Írtam nemrég egy cikket arról, mit tegyél, ha zuhan az életszínvonalad egy új munkakör, betegség vagy válás miatt.
A hozzászólásokban előjött a téma, hogy sokan ragadnak be egy jól fizető munkakörbe, amit gyűlölnek. Mert stresszes, mert napi 300 e-mailt kell megválaszolni, mert rámegy az egészségük, a családjuk, mert elvárás, hogy este kilenckor is elérhetőek legyenek és így tovább.
Látják a náluk 5-10-15 évvel idősebb kollégáikat teljesen kiégve, tönkrement egészséggel és családdal és megszólal a vészcsengő, hogy rájuk is ez a sors vár.
Azonban egyáltalán nem olyan könnyű otthagyni egy jól fizető állást, lemondani egy másfél milliós fizetésről és visszacsúszni ennek az összegnek mondjuk a felére.
Az egyik leggyakoribb probléma, hogy nagyon sokan a magas keresethez állították be az életszínvonalukat, a legtöbb embernél olyan a fizetés, mint a gáz: mindig kitölti a rendelkezésre álló teret.
Mindegy, mennyit keresnek, mert minden plusz pénz a bevételi oldalon azonnal utat talál magának a kiadási oldalon.
Nagyon sok ilyen emberrel találkoztam az évek során, nagyon szeretnének kiszállni az őket felőrlő mókuskerékből, de egyszerűen nem tehetik meg, hogy kevesebbet keressenek, mert fizetni kell a ház és autó törlesztőt, a gyerekek magániskoláját, a kertészt és így tovább. Egy börtönbe kerültek, aminek bár aranyból vannak a rácsai, de életük végéig fogva tartják őket.
Volt olyan ügyfél, aki váltig bizonygatta nekem (bár szerintem inkább saját magának), hogy neki annyira stresszes a munkája, hogy muszáj ilyen drága hobbit űznie és ehhez a világ másik felére utaznia évente kétszer, mert egyébként nem bírná ki a nyomást. Csendben rámutattam neki, ha nem lenne ilyen stresszes munkakörben, akkor bár kevesebbet keresne, de nem is kellene milliókat költenie a hobbijára és a saját maga illetve a családja kompenzálására a munkája miatt. A végén valószínűleg anyagilag, szellemileg és minden egyéb tekintetben is jobban járna a kisebb fizetéssel.
A másik gyakori probléma a "csak még egy év" csapdája: még ha jóval a jövedelmed alatt is tartod az életszínvonaladat, akkor is egyszerűen nagyon nehéz otthagyni egy jól fizető állást vagy visszalépni egy sokat hozó vállalkozásból, akármilyen nagy árat is kell fizetned érte az életidődből, életminőségedből vagy az egészségedből. Ilyenkor az ember azt mondogatja magának (néha éveken át), hogy csak még egy-három-tíz évig csinálom tovább és majd utána kilépek a mókuskerékből.
Ha havonta keresek másfél-két-három-öt millió forintot, ami évente 18-60 millió forint, öt-tíz év alatt ennek is a sokszorosa, nagyon nehéz azt mondani, hogy elengedem ezt a pénzt.
Főleg amerikai hátterű vállalatoknál ráadásul vannak olyan prémiumok, amik két-három évvel később realizálódnak részvényopció vagy egyéb formában és az összegük gyakran a normál fizetéssel összemérhetőek. Ha azonban közben elmész a cégtől, ezek a pénzek örökre elvesznek, háromévnyi bónuszod lesz semmivé, ha kiszállsz. (Ezeket a juttatásokat hívják nagyon találóan aranybilincseknek az Egyesült Államokban, ezzel az aranyból készült bilinccsel láncolják a cégek magukhoz az alkalmazottakat örökre.)
Akár így, akár úgy áll a dolog, rá kell jönnöd, hogy akármennyit keresel, ha nem élvezed, amit csinálsz, sőt az egészségeddel, a családoddal, a kapcsolataiddal fizetsz minden egyes napért, amit abban a munkakörben töltesz, akkor minél hamarabb változtatni kell.
(Ha tudni akarod mi vár rád öt év múlva, nézd meg a közvetlen főnökeidet és az öt évvel idősebb kollégáidat, ha arra vagy kíváncsi, mi vár rád 15 év múlva, nézd meg a főnököd főnökét. Élvezi a munkáját? Még mindig együtt él a legelső házastársával? A gyerekeit ő nevelte vagy az utca? Egészsége milyen? A kedélyállapota? Legyél őszinte. Szeretnél cserélni vele? Persze, lehet igen is a válasz, attól függ, milyen helyen dolgozol.)
