Olvastam egy érdekes HR felmérést, hogy a munkaadók egyre szívesebben vesznek vissza régi, visszatérő kollégákat új emberek helyett.
Ennek oka, hogy sokkal olcsóbban és gyorsabban lehet betanítani az exkollégákat, mint a teljesen újakat és ismerik a cég szerkezetét, illetve a kollégákat is.
Néháy tipp, ha szeretnél majd visszatérni valaha a régi munkahelyedre:
- Soha ne hagyj ott csapot-papot, mindig legalább hagyj 2-3 hetet, de inkább egy hónapot a munkaadódnak, hogy megtalálja az utódodat. Ha lehet, segíts betanítani az új embert, ajánld fel, hogy pár hétig még kereshet telefonon, ha kérdése volna a munkakörével kapcsolatban.
- Úgy hagyd ott rendszerezve a munkádat, hogy az utánad jövő minél könnyebben felvehesse a fonalat és átlássa a tennivalókat. Esetleg segíts új kollégát keresni a helyedre.
- A főnökeidnek mondd meg, hogy nem személyes okok miatt mész el, hanem szeretnéd magad kipróbálni más területen is és új kihívásokat keresel. Ne azt mondd, hogy jobb helyre mész. hanem azt, hogy másmilyenre. Ne azt mondd, hogy magasabb fizetésért mész el, hanem magasabb beosztás miatt.
- Gyűrd le az ovis énedet és búcsúzóul ne olvass be mindenkinek a portástól a főnökig. Biztosítsd őket, hogy nagyon sajnálod, hogy el kell menned, eddig ez volt a legjobb munkahely, ahol dolgoztál.
- Maradj kapcsolatban a volt kollégáiddal és/vagy főnököddel. Ha máshogy nem, facebook-on, esetleg néha írj egy érdeklödő e-mailt.
- Ha visszamennél, ne legyél se szégyenlős., se büszke. Nyugodtan hívd fel a főnököd, hogy nem jött be az új munkahely és szívesen visszamennél.
Nagyon jó írás!
Velem is megtörtént egyszer régen.
3 hónapot hagytam ki és megpróbáltam mást. A volt főnököm 3 hónap után felhívott, hogy na bejött e a dolog. Mondtam nem igazán, 2 nap múlva hívtak, hogy lenne e kedvem visszavenni. 😀
Ha korrekt a hozzáállás az megfizetődik!
Nálunk azt mondták, hogy aki végkielégítéssel megy el, meg se próbáljon visszajönni.
Off: "új kihívásokat keresel, stb., stb.". Nem a te hibád, de már olvasni is gyűlölöm ezeket a semmitmondó sablonszövegeket.
"Olvastam egy érdekes HR felmérést" - forráshivatkozás nincs? Vagy bizalmas anyagról van szó?
Tableton írtam, nem tudtam linkelni. De most már pótoltam.
Teljesen egyetértek. Legutóbbi helyeimről pont így távoztam, a legutolsóra pedig vissza is hívtak (nem mentem), ami nagyon jólesett. Nem érdemes rábaszni az ajtót senkire, egyszer még jól jöhet egy régi kapcsolat.
Attól függ. Általában ez kis/közepes cégeknél működik, multiknál nem nagyon, sok helyen policy, hogy távozó embert nem lehet visszavenni - főleg ha pénzt is vitt. Az igaz, hogy szépen kell elmenni, Magyarország túl kicsi, gyorsan körbeérnek az információk. Akkor működik egyébként, ha a távozó dolgozó helyett nem találnak azért a fizetésért új embert.
De miert tavozna az ember kritikan aluli viselkedessel? Meg akkor sem, ha esetleg velt vagy valos serelmek triggereltek a valtast.
Megmondom oszinten, nem ertem az egesz posztnak az ertelmet.
Ki a celkozonsege ennek a bejegyzesnek?
Szerintem nem az itteni torzsolvaso tabor. 😉
Hát T, örülök, ha te így látod, hogy mindenki úriemberként megy el. Én többször láttam ennek az ellenkezőjét, mint azt, hogy valaki mindenben a munkáltató kedvében akart volna járni.
Távozni csak szépen, ez nagyon fontos. Van, amikor egyszerűen nem szabad maradni, mert kapsz egy visszautasíthatatlan ajánlatot, de akkor is korrekten kell elmenni.
Már négy volt főnököm is ajánlott később korrekt, jól fizető munkát. Egyszercsak felbukkantak, és kerestek.
