Gazdag szülők gyerekei


Többször előfordult már, hogy az átlagnál jóval gazdagabb emberek kértek tanácsot, ez történt a napokban is.

Ilyenkor gyakori kérdés, hogy a gyereket vagy gyerekeket hogyan neveljék. Elmondják, hogy mennyi pénze van a családnak? Megkapjon mindent a gyerek, amit megengedhetnek maguknak? Ne kapjon semmit? Mit mondjunk arra, ha ő is 300 ezer forintos telefont akar, mert az osztálytársainak is az van (igaz, általában 24 havi részletre)?

Egyáltalán nem is olyan egyszerű a kérdés, mint amilyennek előre tűnik.

Én személy szerint nagyon nem irigylem azokat, akik ilyen vagyon mellett nőnek fel. Sokkal nehezebb nekik, mint azt sokan gondolják.

Beszéltem egyszer egy milliárdos gyerekével, aki egyetemre járt. Már az nagyon becsülendő, hogy egyáltalán tanult, de emellett még tele volt tervekkel és célokkal is, ami egyáltalán nem jellemző a hasonló helyzetben lévő kortársaira.

Mesélte, hogy több osztálytársa (egy drága fizetős iskolába járt) úgy kezdi a reggelt, hogy felszív egy csík kokaint. Csak úgy, bemelegítésként a nap elejére. Mindezt húsz évesen. Mert az életében semmi cél nincs.

Ha valaki tudja, hogy a szülei milliárdosok és józan számítások szerint neki soha nem lesz semmi gondja a pénzre, nagyon nehéz őt bármivel motiválni, hogy egy egészséges életpályát fusson be.

Ilyenkor minek tanulni, dolgozni, tervezni, küzdeni bármiért? A fentebb említett srác éppen kezdte a karrierjét, kétszázezer nettóért talált munkát. Azért, hogy tanuljon, tapasztaljon és előrejusson. Miközben a szüleinek milliárdjai voltak és már több lakást vettek neki.

Nagyon becsültem érte, én az ő helyében biztos hogy nem tettem volna ezt az akkori eszemmel, 20-22 évesen. Dolgozzak havi 200 ezerért egy hónapban, amikor a haverjaim ennél többet elvernek egy hétvégi buliban és én is megtehetném?

Amikor jártam a Bankárképzőbe, volt mellette egy drága magániskola. Jöttek a 18-20 éves gyerekek a kabriókkal és 25 milliós terepjárókkal az iskolába. Annyi kiégett, életunt, kiábrándult fejet sehol nem láttam, mint abban a parkolóban, pedig fiatal emberekről beszélünk.

A vagyon még felnőtt embereket is képes agyonnyomni és lelkileg eltorzítani, nemhogy 10-15-20 éves gyerekeket és fiatalokat.

Már többször tanácsoltam az ilyen gazdag szülőknek, hogy ne mondják meg a gyerekeiknek, hogy mennyi pénzük van, főleg, hogy egy fiatal fel sem tudja fogni annak a pénznek a nagyságát.

Az is fontos, hogy ne kapjon meg a gyerek mindent, amit csak  az osztálytársainál meglát, mert ehhez fog hozzászokni és majd felnőttként is mindent  megvesz majd, olyat is, amit nem engedhet meg magának. Nem lesz képes nemet mondani valamire, ha arra nevelték, hogy mindent megkap, ami csak másnak van, vagy amit megkíván.

Ha bírni fogja a családi büdzsé az esztelen költekezést, akkor csak egy motiválatlan, hedonista ember lesz, rosszabb esetben az anyagi élete is romokban fog heverni.

Bármilyen nehéznek tűnik, ebben a korban (gyerek és tinédzserkorban) kell megtanítani a gyereket, hogy azért nem veszünk Nike Air cipőt 55 ezer forintért, mert egyrészt nem ér annyit másrészt nem szórjuk ki az ablakon a pénzünk mindenféle kacatra. Igen, van pénzünk, de azért van, mert mi nem szórjuk el a pénzt ilyenekre.

De mi legyen mondjuk a 300 ezer forintos telefonnal? Soha ne legyen neki olyan? De, lehet, sőt lehet neki 55 ezer forintos cipője is, csak dolgozzon meg érte.

Legyenek feladatok, amiket muszáj otthon megcsinálnia (takarítás, mosogatás, stb.), de legyenek olyanok is, amiért plusz pénzt kaphat. Mondjuk ha lemossa az autót, kap érte egy ezrest, ahogy a fűnyírásért is.

Gyűjtse össze a pénzt az ilyen dolgokra, teljesen másként fog hozzáállni, ha munka és a saját izzadtsága van mögötte, mintha ezt is csak úgy megvették nekik anyuék.

Ha a saját pénzéből vesz 35 ezer forintos fejhallgatót, ne kritizáljuk a döntését. Épp az a lényege az egésznek, hogy kapcsoljon munkát a megvásárolt értékhez és így rájön, hogy nem ér meg az a fejhallgató 30 ezer forinttal többet, ha ennek az ára 30 autómosás volt.

