Japán az elvesztett második világháború után a világ egyik legszegényebb államává vált. Hihetetlen munkamorállal, önként vállalt elképesztő mértékű túlórákkal, nagyarányú fejlesztésekkel a világ második legnagyobb gazdaságává vált, évi átlagban 10%-os gazdasági növekedést felmutatva. Már mindenki azt számolgatta, mikor fogja meghaladni a japán gazdaság mérete az Egyesült Államokét. Ha modern elektronikát akartál venni, nem az volt a kérdés, hogy japánt-e vagy valami más ország gyártmányát, hanem hogy melyik japán terméket vedd meg, legyen szó kamerákról, walkmanról, hifiről, szinte bármiről. A japán cégek már az autógyártás területén is elkezdték utolérni az amerikai és európai cégeket. (Ez eddig szólhatna szinte szó szerint Kína történetéről is a kilencvenes évektől, de ezt csak zárójelben. Nincs új a nap alatt....)
Papíron a japán cégek voltak a legértékesebbek a világon, 1989 végén a világ tőzsdei kapitalizációjának közel 60%-át a japán cégek adták (pont úgy, mint most az amerikai cégek) és a japán ingatlanok négyszer annyit értek, mint a sokkal nagyobb lakosszámú és területű amerikai ingatlanok összesen.
S ekkor jött el az összeomlás órája, a tőzsde értékének a 80%-át, az ingatlanpiac az értékének a 70%-át vesztette el. A tőzsde 35 év múlva tudott oda visszakerülni, ahonnan lezuhant (de már csak a világ tőzsdei kapitalizációjának a 4,9%-át éri a tokiói tőzsdén jegyzet részvények összértéke), az ingatlanpiac még mindig nem érte el az 1990-es értékét.
Ezután következett az "elveszett évtizedek" korszaka a japán gazdaságtörténelemben.
Az összeomlás előtt és után született gyerekek most váltak a munkaerőpiac meghatározó szereplőivé. S egy új jelenség ütötte fel a fejét közöttük, a low desire society vagy magyarul alacsony igényű/vágyú társadalom.
Egyszerűen ez a fiatal korosztály nem akar küzdeni, nem akarnak azért dolgozni, hogy saját ingatlanuk legyen, inkább bérelnek lakást, nem vesznek autót, használják a tömegközlekedést vagy kerékpárral járnak, nyoma sincs már a nyolcvanas évek luxuscikkeket hajszoló életvitelnek, sokkal inkább online szórakoznak, mint étterembe vagy hasonló helyekre járnának és igen, nem akarnak házasodni sem.
1982-ben még csak a fiatalok 2-4%-a nem akart megházasodni, 2020-ban már 15-17%-a tudatosan nem akart házasságot. A japán fiatalok 40%-a mondja, hogy jelenleg nincs párja és sokan közülük nem is keresnek párt.
(A japán termékenységi ráta közmondásszerűen rossz, pedig csak 1,15 volt 2024-ben, ami alig rosszabb, mint sok európai országé (Például Olaszország 1,18 gyerek/szülőképes korú nő, de a legfrissebb magyar adat is 1,27, ami éppen jobb, mint a japán adat, de alig), a dél-koreai 0,75-ről már nem is beszélve.)
Az, hogy a fiatalok elkezdték nem hajszolni a világ javait, nem a költekezésben, a tárgyak vagy élmények vásárlásában akarnak kiteljesedni, tulajdonképpen egy üdvözölendő irány is lenne, csak éppen az őrületbe kergeti a japán gazdasági szakembereket ebben a mértékben.