A "kihívás" szó nálam mega bullshit, de nincs mit tenni, ha a tisztelt megrendelő (= főnök, HR-es, stb) azt akarja, hogy a szívást kihívásnak nevezzük, a kedvükért ám legyen.
Én jelenleg pont ebben a cipőben járok. A régi-új főnököm vett vissza, majdnem 2x áron 🙂 Ráadásul úgy, hogy ahova közben mentem, annak a cégnek még mindig melózok távolról... ezért is jó korrektnek lenni, akivel csak lehet.
Szerintem ebben az országban már nem nagyon maradt épkézláb munkavállaló.
Szerintem ezek alapdolgok, függetlenül attól, hogy szeretnénk-e valaha visszamenni. Legalábbis számomra mindig fontos volt a kölcsönös megbecsülésen alapuló épkézláb emberi kapcsolat mind a főnökömmel, mind a kollégákkal.
Nem csak amiatt érdemes korrektül elválni, hogy hátha visszamész később, hanem kicsi ez az ország, más munkahelyen is simán lehet később a főnököd az előző helyről valaki.
@kridli
Abszolút egyetértek, és a korrektség nemcsak a munkaadó felé éri meg. Vannak, akik sportot űznek a szállító szivatásából. Aztán eltelik néhány év, és mit ad a jó isten, jelentkeznek egy ismeretlen állásra, mely mögött ott voltunk mi, a korábban szivatott emberek. Jót röhögtünk, és természetesen mégcsak beszélgetni sem hívták be a tagot.
az "új kihívások" tényleg mega bullshit, de alapvetően tényleg jól ki tudja fejezni néha azt, amit ki kell fejeznie. Ti hogyan mondanátok másképp?
Hát az attól függ. Ahhoz a főnökhöz biztos nem mennék vissza, aki hallani sem akart a fizetésemelésről, nem volt hajlandó költeni a cégére, és folyton ordibált az alkalmazottaival, ha valaki éppen az ezer sebből vérző géppel nem tudta teljesíteni a kiadott munkát.
Ez a cikk egész addig jól hangzik, amíg körbe nem néz valaki az országban... a multi nagy megrendelést kapott, felvett x száz embert, majd egy év múlva elküldte őket, vagy fordítva, csökkentek a megrendelések, elküldött x száz embert, akik már lehet hogy 10 éve ott dolgoztak.
Utána nagy kegyesen persze hogy visszahívja őket, minimális fizetésemeléssel, ha megint nagyobb megrendelést kap.
Mondjuk úgy, van az a munkakör, ahol már érdemes megbecsülni a régi alkalmazottat, mint embert, és van ahol a teljesítményét díjazzák embertelen körülményekkel...
"A “kihívás” szó nálam mega bullshit, de nincs mit tenni, ha a tisztelt megrendelő (= főnök, HR-es, stb) azt akarja, hogy a szívást kihívásnak nevezzük, a kedvükért ám legyen."
Erről (mint minden másról 🙂 két ellentétes álláspontot is olvastam a HR-s oldalakon:
1. Nyugodtan használjuk, mert az egységsugarú HR-s mást nem fog megérteni.
2. Mivel mindenki használja, ezért elvesztette a jelentőségét, és bele ne merjük írni a levélbe.
Egyébként már gondoltam rá, hogy egyszer egy bullshit-generátorral fogok motivációs levelet írni, de még nem mertem megtenni 🙂
@tgwh
Ertem, amit irsz.
De szerintem egyik pontban sem emlitesz olyan serelmeket, amikre emberi reakcio lehet az, hogy a szereplok kozul nehanynak beolvasol vagy elkuldod a kurva anyjaba.
Eroszakot az ember akkor hasznal (legyen ez verbalis) amikor, nem tudja magat kifejezni. Nem tudja a gondolatait az adott szituacionak megfeleloen, rendezette a masik fel fele kozvetiteni. Ez alltal tehetetlen az adott szituacioben meghoz egy gyors dontest.
Ilyen van szamtalanszor az eletben. Pl. a gyerek kap egy pofotn valami nuansznyi hulyeseg miatt, vagy csak siman azert, mert vissza feleselt. Stb.
Meg akar valahol ertheto is az ilyen hirtelen reakcio lefolyasa meg akkor is, ha az ember nem feltetlen ert vele egyet.