Én még lakást sem vennék a gyereknek azonnal, hadd küzdjön egy kicsit valamiért az életben. S pont azért tenném, mert szeretem és szeretném, hogy valamit elérjen az életben és akarjon is valamit elérni. Ha valaki mindent készen kap és semmiért nem kell küzdenie, ha nincsenek akadályok az életében, akkor nehéz elvárni, hogy egészséges jelleme legyen. Ahogy a mondás tartja, a nyomás alatt lesz a szénből gyémánt.

Warren Buffett a világ második leggazdagabb embere mondta, hogy annyi pénzt fog a gyerekeire hagyni, hogy bármit megtehessenek, egy dolgot kivéve: hogy ne kelljen semmit tenniük. Nagyon okos gondolat és tényleg ez a legtöbb, amit a gyerekeiért tehet.

Egy másik gazdag ember, Jack Petchey azt mondta, hogy az ő gyerekei és unokái tudják, hogy nála 50%-os szabály van. Ha valamelyikük nagyon akar valamit, akkor tegye le a szükséges pénz felét önerőből, ő csak azt hajlandó kiegészíteni 100%-ra. De aki nem képes letenni az első 50%-ot, annak nem ad semmit.

Volt olyan gazdag ügyfelem is, aki direkt nem íratta be olyan iskolába a gyerekeit, ahová a hozzá hasonló anyagi szinten lévő szülők járatják a gyerekeiket, mert nem akarta, hogy a gyerekek azt az életfelfogást tanulják meg, ami ott uralkodik. Hogy ki volt a nyáron Mauritiuson, kin milyen drága ruha van és kiért milyen autóval jönnek a szüleik. Azt mondta, hogy ő nem akarja, hogy a gyerekeinek ilyen torz értékítélete legyen.

Az egyik gazdag szülők gyerekét megkérdezte a nagyi, mit szeretne csinálni, ha majd felnő. A tinédzser a legtermészetesebb hangon kijelentette, hogy örökölni szeretne. Ez volt az életcélja.

Ha te nem szeretnéd, hogy a te gyereked is ide jusson, vigyázz, hogy ne rontsa meg a pénz fiatalkorában. A nevelését se bízd mindenféle drága magániskolákra, mert könnyen nem azt fogja ott megtanulni, amit reméltél. A gyerek pénzügyi nevelése (is) a te feladatod és minél több pénzed van, annál nagyobb a felelősséged ezen a téren.

Share

119 hozzászólás

  • Andrea

    Folyt.: Mindezt megadta mind a 3 lányának.
    Nem mondom, hogy ez a teljes szigor az egészséges hozzáállás, különösebb pénzügyi nevelést sem kaptam. Első néhány fizetésemet elvertem jó ruhákra, szórakozásra, hobbira. Felháborodtam, mikor apának elmondtam, mennyi a fizetésem, és megmondta, mennyit kellene félretennem belőle 😀 (Aztán most jópár év múlva tudom, hogy akkor is rá kellett volna hallgatnom…)
    De igazán értékes dolgokat akkor kaptam, amikor már félig felnőtt fejjel felfogtam a jelentőségüket. Ettől függetlenül meg kellett tanulnom a magam módján értékelni és beosztani a pénzt a későbbiekben.
    Amit nyertem ezzel, az a jó példa, ami kitörölhetetlenül beleégett a fejembe. Hogy a szüleim keményen dolgoztak egész életükben, de csak azért, hogy nekünk jó legyen. Mindhármunknak. Ez szerintem pótolhatatlan.
    Szóval szerintem nem baj, ha a gyereknek nem mondunk el mindent 😉

  • Garbo

    @Kiszamolo

    Nem azt állítom, hogy csak úgy lehet érvényesülni az életben, ha a megfelelő embereket ismered. Azt viszont határozottan igen, hogy nagyon nem mindegy, hogy a villanyszerelő fia zárt be a wc-be a matekóra után, vagy a VIlágbank alelnökéé. Ez messze nem az a kommunista örökség, amiről te beszélsz, ez egy, az egész világban létező gyakorlat. Nem a szakértelem helyett, hanem természetes módon adódó hozzáértés mellett, s ezzel a világon semmi baj nincs.

    Amiről te beszélsz, az a rendszerváltás után összejött pénzek birtokosainak gyerekeit képző iskola, és/vagy létezi ill. volt komcsi háttérrel. Én nem erről beszélek: a hagyományokról, a régi családokról stb.

    Az pedig szociológiai tény,hogy a kapcsolati tőke gyakorlatilag egyenértékű a materiálissal, amivel szintén nincs baj, amíg nem minden helyett alkalmazzák,s nem válik nepotizmussá. Ehhez megint csak nem újgazdagok kellenek.

  • vgaborka

    @Gábor
    Szerintem a közös dolgoknál sehogy, az a szülő felelőssége: pl a kaját se felesben fizeti. De szeretne mondjuk minden nap pizzázni, akkor igen. Vagy a nyaralásnál sem kell fizetni a saját részének a felét. Legalábbis a családinak.
    A kabát az egy szükség, ha kinőtte/kiszakadt. Akkor veszel neki egy jót (mondjuk a nagy francia sport áruházban olyan 10-15 körül). De ha neki egy nagy síkabát márka legújabb modellje kell mondjuk 90-ért, annak fizesse a felét. Vagy mondjuk kell egy kosaras cipő (egy használható olyan 15 körül van, gyerekkoromban volt kínai kosaras cipőm, olyan is volt, az első Nike megváltás volt), de ha monjuk kell neki az leújabb AIr Jordan 60-ért, annak fizesse a felét.

