Már sok szó volt arról, miért ne adj kölcsön pénzt ismerősnek vagy rokonnak, illetve hogyan mondj nemet, ha megtalál valaki, hogy pénzt akar tőled kölcsönkérni.
Ha még nem tetted meg, olvasd el a fenti cikkben belinkelt további cikkeket is, például a statisztikákat arról, milyen arányban fizetik vissza a barátoktól, rokonoktól kölcsönkért összeget a kölcsönkérők.
Továbbra sem vagyok híve a barátoknak, rokonoknak való kölcsönadásnak, mert rengeteg feszültséget és problémát okoz, az elveszített pénzről már nem is beszélve. Ma már minden sarkon van egy személyi kölcsönnel foglalkozó intézmény, a normál bankoktól a Providenthez hasonló pénzügyi szolgáltatókig, szinte mindenki tud valamilyen pénzintézethez fordulni kölcsönért.
Ha mégsem hozzájuk fordul, annak vagy az az oka, hogy már senkitől nem kap kölcsön, még egy Providenttől sem, vagy az, hogy a kamatokat akarja megspórolni, ezért inkább tőled kér pénzt, mert te biztosan kamat nélkül fogsz adni. Mint amikor megkér, hogy vidd ki te a reptérre a saját autóddal a te költségeden, hogy neki ne kelljen taxira költeni.
Én inkább lebeszélnélek arról, hogy bárkinek is kölcsön adjál. De ha mégis így teszel, mire érdemes odafigyelned?
- Tekints úgy a kölcsönadott pénzre, mintha egy nagyon-nagyon rossz és kockázatos befektetésbe tennéd a pénzt. Megengedheted magadnak, hogy ezt a pénzt elveszítsd? Mennyi az a maximális összeg, amit elveszíthetsz? Ha többet szeretne kölcsönkérni, mint amennyit te a saját anyagi életedet veszélybe sodrása nélkül adni tudnál, akkor nem te vagy a megfelelő ember, akinek adnia kell neki pénzt.
- Pontosan tisztázd le, hogy ez egy kölcsön és nem ajándék. Legyen egyértelmű a számára, hogy visszavárod a pénzed. Beszéljétek meg előre a "worst case scenario"-t is, vagyis mi lesz akkor, ha minden ígérgetése ellenére mégsem tudja visszaadni a pénzt? Átadja az autóját? Eladja a nyaralót és abból fizet ki? Tudom, elsőre nagyon meredeken hangzik egy ilyen beszélgetés rokonok vagy barátok között, de tudni fogja, hogy nem ajándékot kap és ezt a pénzt tényleg vissza kell majd adnia.
- Az esetek zömében nincs semmilyen határidő kikötve az ilyen kölcsönökre, ami egyrészt nem jó sem a kölcsönkérőnek, sem a hitelezőnek, másrészt ezért is gondolja a legtöbbször úgy a hitelkérő, hogy sohanapján is ráér megadni a pénzt.
Szintén a határidő hiánya okozza, hogy a kölcsönkérő a legutolsó helyre helyezi a te pénzedet, hiszen azt bőven ráér megadni, ha már nagyon meggazdagodott.
Mindig legyen pontos határidő és ütemezés, hogyan várod vissza a pénzt. A legjobb ha kikötitek, hogy például neked legkésőbb év végéig kell ez a pénz, ezért ha havonta a tizedét fizeti vissza, akkor pont megkapod az egész összeget addigra.
- Végezz hitelbírálatot. Csak annyit adj, amit a hitelfelvevő a valóságban is fizetni tud. Kérj tőle költségvetést, mire mennyit költ, mennyi marad meg neki a fizetéséből és abba belefér-e a kölcsönkért pénz törlesztése. Ha nem, ne adj kölcsönt, mert az garantáltan nem kölcsön lesz, maximum segély, még ha nem is annak szántad. Megismétlem még egyszer, hogy biztos átmenjen: ha nem fér bele a költségvetésébe a törlesztés, ne adj kölcsön pénzt. Ha akarsz, adj segélyt, de hitelt ne.
- Soha ne adj kölcsön pénzt érzelmi alapon. Még azért sem, mert a kölcsönkérő kétségbe van esve, vagy nagyon megsajnáltad. Érzelmi alapon adhatsz adományt vagy segélyt neki, hogy kimentsd a bajból, de kölcsönt csak akkor adj, ha reális, hogy vissza is tudja fizetni.
- Ha valakinek kölcsönadsz például 5 millió forintot, akkor a mai kamatok mellett te elesel évente 225 ezer forint kamattól. Ezért nyugodtan mondhatod neki, hogy szívességből adsz pénzt, de legyen oly kedves és legalább a kamatveszteségedet fedezze, ha már miatta kockáztatod a pénzed. Ez különösen hasznos akkor, ha valaki azért akar tőled kölcsönkérni, hogy a te károdra ő megszabaduljon a banknak fizetendő kamattól. (Tudod, ő spórol a reptéri taxin, hogy a saját pénzedből te vidd ki a reptérre a te autóddal.) Persze az ember a saját gyerekétől nem kér kamatot, de nagyjából mindenki mástól bátran kérjen, legalább a kockázatmentes állampapírok kamatát.
- Mindig írjatok róla papírt, két tanúval, komolyabb összegnél akár közjegyzőnél. Nem csak azért, hogy lássa, hogy komolyan gondolod és legyen nyoma is, hogy például milyen ütemezést beszéltetek meg, de azért is, mert ha valami történik vele, mondjuk meghal hirtelen egy balesetben vagy szívinfarktusban, hogyan fogod bizonyítani, hogy tényleg jogosan tartasz igényt a saját pénzedre az örökségéből?