Az előző cikkben azt javasoltam, ha hirtelen lezuhan az életszínvonalad, akkor te is zuhanj vele együtt. Ne akard fenntartani a látszatot, ragaszkodni olyan dolgokhoz, ami már nem a tiéd. Minél gyorsabban átállsz az új helyzetre, annál hamarabb fogod tudni élvezni az új élethelyzetet. Hiszen régen is boldog voltál, amikor annyit kerestél, mint most az új szituációban megint.
Ebben a helyzetben viszont pont az ellenkezőjét szoktam ajánlani. Hónapról hónapra kezd el csökkenteni az életszínvonaladat, apró lépésekben. Küldd el a kertészt, vágd le te magad a füvet meg a tuják tetejét. A bejárónő is egyre ritkábban jöjjön, te is tudsz porszívózni vagy vasalni. Mondd le a kábeltévét és a három streaming szolgáltatóból először egyet, aztán két hónap múlva még egyet. A konyhapénzt vágd vissza 10%-kal, aztán még öttel. Idén hagyjátok ki a síelést és a nyaralásra is csak kétharmad annyit szánjatok és így tovább. (Ha te más szinten élsz, akkor ugyanezt tedd a saját szinteden: autó helyett busszal járj dolgozni, a Meki helyett otthon vacsorázz és a többi.)
A sok apró lemondás nem lesz annyira fájdalmas és hozzá tudsz szokni ahhoz, hogy egyre kisebb lábon élsz. (Igazából semmit nem csinálsz, csak visszamész az időben addig, amikor annyit kerestél, mint amennyivel most egyre kevesebbet költesz.)
Az is fontos azonban, hogy ha visszalépsz az anyagiak területén, akkor valódi nyereséged legyen cserébe azért, hogy kevesebbet keresel: kevesebb stressz, többi idő a családdal és így tovább. Ne azért lépj ki, mert szimplán csak kiégtél 15 év után.
Sokan kiégnek és dobnak el kapát-kaszát és elmennek mondjuk egy stresszes irodai munkából szakácsnak vagy buszsofőrnek, mert mindig is szerettek főzni vagy a buszsofőrnek semmi gondja az életben, csak nyomni kell a gázpedált meg a féket felváltva. Aztán rájönnek, hogy a szakács is ugyanúgy le van terhelve, napi 12-14 órát keményen dolgozik a melegben és a gőzben, éjfél után ér haza egy hosszú munkanap után, a buszsofőr is legalább annyira stresszes munkakör a csúcsforgalomban, mint amit otthagytak az irodában. Gyorsan rájönnek, hogy csöbörből vödörbe kerültek, sokkal kisebb fizetésért.
Ha a kiégéssel van bajod, akkor nem a visszalépés a megoldás, hanem a szombatév, amiről már írtam többször.
Fontos rájönni, hogy csak kiégés a problémád, de egyébként a munkaköröd vállalható (napi nyolc óra, kevés stressz, a magánélet tiszteletben tartása, stb.) vagy olyan a munkaköröd vagy a vállalkozásod, amit semmi pénzért nem szabad folytatni.
Elcsépelt mondat, attól még igaz: csak egy életed van és ebben az életben szinte minden fontosabb, mint a pénz, ha van elég pénzed egy normális, átlagos életvitelre. Nincs olyan ember, aki a halálos ágyán azt mondta volna, bárcsak még több pénzt kerestem volna.
Kapcsolódó cikk:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Ú ez betalált. Kösz Miklós, augusztusban felmondok.
Nekem szombatév kellene amúgy, de nem látom, hogy az amcsi főnökeimen ez átmenne. 1-3-6 hónap után rúgjuk ki itt az embereket, az egy év szabadság értelmezhetetlen itt.
baszki Miklós nagyon ráérzel ezekkel a cikkekkel...
állandóan pont arról az oldalról közelíted a munkahely / pénz / ezek lelki cuccai témaköröket, amely oldalról épp el vagyok akadva 🙂 most vállaltam egy plusz projektet a meglévő mellé, mindkét helyen azt várják, hogy nekik 8 órát programozzak minden nap, ami nyilván ~lehetetlen, és a cikkben leírtakat tapasztalom - stresszel, fáradt vagyok, nincs időm, stb
miért csinálom? hogy ne 3 hónap múlva tudjak megvenni egy ford mustangot, hanem 2....
az a "jó", hogy rövid ideje ugrottam bele, úgyhogy egyáltalán nem késő kiszállni, és elengedni a második fizetést
köszi a pofont, megyek és állítok ezen az új élethelyzeten, őrületes baromság...
Hasonlo helyzetben vagyok. Magamra ismertem a "meg csak egy ev" resznel is. Kapom a ceges reszvenyeket 3 evente, de ha felmondok ido elott akkor ezeknek bucsut inthetek. Annyival vagyok lenyegesen jobb helyzetben hogy az eletszinvonalam messze elmarad a fizetesemtol es igy eleg sokat felre tudok tenni. Igy en nem a sabbaticalban gondolkodom, hanem a korai nyugdijban. Ami meg szerintem sokaknak jo lehet az a reszmunkaidos allas. Elobb utobb szerintem muszaj lesz globalisan csokkenteni a munkaidot 3 vagy 4 napra, mert az egesz vilag bele fog ebbe orulni.
