Spórolj vizuálisan
Sokaknak segítség, ha vizuálisan is látják, hogyan állnak a spórolással és mennyi van még hátra a cél eléréséig.
Nekikjöhet jól, ha vesznek egy szabócentit. Ebből kapsz 150 centi hosszút éppúgy, mint 300 centi hosszút is. Nem tudom, boltban mennyibe kerül, az ebayen már 200-300 forintért házhoz is szállítják. De sokkal több nem lehet egy rövidáruboltban sem. (Sőt a kék-sárga bútorboltban ingyen van és ráadásul még papír is.)
Ezután már csak azt kell meghatároznod, hány forintot ér egy centiméter. Gyűjtsél bár egy új monitorra, nyaralásra, esküvőre, vagy a lakás kifestésére, a szükséges összeget oszd el a centiméterek számával.
Más sem kell tenned, mint a centit egy jól látható helyre kiteszed és visszafelé kezded el vágni, ahogy teszed félre a pénzt. Ha kétezer forint egy centi, de csak egyet tudtál aktuálisan eltenni, akkor fél centit vágj le belőle. De a milliméter beosztás miatt a 2-3-8 milliméter levágásának sincs akadálya.
Minden nap ránézésre látod, hogy eddig mennyit haladtál a célod elérésében és még mennyi van hátra belőle.
Ha erre a vizuális megerősítésre van szükséged, hogy jobban, vagy nagyobb kedvvel tegyél félre a terveidre, ne habozz még ma beszerezni egy ilyen centit.
(Egy hasonló másik lehetőségről pedig itt írtam régebben.)
A szegényeket nem szabad lenézni. A lumpeneket igen. Az életmódbeli hibákra pedig rá lehet és kell is mutatni.
Tisztes szegénység-ismerős fogalom? A szorgos, igyekvő, tiszta, rendezett népeket hívták így régen, akiknek történetesen nem volt pénzük, de tiszteletreméltó életet éltek anyagi lehetőségek híján. Aki azonban elitta, kertjét be nem kapálta, elmulatta stb. a családja szája elől a falatot és nem fogta meg a munka végét, azt mindenki lenézte. Akkor is és most is. Joggal. Nem az embert: ezt az elítélendő, szégyenteljes viselkedést.
Igen, az iPhone-alkalmazással rendelik meg az új cuccot vagy a szolgáltatást, ahelyett, hogy megjavítanák maguknak, vagy rájönnének, hogy a nélkül dolog/funkció nélkül is megvannak. 🙂 Így nemigen kerül a kezükbe a szalag.
Ha sohasem élted át a háború borzalmát, a fogság magányát, a kinzás fájdalmát, vagy az éhezés reménytelenségét … akkor boldogabb vagy, mint 500 millió ember a világon!
Ha templomba járhatsz anélkül, hogy ezért üldöznek, zaklatnak, letartóztatnak, megkinoznak, vagy kivégeznek, akkor áldottabb vagy, mint 3 milliárd ember a vilagon!
Ha van otthon ennivalód, több váltás ruhád, teto a fejed fölött, és egy ágyad, akkor gazdagabb vagy, mint az emberek 75 %-a a világon!
Ha van bankszámlád, pénz a zsebedben, és több tányér közül választhatsz, ha otthon ebédelsz, akkor a világ leggazdagabb 8 %-ának a része vagy!
Ha a szüleid élnek és még nem váltak el, akkor ritka szerencsés vagy, mert ez nagyon keveseknek adatik meg!
Ha elolvastad ezt a levelet, akkor kétszeresen is áldott vagy!
Te nem lenézed őket, hanem ítélkezel felettük, ami még rosszabb. Nem mutatsz rá semmire, mert nem ismerheted az okokat, hanem elítéled őket az életmódjuk miatt.
A tisztes szegénység urban legend, akik mai szemmel nézve akkor szegények voltak, akkoriban azok alkották a társadalom törzsét, így nem számítottak a társadalom aljának.
Plusz hozzáteszem, az első kommentelők nem arról írtak, hogy azok a szegények, akik elisszák, elbagózzák a pénzüket, hanem arról írtak, hogy vannak, akiknek nincs miből megtakarítaniuk. Te pedig erre ugrottál. Ebben benne voltak a tisztes szegények is, nem csak azok, akikre most vonatkoztatsz.
Erről nekem a Farm ahol élünk c. sorozat jut eszembe 🙂 Számomra az ő történetük-életmódjuk testesíti meg ezt a kategóriát.