  • szocske

    @gábor, rossz irányból közelíted meg: “. Csak azért jársz sátorozni, hogy mindenki (a gyerek) előtt titkold, hogy gazdag vagy.”
    Neem, azért járok sátorozni, mert az egy kisgyereknek hatalmas élmény 🙂

  • Andrew

    IG 2017-01-09 at 22:39

    “Nagyon jo anyagokat lehet talalni online is ebben a temaban, ha valakit erdekel akkor szivesen irok forrasokat.”

    Engem érdekelne ilyen anyag. És ha nem titok a cég neve/honlapja is. Mindig is érdekelt hogy hogyan működik egy ilyen vagyonkezelő cég, mibe fektet stb….Számomra mindig is misztikum övezte körül az ilyen cégek működését.
    Ha esetleg nem publikus akkor az andre101 vipmail.hu-ra küld el légyszives.
    Köszönöm!

  • attila

    @tanacstalan a pénzből vásárolj több szabadidőt amit a gyerekeiddel tölthetsz !

  • Pénzmag

    Ha a gazdagságot egy konkrét pénzösszegben definiáljuk akkor valóban nem sokat ér ha a gyerekre hagyjuk. (lottómilliomosok esete hasonló, sokan tönkremennek) Ha viszont gy, hogy ki tudsz jönni a pénzedből, tudod mi mennyit ér, bármit megvehetsz, de nem mindent, és egy ilyen gondolkodásmódot hagysz rá, akkor adtál neki valami olyat amivel ő is értéket tud majd teremteni. Nincs még gyerekem, de biztos hogy nem fog mindent megkapni. Jó kis összefoglaló ez a cikk, és jó emlékeztető is!

  • Andrew

    Kiszamolo
    “Amatli, a svájciak nem annyira gazdagok.”

    Hu erről írhatnál egy cikket , mert szerintem is van benne valami, annak ellenére hogy mindenki azt hangoztatja hogy a svájciak milyen gazdagok, meg milyen jólét van.

    Holott nem vesszük figyelembe mennyi egy ingatlan , vagy egy ebéd költsége……

    Szerintem sokan örülnénk egy ilyen cikknek , márcsak azért is hogy helyre tegye az értékrendünket.

  • Tibor

    En gyerekkent folyton azt hallottam ervkent ha akartam valami dragabb dolgot, hogy “nincs ra penz”. Na EZ az amit nem akarok a gyerekeimnek. SOHA nem mondom nekik hogy nincs ra penz – ebbol ugyanis azt szurik le, hogy ha lenne, megvennenk. Inkabb azt mondom, hogy ENNYIERT nem eri meg. Hogy nezd kislanyom, ez a harom kindertojas negy euro, ugyanannyi penzert vehetunk negyven nyalokat, husz ragot, nyolc sutit, vagy egy fel tortat. Persze kicsi meg hogy megertse, de fontos hogy ne azt lassa hogy egyetlen akadalya van annak hogy nem kapsz meg mindig mindent ami eszedbe jut, es az a penzhiany, hanem azt, hogy az eletben donteseket kell hozni, es valasztani kell mi mennyit er.

    Persze egyelore nem fenyegeti hogy gazdag szulo gyerekeve valjon 🙂

  • realestate

    @Pénzmag : Ott a pont!

    @Zabalint : Amelyik értené nem velem él, a kisebbik meg még nem akkora hogy megértse.

    @Andrea : Nagyon jót írtál! Ismerek én is hasonló családot, a szülők majdhogynem nélkülöznek, ránézésre kb mintha hajléktalanok lennének, de mindkét gyereknek diplomát finanszíroztak, lakást vettek amikor eljött az ideje!!! Ja, és pénzük is van a bankban…. Mondjuk szerintem kicsit ők túllőttek a célon, de a gyerekek élvezik ennek előnyét.

  • cabala

    A múltkor volt szó a társadalmi egyenlőtlenségről. Nos szerintem jó lenne, ha a gazdag szülők gyerekei elszórják a inkább azt a pénzt, amiért nem dolgoztak meg 🙂

  • Oscee

    @Laci érdekelne annak a 7 millió forintos átlagvagyonnak az összetétele, gondolom kb. 80-90% lakás. Illetve a medián is, tuti jóval kevesebb. Én falusi Dunántúlról származom, ahol ha 150 nettód van, gazdagnak számítasz még manapság is és egyébként sokan jól megélnek ennyi pénzből is (beleértve külföldi nyaralást pl.), akik összehoztak egy házat a 80-as/90-es években. Szóval a gazdagság is nagyon relatív.

    A cikkben említettek szerintem is újgazdag problémák és a pénzzel tapasztalatlan szülő hibája, de erre talán rá is világít a cikk. Mondjuk én se régi se újgazdag nem vagyok, szóval bőrömön nem igazán tapasztaltam.