Köszi a remek tartalmat. Az írás alapján elgondolkodva sajnos a környezetemnek nem sok lehetősége van "visszalépésre". Persze mindenhol lehet találni 1-1 dolgot, de egyik sem nevezhető radikálisnak. Számomra mindig meghökkentő, hogy 1-1 posztban milyen fizetések kerülnek említésre, amikor tapasztalataim szerint állásra való jelentkezésnél a 250-300 ezret sokallják, pedig az is apró előrelépés lenne a jelenlegi fizetéshez mérten. Ilyenkor mindig fejben egy csúnya loop-ba kerülök és elgondolkodom azon, hogy valamit én csinálok rosszul? Vagy valóban csak ennyire elég a saját skill set-em?
"Ha a kiégéssel van bajod, akkor nem a visszalépés a megoldás, hanem a szombatév, amiről már írtam többször."
Én ebben azt nem tudom elképzelni, hogy még ha el is enged valakit a munkahelye ilyenre, hogy teheti meg, hogy 1 évig ne kövesse nyomon az új előírásokat, új technológiákat, új jogszabályokat, új gyakorlatokat, stb. (munkakörtől függően hol miben kell naprakésznek lenni)? Ha pedig ezeket követi, akkor mégis "dolgozik", nem szakad ki teljesen.
Ez van az anyukákkal is ilyen munkakörben: ha visszajön x év után úgy, hogy közben nem volt naprakész, akkor sajnos jóval alacsonyabb szintre kerül vissza akkor is, ha előtte képezte magát.
Ráadásul vannak egyéb hátrányok is: kiesel projektekből, nem téged bíznak meg, már lesznek kollégák (esetleg beosztottaid), akiket nem ismersz (nem te vettél fel), stb.
Nem tudom elképzelni, hogy valaki így nyom egy "pause"-t, majd folytatja ugyanott.
Ha sabbatical évre kellett menned, nem olyan biztos, hogy ott kell folytatnod, ahol abbahagytad....
A kábeltévé ilyen drága vagy a kertész / bejárónő ilyen olcsó, hogy egy lapon van említve?
Mindkettő kiadás, ezért van mindkettő a kiadási oldalon említve, ahogy az összes többi felsorolt tétel is....
Köszönöm ezeket a cikkeket, nálam megtették a hatásukat 🙂
Még 2 hetet kell ledolgoznom és utána szabad leszek.
Nem tudom mihez kezdek miután kipihentem magam, de az biztos, hogy csak olyat fogok csinálni, amit szeretek 🙂
Aki alkalmazottként dolgozik, azt is kipróbálhatja, hogy mi van, ha nem stresszeli túl a munkáját, hanem sz*rik bele, ha valami nem úgy vagy nem annyi idő alatt készül el, ahogy azt valaki kigondolta. Legrosszabb esetben kirúgják, jobb esetben meg kiderül, hogy kevesebb erőfeszítésért is megkapja ugyanazt a pénzt.
Ebben az országban, és Romániában is megfigyeltem, hogy egy valag embert azért dolgozik, hogy mutogassa a vagyontárgyait. A 15 évesnek egy Iphone már maga a mennyország, a márkás cipő pedig alapkövetelmény, különben egy nagy senki vagy ezeknek az embereknek a szemébe. És ez a felnőttkorra csak hatványozódik, már prémium autó kell, V. kerületi lakás, stb. stb. Mintha emberek másoknak élnének. Ha tele lennék pénzzel, és megvennék egy valag drága cuccot, és ezen emberek felnéznének rám, sem érezném magam ettől jobban. Iszonyú felszínesség van ma, néztem egy tévéinterjút, és a kommentek 60%-az interjúztató mittudomén milyen márkás cipőjéről szólt, amiről elismerően írogattak. Egyenesen katasztrófa...
Tudom, hogy nem ez a lényeg, de "csődörből vödörbe"? 🙂 Ez szándékos Markos-Nádas-Boncz utalás, vagy okostelefonon gépeltél, és az automatikus kiegészítés átvette íz irányítást?
Automatikus javítás. Csődört ismerte, a csöbört nem, én meg nem néztem meg. De elvileg már ki van javítva elég régóta, max nem frissült azóta nálad.
Csak a szokásos ,,ÁÁÁ nekem ezzel sincs bajom, 2 millát keresek havonta 200ezerből élek havonta és rengeteg szabadidőm van '' kiszámolós kommentek jöhetnek 1.2.3... 😀
Komolyra fordítva a szót aki belekerül egy ilyen csapdába, annak nagyon nehéz belátnia, és felállni belőle!