- Folyamatosan tartsd a kapcsolatot a hitelfelvevővel, hívd fel, ha nem jelentkezik, minden rendben van-e. Ha nem tud fizetni, akkor is kommunikálj vele, rendszeresen. Magyarul folyamatosan hívogasd. Legyél nagyon megértő, de kellően kemény. Ne fogadj el olyan általános üres frázisokat, hogy most nem tudok fizetni, meg nem úgy sikerült, ahogy terveztem.
Mondd, hogy üljetek le, nézzétek át, hogyan tudna spórolni és a többi. Legyen előtte is világos: nem azt nézzük át, hogy te még hány hónapig tudod nélkülözni a pénzedet, hanem azt, hogy ő hány hónapig tudná nélkülözni például az autóját, hogy a beletankolt pénzt inkább neked fizesse vissza.
Azonban felesleges indulatot ne kelts, ne uralkodj a hitelfelvevőn vagy ne alázd meg, a kapcsolatotok már így is kellően terhelt a hitel miatt, nem kell még tovább fokozni a bajt. Legyél segítőkész, megértő, vigasztaló, de kellően kemény és önérdekű. Másképp fogalmazva, bárány lehetsz, de birka ne legyél.
Ha kölcsönadtál valakinek, viselkedj úgy, mint egy bank. Akkor is, ha egy rokonodról, vagy barátodról van szó. Egyrészt amíg fizet, ne szólj bele az életébe, mit vett például a pénzedből, mert ebben a kérdésben most te nem barát vagy, hanem egy bankár. Azonban ha nem fizet, nyugodtan említsd meg neki, hogy nem gondolod úgy, hogy el kellene mennie a tengerpartra nyaralni a te pénzedből, majd menjen akkor, ha te már visszakaptad a pénzed.
Nem kell szemérmesen hallgatni a közöttetek lévő problémáról, mint a nappaliban lévő elefántról, ha nem beszélünk róla, hátha eltűnik magától. Bátran hozd fel újra és újra a témát, magától soha nem fog megoldódni a probléma. (S legközelebb már te is tudni fogod, miért mondtam azt, hogy soha ne adj kölcsön rokonnak és barátnak pénzt. 🙂 )
"Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel elveszti önmagát, el a barátot", ahogy Polonius mondta ezt a Hamletben. A Biblia szerint pedig a kölcsönkérő rabszolgája lesz a kölcsönadónak, s egy baráti vagy rokoni kapcsolatban se rabszolgának, se úrnak nem jó lenni, egyik sem egy hálás szerep.
Ezért én továbbra is arra bátorítanálak, hogy ne adj kölcsön pénzt ismerősnek, rokonnak vagy barátnak, ma már ezer ezzel foglalkozó pénzintézettől kérhet akár egy óra alatt is pénzt, aki erre szorul. De ha mégis adsz, legalább a fentieket tartsd be és talán nem fogja megmérgezni a kapcsolatotokat a kölcsönadott pénz és még vissza is fogod kapni azt.
Ja és igen: a cikk nem arról szól, hogy a gyerekednek adsz húszezret, amíg nem jön meg az ösztöndíj, vagy hogy a legjobb barátodat kisegíted a nyaraláson néhány ezressel, amit aztán mindketten el is felejtetek.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Én kétszer adtam így kölcsön.
Egyszer a legjobb barátomnak; ő a lehető legrövidebb időn belül visszautalta.
Kamatról nem beszéltünk, de ő automatikusan kiszámolta, hogy mennyi kamatot kaptam volna rá, és hozzáadta.
Korrekt.
Egyszer meg az unokatesómnak, ne tőle egy kínszenvedés volt visszakérni.. az utolsó részletet 8 év után fizette vissza.
Közben minden másra volt pénze.
(Mindkét esetben több millió Ft-ról volt szó.)
"Tudom, elsőre nagyon meredeken hangzik egy ilyen beszélgetés rokonok vagy barátok között, de tudni fogja, hogy nem ajándékot kap és ezt a pénzt tényleg vissza kell majd adnia."
A legtöbb rokoni kapcsolat megsínylené ezt az anyagias hozzáállást. A rokonság olyan, hogy az emberek nem pénzzel mérik, és előjönne a kérdés, hogy a pénz fontosabb neked, mint hogy rajtam segítsél?
Lajos, hidd el, a vissza nem adott kölcsönt százszor jobban meg fogja sinyleni a rokoni kapcsolat. Plusz még a pénzedet is elveszítetted.
Jo a mondanivalod, de az altalanositas nem tesz jot. Diakeveim vegen munkat kaptam egy olyan helyen, ahol semmi tomegkozlekedes nem volt. Nagyszuleim kolcsonadtak kb. felmillio forintot, vettem egy hasznalt Suzuki Swiftet. Az elso harom fizetesembol visszafizettem. Mai napig nem tudom, hogy oldottam volna meg nelkule.
Ha ekkor nagyszulok azzal jottek volna, hogy "befizetlek egy tancsadasra" vagy "nezzuk at a penzugyeidet", teljesen felesleges kor lett volna. Azt akarom mondani, hogy van olyan helyzet (betegseg, hirtelen osszetort auto, stb.) amikor rokoni kolcson igenis jogos.
Szak1, minden értő olvasó tudja, hogy MINDEN cikk általánosítás, mert nem is lehet más.
Ne aggódj, ennek ellenére lesz még legalább 50 hozzászólás, hogy ő bizony kölcsönkért vagy adott és mégis megadta, megkapta.
Egy-egy ilyen cikk alatt az összes kivételt fel szokták sorolni, ezért is fárasztó néha olvasni a hozzászólásokat.
