Közösségi valutaváltás
Gyakran felmerül az emberben, hogy miért nem találkoznak valamilyen fórumon azok, akiknek eladó valutájuk van, illetve ilyet szeretnének venni. Így kihagyhatnák a pénzváltókat és még a tranzakciós adót is megspórolnák, ezen a két tételen mindketten sokat nyernének.
Egy igazi nyer-nyer felállás, hiszen mindketten jobban járnak.
Nos, van ilyen lehetőség, például ez. Megadhatod, hogy mid van eladó, mennyi, hol és mi a legkisebb tétel, amennyit hajlandó vagy belőle eladni. Az árfolyam általában az MNB középárfolyama.
Első ránézésre a lehetőség remek, de azért pár buktatóra szeretném felhívni a figyelmed.
Az első, hogy a dolog valószínűleg a törvénysértés határán billeg, nem biztos, hogy te meghirdetheted az eladandó valutádat. De ez a legkisebb probléma.
A második, hogy nem tudsz semmit arról a személyről, aki feladta a hirdetést. Elmész hozzá pár millióval a zsebedben, aztán vagy tényleg eladni akarja neked a valutáját, vagy más terve van veled és a pénzeddel.
Ha kis pénzről van szó, szerintem azért kár rizikózni. Ha most kétszáz eurón megspórolsz négyszáz forintot, nem biztos, hogy azért megéri kockáztatni.
Komolyabb összegnél meg kérhetsz jelentős árkedvezményt a hivatalos pénzváltóknál is, nem egyszer középárfolyamon, vagy ahhoz nagyon közel odaadják neked a pénzt. Akkor meg azért felesleges a dolog.
Az se lenne baj, ha felismernéd biztosan a hamis bankjegyeket egy sietős csere során is a helyi gyorsétteremben. (Az hogy recés a festék és van benne vízjel, ma már édeskevés ám.) A forgatásról és egyéb lehúzási trükkökről nem is beszélve. Amikor otthon jössz rá, hogy a köteg közepén csak újságpapír van, pedig te saját kezűleg számoltad meg. Csak aztán egy pillanatra felnéztél, mert valaki megszólított…
Mindezek ellenére úgy gondolom, ez egy jó ötlet és ha helyén van az eszed és tényleg tudod, mit csinálsz, akár nyerhetsz is rajta. De nagyon nem ajánlom mindenkinek, csak aki kellően rutinos és dörzsölt ahhoz, hogy ne vágják át egy ilyen tranzakció során. A többiek inkább maradjanak a biztosnál, nem annyival drágább, hogy megérje a rizikót.
Egyébként csak úgy találomra: Rafi devizaszámla utalás SEPA országba 0,2%. Vagyis annyira nem olyan nagy hanyattesés ám a 0,5%.
Három előnye van: a minimumdíj csak egy euró, nincs váltási költség, illetve a fogadó fél sem fizet a fogadásért.
Szoktad kérni, hogy beszélhess a főnökkel? Ismernek már ott, ahol a főnökkel szeretnél beszélni?
1. Kb. mekkora osszeg szamit “komolyabb”-nak, amire mar adnak a penzvaltok jelentos kedvezmenyt?
2. Ha lenne egy szlovakiai euros szamlam, milyen lehetosegeim lennenek rendszeres Magyarorszagra torteno utalas eseten a tranzakcios koltsegek minimalizalasara?
2. Szerintem semmilyen 🙂
Én azt gondolom, hogy ez a napiárfolyamos valutapiac nem határmezsgye, hanem törvénysértés. Kérdés, mit szól hozzá a Felügyelet.
a “3 havonta 1x nagyobb összeg penzvaltonal” megoldas elönye lenne idövel az “ismertseg” ez az ezzel esetleg együtt jaro jobb arfolyam, az utalgatas viszont sajnos kenyelmesebb.
Hogy miért ellenzem? Kiszámoló teljesen jól leírta. Nagyfokú bizalom kell a felek között egy ilyenhez, másrészt semmilyen állami vagy pénzpiaci felügyeleti garancia nem illeti meg az embert ilyenkor. Elég csak megnézni a Vaterás csalásokat: napi szinten iszonyat sok embert vernek át mindenféle nem létező vagy hamisított termékkel.
Egyébként ha jól tudom, Romániában régebben nagyon mentek az effajta csalások: a sok kitóduló magyar olcsón akart lejt váltani, a zugváltósok meg ott álltak sorban. Amint valaki épp váltott, elkiáltotta valaki magát, hogy “itt a rendőrség” erre siettették az illetőt a számolással, és a végén persze hogy kevesebb valutát kapott.