Mit tegyél, ha a házastársad túl takarékos?

A házasság nem könnyű műfaj, az alkalmazkodásról és az összeszokásról szól évtizedeken át, hiszen mindnyájan különbözőek vagyunk és igen kevesen hibátlanok.

Nincs ez másként a pénzügyek területén sem, egy felmérés szerint a párok 48%-a vallja, hogy igen különbözőek a pénzügyek területén.

Mivel a pénzügyi döntések az életünk minden területét áthatják, ezért fontos, hogy a házasságban a pénzügyek területén is összhang és kölcsönös alkalmazkodás alakuljon ki.

(Minden felmérés szerint a párok többet veszekednek a pénz és az egyéb anyagi kérdések miatt, mint minden más miatt együttvéve.)

Ma azt szeretném megnézni, mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy a házastársad túl takarékos, vagy akár már túl zsugori is? (Cikk a témában: Takarékos vagy zsugori?)

Nehéz együtt élni valakivel, aki pazarlásnak gondolja a 300 forintos sonkát, bármilyen nyaralást és nem hajlandó kidobni a 20 éves alsónadrágját, mondván semmi baja nincs még.

Amennyiben túlságosan különböztök a pénzügyi hozzáállásotokban, akkor a mindennapi apró pénzügyi döntések és vásárlások is a veszekedések kiapadhatatlan forrásaivá válnak.

Mit tehetsz ilyen esetben?

– Próbálj meg rájönni, miért ennyire takarékos a házastársad. Egyrészt mi motiválja őt erre, másrészt ez a motiváció honnan eredhet. Félelem attól, hogy nem lesz mit ennie holnap? Olyan családban nőtt fel, ahol az apa lelépett, amikor ő 10 éves volt és utána nagy szegénység köszöntött rájuk? Esetleg más okból ismerte meg a szegénységet? Bár már jómódúvá vált, de a lelkében még mindig az a nincstelen gyerek, aki volt ezelőtt 30 éve?

Valami cél miatt veri ennyire fogához a garast? Szeretné, ha a gyereketek a legjobb egyetemre járna és erre gyűjti a pénzt? Az apja 50 évesen infarktust kapott és lerokkant, ő szeretne biztos lenni abban, hogy 50 éves korára már elég pénze lesz a nyugdíjra? Milyen pénzügyi cél mozgatja a takarékosságban? (Már ha ez az oka a túlzott takarékosságnak.)

Egy ember pénzügyi viselkedése nagyon összetett módon alakul ki, kezdve a gyerekkori élményektől, az elrontott nevelésen, oktatáson át a világnézeti beállítottság mind hozzájárul ahhoz, hogy valaki hogyan áll hozzá a pénzhez. (Cikk: Rossz pénzügyi minták, amiket magunkkal hozunk.)

– Ne akarj se ítélkezni felette, se kritizálni a viselkedését. Ne feledd: “Kritizálni minden bolond tud és minden bolond meg is teszi.” Kritizálással csak azt éred el, hogy a helyzet még súlyosabb lesz és akkor is védeni fogja az igazát, ha egyébként már ő is változtatna rajta. Ezért ne legyél tovább a közmondásban említett bolond, ennyi idő alatt már rájöhettél, hogy a kritizálásaid és gúnyos megjegyzéseid csak olaj volt a tűzre.

– A kritizálás helyett inkább legyél megértő és biztosítsd arról, hogy érted a viselkedését és a céljait. Mert “egy csepp mézzel több legyet fogsz, mint egy hordó epével.” Hamarabb ráveszed a változásra, ha úgy érzi, hogy mellette állsz, mintha úgy, hogy vele szemben.

– A kommunikáció csodákra képes. Nyugodtan mondd el, hogy neked mi ezzel a problémád és mit szeretnél, miben gondolod, hogy kicsit túltolta a biciklit. Mindeközben ne felejtsd el biztosítani arról, hogy mennyire jó dolog, hogy nem szórja a pénzt és mennyivel jobb, hogy egy takarékos emberrel élsz együtt és nem egy olyannal, aki két kézzel szórja a pénzt, mert az maga lenne a pénzügyi katasztrófa.

Nem lehet veled se veszekedni se vitatkozni, ha mindenben egyetértesz a másikkal. Ahelyett, hogy minden hülyének lehordanád, mint eddig, adj neki igazat mindenben és innen indítsd a beszélgetést. A sok egyetértés között, hogy mennyire jó, hogy gondol a jövőre, finoman mutass rá, hogy a jelenben is tudni kell élni és hogy a kiegyensúlyozottság a jelen és a jövő között, a túlzott takarékosság és a kényelmesebb életvitel között mennyire fontos. De vigyázz az arányokra: négy egység egyetértés és dicséret, egy egység finom utalás arra, hogy lehetne másként is csinálni. :)

– Soha ne akarj komoly témáról feszülten, fáradtan, vagy ingerülten beszélni. Akkor hozakodj elő ezzel a témával is, ha már legalább pár napja nem veszekedtetek a pénz miatt és senki nem ingerült. Mondjuk egy jó vasárnapi ebéd után.