Én most egyébként “sörpénzt” kezdtem el gyarapítani. Amit eddig sörre költöttem, azt rakom egy ilyen címszóval ellátott borítékba. Sok nem, de egy havi 6-8e összejön belőle. Le akartam rakni (mint annó a cigit), mert feleslegesnek éreztem már és talán függtem is tőle. A havi cigipénzt 8 évvel ezelőtt egyszerű takarékszámlán kezdtük el gyarapítani.
Egyfelől, de, elég sok mindenre rámutattam, ami valóban nem egyenlő a megoldás más helyett való megkeresésével.
Másfelől, neked nem kellene “ugrani” a hozzászólásaimra, egyszerűbb lenne látni, amit írtam, s leírok megint: IGEN, elítélek bizonyos életmódokat, melyek alól nem mentenek fel a körülmények teljes körűen. Mint írtam korábban is, az életmódot és nem az embert. Mint a bűncselekményeknél: lehetnek enyhítő körülmények, de a cselekedet elítélendő, ha nem lenne az, akkor nem lenne ítélet sem az ügyben.
Kevés károsabb retorika van, mint a mindenáron való mentegetése a helyteleníthető életmódot folytató embereknek, bármiről legyen is szó. Ui. csak a helyzetet konzerválja.
@J: Farm, ahol élünk 🙂
Apám pont ilyen volt élete utolsó 10 évében (55 évesen szívinfarktusban meghalt), egyébként kiváló géplakatosként dolgozott. Ha volt pénz akkor játszotta a Csekonics bárót és ment a nagyzolás, ha meg nem volt pénz akkor meg a vésztartaléknak lévő sörösdobozokból vadásztuk a huszasokat.
Anyám meg ennek az ellentétje. Na találjátok ki kinek a mintáját viszem tovább??
Le merem írni: FELŐLEM OTT DÖGÖLHET ÉHEN AZ ÖSSZES ILYEN EMBER AKKOR SE ADOK NEKI EGY FORINTOT SEM! Inkább veszek egy kóbor kutyának egy kis kaját , mint ilyennek adjam!
Ui.: aki nálam hátrányosabb helyzetből indult az meg festi magát…
Olyan értelemben urban legend a tisztes szegénység, amiről te beszélsz. Tisztességes szegénység, olyan van. Egyébként meg nem mentegetett itt senki senkit, legalábbis amit te annak tekintesz, szerintem nem az, inkább csak társadalmi szolidaritás.
motivator.ma/inspirator/22-kulonbseg-gazdagok-es-szegenyek-gondolkodasmodjaban-megdobbento/
Nekem pl tetszik a javasolt megoldás, bár eléggé “kezdő” szemlélet valamire gyűjteni. A következő “haladő” fokozat az lenne, ha belátod, hogy jó ha van tartalékod (cél nélkül is)…
A magyar valósághoz: az mberek nagy része nem tud különbséget tenni a valós szükségletei és a vágyai között. NEM létszükséglet az ifon, a 8ezres tv előfizetés a méteres lcdtv-vel, a kóla-chips-cigi-pia-márkáscuccok stb. A VALÓS szükségletek listája igen rövid.
Idén 10. éve írom a kiadásainkat, havi átlagunk a létminimum 120-130%-a körül van, pedig jól élünk (hirtelen nem tudnék olyant mondani amiről lemondunk=kellene-de-nincsen)és teszünk is félre (ha annyira kellene valami kevesebbet tennénk).
A probléma gyökere valahol ott van, hogy ebben az országban (is?) az ész van legeslegigazságosabban elosztva… szal ezt is pont azok nem fogadják meg, akiknek kellene
A mai világban esélytelen a “tisztes szegénység”. Akkor működött, amikor még a társadalmi osztályok átjárhatatlanok voltak, aki szegénynek született, az is maradt, így felelős sem volt érte, vagyis nem okozott folyamatos frusztrációt, hogy nem jut feljebb. Mindenki a saját szintjén akart megélni, a szegényt boldoggá tette a mindennapi élelem az asztalon és a tető a feje felett. Ma viszont a csapból is az folyik, hogy ha nem vagy képes meggazdagodni, és megvenni azt a sok csodadolgot, amikkel a reklámok mossák az agyad, akkor egy életképtelen, lusta, akarattalan csődtömeg vagy.
index.hu/gazdasag/2014/12/09/duflo_interju/
A tisztes szegénység olyan értelemben nem elképzelhető, ahogy Garbo említi. A tisztességes szegénység igen, mert attól, hogy valaki szegény, még lehet becsületes, és nem fog lopni, csalni akkor sem, ha nagy bajban van. De olyat elvárni a mai szegényektől, akik lássuk be, a társadalom vesztesei, nem tudunk, hogy pénzügyi tudatosság, akaraterő, céltudatosság. Aki képes ezekre, az hamarosan nem lesz szegény, vagy már most nem az. A céltudatosság tömegesen először az alsó-közép rétegben tud megjelenni, mert az ő szintjükön már lehetséges a közeljövőnél távolabb nézni, nem a napi szintű megélhetésük van veszélyben.
