Norbi tett fel egy érdekes kérdést levélben. Ő a magyar átlagnál jobban keres, nettó 500 ezer forint körül, ráadásul van lehetősége, hogy hetente akár többször is otthonról dolgozzon.
Szeretne több pénzt keresni, de az valószínűleg több munkával és kevesebb szabadidővel járna, ami többgyerekes családapaként egy fontos szempont a számára. Azt kérdezte, mi lenne a helyes döntés ebben az esetben.
Ő a szokásos kérdéssel szembesült: a szabadidejét, vagy a kényelmes munkahelyét kellene átváltania több bevételre. Ha megteszi, kevesebbet lehet a gyerekeivel most, de nagyobb anyagi biztonságban élhetnének később. Esetleg adják lejjebb az igényeiket és igyekezzenek beosztani a meglévő pénzt, hogy az elég legyen a mai kiadásokra és a későbbi költségekre (mint nyugdíj, gyerekek iskoláztatása, stb.) félrerakandó megtakarításokra is?
Ez a klasszikus trade-off kérdése. (Ha valaki tud erre jó magyar fordítást, árulja el nekem is.)
Van, amikor fel sem merülhet ez a probléma. Ha túl keveset keresel, akkor lépni kell. Ha jelenleg annyit keresel, hogy nem tudsz belőle félretenni eleget, nincs min gondolkodnod. Be kell vállalnod a több munkát esetleg a több utazást a munkahelyedre, mert egyébként nagyon szomorú nyugdíjas éveid lesznek, ha most nem tudsz felkészülni rájuk. (Érdemes elkezdeni képezni is magadat, esetleg vállalkozásban gondolkodni, hogy kevesebb munkával többet keress néhány év múlva.)
Egyébként nagyon sok ember eltékozolja az életét egy-egy munkahelyen, csak mert az kényelmes. Amikor látok egészséges fiatalembereket évek óta például portásként dolgozni egy óvodában, iskolában, nehéz megállnom, hogy ne kérdezzem meg, miért nem keres egy normális munkát, amiben van kihívás is és még pénzt is lehet vele keresni. Elhiszem, hogy nagyon kényelmes napi hét órát üldögélni egy portásfülkében éveken át, semmi elvárás és felelősség mellett, mobiltelefont nyomkodva meg videókat nézegetve, de könyörgöm, ne legyen már ez valakinek az életcélja, ha egyébként egészségügyileg alkalmas más munkakörre is.
De rengeteg egyéb ember is van, akik lusták vagy bambák egész életükben kimozdulni a komfortzónájukból és ugyanott dolgoznak már évek-évtizedek óta fillérekért, csak azért, mert kényelmes a munka.
Nekik egyértelmű az üzenet: lépj tovább, amíg nem ragadsz örökre bele ebbe a bűzös, posványos mocsárba, ahol most vagy. Emberileg is megújulsz, ha változás áll be a beszürkült, unalmas életedben. Ahogy mondani szokták, ha ugyanott tartasz a karrierben, ahol tartottál 3-5 éve, akkor eltékozoltál az életedből 3-5 évet. Ha pedig már azt sem tudod, mit jelent az a szó, hogy karrier meg életcél, válts azonnal.
(Ugye nem érted félre? Nem az a baj, hogy árufeltöltő vagy egy áruházban, hanem az, ha ezen nem akarsz változtatni, pedig a képességeid egyébként lehetővé tennék.)
A kérdés akkor lesz érdekes, ha már most is keresel annyit, hogy félretegyél a későbbi kiadásokra is elég pénzt. Mit válassz? A nagyobb életszínvonalat vagy a szabadidőt?
Nos, ez egy komoly dilemma és tényleg kell hozzá bölcsesség, hogy melyiket válaszd.
Régebben gyakran hívtak projektmunkákra, napi 4 óra elfoglaltság havi 500 ezer forintért, pár hónapig. Hol egy banki kalkulátort kellett volna fejleszteni, hol egy összehasonlító oldal blog részét kellett volna tartalommal feltölteni.