De egy felmondas a munkahelyen, az egy folyamat es annak a resze az elbucsuzas (utolso nap) is. Indulatnak nincs helye. Csak ha serult vagy amugy is. De az meg masik helyzet mar.
Velem is megtörtént ez. Alacsony fizu miatt eljöttem a munkahelyemről, ahol előtte 5 évig dolgoztam. 8 hónapig voltam egy másik cégnél, jó pénzért, de annyira nem jött be, sok szívás volt főleg záráskor. Jelentkeztem a régi helyemre (másik osztályra), ahol egy baráti elbeszélgetés után felvettek, és ahol remekül érzem magam. A pénz ugyan kevesebb, mint a jól fizető helyen, de most többet kapok, mint régen ennél a cégnél 🙂 A köztes helyről is úgy jöttem el, hogy mindent rendben hagytam, betanítottam az utódomat, és lenyomtam az éves szuperszívó zárást (amit egyébként elbliccelhettem volna, de nem akartam kicseszni a kollégákkal). Mondta is a főnököm, hogy ha nem jönne be a régi-új helyem, akkor hívjam csak fel, meglátja mit tud tenni 🙂
Szerintem addig örüljetek, amíg tényleg nem kell újabb kihívások elé néznetek, mert akkor jó helyen vagytok.
Kicsit próbáljatok már elszakadni a saját jó sorsotoktól.
Esetleg egy atomtudós hogy érezné magát egy szalagmunkán? Nem keresne "újabb kihívásokat" sürgősen?
Most ez egy sarkított példa, de diplomás irodai munkakörre ez ugyanúgy megfeleltethető. Hosszútávon megöli a lelket a szar meló, sőt, teljesen le és vissza is építi az embert, mind a személyiségét, mind pedig a szakmai tudását.
@borabora
tapasztalatom, hogy működik, engem is akartak már visszahívni a multihoz ahonnan elmentem.
Ahol most dolgozok ott is vett fel a külföldi managmnet már korábban elment kollégát.
by the way alapvető intelligencia kérdése, hogy hogy távozik valaki, ha önérzetében megsértett még akkor is.
Nem az "új kihívások" szakkifejezés tartalmával van baj. De unos-untalan ismételgetése csak értelmetlen kacsabeszél. (lásd: Duckspeak is a Newspeak term meaning literally to quack like a duck or to speak without thinking, Orwell: 1984)
@szarnyas-freivadasz "Nálunk azt mondták, hogy aki végkielégítéssel megy el, meg se próbáljon visszajönni." végkielégítéssel az megy el, akit küldenek. De változhat a világ, lehet, hogy később szükség lesz az emberre, akit most le kell építeni. Hallottam olyanról is, hogy a felmentési idejét töltötte a kolléga, amikor mégis bejött egy olyan projekt, ami profiljába vág, így mégsem szüntették meg a munkaviszonyát.
@t
És mit csinálnál olyankor, amikor hetente kellene a főnököd szájába rágni, hogy ez így nem fog működni, meg nem is működik? Ha semmilyen észérvre nem hallgat, mit csinálnál?
Nem kell ahhoz káromkodva felmondanod, hogy rossz vélemény alakuljon ki a távozásodról.
Egyik volt főnököm: ,,Ezek a szemetek leléptek, mert nem kaptak fizetésemelést.'' Ezt akkor sütötte el, amikor szakképzett és tapasztalt emberek (10 éve ott voltak pl.) nem voltak hajlandóak tovább neki dolgozni nettó 110-120 ezer forintért (akkor már 108 ezer volt a minimálbér).
És vannak azok a helyek, ahol nem veszik vissza a korábban jól teljesítő kismamát, ezért az inkább elmegy egy rugalmasabb és valamivel jobban fizető munkahelyre, míg a folyamatosan dolgozó, de gyengébb kolléga maradhat.
A mi multinknál úgy megy, hogyha kitöltöd a felmondási idődet, akkor minden további nélkül ráírják az aktádra, hogy "újra alkalmazható". Ha jelentkezel, visszavesznek.