  • Zelle

    Egyébként összegzésül, mert nem akarok már ezen a témán vitázni: én személy szerint azt gondolom, nagyon fontos, hogy az ember tudatosan kezelje a pénzügyeit, előre tervezzen és reálisan költsön, illetve igenis hiszem, hogy az ember tud jobbítani a sorsán, ha törekszik rá és belefektet az életbe.

    Ugyanakkor, látok némi arroganciát és önigazolás-keresést abban, hogy “mindenki megkereshetne havi 400-at, csak lusta, bezzeg én…” A francokat, nem kell álszenteskedni, a szorgalom mellett meghatározó a háttér, ahonnan jön az ember és a szerencse, ami az életben éri. Én sokat tanultam és dolgoztam, hogy most jól éljek, de nem fogom azt hazudni, hogy sosem volt ebben szerepe a szerencsés véletlenek sorozatának is.

    Az sem igaz, hogy az emberek 98%-a nem tervez, aki ezt látja, az gondolkodjon el, milyen környezetben él. Én normálisban, itt sokan törekednek a jobbra, csak nem mindig jön össze.

  • Dörnyei József

    Szvsz. középiskola végéig nincsen komoly probléma, mert a gyerek még kontrol alatt van. Természetesen a gyerekekre rá kell fordítani a szükséges időt, de ez nem csak a gazdag családoknál kötelező. A saját tanácsom az, hogy a gyerek kapja meg a család normál kiadásainak a szintjét. Se többet és se kevesebbet. Természetesen az életkorának megfelelően. Például ha már tud használni egy telefont, akkor kapjon hasonlót, mint Apuka és Anyuka, persze akkora méretben, ami megfelel neki.
    Nekem a nagyobbik gyerek még kicsi hozzá, ezért neki egy táblagépe van kb. olyan kategóriában, amit szoktunk venni, pont a közepe. Csak egy nagy képernyővel, mert az nem rontja annyira a szemét, mint egy kicsi.
    Szvsz. a gazdag családoknál a problémát nem a pénz jelenti, hanem az időhiány. A gyerekekkel el kell tölteni azt az időt, amire szükségük van. Ha valaki nem teszi meg, akkor lehet könnyen gáz.

  • Tibor

    @Andrew : mert atlagjozsi abbol indul ki mennyi ott a minimalber, aztan behelyettesiti hogy akkor mennyit ekreshet ott egy kozepszintu ember. Mar bukik a dolog, ugyanis ott nem keresi majdnem senki a minimalber 5-10szereset csak ugy, mig nalunk siman elofordul. Ott egy mernok/orvos megkeresi a minimalber ket- max haromszorosat. Nincsenek akkora kulonbsegek.

    Plusz a fokiadas a lakber aranyul a fizeteshez, minden szolgaltatas aranyaiban dragabb (hisz ott is munkaerot fizetsz meg ugye), ami konnyebb nekik azok a “nemzetkozi” dolgok pl egy repjegynek mindegy hol veszed, csak attol fugg az ara hogy honnan hova. Plusz ha mar Svajc, az is meger egy miset, hogy ott kvazi NINCS allami TB (a Lamal az inkabb olyasmi mint egy auto KGFB, koteles vagy kotni, de tenyleg “biztositasi” alapon megy, tehat fizetsz, aztan kerelemre terit).

  • Peter

    IG, engem is érdekel, nekem is kuldenel? mpeter0725 gmail.com
    koszi

  • Tibor

    @zelle: “nem fogom azt hazudni, hogy sosem volt ebben szerepe a szerencsés véletlenek sorozatának is.”

    nem is kell azt hazudni, de mint tudjuk a szerencse az, mikor a lehetoseg es a felkeszultseg talalkozik. Lehetosegek mindenkinek adodnak az eletben, de aki nem tud vele elni, mert nem keszult fel ra, amellett el fog menni. A meghatarozo tehat az utobbi, nem az elobbi.

  • Zelle

    Tibor, mi évekig éltünk külföldön és azért azt el kell ismerni, hogy az ottani minimálbér vásárlóereje sokkal-sokkal jobb, mint az itthonié. A minimálbérből ott sem feltétlenül mész BoraBorára nyaralni és nem fogsz saját házat venni, és azt is el lehet szórni hülyeségekre, de egy tudatos minimálbéres házaspár jóval magasabb életszínvonalat fog megütni, mint itthon egy tudatos minimálbéres házaspár.

    A bérszintek között viszont valóban nincs olyan nagy különbség, és ez nagyon jó a gazdaságnak, viszont 1000 euró és 3000 euró vásárlóereje között még így is nagyobb a különbség, mint otthon mondjuk 100 ezer és 300 ezer vásárlóereje között. Én inkább azt mondanám, ott kellemes megfelelő a bérszintek közötti különbség, a gazdagnak úgy figyel be a saját ház és luxusnyaralás, hogy közben a minimálbéres sem hal éhen.