– Ne csak őt akard megváltoztatni, te is legyél hajlandó változni. Az emberek minden erejükkel meg akarják változtatni a másikat, miközben ők maguk képtelenek megváltozni. Miért gondolod, hogy meg tudod változtatni a másikat, ha még magadat is képtelen vagy változásra bírni még a legapróbb dolgokban is? Kezdd az egyszerűbb dologgal: változz meg te.

Ez a lényege a kompromisszumnak: kérsz tőle dolgokat, de cserébe te is változol ugyanebben a dologban. Ráveszed, hogy vegyen magának nem is egy, de mindjárt két új nadrágot a meglévő két 8 éves nadrágja mellé, cserébe vállalod, hogy nem kávézol a munkahelyeden a kávézóban, hanem nescafét viszel be és végre elkezded írni a napi költségeidet.

Ne felejtsd el: nem ellenségek vagytok, hanem szövetségesek. Egy csapatot alkottok, nem egymás ellen, hanem egymásért kell harcolnotok. Nem legyőzni akarod őt, csak meggyőzni. Olyan soha nincs, hogy neked van mindenben igazad és ő mindenben téved. Az igazság valahol félúton van.

– Ha másként nem megy, hozzatok közös határozatokat. Például a fizetésed 10%-át szabadon elköltheted anélkül, hogy el kellene vele számolni és havonta egyszer elmentek közösen szórakozni. Nem vesztek felvágottat, aminek kilója 1.200 forintnál olcsóbb, de olyat se, ami 3.500 forintnál drágább. A fogrém nem lehet 250 forintnál olcsóbb és 550 forintnál drágább. Ezek olyan józan kompromisszumok, amikkel mindketten együtt tudtok élni.

Támogasd a jövőbeni céljai elérésében, de cserébe kérd meg, hogy ő is támogassa a jelenkori szükségeid kielégítését, legyen az jó étel, szép ruha, vagy kellemes időtöltés. Még egyszer, a sikeres házasság kulcsszava a kompromisszum. Ő is enged az álláspontjából, de te is.

Csináljatok közös büdzsét, számoljátok ki, mennyit kell eltenni havonta és mennyit tudtok elkölteni a saját pillanatnyi céljaitokra. Ez keretet fog adni annak, mennyit lehet elkölteni a keresetetekből. Ha megérti, hogy egy ilyen szintű költés nem veszélyezteti a jövőbeni anyagi biztonságát, hamarabb elfogadja a te kéréseidet is.

– Légy türelmes és ne akarj egyszerre túl sokat. Ha valaki 30-40 év alatt kialakított egy természetet magában, azt nem lehet két hét alatt teljesen átformálni. Ha fél év-egy év alatt sikerül komoly változásokat elérni, az már nagy szó.

– Mutass rá, hogy nincs értelme elmenni tankolni fél tank benzint még akkor se, ha holnaptól négy forinttal drágább lesz literje, vagy nem éri meg kerülni 10 kilométert, csak mert 150 forintot nyer a baromfisonkán és nyugodtan lehúzhatja a vécét minden alkalommal, nem az az öt forint fogja hazavágni a költségvetést, de hagyd, hadd vadászon akciókra az újságban, ha ez szerinte megéri.

– Van amikor annyira súlyos a helyzet, hogy te nem boldogulsz. Ilyenkor nyugodtan kérj segítséget szakembertől. Pszichológus, házassági tanácsadó, vagy bárki, aki tanácsot tud adni az ilyen kérdésekben. A legjobb, ha a párodat is el tudod vinni magaddal ezekre a megbeszélésekre.

(A cikk a túl takarékos házastársról és nem az önzőről szól. Van, aki magára sokat költ, de tőled és a családjától viszont sajnálja. Ő az önző, nem a takarékos. Az egy teljesen másik eset.)

Te is átéltél hasonló dolgokat? Írd le a hozzászólásokban, azt is, hogyan sikerült megoldani a kérdést. (Már ha egyáltalán.)

Hamarosan újra indul a hat alkalmas Kiszámoló Akadémia, ahol mindent megtanulhatsz a pénzügyek alapjairól 25 ezer forintért. Részletek itt.

Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.

Share

187 hozzászólás

  • Chemist
    A teljesen külön kassza a megoldás, és nemcsak azért, mert így a másik eltérő (túl takarékos vagy túl költekező) pénzkezelése téged nem érint, hanem azért, mert így bemutathatod a saját példádat (miszerint még mindig van hathavi tartalékod és nem jutottál csődbe az új cipő miatt).
  • parizer józsi
    Ez amiket leírtál szinte mind régi, rossz, gyerekkorból hozott minta. Volt olyan ismerősöm, aki addig ette az ételt, amíg volt előtte az asztalon (mindegy, hogy már a fülén jött ki), mert “holnap lehet, hogy már nem lesz”. Hasonló a vidéki rokonok, akik több fagyasztónyi húst tárolnak értelmetlenül és fogyasztatlanul, mert “mi van, ha visszajönnek az oroszok”. És ez a sötét ostoba gondolkodás még ma is sok helyen jelen van.