Köztes megoldásként tudom javasolni, hogy -ha már úgyis a felmondás kerülget- akkor a lehetőségekhez képest kezdj el minél "nemtörődömebb"-nek lenni (röviden sz.rd le). Van 10 olyan kollégád, aki helyből ezt csinálja, és nem veszélyezteti a kiégés. Én is hajtottam magam a kezdetekben, még csak nem is sok pénzért, hanem kimondottam a legkevesebbért az adott cégnél vagy 10 évig. Aztán rájöttem, hogy ezt nem köszöni meg senki. Aztán váltottam munkát is, meg hozzáállást is. Most (magamhoz képest) jól keresek, de bőven mást is hozzá engedek a munkához. Van egy pici vállalkozásom, ami az iroda mellett fizikai munka, így jól kikapcsolják egymást, pénzben is egészen elfogadható a kettő együtt, és nincs különösebb stressz. A vállalkozásban vannak munkacsúcsok, olyankor időm semmi, viszont mivel szezonális a tevékenységem, ezért évi 5 hónapot szünetel a vállalkozás, és jól is esik már letenni.
@TT: nem egy rossz irány, sok helyen működik. Viszont akiknek a cikk szól, azoknak szerintem nem megoldás, mert kell hozzá egy viszonylag jól látható összeg, mint vésztartalék. Ez hitellel, pazarlással nem szokott megtermelődni, így kerül az ördögi körbe. Ha van egy masszív hitel, egy-két síró gyerek, egy követelőző asszony, akkor mindjárt más a felállás, akármennyire is le akarod szarni a munkahelyi dolgaidat.
Én megtettem az összeset, amit írsz (és kb. mindenki lehülyézett).
Mindig is spórolós voltam, de még azon is lehetett faragni, sőt még mindig lehet.
Először sabbatical, majd visszamentem, de két év múlva kiszálltam, a szakács-féle útra , ennek egy éve.
Azt még nem tudom, meg fogok-e élni így, de nem vonz vissza semmi de semmi (tényleg semmi).
TT - én pontosan ezt az elvet követem, kb 10%-át nyújtom annak, amit tudnék, azt is home office-ban, tévézve, gépezve - sajnos nem akarnak többet fizetni én meg nem akarok többet dolgozni... és még így is az egyik legjobb vagyok
jó lenne többet keresni, de amíg a befektetéseim 3x annyit hoznak mint a munkabérem egyszerűen nem érzem szükségét annak, hogy pár tízezerért váltsak - ellébecolok addig amíg ki nem rugnak utána meg visszavonulok - a baj az, hogy még ez a 10% is nagyon szarul tud esni - azt hiszem ilyen motiválatlan még sosem voltam (burnout), szabályosan dührohamot kapok ha valamit csinálni kellene a melóban,a home office eddig jótékonyan eltakarta ezt, nem tudom mi lesz, ha vissza kell menni a "gyárba"
@Kiszamolo "Ha sabbatical évre kellett menned, nem olyan biztos, hogy ott kell folytatnod, ahol abbahagytad…."
Ez mondjuk igaz bizonyos esetekben. De szerintem kiégni nem csak attól lehet, hogy túlhajtja magát valaki, hanem eleve attól, hogy a mókuskereket nyomja, vagy olyan a munkakör jellege, hogy fárasztó, és nem tud feltöltődni mentálisan.
Pl. a pedagógus szerintem egy tipikus olyan szakma, ahol jót tenne 1-1 sabbatical év, de ez nem azt jelenti, hogy utána nem kellene ugyanott folytatniuk.
Na mindegy, ez már csak szőrszálhasogatás 🙂
Ja látom @tt közben már leírta amit én is gondoltam.
@adrienn A Waldorf iskolákban így van. 1-8.-ig egy osztálytanító viszi végig az osztályt (ideális esetben), aztán jön egy pihenő év (ideális esetben).
@adrienn : bocsánat a nyers megfogalmazásért, de akkor mi van? Pont az a lényege ennek az egésznek, hogy kilépsz a törtető világból és kicsit lazábbra veszed az életet, hogy ne halj meg 5 éven belül hasnyálmirigy rákban.
Feleségem visszament egyébként két gyerek után dolgozni, kb 1-2 hónap alatt megtanulta az azóta történt változásokat, már ő a legpengébb munkaerő újra.
A cikkhez:
A "még 1-3-5 évet" egyébként tényleg veszélyes, nehéz megtalálni azt a pontot, amikor tényleg érdemes lesz kiszállni, ezt magamon is érzem.
Egyelőre viszont még nem fenyeget, mert csak a 30-as éveim elején vagyok és elég jól haladunk az anyagi biztonság felé, másrészt én "szimplán" kiégtem az elmúlt 5 évben, amit a home office egy kicsit most helyre tett, így tisztábban látom a helyzetemet és nem érzem magamat megfojtva, nincs is azóta gyomorgörcsöm. Jövőre 3-6 hónap sabbatical van tervben, a cég támogatja.