  • ügyvéd

    Ki “gazdag”?
    Én úgy tudom, (nem gugliztam rá), hogy “gazdagnak” a szociológia az 1 millió USD szabad (tehát ingatlan stb nincs benne) vagyonnal rendelkezőket tartja…

  • Peti123

    50%-os szabaly? nalunk a szulok tizeneves korom ota a 100%-os szabalyt alkalmaztak. kell valami, fiam? vedd meg! peldaul amikor 13 eves koromban kitalaltam, hogy dobolni akarok, akkor megmondtak, hogy semmi akadalya, annyit zajongok otthon, amennyit akarok, de dobcuccot magamnak kell vennem. 16 eves koromra jott ossze annyi sporolt penz, hogy meg tudtam venni. es annyira akartam, es annyira megszerettem, hogy soha nem hagytam abba, es az egyik fo dolog lett az eletemben. most, 32 evesen mar harom dobofelszerelesem van es a mai napig az egyik legnagyobb elvezetet ado dolog az eletemben. en egy eletre megtanultam, hogy egy gyereket nem szabad tulfelteni, tulbabusgatni…

  • Peti123

    @Kiszamolo: 100%-ig egyetertek veled abban, hogy nem kell a lakast megvenni a gyereknek. Nekem sem vettek meg – es egyszeruen semmi massal nem potolhato, hihetetlen elmenyt adott, amikor tavaly megvettem a sajat hazamat (igaz, csak egy jo allapotu kockahaz), hitel nelkul, szuper kozlekedessel Bp-re (40 km), Pest megyeben… raadasul nem is faluban vagy valami otvar helyen. Foleg ugy, hogy Bp-tol 200 km-re szulettem, az orszag egyik leglepukkantabb megyejeben. Mindenkinek csak javasolni tudom es ezzel a modszerrel mindenki jol jar. A szulo nem bassza magat tonkre, mert egesz eleteben a gyerekek lakasaert dolgozik, a gyerekben meg kialakulhat az erzes, hogy egy igazan nagy dologert megdolgozott es teljes, 100%-os embernek erezheti magat.

  • Jóska Pista

    Hülyeség. Amennyi csóró családba született semmirekellőt látok… Azokkal is Dunát lehet rekeszteni.
    A mi családunkban a gyerekek megkaptak minden értelmes dolgot, ami kell az élethez. Nyilván külön szobájuk volt (talán már ez is túlzás egyeseknek, pedig többe kerül mint évente egy új iPhone), 17 évesen új/használt autójuk (azért használt mert egyikük megkapta az én kétéves roadsteremet mert szerintem a közlekedés is alap, ahogyan a számítógép, mobil is. Igen évente új iPhone, nyaranként egy hónap nyelvi tábor anyanyelvi környezetben.
    18 évesen lakás berendezve. stb.
    Viszont nem _csak_ anyagiakat kaptak. Mi foglalkoztunk a gyerekeinkkel, játszottunk, beszélgettünk, kirándultunk velük. Így 18 évesen két idegen nyelvet tudtak, egy hangszeren játszottak, és alap társasági sportokat űztek. (Tudnak biciklizni, úszni, síelni, teniszezni, stb.) Nem dolgoztak mellette, idejük sem lett volna rá

  • Nagy Vonalakban

    Két ève Madeirán nyaraltunk a családdal az egyik legjobb szállodàban.
    Itthon aztàn mondjàk a gyerekek, hogy miért nem a Balatonnál voltunk, az összes osztálytàrsuk
    (3 vagy 4, mert a többi sehol nem volt….) ott nyaralt, ès hogy az milyen jó.
    Oké, tavaly már ők is a Balatonhoz mentek két hét nyári táborba, addig mi anyukàval kettesben nyaraltunk….
    Hazajöttünk, kérdezem, na milyen volt a Balaton?
    – Hát jó. De Madeira jobb volt…

    A gyerek tapasztalja meg a jót is, meg a kevésbé jót is, és akkor talán jobban èrtèkeli azt, amit egyèbkènt hètköznapinak tart, de nem az….
    Meg is mondtam nekik, hogy a nyaralàs és a síelés az nem jár, azt ki kell èrdemelni…..
    (Egyébként nem tartom magam gazdagnak, felső közèposztàly vagyok, nyugat-európai mèrcével).

  • Jóska Pista

    Most egyetemre járnak. Az egyikük itthon, neki egy éve már szakma közeli állása van mellette, havi 200 netto, a hobbija pedig nem a kokózás, hanem a túrázás, futás.
    A másik két éve tanul külföldön, ott biciklivel jár, ahogyan mindenki más is. És mivel minden fiatal dolgozik is, ő is azt teszi, egy étteremben hol pincér, hol asztalhoz kísérgető. Nyáron nem ment nyaralni, az egész időt végig dolgozta, aztán partizgatott.

    Én egész idő alatt egyetlen dolgot nem éreztem luxusnak, feleslegesnek, csupán egyszer: érettségire kapott a lány egy pár százezres táskát a nagyszülőktől.

  • realestate

    @ügyvéd

    Országa válogatja. tudod, mint minden a gazdagság is RELATÍV 🙂
    Lehet az amerikai csóringer háza 50Millát ér, de az ott nemsok.