    Amivel kevésbé értek egyet: ” Például a fizetésed 10%-át szabadon elköltheted anélkül, hogy el kellene vele számolni” – bocsánat, mindenkinek magának kell elszámolnia a fizetésével. Lehet nálam is egy gyerekkori dac (bár nálunk nem volt), de rosszul vagyok a közös kasszától, a háztartási füzettől, a fiókba rejtett doboztól, meg amikor anyag KOSZTPÉNZEZIK, meg megengedi, hogy apa vehessen egy sört. Persze lehet van akiknél működik, én nem tudnék így élni.

  • parizer józsi
    Bocsánat, nem anyag hanem ANYA kosztpénzezik :-)
  • Dagobert néni
    Sokat segítettél, köszönöm.
  • xezs
    A kozos kasszat sose ertettem. Az regen volt szokas, mikor a fizetes keszpenzben jott. A kozos szamlanal lemondasz a privat szferadrol, mert a fotulandonos a tarstulajdonos minden kolteset nyomon tudja kovetni. En megbizok a felesegemben annyira, hogy nem erdekel mire kolt es nem kell a kozos szamla. Ja a tankolosokat meg vegkepp nem ertem. Ki nem tojja le, hogy 4, 10 vagy 15 Ft-tal lesz dragabb a benzin? Egy 40l-es tanknal 10 ft-os emelkedes 400 Ft. Hat ha valakinek ennyi is szamit, annak ne legyen kocsija. De a media is hibas, mert az ilyen 5-10-15 Ft-os emelesekrol hetekig kepesek cikkezni. Bemegyek a kutra es tankolok, tojom le hogy mennyi. Annyi, amennyi. Ha nem birom fizetni akkor eladom a kocsit.
  • Trucza Tibor
    Amikor lesz egy párod, meg kell tanulni ketten élni, majd ha jön a gyerek, hárman, minden egyes stádiumban meghal az előző ember, ha nem, a kapcsolat nem lesz tartós és építő.
    A külön kassza ellentmond a közös létezés egy fontos alapjának.
  • Handalamandala
    TLDR

    Megette a fene az egészet, ha egy házaspár nem tud/akar egymáshoz csiszolódni pénzügyekben. Mi lesz a következő? Eltérő módon akarják nevelni a gyerekeket? Rossz vége lesz annak.
    Külön kassza? Külön ágy is jár hozzá?
    Lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem egy jó házasság szimbiózist is jelent.

  • Zenith
    Ehhez csatlakoznék, annyiban, hogy három kassza van: egy a családé, amibe megy a közös, a gyerekek és minden KÖZÖS dolog költsége. (Ez nálunk egy virtuális kassza, hónap végi elszámolással). Plusz egy az övé, és egy az enyém.
    Ezt annyiban kell felülvizsgálni, ha a házastársak jövedelme többszörösen eltér, akkor a kisebb pénzű ne rokkanjon bele a sok drága közös dologba. A maradék mindenkinél saját “játék”, sem elszámolni nem kell senkinek vele, sem rosszul éreznie magát miatta.
    Innentől a közös esetén van jogom beleszólni, ha zsugori, a másiknál nincsen, és fordítva sem. Kisebb a függés, nagyobb a játéktér…
  • Vakmacska
    Juhú, én se bírnék parizer józsihoz hasonlóan felnőtt emberek közt engedélyeket osztogatni, hogy vegyen-e a másik kiárusításon cipőt vagy hasonló. Viszont tény, felelős emberek közt működik a különkassza is, ahol egyik fél se csinál adósságokat és tisztesen beszáll minden közösnek tekinthető költségbe.

    Az efféle fukarság amúgy csak részben köthető rossz (vagy ellentétes) ifjúkori mintához. Ismerek “genetikailag” fukarokat (4 testvérből az is ilyen volt, akinek jól ment, és az is, aki egész életében minimálbéren tengődött), de az is lehet, hogy már felnőttkori bajok vezetnek ide.

    A legnagyobb gond, ha a jelenlegi társban nem bízik az illető, hogy elveri a pénzt, és neki kell “ellensúlyoznia”. Kicsit jobb, ha korábbi de felnőtt tapasztalat rossz: pl válás után, új kapcsolatban. De lehet szorongás munkanélküliségtől, betegségtől…ami nem biztos, hogy nem reális. Az nehéz ügy.