Ha nincs fogyasztás, nem kell termelés sem. Ha nincs termelés, nem kell annyi munkaerő sem. Még mindig él a japán bér-rabszolgaság intézménye az országban, vagyis hogy a cégek nem küldik el a dolgozóikat, cserébe azok nem panaszkodnak, hogy mennyit túlóráznak. Azonban egy stagnáló gazdaság mellett (az elmúlt 35 évben átlagosan 0,78%-kal nőtt a gazdaság Japánban) nem vesznek fel új munkaerőt, rengeteg lett főleg a fiatalok között a szerződéssel dolgozó, akik lényegesen kevesebbet keresnek és sokkal könnyebben munka nélkül találják magukat.
A fiatalok, tanulva az 1990-es összeomlásból és látva, hogy bizonytalan a munkaerőpiaci helyzetük, inkább megtakarítanak. De nem ám részvényekbe vagy kötvényekbe fektetve a pénzt (látva mekkorat buktak a részvényeken a szüleik), hanem egyszerűen készpénzben tartva a megtakarításokat. Mivel közel 35 éve a deflációval küzd a japán gazdaság, ezért nyugodtan megtehetik ezt, nem értéktelenedik el érdemben a pénzük. Azonban ez sem kedvez a tőkepiacnak.
A kínai fiatalok között a tang ping vagy "hanyatt fekvés, heverés", terjed, amiről már itt írtam. Ott is a fiatalok besokalltak a napi 12 óra munkától, hat nap egy héten, ami elvárás velük szemben (hiszen ezt tette naggyá Kínát, hogy mindenki napi 12-14 órát dolgozik, panaszkodás nélkül), ezért éppen csak annyit hajlandóak dolgozni, hogy ne haljanak éhen és inkább lejjebb viszik az elvárásaikat, lemondanak az amúgy is elérhetetlen áru saját ingatlanról vagy kizsákmányolással párosuló karrierről. Gyereket sem vállalnak inkább, a termékenységi mutató leesett az országban 1 alá, idénre átlagosan 0,9-es termékenységi mutatóval számolnak.
A dél-koreai fiataloknál N-Po generációnak hívják a problémát, ahol a Po a biztos szó rövidítése, az N pedig arra a sok (N számú) dologra utal, amit biztos nem tudnak megszerezni, mint a randevú, házasság és gyerekek, illetve saját ingatlan, karrier és így tovább
A szöuli lakások átlagára már meghaladja az egymillió amerikai dollárt. Elérhetetlen összeg egy fiatal számára, közel negyvenévnyi teljes fizetésével összevethető összeg. De egy átlagesküvő 35 ezer dolláros költsége is bőven vetekszik a fiatalok egyéves jövedelmével. Miután a fiatalok 70%-ának van valamilyen diplomája, így a diploma értéke is nagyot zuhant az elmúlt évtizedekben.
Mindezek oda vezetnek, hogy a legtöbben egyszerűen feladják, mert esélyt sem látnak arra, hogy családot alapítsanak, ingatlant szerezzen és gyereket neveljenek. Ezért inkább ők is az elvárásaikat csökkentik és már a rajtnál kiszállnak a versenyfutásból. Ennek legékesebb bizonyítéka a koreai 0,78-as termékenységi mutató, vagyis egy koreai nő élete során 0,78 gyereknek ad életet. Nem nehéz belátni, hogy hamarosan hatalmas demográfiai válság szakad Dél-Koreára.
S a sort még lehetne folytatni. Egy csendes ellenállás vagy felkelés zajlik a világban a fiatalok generációjában a lakhatási válság és a fiatalok növekvő munkanélkülisége miatt, aminek viszont nagyon is kézzelfogható demográfiai és gazdasági hatása van, amivel minél hamarabb kezdeni kell valamit. Mert nagyon jó, hogy több lakást vesznek meg a 70 év felettiek befektetésnek, mint a 45 év alattiak, akik viszont laknának valahol, ahogy nemrég írtam is róla, de ha ezt nem szabályozzuk és nem teszünk valamit a folyamat ellen, annak hamarosan nagyon súlyos ára lesz a gazdaságban a világ legtöbb fejlett országában.