  • Andru

    A pénzügyi hozzáállás nem pénz kérdés, hanem hozzáállás kérdése.
    Ha a szülő önmagára nyakló nélkül szórja a pénzt, akkor a gyerek is olyan lesz. Ha időben megtanítjuk neki, hogy mindenki a maga pénzéből úr, tehát nem érdekel, hogy a másiknak van-e 300ezeres mobilja, de neked nem lesz, akkor ezt fogja elfogadni érvényesnek. Természetesen ha ezt a kamaszos villongásoknál kezdjük el, és a mobilnál, akkor már cseresznye a tejszínhab tetején.
    Azt kell megértetni vele, hogy valami nem drága és menő, hanem kényelmes, praktikus, szép, bármi más.

    A lányom 7 éves és lassan ráeszmél, hogy másoknak mije van és mije nincs. Jégvarázsos pólója és fényes körömlakkja van. Telken kiskertje nincs, ahonnan a saját eprét eheti kétpofára 🙂 Nehéz, nagyon nehéz nemet mondani neki, főleg, hogy ez nálunk hisztivel és egyebekkel nem jár, csak csöndes vágyakozással. De megállom, mert jót akarok neki.

  • maveryck

    Egy idézet Jackie Chan-től, hogy miért nem a fiára hagyja a 130 millió dolláros vagyonát. Kemény:

    If he (Jaycee) is capable, he can make his own money. If he is not, then he will just be wasting my money.” – Jackie Chan

  • Balint

    @Jóska Pista
    abban egyetértek, hogyha helyén kezelitek a dolgokat, akkor meg lehet ezt is csinálni. Viszont mi lesz ha a 200ezres fizujából nem tudja majd cserélni évente az Iphone-t? Illetve ha tönkremegy a kocsi, akkor újat vesz, vagy tudja, hogy neki erre nincs lehetősége? Vagy van, mert később is veszel neki új kocsit, ha ő nem tudja megvenni?

    Szóval nem félsz attól, hogy amit adtatok nekik, azt alapnak tartják, s komoly gondok lesznek, ha nem tudja megteremteni magának?
    Ezt hogy kezelnéd?

  • AA

    @IG
    Kedves IG! Én is nagyon örülnék a forrásoknak. Itt teszed közzé, vagy adjak vhol egy elérhetőséget?

  • tgwh

    Ez az 50%-os szabály tetszik 🙂

    Nem mint ha a legtöbb embernek az lenne a gondja, hogyan titkolja a gyerek elől a sok pénzt 😀

    De egyrészt jó is a gazdag gyerek hozzáállás, mert az a vagyon előbb-utóbb el fog fogyni, ha hülyék öröklik…

  • Lomnici Tamara

    Témába vágó oktatóvideó: youtube.com/watch?v=BTD1HvjsJYs

  • L70

    Szerintem az ún átlagot érdemes megadni a gyereknek (most nem arról beszélek, hogyha a család Maldívon nyaral, akkor a gyerek maradjon itthon, hanem a gyerek privát dolgairól). Az átlag felettiért pedig küzdeni kelljen, de küzdéssel legyen elérhető.

    Kapjon átlag telót (ne neki legyen először az osztályban, de utolsónak se hagyjuk), átlag ruhákat (van élet a Nike Air és a Made In China diszkont cipők között is), stb, mert sokkal könnyebb a csorda közepén lenni alaphelyzetben.

    És ha egyszer megkérdezi, hogy honnan van a pénz, akkor javasolt azt mondani, hogy munkából (ami magában foglalja a tanulást, a reális kockázatvállalást, stb).

    És bármennyire is nem tetszik, nemcsak rajtunk múlik, hogyan él majd (van saját személyisége, erősségei, gyengeségei, részben véletlenül kialakuló emberi kapcsolatrendszere és annak hatásai), nem tudunk mindent előre programozni.

  • hopkinsz

    @Garbo
    Én épp most vagyok az iskolaválasztásban. A helyi magániskola pl szóba se jöhet, mert eléggé az a hír járja róla, hogy oda a sznob szülők gyerekei járnak. (tehát a szülők nem csak gazdagok, de sznobok is!)
    Pl 7 éves gyerekeknek már drága mobiljaik vannak.
    És azt se hinném, hogy az általános iskolába majd olyan kapcsolatot fognak építeni a gyerekeim amit a későbbi karrierjüknél hasznosíthatnak. Én pl szinte már senkivel nem tartom a kapcsolatot általános iskolából. És nem is biztos, hogy az egy előnyös kapcsolat, hogy: “ja, te voltál az a gyerek akinek nem volt tabletje, és nem Hawaiin nyaralt”
    Másrészt meg több helyi jómódú emberről tudom, hogy ők is inkább állami iskolába íratták a gyerekeiket.
    Szerintem Miklós ügyfelét is valami hasonló motiválhatta mikor direkt nem íratta be olyan iskolába a gyerekeit, ahová a hozzá hasonló anyagi szinten lévő szülők járatják a gyerekeiket