Irigylem az olyanokat akiknek ez a problémája.
Mármint hogy elképesztően sokat keres, és sokat kell érte dolgoznia.
Én csak simán sokat dolgozom, és nem tudok jobban keresni.
Ez azért eggyel rosszabb verzió.
@eszef
"A Waldorf iskolákban így van."
Szuper, ezt nem tudtam 🙂
@es-akkor-mi-van
"bocsánat a nyers megfogalmazásért, de akkor mi van?"
Semmi, csak azt mondom, hogy vannak olyan szakmák/munkakörök, amit ha egy bizonyos szint fölött végzel, akkor abból nem lehet csak így ki-be lépkedni.
Én a cikk ezen mondanivalójára reagáltam elsősorban: "Ha a kiégéssel van bajod, akkor nem a visszalépés a megoldás, hanem a szombatév,"
Én azt nem tudom elképzelni, hogy elmész szombatévre 10 évente visszalépés nélkül, ami nekem azt jelentené, hogy folytatod ugyanott, ahol abbahagytad, csak 1 év szünet után feltöltődve.
Ha felismered, hogy felemészt a stressz a munkádban, akkor tartósan keresni kell egy olyan másik munkakört, ami kevesebb stresszel jár, és akkor ez általában a visszalépést is jelenti. Legalábbis anyagilag/pozícióban.
@Katiban a gyerek:
Én huszonéves ITs vagyok, havi 2M jövedelem mellett kb 200e a kiadás, a többi megy félre PMÁK-ba.
Hiába keresek jól, a mostani ingatlanárak mellett esélyem sincs saját lakásra, hitellel meg túl kockázatos.
Mindegy mennyit keresel, ebben az országban nem lehet rendesen megélni.
Jövőre megyek külföldre, ott kb 2-3x bér mellett lakhatást is biztosítanak, jobbak a szolgáltatások és van perspektíva.
Bár ez inkább off téma, de nekem inkább az a nehéz, hogyan jussak előbbre, hogy aztán ezért tudjak később lazítani.
2 kisgyerek (1 és 3 éves) mellett élünk 30 évesen egy saját panellakásban (idén végtörlesztett). Nagyon szeretnénk költözni, de ahhoz 40 millió hitel kellene, hogy vegyünk egy basic kis kertes házat. Azaz ebbe kalkulálva van, hogy a hitel miatt továbbra is hajtani kell, a gyerekek támogatása/felnevelése miatt szintén hajtani kell. Ez nem @gergo által írt 2- vagy 3 hónap múlva vegyek mustangot dilemma (akinek egyébként gratulálok, mert valamit sokkal profibban csinál nálam és van mit tanulnom tőle 🙂 )
Gondoltam, hogy elkezdek önképzést csinálni, hogy így jussak előbbre, de napi 10-11 óra munka után az van bennem hogy szeretnék a gyerekeimmel lenni, mert ha még utána állok neki napi X órát pl programozni tanulni akkor végleg burnout. Kicsit olyan ördögi kör érzésem van
Èn istenem jó istenem... mindjàrt jönnek az èn 2 milliót keresek havonta de megèlek harmincezerbôl kommentek....
Bontom a popcornt...
Nincsenek befektetéseim, amiből megélnék, lakáshitelem van, van egy gyerekem, és egy fix fizetésem. Sabbatical? Végül is volt már olyanom, 2011-ben amikor a válság miatt leépítettek az előző munkahelyemen, marha jó volt, imádtam minden pillanatát 😀 Inkább attól kapnék hasnyálmirigyrákot, hogy csak szombatgatok meg önfelfedezek és nincs bevételem. A mostani munkám se ideális, de nem tudok dobbantani. Nem, nem a céges Merci meg a többmilliós bónuszok miatt.
"Az is fontos azonban, hogy ha visszalépsz az anyagiak területén, akkor valódi nyereséged legyen cserébe azért, hogy kevesebbet keresel"
Na igen. Pl. tök jól hangzik, hogy autó helyett járjunk busszal, de ha fél órával hamarabb kell kelteni a gyerekeket, hogy időben iskolába érjenek és azon kívül is egy órával kevesebbet látnak (mert ennyivel lassabb a tömegközlekedés, mint az autó), akkor nem biztos, hogy megéri... Vagy nem rendelünk kaját, de akkor anya egész este a tűzhely mellett áll...
Most jól megy az IT vállalkozásom (havi 40M bevétel mellett 15M haszon, és folyamatosan növekszik, erősödik), de azzal a céllal építem, hogy 2 év múlva eladom. Az a becslésem, hogy 2M €-t érni fog addigra, ami nekem adózás után is elég lesz, hogy nyugdíjasnak nyilvánítsam magamat.
Ha nem jön össze, akkor meg visszamegyek part-time senior fejlesztőnek egy remote USA projektre.