Egyszer írtad korábban Miklós, hogy korábban te is beleszaladtál egy ilyen balul sikerült kölcsönadásba. Azóta látod így a dolgokat, vagy minden - a cikkben leírt - elővigyázatosságod ellenére is megtörtént a baj? Nem mindegy, mert ha még így is búcsút inthettél a pénzednek, akkor tényleg nem érdemes családon / közeli baráti körön belül kölcsönadni...
Nem ér, nem volt olyan nagy összegű. Leginkább az zavart, hogy az én pénzem nem tudta megadni, de Red Bullra meg cigire mindig, mindennap volt pénze. Magamnak nem veszek Red Bullt, olyan feleslegesen drága. De ő nem sajnálta magától, főleg, hogy az én pénzemből vette. Persze a cigi se a legolcsóbb sodrós cigi volt, mert élni tudni kell.
A sógoromnak egyszer kölcsönadtam egy nagyobb összeget, hogy meg tudjon venni egy lakást, mialatt a sajátját árulta. Én kértem kamatot a pénzre, illetve közjegyzői okirat is készült a kölcsönről és deklaráltam, hogy ez nem szívesség, hanem üzlet, kiváltképp, hogy saját bevallása szerint több milliót spórolt annak köszönhetően, hogy 3 nap alatt a számláján volt a pénz és le tudta foglalózni a lakást, mielőtt fölé ígértek volna. Természetesen utólag visszahallottam, hogy ez milyen inkorrekt volt tőlem és családon belül igazán mehetett volna ez szívességi alapon...
Kb. 25 éve adtam kölcsön az egyik barátnőmnek 40.000.-Ft-ot. Máig sem adta vissza. Igaz, jó idő múlva, mikor már biztos volt, hogy nem tudja visszaadni, elengedtem a tartozást. Legalább többet nem mert kérni.
Teljesen egyet értek a cikkben leírtakkal.
Nem kell ezt túlragozni, egyszerűen vannak olyan emberek akik azt gondolják hogy nekik minden JÁR ALANYI JOGON, dolgozni nem kell érte, másokon élősködnek. Általában olyanok akiknek a neveltetése nem volt megfelelő (az anyjuk mindent megengedett nekik, egykék voltak stb).
Nem kell időt pazarolni olyan emberekre akik nem érdemlik meg, akkor sem ha rokon. Az élet rövid.
Ez egy nehez kerdes, teljesen egyetertek Mikossal. Nagyon nehez ugy kijonni egy ilyen ugyletbol, hogy ne seruljon senki, az meg a lehetetlennel hatalyos, hogy korrektul menjen minden es a kolcsonvevo tenyleg segitsegnek fogja fel a dolgot.
Egyszeruen teremt egy ala-fole rendeltsegi viszonyt, egy fuggest, amit a legtobben nem viselnek jol. barhogyan is van kezelve.
Van egy nagyon jo baratom, egy haz arat is kolcsonadna nekem szo nelkul. Raadasul ugy, hogy megmondta elore, nem szol bele, nem erdekli mit csinalok, ha egyszer nem adom vissza, rossz helyzetbe kerul emiatt, akkor soha tobbet nem ad, baratok maradunk, de futni nem akar utana, vesziteni sem, ketszer sem megegetni magat.
Sokszor jol jott volna, hogy hasznalni tudtam volna, de meg nem sikerult magam meggyozni olyan dologrol, ami miatt erdemes lett volna kockazatot vallalni, ezt a terhet hordani.
Pitom, nekem is van olyan ismerősöm, aki ha ma felhivna, hogy kellene ötmillió forint, még azt sem kérdezném meg, mire vagy miért kéri. Papírt is csak azért írnánk, ha véletlenül meghalna közben. S én is bármikor kérhetnék tőle ugyanígy.
Tudom, hogy van pénze, meg tudja és meg is akarja adni.
De az ilyen a ritka kivétel, az esetek zöme az, amiről a cikk szól.
Milyen igaz,ha megszagolják, hogy van pénzed,akkor céltáblává válsz.Volt egy barátnőm,aki évente kétszer kért kölcsön (több milliót),hogy tudják törleszteni a hiteleket.Persze visszaadták míg a következőt kellett kérni.Nem számoltam fel semmit,de egy pár év után meguntam, hogy a fejős tehén szerepét töltöttem be,és csak akkor keresett mikor pénz kellett. Egyszer nemet mondtam,és azóta nem is keres, tehát csak erről szólt a "barátság".
Egy távoli unokatestvérem kért 150 eFt-t, és kaptam cserébe 3 rúd bejglit, soha nem ettem még ilyen drága bejglit.:)
Most párom testvére,is kölcsön kért(akivel 1 éves kapcsolatunk ideje alatt 5-ször találkoztam), hogy munkát tudjon vállalni külföldön.Tudták, hogy kiköltöznek,de mégsem készültek rá tudatosan... Most én érzem kellemetlenül magam, és nem merem megkérdezni,hogy mikor adják vissza.
Szóval nincs jó tapasztalatom,de én is hibás vagyok,mert adok.
Kiszamolo
Egyetertek es pont a korabbi tapasztalataim miatt mondom, hogy ugy, hogy en kapnek kolcson, tehat az en kockazatom a kissebb is meggondolnam, hogy ilyen helyzetbe hozzam magunkat. Ettol pedig csak lefele van.
Egyik baratom evekig nem beszelt velem, mert egy kozos ismerosunknek kolcsonadott, aki soha tobbe nem vette fel a telefont. En pedig tovabbra is kapcsolatban maradtam vele, amit a kolcsonado serelmezett.
"Azonban felesleges indulatot ne kelts, ne uralkodj a hitelfelvevőn vagy ne alázd meg"
mi családon belül ezt egyszerűen nem tudjuk elkerülni. Nem kölcsönről, hanem például nyugdíjkérséről beszélgettünk, vagy hogy kezdjenek el spórolni, nekünk már ne adjanak annyi pénzt, mert nincs rá szükségünk. Ilyenkor mindig jött a sértődés, meg a hiszti, hogy miért gondljuk, hogy elcseszik a pénzt, stb stb.