Bár 500 ezer forint nagyon is szemmel látható összeg lett volna a havi bevételünkben és az időmbe is belefért volna az a napi négy óra, de mindig nemet mondtam. Ugyanis az lett volna az ára, hogy napi 9-10 órát dolgozok, így nem tudtam volna reggel elvinni a gyerekeket az óvodába és valószínűleg este sem tudtam volna velük lenni.
Ennyit meg egész egyszerűen nem ért az a havi összeg. A gyerekeim egyszer kicsik és csak egy apjuk van. Az így kieső pénzt majd megkeresem később. Ha két évvel tovább kell dolgoznom azért, hogy meglegyen az a pénz, ami elég a nyugdíjamra, akkor inkább két évvel tovább dolgozok, mintsem most a munka miatt elhanyagoljak minden mást, ami szintén fontos az életben.
Így én eddig mindig úgy döntöttem, hogy megtehetem azt a luxust, hogy nem dolgozok többet a pénzért, mert a jelenlegi bevétel is elég, inkább az igényeimből adok lejjebb a szabadidőmért cserébe.
De ez csak az én esetem. Ahány ember, annyi anyagi helyzet, annyi választás, annyi szempont. Érdemes bölcsen hozzáállni a kérdéshez és fontos, hogy gondolkodj sokat a dolgon, mielőtt döntesz. Ha nem lenne elcsépelve a szó mindenféle keleti kultusz által, azt mondanám, hogy meditálj rajta. Nem kell kapkodnod, forgasd a szívedben, mi lenne a legjobb. Gondolkodj rajta néhány hetet, aztán hozd meg a döntést és ragaszkodj ahhoz, akárhogy is döntöttél.
Sok sikert mindenkinek az ilyen döntésekhez, ez is az élet igazán fontos döntéseinek az egyike.
Itt már írtam erről a témáról egy másik nézőpontból:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Trade-off -> Kompromisszum
Levente, de ez nem adja vissza a lényeget, hogy valamiből akkor lesz többed, ha cserébe valamiből kevesebbed lesz. Vagyis átváltási költséged van, de ez se jó szó.
A kompromisszum szóban ez nincs benne.
Nem zéró összegű játszma? Vagy az itt nagyon erőltetett lenne?
Hasonló ez a trade-off az alternatív költséghez.
Ha Norbi elkezd több munkával több pénzt keresni, akkor nem csak az ő trade-off szempontjait kell figyelembe venni, hanem a feleségéét is.
Bár jóval több pénzt fog keresni, a házimunkába is kevesebb részt tud vállalni, és mint tudjuk, annak pont fele-felének kell lennie a mai egyenlő világban, még akkor is, ha valaki gyárigazgató és a párja pedig az önkormányzatnál körömreszelő.
Ha valaki 60%-kal több pénzt keres, jóval több munkával, akkor esetleg a felesége otthagyja, mert nem foglalkozik vele eleget, és rámarad az otthoni munka nagy része, a végén pedig a 60%-kal magasabb fizetéséből fizet 40%gyerektartást, és ugyanott van anyagilag, csak még családja se lesz.
Semekkora munkahelyi siker nem tudja kompenzálni az otthoni kudarcot.
Szerintem ha csak a pénz miatt akarsz váltani, akkor két kérdést illik megválaszolni:
1. mennyi munkaidő alatt tudod megkeresni ezt? (elég a heti 40 óra, vagy van elvárt és kompenzálatlan túlóra). Hallottam már olyan cégekről, ahol még a hétvégéről is el kellet magad kérni a pm-edtől. (igaz ez a válság környéke volt)
2. mennyi szabadidőd van elkölteni ezt a pénzt? (ismét csak túlmunka, a munkaidőd tervezése). Kb vannak-e szabad hétvégéid/estéid, ha igen, akkor véletlenszerűen, vagy szinte mindig, ahova tudsz tervezni.
Jelenleg egyre több álláshirdetés fut a "nálunk nincs túlóra", "munka-magánélet egyensúly" kiírásokkal.