  • Panasonic

    A “mikor avassuk be a gyereket az anyagi helyzetünkbe” gazdag dilemma alap kérdése szerintem a mikor. Ha 8-10 éves érettlenként, akkor akaratlanul szétkürtöli és onnantól attól reszkethetsz, mikor törnek be hozzád, vagy mikor rabolják el a gyereket. Ha lázadó kamaszkorban, mikor már érti a pénz súlyát könnyen az lesz a konfliktus forrása, hogy milyen szarrágó már a fater, hogy nem veszi meg nekem a legújabb, legnagyobb, legmenőbb akármit. Persze minden nap mást és mást. Vagy -és ez még a “jobbik” eset- könnyen motivációját veszti, hisz tudja a sült galambért nem kell megküzdenie a jövőben, csak ki kell várni. Szóval, ha eltekintünk attól a reflextől, hogy “bár ez lenne a legnagyobb gondom”, egy gazdag, ámde felelősségteljes szülőnek valóban komoly erkölcsi, anyagi dilemmát okozhat ez a kérdés. Mely elsőként úgy merül fel: mit nyerek (nem anyagi értelemben), ha megmondom neki pro és kontr

  • szocske

    “azt se hinném, hogy az általános iskolába majd olyan kapcsolatot fognak építeni a gyerekeim amit a későbbi karrierjüknél hasznosíthatnak. Én pl szinte már senkivel nem tartom a kapcsolatot általános iskolából”
    Ez erősen emberfüggő, én több általános iskolából ismert barátommal tartom a kapcsolatot a mai napig. És sajnos nem azért mert még csak 17 éves vagyok 🙂

  • Zabalint

    @Balint:
    Jó eséllyel nem 200-at fog keresni a gyereke, hanem jóval többet. Ha meg még diákmunka, akkor úgyis ki fogja egészíteni neki.

  • Andru

    @L70: Persze, nem tudunk mindent előre programozni és nem csak mi hatunk a gyerekeinkre,hanem sokmindenki más is. De legalább tőlem nem a hülyeséget látja.

    Többen is vagyunk, akik fiatalkori marhaságaink miatt kerültünk rossz anyagi helyzetben, vagy a családunk volt eleve rosszban. Természetes, hogy szeretnénk ettől megóvni a gyereket. De ez csak úgy megy, hogy nem egy misztikus csodának állítjuk be a pénzt és nem is valami olyan dolognak, ami folyik a csapból is. Milliomosoknak sem csak úgy terem, és ez az, amit át kell adnia a gyereknek. Hogy a pénz nem lesz, hanem te teremted elő.
    És ezt vagy te adod át neki, vagy megtanulja magától, mert a környezete nem fogja elmondani neki.

  • jurta

    Te IG, szerintem küldheted közvetlenül Miklósnak az anyagot, a következő cikk alapjául. 🙂

  • Jóska Pista

    @Balint
    Az mindig szóban volt, hogy ezt csak azért engedhetik meg maguknak, mert én sokat keresek. Ha ők is így akarnak élni, azt nekik maguknak kell megteremteni, én csak a gyerekkorukat biztosítom és fizetem az oktatást.

    Középiskola után, elköltöztek, más város, önálló élet, nyilvánvaló színvonalesés. Nem okozott törést. Majd lesz több pénzük, most kezdik az önálló életüket. Nekik még nem probléma, ha nem esznek egy hétig, mert elbulizták a pénzüket.
    Úgy gondolom ezzel együtt is sokkal tudatosabban kezelik a pénzt, mint a kortársaik, ez ugyanis nem attól függ, hogy milyen mobilt kap, hanem hogy milyen pénzügyi oktatásban részesül. A gyakorlatot pedig úgyis a saját bukásaiból tanulja meg.

  • G

    Külföldön dolgoztam multi-multi milliomos családnak inasként. (Kastélyok, magánszigetek, repülő, helikopterek, saját állatkert, autógyűjtemény, stb). Az öt gyerek mind borzasztó személyiséggel rendelkezett (anyuka egész nap shoppingol, bébiszitterek havonta cserélődnek).

    A két kisebb gyerekkel még úgy-ahogy szót lehetett érteni. A 7 éves kislány iskolai feladata egyszer az volt, hogy rajzolja le, mit szeretne, mik a vágyai. Ő csak egy mondatot írt: “Jó lenne gazdagnak lenni!”.

    Ez elég beszédes 🙂

  • Majomparádé

    Nem tudom, miért kell állandóan a bizalmatlanságra alapozni a gyereknevelésben. Ez vezet oda, hogy a gyerek majd hazudik a szülőnek. Az én lányomnak (18 éves) társkártyája van a hitelkártyámhoz, amin nem kevés hitelkeret van. Mindez azért többek között, mert segít bevásárolni a Tescoban, ahová egyedül is el tud menni autóval, mert jogosítványa is van. Soha nem élt vissza hitelkártyával, ha szüksége van valamire, azt kéri, nem pedig elveszi és ha nem lehetséges vagy én nem akarok arra pénzt költeni, akkor azt elfogadja. A pénzügyekről sokkal többet tud, mint bármelyik osztálytársa és soha nem költi felelőtlenül, azt is tudja, hogy a helyzetünk nem biztos, hogy mindig ilyen marad (mivel nem vagyunk milliárdosok). A hitelkártyahasználattal is teljesen tisztában van, tudja, hogy ezt mi arra használjuk, hogy a pozitívumokat kihasználjuk, mindig minden időben visszafizetve.