Szerencsére tőlünk nem kérnek kölcsön, de szerintem ezekkel a kérdésekkel pont azokat az embereket nem lehet megbeszélni semmit, akik kölcsönkérnek. Mert egyszerűen nem értik és már nem is fogják megérteni és akármennyire próbálhatsz asszertív lenni, ők támadásnak vélik.
[OFF] - [TRANSFERWISE]
Kedves Tagok / Kiszámoló!
Régóta követem a blogodat, sajnos nem találok semmiféle e-mail elérést ezért itt teszem fel a kérdést.
Valaki utalt már "nagyobb" összeget Transferwise-on. 15.000 EUR szeretnék egybe elutalni magyar számlára. Sajnos a távolság és egyéb okok miatt az utalás lenne a legpraktikusabb.
Darabonként ultaljam kisebb tételbe? Vagy lehet egybe ekkora összeget utalni?
Esetleg van más opció? Mindenképpen a magyar számlán kellene megjeleni-e forintba és szeretném elkerülni, hogy ki kelljen mennem levenni, váltani, majd befizetni.
Köszönöm a válaszokat!
Lajos: "A legtöbb rokoni kapcsolat megsínylené ezt az anyagias hozzáállást. A rokonság olyan, hogy az emberek nem pénzzel mérik, és előjönne a kérdés, hogy a pénz fontosabb neked, mint hogy rajtam segítsél?"
Ha a rokonaid anyagi ügyekben zsarolni próbálnak akkor egyértelmű hogy baleknak néznek, és szándékukban sem áll semmiféle visszafizetés. Aki nem "pénzzel mér" dolgokat az kamuzik, maradj távol tőle. Ennyi. Pénzt maximum annak adj kölcsön akit nem akarsz többet látni (bár vannak extra pofátlan emberek is), és senki másnak.
@lajos "A rokonság olyan, hogy az emberek nem pénzzel mérik, és előjönne a kérdés, hogy a pénz fontosabb neked, mint hogy rajtam segítsél?"
Ez esetben ne költsön add a pénzt, hanem ajándékba.
random okos:
" Általában olyanok akiknek a neveltetése nem volt megfelelő (az anyjuk mindent megengedett nekik, egykék voltak stb)."
Ez elég erős általánosítás! Én is egyke vagyok, jó ha tudod, hogy ez nem választás kérdése.
Nagyon keveset kaptam, mindenért megküzdöttem. Pénzügyileg tudatosnak tartom magam, sikerességet tekintve pedig benne vagyok a magyarországi felső decilisben.
Nagyon sértő amit írtál, olyan, mintha a fogyatékkal élőket vagy a kisebbséghez tartozókat néznéd le.
Az ilyen kölcsön mindenképpen megfertőzi a kapcsolatot, még ha meg is adja, hiszen innentől kezdve te foglalkozni kényszerülsz azzal, hogy hány redbullt ivott meg és mennyi cigit szívott el, ami normál esetben nem a te dolgod lenne. Persze egyetértek, hogy ha már mégis, akkor úgy kell, ahogy ebben a cikkben le van írva, ha valaki ezt anyagiaskodásnak fogja fel, annak pedig nem szabad adni kölcsönt.
Nagyon erdekes, hogy pont most futottam bele ebbe a bejegyzesbe, mivel pont most kerultem egy ilyen szituacioba. Edesanyam eladja a videki csaladi hazunkat es kisebb lakasba koltozik. Mar megvan a vevo a hazra, a szerzodest a heten irtak ala, de a vetelar egy reszet hitelbol fedeznek, melyet csak kesobb folyositana a bank. Kertunk a vevoktol banki hitelminositest, van munkajuk es biztos jovedelmuk, szoval nagy valoszinuseggel megkapjak a kolcsont.
Az kolcson folyositasaig, Julius vegeig kene edesanyamnak lakast vasarolni. Mivel olyan videki nagyvarosban lakik ahol sok a kulfoldi egyetemista, a jo allapotu 2-3 szobas lakasokat pillanatok alatt elkapkodjak a befektetok. Arra gondoltunk, hogy amig a vevoknek folyositja a bank a hitelt, addig kisegitjuk edesanyamat egy csaladi kolcsonnel, hogy keszpenzes vasarlokent konnyebben tudjon lakast venni.
Mi a velemenyetek errol a helyzetrol?
Zoltán, a saját anyámnak akkor is adnék lakásra pénzt, ha soha nem adná meg. Ezt hívja a Biblia viszonttartozásnak. Ő gondoskodott rólad gyerekkorodban, te viszonzod, amikor ő szorul rá.
Persze ez is igaz:
https://kiszamolo.hu/idos-szulok-eltartasa/
Mindkét cikk nagyon jó és nagyon igaz.
Én 3x adtam kölcsön pénzt, csak pár százezer forintot.
Egyszer egy ismerősnek, akitől visszakerült a pénz, de elég nyögvenyelősen.
Másodszor a testvéremnek, egy költözéshez. Neki viszonylag normális munkája van, gondolom bőven tudná törleszteni, amit kapunk, de egyikünk se hozza szóba. Azt a pénzt elengedtem.
Harmadszor anyukámnak, amikor eltört a lába és hónapokig nem tudott dolgozni, sajnos semmilyen megtakarítása nincs és úgy tűnik nem is lesz. Ott már eleve biztos voltam benne, hogy az a pénz nem jön vissza, így is álltam hozzá.
Legközelebb biztos, hogy 3x meggondolom mielőtt adok valakinek, bármennyire is szemét alak leszek valószínűleg nem fogok.
