A mélyszegénységben élők megváltoztatása nagyon nehéz feladat, s ennek az az oka, hogy már a legalapabb készségek és képességek sincsenek meg az életükben. Nem volt kitől megtanulniuk a szociális viselkedés alapjait, a válságkezelést, a hosszútávú tervezést és így tovább.
Az ember gyakran fogja a fejét, hogy a pénzügyek területén is milyen baklövéseket követnek el. Uzsorát kell kérni ételre, de mellette vesz magának egy új mobilt. Úgy van vele, hogy teljesen mindegy, mit csinál, úgyis mindig szegény lesz, akkor pedig miért ne venne mobilt vagy rendelne pizzát ebédre. Akár pizzát eszik, akár üres kenyeret, így is, úgy is szegény lesz.
Természetesen a megmondóemberek tudják a probléma megoldását, meg kell, hogy változzanak és kész, ők tehetnek mindenről. Ezek az emberek csak azt nem értik, hogy amit ő alapnak vesz, mert a saját szüleitől megkapta, ezek az emberek nem kapták meg. Akinek van gyereke, tudja, hány évig kell nevelni egy gyereket arra az egyszerű dologra, hogy mindig köszönjön, ha bemegy valahová. Arra, hogyan kezelje a konfliktusokat. A munkamorálra. A felelősségtudatra. Arra, hogy nem késünk el az iskolából és a házi feladatot meg kell csinálni, mert ez a kötelességtudat, és így tovább.
Ezek nem velünk született készségek, hanem hosszú nevelés eredményei és a minket körülvevő mikrokörnyezet hatása ránk.
Ahol ezek az alapok hiányoznak, ott lehet okosakat mondani, hogyan kell másképp csinálni a dolgot, de nem fog működni semmi. A problémát csak a gyökereinél lehet kezelni, minden más teljesen felesleges, meddő dolog. A gyökerektől való kezelés viszont évtizedekig tart és nagyon nem egyszerű feladat. Ha viszont a gyökerek nincsenek kezelve, minden más csak látszati megoldás.
S mivel az őket körülvevő közeg is ugyanolyan, mint ők, így ha akarnának, sem találnának jobb mintát, amit követhetnének.
Az Igazgyöngy alapítvány vezetője régi ismerősöm, ennek ellenére nem is én kértem meg, hogy írjon erről a témáról, hanem az egyik olvasó. Következzen L. Ritók Nóra írása, ő hogyan látja ezt a kérdést azoknál, akikkel az Igazgyöngy alapítvány foglalkozik:
Amikor elkezdtük ezt a munkát, nem láttunk még bele a társadalmi leszakadásban érintettek életének ebbe a szeletébe. Minden más hamarabb sokkolt minket, a lakhatási szegénység mindent meghatározó hatása, az, hogy az alapszükségleteket nem tudták biztosítani a hónap végéig, vagy, hogy egy váratlan betegség gyógyszerkiadásával mennyire nem tudtak mit kezdeni.
Aztán lassan kezdett összeállni a kép, melynek legfontosabb jellemzője a “minden mindennel összefügg” volt. Közben tele voltunk rácsodálkozásokkal, hiszen mi egy másfajta szocializációval érkeztünk, és nem értettük a lélektani hátterét ennek az egésznek. Miért kell limuzinos, óriási bulit rendezni az óvodai vagy iskolai ballagásra ott, ahol az egészet kölcsönből finanszírozzák? Miért kell a megkapott fizetésből rögtön díszes macsétát venni arra a falra, amit kívülről kell már megtámasztani, hogy ne dőljön ki? Miért kell megrendelni áruhitelre a háromszázezres tv-t, majd rögtön eladásra kínálni százezerért? Miért kell arany Marlborot venni, ha elmennek valahova, miközben a mindennapokon otthon töltik a cigit a feketekereskedelemben vett olcsó ukrán dohányból?
Bevallom, még ma sem értjük mindig, sokszor mondjuk ki: nem, ezt már nem tudjuk megérteni, egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ez van, és próbálni közelebb kerülni egymáshoz a megoldáskeresésben. Mert abban biztos vagyok, hogy csak úgy megy, ha mindkét oldal dolgozik rajta. Az egyik azért, hogy megmutasson más lehetőségeket, stratégiákat, a másik meg azért, hogy elengedjen mélyen gyökerező viszonyulásokat.
Sok év tapasztalata van mögöttünk, figyeltünk mások próbálkozásait is, és elemeztük a saját kudarcos útjainkat, melyeken gyakran léptünk előre kettőt, majd vissza egyet, mert azt is megértettük, bármennyire szeretnénk gyorsítani, nem lehet sürgetni. A beépüléshez idő kell, soká erősödik meg egy új vonal annyira, hogy kiszorítsa a régit.
