Gyakran megesik tanácsadásokon, hogy olyan emberekkel beszélek, akik másfél millió forintot keresnek, de büszkén mondják, hogy csak kétszázötvenezret költenek el, a többi mind megy megtakarításba már évek óta.
Ilyenkor mindig azt tanácsolom nekik, hogy ezen változtassanak, mert a pénz megtakarítását nem a megtakarítás kedvéért tesszük. Ez nem egy sport, ahol magadat vagy másokat kell legyőzni. Ha te csak kétszázötvenet költesz, biztos, hogy túl tartalmas életet nem tudsz élni.
A közös a hasonló emberekben legtöbbször az, hogy nincs családjuk. S nem azért, mert egy családot nem lehet elüzemeltetni ennyi pénzből havonta, hanem mert még párt találni is nehéz, ha ki sem mozdulsz otthonról, mert az pénzbe kerül vagy mert a pénz fontosabb, mint a párkapcsolat vagy bármi egyéb az életben.
Sokszor írtam már arról, mekkora hiba, ha minden pénzedet elvered élmények vagy tárgyak vásárlására és úgy folyik el az életed, hogy arról szól, hogy keményen dolgozol, hogy vehess olyan tárgyakat vagy élményeket, amire semmi szükséged.
De igaz ez a másik oldalra is, amikor feleslegesen sok pénzt teszel félre és úgy megy el melletted az élet, hogy semmit nem tudsz belőle felmutatni eredményt, csak a bankszámlád gyarapodását. Nem azért élünk, hogy ostobaságokra verjük el a pénzünket, de nem is azért, hogy hegyekbe hordjuk össze a pénzt.
Ahogy egy pénzszórónak nem könnyű megváltoznia, ugyanolyan nehéz annak is, aki túlságosan is keveset akar költeni. De mindkét esetben érdemes egy lépést hátralépni és megpróbálni kívülről szemlélni az életmódodat.
Amíg még voltak személyes (offline) tanácsadások, találkoztam olyan vezérigazgatóval, akin a létező legolcsóbb kínai ing volt, az is elég viseletes már. Vállakozóval, aki havi négymilliót keresett, mégis arról kért tanácsot, hogyan tudná ötszázezer forint alá szorítani a család költését. Ezek az emberek elvétették a célt és összekeverték az eszközt a céllal.
A pénz eszköz a jelenben lévő és a jövőbeni céljaid elérésére, nem pedig maga a cél. A cél az egyetlen életed minél hatékonyabb és tartalmasabb leélése, amihez a pénz adja meg a lehetőséget. Ahhoz kell a bölcsesség, hogy mit jelent egy tartalmas vagy hatékony élet, egy olyan élet, amit nem kell megbánnod majd nyolcvanévesen, hogy erre ment el az életed, de az biztos, hogy a pénz hegyekbe hordása nem tartozik a megoldások közé. (S ne más mondja meg neked, mi számít értékes és tartalmas életnek, de te magadnak azért tudj erre válaszolni.)
A zsugori meghatározása olyan ember, aki jobban szereti magát a pénzt annál, amit venni tudna érte. (Cikk: zsugori vagy takarékos)
Az a bajom a FIRE mozgalommal is, hogy addig nagyon szép, hogy össze akarok lapátolni annyi pénzt 35 éves koromig, hogy ne kelljen soha többet dolgoznom, de utána mihez akarsz kezdeni az így felszabadult időddel? Mert amíg erre nem tudsz válaszolni, addig nem biztos, hogy megérte az áldozat. Különösen akkor nem, ha ráment a párkapcsolatod is vagy azért nem lett gyereked, mert az úgymond nem fért bele a szoros pénzügyi tervbe. Ilyen esetben a vagyon a bálványod, vagy még egyszerűbben fogalmazva az istened, aminek oltárán feláldozod az egész életedet.
(Ha felszabaduló időddel olyat tudsz csinálni, aminek igazán van értelme, csak a munka miatt nem tudnád csinálni, akkor ez természetesen rád nem vonatkozik. Az önkényeztetés nem tartozik ide, de mondjuk ha az Orvosok Határok Nélkül misszióba mész el kongói betegeket gyógyítani, az biztos, hogy egy hasznos tevékenység. De a legtöbb pénzt felhalmozó sajnos nem ezért teszi, amit tesz.)
Szoktam mondani az embereknek, hogy az út két szélén két árok van. Az egyikbe azok csúsznak, akik minden pénzüket elverik és az egész életük arról szól, hogy megpróbálnak a felszínen maradni az anyagi problémák közepette. De van egy árok az út másik oldalán is, ebbe azok esnek bele, akik a pénzt célként és nem eszközként kezelik, az ő életük pedig nem arról szól, amiről szólhatna, egyszerűen azért, mert a nagy pénzgyűjtés közben elfelejtenek élni, így az élet elmegy mellettük.
Ha belecsúsztál bármelyik árokba, mássz vissza az útra és próbálj meg középen maradni. S nem azt mondom, hogy feleslegesen költsd el a pénzed olyanra, ami semmi örömöt nem okoz, ne vegyél nyolcszázezer forintos mobilt csak azért, hogy költsd a pénzt, de gondold végig, hogy jó-e az, ahogy csinálod. Ha nincs (komoly) párod vagy családod negyvenévesen az életmódod miatt, ha elhagyott a párod a túlzott takarékosságod (zsugoriságod?) miatt, akkor biztos, hogy valami nem jó. Ha kell, kérj segítséget valakitől, aki közel van hozzád és szeret, hogy mit csinálj másképp.