ezt a diplomakérdést évekkel ezelőtt volt szerencsém mondani, de persze nem találkozott az általános véleménnyel, hogy minél több diplomás egyenlő gazdasági és életszínvonalbeli fejlődéssel (mindig és mindenkor), pusztán csak azért, mert az akkori statisztikákban a diplomások kerestek jobban. Persze, amíg relatív kevesebben vannak, mint az általuk betölthető munkahelyek száma, de onnantól, hogy zsákszámra öntjük mindenkire a papírt az csak devalválódni fog.
egyébként a japán és dél-koreai problémára megoldás lehet, ha 3 %-os kedvezményes hitelt adnak a fiataloknak, mert ez már másutt is bevált és azonnal elérhetővé, olcsóbbá váltak tőle az ingatlanok és oldotta a fiatal generáció lakhatási problémáit.. csak vicceltem..
Ha a diploma szamanak novekedesevel az adott diplomat igenylo munkakorok szama is novekedik akkor nem ertekelodik le a diploma erteke.
Mert darabra a ruhatáros is diploma, darab az darab, de BME Elitdiplomát hányan szereznek? Azt a szintet hányan ugorják meg? És hány cég csapná a seggét a földhöz ha őt választaná egy BME Elitdiplomás? Én most is csettintésre válogatok. Ezt kellett volna megérteni. Akinek nem sikerült, annak már késő. Most nagyon ronda időszak jön mindenhol a világban.
BME elitdiploma? Hol élsz, Magyarországon kívül sehol nem jegyzik. Nem tudom te mikor végeztél, én utoljára 8 éve nézegettem a tantervet, elkeserítő volt.
Az is kérdés miből válogatsz. Az irodai munkaerőpiac globális. Ebből adódóan Európa egyik legalacsonyabb bérszínvonalán nem kell erős diploma ahhoz hogy válogathass. 😀
Írja ezt egy BME "elitdiplomás".
"Persze, amíg relatív kevesebben vannak, mint az általuk betölthető munkahelyek száma, de onnantól, hogy zsákszámra öntjük mindenkire a papírt az csak devalválódni fog."
Az is egy út ha szinte mindenki diplomás és a nem diplomás munkákat kiszervezik.
Ugyanerre felkészül Magyarország. Mind lakás mind vágyak szempontjából.
Nem teljesen ide tartozik, de látszik, hogy a világon sok helyen nagy probléma a lakhatás. Szóval aki azt hiszi, hogy nálunk a 3%-os hitel majd gyógyír lesz sebeinkre, nagyot téved.
Idős szüleim házát meg akartam tartani, mert nagyon szeretem. De ha már nem lesznek, és az értéke lufi módra tovább nő, akkor isten bizony eladom majd, és veszek belőle egy osztrák lakást 🙂 A franc gondolta volna, hogy magyar házeladás fedezi majd az osztrák lakásvásárlást.
Vannak csodák a szocializmusban. Venezuelában 10x annyiba kerül egy Nivea krém mint Németországban. Az osztrák ingatlanpiacon nincs alkotmányos költség. 🙂
te ismersz olyat aki ezt hiszi?
Bp-i lakótelepi lakás (1 szoba + 2 fél) árából ismerős vett egy ausztriai másfél szobás lakást, tárolóval (2 bicikli belefér, más nemigen). Mondjuk a halál fülén is túl van (nem távolságban, hanem a központi helyektől mérve), nade akkor is!
Láttam a szememmel! 😀
Ez nagyon igaz, de a gyerekvállalási kedv nem csak emiatt alacsony, hanem mert állítólag túl sok a szülőkkel szemben az elvárás, ezt olvastam pl. Norvégiáról, hogy ezért nem szülnek annyit, mint régebben. Ha belegondolsz, a Földön összeségében túlnépesedés van, inkább az a nagy probléma.