Ha már adok, akkor eleve ajándéknak fogom gondolni, és nem is igazán számítok rá, hogy azt vissza fogom kapni.
Folyt köv.
Én az apám legjobb barátjának adtam kölcsön 2005-ben (1,5 milliót), épp amikor az apám meghalt. Természetesen nem fizetett+az édesanyja által vállalt készfizető kezesség sem ért semmit, amikor a hölgy váratlanul meghalt. Nem gondoltam volna, hogy a kezesség a hagyatéki eljárásban nem érvényesíthető, mert megszűnik a kezes halálával. Erre is figyeljetek.
Szerencsére közjegyzői okirat volt a kölcsönről, így végrehajtattam és 5 év alatt befolyt. 2009-ig kamatozott is, onnantól nem, azon buktam egy keveset, de jó tanulópénz volt. Az úrral természetesen minden kapcsolat megszakadt.
2013-ban kimentettem egy rokonomat a hitelkártya-spirálból plusz segítettem neki átstrukturálni a hiteleit. 700 ezret adtam neki ajándékba. Tavaly váratlanul felhívott, hogy eladott egy ingatlant és visszafizeti a tartozást, kamatot is fizetett rá. Nagyon jó döntés volt,hogy kisegítettem és jó emberi tapasztalat is
Folytatás:
Negyedszer én kaptam kölcsön az igencsak jól kereső legjobb barátomtól lakásvásárlásra egy nagyobb összeget. Ez hatalmas segítség volt!
Remélem nem alakul úgy az életem, hogy ne tudjam visszaadni. Legrosszabb esetben el lehet adni a lakást és abból kifizetni.
Papírt írtunk, kamatot fizetek. Próbálom minél gyorsabban letudni.
Nehéz ez, mert rokonság esetében sokszor benne van, hogy a kérő szerint a másiknak beleférne akár az is, hogy lassabban/soha adja meg, mert hát rokon=megértőbb, amúgy is "családban marad".
Mi 1x adtunk kölcsön és sértődés lett belőle - amikor visszakértük. Holott előre mondtuk, hogy kell majd, csak egy ideig még tudjuk nélkülözni. (A nászajándék pénzünk volt, mi albérletben, abból vettük az első szg-t, amivel aztán pénzes munkákat tudtunk vállalni.) Azóta arról az ágról pénzért nem kerestek bennünket, márt hát mi abban kemények vagyunk 😀
Edesoft, Transferwise kérdésedre.
Utaltam külföldre egyben alkalmanként jóval 15000 euró felett is.
Már az elején beszkenneltem nekik az irataimat.
Nagyon nagy összeg felett megkérdezik honnan van az összeg.
Egyszerűség kedvéért annak is beszkenneltem a másolatát,
Ez legfeljebb fél nappal meghosszabbítja az utalást.
A magyar bankból a Raiffeisenbe utalás fix költségű, mindent transferwiseon utalok (belföldi rezsiszámlák kivételével).
Ha valakit többet nem akarsz látni, csak adj kölcsön neki 🙂
Amikor volt a 180-as chf-es kiszállási lehetőség, na akkor sokan kértek családtól/baráttól/rokontól.. Tőlem is kért a legjobb barátom, de nem adtam a korábbi cikk miatt, és azóta is lelkifurdalásom van.. Szerencsére megoldotta máshogy (más adott neki).. Ez ugye az amikor "szar van akkor mutatkozik meg ki az igazi barát" kategória és elbuktam rajta.. Kicsit megsínylette a kapcsolatunk, de azóta minden rendben..
Annyi adalék még, hogy nem tudom ki emlékszik rá, de akkor kijelentették, hogy a NAV nem fogja vizsgálni ezen pénzek eredetét.. Ez minimum érdekes. Durva időszak volt ez a svájci-nak hazudott hitelezés ami valójában forint volt. Részletek 10 év múlva, amikor már elévül minden.. Most még nem szabad beszélni róla.
@Kiszamolo
"Zoltán, a saját anyámnak akkor is adnék lakásra pénzt, ha soha nem adná meg. Ezt hívja a Biblia viszonttartozásnak. Ő gondoskodott rólad gyerekkorodban, te viszonzod, amikor ő szorul rá."
Igen, termeszetesen en is igy gondolom. Nyilvan, ha nem lenne semmi vagyona es laknia kene valahol, akkor adnek neki/befogadnam es nem varnek cserebe semmit.
Inkabb a felvazolt szituacio kockazati reszere voltam kivancsi, pl a haz vevoienk hitelkepessegerol valo megfelelo meggyozodesrol. Ha mondjuk nem edesanyamrol lenne szo, hanem tavolabbi rokonrol, es ilyen szituacioban kerne kolcson. De eleg jol le van irva a bejegyzesben, hogy mire erdemes odafigyelni.
@lajos
A legtöbb rokoni kapcsolat megsínylené ezt az anyagias hozzáállást. A rokonság olyan, hogy az emberek nem pénzzel mérik, és előjönne a kérdés, hogy a pénz fontosabb neked, mint hogy rajtam segítsél?
Amit írtál éppen ellenkezőjére is igaz.
Ilyenkor mindig szívesen megkérdezem a rokont, hogy a pénz fontosabb neki, minthogy továbbra is feszültségmentes legyen a viszony?
Egyébként meg aki nem hajlandó közjegyzőhöz menni, annak vaj van a füle mögött. Onnantól kezdve pedig max ajándék jöhet szóba, mert a pénzt 99% hogy nem kapod vissza.
Erről a témáról oldalakat tudnék írni, a rokonságomban nagyon vegyes anyagi helyzetű, illetve hozzáállású emberek tartoznak, és a rokonságon belüli konfliktusok szinte mindegyikre a pénz miatt volt és nyilván lesz.