Végezetül két cikk, ami segíthet:
Mit tegyek, ha a házastársam túl takarékos?
Szerinted a havi jövedelemből mennyi az értelmes megtakarítási ráta?
Ha jól emlékszek, mintha mondtál volna olyasmit, hogy 10%-át adományozzuk el, 10%-át "pazaroljuk el", és a maradék 80%-ból hogyan nézne ki a kiadások és megtakarítás aránya ideálisan?
Miért ne lehetne cél az önkényeztetés vagy a semmit tevés? Nincs joga senkinek megmondani, mihez kezdj az életeddel és szép dolog karitatív tevékenységet folytatni, ha valaki elérte a FIRE állapotot, de nem kötelező és nem lehet ítélkezni senki felett, hogy ki mit csinál és mi a helyes út.
https://kiszamolo.hu/az-eleted-ertelme/
Azt hiszem én súrolom ezt a kategóriát. Legalábbis megkaptam itt a hozzászólások alatt a magamét annak idején, amikor a keresetekről lehetett beszámolni. A havi rendszeres kiadásom nekem továbbra is extra alacsony, míg vállalkozóként kimagasló kerestem van, és hosszú évek alatt hatalmas vagyont halmoztam fel, passzívan már-már többet keresek mint aktívan. Viszont szeretem a munkám, amit csinálok, hivatás szerűen tudom csinálni. Viszont vásárláskor a legtöbb dolgoban haszontalan vackot látok, meg a vele járó nyűgöt. Szerény körülmények között nőttem fel, ebből adódóan alacsonyak az igényeim. A fontosabb nagy dolgokat viszont megvettem, van nagy és modern házam, luxus kategóriába tartozó elektromos autóm (bár többnyire biciklivel közlekedek). Ami a mérleg másik oldalára húz (tehát ami miatt mégis rendben érzem magam): van feleségem, 3 kis gyerekem, igazán boldogan élünk, keresztény...
... keresztény értékrend szerint ami szerintem a leges legfontosabb az élet minden területén. Ezért lehetek sikeres mind a magánéletben, mind vállalkozásban, és befektetések terén is. Alacsony kiadások mellett is nagyon jól érezzük magunkat, hisz amire szükség van azt persze megvesszük, nem önsanyargatásról van szó. Bár azt is látom, hogy ma már mindenkinek olyan magas igényei vannak, hogy az ahogyan mi élünk kevés volna.
Mondjuk nem mindenki a pénz bálványozása miatt nem alapít családot. Van aki egyáltalán nem akar ilyen olyan okokból.
Aztán az én szüleim pl elváltak és emiatt teljesen másképp tekintek a házasságra, sokkal óvatosabb vagyok azokhoz képest, akik nem tapasztalták a negatív oldalát. Emiatt nekem a prioritási listán sokkal lejjebb van, mert tisztában vagyok vele, hogy nem garancia a boldog életre. Aztán ezt még megfejeltem a válási statisztikákkal, meg azzal, hogy hány ismerősöm vált már el, pedig még 30 se múltak, meg megnéztem azokat az intézményeket, amelyek segítenek talpraállni, ha félremegy a dolog. (nincs ilyen :D) Persze nem mondom, hogy sose fogok megházasodni, de nagyon passzolnia kell a dolgoknak hozzá, hogy megházasodjak és gyereket vállaljak.
Család nélkül is lehet teljes életet élni és a család se garancia arra, hogy teljes életed lesz.
A havi költéssel kapcsolatban annyit írnék, hogy itt is fontosak a döntések. Amellett, hogy nincs család, én se költök többet havi 250-300nál, mert olyan hobbijaim vannak, amelyek kevés pénzbe vagy semmibe se kerülnek (nem tudatosan választottam őket). Sétálni, biciklizni, rajzolni, zenélni, társasozni kb semmibe se kerül, veszel egy hangszert és évekig elvagy anélkül, hogy költened kéne rá.
A másik oldalon meg ott van az, aki pl autózik, alapból el kell költenie több tíz vagy százezer forintot évente, aztán ismét pénzbe kerül akárhányszor beindítja a járgányt. De lehetne mondani az utazást is vagy bármely másik, sokkal drágább hobbit. Az agyakban hasonló kémiai folyamatok játszódnak le, ugyanazt a boldogságot érezzük, de teljesen más költségek mellett.
Mindenki a saját szintjén nyomorog vagy éppen boldog, nem az elköltött pénz mennyiségétől függ.
Még egy kérdés: van-e ideális megtakarítási összeg (az éves nettó jövedelem hányszorosa)? Ebbe beleszámítható-e az ingatlan és az autó értéke?
Paradox módon a család fenntartására jóval több pénzt lehet értelmesen (!) elkölteni (nem azt mondom, hogy elengedhetetlen, de értelmesen el lehet, sokkal többet), mint felnőttként egyedül, így akinek fontos érték a saját család, saját gyerekek, annak is akár teljesen racionális lehet keményen gyűjteni rá, amíg még nincsen. (Saját élettapasztalat - ami egyben persze mindig szemlélettorzító hatású is 😀 )
Az más kérdés, hogy - ahogy Kiszámoló is utal rá - minden olyan időszakban, amikor egy bizonyos szint alá nyomod a költéseidet, valószínűleg jelentősen kevesebb új emberrel fogsz megismerkedni, tehát családos életre játszva és ezért takarékosan élve a társtalálás lassabb lehet, akár ellehetetlenülhet. (Nem azokról beszélek, akiknek nem vagy vonzó a mértékletes életvitel miatt, azok kerüljenek is el.)