Viszont addig nyomom amíg a csövön kifér. Vajon ez önbecsapás? Feleségem azt mondja, hogy nem fogok tudni leállni, én viszont már egyre jobban hiányolom, hogy egér helyett a horgászbot legyen a kezemben 🙂
@csak-a-szokasos
Értelek, én 5 millát keresek nettóban itthon, 300ezerből próbálunk megélni családdal. Jó utat kívánok külföldre! Irónia vége.
Tévúton jársz, ha azt hiszed, hogy majd ,,kint'' kp-re veszel lakást 3-4 év ledolgozott év után.
Az igényből kell leadni, ha meg a keresetet turbózod még feljebb akkor belépsz az aranybörtönbe.
Még egy év / elmenni buszsofőrnek / rendőrnek stb bennem is volt.
Ehelyett egy kompromisszumosat lépek:
Elmegyek picivel(5%) kevesebb pénzért érdekesebb melót csinálni 8-4 ig, az eddigi 9-6(7-8) helyett. Remélhetőleg beválik.
@Vajon el tudom adni?
Szerintem eltudod adni. Ne árazd le ennyire magad! kb 2.5 millió eurot fognak fizetni érte.
Szerintem a feleséged is az egér helyett valami mást hiányolhat!
@csak-a-szokasos
Ne kamuzz. Vagy a nick neved csak a "szokasos" kiszamolos kommenteket figurazza ki?
Nincs IT-ben ilyen berszivonval kulonbseg alkalmazottkent Magyarorszag es Nyugat kozott.
Sot, IT-ben van a legkisebb szorzo a hazai es nyugati, osszehasonlithato pozicios fizetesek kozott, foleg ha vasarloero.paritason mered olvad el a kulonbseg sokszor teljesen.
Top kepessegu senior fejlesztok kozott se jellemzo az evi 100-120k€-t meghalado brutto eves fizetes.
Br. 5-6m HUF odakint (is) boven vezetoi fizetes kategoria.
Gondoltam szolok, mielott minden fejleszto elindul Stockholmba.
Szép gondolat ez a "sz*rd le", de ez csak akkor működik, ha eleve ilyen habitusú az ember, akkor viszont nem kerül ilyen stresszes helyzetbe. Ha egy kicsit is lelkiismeretes vki, akkor nagyon lélekölő 10%-on dolgozni.
A téma egy kicsit más aspektusa: azt tapasztaltam, hogy mióta nincs szükségem a munkámra (én a cikkben leírt esettől eltérően soha nem emeltem az életszínvonalamat még átlagos szintre sem), nagyon lerövidült az egy-egy cégnél eltöltött időszakok hossza. Azt gondoltam, hogy a cégek lettek keményebbek, de a magyarázat bennem van.
Ha játékpénzzel játszol pókert, sokkal gyakrabban mondasz all-in-t és sokkal gyakrabban veszted el a zsetonjaidat, mert igazából nincs gyakorlati értékük. Hasonló a munkával: ha nincs szükséged a munkára, beleállsz, illetve bevonzol olyan konfliktusokat, amelyeket igazából nincs értelme bevállalni, ha szükséges van a havi fix-re.
Ha viszont a példában lévő személy még nem engedte el a hedonizmust, akkor nehezen fog találni olyan helyet, ahol biztosított a work-life balance, nem biztos, hogy a váltás után jobb lesz, mert mindenhol lehúzzák rólad az összes bőrt.
A rangmániásokhoz egy gondolat: az a vicc, hogy ez a felsővezetősködés is csak egy önámítás. Ugyanolyan tizenkettő egy tucat meló, mint a piramis alján levő dolgok, legfeljebb más célokkal, stratégiákkal, de ha mondjuk felmond az illető, másnap találnak a helyére valaki mást. Mindenki helyettesíthető. Ezt a munkához vagy ranghoz való beteges ragaszkodást egyébként sosem értettem. Elmegyünk dolgozni, hogy legyen pénzünk. Ennyiről szól, nem többről.
Évente hallok mindig 2-3 olyan esetet a tágabb környezetben, amikor egy közép- vagy topvezető váratlan távozása mögött valójában kisebb-nagyobb sikkasztás áll. Eleinte nem értettem, hogy havi 2-3-4 milliós fizu mellett miért éri meg +5-10 milliós stiklikkel kockáztatni. Aztán rájöttem, hogy pont a cikkben leírtak miatt. Aki 300 ezer forintot nem tud beosztani, az 3 milliót is el fog cseszni és könnyen ott találja magát, hogy a kiemelt fizetése is kevés.
Különösebben mondjuk nem sajnálom őket.
Érdekes és jó cikk, annyit tennék hozzá, hogy ha lemondod a kertészt bejárónőt stb, pont hogy nem lesz több időd családoddal. Én pont ezt érzem, sok mindennel kellene otthon foglalkozni (kert, benti dolgok), de azt meg pont családtól veszem el. Éjjel meg nem tudok hangoskodni, mert akkor mindenki alszik. Gyerekek meg picik ahhoz, hogy behúzhatóak legyenek gazoláshoz...