Azok meg, akik a beágyazódott társadalmakban éltek szerény körülmények között, nem voltak szegények abban az értelemben, ahogy itt a szegényekről beszélünk. Náluk ez nem volt tünetegyüttes.
Szóval ha én mondjuk holnaptól minimálbérből kellene, hogy éljek, akkor összeszorítanám a madzagot, nyilván továbbra sem cigiznék, és minden extrát megvonnék magamtól. Mindezt azért, mert megtanultam azt a tudatosságot, hogy ne költsem el a pénzemet, nehezen, de meg tudnám oldani. De ehhez kellett az, hogy ezt megtanuljam. Aki a Garbo által említett “lumpen” rétegből származik, az ezt nem tanulta meg, és soha nem gondolkodott 1 hónaposnál nagyobb időtávban. Ha valamit, akkor azt kellene megtanítani nekik, hogy ezen túllépjenek, azonban erre nem a megfelelő eszköz, hogy baszogassuk őket, hogy megérdemlik a sorsukat, mert nincs akaraterejük, meg hasonló lekezelő szövegek, amelyekkel itt is a vesztesekbe próbálnak belerúgni. Ezen ugyanis ők már túl vannak, így is vesztesnek érzik magukat, joggal.
Senki nem b*****gat senkit, csupán rámutatnak, hogy az ember igenis tehet arról, milyen állapotban él.
Van, akit tanítani kell, de ez pont ez, hogy rámutatsz az egyén felelősségére, van, aki meg nem is akar megváltozni, azt pedig nem kell sajnálni.
Segélyek és sajnálkozás helyett inkább olyan programok kellenek, ami az emberek változását és tanulását segítik elő.
“Segélyek és sajnálkozás helyett inkább olyan programok kellenek, ami az emberek változását és tanulását segítik elő.”
Ezzel egyet is értek. De a kommentek, amiket kritizáltam, nagyon nem erről szóltak, és nem értem félre, a lumpenezés például nagyon nem ez a kategória.
Másrészt az ok-okozatban nem az az ok, hogy bagózik, és ezért nincs pénze, ezért nem jut előbbre. Bizonyosan a bagózásnak is oka van, ahogy az alkoholizmusnak is. Ahhoz, hogy valaki ezeken változtasson, nem elég megmondani neki, hogy öreg, ha nem bagóznál és innál, akkor havonta 20 ezret megspórolnál, mert neki fontosabb, most meglegyen a napi pótléka, mint hogy hosszútávon meglegyen az anyagi biztonsága. Az egész nem egyszerű pénzügyi tudatosság hiánya, hanem egy tünetegyüttes, amin alapjaiban kellene változtatniuk.
Az a baj, hogy nagyon nehéz tárgyilagosnak maradni az ilyen emberekkel szemben, főleg , ha van személyes tapasztalat. Mesélhetnék neked a szüleimről akár, de említhetném a volt anyósomat, aki a nyugdíjból él, havi 30-50e ft közötti összeget költ alkoholra és dohányra (erősen alkoholist, amivel annyi és annyi pokoli fájdalmat okozott a gyerekeinek, hogy azt el sem lehet mondani) , majd a gyerekeit pumpolja le. Aztán megy a sírás, hogy nincsen pénze semmire, tényleg textbook példa. Amikor meg megemlítjük neki, hogy talán nem kéne ennyit cigizni, akkor meg fel van háborodbva, mert ez neki jár. Sajnos vannak menthetetlen példák. Tényleg kellenének programok, de szerintem csak nagyon keveseknek segítene. Fel kellene számolni ennek a jelenségnek a szociális hátterét “valahogyan”.
Amit te kérsz számon, az a kőkemény pszichológia. A lelkipásztor is tudja, hogy az eltévedt bárányka bizony igenis áldozat, de ez a tudat önmagában kevés ahhoz, hogy a bárányka visszatérjen. A nyájban egy ideig még van némi tolerancia, de előbb-utóbb az eredménytelen próbálkozások türelmetlenségbe csapnak, joggal, hiszen a nyáj elvárja, hogy a segítségért cserébe a bárányka legalább a változásra való hajlandóságát kimutassa.