Több dolog is befolyásolja ezt, először is a tudáshiány, amiben az alapkészségek hiányától a világlátáson át az online térben történő működésig minden benne van, aztán az ebből is adódó védtelenség a fogyasztói világ üzeneteivel szemben, no meg a kielégítetlen szükségletekből fakadó állandó vágyakozás- érzés is. Befolyásolja a közösségben elfogadott és kihangosódó értékrend, az ezzel összefüggő hierarchizálódás, és a tágabb társadalmi üzenet is, ami arról szól, hogy az van, amid van, amit fel tudsz mutatni, annyit érsz.
Az, hogy ebből, melyik hat erősebben, egyéne válogatja, de az biztos, hogy minden hat, és egyik tényező sem támogatja a változásokat.
Az azzal való szembesülés, hogy szinte mindenkinek, akivel dolgozunk, behajtócéges tartozása van, akkor vált világossá, mikor a társadalmi vállalkozásba belekezdtünk, és foglalkoztatni kezdtük őket. Feltérképeztük a családokat, és sok olyat találtunk, akik teljesen esélytelenek, hogy kitörjenek az adósságcsapdából, és legális munkavállalókká váljanak. Amikor az első adósságrendezésekbe belekezdtünk, és elkészítettük a terveket, volt, akinél a tartozás mértéke 15-20 évre adott volna folyamatos és a jövedelemhez viszonyítva elviselhető törlesztéssel kiutat, ami nyilvánvalóan túl nagy távlat volt. Aztán jött hozzá az is, hogy hiába tudtunk le egy-egy tartozást, mindig termelődtek újak. Lassan értettük meg, hogy ez is egy életstratégiává vált, a tartozások halmozása. Az, hogy kitisztázzunk valakit, nekünk jelentett csak célt, persze ők is megfogalmazták, de csak a szavak szintjén, az együttműködés fenntartásáért, de a valóságban ez nem vált belső céllá.
A lehetőségek pedig folyamatosan érkeztek, a helyben elérhető személyi kölcsönök egy rámenősebb üzletkötővel taroltak, itt vált számunkra világossá, hogy mennyire ellentétes ez a világ a mi segítő tevékenységünkkel, és hogy tulajdonképpen ellenérdekeltek vagyunk. A banki rendszer abban érdekelt, hogy kölcsönt vegyenek fel, mi pedig abban, hogy ne. És ott vannak ők is, akik számára az azonnali szükségletkielégítés igénye mellett ott van a fogyasztói világ: “vedd meg, birtokold te is a jólét attribútumait, mindegy, milyen áron.” Ehhez pedig pénz kell, és kevesen tudnak ellenállni az orruk előtt lobogtatott bankjegynek, vagy a “csak egy aláírás, és már meg is kapod az okostelefont” lehetőségnek. A következményekkel gondolkodást felülírja a nélkülözésben beégett birtoklási vágy. Hogy neki is legyen. A vége, a behajtócéges tartozás, ami legális munka esetén egy tartozásnál a munkabér 33%, kettőnél 50%-át vonja.
Így jön létre ez a furcsa, 21. századi mélyszegénység, a komfort nélküli házakban a plazmatv, az okostelefon, melynek funkciót csak töredékében használják, a hangosítási rendszer, az időszakosan működő internet, az informatikai eszközök. Az a kép, ami bizonyos részeiben 19. századi, másban meg mai.
A többségi társadalom ezt nem érti. A szegénységkép 19. századi, a Kincskereső kisködmönben és társaiban továbbélő “tisztes szegény” képe, amiben nehezen értelmezhető a mobiltelefon, az online tér, vagy a kávé, cigaretta. Mert a szegénynek szemlesütve kellene hálásnak lenni, nem vágyakozni, elfogadni a tényt, hogy neki nem lehet semmije, kuporgatni a garasokat a fiók mélyén, hogy majd, ha összegyűlik elég, akkor megvehesse amire vágyik. (Lehetőleg egy könyvet, ami erkölcsileg is vállalható, és nem kólát, vagy tabletet, ami a helyzetükben nem értelmezhető luxus.)
Csakhogy ez már nem megy. Már a 20. század is a fogyasztásról szólt, és a reklámok mindenkit bombáznak az üzeneteikkel. A hatások pedig félelmetesen tevődnek át a gyerekekre, a következő generációra. Mert a gyerekét mindenki védeni akarja, nem akarja, hogy csúfolják, mert neki nincs… A gyerek is akarja a jólétet mutatni a kortárs csoportban, az osztályban, a sportcipőt, ruhát, telefont, és megkapja. Neki hamburger kell a középiskolai ebédre, mert a többi kigúnyolja, hogy csóró, ha az iskolai menzán eszik, vagy szendvicset visz otthonról. És legyen ott az energiaital is, mert az a menő. A gyerek követel, és leveszi a mintát arról is, hogyan lehet pénzhez jutni. Követi azt, és neki sem lesz célja, hogy legális munkája legyen, kiszámítható élete, Csak az számít, hogy pénze legyen.