@csak-a-szokasos : Ha havi 1,8 milliot teszel felre, az masfel evente 32 millio. Ebbol lehet lakast venni, nem kompromisszummenteset, de nem is egy fenytelen szuteren agyolo gombaval boritott horrorfilmet. Ebbol lehet venni egy szep fenyes, viszonylag uj, nagyon kicsi lakast egy tok jo lokacioban, egy elfogadhato meretu panellakast valami nem tul jo lokacioban vagy valami tok nagy es elheto lakast a vilag vegen. Telik az ido, mulik az ido, megcsinalod ezt 6x, kozben eltelik az eletedbol 9 ev, ami azert nem olyan nagyon sok. Mivel nem vagy agyhalott, addigra teljesen dorzsolt leszel lakasvasarlasban, es ezen a ponton eladhatsz negyet a hatbol, vehetsz erte egy szaz negyzetmeteres penthouse lakast valami meno lokacioban. Es meg mindig a harmincas eveid elejen jarsz, talonban pedig marad ket lakasod, ami termeli a havi zsebpenzt.
Szoval ne vagd fel az ereid, ha csak le kene erte hajolni ..
@gm te tipikusan ülsz a langyos pocsolyában, gyártod a kifogásokat és irigykedsz ismeretlenül másokra. Ezzel ne is számíts többre. Ha az aktuális munkahelyeden nem jutsz előrébb vagy nem találsz jobbat (valószínűleg nem véletlenül), munka után el tudsz menni füvet nyírni és tudsz vele keresni egy kis pluszt, hogy legyen vésztartalékod. Ez csak egy példa, viszont mivel kiszámolót olvasol, az ilyen kommenteknél többre számít tőled az ember.
Köztes megoldás nálunk a 4 napos munkahétre törekvés, ami bevallom nem mindig sikerül, de igyekszünk. Munkás napok, 12 munkaórával telnek. /építőiparosok vagyunk/
Szerintem nem buszsoförnek kell menni, hanem villamosvezetőnek. 🙂 Pl. az 1-es villamosra.
Kötött pálya, jellemzően nincs dugó.
@Csak a szokásos
Ha te havi 1,8mFt megtakaritással nem jutsz semmire ebben az országban, akkor ne menj máshova se, mert egy igazi lúzer vagy.
Köszönöm. Én pont most váltok munkát alacsonyabb bérért. Eddig bruttó 1.5m volt a fizetésem. Most csak 1.2 lesz.
Viszont nyugisabbnak tűnik az új hely (majd meglátjuk tényleg az-e)? De lassan 50 felé be kell látnom, hogy már nem az egyre több a fontos. A 3 gyerek lassan kirepül. Így is keveset voltam Velük (nejem viszont itthon tudott cserében maradni). Ha nem jön be a másik hely, akkor is kb. 5-600 nettó bevételem marad egy vállalkozásból, amiből szerintem ellennénk. Van kb. 5-6 évre elegendő tartalékunk is.
Igazából jó lett volna egy kis pihenő, de még azért itt vannak a gyerekek és ilyen nyugisabb állás a szakmámban (fejlesztő) egyre ritkább. Így másnap kezdek az új helyen.
Az IT-ban nehezebb egy szombatévet tartani. Hamar le lehet maradni. Pláne egy idősebbnek nehezebben nézik el, hogy 1 évet kihagyott.
Én pont a szombatéves cikk alatt sipákoltam 2016-ban, hogy nagyon nem csípem az akkori munkám, stresszes is és inkább váltanék diplomás munkáról kamionosnak, csak ment a dilemma, hogy a feleséggel mi lesz. Azóta sok-sok szerencsével egy olyan munkakörbe kerültem a cégen belül, ami érdekel valamennyire és nagyon sok szabadidővel jár, a fizetés pedig ugyanaz.
Azóta eltelt 4 év. Az ott maradt kollégák közül a 45+ korosztály nagyon lelakódott a stressztől. Daganatos betegség, idegrendszeri betegség. A 24 órás vérnyomásmérő meg már 4 kollégán volt... Még jó, hogy ezt az utat korán felismertem és sikerült váltani. De nem volt egyszerű. A legtöbb maradó amúgy nem is a pénz miatt nem vált, hanem azt mondja, hogy nem akar 45 évesen 0 km-es újonc lenni az új területen, és azt nem akarják, mert itt már be vannak öregedve.
28 éves mérnök vagyok, saját ingatlan nélkül. Azért hajtok, hogy egyszer lehessen.
Mindig az jut eszembe mikor éjszaka is dolgozok, hogy "nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne keressek annyit, amennyit kereshetnék".