  • Kálmánka

    A svájciak felmagasztalásában az is közre játszik, hogy nagyon sok, más országban meggazdagodott ember költözött oda, és lett svájci. Ők ezután beleszámítanak az átlagba.

    Pl Michael Schumacher a 900 millió frankos vagyonával szintén svájcinak számít. Vagy Hans Liebherr, aki az azonos nevű német multicég milliárdos tulajdonosa. Vagy Ingvar Kamprad, az IKEA tulajdonosa. És még sorolhatnám…

    Gondolom a született svájci sem szegény, de nem úgy gazdag, ahogy mi gondolnánk. Sokat kell ott is dolgozni a jólétért. Nem a gazdagságért, a jólétért.

  • Gauchos

    @Majomparádé

    Mi értelme van a hitelkártyának? Teljesen komolyan kérdezem. Hogy kapcsolódjak a tárgyhoz: úgy gondolom normális pénzügyi nevelést kaptam, nem mondhatom, hogy gazdag családba születtem, de azért nem is kellet nélkülöznöm. A szüleim soha nem vettek fel hitelt, a hitelekkel kapcsolatban abszolút tájékozatlan vagyok, nem is érdekelt soha. Tudtam, hogy ha akarok valamit, meg kell keresnem az árát, és nem kölcsönt felvenni. Ezt már korán megtanították nekem.
    A jogsimat nekem is fizették egyébként (autót nem kaptam, nem is kértem, de néha kölcsönveszem a szüleimét, amikor rövid távra megyek és nem éri meg bérelni).

  • snasim

    @IG Engem is erdekel a tema. Megtenned, hogy nekem is elkuldod. Elore is koszonom! snasimszki gmail.com

  • N

    @Gauchos: A hitelkártya pénzügyileg nem tudatos kézben szinte biztos bukó, mert azt a benyomást kelti, hogy a hitelkeret az én pénzem, és rávesz a túlköltekezésre. A bankok meg még külön rá is segítenek a szabályaikkal, hogy lehetőleg ne is fizesd vissza időben a kölcsönvett pénzd, hagyjad nyugodtan mínuszban a számlát, nekik az nagyon jó bolt a magas kamat miatt.
    Tudatos kézben viszont egy játék (és itt is áll a mondás, hogy hitelt csak annak éri meg felvenni, akinek nincs rá szüksége). A lökött bank szinte ingyen odaadja a pénzét, hogy azt költsd a sajátod helyett, még ösztönöz is a vásárlások után százalékos visszatérítéssel, ha pedig időben visszafizeted, amit kölcsönvettél, akkor nincs hitelkamat, és bőven ki lehet hozni, hogy végeredményben te járj jól.

  • untermensch4

    @_MilkyJam “A legjobb barátaim is burzsujnak neveztek miatta…” Ha nem tréfából (ha írod akkor nem), akkor nem legjobb barátok, lehet hogy nem is barátok. Nekem van egy barátom, hozzá képest én “szerencsés burzsuj” voltam, ő meg szorgalmasan tanult, dolgozott. Irigykedhetett volna de örült hogy nekem jó, kicsit sajnálta hogy neki nem, aztán attól hogy jóval gazdagabb lett nálam, saját erejéből, nem lett kevésbé barátságos, sőt. Ismeretségi körből azon kevesek közé tartozok akikkel akar barátkozni, kapcsolatot tartani. A “pénzben nincs barátság” úgy is érvényes hogy “a barátságban nincs pénz”.

  • Családfő

    Gauchos, teljesen jól összefoglalta N. Itt a blogon is találsz hitelkártyás cikkeket, megéri átolvasni, hisz tényleg lehet fogni egy hitelkártyán, ha okosan csinálod. Az már viszont egy sajnálatos trend, hogy a bankok a változó kondíciókkal folyamatosan csökkentik az ügyfél maximális lehetséges nyereségét.

  • szocske

    @Gauchos tudatos hitelkártya használattal évente egy havi minimálbér még ma is simán megkereshető, bár az utóbbi években durván szigorodnak a feltételek és csökkennek a visszatérítések, most épp a citi ügyfelek erstés beolvasztása vág oda, a citisek a napokban kapták meg utolsó jelentős pénzvisszatérítést, a jövő hónaptól az ersténél max. havi 8000 az elérhető.

  • Vajon Krisztián

    @Laci

    “Telefonja sincs, akkor kap, ha már 20-nak van az osztályban.”

    Ez jo otlet, foleg ha az osztalyletszam 19 🙂

  • Gauchos

    @N @Családfő @szocske
    Köszi a válaszokat, kicsi utánaolvastam, de egyelőre nem győzött meg engem.
    Havonta max. 70.000 Ft-ot tudnék elkölteni vele (ha csak a rendszeres kiadásokat nézem, amikre ténylegesen szükségem is van, luxuscikkek nélkül). Ilyen kis összegnél pedig gondolom nem éri meg, mert nem sokat tudnék vele megkeresni. De ha igen, akkor alaposabban is utánanézek majd.