Nem emlékszem, talán már itt is volt róla szó, hogy kb. csak Fekete-Afrika lakossága növekszik. Jó megoldás már alighanem nincs. Ha megoldaná(n)k, hogy ne vándoroljanak a nyomorból máshová, akkor meg az okozna problémát, mint Kína vagy India esetében. Az erőforrások már rég elfogytak ahhoz, hogy még egy kontinens hirtelen modern nyugati színvonalon akarjon élni.
"A" randevúhoz kellene nem tudom hány évnyi jövedelem??
Inkább kifogásnak hangzik.
A házasságkötéshez nem szükséges átlagesküvőt tartani.
Ha tényleg az anyagiak az akadály, akkor összköltsége (közép-európai körülmények között) a pár és a tanúk útiköltsége az anyakönyvvezetőhöz - sok országban még a munkáltató is köteles szabadságot adni aznapra. Semmilyen kötelező ruházat, kötelező jelenlevők, kötelező vendéglátás nincsen, aminek elmaradásától a házasságuk megkötetlen vagy rosszabb minőségű lenne, a gyűrű sem kötelező, az arany meg pláne (nem leszólva ezzel semmilyen ünneplést és jelképet!, de amit ezek jelképeznek, az fontosabb, mint a jelkép).
Nyilván lehet a McDonaldsban is esküvői vacsorát tartani, aki nagyon házasodni akar, az megteheti.
De azért nyugtass meg, hogy érted, miről van szó. 🙂
hogyisne!!!! 300 adag happy meal az legalabb egy havi atlagkereset!!!
Egyrészt igazad van, csak a társadalmi nyomás, hogy milyen esküvőt KELL tartani.
Másrészt meg nehéz megemészteni, hogy anyám / nővérem még tudott rendes esküvőt tartani én meg nem.
Mi majdnem igy csinaltuk. Gyuru azert volt, feloltoztunk szepen, de nem eresztettuk bo lere, rajtunk kivul csak a 2 tanu volt, igy elfertunk egy kozeli etterem asztalanal.
ugyanigy csinaltuk azzal a kulonbseggel hogy mi csak az eskuvo utan mondtuk meg a szuloknek. Mar egyutt voltunk tiz eve, apam megis nagy sokknak vette mert “ugy szeretett volna egy lagzit”. En meg pont leszarom, fizessen egyet maganak!
Szerintem sem normális, de létező jelenség, hogy komoly nagy lagzi kell és nagyon mélyen beivódik az emberek gondolkodásába, értékrendjébe. Ráadásul külön iparág is épül rá, ami tovább erősíti a megfelelési kényszert/vágyat. Erős a társadalmi nyomás, külső és belső elvárások és nagy frusztrációk és sértődések is lehetnek, ha nem felelsz meg nekik.
Ázsiában különösen szeretik a nagy felhajtású ceremóniákat. A hagyományosan nagy népességű országokban nagyok a családok, amik az ország sok részén szétszóródva is élhetnek és ezekhez igazodnak a hagyományok is. Az ünnepekre, esküvőkre gyakran a kontinensnyi ország másik feléből utaznak a rokonok, hogy napokig együtt legyen az egész család. Ez hatalmas tömeg rendezvényeket eredményez. Egy indiai esküvő 2-3 napos, de akár egy hetes is lehet. Kínában is előfordul, hogy több napos esküvőket és ünnepeket tartanak.
"Egyszerűen ez a fiatal korosztály nem akar küzdeni"
Annyival árnyalnám a képet a fiatalok védelmében - mint japán kollégákkal sok évet együtt dolgozó ember - hogy a sok túlóra ott valóban sok, és európai szemmel nézve kifejezetten kizsákmányoló munkakultúra a norma: elvárt a 9-től mondjuk este 8-ig tartó munkavégzés, munka után még "kötelezően választott" programként menj el iszogatni a csapattal, és természetesen hétvégén is dolgozz. És azt látják, hogy hiába van akár kurrens végzettségük, még ezzel együtt sem tudnak saját lakáshoz jutni. Nem csodálom, hogy ezt sokan nem akarják így folytatni...