És megy tovább a történet, a zálogházzal, a személyi kölcsönnel, a 0 ft-os áruhitelek soha nem törlesztésével, az uzsorával. A túlélési stratégiák így épülnek fel, a feketezónában, a nem legális munkában, a zsebbe fizetésekben, az üzletelésben, végül gyakran a kriminalizációban.
Igazából mi eredményt ott tudunk felmutatni, ahol az adósságkezeléshez a foglalkoztatásunk is kapcsolódik. Ha a család önálló döntésére van bízva, nagyon hamar felhagynak vele. A mentorálás így erősebb, jelen van a kontroll, de közben folyamatosan működtetjük a “képessé tevés” technikáit is. És még ez sem elég, kell hozzá a gyerekek fejlesztése, és a közösségi értékrend változása is. Ez utóbbinak lenne a legnagyobb hatása, ha ezen tudnánk változtatni.
A közösség nem működtethető azonban a világtól elszigetelve. Nem véletlenül mondjuk, hogy az Igazgyöngyben a társadalmi leszakadást a teljes társadalmi beágyazottságában értelmezzük, és így keressük a megoldásokat is. Aminek része a család szocializációja, a közösség, az intézmények, a bankok üzletpolitikája, a média hatása, a jogkövető magatartás támogatására hivatott rendőrség, a többi intézmény, pl. az iskolarendszer, a többségi társadalom viszonyulása, a munkalehetőségek, a generációkon átörökített tudáshiányok, a lakhatási szegénység, stb.
Adósságkezelés szerintem nincs e nélkül a komplex értelmezés nélkül. A szegénység ellen csak akkor lehet felvenni a harcot, ha minden hatást próbálunk egy irányba mozgatni. Minden más próbálkozás csak látszateredményeket hoz.
Nagyon köszi, remek írás!
azt nem értem, hogy miért kap ilyen mentalitással hitelt valaki? A családi pótlékból le lehet annyit vonni, hogy a kölcsönzőnek megérje?
Ez az egyre fokozódó "kasztosodás", a társadalmi olló szétnyílásának következménye.
Megérteni lehet, de segíteni rajta azért nem igazán, mert a helyzet az, hogy ezek a mélyszegénységben élő emberek a saját helyzetükből kiindulva teljesen RACIONÁLIS módon cselekszenek.
Normális középosztálybeli életszínvonalra nem 1, hanem 2 generáción belül sincs igazán esélyük, akkor fosszák meg magukat minden "luxuscikktől"?
Orwell írt erről jól a kevéssé ismert "A wigani móló" című könyvében, azt hiszem, már magyarul is létezik.
A legalsóbb társadalmi réteg is ragaszkodik a saját életkedve fenntartása érdekében a "luxushoz". Nekik soha nem lesz pénzük arra, hogy Budapest környékén normális házat vegyenek, de még csak egy új középkategóriás autót sem engedhetnek meg maguknak soha. Akkor sem, ha minden filléren spórolnak egész életükben. Akkor számukra mi a racionális viselkedés?
Ez egy örök körforgas, semmi esely tartos valtozasra az erintetteknel. Illetve egy lenne, de az se nem demokratikus, se jogilag nem megoldhato: ki kell tartosan venni ezekböl a csaladokbol a gyerekeket es nevelöszülökhöz adni, akik kepesek megfelelö mintat mutatni nekik, a szegeny ferfiakat pedig 2 gyerek utan orvosilag termeketlenne tenni.
"Ezek az emberek csak azt nem értik, hogy amit ő alapnak vesz, mert a saját szüleitől megkapta, ezek az emberek nem kapták meg."
És ugye ezek a szülők nem is képesek megadni ezt, mert ők maguk sem tanulták meg.
Az ördögi kör megtörésére egy praktikus lehetőség lenne: bentlakásos iskolák, ahol megtanulhatják ezeket a készségeket úgy, hogy nem húzza vissza közben őket a környezetük.
Csak ugye ehhez egyrészt sok pénz kellene (jó iskola, jó tanárok), másrészt a szülők beleegyezése, hogy a gyerek ne otthon lakjon velük a nyomorban, ahol ő is lezüllik. Az utóbbi talán egyszerűbb, mert ha a szülő belátja, hogy a gyermekének lehet jobb élete, mint nekik, akkor tudja, hogy mi lenne jobb a gyereknek.
Nagyon jó írás, de sajnos megerősíti a véleményem, hogy ez egy esélytelen szélmalomharc (pedig lassan öt éve támogatom az Igazgyöngyöt). A felnőttkorban együttműködési hajlandóság nélkül lehetetlen huszonév elmaradt nevelését bepótolni. A megoldás a gyerekek megmentésére koncentrálás, első lépésként napközis és hétvégi nevelés, súlyos esetben családból kiemelés. Annak egy generáció múlva talán lenne eredménye.
Azért az ilyen írás elég sokat segítene azoknak a csőlátású honfitársainknak, akik folyamatosan rajtuk kérik számon azt a nyomort amiben élnek. Ők egy fillért se adnának nekik, de elvárnák, hogy ebből valahogy kitörjenek.
