Így tanítsd a gyerekedet a pénzügyekre

A pénzügyi oktatás a legtöbbünk életéből kimaradt, pedig ez legalább annyira fontos, mint az élet bármely egyéb területe. A legtöbb szülő pénzügyi oktatása annyiban kimerül, hogy megmutatja a gyereknek, hogyan kell használni a bankkártyát és hogy dolgozzon, ha már elvégezte az iskolát.

Pedig ennél sokkal-sokkal többre van szükség. A gyerekek pénzügyi nevelése egy évtizedeken át tartó kötelesség, amit nem lehet elég korán elkezdeni. Ebben az írásban ennek egy nagyszerű módját akarom bemutatni.

(Erről a témáról már írtam itt: Így oktasd a gyerekeidet a pénzügyekre, kérlek, azt is olvasd el.)

Mikor kell elkezdeni ezt az oktatást? Meg fogsz lepődni, de a gyerek 3-3 és fél éves korában.

Miért ilyen korán? Ennek több oka is van:

– Mert ilyenkor még hallgat rád és te vagy a bölcsesség forrása a számára. Próbáltál már egy tinédzsernek a legegyszerűbb dolgot is elmagyarázni? Na ugye. :)

– Minél fiatalabb, annál kevésbé fertőzte meg a kultúra, befolyásolja a sok TV reklám és a többi fiatal hibás véleménye.

– Ebben a korban rakod le az alapigazságokat az életében a jóról, a gonoszról, a becsületről, bűnről. Ezek a legmélyebb fundamentumok egy ember gondolkodásában.

Ha a gyerek már túl van az érmékkel való játékon (lásd előző írásomat), akkor tanítsd meg arra, hogyan lehet pénzhez jutni: munkával.

Találj ki olyan házimunkákat, amit már el tud végezni. Nem biztos, hogy a kétszáz éves porcelánkészlet mosogatásával kell kezdeni, de például az evőeszközöket már el tudja pakolni. (Figyelj arra, hogy minden gyerek fejlettsége más és más egy adott korban.)

Ne bízd rá az egész fürdőszoba kitakarítását, de a kagylót már ki tudja törölni. (Persze, hogy utána neked is újra kell majd csinálni, ha még túl fiatal a gyerek, de most nem erről van szó.)

Ezekért a házimunkákért találjatok ki fizetést, amit megkap, ha a munkát rendesen elvégezte. Minden munkának az ára a nehézségével legyen összhangban. Figyelj arra is, hogy például 50 forint rengeteg pénz egy négyévesnek, egy nyolcévesnek már kevésbé.

A feladatok nehézsége az életkorral együtt változzon, ne legyen túl könnyen elvégezhető a munka, ne a semmiért fizess.

Nagyon-nagyon fontos! Legyen a házimunkának egy olyan része, amit azért kell megcsinálnia, mert tagja a családnak és neki is ki kell vennie a részét a közös tennivalókból. Fizetős munka csak azután lehet, ha már az “ingyenmunkát” elvégezte.

Például levinni a szemetet a kötelessége, az edények elpakolása a szárítóról már pénzszerzési lehetőség.

Csináljatok egy listát közösen és árazzátok be az egyes munkákat. Ezt a listát tedd olyan helyre, ahol a gyerek mindig látja. Bár még olvasni nem tud, de a szeme előtt van mindig a lehetőség.

Szerezz be egy hatalmas bödönt és töltsd tele apróval, amiből ki tudod fizetni a gyerekedet azonnal, ha elvégzett egy munkát. Így a munka és annak a haszna összefonódik a számára. (Nehezen tudná értelmezni a hónap végén történő egyösszegű fizetést.) Később, öt éves kor felett már rászokhattok a heti fizetésre.

Fontos, hogy ne kritizáld állandóan a gyerek munkájának a minőségét, mert csak azt éred el, hogy nem akar majd semmit csinálni. Ha egy négyéves mosogat, biztos, hogy neked újra kell csinálnod. De nem erről szól a dolog. (Lehetőleg ne előtte csináld újra a mosogatást.)