Az alapvető probléma kétféle világnézet ütközése:
1. világnézet: rokonságon belül megsegítjük egymást, ha pl. van egy üres lakásod, akkor azt nem eladod, hanem odaadod annak a rokonodnak, aki rászorul. Mindegy, hogy ezzel 20-30 millió Ft-ot veszítesz, ezt nem így kell nézni, ne akarj a rokonodon nyerészkedni, neked van, neki meg nincs.
Ez a világnézet megfigyelésem szerint azoknak a sajátja, akik falun nőttek fel, és mindennapos volt a barterkereskedelem (sonkát kukoricáért), a kaláka (ha segítesz építkezni, én is segítek neked), egymáshoz átjárás, egymásnál ebédelés stb.
2. világnézet: nagyon sokat dolgozok a pénzemért, és fontosnak tartom, hogy a saját lábamon álljak, ne terheljek mást a személyes problémáimmal, cserébe pedig azt is elvárom, hogy mindenki vállalja a felelősséget a saját életéért és tetteiért. Ha én adok neked pénzt, azzal tőlem veszed el azt, amiért megdolgoztam.
A második világnézet inkább a diplomások, sokszor több munkahellyel rendelkezők sajátja.
Na most ez a két világnézet szöges ellentétben áll egymással, és nem létezik olyan érv egyik oldalon sem, amely konszenzushoz vezetne.
Ha nem adsz pénzt, vagy papírhoz kötöd, garantálható a viszony megromlása. Persze ha adsz, azzal meg magadtól veszed el, ha meg nem fizeti vissza az illető, a viszony ugyanúgy megromlik.
Az alapszabály az, hogy ROKONSÁGBAN ilyen tevékenységet nem szabad végezni. Kevesen gondolnak bele, hogy rokonainkat nem választjuk, a barátainkat igen. A legjobb megoldás azt mutatni, hogy éppen csak elég pénz van, nincs miből kölcsönadni. Megsértődnek? Na bumm!
Sajnos Magyarországon sokaknak semmiféle baráti kapcsolatuk nincsen, társaságukat a rokonság teszi ki. Ezért van ez a keveredés, félreértelmezés.
Fontos még megnézni, mi a cél, és az alapján dönteni. Én adtam is, kaptam is. Vegyes tapasztalatok voltak, de inkább a bank.
Amire még nagyon kell figyelni: ha adsz is, nagyon finoman kell az egészet kezelni. Sajnos több példát láttam, hogy egy betegség miatt pl. az ismerős multimillomos vállalkozó pár hónap alatt lenullázódott, és azonnal fordultak a szerepek!
@lajos :
"A legtöbb rokoni kapcsolat megsínylené ezt az anyagias hozzáállást. A rokonság olyan, hogy az emberek nem pénzzel mérik, és előjönne a kérdés, hogy a pénz fontosabb neked, mint hogy rajtam segítsél?"
Egyetértek. A rokoni kapcsolatot nem pénzzel mérik, nem is értem ezt az anyagias hozzáállást hogy rokonok között felhozza a témát és pénz kell neki.
Így már érzékelhető hogy miért marhaság amit írsz?
Szerintem nincs igazad, akik így állnak hozzá azok érdekes módon rokonok lesznek amikor VISSZA kellene ADNI.
Amikor KAPJÁK, akkor fel sem merül hogy ŐK nem csak rokonok, de nagyon is anyagiasak.
Továbbá a rokoni kapcsolat mint státusz nem írja felül a pénzzel való bánás képességeit. Ha az utcáról beeső első idiótának nem adok mert pocsékba ment pénz lenne, akkor a rokonként cimkézett pénzügyi idióta esetén miben más a helyzet???
@szorgoshangya
De ugye azért jó volt 3-4%-os kamaton, beugró nélkül újépítésű lakást vásárolni. Erről valahogy mindenki hajlamos elfeledkezni, tele van a net mindent jobban tudókkal, akik egyébként ott sem voltak...
Szüleim egyszer adtak viszonylag nagyobb (millió feletti) összeget közeli rokonoknak előjogon vásárolt lakás önrészébe kölcsön. Nagyon jó deal volt a túloldalnak, nem is azok az élősködő, tücsök típusok, de még így is bedőlt a dolog. Devizahitelt vettek fel, a legrosszabb konstrukcióban, az eredetileg pár milla tartozásukkal szívtak majdnem egy évtizedet, szülők inkább meg se próbálták behajtani a részüket.
Örökösödésnél több mint 10 évvel a dolog után mi kicsit többet kaptunk, ezzel lett "jóvá téve" a tartozás, persze közben sok idő telt el, többek közt 10% feletti állampapír hozamokkal, bukta volt anyagilag összességében. Ők rosszul kereső, pénzügyi analfabétákként marha jól jártak a vásárolt ingatlannal persze, de hiába, mert buták learatni a babérokat, szép apránként fel lesz élve az is.
Én egy életre megtanultam, hogy akinek a bank se adna, az meg se érdemli, erre jó volt az ügy.
DZoltan
2019-04-11 at 11:56
ezt komolyan kérdezted???
Kiszamolo
2019-04-11 at 12:14
nem, ennek semmi köze a bibliához, semelyikhez.
Szabolcs, egy Biblia van... S mivel benne van, de, van köze hozzá.
Sokkal több minden jön a Bibliából, mint azt te gondolnád. Egyszer érdemes lenne elolvasni.
Egyszer lakásvásárláshoz lakáshitelt készültem felvenni, 10-15 éve, 2-3M körüli összeg, épp a bankok ajánlatait elemeztem és egy barátommal szóba kerültek a kamatok, ő pedig szomorúan mondta, hogy hasonló összeget akar épp bankba tenni, neki bezzeg mennyivel kevesebb kamatot fizet a bank.