  • Andras
    Most tenyleg kettobol ketten azt mondjatok h egyutt eltek valakivel, de kulon van a penzugyi eletetek? Hogy lesz kozos haz? Sehogy? Es a gyerek cipojebe ki mennyi penzt ad?
  • Judit
    Én meg rosszul vagyok a külön kasszától :) Megfelezitek a villanyszámlát is, és mindenkinek külön polca van a hűtőben?
    Na jó, vicc volt, szerintem teljesen mindegy, hogy a bankszámla közös vagy külön, és hogy ki fizeti a számlákat és ki a kaját, a lényeg, hogy nagyjából egyetértés legyen.
    Amúgy nekem könnyű, még sosem veszekedtünk a pénzen, akkor sem, amikor hónap végére csak üres kenyérre tellett (mindketten pályakezdők voltunk, én ráadásul tanár), akkor sem, amikor nekem évekig semmi jövedelmem nem volt, és akkor sem, amikor bőség volt/van. . Szerintem én túl sokat költök növényekre, a pasim meg a gyerekek hobbijaira, de sosem szólt emiatt se ő, se én. Igaz, sosem a létszükségletből vagy a félretett pénzből ment rá.
    Mázlim van, tudom. A szüleim állandóan a pénzen balhéztak, akár volt, akár nem. És most is :( De azért tettünk is érte, én pl. nagyon tudtam, hogy nem így akarok élni.
  • GG
    Nálunk ez úgy működik, hogy mindkettőnknek külön számlája és kártyája van, de a pénz közös.
    Nincs excel tábla, nincs kosztpénz, stb.
    Egyszer az egyik fizet máskor a másik, de sosincs forintosítva a dolog, hogy ki hol tart.
    Társak vagyunk, együtt élünk, minden közös. (A külön számlák és a felváltott fizetés vész esetére vannak, ha elmúlna a szerelem. Hiába, muszáj legalább egy kicsit racionálisnak maradni)
    Mostanra kialakítottunk egy nagyjából közös nézőpontot, így a hétköznapi dolgoknál nem is nézzük ki mire költ. (nincs agyatlan költés, de nem sanyargatjuk magunkat)
    Persze TV, telefon, stb. értékesebb dolgoknál átbeszéljük mire mennyit költsünk és ezekre fele-fele arányba megy a pénz a 2 számláról.
    Szóval közös is a kassza, meg nem is, de működik a dolog és ez a lényeg. :)
    (3 éves kapcsolatban húszas évek vége felé járva)
  • Garbo
    Azt mondta egyszer egy öreg lélek, hogy a kiegyensúlyozott és nem válással végződő házassághoz az kell, hogy a felek azonosan gondolkodjanak a következőkben: a gyerekek vállalása és nevelésük módja, a munkáról alkotott képük (szorgalmas-e az illető vagy szenved, ha meg kell mozdulnia-ez nem feltétlenül karrierizmust jelent), a szexualitás és a pénz kezelése. Minden egyéb ezekből következik.
    Azon gondolkodom, hogy az is közre játszik a válási statisztikákban, hogy a párok 48%-a nem ért egyet a pénz kezelésében. Ez rettenetes arány! És mennyi vitát szülhet ..

    Én a külön kasszát nem értem házasságban: a pénzem titkosabb, mint a gyerekeim, az agyam, a szívem vagy az intim részeim, hogy oda nem léphet be életem társa? 😀
    Közös kassza, megegyezett elvek mentén, úgy,hogy mindkét fél minden jogos igényét kielégítse. Ez is a társak egy életre szerves része, amihez persze, megfelelő társ kell.

  • Géza
    a külön kassza sem megoldás ezekre a problémákra. A megtakarításaitokat persze kezelhetitek külön, meg ha egyikötök megenged magának kávét meg sütit a méregdrága vállalati büfében, a másik meg nem, az is működik, ha azt mondjátok, ez magánügy. De ha együtt éltek, akkor azért jó összhangba hozni, hogy mekkora lakást engedtek meg magatoknak, és mennyire előkelő helyen, mennyit jártok étterembe, milyen szinvonalon nyaraltok, stb. Ha ezekben a kérdésekben nagyban különbözik az elképzelésetek, azon nem sokat segít a külön kassza.
  • Sandor

    nálunk így, csak a közös nem virtuális.
    Mielőtt összejöttem a párommal, mindkettőnknek volt saját számlája. Majd ahogy elkezdtünk közösen lakni, nyitottunk egy másik banknál egy közös kasszát és megmaradtak a saját számlák is.
  • Zabalint

    A külön kasszát sosem értettem. Akkor eltérő jövedelem, takarékossági hajlandóság esetén házaspár két tagja két különböző életszínvonalon él? Ez már gyerekek nélkül is komoly problémákhoz vezet, nem hogy gyerekekkel.
  • vgaborka
    A mindent felesben fizetünk szerintem csak akkor menne, ha nagyjából egyformán keres a 2 fél. De ha mondjuk van egy olyan 3-4-szeres szorzó (mondjuk tanár vs. szoftverfejlesztő), akkor nem fog menni. Vagy akár 1x-szeres is lehet ez (mondjuk gyes vs. szoftverfejlesztő). Azért a gyesen lévő feleségedtől nem várhatod el, hogy fizesse ki a lakás rezsijét (akár csak a felét is).
    Szerintem a legfontosabb dolog a kommunkáció, nagyjából ezen múlik minden az életben: merj kommunikálni és tudj kommunikálni (ezt természetesen sehol nem tanítják).
    A lényeg, hogy legyenek közösek célok és fogadjuk el, hogy a másik milyen “hülységekre” költ. Illetve nyugodtan tegyük szóvá (normális módon), hogy mi az a határ, aminél már átlépi a határt a “hülyeség” (mondjuk 20 eFt-os mobilszámla). Tudom, hogy ez a hozzászólás nem a takarékosságról, hanem úgy átalában a házastársi pénzügyekről.
  • Balint
    Nagyon sok igazság van a cikkben, főleg a megértés fontossága a kulcs. Amíg csak a fika megy, s nem próbálunk belegondolni, hogy a másik miért cselekszik SZÁMUNKRA másképp, addig nem is tudunk hatni a másikra. S ez a magyar társadalom egyik alapproblémája szerintem. Senki nem próbálja a másikat megérteni, inkább rögtön lehülyézi.