A fentieket folyamatosan végezve a gyereket a pénzszerzés módjára tanítod meg, illetve, hogy a saját maga által megszerzett pénzből akarjon megélni. Ezen túl, mellékesen, a munkára és a házimunka elsajátítására is neveled őket.

 Mivel a gyereked már keres pénzt, ne vegyél meg neki semmit, amit kér, hiszen pont ez a lényege az egésznek.

(Előfordulhat, hogy a gyerek nem akar pénzt keresni (vagy házimunkát csinálni), ilyenkor fogjátok vissza a számára való játék és édességvásárlást és mondjátok meg neki, hogyan juthat hozzá ezentúl a vágyott javakhoz.)

Csináljatok három borítékot, vagy malacperselyt: elkölteni való pénz (ebből vehet édességet, vagy mehet moziba később), megtakarításra való pénz (itt gyűjtheti a Star Wars figurára a pénzt, vagy a Nike sportcipőre később) és adakozásra szánt pénz. (Fizess olyan címletekben, hogy ne okozzon gondot a többfelé való eltevés.)

A magyar emberek életéből teljesen kimaradt az adakozás, ha valamilyen célra kérni mer valaki, vagy adni kellene, már mindjárt gyanúsnak tartjuk a dolgot. Ha mégis adunk, úgy gondoljuk, hogy az egy szem ezresünkkel megváltottuk a világot, miközben havonta 20-30 ezret költünk ostobaságokra. Hogy ez valaha megváltozzon, tanítsuk meg a gyerekünket az adakozásra. Az adakozásról magáról itt már írtam. Arról, hogyan adakozzon a gyerek, az előző cikkben tudsz olvasni, ezért erről többet nem írnék.

Tűzzetek ki célokat, hogy mire gyűjt a gyerek. Fontos, hogy ő mondja meg, mi legyen az és ne kritizáld a döntését. Ha egy ócska, agyonreklámozott műanyag játékra gyűjt, ne tegyél rá megjegyzéseket. Inkább most vegyen ócska túlárazott játékokat és tanulja meg a leckét, mint 20 évesen vegyen túlárazott autókat hitelből, milliókért.

Nagy célokat tűzzetek ki, ne olyat, amit két hét után elér. Mondjuk egy playstation-re már kell pár hónapot gyűjteni, ahogy majd az autóra és a lakásra is felnőtt korában.

Ha kap pénzt mondjuk a nagyszülőktől  azt is osszátok három (nem feltétlen egyenlő) részre és abból is menjen megtakarításra és adakozásra is.

A témát majd még folytatjuk, remélem, ez is adott egy látást a gyerekek pénzügyi neveléséről.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

27 hozzászólás

  • Illye

    Szerintem ez rossz ötlet. A gyerek egy idő után már csak pénzért fog megmozdulni és így a szülei alkalmazottja lesz. Ezzel a módszerrel nem értek egyet.

  • Kiszamolo

    Az első dolog, amit meg kell neki tanítani, hogy van kötelessége otthon, amiért nem jár pénz.

    Pénzt csak az extra dolgokért kaphat.

    Egyébként rengeteg helyen használják ezt a módszert és működik.

  • Zabalint

    Egy osztálytársam anno a jó jegyért kapott pénzt, a rosszért elvettek tőle. Úgy ügyeskedett, hogy titkolt jegyeket, jót és rosszat egyaránt, de túlsúlyban rosszat, mert utólag általában nem számolták el neki, és amúgy is úgy tett, mint ha ezeket véletlenül nem mondta volna el, amit el is hittek neki, látva, hogy jó jegyek is voltak köztük. Egyébként pocsék tanuló volt és maradt is