Életem legnagyobb megrázkódtatása volt azt megélni,hogy van olyan hely a világban,ahol meg lehet élni fizetésből. Magyarországon egész fiatalkoromban 400 órát dolgoztam azért,hogy 1M Ft fölötti összeget megkereshessek,folyamatosan képezve magam. Ehhez képest Ausztriában húgom fia most kezdi a szakmunkás-féle képzést, ami kb. heti 1-2 nap suli, a többi meló egy cégnél. Buszszerelő lesz (3,5 év).
Az első évben nettó 800 eurót kap, az utolsó tört évben meg már 1800 eurót. Amikor elkezd dolgozni, már 2000 euró felett lesz a fizetése, 14x egy évben. Itt megvan az életpályamodell: tanulsz, inaskodsz/gyakornokoskodsz, 18 éves korodban van pénzed már egy több éves BMW-re. Megházasodsz, házat veszel, gyereked lesz, dolgozol, nyugdíjas leszel, 2-3 évtizedet élvezed, meghalsz. Nem lesz Ferrarid, viszont garantáltan meg fogsz élni.
Nem értem,Japánban mi ment félre,hogy ez nincs
Havi ~2200 koruli penzbol meg tud elni ott egy fiatal, ha meg lakast is berelnie kell?
Mintha a múltkor még azt írtad volna, hogy az osztrákok elbutulnak ebben a nagy jólétben és nyugalomban. Ekkor ez így jó vagy nem jó?
Másrészt, ezt nem "hálálják" meg a társadalomnak, mert a TFR csak 1,31.
Ahhoz képest, hogy párt nem keresnek maguknak a fiatalok, csak heverésznek, nímandkodnak, nem fogyasztanak, az 1.15-ös termékenységi ráta kifejezetten jó. Lehet, hogy már most el kellene lesni a módszerüket mielőtt a magyar leesik 1.0 alá (ilyen tempóban kb 2-3 év múlva érjük el).
Nagyon túl van tolva a japán demográfiai katasztrófa mértéke a médiában. Nem mintha nem lenne katasztrofális az 1,15-ös érték, de Európa sok országa is simán hozza ezt, például Spanyolország 1,16, mégsem cikkezik a sajtó húsz éve, hogy ki fog halni Spanyolország. (Igaz, a japánok nagyon nácik, kicsit szebben fogalmazva extrémen nacionalisták, így rajtuk nem fog segíteni a bevándorlás.)
Aztán itt van már Kína is: China's total fertility rate (births per woman) in 2025 is projected to be around 0.9 births per woman
Azért tegyük hozzá, hogy nem véletlenül vannak ők kiemelve. Náluk ez a folyamat egyedülállóan már a hetvenes években elkezdődött (bocs, nem egyedülálló, van egy közép-kelet európai ország hasonló cipőben...). Amikor Japánban már alig 1.5 volt a TFR, Kínában még 2.5 körül mozgott. 1975-ben pl 1.91 vs 3.58. A történetben az az érdekes, hogy a japán demográfia úgy tart az 1-es TFR felé, mint az olimpikon gerelye, szép, hosszú pályán, addig a kínai afféle kézifékes megállással. A nagyszülők Kongóhoz hasonlatos népesedése (1965-ig 6 fölött!) után az unokák meg 1 körül.
Boldogság = Realitás - Igények 🙂
Szerintetek egy erősen csökkenő, de egyre inkább képzett népesség (70% diploma) hogyan fog hatni az ingatlanárakra, fizetésekre, egyebekre?
Volt már ilyen, az európai pestis-járványok után meghalz a népesség egy jórésze, a munkakörülmények javultak. (Akkor még lakhatási válságról nem lehetett beszélni.)