    Én egyáltalán nem értem a külön kasszásokat. Számomra a bizalmatlanság teljes hiányát eredményezi. Nálunk egy kassza van, s mindenki lát mindent, attól, hogy enyém a főkártya, a párom is be tud lépni az e-bankba, ő is kap értesítőt.
    Én sajnos csak negatívumot láttam a külön kaszsában. pl. vki kétszer annyit keres, mint a másik. akkor minden közös dolgot 1-2 arányban vesztek meg, mert a másik étszer annyit keres? De továbbmenve, láttam olyat, hogy a srác elment síelni, mert neki volt pénze, a párja meg otthon maradt, mert ő nem keres annyit. Hogy terveztek???

  • Zabalint

    Közös kassza != közös számla, az hogy hány és milyen számlák vannak, az sok más tényezőtől függ. Azt nem is értem, miért függene össze a kp-val. Kp-val is ugyanúgy lehet közös vagy külön.
  • Carrie
    Teljesen osztom álláspontját. Mindenkinek külön és egy osztott dolog. Én ezt Auchan hitelkártyával oldom meg eről veszünk kaját meg benzint, és fele-felében fizetjük vissza, persze úgy kiszámolósan lejárati napra az egész össszeget, mert nem a hitel a lényeg, hanem hogy osztható és a visszatérítés külön ajándék.
  • doboz
    Melyik számlacsomagot ajánlanátok közös számlára, ami ingyenes vagy ahhoz közeli és lehetséges közösen nyitni?
    Sajnos az Erste Privilégiumot nem lehet két névre nyitni…
  • Mucica
    Mi a kapcsolatunk második évében kozos bankszámlát nyitottunk, és nem bántuk meg. (húszas évek vége, már 3 év egyutt). Addig igyekeztunk 50-50 intézni-fizetni a dolgokat, de már eléggé cikinek éreztuk mindketten. Egyszeruen eljutottunk oda a kozos életunkben, hogy a pénzre nem úgy tekintettunk, hogy egyik forint az enyém, a másik tiéd, minden a miénk. Rengeteg a kozos tervunk, lakást vásárolunk egyutt éppen, és majd koveti minden más is. A kozos számla megnyitása megkonnyebbulés volt, kulon kártyáink vannak, mindenki kapja az SMS-t és kész, de nincs is semmi titkolnivaló , hiszen nem koltunk sok mindenre, a lakás miatt ugyelunk a kiadásainkra. Ráadásul a párom kozgazdász, és évek óta vezeti a saját – most már kozos- koltségvetést, így szépen látjuk, mi hogy alakul. :) Én orulok, hogy nincsen kínos helyzet, hogy szorosabban osszefonódtunk, plusz motiváció jól gazdálkodni.
  • Mucica
    P.S. Egyedul az ajándékozás nehéz, kevés KP-t tartunk magunknál, így ajándékozáskor kreatívnak kell lenni, hogy ne legyen nyoma SMS-ben. 😛
  • temmese
    A közös kassza nem egyezik meg a közös számlával, inkább azt jelenti, hogy közösek a céljaitok, megbeszélitek mire költötök, hova menjen a megtakarítás, egyikőtök fizeti a számlákat, míg a másik a bevásálást intézi.

    Szüleim közös kasszán voltak mindig, hol egyikük keresett jobban, hol másikuk, de a céljaik mindig közösek voltak. Keresztanyumék külön kasszán vannak és folyton megy a veszekedés, hogy ki mire költ, emellé van egy jó kis adósságuk is de mivel csak a vita van és mindenki az egyéni érdekeit nézi, ezért csak görgetik maguk előtt és nem tudnak kilábalni belőle. Persze biztos külön kasszára is lehet jó példát hozni, de nálam ez a hozott minta :)

  • Orsi
    Mi összeköltözésünk után évekig külön bankszámlával voltunk, de közös kasszán. A szüleim 35 éve így élnek. Semmi gond nincs köztük. Aztán spórolás miatt egy idő után már csak egy számla lett nálunk, de van hozzá két kártya. Nálunk így is működik a dolog, ugyanolyan jól, mint addig. A pénzügyeket akkor is a férjem kezelte, amikor volt saját számlám, meg most is.

    Az, hogy ki mit hoz magával, több féle módon is befolyásolhat. A szüleimnek örökké hitelük volt, ezt szoktam meg, így élek én is, mert ezt láttam, vagy a másik, hogy én ezt semmiképpen nem akarom, ezért nekem sosincs hitelem.

  • VAG
    Szigorúan külön kassza, megegyezve, hogy ki mit fizet (értelemszerűen én többet, a keresetek arányának megfelelően). Az ismeretségben aki nem jön ki a pénzéből vagy nem tudja beosztani vagy nem mer/tud apró dolgokat sem engedély nélkül venni az mind közös kasszán van (nem egy és nem két példa van rá). A pénzügyi kultúra nem ott kezdődik, hogy egy közös halmazt közösen elköltünk (sok tehetség ahhoz nem kell), hanem ott, hogy két külön halmazból költünk értelmesen egymás figyelése nélkül. Így mindenre van pénz és nem kell engedélyt kérni senkitől, hogy a sajátjából bármit vehessen az ember.
  • Mucica
    “Én a külön kasszát nem értem házasságban: a pénzem titkosabb, mint a gyerekeim, az agyam, a szívem vagy az intim részeim, hogy oda nem léphet be életem társa?
    Közös kassza, megegyezett elvek mentén, úgy,hogy mindkét fél minden jogos igényét kielégítse. Ez is a társak egy életre szerves része, amihez persze, megfelelő társ kell.”