  • Gabi

    Egy normális családban elég ingoványos terület, hogy mi számít extra házimunkának a gyerek (vagy bármelyik családtag)részéről. Elvileg minden családtagnak mindenhez van köze. Nehéz megmagyarázni, hogy a szemetet miért vigye ki ingyen, de a mosogatógép kipakolásáért miért kap fizetést. Ennyi erővel ő is adhatna nekem a zsebpénzéből, ha kimosva-vasalva a szekrényébe teszem a ruháját vagy tiszta ágyneműt húzok neki, vagy ha elfurikázom az iskolába, hogy az a “szegény gyerek” bele ne haljon egy kis sétába.
    Egy szó mint száz, ezt nem tartom a legjobb ötletnek és mi nem is alkalmazzuk.
    Azonban maximálisan egyetértek azzal, hogy a pénz kezelésére, beosztására már nagyon korán el kell kezdeni őket tanítani.

  • Illye

    Így van. Sajnos előbb-utóbb rájátszik a gyerek a dolgokra és keresi a kiskapukat. A pénzzel befolyásolás szerintem nem építő, sokkal inkább komollyá teszi a gyermeket, aki hamarabb válik felnőtté ettől. Ez nem feltétlen baj, de én azt gondolom, hogy ameddig a pénz nincs közvetlenül az életébe a gyermeknek, addig ne is keverjük bele a cserekereskedelembe.

  • Kiszamolo

    És ha nem adsz neki pénzt, hogy fogja megtanulni kezelni?

    Ha csak úgy alanyi jogon kap pénzt, annál miért rosszabb, ha még kell érte dolgoznia és rájön, hogy tennie kell mindig valamit, ami ha el akar érni valamit? Nem elég, ha megtanul elég szépen kérni.

  • hoicsi

    Kedves Kiszámoló,

    ne haragudj de ez nagyon-nagyon rossz irány. A 3-6 éves kisgyerek nem egyszerűen csak “fogékonyabb” a dolgokra, hanem teljesen más a gondolkodási szerkezete mint egy kiskamasznak vagy egy fiatal felnőttnek. Ha ezt most beleneveled, akkor lényegében anyagi előnyszerzésre tervezed meg a mentalitását, ami lehet hogy egy anyagilag sikeres pénztárgépet eredményez majd, de az egész gondolkodását ez a szemlélet fogja áthatni. Lehet, hogy különbséget fog tudni tenni a hozzá közel állók és a tőle távol állók tekintetében, de ez a módszer alapvetően NYERSANYAGKÉNT láttatja vele a másik embert, amiből különböző technikákkal pénzt lehet finomítani. Továbbmegyek; a kisagyával arra is hamar rá fog jönni, hogy a pénzfinomítás folyamatát egyszerűbb kiszervezni másoknak, vagy különböző trükkökkel megkerülni.

  • Kiszamolo

    Szerintem ebben nincs igazad.

    Az, hogy mit gondol más emberről, mi számít neki értéknek, hogy túl anyagias lesz-e, az további nevelés kérdése.

    Önző, anyagias akkor is lehet, ha nem tanítod meg neki a pénz helyes kezelés.

    Nem ettől lesz antiszociális a gyerek.

  • Gabi

    Kapnak zsebpénzt. Tőlünk heti szinten, egyéb rokonoktól alkalomszerűen. Először mindig elköltötték hülyeségre, de most, hogy már értelmesebb az összeg gyűjtenek. Ha a fele meglesz, mi kipótoljuk és kapnak belőle egy előre megbeszélt (komoly) dolgot.
    Egyébként nem elvetendő dolog ha meg kell dolgozzon érte a gyerek. De nem itthon, hanem máshol. Pl. szomszéd kutyáját eteti, amíg az nyaral, vagy füvet nyír másnak stb. Ha ezért pénzt kap az oké. De az apja sem azért hoz haza fizetést, mert itthon becsavart 2 villanykörtét.