Ez tök jó cikk lett Kiszámoló 🙂
Akkor röviden rólam: én egy multinál dolgoztam kb fél évet. Alacsony fizetés, sok (és néha stresszes) munka. A céget azért hagytam ott, mert visszaültem az iskolapadba. Mikor befejeztem, mindennel elszámoltam (iratok, céges eszközök), illetve személyesen elköszöntem jelképes ajándékkal a közvetlen főnökömtől és munkatársaimtól (az ajándék inkább magamról szólt). Ugyan utódomat nem tudtam betanítani, de jeleztem a cégnek: azt utód bármikor felhívhat, ha kérdése lenne. Remélem, nem fog úgy alakulni, hogy oda kelljen mennem dolgozni megint 😉 De úgy gondolom, egy kedves beszélgetés a főnökkel, és máris lenne munkám 🙂
A visszatérésről jutott eszembe.
Miklós régebben voltam pü-i tanácsadáson, és azt találtuk ki, hogy legyek KATA-s így alacsony költségek mellett lehet jövedelmem (tudom nem precíz így de a lényeg érthető).
Most, hogy nincs vagyonosodási van még értelme az embereknek nem főállásban katázni, azért, hogy jövedelme legyen? Vagy simán befekteti az ember a pénzt, amit keresett, úgyse nézi senki honnan van?
Szerintem a témában jó lenne valami cikk, mert érdekes ez a szitu, lehet csak számomra felfoghatatlan ez az irány, ami történik (pénztárgép, EKAER, lassan bekötött számlázó program, és erre egy ilyen szabály a pajtiknak???). Most komolyan minimálbérből vehet az ember villát, ferrarit stb. és a végén rá se tudnak nézni honnan van?
Én eddig egyetlen helyről távoztam úgy, hogy ha nem is élőben, de e-mailben beolvastam a főnöknek (válaszoltam egy rágalmazó e-mailjére), de ezt máig nem bánom, mert egyrészt jó okom volt rá, másrészt ő az, akivel soha nem akarnék az életben együtt dolgozni. Egyébként én a békés távozás híve vagyok, általában még sérelmek esetén is.
Egy kis infó; úgy tűnik becsődöl a magáncsőd...
Nekem a kihívásokról mindig a teszkós kocsigyűjtő álláshirdetés jut eszembe 🙂
m.cdn.blog.hu/ba/bagzomacska/image/postanyag/Elek/081002_kihivas.jpg
@tgwh "És mit csinálnál olyankor, amikor hetente kellene a főnököd szájába rágni, hogy ez így nem fog működni, meg nem is működik? Ha semmilyen észérvre nem hallgat, mit csinálnál?"
En is tapasztaltam mar sok mindent. Ilyet is amit te irsz. Volt amikor eljottem. Volt amikor meg maradtam, mert megfizettek es nekem megerte maradni. Nem az en cegem. Nekem nem celom azt feltetlenul jobba tenni. Ha nem hallgatjak meg a tanacsokat, akkor nem.
En mar nem akarom a vilagot megvalltani... 😉
Vagy maradsz, vagy eljossz.
Az a lenyeg barmit is csinalsz, megfontoltan, atgondolt dontes alapjan tedd.
Mondjuk en szabaduszo vagyok. De a szitu az ugyanaz. Sot en sokkal tobbszor jovok el illetve jelentkezek vagy megyek uj helyre mint egy alkalmazott.
Azért munkatársi viszonyban is érdemes lenne megközelíteni: (tudom, irígy kutya vagyok...) létszámleépítés miatt tisztes végkielégítéssel elküldött kollega visszavétele azonos bérrel (korábbi gyakorlat szerint az újak 3 hónapig alacsonyabb fizetéssel, de nála nem) kissé demoralizáló. Főleg ha még büszkélkedik is, hogy egész nyáron a hasát süttette, és ugye mennyire pótolhatatlan ember, hogy visszavették....
Bár kevésbé, de azért az is rosszul esne, hogy valaki lelép a jobb élet reményében, majd miután az nem vált be, visszajön, miközben én folyamatosan ugyanott, _hűségesen_ gályáztam.
Csak a másik oldal.....
@dddd
A munkahely nem házasság, hanem egy szerződés. Ha normálisan felbontották, akkor normálisan újra lehet kötni, mindegy miért, ha mindkét félnek jó.
Volt példa arra, hogy volt kolléga visszajött hozzánk, és nem volt ebből semmi baj, nem volt demoralizáló. Volt akinek a főnök az elmenetelkor még mondta is a többiek előtt, hogyha nem jön be az új hely, akkor szóljon, mert visszavárjuk.
@dddd
"Bár kevésbé, de azért az is rosszul esne, hogy valaki lelép a jobb élet reményében, majd miután az nem vált be, visszajön, miközben én folyamatosan ugyanott, _hűségesen_ gályáztam.