Köszönöm az írást!
Nagyon érdekes és tanulságos!
“ A banki rendszer abban érdekelt, hogy kölcsönt vegyenek fel, mi pedig abban, hogy ne.”
Dehát senki nem tart pisztolyt a fejükhöz. Csernus doki mit mondana?
Teljesen rossz a jelenlegi bankrendszer, én is ezt mondom. Amúgy a klímának kik hasznosabbak? Ezek az emberek, vagy a luxus BMW-el száguldozó bekokainozott bankigazgató?
Sajnos ki vannak szolgáltatva a reklámoknak. Reklámpszichológiát meg nyilván nem tanultak. Nehéz helyzet.
@graphite
A klimanak biztosan nagyon hasznosak a borsodi zsakfalvakban autogumival, PET palackkal, drotkopennyel, kibontott muanyag ajtoval tuzelo csaladok.
A temahoz: a gyerekekkel kellene valamit kezdeni, a felnottek mar menthetetlenek, nem szabadna engedni, hogy ugyanabba a posvanyba szocializalodjanak be a gyerekek.
Sok igazság van az írásban. Az egyén helyzetéért részben saját maga felelős, részben a környezete. Számtalan "károsult" ügyféllel volt szerencsém tárgyalni, akik semmiféle kompromisszumra nem voltak hajlandók. Nekik a Dunhill cigi és a napi pizza JÁR. A bankok üzletpolitikája már rég más, nem hitelezik ezt a réteget.
Köszönöm én is! Kemény szélmalomharc, amit az Igazgyögy csinál, és nem a mentoráltjaikkal szemben főként, akikkel példaértékű a partneri viszonyuk sztem, hanem sajnos az említett tágabb kontextussal (fogyasztói társadalom, intézmények, média) is. Bár könnyebb dolguk lenne (pl. állami segítség) és bár többen lennének, akik értik azt, amit és ahogy ők csinálnak!
Szeretném ezt a gondolatot kiemelni: amit fel tudsz mutatni, annyit érsz. Szegényebb, munkás környékről költöztünk drágább kertvárosba. Az előző lakóhelyünkön az oviban brutál nyomás volt, hogy menő legyen a gyerek. Sima napokon a többi gyerek kinézte, ha nem csillámos tüllszoknyában stb. ment. A fotózásokon, ünnepekkor vadonatúj báli HundM ruhában feszítettek a kétkezi munkások lányai, az enyémmel nem játszottak, ha épp nem olyanban ment. Itt a gazdag környéken bármit felvehet és elfogadják, fel sem merül ez. Ironikus azt gondolom
Lelkes, a feleségem el szokta adni a gyerekek kinőtt ruháit a neten.
A legtöbben olyanok veszik meg a márkás ruhákat, akiknek kell, de várja a családi pótlékot, hogy tudjon fizetni.
25 ezer forint nincs otthon soha, de nehogy már a gyerek ne Nextben menjen a vidéki óvodába homokozni. Ha felvenne egy Pepcot, vége lenne a világnak.
En azt olvastam ki, hogy a mostqninal hatarozottabb allami szerepcallalas nelkul ertelmetlen.
Csak az allam tilthana meg, hogy ilyen szocihatteru ember ne kapjon hitelt es csak az allam tudna buntetni az uzsorat
Úristen…..
Alig pár hozzászólás és máris mindenkinek az a megoldása, hogy a szegény család gyerekeit el kell távolítani a saját családjából???
Ez ma Magyarország problémája, az empátia és az utánajárás teljes hiánya.
Egy gyereket nem lehet elvenni a családjától csak azért, mert azok mélyszegénységben élnek.
Éljen örökre nevelőszülőknél? Tudjátok mekkora sorstörés egy gyerek számára, ha kiemelik a családjától.
Nagyon sokat beszélgettem örökbefogadó szakemberekkel. Nem ez a megoldás!
A nevelőszülők nem minden esetben olyanok, mint amit gondolnak az emberek, ez egy óriási tévhit.
Egy országnak nincs nagyobb szégyene, annál ha sok az örökbe fogadható gyerek.
Szerintetek miért ide járnak a fejlett nyugati országából a családok örök befogadni gyereket??? Segítek, mert ott erre alig van lehetőség. Ott nem elveszik a gyerekeket hanem segítenek a családnak.
De hát ugye ez a kelet.....
Egy normális iskolarendszer rengeteget tudna segíteni még akkor is, ha a gyerekek a rossz példát mutató családban maradnak. Csak párhuzamosan kellene egy olyan szociális segítőrendszer, ami a családot az iskolán kívül is segíti. Nem feltétlenül kell, hogy az állam csinálja, de ha már nem segíti, legalább ne akadályozza. (Kérdés: ha az állam a fentiekkel nem akar foglalkozni, akkor mégis mivel?)