Persze 50 évesen remélhetőleg már más lesz.
Most ott tartok, mint amit Miklós kb leírtál így a 40es évek elején. (Unemployed is jól megfogalmazta.)
Gyerekek közül egyik már magánintézményben (arra van külön budget a következő 3 évre).
Felsővezetői munka, nettó picivel 2.5M Ft/hó. A meló kiégetős ráadásul a főnököm és főnöke is havonta lecsesz az "alulteljesítő" divíziónk miatt.
Van kb 89 milliónyi hitel, súlyozott átlag kamat 3% alattra jön ki (lakáshitel, CSOK, babaváró).
Lakás pont jó, elég szoba, jó környéken, jó szomszédok, BKK van.
Havi kiadások törlesztőkkel együtt kb 900k/hó (nyaralások, nagyobb kiadások nélkül).
Megtakarítás kb 73M Ft (mind "likvid": állampapírok, bef. alapok TBSZ-en).
300M Ft kellene a FI-hoz.
Másik multihoz elmenni az csömörből vödörbe.
Havonta jutok olyan mélypontra, hogy felmondanék.
Egyelőre nem látom a megoldást a környékről elköltözni nem hangzik túl jól.
En aterzem a dolog nehezseget, pedig se hitel, se ilyenek. A munkahelyen a kollegak neha egyszeruen lehoznak az eletrol. "Magyar viszonylatban jol keresek, de ahhoz kepest semmit amit kulfoldrol kaphatnek remote munkaval." (Miklost ideztem...)
Szerintetek ha informatikuskent nem akarok megint pont 2 ev utan valtani (meg sem tudom mondani hogy hanyadik alkalom lenne mar) akkor az gas?
Amugy ez a sz*rok bele megoldas nagyon viccesen magyar kuriozum, megis lattam mar embereket 10 ev utan is sikeresen alkalmazni! Kar h nekem nem valo, en akkor egnek ki egy pillanat alatt, ha azt ereznem h semmit nem csinalok. Na nekem az maga a pokol. Ja es tennem hozza h work-life balance amugy megvan, ha elmaradok bepotolom, ha porogni kell utana lepihenem, de a heti 40 ora mindig kijon hosszu tavon...
@csak-a-szokasos "Én huszonéves ITs vagyok, havi 2M jövedelem mellett"
Aha. En meg az amerikai elnok, LOL 🙂
@dunantuli ” Aztán rájöttem, hogy pont a cikkben leírtak miatt. ”
Biztos ilyen is van. De altalaban inkabb az tortenik, hogy szervezetten a hiearchiaban annyit lopnak, higy vkit be kell aldozni neha. Multis vilagban is hihetetlen a korrupcio merteke. Ez a nerzeti sport.. ez van. Kismillio ilyet latni. Sot en miota melozom 20+ eve, nem lattam meg multit ahol ne lenne vmi belso mutyi szervezetten.
@axt Az vilagos, hogy te nem vagy felsovezeto, de meg csak vezeto sem. Abban van valami, hogy senki sem potolhatatlan (elobb-utobb), de ha szerinted egy felsovezetot masnapra tud keriteni egy ceg (es ebben meg a nyilvanvalo barokkos tulzas is bele van ertve), az csak annyit mutat, hogy fogalmad nincs arrol, amirol beszelsz.
A masik mitosz az azert dolgozunk, hogy legyen penzunk. Valoban, azok igen, akiknek a napi betevojuk ezen all vagy bukik. De vannak paran olyanok is, akiknek a munka oromet okoz, es raadasul meg fizetnek is erte. Nyilvan sehol nem fenekig tejfel az elet, es hullamvolgyek mindenhol vannak. De szamodra a munka robot, szukseges rossz, szamomra mert ertelmes elfoglaltsag, amivel novekedni is tudok. Nem mindegy.
@manus "28 éves mérnök vagyok, saját ingatlan nélkül.Azért hajtok, hogy egyszer lehessen"
Mérnök vagyok. Kb. ennyi idősen (29) vettem egy garázst a harmadikon BP belvárosában. VI ker, Izabella utca. Önerő, kis családi segítség, kamatmentes céges kölcsön. A cég aki adta egy hónappal később leépített 40+ embert. Ez lehet, hogy rossznak tűnik, de ez a kapcsolati háló szétszóródott és rengeteg megbízásos feladattal kerestek, hogy itt-ott segítsek be.
Ezután megtoltam az elkövetkező két évet, de úgy, hogy pl. 4 hónapig a nappali meló mellett éjszakait is vállaltam, illetve szabadúszóként dolgoztam heti 60-80 órát. Gyakorlatilag erre az időre alig volt magánéletem. Volt hogy egy-egy napot végigaludtam, miután befejeztem egy nagyobb etapot. A 31. születésnapom előtt vettem kp-re egy 115 nm VII kerületi kérót. Mai napig nem bánom.