    Pontosan így. :) Jó egy kis dugipénz ajándékra, egy-egy bunos szenvedélyre mint Frei Cafés forró csoki, de egyébként szerintem távolságot szul.

  • Mucica
    Én nem tudom mi a budzsé, vagy mit szeretnél, de mi az OTP Privátbank mellett dontottunk és meg vagyunk veluk elégedve nagyon, ami az ugyintézések egyszeruségét illeti, túl nagy vagyonportfoliót (egyelore :P) nem kezeltetunk veluk, egyedul az intézés kényelme volt szempont.
  • mtoma73
    Mi egyelőre külön számlán, de közös kasszán vagyunk, fel sem vetődött 1 percig sem, hogy külön kasszán legyünk, pedig én 4-szer többet keresek, mint a feleségem. Szerencsére a Garbo által idézett szempontokból mi jól állunk minden pontban, így semmi problémát nem okozott eddig a pénz kezelése sem. Alapvetően én foglalkozom a pénzzel, mert a feleségem nem szeret számolni, és teljesen megbízik bennem. Szerencsére egyikünk sem az a nagy költekezős. És ha akarunk venni valamit magunknak, akkor nem azért mondjuk meg a másiknak, hogy engedélyt kérjünk rá, hanem egyszerűen csak azért mert kommunikálunk egymással.
    Nem tudom a külön kasszásoknál mi van, ha az egyik fél fizetésemelést kap. Nem nagy a kísértés, hogy ne számoljon be a másiknak erről, így több marad a saját kasszájában?
    Mondjuk mi egymás e-mailjére is be tudunk lépni, nincs titkolnivalónk egymás előtt.
  • parizer józsi

    “Most tenyleg kettobol ketten azt mondjatok h egyutt eltek valakivel, de kulon van a penzugyi eletetek? Hogy lesz kozos haz? Sehogy? Es a gyerek cipojebe ki mennyi penzt ad?”

    IGEN! És kiválóan működik. A házasság nem arról szól, hogy ész nélkül, csak azért mert anno valaki ezt így találta ki mindent együtt kell csinálni, és mindenben ugyanúgy kell gondolkodni, az élet minden olyan részéről pedig lemondani (külön élmények, barátok, stb.) ami ezen kívül van.

    Igen, nagymamának, Julika néninek ne adj isten a tiszteletes úrnak így tetszetős, de valójában a jó házassag akkor jó, ha a közös célok mellett megvan benne a felek szabadsága.

    Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy hány tönkrement házasság van, ahol mérhetetlenül unják egymást a felek, csak valamilyen kötelék (gyerek, jog, pénz, rokonok mit szólnak) nem válnak…na de nem erről szól az írás. Valószínű a 3-as osztás a jó.