  • cubi

    Gyakorlatból tudom, hogy kiválóan működik a fizetős motiváció. Saját gyermekem tanulmányi eredménye az egekbe szökött miután a szerzett jegyei alapján kapott “fizetést”. Apropó: nem tudom, hogyan lehet eltitkolni jegyeket, hiszen a “Tájékoztató füzet”-be be KELL írni MINDEN osztályzatot – legalábbis nálunk ez így működik. Arról nem is beszélve, hogy léteznek fogadó órák, ahol simán kiderülnek a “kiskapus” torzítások.

  • mikve

    “A magyar emberek életéből teljesen kimaradt az adakozás, ha valamilyen célra kérni mer valaki, vagy adni kellene, már mindjárt gyanúsnak tartjuk a dolgot.”

    Nincsenek véletlenek. Magyarországon a 80-as évek legvége óta szervezett kéregetőmaffia működik. Kismillió alapítvány van, ahol a nemes cél érdekében a jónép által érző szívvel bedobott adományok 70-80%-át kirakják saját zsebbe működési költség címén. Az ilyen meg olyan emberi, érző és stb. hívószámokra küldött összegekből is zsíros rész jut az üzemeltetőknek (tessék utánaolvasni)! Nekem a legjobban az tetszett, amikor az árvízre meg a vörösiszapra az emberektől segélyként kunyerálták össze a pénzt, holott egyértelműen állami feladatról volt szó – nem beszélve arról, hogy a legtöbben sajnálták a pénzt a biztosításra, utána meg ott álltak letolt gatyával, tessék adakozni. Egyébként olvasott bárki bármit arról hova és mire költötték ezeket az összegeket? Khmmm…

    Szóval én azt gondolom, hogy sokkal inkább azt kell megtanítani a gyereknek, hogy az adománykérelmeket alaposan átgondoljuk, végiggonduljuk, hogy NEKÜNK vajon ki és mennyit adna, ha hasonló helyzetbe kerülnénk, miért kerültek az adott csoport/ember abba a helyzetbe, ahova – majd döntünk.

    Kedvenc történetem amikor a 4-es villamosra felszállt egy úr, elhaló hangon közölte, hogy feljöttek nagyon messziről szerencsét próbálni, egy kis lisztet, ha tudna valaki…már nyíltak is a tárcák, én nem bírtam ki, és hangosan megkérdeztem: ha ilyen rosszul megy, miért 800 forintos cigarettát tetszik szívni? Azonnal leszállt.

    Magyarországon (és K-Euban) az adakozás és az adománygyűjtés jelen formájában sajnos tévedés.

  • Kiszamolo

    Olvasd el a belinkelt cikket is.

    Pont erről beszéltem, hogy egy magyar azonnal azt gondolja, hogy biztos átverés, meg lenyúlás.

    Ami nem azt jelenti, hogy az aluljáróban nem csalók dolgoznának, de én nem is adok nekik.

    Csak ez ne legyen már kifogás arra, miért nem adunk senkinek.

    Mint mondottam, nagyon sokat kell még változni a magyaroknak.

  • mikve

    “Pont erről beszéltem, hogy egy magyar azonnal azt gondolja, hogy biztos átverés, meg lenyúlás.”

    Olvastam, arról jöttem ide :) Sajnos joggal gondolja, az esetek túlnyomó többségében átverés és lenyúlás áll a háttérben, akár állami szinten is. (Ld. még adósságcsökkentő-alap, hihi). Munkám során sokféle alapítvány sokféle képviselőjével volt már dolgom. Senki nem első generációs Suzuki Swifttel és F&F ruhakollekcióban érkezett, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam.