A trade-off a a gugli szerint (translate.google.hu/#en/hu/trade-off)
trade-off jelentései
főnév
a balance achieved between two desirable but incompatible features; a compromise.
a trade-off between objectivity and relevance
A szotar.sztaki.hu/ szerint:
trade-offfn USA: treɪ'dɔː"f UK: treɪdɔːf
kompromisszum optimalizálás
Az en.oxforddictionaries.com/definition/trade-off is az mondja mint a gugli.
vgaborka, ezeket én is ismerem, de nem adja vissza az eredeti szó jelentését.
trade-off: valamit valamiért
ovis MBA: csere-bere. 🙂
haszonáldozati költség?
Szerintem is nagyon fontos kérdés, hogy a "valamivel több munka" és "kevesebb szabadidő" mit is jelent.
Mert egyrészről ha most 20 órát dolgozik egy héten, helyette 40-et kellene, 2x annyi pénzért, az megfontolandó. 40 óránál többet szerintem, amíg elég a fizetés, nem érdemes dolgozni, inkább az igényeket kell leengedni.
Sőt, igazság szerint, ha most azt mondaná valaki hogy 40 helyett 30 órát kellene dolgoznom, arányosan kevesebb pénzért, gondolkodás nélkül mondanék igent.
Szóval szerintem napi 6-8 óránál több munka esetén nem éri meg, amennyiben valaki ennél többet dolgozik, de kijön a pénzéből, az elsődleges cél a munkával töltött idő csökkentése kell hogy legyen! (Ami persze itthon egyben a legnehezebben elérhető cél is)
Biztos vagyok benne, hogy van olyan pozíció a városban, amit Norbi be tudna tölteni, de 50%-kal többet fizet (ugyanannyi munkaórában). Őt már nem hajtja semmi, hisz többgyerekes családapa.
Sokadik cikk a témában, rendszer nélkül. Csak belekap egy résztémába.
Egyszerűen nincs recept, ami mindenkire működik.
Világok választják el azokat, akik:
- nettó 1000 vagy 4000 forintot keresnek óránként
- van családi örökség vagy nincs
- 40 éves családos vagy 30 éves család nélküli
A leckét mindenkinek magának kell megoldania.
random okos, ez a lényege a cikkeknek: egyszerre egy dologól szól, nem egy komplett könyv minden egyes cikk.
@Géza tökéletesen egyet értek veled, de ezt a többség csak későn veszi észre. Viszont van még 1 opció, hogy a kedves másik fél máshol keresi a boldogságát, de fejős tehénnek jó vagy.
Szerintem semmilyen anyagi körülmény közt nem szabad túl sokat áldozni a munka oltárán. Hosszú távon nem nyugodt nyugdíjas kort jelent a többlet jövedelem, hanem magányos elkeseredett nyugdíjas kort.
Szerintem inkább egymást kizáró döntések. Igazi vagy-vagy játszma, nincs is-is.
Én nagyon becsülöm azt, aki azt tudja mondani: elég, nem akarok többet. A gyerekeinkkel töltött idő semmi mással nem pótolható. A gyerkőcöt pont nem érdekli pl. mivel mész érte oviba, a lényeg hogy ott legyél:)
Én is hasonlóképpen állok.
Időben többet semmiképp nem vállalnék a heti 40 óránál, sok pénzért sem.
Szerintem így is túl sokat dolgoznak az emberek, a jelenlegi civilizációt simán fenn lehetne tartani heti 20-30 óra értelmesen eltöltött munkával. (pl, nem kiszámoló kommentelés munkaidőben :))
Ha a munka ideiglenesen lenne több (3 hónap max.) és érdekesebb vagy stresszmentesebb lenne hosszú távon, meggondolnám.
Trade offra nekem magyar forditaskent a valamit valamiert jut eszembe.
István, eddig ez a legjobb.
" Elhiszem, hogy nagyon kényelmes napi hét órát üldögélni egy portásfülkében éveken át, semmi elvárás és felelősség mellett, mobiltelefont nyomkodva meg videókat nézegetve, de könyörgöm, ne legyen már ez valakinek az életcélja, ha egyébként egészségügyileg alkalmas más munkakörre is."