  • parizer józsi
    Még egy adalék a külön kasszához: természetesen nem úgy értendő, hogy asztalra csapják a számlákat, és 50-50%-ban kell fizetni. A nagy beszerzéseket is teremészetesen meg kell beszélni. De hogy most a párom költött 299 forintot egy kávéra, az engem egész egyszerűen nem érdekel, tudni sem akarok róla, meg sms-t sem kapni. És ahhoz sem kell engedélyt kérni, hogy megvegyen magának egy pólót, vagy akármit. Szerintem ugyanis a párkapcsolat nem egyenlő a másik végtelenségig korlátozásával, sem anyagilag, sem szellmileg.
  • xezs
    Temmese ha igy nezzuk akkor kozos kasszan vagyunk. Nem szamolunk el fillerre pontosan egymassal, nincs szigoru rendszer hogy mikor ki fizet, de igyekszunk egyenloen elosztani. A kozos lakasban a jobban kereso felnek van tobb penze. Szoval mondhatod h kozos kassza, de nalam a kozos kassza a kozos szamlat jelenti. Az pedig hulyeseg az en szememben.
  • Petike
    : szerintem az a baj, hogy te azt hiszed a közös kasszára, hogy: ” egy közös halmazt közösen elköltünk”. Pedig nem az. :) A lényeg benne az, hogy megbeszélitek hogy mire költitek (kaja, cipő, megtakarítás, nyaralás, stb.), és itt mindkét ember véleménye ugyanolyan fontos.
  • tundra
    Milyen arányban legyen megosztva a “kosztpénz” ha a férfi 3-4x annyi keres mint a nő? Még ha arányosítják is, könnyebb 500 ezerből 200-at közösbe adni, mint a 150-ből 60-at.
  • Petike
    : azt vedd figyelembe, hogy ez csak a te véleményed. :) Egy házasság szvsz attól jó, hogy minden közös, kettőből egy lesz, nem pedig azért hogy azt se tudjam egy hétig mit csinál a másik (természetesen ez egy ugyanolyan túlzás, mint hogy érdekel valakit hogy a párja vett 299 Ft-ért egy kávét). Ez kicsit olyan mint a házasság/együttélés. Ha a pár már eleve úgy áll neki a kapcsolatnak, hogy a végére készül, hogyan tud a leggyorsabban kiszállni, akkor azt ott megette a fene az egészet.
  • Ildikó
    Szerintem nagyobb gond inkább a költekező társsal van. Bár nagyon dühítő tud lenni 1-1 fagyi vagy kávé árának a számonkérése is. :)
    Külön kasszát én addig tudok elképzelni, amíg a társak igazából ismerkednek egymással, mert lakva ismerszik meg a másik. Ha hosszú távon is együtt van egy pár, esetleg már házasok, sőt akár gyerekük is van már számomra elképzelhetetlen a külön kassza.
    Legyen mindenkinek mozgástere, ne kelljen kunyizni egy sörért vagy egy sütiért, de ha a bevételük nem közös akkor a kiadásuk hogy legyen az?
    Ahol a bevételek vagy a kiadások miatt nagyon nagy eltérés van ott is közös nevezőre kell jutni, mert ha nem akkor az a kapcsolat nem lesz tartós, mert a veszekedések megölnek mindent.
  • Ildikó
    parizer józsi
    Józsi akkor te most olyan külön kasszáról beszélsz, ami igazából közös?
    a külön kassza számomra azt jelenti, hogy mindennek az 50-50%-t fizetik a felek, a maradékkal meg mindenki azt csinál amit akar.
    Ha már 1-1 nagyobb kiadást megbeszélnek akkor az már nem külön kassza.
    pl. nálunk 2 számlára érkezik a fizetésünk, az enyémen van az összes számla csoportos megbízásban, innen megy a megtakarítási számlákra a pénz (egy hosszabb távú megtakarítás, egy hirtelen kiadásra való spórolás), ez a fizetésem nagy részét felemészti, de marad pl. a gyereknek kontaktlencsére vagy egy kicsi vásárlásra is.
    A férjemé meg megy a másik gyereknek a megélhetésére (egyetemista, albérletben lakik) és a kajára meg napi dolgokra. Nekem ez közös, de lehet, hogy másnak külön kassza. 😀
  • parizer józsi
    Persze, mindenkinek más a véleménye. Szerintem nem kell mindennek szükségszerűen közösnek lenni, mert az állati unalmas egy idő után. (Ld. megromlott házasságok). Pl. nagyon sok FIATAL ismerősömnél látom, hogy anyától egy baráti sörözésre el kell kérnie magát! És a kisasszony NAGY KEGYESEN elengedi. Ebben mi a jó? Az élet szerintem sokkal rövidebb annál, hogy valaki ilyen mértékben lekorlátozza magát. Pont a külön dolgok, élmények, tapasztalatok építik a kapcsolatot. De persze egy ilyen fórumon úgysem lehet senkit meggyőzni, tehát mindegy nagyjából :)
  • ügyvéd
    Szerintem is a teljesen külön kassza a megoldás. Nálunk kb 20 éve tökéletesen működik. A rendszer lényege röviden: Mindent, és tényleg MINDENT én fizetek 100% ban, rezsik, kaja, beszerzések (kocsik, ingatlan is), nyaralás, telelés, gyerekek, stb.= MINDENT. Egy időben még én tankoltam a kocsijába is, amit szintén én vettem neki, de erre már egy ideje nem tart igényt. Egyáltalán nem érdekel mennyit keres, abból csak a személyes kiadásait kell fedeznie. (fodrász, ruha, műkörmös, mittomén mire költenek még a nők :-D)

    VISZONT: Ami e felett marad: Na ahhoz semmi köze. Nekem így éri meg 😀 😀 😀

  • Tibor
    A baj nem az ha sporol. Az a baj, ha RAJTAD sporol. Vagyis te ne kolts semmit, de neki azert legyen mindig amit epp kitalal…

    Szerencsere nalunk nincs ilyen baj, mind a ketten smucigok vagyunk :)

  • Zabalint

    Mert ha közös a kassza, akkor ugye nem mehet el egyik fél sem a nem közös barátokkal sörözni, ugye? Meg külön hobbijaik sem lehetnek?

    Ennek semmi köze ahhoz, hogy Juliska néni mit gondol. Ha nem közös a kassza, akkor ia ugyanúgy közösek lesznek a gyerekek, meg a nyaralás is, a ház is, meg még jópár szelete az életnek, mind-mind finanszírozási igénnyel. Valójában a külön kassza ott is illúzió, ahol az van, pusztán más szintre kerül az alku a közös dolgok finanszírozásánál, tovább bonyolítva a dolgokat.

  • Zabalint

    A kávés példád meg nem csak sarkítás, de nem is áll kapcsolatban a közös/külön kasszával. Attól, hogy közös a kassza, még nem kell minden apró kiadásával foglalkozni a másiknak. Ellenben a nagyobb kiadások többsége mindkét felet konolyan érintheti, akkor még külön kassza esetén is megbeszélik, tehát a lényegen nem változtat, csak annyit, hogy a külön kassza megbonyolítja ugyanazt.
  • Mucica
    Hú, de gáz. Ez így nem egy kapcsolat. En elmegyek a Maldív-szigetekre, te maradsz…. ?!!!