Amíg erről beszélgettünk szinte egymástól függetlenül jutott eszünkbe mindkettőnknek a megoldás: bankbetét helyett nekem adja kölcsön a pénzt. Nekem kb. 1,5 év múlva járt le ekkora összegen akkor még szabad felhasználású lakástakarékom, így eleve fix időre egyeztünk meg, amint az LTP-ből pénzt kapok, kifizetem neki a tartozást.
Írtunk róla papírt, bár úgy emlékszem valami adózási okból csak a tőkéről, kamatról nem szólt a szerződés, pontosabban papír szerint kamatmentes volt a kölcsön.
Természetesen mikor letelt az idő kifizettem, kamattal együtt.
Mindketten jól jártunk, a barátság sem szakadt meg.
@Kiszamolo Egy esetet kihagytál, amikor érdemes hitelt adni, és (várhatóan) nem mérgezi meg a kapcsolatotokat. Ha valójában ajándékot adsz, de az illető méltóságát megőrzendő úgy teszel mintha elhinnéd hogy hitel és visszafizeti. Persze ez ritkán nagy összegű, sok kis/közepes ilyen "hitel"-ből akár komoly "tartozás" is összejöhet. És még akár az is előfordulhat, hogy valamikor megkpod 😀
Nálunk rendszeresen előfordulnak ezek a félcéges kölcsönök, mostanában írunk papírt ezekről, de sosem kellettek, jellemzően kamatmentesek, 1-12 hónapra szólnak.
PL. vettünk egy drágább licenszet, 50 MFt volt, és csak 30 volt a számlánkon, 20-at összeszedtünk két nap alatt ismerősöktől, volt aki előre fizetett egy később esedékes számlát, más meg csak utalt, és visszaadtuk 2 hónapon belül. Ilyenkor az utalás, kamattörés költségét fizeti a kölcsönkérő.
A másik a rokoni hitel, amikor szarul gazdálkodó rokonok "megszorulnak". Erre van egy 300.000 Ft-os keretünk, kamatmentes, de ha elfogyott a keret, nem adunk többet, senkinek, semmire. Ha valaki kér, elküldjük a törlesztéssel elmaradóhoz, hogy nála van a kölcsöne.
Ráadásul remek eszköz a nem kedvelt rokonokkal végleg összeveszni, én szeretek annak adni, akiről tudom, hogy sosem adja vissza, de sosem kedveltem. 🙂
Egy kölcsönadás utólagos lepapírozása jogilag rendben van ?
Édesanyám meggondolatlanul adott kölcsön rokonnak pénzt, és nem igazán tetszik neki visszafizetni, de legalább a kapcsolatfelvételre még reagál.
Ha most odamegyünk 2 tanúval és szépen leírjuk papírra hogy fél évvel ezelőtt X összeget átvett amelyet ebben a formában fog visszajuttatni...
Jogilag ez működhet, ha pl később nem fog fizetni vagy meghal ?
Kiszamolo
2019-04-11 at 12:14
"Zoltán, a saját anyámnak akkor is adnék lakásra pénzt, ha soha nem adná meg. Ezt hívja a Biblia viszonttartozásnak. Ő gondoskodott rólad gyerekkorodban, te viszonzod, amikor ő szorul rá."
Ez is igaz. És én is ezt követem. Miközben az is ott lehet elméleti, filozófikus szinten, hogy nem én kértem az életet tőlük. Gyereket akartak ők.
Nem tartozik a témához szorosan, csak elmélkedem 🙂
Én a szüleimtől kaptam kölcsön, lakáscsere miatt. Több milliót. Szépen törlesztettem. Mikor apám nagybeteg lett (akkor születtek gyerekeim), azt mondta ne fizessek tovább. Van jobb helye a pénznek, plusz a koporsónak nincsen zsebe. Kb. másfél évig élt még. Ezt a gesztust nem is tudtam hova tenni, "cserébe" lemondtam az örökség egy részéről, hogy anyám kedvezőbb banki szolgáltatásokat kapjon. Erre meg ő mondta azt: Fiam, az idő neked dolgozik. Ez is elég fanyar, de lényegében humoros is.
Én már adtam úgy kölcsön ismerősnek,
hogy megmondtam: soha sem fogom visszakérni, ha lesz pénzed visszaadod
(akár évek múlva is),
ha nem lesz, akkor nem.
Egy komolyabb összegről és egy kevésbé komoly, de nagyon szép nőről volt szó.
Pál:
én falusi vagyok, az 1. világnézet leírása soha nem volt olyan ahogy leírod.
A rokonságon belüli segítés természetes, de ez falun is csak annyit jelent hogyha kölcsönadsz akkor nem kérsz rá kamatot csak a kölcsönadott összeget vissza. Vagy kölcsönadod az autód, a lakásod stb X időre és nem kérsz érte bérleti/használati díjat, csak hogy fizesse a saját költségeit (rezsi, benzin stb) és lehetőleg ne amortizálja le a dolgot, ne törje össze, vagy ha igen azt téritse meg.
A nyerészkedés rokonon az ha még kamatot is kérsz.
Olyan viszont soha nem volt hogy a kölcsönadott dolog visszakérést nyerészkedésnek hivta volna valaki, sem falun sem városban. Ezt maximum csak az gondolja igy aki kutyába se néz (nem hogy rokonnak) és csak ki akar használni mert azt gondolja rólad szerencsétlen hülye vagy és kölcsönadsz neki.
@s1m0n
A bank lassú és drága. Amikor hirtelen (2 héten belül) kell 20 milliót összeszedni, a banki ügyintézőhöz oda sem jutok addig, aztán fedezetet értékbecsültetni, közjegyzőt, folyósítási díjat fizetni, fél év alatt lehet egy ilyen hitelt elintézni, addigra meg vissza is fizettük rég az egészet.