Hogy merészeli valaki nem úgy látni a világot ahogy én és minden nap taposni hogy 10Ft-al is de többet keressen!!!
rtz, egy portás és egy normális munka között nem 10 forint a különbség és elég szomorú, ha valaki ennyit akar kihozni az életéből. Persze mindenki azt csinál az életével, amit csak akar. Csak kár érte.
Egy idő után már nem érdemes a több pénzt hajszolni. Különben is, könnyebb a nettó 95e Ft fizetést egy ügyes váltással duplázni 190e Ft-ra, mint a 480e Ft-ot 960e Ft-ra.
Véleményeket, tanácsokat szívesen vennék!
Ahonnan jöttem: a tevékenységét tekintve piacvezető cég, a munkavégzéshez szükséges körülmények optimálisak, azonban egy ponton túl már nincs lehetőségem tovább lépni (pont ahová szerettem volna eljutni és ami mindvégig motivált), valamint a sikeres évek ellenére a munkabéreket megvágták idén, igy váltottam (5 év után).
Ahol vagyok: pénzintézet top 5, elemző munkakör (a korábbi cégnél kitűzött cél). Szervezettség szempontjából alul teljesít, a munkatársak személyiségével nem tudok azonosulni, így a mindennapok kényelmetlenek...Szociális érzékenységük nulla, azonban ilyen okos emberekkel régen találkoztam, tanulni lehetne, ha éppen kommunikálnak velem...
A korábbi munkakörrel azonos ajánlatom van kisebb cégtől, annak minden hátrányával es jobb fizuval. Amit még tudni kell rólam: 35 éves vagyok, Bp-en lakom, viszont 2 éven belül vidékre költöznék.
nem a trade-off fordítása, de az összes olyan helyzetben ahol trade-off-kérdés van használható helyettesítő kikifejezés az értékrendi kérdés
A portásról ez jutott eszembe:
viccesviccek.hu/A_halasz
Elsőként azt vizsgálja meg, hogy a mostani fizetése arányban van-e azzal mennyi értéket állít elő a cégnek, vagy ha ő nem lenne, az mennyi minuszt jelentene - ha van ebben tartalék akkor fizetésemelés.
Utána nézze meg, hogy van-e olyan teürlet a cégben amit tudna csinálni, de nagyobb értéket állít elő - menjen át oda. Ha még nem ért hozzá, akkor képezze magát. Ha lát ilyen területet, de a cég nem használja ki, akkor a főnökével együtt kell ezen dolgoznia.
Ha ezek egyike se jön be, akkor még mindig körülnézhet, hogy hol tud ugyannanyi idő mellett többet keresni.
A váltáshoz meg kell erő, elfogadni, hogy az a "kényelmes" ismert problémák/ismerem rá a megoldást helyett kellemetlenebb szituációba lehet kerülni. Ez persze időleges, mert ha ott is beletanul az ember, akkor megint kényelmes lesz.
Ez valóban tipikus trade-off kérdés, vékony jégen lavíroz az ember, hogy mennyi plusz munkaidő fér még bele, és mekkore jövedelmet tud így elérni.
Számomra a gyerekeim nagyon fontosak, sok időt is töltök velük a lehetőségekhez képest. Ha kicsit meg is nyúlik a munkaidő egyszer-egyszer, alternatíva a saját szórakozásból/hobbiból lecsípni a gyerekekkel töltött idő javára.
@rtzr12 nem a fizetés a lényeg, hanem, hogy valami _értelmes_ dolgot csináljon. ahol használnia kell az agyát, kreativitását. A boldogságkutatók mindig kimutatják, hogy az ember nem attól boldog, hogy több pénzt keres, hogyha nem kell csinálnia semmit, hanem ha van egy kihívás a munkában/játékban/sportban ami még pont akkora, hogy meg tud vele küzdeni.
Sziasztok!
Az én helyzetem más, de majdnem a fent említett portás személy esetére hajaz (igen, szégyellem).
Havi 240 órával 180e nettót keresek + a max cafeteria + évi 2x bónusz.
Telephelyet őrzök. Állami cég.
Beskatulyáztak. Lépni csak hátszéllel tudnék (ezt látom), vagy ha kiemelkedően tudnék valamiben teljesíteni (nem tudok ilyet felmutatni, mondani meg bármit lehet).