    Angliában erre már egész iparág épült ki, csak erre foglalkoztatnak embereket, hogy a legkülönfélébb nemes célokra gyűjtsék a lét az emberektől és a vállalatoktól, persze kis haszonnal. Nekem egyébként adakozás témában a Greenpeace messze a legundorítóbb: utcán elkapják a 18-20 éveseket, két percben teletömik a fejüket, majd aláíratnak a számlájukra egy csoportos beszedési megbízást…aztán szegény srácok csak néznek, hova megy a pénz minden hónapban a számláról. (Arról pedig, hogy a zöldszervezet hova teszi a pénzt, persze egy hang nincs..:)))

  • Zabalint

    1. Az hogy a te gyerekednél ez működött, attól még az én osztálytársamnál anno nem működött. És nem csak azért nem, mert csalt, a szülei meg naivak voltak.

    2. Középiskolában ugyebár a diák írja be, a tanárral csak aláíratja időnként, általános iskolában meg elég ha épp akkor nincs ott az ellenőrzője. De ennek a srácnak még pótlapja is volt, amiket cserélgetett. És pontosan a fogadóórákon, szülői értekezleten voltak a lebukások, nyilván ha utólag elszámol a szülő, akkor elvileg nincs gond, de mint írtam, ha jól csinálják sem megy minden gyereknél.

    3. Én nagyon rossz motivációs módszernek tartom, akkor is ha működik, akkor is ha nem. Mert szerintem sokkal több iskolásnál a probléma az, hogy túl sokat magol, márpedig ez a módszer még anyagilag is érdekeltté teszi ebben.

  • tgwh

    Szerintem a baj ott van, hogy a legtöbb felnőtt nem kapott pénzügyi oktatást. Így a gyerek sem kap, vagy hülyeségnek fogják gondolni a módszert, mert nem tapasztalták meg.

    Én meg azt a példát látom, amikor üvölt a gyerek a boltban, hogy ő még azt a cukorkát is akarja…

    Lásd, inkább fizetnek többet t-home-nak, vagy az otp-nek, mint hogy keresnének másik szolgáltatót, aki lehet, hogy olcsóbb. Évente, kétévente váltani egyszerűen túl macera, inkább jó az úgy ahogy van, még ha drágább is.

  • Zabalint

    Az adakozás is ugyanolyan mint a vásárlás, ebből a szempontból. Ha bekopog hozzád vagy felhív egy ügynök, hogy vegyed meg a termékét, vagy meglátod az óriásplakáton a terméket, akkor nem teszed jól, ha ugrassz, és emiatt meg akarod venni. Akkor teszed jól, ha valamire szükséged van, akkor elmész a megfelelő helyre, és megveszed.

    Az adakozásnak sem úgy kellene működnie, hogy eljuttatnak hozzád egy reklámot, vagy bekopog egy kéregető, esetleg az utcán áll egy csöves, és kéreget, te meg adsz neki. Hanem úgy, hogy ha úgy érzed, te tenni akarsz valamit, akkor megkeresed a megfelelő helyet, alapítványt vagy személyt, és utánajársz természetesen, hogy megfelelő helyre került-e az adományod. Eleve nagyobb eséllyel jut megfelelő helyre, ha te keresel, és nem téged találnak meg.

    Ami a zöld szervezeteket illeti, ők meg olyanok a természetvédelemmel kapcsolatban, mint a Jobbik a cigányokkal. Abban érdekeltek, hogy rosszabb legyen a helyzet, nem a megoldásában, mert akkor jobban megy nekik a biznisz, tiltakoznak és uszítanak az atomerőművek ellen, így aztán a fosszilis energiahordozókból többet használ fel a világ, így a környezetszennyezés is magasabb szinten folyik, utólag persze pont a Greenpeace fog visítozni ennek következményei miatt.

  • jurta

    Az egész ellenőrző füzet dolgot akkor találták ki, amikor még nemhogy elektronikus osztálynapló nem volt, de még telefonon sem lehetett elérni szinte semelyik családot. Ez volt az egyetlen hivatalos és többé-kevésbé hitelesített kommunikációs lehetőség a szülővel, ha nem akarták behívatni.

    Ma már elég nagy kihívás eltitkolni az osztályzatokat. Ha a szülő túl naiv, azon meg az osztálytermi 24 órás mikrofonos térfigyelő rendszer sem segítene.