Egy nagy bajt látok, ami miatt a politikusok is izzadnak, a nyugdíjakat nem lesz ki kitermelje. De ez meg nem a fiatal generáció problémája.
Előbb-utóbb bevezetik hogy lesz egy semmire nem elég alapnyugdíj és a gyerekeid adójából kapsz kiegészítést. Az egy tarthatatlan állapot hogy gyerekvállalással feladod az életszínvonalad, kockázatokat vállalsz, a kereseted korlátozódik (táppénzek, röghöz kötöttség, kimerültség hatása a munkateljesítményre). Miközben te a gyerek nevelésére, oktatására, életkezdésére áldozod a jövedelmed nyugdíjmegtakarítás helyett, a végén ugyanúgy nem kapsz semmit vissza, vagy a minimálisat amit a gyereked adójából szétosztanak arányosan. Az a helyzet hogy jelenlegi kapitalista rendszerben a gyerekvállalás egy hatalmas béklyó és nem kell azon csodálkozni ha fiatal nem áldozza fel az életét, időskori jólétét csak azért hogy adjon egy humán erőforrást a társadalomnak.
Fogságban máshogyan viselkednek az élőlények, mint szabadon. Lehet egyre többen érzik fogolynak magukat a saját életükben, és nem a diktált szabályok szerint játszanak.
Azt mindig humorosnak talaltam, amikor ezt forradalomkent keretezik. Szerintem az nem forradalom, amikor a felkinalt lehetosegek kozul valasztasz. Akkor sem, ha szuggeralnak, hogy a masodik ajto helyett a harmadikat kellene valasztanod. Ez egy olyan forradalom, ami kizarolag az ujsagiro fejeben zajlik, ez nem olyasmi, amit a rendszer ne tudna lekezelni.
Szerintem csak arrol van szo, hogy akut valsag van, amirol nem vesznek tudomast (illetve elhazudjak, lasd a kozmetikazott inflacios statisztikat, a kamu GDP novekedest, a felpimpelt munkanelkulisegi statisztikakat). Ha baj van, mindig a gyengek vesznek oda eloszor. Ez a tortenelem kezdete ota igy van, amikor a kardfogu tigrisek tamadtak, ok is az oregeket meg a gyerekeket ragadtak el. Ezert sem japan, sem mi nem vagyunk kivetelek es valtozas sem lesz, mert senki nem fog az aldozatok helyett onkent beugrani a busz ala.
Egyébként a gyermekvállalás az egész fejlett világon esik az elmúlt öt évben, pedig pl. a franciáknál és a skandinávoknál nem mondhatjuk, hogy nehéz a fiatalok élete, nincs lakástámogatás, munkatámogatás, az oktatás drága, stb. Sőt, én azt sem mondanám, hogy agyondolgozzák magukat (pont franciákkal és skandinávokkal dolgozom együtt).
Nagyon tanulságos videó a koreai népességszám fogyás veszélyeiről:
https://youtu.be/Ufmu1WD2TSk?si=kjXbFtB0gdN51YTc
A világ népessége közepes becslés szerint 10,9 milliárd körül fog tetőzni, és átvált csökkenésbe. A népesség 50% valószínűséggel már ebben az évszázadban tetőzik. Persze addig mind meghalunk, mert elfogy a kőolaj, a lítium, a molibdén, és a kalcium. Ja az nem, bocs! https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Becsl%C3%A9sek_a_F%C3%B6ld_n%C3%A9pess%C3%A9g%C3%A9re
Beszéltem egy indiai úrral, aki elmondta, hogy már ott is csak a szegények vállalnak több gyereket.