Jártam főiskolára (jelenlegi cégem fizette), de vezetőváltáskor megszüntették a támogatásom. Iskola abbamaradt (informatika).
41éves vagyok. 1hete váltam el. Édesanyám végstádiumú beteg. Én ápolom.
A szakadék szélén táncolok, ahova hamarosan lezuhanok, ha nem sikerül váltanom.
Igen ám, de ilyen 'kondíciókkal' hova váltsak?
Akiktől próbáltam segítséget kérni (más munkakörhöz), meg sem hallgattak, csak bólogattak.
Félresiklott az életem, amit magamnak köszönhetek, de kérlek ne ítéljetek el emiatt.
Ki mihez kezdene így?
@rtzr12 Azért akinek "taposni kell" hogy "10Ft-tal" többet keressen mint egy 7 órás portás, azzal súlyos problémák vannak.
Akinek meg az az életcélja, hogy 7 óra naplopás után hazamenjen nyomorogni (mert kb. arra elég a fizetése) azzal még súlyosabbak.
Nem, ettől nem lesz senki, aki portás sem hülye sem alsóbbrendű, de azért az egészséges (!!) fiatalok (!!!) (ez is ott volt ám a cikkben!) 99%-a alkalmas más munkára is. És aki többet keres egy portásnál az még messze nem biztos hogy "tapos" is. Természetesen aki nem alkalmas másra, vagy nyugdíj előtt (esetleg után) nem kap más munkát, annak tökéletesen megfelel a dolog.
És ez nagyon-nagyon messze van attól az agresszív állásponttól amit te képviselsz. Csak nem célba talált valami?
A trade-off kapcsán esetleg érdemes megfontolni azt is,hogy érdemes több lábon állni.Lehet,hogy több munkát jelent a kiegészítő vállalkozás/másodállás (főleg a gyerekek mellett),de ha a fő állás megszűnik valamiért/fizetés lecsökken,jó, ha van egy biztonsági háló.Ha meg igazán bejön,az lehet a főállás egy idő után.Ez a másodállás/vállalkozás akár lehet a "hobbi" meló is, ami segíthet a korai visszavonulásban.De ezt mindenki magának tudja csak eldönteni a saját preferenciája,jövőbeli tervei és jelen munkája alapján.
A baj ott van amikor mindenkivel elakarják hitetni, hogy alkalmazotti munkával kell pénzt keresni, mert ha keveset keresel válts egy jobban fizetőre. Ennek a világnak már vége, a digitalizálódással minden megváltozott. A folyamatos állandó tanulás és fejlődés a piaci környezetben ami a nyugodt, kiszámítható életet biztosíthatja öreg napjainkban. Az alkalmazotti munkát el kell felejteni.
Napi 3-4 óra munkánál több árt az egészségnek. Napi egy óra séta, egy óra alvás ebéd után a hosszú és nyugodt élet titka 😀
Én is így jártam, és a családot választottam. Kényelmesen eltesszük a család összbevételének 55-60%-át, ha többet keresnék, azzal "csak" a megtakarítási kupac nőne. Többet ér a családdal töltött idő. A halálos ágyon senki sem azt mondja, hogy bár több pénzt kereshettem volna több munkával, hanem hogy bár több időt töltöttem volna a családdal. Több időt töltök a családdal 'szkész.
Hosszan irhatnek, de ha hasonlo a helyzet en az alabbit csinalnam
1. Megprobalnek fizetes emelest kerni
2. Keresnek proba szerencse alapon masik melot. Ha nem adjak meg amit kerek, nem tortenik semmi. Nem biztos, hogy a tobb penz tobb munkaval jar.
3. Biztos van olyan terulet, amiben tudna magat kepezni es 0,5-1-2 ev mulva feljebb lepni.
Mondjuk en mar szivtam, hogy lefele valtottam, gondolvan, hogy tobb szabadidom lesz. De kiderult, hogy meg tobbet kellene dolgozni. Vartam, 3x kertem fizetesemelest, utana meg mindenki meg volt lepodve, hogy 1x csak felallatam.
