes mellszélességel kell vinni a kapcsolatot és a közös jövöt tervezni.

  • Herr Riporter
    Többen kérdezték, hogy mi a házasság lényege, ha nem a vagyonközösség.

    Számomra a házasság inkább érzelmi és tradicionális kötelék, a családalapítási szándék igazolása, ígéret az elköteleződésre.
    A lényeg ugyanis, hogy megfelelő körülmények között, elkötelezett szülőkkel nevelkedjenek a születendő gyermekek.

  • papírozós

    Én is úgy nőttem fel, bár én idősebb vagyok.

    Mai napig boldogan élnek szüleim, jól csinálták, csinálják ma is.

    Akkor ezért most úgy kéne csináljam ahogy ők?

    Inkább úgy csináljunk, ahogy nekünk a legjobb. 😉

    Teljesen más a mi helyzetünk mint az övéké volt, mint ahogy valószínűleg a tiéd is más mint az enyém.

  • Xref
    Nem kotozkodeskeppen, hanem kivancsisagbol kerdezem: a szerzodesbe a gyesen felul bekerulnek az egyeb, vis major esetek is? Pl sajat jogon betegallomany, gyerekkel toltott betegallomany, apolasi tappenz, munkanelkuliseg, reszleges/teljes munkakeptelenseg? Ezek annyira nem is ritkak . Iden juniusban kaptam elso teljes fizetesemet, januartol annyi nyavalya jart nalunk…
  • Garbo

    Megdöbbent, hogy milyen hevesen harcolsz a szalmabáboddal.
    A házasságot nem azért kötjük, mert szerelmesek vagyunk, azt hisszük jó lesz, aztán ha az elmúlt, válunk. Példáddal élve, ezért közömbös a volt csajod/pasid. Mert vele csak érzelem volt.

    Egy házasság érzelem, elköteleződsé az örökkére, és napi munka mindkét részről, plusz tisztelet és barátság. Ez a csomag tesz a hardcore házassághívőket biztosan örökkéhívové. Lásd: Dragomán: Hardkor oldszkúl házasság című írása.

  • Nyúl Béla
    Először csak a definíció miatt akartam végigolvasni a hsz-eket, hogy mi is akar lenni ez a közös kassza. De ahogy itt többen is jelezték a lényeget: ha a házastársaknál a pénz problémát jelent, ott már előtte is van valami más probléma.

    És nem úgy (mielőtt valaki a fejemhez vágná), hogy azért probléma oka a pénz, mert nincs. Bár mondjuk ez is egy érdekes dolog: én nagycsaládból jöttem, csak az édesapám keresett, az anyukámnak viszont mindig megvolt a “dugipénze” családi pótlékból stb. És nem azért, mert nem közös kassza volt, hanem épp azért, sőt tkp. a közös kasszában mi gyerekek is benne voltunk, nekem értelmezhetetlen is volt a zsebpénz fogalma. És később is, már az első keresetemből se kellett „leadnom rezsire” semmit – ténylegesen különálló felnőttként mégsem volt sosem bajom a pénzzel, sőt már kollégistaként sem a szülőktől kapott pénzzel, mint sokaknak.

  • Zoli
    Hu, hat nem sok mindentol raz ki a hideg jobban, mint mikor felnott emberek azt irjak, hogy a hazassaguk alatt kapnak zsebpenzt. Idezojelekkel vagy anelkul, mint a gyerekek. 🙂

    Parom szamara az egyik legfontosabb erv a kulon kassza mellett, hogy onallonak erezze magat. Ne erezze azt, hogy el van tartva es ne gondolja azt, mikor vesz valamit, akkor az en penzemet kolti, hanem igenis megdolgozott valamiert.
    Termeszetesen vannak kozos anyagi celok is, amik pedig az egysegunket erositik, de emellett magmarad az onallosagra hajlamossaga is es mindenkinek jo erzes, ha sajat celokat is el tud erni barkitol fuggetlenul, onerobol. Legyen az megtakaritas, befektetes vagy barmi(itt most csak anyagi celokrol beszelek).
    Meg kell tudni kulonboztetni a sajat onallo celokat es a kozos celokat. A vilag nem fekete es feher, hogy csak egyutt vagy csak kulon. Az egyutt alap, de kell azert egy kis kulon is.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.