Még egy érdekesség: a vagyoni helyzet és az intelligencia mérhetően együtt mozog. A szegényeknek több gyerekük van, így a világ népessége az alacsonyabb IQ felé halad. Itt egy érdekes Friderikusz interjú: https://www.youtube.com/watch?v=_eN9roQbkHY
Én már most nem tudom kitölteni a 14 oldalas EON igénybejelentőt, pedig műszaki diplomám van. Mi lesz itt 50 év múlva? :)))
Teljesen igazuk van. A kinai 996-os modszer (=heti 6 nap reggel 9-tol este 9-ig robotolas) mellett az embernek nincs ideje elni. Ez siman rabszolgasag. Foleg a kepzettebbek szamara az lehetne a kitoresi lehetoseg, ha elhagynak az orszagot.
Az a baj, hogy egy globalizált világban, ahol némi túlzással bárki bárhova mehet és bárhol lakhat, sose lesz megoldás arra, hogy ne nyerészkedjenek a lakóingatlanokon. Le lehet tiltani pl. külföldiek vagy nem helybeliek házvásárlását, de akkor egyrészt te leszel a náczy, másrészt ha meg is valósítják, akkor helyi összekötőkön át ugyanúgy zavartalanul fog folyni a kufárkodás. (Lásd pl. London és az orosz, kínai és arab befektetők esetét.) És ez még csak a magánbefektetők esete, nem említve a személytelen cégcsoportokat.
Nem baj, majd több tízezer év múlva értékes tanulmány leszünk a jövő régészeinek.
Mondjuk az ingatlanok pont azért épülhettek meg mert sokan "nyerészkedtek" rajta. A kőművestől a tulajdonosig. Ideje lenne ezt a kommunista dumát elfelejteni. Gondolom amikor te kapsz pénzt valamiért az nem nyerészkedés hanem szorgalom, tehetség, sőt jótékonyság hogy ennyiért megcsinálod.
Vissza a jövőbe 3 (1990-ben készült)
Dr. Emmett Brown: Nem csoda, hogy tönkrement az időgép. Nézd csak ezt a cuccot: "Made in Japan".
Marty McFly: Miről beszél, Doki? A legfrankóbb cuccokat Japánban gyártják.
Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Michael Crichton "Gyilkos nap" című, 1992-ben kiadott regényét (angolul kevésbé agresszív címe van: Rising Sun)
The book is set in an unspecified future time when the process of a bloodless Japanese takeover of the US is far advanced: Japanese companies have altogether driven American ones out of whole branches of industry; Japanese technologies in virtually all fields are years ahead of American technologies and Americans see no hope of closing the gap. (wikipedia)
https://en.wikipedia.org/wiki/Rising_Sun_(Crichton_novel)
Számomra úgy tűnik, ez a fiatal generáció válasza arra, hogy az elöregedő társadalom birtokolja a javak többségét, egyben totálisan figyelmen kívül hagyja a felnövekvők igényeit, szükségleteit.
Mivel nincs se pénzük, se hatalmuk, így a passzív ellenállás marad nekik.
Nekem vannak gyerekeim, de egyre jobban meg tudom érteni ezt a hozzáállást. Szülőként ugyanis két generáció sorsa nehezedik a vállamra, és hihetetlen látni, ahogy pártunk és kormányuk mindkettőt telibe sz.arja.
Szerintem a párkeresés gyerekvállalás mélyebb téma és nem csak kemény gazdasági okai vannak.
Kinyílt a világ és mindenki lát minden szépet, a (közösségi) médiában tökéletes embereket tökéletes élettel. Ezért szinte mindenki tökéleteshez közeli társat keres magának. Ilyen emberből nyilvánvalóan nagyon kevés van, ezért nagyon sokan vannak egyedül. Így jön össze az 1 körüli termékenységi ráta. Akik családot alapítanak, azok továbbra is 2-3 gyereket vállalnak, csak éppen egyre többen vannak egyedül. Nem ismerek egy gyerekest, 3-4 gyerekest viszont elég sokat, egyedülállót természetesen még többet.
Ez az én elméletem, a K alakú népesedés. Vagy hívjuk inkább evolúciónak? 100 év múlva szép és okos emberek fogják benépesíteni a földet. Fő az optimizmus.