Egyszerűen rossz a hatékonysága a bankrednszernek, és iszonyat drágán működik ha kkv ügyfél vagyok.
Mindezt 120 milliós forgalom és 40+ eredmény mellett, ezért adunk-kapunk egy régóta együttdolgozó, megbízható körtől értelmes, növekedési célra hiteleket.
Magánembernek jellemzően csak azért adok, mert nem akarom többé látni, de nem is tudom elképzelni, hogy értelmes embernek kellhet 10-100.000 Ft, hacsak nem hozott magával pénztárcát és moziba megy a barátnőjével. Áthidalókat itt is el tudok képzelni (lakásvásárláskori pl)
A rokon értelmezése is más. Nagyon vidéken (én is odavaló vagyok 🙂 ) a 2. unokatestvér is közeli rokon, akkor is, ha van belőle 20+. Mindig mindenki gond nélkül szívességet kér - mert rokon. Sokszor értelmetlen helyzetekben is ( akkor is fogadnák az adott helyen, ha nem lenne ott Béla feleségének a keresztanyjának a lánya, de akkor is csak ezen az úton megy az időpontkérés).
És mivel idővel mindenki kér mindenkitől, tényleg körkörös és kb. egálban van, ha nem, akkor is örülünk, hogy segítjük a vérünk.
No most mikor pénzről van, akkor azért borul a fent, örökség idején meg egy téli nagykendőn is örihari tud lenni.
És igen, engem sem érdekel túlzottan senki életmódja, de inkább csendben maradok, mikor az panaszkodik és utalgat, akinek igazából soha nem kellett a napi lakhatáson/kaján tervezni, részletre van Iphone, nulla megtakarítás.
Nálam előfordult már, hogy én kaptam kölcsön a szüleimtől, volt, hogy én adtam kölcsön pénzt a nővéreméknek. De ez a szűk rokonság. Tágabb rokonságnak, barátoknak nem adok kölcsön, és nem is kérek tőlük, mivel amit odaadok nekik, és esetleg nem kapom vissza, azt az én gyerekeimtől vonom meg, amim van, amiért megdolgoztam, amit a szüleimtől kaptam ajándékba, az őket "illeti", nem a barátokat, rokonokat.
Kiszamolo
2019-04-11 at 14:53
nem véletlen kicsi "b"-t kapott, mind uaz... csak más a betűtípus 🙂
egyszer is sok volt, és "elolvasni" nem is lehet. Nem összefüggő olvasmány, és az elején elég macera átjutni, mikor Matuzsálem leszármazottjait sorolják... 🙂
Én arra mondtam, hogy nem a bibliák miatt kérdés, hogy hogyan viselkedj egy adott szituban. Tehát ne azért adj vkinek, ha bajban van, mert van róla egy tanmese.
porthosz
2019-04-11 at 14:37
"A nyerészkedés rokonon az ha még kamatot is kérsz."
Szerintem ezt lehet árnyalni. Ha egy évre adok kölcsön, egyszerűen meg kell értenie, hogy legalább a KSH inflációt fedezze. Legalább a pénzem reál értékét tartsa meg, ha már cserébe nem dolgozik nála. Humánusabbak a banki alapkamatot is használhatják.
Nem is értem, hogy lehet kérdés, hogy az inflációt ne fedezze a kedvezményezett.
Én egyszer adtam kölcsön három ismerősömnek. Pontosabban a szitu az volt, hogy én intéztem albérletet nekik és megfinanszíroztam a kauciót. Akkor még nem olyan áron mentek az albik mint most, de egy nem rég egyetemen végzett, éppenhogy dolgozni kezdett srácnak azért nem egy napi jövedelme volt. Két sráccal nem is volt baj (tudtam is, hogy velük nem lesz gáz). A harmadikról tudtam, hogy azért nem veti fel a pénz, meg nem a megbízhatóság szobra, de mindegy, majd lesz valahogy.
Úgy beszéltük meg, hogy három hónap alatt fizeti vissza a lóvét. Első hónap ok. Második hónapban már annyira nem jelentkezett, hogy találkozzunk már itt a pénz, de egy telefonhívás elég volt. Utolsó részlet esedékességénél emberünk sehol, telefonra napok múlva reagál, időpont megbeszél, jajj mégse jó, stb. Végül sok cseszegetés után megadta a pénzt. Tudom én is hülye voltam, tanultam belőle.
Karakterlimit, folyt köv
porthosz,
Pál ugyan nem túl szerencsés módon általánosított, azonban te is ebbe csúsztál bele.
Kamatot kérni a rokontól nem nyerészkedés, ellenkezőleg, korrekt rokonban fel sem merül, hogy a kölcsönadó azért bukjon pénzt, mert ő elkérte. (Most nem tízezer forint kölcsönre gondolok.) Nyerészkedés az, amikor túlzásba esne kamat terén. Megegyezés kérdése az egész.
A közvetlen család persze más, saját szülő/gyerek - bár milliós összegnél ott is illendő a kamat szerintem.
Hozzáteszem, a rokon fogalma is elég tág, és érthetően minden hozzászóló a saját rokoni körét és az azokkal való kapcsolatát képzeli a hozzászólása mögé. Az összehasonlítás így nem könnyű, sőt, lehetetlen.
Folyt:
Csak olyan embernek adok pénzt, akinek hajlandó vagyok ajándékba adni. Ott a lóvé, tied, azt csinálsz vele, amit akarsz. Ha visszaadod, akkor köszi, ha nem, az se érdekel, ajándékba kaptad.
Csak olyan pénzből és annyit vagyok hajlandó adni, ami nekem nem kell, nem fáj. Mivel ajándékként adtam, alapból nem számolok vele, hogy visszajön.