Az írás remek, ugyanakkor nagyon szomorú és lehangoló, esetleg kaphatnánk némi ízelítőt a sikertörténeteikből is (mert remélem vannak azért ilyenek is).
Én úgy látom, hogy a "magasabb életszínvonalon élni, mint teheti" bőven nem csak a legszegényebbek életmódja, csak máshol nem olyan nagy a kontraszt.
A hozzászólások is megerősítik ezt.
@lelkes-rajongo
Gyerekként, sokszor szégyelltem amikor apám munkásruhába jött értem. Nem értettem miért nem ad a külsejére, ha elmegy otthonról. Mit mutat így a külvilágnak?
Pedig irodában dolgozott, és ha otthonról jött akkor volt "munkás"-ban.
Felnőttem, gyerekeim lettek. Munkás ruhában, fűrészporosan is mentem már gyerekért óvodába, iskolába. Pedig én s irodában dolgozom, jó helyen.
Azon szoktunk néha nevetni a feleségemmel, hogy a foltozott nadrágokban amiben elmennek oviba homokozni, úgy néz ki mint egy lelenc.
A gyerek csúszik, mászik benne. Soha senki nem szólta még meg érte. Elég jó módú környéken élünk.
@rendvedelemben-dolgozo
Egyetértek, hogy nem szabad a gyerekeket kiemelni.
Az hogy szegények, illetve nem tudnak a pénzzel bánni, senkit nem jogosít fel, hogy elvegyék a gyerekét.
A napközi, meleg étellel, illetve hétvégi foglalkozásokkal. Nem csak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is lehetne egy jó megoldás.
De ehhez a kormányzat kéne, nem csak egy-egy kis szervezet...
Ha a társadalom nem akar segíteni ezeken az embereken, addig nem fog tudni egy erős civilszervezet sem. Most lehet persze vitatkozni azon, hogy ezek az emberek megérdemlik-e a segítséget, de ha nem teszünk különbséget emberi életek értéke között, akkor természetesen segíteni kell nekik. És akkor innentől kezdve lehet azon vitatkozni, hogy magasabb adóval, vagyonadóval, a hitelezés szabályainak és behajtás szabályainak megváltoztatásával hogyan lehet változást elérni.
Nekem az álláspontom a magasabb jövedelemadó, vagyonadó, és a gazdagoktól átcsoportosítás az egyik módszer, emellett pedig a behajtás és hitelezés szabályainak átírása lenne (utóbbi valószínűleg nagyon durva fogyasztáscsökkenést eredményezne, de sajnos, ha nincs pénze valakinek plazmatévére, akkor ne vegye meg, nekem ez az elvem).
Jelen, mint megmondóember, aki tudják a probléma megoldását, ami hogy meg kell, hogy változzanak és kész. Azt is tudom, hogy bár ez lenne a megoldás, ez nem fog megtörténni. Mert az embereknek nem lehet akaratuk ellenére segíteni, el kell engedni. Ez nem csak a vázolt problémára vonatkozik, úgy Magyarországra cakkumpakk. Pl. még időnként előtör belőlem, hogy hát hogy lehet olyan barom a nép, hogy továbbra is élvezi ahogy a ribancarcúék kiállnak a kormányinfón és folyamatosan a szájukba sz.rnak, nem jut el a tudatig, hogy de hát az energia olcsóbb mint tavaly és akkor nem voltak szankciók? Vagy épp az inflációnk nem lehet amiatt top1 mert az a többiekre is hat? Nem-e lehet, csak úgy netalántán valami köze ezekhez a folyamatokhoz van némi köze a 13 éve teljhatalommal irányító urainknak is? És a határozott válasz, hogy NEM! Mert a prüsszel!! Ugyanaz a viselkedés mint a cikkben, pepitában.
@geza
Ezek uzsorahitelek, még akkor is ha hivatalosan nem azok, mert mondjuk egy hitelintézet adja és nem Józsi a helyi uzsorás. Magas kamat, és a hitelt adó tudja, hogy nem biztos, hogy visszakapja. Ezeknél nem kell akkora szigornak megfelelnie a kölcsönkérőnek, mint ha lakáshitelt veszel fel. A magas kamatba van belekalkulálva, hogy egy részét nem fogják tudni behajtani, ezért nem kell annyira szigorúnak lenniük.
@rendvedelemben-dolgozo
"Egy gyereket nem lehet elvenni a családjától csak azért, mert azok mélyszegénységben élnek."
... és hogyan definiálnád a "CSALÁD" fogalmát....?
... amiket én látok ott nem az "elvenni" érvényesülne, hanem a kimenekítés a legjobb szó talán...
hagyjuk már ezeket az idejétmúlt, szavakon lovagólos, távolbarévedős, filozofikus baromságokat, tettek kellenek...
@Géza Nekem erre van egy elméletem, aztán Miklós majd kijavít, ha szamárság.