  • Reni

    Én teljesen egyetértek a bejegyzéssel. Már egyébként hallottam erről a módszerről Dave Ramsey előadásában.
    Azt gondolom, hogy félreértések vannak és a gyereket ki akarjuk önteni a fürdővízzel együtt.

    Az elv teljesen jó, talán csak a példák nem voltak megfelelőek a szemléltetésre, de a bejegyzés hangsúlyozta, hogy mindenkinél más az elfogadható.

    A rossz példákkal kapcsolatban pedig az a gondolatom, hogy valószínűleg nem mutatja a teljes képet. A nevelésnek csak egy része kapcsolatos a pénzkezeléssel.

    Az adakozásra nem lehet elég korán tanítani, de mellette fontos megtanítani a gyerekeinket arra is, hogy jól nézzék meg, hogy kinek adnak. Mi így teszünk és még nem volt negatív tapasztaltunk, de rengeteg áldását láttuk az életünkben.

    A könyvet megnéztem az amazonon, köszi a javaslatot.

    BUÉK!

  • jurta

    “az árvízre meg a vörösiszapra az emberektől segélyként kunyerálták össze a pénzt, holott egyértelműen állami feladatról volt szó”

    Ezt hogy érted? Az állam pénzét is mi adjuk össze. Tekintheted azt az adományt egy önkéntes mértékben vállalt katasztrófa-elhárítási adónak is, ha úgy jobban tetszik. Ráadásul itt még közvetlenül meg is mondhatod, mire költsük, amit az adóknál általában az alaptörvény is kizár.

  • jurta

    “Mivel a gyereked már keres pénzt, ne vegyél meg neki semmit, amit kér, hiszen pont ez a lényege az egésznek.”

    Hát, itt aztán szülő legyen a talpán, aki meghúzza a határt szükséglet (amiről mint eltartónak kötelessége gondoskodni) és vágy között.

    A sportolás (nyilván egy adott mennyiségben) szükséglet a gyerek egészsége érdekében? És ha igen, akkor mondjuk a korcsolyázás, a lovaglás sport vagy szórakozás? Nem belekötni akarok, tényleg nagy kihívásnak látom egy ilyen rendszert kialakítani…

  • kustela

    Érdekelne a véleményed “Az első millió – pénzügyi társasjáték oktatóvideókkal a család minden tagjának” nevű termékről. Hallottál-e róla, ismered-e…? (link: http://www.csodasuli.hu/pages/page.php?pa=65f3cb70-7ee7-4773-2fe9-4cc86370203e )
    Mert én gondolkodom rajta hogy megvenném, épp a gyerekek miatt (is), de eddig csak az eladók dicshimnuszát találtam a neten, és elég borsos ára van ahhoz, hogy a saját káromon(?) tapasztaljam meg…
    (Ha bárki más találkozott vele, az ő véleménye is érdekelne természetesen!)

  • Móni

    Szia!
    1 hete találtam rá a blogra, és azóta lelkes olvasója vagyok (befektetési lehetőségeket keresünk).
    Nagyon megörültem ennek a bejegyzésnek is. Miért?
    Nekünk 6 és 9 éves fiaink vannak. Zsebpénzt nem kapnak, mert nincs rá szükségük. Nem ezen az úton ismertettük meg velük a pénz fogalmát. De mostanában egyre inkább foglalkoztat minket a férjemmel, hogy hogyan tudjuk majd bevezetni a zsebpénzt a nagyobbik gyerkőcnél (sok kortársa már kap).
    Ezen a héten a Te ötleted alapján elkezdtük. Mosogatógép kipakolása 100Ft. Az összeget az határozta meg, hogy így hetente, majd havonta mennyi pénz tud megspórolni. Hetente 3 alkalommal telik meg a mosogatógép, így hetente 300Ft, havonta 1200Ft-ot tud gyűjteni. Ha szeretne egy közepes árfekvésű legot (3000-4000Ft), akkor azért negyedévig kell gyűjtenie.