Hasonlo dontes elott altunk mi is par eve: a fentinel picit nagyobb fizu otthon VS 3* annyi kulfoldon.
Kenyelmes elet, vagy ugras az ismeretlenbe es koltozes csaladostul?
Vegulis a dontes az lett, hogy koltozunk es megprobaljuk kulfoldon: bejott minden, szuper stb-stb, de egyaltalan nem vagyok benne biztos, hogy ha az egesz csomagot nezem megerte-e.
Anyagilag nyilvan okes, sokkal magasabb eletszinvonal, sokkal tobbet teszunk felre, minden oki.
Csakepp buktuk a gyerekkori baratainkat(persze videoSkype megy, na de azert az nem ugyanaz mint elotte), ismerosoket, a hetvegi kozos kiruccanasokat. Persze vanak ujak, de 20 eves baratsagok nem szuletnek ujra 2-3 ev alatt.
Osszessegeben pozitiv vagy negativ-e a dolog? Nos ezt egyikunk sem tudja, ezt nem lehet csak szamokban nezni. Egy biztos: nagyobb kocsiert, szebb nyaralasert SZERINTEM nem eri meg valtani... 🙂
@Kiszamolo
En sem ertek egyes embereket. Raadasul sok energiat olnek irigykedesbe, a rendszer szidasaba, masok hibaztatasaba. Ha ennek az energianak a felet onmaga kepzesebe, vagy lehetosegek keresesebe fektetne, mar elorebb jarna.
A masik, amit szoktam mondani, hogy ugyanannyi ido elvegezni egy villamos v. gepeszmernok szakkort az egyetemen, mint egy andragogiat vagy egy konytar szakot. Az elobbivel mas fizetesi savokban lehet tallozni.
Az evolúciós ökológiában is használják a trade-off. A magyar nyelvű irodalom leginkább csereviszony vagy csere-arány-ként hivatkozik rá. Nyilván gazdasági szempontból ez a fordítá lehet kissé félreérthető.
trade-off: valamit valamiert
Nagyon egyetértek veled, Kiszámoló. Nekem is az idő a legfontosabb, amit a gyerekeimmel tölthetek.
Trade off jelentése: költséghaszon áldozat, vagy alternatíva költség
Amíg a gyerekek kicsik szerintem sok nő élne a 4, vagy 6 óràs munkarend lehetőségével. Elvileg erre van is lehetőség (pl az én munkahelyemen is), de ez csak papíron létezik és akkor is csak a legkisebb gyerek 3. életévéig.
Mi számít normális munkának?
Én 27 évesen már voltam hasonló szituációban. A konkrét számok nélkül (Logisztika, Ellátási lánc tervezés 🙂 ) volt lehetőségem váltani egy szerény 70%-os fizetési felárért (a szakma átlagfizetésétől számolva megtakarításaink abból is 200k+ volt), egy sokkal intenzívebb munkába. Sok külföldi utazással, túlórával gazdagon megszórva + nagyon lekorlátozott szabadidővel...
Mivel kb 5 éve olvasom a blogot ezért nekem is a bevétel ilyen mértékű növelése volt az első szempont. Aztán, amikor a hónapokig tartó kiválasztási folyamat végén megkaptam az ajánlatot a cégtől, akkor eddigi életem legnehezebb döntését meghozva mégsem éltem vele.
Mert egyik oldalon:
- most vagyok fiatal,
- nincs gyerek,
- feleségem is támogat (2,5 év házasság 🙂 )
DE éreztem, hogy ami a munka után marad, az kevés!!!
Ismerve magam nem tudtam volna nem hazavinni, így már nem volt annyira impozáns mint az excelben :)!
Trade-off: tankönyvekben "átváltás" szokott lenni, de így még csak közgazdászhallgatóktól hallottam...
@Géza
Ezzel nagyon egyetértek.
A pénz olyan mint az egészség: akkor érezzük igazán a fontosságát, amikor nincs. Ha a többletmunka nélkül is jól megél a család, akkor az a plusz 100 ezer vagy plusz 500 ezer forint kevésbé fog feltűnni mint az, hogy apa jóval kevesebbet van otthon.