Tegyük fel, hogy TV-ket gyártasz. Csinálsz 100 TV-t, mindegyiken van 20% hasznod. Eladsz 90-at, de 10 rajtad marad. Igazából semmi gond, van 8% hasznod, de mit csinálsz a maradék 10 TV-vel?
Az egyik opció, hogy raktározod, amíg el nem adod őket, de ekkor más termékektől veszed el a helyet (amiket nagyobb haszonnal el tudnál adni, a hátralévő 10 TV-t már le kell áraznod, hogy eladd).
A másik, hogy kiszórod olcsóér' hitelbe'. Téged az se érdekel, ha egy forintot nem kapsz, csak ne nálad álljon. A 10 ember közül mondjuk kettő fizeti az áruhitelt rendesen, a maradék 8-at meg eladod egy behajtócégnek gombokért, aki kicsit több gombot be is tud rajtuk hajtani.
A vevőkön kívül mindenki jól jár.
Nagyon jó írás, sokat segített, hogy megértsek olyan dolgokat is, amiket eddig sehogy se tudtam megérteni, de azért van egy igen komoly félelmem a jövőre nézve. Mi lesz ezzel a lecsúszott, a társadalom számára elveszett nem kicsi réteggel, amikor már munkaképtelenné, inaktívvá válik, már nem tud feketén sem dolgozni, nem fogja tudni kifizetni az albérletet, a rezsit sem. Akkor ők miből fognak megélni? Nem hinném, hogy a gyerekeik el tudják/akarják majd őket tartani, hiszen a gyerekeik ezek szerint azt sem tanulják meg, hogyan tartsák el saját magukat és a leírás alapján sajnos újratermelődik a hibás szemlélet. Ennyi ember nem válhat hajléktalanná, vagy bűnözővé, vagy mégis?
Picit kezd már nyomasztó lenni, hogy ezért IS a dolgozó ember a felelős ... Én, aki sokszor ajándékba kapott vagy pepkós ruhában járok és járatom a gyerekeimet, érezzem magam azért is kellemetlenül, mert a mélyszegénynek a márkás ruha meg a pénzszórás mellett nem marad elég pénze? A "szegény" szó megcsúfolása ami zajlik. A kapzsi/ lelki szegény/mohó/magamutogató szavak közül bármelyik jobban illik erre a körre, mint a "szegény" szó ...
Hat ez tenyleg kemeny. Gondolkoztam a fotelbol, hogy lehetne ezen javitani, de nem lehet. Minden ellenuk dolgozik, es a legrosszabb az, hogy ok maguk is. Mind meghalunk.
Bevallom eredetileg marhaságnak gondoltam a közmunka programot. De az a helyzet, hogy megváltozott a véleményem. Még ha semmirekellő semmire se jó alulfizetett "munka" is két fontos haszna van.
1. Szépen van kaszálva a fű és rendbe van tartva a lakókörnyezet.
2. A gyerek azt látja, hogy apa anya felkel és elmegy minden nap 8 órát "dolgozni". Ezen kívül Somogy megye Marcali környékén a putrikbam is ciki ha még közmunkás se vagy. Sőt többen rájöttek, ha már mindenképpen csinálni kell valamit a pénzért akkor többet kapok, ha valami cégnél dolgozom.
Nem sok dolgot tudok felírni a Fidesznek, mint jó húzás, de ezt pozitívnak tartom.
@ferimester mintha csak Hitler t hallanám …
Neked a szegény férfi fogalma hol kezdődik ? Mennyi legyen a havi minimum bevétel, ami alatt kasztrálnád?
Eszem megáll komolyan , hogy olyan emberek laknak közöttünk , mint te.
Képzeld, én is csóró családból származom, de tény , hogy nem ennyire. És a szüleim nem költöttek luxusra. De akkor ezek szerint apámat is lehetett volna kasztrálni, mert szegény volt ?
És akkor tegyük mindezt a küzdelmet csak 10-20-30 éves jövőbeni távlatba. Milyen gyerekszám a jellemző az egyik itteni kommentben felhozott a BMW-s bankigazgatós családban? Milyen az átlag pénzügyi szemléletű családban? És milyen a jellemző gyerekszám a cikk által boncolgatott esetekben? És akkor mi várható itt a Pannon Puma országában 10-20-30 év múlva demográfiailag? És ne is álljunk meg a népességi pontnál, hanem rögtön vegyük hozzá a gazdasági, szavazati, politikai, erkölcsi stb-stb-stb. trendeket, amik a szemünk elé rajzolódnak. A kérdésem költői, ellenben felettébb érdekes.
Nehéz a feloldása a problémának, és tényleg akár generáció idejű (ha tényleg foglalkozva van vele), de akkor leírom én. Aki gyerekesen viselkedik, az gyerek. Gyereknek nem kell szavazati jogot adni. A felnőttek meg majd eldöntik merre menjen az ország, hátha szeretné a felnőtt, hogy a gyerekeknek jobb világa legyen. De amíg a gyerek is szavazhat és arra szavaz aki nyalókát vesz neki boltban, nem pedig arra aki mondjuk megtanítja olvasni, addig veszett fejsze nyele.