  • Móni

    Az adakozást már ennél sokkal hamarabb elkezdtük beépíteni az életükbe. Egy bizonyos kereset után ez kötelesség.
    Mi minden karácsonykor összeállítunk egy élelmiszercsomagot, amibe a adományt kapó család gyerkőceinek neméhez, és életkorához igazodik egy játék is. Ezt mindig a gyerekek választják ki, és az átadásra is velünk jönnek. A bölcsőde vezetője kiválaszt egy rászoruló családot és ők kapják meg úgy, hogy a család számára otthagyjuk a bölcsődében. Szerintem az adakozásnak sok fajtája van, ha valaki szeretne adni biztosan megtalálja azt a módot ami számára megfelelő.
    Nem azt kell szemelőt tartani, hogy mit nem szeretnék, hanem, hogy mi az amit igen, és aszerint cselekedni.

  • Maris

    Sziasztok!

    Alapvetően tetszik a cikk, de szerintem (amit többen is írtak) vigyázni kell, hogy a gyerek gondolkodása ne forogjon túlságosan a pénz körül, ne “nőjön fel” túl korán.
    Nekünk van olyan rokon kislány a csalásban (10 éves), aki azzal fogad bennünket, hogy kicseréltük a bejárati ajtót és az ablakot, és 200 ezer Ft-ba került … és egyébként is sokat beszél a pénzről- én ezt nem tartom korának megfelelőnek.

  • A kiszamolo.hu blog a pénzügyekről kiemelkedően a legjobb,leghasználhatóbb pénzügyi tanácsadó a neten található hasonló oldalak közt. Életszerű, korrekt megközelítése az általam olvasott, idézett 3 témában egyedülálló. Jó, hogy létezik egy ilyen általános, az életet szinte minden területére kiterjedő pénzügyi tanácsadói blog. Az általam olvasott témákban az ösztönösen kialakított házi pénzügyi modellem helyességét konkrét számításokkal erősítette meg. A tartalomjegyzéket olvasva, biztos, hogy még sokszor ide fogok kattintani.
    További jó munkát, Üdvözlettel, Szegedi László

  • nenono

    Gyerekkorunkban mi is kaptunk fizetséget különleges munkákért (napi teendőkért nem). Motiváltak voltunk, nem untuk meg az adott munkát, ha hosszabb ideig tartott. Kamasz korunkban volt, hogy mi kérdeztük meg szüleinket, mit dolgozhatnánk pénzért.
    Szerintem működik ez a módszer, ki fogom próbálni a mi gyerekeinknél, ha nagyobbak lesznek.

  • Gábor

    -Gyermekkoromban volt az Iskolai takarék bélyeg, ami szerintem jó ötlet volt. Aztán ott voltak a gyűjtési akciók (gesztenye, papir, vas..stb), anno ezekből vettünk Matchbox-ot, vagy szalagos kazettát.
    -Én nem dohányozom, de a dohányiparnak az az az érdeke, hogy többet értékesítsen belőle, így nem csoda, ha ez a szegényebb rétegek és egyben sok tizenéves fiatal „szenvedélye”.
    -Nekem nincs gyermekem, így csak az unokaöcséimen látom, hogy bizony a társadalmi csoportokba történő beilleszkedéshez kellenek a kütyük (márkás telefon, notebook, később autó), mert különben kinézik az embert abból a közegből és könnyen egyedül marad.
    Ennek az árát a szülök, a nagyszülők fizetik meg, de ezét jó a diákmunka, mert akkor már a gyerek is tud érte dolgozni és csökken a szülőkön lévő teher.
    -Előszór a szülőknek kellene felnőni a pénzügyekhez, mert addig.
    -(banki negativ kamat esetleges bevez lesz cikk?)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 karakter még felhasználható

* 8+1=?