Aztán van egy pont, ahol a nyáj a saját túlélése érdekében kénytelen magára hagyni a báránykát. Ez is kőkemény pszicho. A ludak is visszamennek a gyengéért, de ha a gyenge nem akar velük egy irányba repülni, ott fogják hagyni, a saját érdekükben.
Ha már így belecsaptunk a lecsóba…38 éves vagyok 7(!) gyermekünk van. Jómagam mélyszegénységből jövök. Elég sok hitellel kezdtem az életemet. De az utóbbi évek tudatos tervezése mellett egyre könnyebb. Telik luxusra is: (Ha ez annak számít:Nagy lányom lovagol, fiam focizik, tudunk nyaralni menni stb). 20 éves koromig nem is éltem. A falut nem hagytam el. Még az osztálykirándulásokra sem mehettem. (nem volt rá pénze a szüleimnek)Azóta 2 munkahelyen is karriert építettem. 0-ról. Pedig nem is tartom magam törtenőnek:-) sőt….Gyermekkoromól tudom mi a nélkülözés. Zsíros kenyér cukorral, vagy csak üres kenyér vízzel…Nem szeretném bővebben kifejteni, de ha nehezen is, ki lehet jönni a mélységből. Mégegyszer sok sikert sok erőt!!!
De én nem az erkölcsileg nulla emberekről beszéltem, mert az megint más kategória. Más dolog a saját életedet nem tudatosan élni, és ettől szenvedni, és más dolog másokat lehúzni, másoknak ártani. Ezt orvosolni még nehezebb lenne, de szerintem mindig lesznek sajnos ilyen emberek.
Ugyanakkor az tény, hogy amióta világ a világ, vannak sikerkereső és kudarckerülő emberek (meg a kettő közötti végtelen átmenet. Szerintem ebben alapvetően nem lehet megváltozni, viszont azt is gondolom, hogy utóbbiak is lehetnek sikeresek, csak nem ugyanazon az úton, mint a sikerkeresők. Amikor köpünk utóbbiakra, hogy maguk tehetnek róla, azzal teszünk róla, hogy még lejjebb süllyedjenek.
Nem, amit én kérek számon az egyszerűen annyi, hogy ne rúgjunk bele azokba, akik szarban vannak. Amit te írsz, az a másik véglet, de ezt nem vallottam.
Legtöbben egy vak embert elfogadunk önellátásra képtelennek (azok között is vannak szorgosan dolgozók), egy pchichológialag beteg emberre meg rámondjuk, hogy az ő hibája, oldja meg.
65 e fT-ból munkából élő 6 órára bejelentett valójában 8-10 órát dolgozó gyermekét egyedül nevelő nő.Mit tegyen???
A legfontosabb amit MI tehetünk, hogy a gyerekeinket úgy neveljük, hogy pénzügyileg is tudatosak legyenek! És a legerősebb nevelő hatása a magatartásnak, példa mutatásának van!
A probléma ott kezdődik, ha ő nem hajlandó elfogadni, hogy beteg.
sokat tehet.
Tanuljon valami hasznosat,
valtson munkahelyet ( ha van a kozelben megfelelobb)
koltozzon el egy szamara jobb helyre ( ahol van segitseg vagy legalabb jobb munka)
keressen meg egy munkajogi ugyvedet, aki segit majd neki bizonyitekokat talalni a munkaltatoja ellen, es igy beperelheti ot. A munkaugyi perek nagyreszet a munkavallalok nyerik. Ezutan munkaja ugyan nem lesz, de a kornyekrol konnyebben le tud majd lepni.
theverge.com/2015/2/19/8064431/digit-is-the-automated-savings-plan-we-ve-been-waiting-for
Százezres fizetésből csak úgy lehet megtakarítani, ha szinte mindenről lemondunk és tényleg csak élünk egyik napról a másikra, de azt gondolom, hogy ma Magyarországon mindenki ennél jobban szeretne élni és hogy ezt megtehessen elkölti azt a keveset ami van neki és kiegészíti hitelekkel.
Van aki a hobbijára költi mindenét, legyen az autó és annak tuningolása, legyen az modell vasút, vagy kőborkutyák befogadása és etetése. És ezzel sokan boldogok, miközben minden másról lemondanak, mert nekik ezek a dolgok a fontosak.
Sok esetben jó lenne több bevételre sort tenni, de aki mondjuk 50éves koráig gyári munkás volt szakmunkás képzettséggel, vagy személyi ügyintéző gimi értségivel, azoknak nem tudom, mi lehet a megoldás arra, hogy több legyen a bevételük.