A gond az hogy a társadalom egy jelentős részénél azt látom hogy annyiban különböznek a mélyszegényektől hogy a havi bevételük sokszorosa a mélyszegénynek. A másik gond hogy van egy jelentős rész akinek a bevételéből jelentős pénzügyi tudatossággal kell centizgetni hogy talpon maradjon, rengeteg lemondással.
@rendvedelemben-dolgozo "Egy országnak nincs nagyobb szégyene, annál ha sok az örökbe fogadható gyerek."
hmmm, mit szólsz ehhez a megfogalmazáshoz?
"Egy országnak nincs nagyobb szégyene annál, mint ha sok az örökbe fogadás nélkül 0 kilátással rendelező gyerek." ?
Nem sokban kulonbozik ez attol, ahogyan az atlag ember gondolkodik. Ok is rengeteget koltenek ertelmetlen latszat kiadasra. Csak nekik marad kajara es alapveto dolgokra is. De arra, hogy felrerakjanak, vagy befektessenek mar nem telik. A motivacio is hasonlo lehet, a gazdagnak latszani a kornyezeted elott.
Ez egy nagyon jó írás!
De sajnos sok olyan is van benne,ami nem csak a mélyszegénységbe -Borsodi falvakban- élő etnikumra igaz.
Építőipari körökben nézz meg egy festőt, burkolót. A legújabb Nike ruhák, a legújabb 4-500 ezres mobilok,aranylánc, BMW, Audi, Mercedes, pizza,cigi,energiaital. Napi 80-100e kereset tavaly(-ig). Most,hogy földbe állt az egész, ment a mobil Marketplace-re,lánc a zaciba,a kocsin kint az eladó felirat...Semmi megtakarítás, pénzügyi terv a rövid-és hosszútávú jövőre nézve. Pedig nekik elvileg szakmunkás végzettségük van,és nem is a putrisorról jöttek...
Off-topic: Tegnapi Totalcar cikk. Egy sorozatcikk3. része egy volt autótolvajról. Egyszerűen felháborítónak tartom,hogy média-szinten sztárolunk (volt?) bűnözőket, népszerűsítjük a könyvét, pénzt teszünk a zsebébe... Legközelebb mi jön? A Heim Pál Gyermekkórház fog bűnbánó pedofílokat ajnározni?!
Uristen, milyen fontos ez az iras a bevezetovel egyutt. Nagyon koszonom! En sokszor probaltam mar meggyozni kozeposztalybeli ismeroseimet, hogy talan nem kellene folyton magas lorol kioktatni a legszegenyebbeket, azzal, hogy hat miert nem voltak elelmesebbek, ugyesebbek, lam en is megcsinaltam. Persze, csak nem mindegy milyen hatterrel indul az ember, mit hoz otthonrol anyagi, szellemi es kulturalis ertelemben. Mert az is ertek peldaul, hogy az embernek a szulei olvastak es voltak otthon konyvek. Nagyon fontos lenne a kioktatas helyett eloszor mindenkinek egy kis empatiat gyakorolnia.
@ginkgo pontosan. egyebkent ezek eleg alaposan kikutatott dolgok es az, hogy a szegenyseg ellen eros oktatasi es szocialis rendszerrel lehet fellepni nekem olyan eros osszefuggesnek tunik, mint newton torvenyei. Meg persze ezek az egesz orszag joletet es fejlettsegeti s is erositenek, eppen ezek miatt vagyok olyan szomoru, hogy sem az allam sem a tarsadalom nem tartja egyik teruletet sem fontosnak.
Nagy kedvencem 😀
bidista.com/wp-content/uploads/2019/02/ezert-neznek-ki-a-szegenyek-gazdagnak-es-a-gazdagok-szegenynek.jpg
@baloldaliszitokszo "Normális középosztálybeli életszínvonalra nem 1, hanem 2 generáción belül sincs igazán esélyük, akkor fosszák meg magukat minden “luxuscikktől”?"
Igen, hogy az unokájuk előrébb jusson.
Azért ebben a márkás cucc dologban az is benne van, hogy ez a feltűnő, de nem csak ez van, mert egyébként a Pepcoban, a turkálókban vagy az Auchan ruharészlegén is nagyon sok szegény ember vásárol.
"Alig pár hozzászólás és máris mindenkinek az a megoldása, hogy a szegény család gyerekeit el kell távolítani a saját családjából???"
Természetesen erőszakos kiemelés nem elfogadható, csak bentlakásos iskola a szülő beleegyezésével, ha tudja, hogy a gyereknek így jobb élete lehet. Lehet szörnyülködni, de a felnőttek megjavítására nincs már reális lehetőség, arra kellene koncentrálni, hogy a gyerek ne essen bele ebbe az ördögi körbe megint, mert akkor tényleg soha nem lesz ennek vége.