    Egyébként valóban, ha például a no gyesen van és a férfi jobban keres? Urambocsá, a no keres jobban?! Ha én 4x annyit keresek, ennek megfeleloen arányosítunk minden koltséget? Ezt komolyan valaki életképes modellnek tekinti egy hosszútávú kapcsolatban? Szerintem sokan túlságosan ragaszkodnak a nagy onállóságukhoz egy kapcsolatban. Ha végig azt építem, hogyan ússzam meg jobban pénzugyileg, ha szétmegyunk, akkor inkább azonnal szét kell menni. Ráadásul idehaza van egyfajta “kedves” hagyománya az egymás zsebében turkálásnak akár kozeli, akár távolabbi az ismertség…. :S

  • VAG
    Én nem akarom, ha a nejemnek véleménye lenne az én cipőmről, vagy neki velem kellene megbeszélnie, hogy milyen cipőt vesz a saját pénzéből. Ő sem akarja. Ha akarná, már kiderült volna 20 év alatt. )) A közösen elköltött részt pedig ugyanúgy meg kell beszélni, ha külön számlákról megy is, annál inkább.

    Természetesen a külön számla nem azért van, hogy rejtegesse az ember (és alap a bankszámlákról az elhalálozási rendelkezés egymás nevére, ugyanez TBSZ, ÖNYP, EP esetén), hanem hogy felnőtt embereknek legyen pénze, amit arra költenek, amire jól esik. Ettől még nem lesz kevésbé házasság a házasság, sőt. Balhé az én meglátásom szerint sokkal gyakrabban van abból, hogy közös kasszát nem tudnak értelmesen üzemeltetni a t. felek.

  • Böbe
    Az én szüleim (legalábbis mióta emlékszem rá) nem veszekedtek a pénzen, amiben amellett, hogy mindketten ésszerű szinten takarékosak és gálánsak, az is sokat segített, hogy van elegendő pénzük.

    A férjem szülei esetén nem így láttam, nem tudom, pontosan min, de ők sokat veszekszenek.

    A mi házasságunkban a külön számla, közösnek tekintett pénz, nagy kiadások megbeszélése, kis kiadásokon nem izélés stratégiáját javasoltam, és ez egész jól működik is. A férjem szerintem fölöslegesen takarékos, de azért ezzel elég jól együtt lehet élni. Ha valamiben nem értünk egyet, akkor ha lehet, függetlenül csináljuk (pl. kétféle wc papírunk van, de ez nem gond, elfér). Ahol ez nem megy, ott alkalmazkodom, vagy éppen ő alkalmazkodik. A férjem is elfogadja, hogy én egy kicsit többet szeretnék költeni, és én is, hogy ő meg kevesebbet.

  • Normo
    Mi is a közös számlát használók táborát erősítjük. 20-as éveink közepén járó házaspár vagyunk és már évek óta közösen finanszírozzuk a kiadásainkat. Az, hogy épp az én számlám került közel a 0-hoz és neki volt milliós egyenlege (vagy épp fordítva volt ekkora nagyságrendű különbség) sosem volt konfliktus forrása. Holott abszolút eltérő családból származunk, homlokegyenest eltérő szakmával (Nyelvész Phd. vs. Mérnök ). A nagyobb volumenű kiadásokat természetesen megbeszéljük és közösen döntünk.
    Azt gondolom, hogy a privátan kezelt számlának/egyenlegnek egy bizalmon alapuló házastársi kapcsolatban nincs létjogosúltsága. A közös jövőnket építjük EGYÜTT. A megtakarításainkat is közösen kezeljük. Egy család vagyunk, sosem fog előfordulni, hogy egyikőnk pénzt kér a másiktól.
    Ez a kilátás számomra visszataszító…
  • Családfő
    A közös kassza tökéletesen működik, ha a házastárs valóban TÁRS. Közös számlánk van ezer éve, egyikünk sem korlátozza a másikat, és nem kutatjuk, h mennyit költött mondjuk ajándékra a másik. Ha látjuk is adott esetben, nem fontos.

    Egy a fontos: azonos hullámhosszon kell lenni pénzügyekben. Ez a kapcsolat elején kiderül. Ha nem működik, akkor a házasság sem fog. Ha működik, fel sem merül a külön kassza.

    A megfelelő társat kell megtalálni. Nekem sikerült. :)

  • NAR
    Mi megegyeztünk, hogy a jelentős fizetéskülönbség miatt a rezsit én fizetem, a bevársálásokat közösen. Az ő autóját ő tartja fent, az én kutyám állatorvosát én fizetem. Aztán ezt felfüggesztettük GYES és egyéb okokból bekövetkezett keresetképtelenség okán. Többször felajánlottam társkártyát (már csak a visszatérítés miatt is), de mindig visszautasította (mondjuk költséges is a társkártya). A korábbról hozott számláinkat, kártyáinkat megtartottuk.
  • Garbo

    A közös kassza nem azt jelenti, hogy az egyik intézkedik a másik meg engedélyt kér. Az nem “közös”, hanem egy kézben lévő kassza, nem?
  • Garbo

    Nem értem. Te azt hiszed, hogy a közös kassza jelentése az, hogy senki nem tehet semmit és mindenki korlátozva van mindenben vagy mi? 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 karakter még felhasználható

* 6+1=?