Hála a Istennek meg tudtam állapodni az aktuális munkahelyemmel egy +43% + új feladatkör + rugalmasabb munkavégzés (home office). Ami mellett marad időm a páromra, a számomra fontos emberekre (szeretetnyelvem a minőségi idő, túl sok ajándékot nem kapnak tőlem karácsonykor 🙂 ), az önfejlesztésre ( programozás, +angol), a hobbira. Így is nyitott szemmel járok és lehet 1/2 év múlva váltok is, de ha váltok, akkor semmiképpen nem azért mert kiégtem a mostani pozíciómban.
Egy hihetetlen intenzív döntés volt, mint hivatkoztam is rá, az eddigi legnehezebb... Hónapok kellettek mire igazán el tudtam engedni és elégedett voltam a döntésemmel!
Szóval igaza van a bejegyzésnek, hogy nagyon fontos a saját preferenciák !valós! mérlegelése és beárazása.
Remélem senkit sem untattam 😛
kicsit itt off, de a portas szerintem egy jo munka. Foleg ideiglenesen.
Lehet kozen tanulni, es ha az embernek van homeofficeban vegezheto munkaja ( vagy olyat szeretne), Akkor amig portaskodik fel tud ra keszulni, elvallalhat nehany kisebbet, ha olyana hely, hogy meg tudja kozben csinalni. Persze 50 eves kor elott, egeszsegesen nem kene, hogy hosszutavon opcio legyen...
@Péter
Rosszabbat mondok, a jelenlegi civilzáció jó részére nincs szükség pusztán racionális alapon. Pláne nem a munkájára. De mivel a teljes világrendszer arra épül, hogy az emberek nagy része rövidtávú megélhetési kérdésekkel foglalja le magát, ez nem fog változni.
en egesz egyszeruen ki szoktam szamolni az oraberem a jelenlegi helyen es osszehasonlitom az ajanlattal (ha tobb munkaora akkor tobbel kell visszaosztani a felajanlott munkabert). Igy feketen-feheren kijon hogy _penzugyileg_ megeri-e valtani. Ezenkivul szokott nalam lenni egy 10% kepzeletbeli premium, ha annal alacsonyabb ugrast jelent akkor nem vallalom. Ez igy egesz jol mukodott eddig, kb 2-3 evente eredmenyezett egy valtast.
Aki gyerekkel van az ott persze mar bonyolultabb dolog mert ott 1-2 parametert egyszeruen nem lehet forintositani.
A szövegből nem derül, ki de úgy mondtam vissza az első ajánlatot, hogy nem volt meg a második... Arra már tiszta nyereségként tekintek, mert az eredeti feltételek mellett is elengedtem a nagy bevétel növekedést biztosító pozíciót.
A cikk helyesen vezeti le, hogy ez egy komplex döntés. Fiatalként limitált anyagi bázissal a többség bevállalja a több melót. Idősebben, nagyobb vagyonnal már a szabadidő a fontosabb.
Géza: Jól kell választani. Lehet, hogy nem fog sikerülni elsőre. de másodszorra (sokadszorra) már okosodik az ember. Esetleg belátod, hogy feleséget (élettársat) 10-15 évre választasz és utána csere. Ha élettárs és nem feleség, akkor olcsóbb.
A portás munka sem lebecsülendő. Valahogy megél a portás is. Lehet, hogy a fizetéséből, de lehet, hogy jól keres a felesége v. örökölt.
Ismerek olyan példát, ahol egy "portás" váltott komolyabb pozícióra és rögtön magánéletbeli problémák jöttek. Ha marad, akkor boldogabb.
Üdv,
Variációk egy témára:
Trade-off = Melyik kezembe harapjak?
"Hogy merészeli valaki nem úgy látni a világot ahogy én és minden nap taposni hogy 10Ft-al is de többet keressen!!!"
Jópárszor hallottam már ilyen véleményt, csak mikor ezek a fiatalok eljutnak a 30-as éveik végére, és jön a pofon hogy semmit se ért el (anyagilag), aztán 40 évesen lehet megszakadni az meg cikis