@lelkes-rajongo
A vagyonos kornyeken ez ugy megy, hogy mindenki tudja, hogy a masik is az, csak azt nem, hogy 2, 3, 5 vagy 10M a csalad havi bevetele. Igy hat termeszetesen mosolyognak egymasra, ok mar jobbara ebbe beleszulettek. Aki szuletett felsoosztalybeli, azonnal megerzi a felkapaszkodottat, az ujgazdagot. Leri ahogy beszel, ahogy mozog, amit felvesz, ahogyan kisugaroz. Ugyhogy jol ki is nezik maguk kozul.
"Az, hogy kitisztázzunk valakit, nekünk jelentett csak célt, persze ők is megfogalmazták, de csak a szavak szintjén, az együttműködés fenntartásáért, de a valóságban ez nem vált belső céllá." Ez így nagyon őszinte, és köszönöm, hogy végre valaki hozzáértő leírja. Én ezt nem hozzáértőként már ezerszer elmondtam mindenféle fórumon. Röviden mondva, hülyének nézik azt, aki segíteni próbál nekik. Viszont azzal nem értek egyet, hogy a gyerekek vágyai miatt (is) kell hülyeségekre költeni a pénzt. El lehet magyarázni egy gyereknek, hogy minden családban van egy eddig és ne tovább, és törődjön bele, hogy náluk ez addig tart. Nekem inkább úgy tűnik, hogy a gyereknek azért vesznek meg egyesek mindent, mert ez így számukra egyszerűbb, mint érvelni amellett, hogy miért nem kapja meg a gyerek. Én azt mondtam a fiamnak, hogy ha valaha őt kinézik ilyesmi miatt, olyanokkal nem kell barátkozni és kész.
Családból kiemelés, tiszta agyrém. Dr. Máté Gábor szokta a könyveiben fejtegetni, milyen káros ez, Kanadában csinálták pl. az őslakosokkal, hogy "felemeljék" őket. Egy ilyen törést pszichésen nem lehet kiheverni. Drogfüggők, mentális betegek lettek felnőve a legtöbben.
Jó iskola kellene, sok segítővel, működő családvédelemmel. Sok állami finanszírozású tanuláshoz kapcsolódó, meg fejlesztő meg családi programmal. De ez nem célja a kormánynak, nem akarnak erre költeni. Valóban sokba kerülne, de hosszú távon nagyon sokat hozna!
Húsbamaróan jó összefoglaló. Meg kéne értenie a többségi társadalomnak (és nyilván az érintetteknek is), hogy _nincs_ gyors és kényelmes megoldás, viszont el kell kezdeni foglalkozni vele, ha (legalábbis erre a témára leszorítva a nézőpontot) békésen élhető országot akarunk a gyermekeiknek (valószínűleg "unokáink" lesz az inkább).
Nincs olyan, hogy nem tehetünk semmit, nincs olyan hogy megérdemlik, nincs olyan hogy az én adómból / adományomból ugyan ne kapjanak mert feneketlen kútba öntik, nincs olyan hogy félrenézünk, mi úgyis a 13. kerület szebb részén lakunk, ők meg Nyírmesszevan-Alsón, jóvan ez így, not my problem....
Múltkor hallottam egy jó mondást, "A fát elültetni a legjobb pillanat 30 éve volt. A második legjobb pillanat ma".
ferimester! Arra nem gondoltál, hogy ha a szegény férfiakat kiherélik 2 gyerek után, akkor a gazdagoknak nem lesz kivel megcsináltatni az alja melót? Amúgy elég középkori módszereid vannak. A szegénységet büntessük kasztrálással. Gratulálok.
Bocsánat kicsit offtopic. Váltott már át wise-on valaki nagyobb összeget? (~10 millió) Értékpapírszámlára kéne átvezetni devizában forintot, de hallottam már rémsztorikat revoluttal ilyesmikkel kapcsolatban. Mennyire biztonságos/gyors?
Köszönjük Miklós, nagyon jó írás lett ez is!
A kommentektől előre félek...
Nagy-nagy köszönet a szerzőnek az írásért, sok részletre rávilágít – és egyben elszomorít… Én hiszek az oktatás- és tehetség fiatalkori felismerésének/fejlesztésének szükségességében, mert úgy gondolom, hogy minden gyerek okos/ügyes, tanítható, képezhető, főleg a saját személyiségéhez/képességeihez alakítva és vannak, akiknél ennek határa a csillagos ég…lenne. Azonban ez egy hosszútávú, országszintű stratégia kellene, hogy legyen. Amit én nem látok. Sőt, egészen ellentétes a kormányzati cél, hogy más területet ne említsünk… Így, mivel egyénileg nem akarok az iránnyal szembemenni, már letettem az ilyen kezdeményezések támogatásáról (Ettől függetlenül óriási tisztelet az ezért küzdőknek és a fejlesztésben résztvevőknek!), sajnos. (folyt.)