Csak a másik oldal….."
Ez a probléma csak a te fejedben létezik. Nem irigykedni kell másokra, mert az nem visz előrébb.
Legyen neked is mersze lelépni, majd ha éppen úgy alakul, akkor visszatérni magasabb pénzért. Aki nem mer, az nem nyer...
@zedder
...Legyen neked is mersze lelépni, majd ha éppen úgy alakul, akkor visszatérni magasabb pénzért...
Foleg, hogy pl. a multiknak eleve mar nem etetik (ugy) a partra vetett halat, mint az ujakat.
En mar jartam ugy, hogy be kellett menni kulon fizetesemelest kerni az osztalyvezetotol, de ez nem lehet minden evben eljatszani, illetve a fene meg is ette, ha erre van szukseg.
AZ meg kulonosen aranyos tud lenni, amikor az embernek az evertekelojen csillagos 5-os az elert eredmenye, es erre kap egy inflacio.5%-os emelest "jutalombol" (Ami persze, most nem eletszeru, dde az elmult 10 evben azert boven akadtak evek, amikor 5-10% siman volt a _VALOS_ inflacio...
+1
a nyaron voltam meglatogatni a volt kollegakat, egyutt ebedeltunk, utana meg behivtak egy kavera az irodaba -- akikkel osszefutottam, kozte a fonokot is, mind azzal kezdte, visszajovok-e, mert epp embert keresnek es ha visszajonnek, akkor ebben a pillanatban le is zarulna a kivalasztasi folyamat 🙂
mit mondjak, nem esett rosszul
Nagyon sok cikk jelent már meg a blogon az anyagi biztonságról és ezekben a cikkekben mindig arról olvastam hogy az embernek legyen 6 havi tartaléka a rossz napokra. Szerintem ehez még nagyon jól jön ha van egy hely amit csak fel kell hívni és van a hetedik hónapban munkám még akkor is ha nem szeretem a fönököt vagy alacsony a fizetés.
Egyszóval én nyugodtabban aludnék.
Tegnap felívott az előző főnököm, hogy visszamennék-e...
Miklós, még ilyen postokat kérek!
Lehetne mondjuk a fizetések duplázásáról írni.
Én úgy vagyok a fizetésemelésekkel, hogy megvárom, amíg maguktól adják...
Ha nem adnak, akkor nem adnak, addig nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér...
Legalább 2 féle lehetőség van:
1, A régi munkáltató távolít el (megszűnik a pozíció, kirúgnak). Nnna ilyenkor sztem nyálas dolog a törvényben leírt felmondási időn kívül visszajárni, csak azért, hogy nyugodt legyen a lelkiismereted. Ez ugye legalább 30 nap, ha ennyi idő alatt nem sikerült egy munkát átadni, akkor valami rosszul van szervezve. Ha kifizetik a felmondási időt, csak tűnj már el, akkor így kell tenni. Ha újra valamit akarnak még, tegyenek ajánlatot. Az a multi ahol dolgoztam azt mondja, hogy végkielégítés esetén 2 évig nem vehetnek fel.
2, Te mondasz fel valamiért. Itt is a felmondási idő, hogy átadd a feladatot. Ebben az esetben sem érdemes haragban elválni, annak ellenére, hogy ha lesz új ember helyetted az lesz az első amit mond, ha gond van, hogy ő nem tud erről, nem tudja hogyan.. Hasznos a doksikat közös helyre tolni és az ex főnöknek címezni miről volt szó.
Az előzőmhöz: első pontnál kiskapu, hogy alvállalkozóként vagy (gyakrabban) munkaerőkölcsönzőből visszavehetnek kontraktornak. Aki ilyenbe lép bele próbálkozzon ezzel.
@calmarius Ez butasag. Ha nem olyan helyen dolgozol, ahol fixalva van a fiezetes (pl. allami munkahely besorolas szerint), akkor ott ket evente ildomos lenne szo nelkul fizetesemelest adni, ha a munkaddal elegedettek es szerinted is jol dolgoztal. En eddig 2 helyen megmondtam az elejen, hogy 6 honap probaido, utana ha megtartanak akkor maximum 1 ev utan beszelni kell a fizetesrol. Egyik hely se adott tobbet, mert rossz a helyzet, meg nem tudom mi, de a fonok kapott egy szazezer euros BMW-t, arra volt cash. Ott is hagytam oket, gyorsan, igaz sokszor hosszu ideig tartott, mire talaltam legalabb olyan jol fizeto helyet, mint amire vagytam, de megerte a valtas.
@stanlee :
En nem tudom, hogy egyes cegek miert hivatkoznak a "rossz a helyezet"-re, amikor megtagadjak a fizetesemelest. Mit gondolnak, egy rossz helyzetben levo cegnel kevesebbel is beeri az ember? Pont nekik kene tobbet adniuk, hiszen a sajat bevallassuk szerint is bajban a ceg, tonkremehet, tehat ha elegedett is vagyok, akkor is erdemes nyitott szemmel jarni...
@calmarius:
Ha nem szeretsz fizetesemelest kerni, akkor erdemes korulnezni a munkaeropiacon, es ha talalsz jobbat, akkor beadni a felmondast. Van olyan ceg, akinek ilyenkor eszebejut fizetesemelest adni ahelyett, hogy hagyna elmenni a munkaerot ( ha meg nem jut eszebe akkor is jol jartal )
Vannak olyan vezetok, akik szerint legkorabban akkor kell fizetesemelest adni, amikor kersz, es semmikeppen se tobbet mint amit kersz... Az ilyen helyeken nagyon alulfizetett maradhatsz...
Nem kell cikk, elég lenne, ha kommentálná vlki! MIKLÓS??
"Miklós régebben voltam pü-i tanácsadáson, és azt találtuk ki, hogy legyek KATA-s így alacsony költségek mellett lehet jövedelmem (tudom nem precíz így de a lényeg érthető).
Most, hogy nincs vagyonosodási van még értelme az embereknek nem főállásban katázni, azért, hogy jövedelme legyen? Vagy simán befekteti az ember a pénzt, amit keresett, úgyse nézi senki honnan van?
Szerintem a témában jó lenne valami cikk, mert érdekes ez a szitu, lehet csak számomra felfoghatatlan ez az irány, ami történik (pénztárgép, EKAER, lassan bekötött számlázó program, és erre egy ilyen szabály a pajtiknak???). Most komolyan minimálbérből vehet az ember villát, ferrarit stb. és a végén rá se tudnak nézni honnan van?"
Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy a távozás minősége elsősorban intelligencia kérdése. Mivel jómagam multiknál vállaltam eddig munkát, így visszahívásos történeteim nekem sincsenek. Ellenben; olyan előfordult, hogy mivel egy kapcsolt vállalkozásnál voltam korábban alkalmazásban; a policy miatt a BSC nem tudta felajánlani a pozíciót /pénzügyi/.
A HR boszorkánykonyhájába - anno kontrollerként - sikerült betekintést nyernem; alapjában véve nincs gondom a HResekkel, de meglehetősen ambivalens érzéseim vannak a kiválasztási - rendszerekkel kapcsolatban.
Pályakezdőként, az első dep. review-m idején, a német supervisor hölgy folyton megjegyzést tett arra, hogy mennyire "családias" a közép és felsővezetés a cégnél...naívaként bóknak vettem 🙂 /régi szép idők/, de aztán jobban körülnéztem... :D. Tényleg családias volt.
"És vannak azok a helyek, ahol nem veszik vissza a korábban jól teljesítő kismamát"
Sokszor nem véletlenül. Először is: tisztelet a kivételnek. Másodszor: tizenpár multis évem alatt nem egy, nem kettő, nem tizenkettő olyan kedves kolléganővel találkoztam, aki szült, kicsit visszajött, magasabb poziba kérte magát, megint szült, kicsit visszajött, magasabb poziba kérte magát...jöttek a válság évei, MEGIJEDT, megint szült, akkor már otthon maradt, és most úgy hét-nyolc év babázás után megjelent, hogy akkor ő itt van.
Csak közben a világ meg az üzlet változott meg, a régi tudása, kapcsolatai már semmit sem érnek.
X cégnél (multi) dolgoztam 2 évig, lakáshitel mértéke miatt (válság+) átmentem Y céghez. X-től 6 év múlva visszahívtak, hogy kellene ember (kollégákkal ofc tartottam a kapcsolatot közben is, egy-két főbb történést is ismertem), szóval visszamentem. De Y-nál is értékelhetőt tettem az asztalra, meg voltak velem elégedve, úgyhogy még vissza is számlázok Y-hoz, miközben már újra X-nél vagyok főállásban 🙂