Nagyon nehéz úgy írnom, hogy mindig mindenki megértse, mire gondolok. Havi 150-160 ezer látogató olvassa a bejegyzéseket, ennek komoly része eseti látogató csak, aki nem tudja, miről volt szó pár hete-hónapja.
Ezért szeretnék pár dolgot leszögezni, ami ta közelmúltban sokan félreértettek.
- Nem az a gond, ha drága és új autót veszel, hanem az, ha nem engedheted meg magadnak.
Sokan félreértették az Okos úrról szóló cikket, miszerint azt állítom, hogy bolond, aki új autót vesz. Az a cikk nem erről szólt, hanem arról, hogy nem bölcs dolog olyan autót venni, amit nem engedhetsz meg magadnak.
Mikor mondhatod azt, hogy egy autót megengedhetsz magadnak? Az én véleményem szerint ennek két feltétele van: az egyik, hogy ne költsd rá a vagyonod több mint 10, de maximum 15%-át. A másik, hogy ez a vagyon egy állandóan termelődő forrásból származzon, mint munka, vagy vállalkozás és ne egy nem pótlódó összegből, mint nyeremény, vagy örökség. Az közismert tény, hogy a lottónyertesek legnagyobb része öt éven belül nagyobb szegénységbe kerül, mint előtte volt. Azért, mert elfelejtik, hogy a nyereményük egyszeri volt, míg a megvásárolt vagyontárgyak folyamatosan emésztik a pénzüket. Egy Ferrari fenntartása, vagy egy négyszintes ház rezsije gyorsan le tudja amortizálni a nyereményt, főleg, ha két kézzel szórják is mellette. Ugyanez igaz az örökségre is.
Tehát, ha a fenti feltételeket betöltöd, szerintem egy 48 milliós 600-as Mercedes megvétele is lehet bölcs döntés, annak ellenére, hogy két és fél múlva már csak 18 milliót ér. De csak ebben az esetben.
- A tanulás és a képzettség nagyon fontos, de nem minden.
Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a szakterületeden a lehető legjobban képzett ember legyél, de ez nem elégséges. A világ tele van olyan kiművelt emberekkel, akik sikertelenek az életük minden területén. Hiába vagy hatalmas koponya, ha ezt nem tudod sikerre, vagy gazdagságra váltani. (Nem feltétlen csak anyagi sikerre gondolok.)
- A kockázat nem feltétlen rossz dolog.
Sokszor óvva intem az embereket, hogy körültekintően mérjék fel a kockázatokat és ha erre nem képesek, akkor inkább felejtsék el az adott befektetést. Sok cikk szól arról, hogyan lehet hatalmasat bukni azzal, hogy nem veszed figyelembe a kockázatokat, vagy csak azt gondolod, hogy tisztában vagy vele.
Azonban ebből nem következik, hogy ha valóban átlátod az összes kockázatot, akkor is kerülnöd kell azt. Ha szeretnél többet keresni, mint a bankbetét, kénytelen vagy kockáztatni. Ha pontosan tudod, mi az ára és még ez mellett is jó dolognak tűnik, a személyes beállítottságodnak is megfelel, vágjál bele nyugodtan.
- A vállakozás jó dolog, de nem csak annyi, hogy elolvasol egy okos könyvet és belecsapsz a lecsóba.
Ha szeretnél igazán sok pénzt keresni, valószínüleg vállakoznod kell. Ennek egyszerű oka van: a munkaadód (aki maga is vállalkozó) a kapitalizmus alaptétele szerint annyit fizet a munkádért, amit mindenképp szükséges. Ha ennél többet szeretnél, ki kell lépned a bizonytalanba.
Azonban nem biztos, hogy attól, hogy jó szakember vagy, attól még jó vállalkozó is leszel. Vállalkozóként sokkal inkább jó üzletembernek, jó stratégának, sőt jó HR-esnek kell lenned, mint szakembernek.
Lehetsz egy profi programozó jó fizetéssel, de ha saját lábra akarsz állni, könnyen csődbe juthatsz, mert csak jó szakember vagy, de rossz menedzser és üzletember.
Ezért én mindenkit arra buzdítok, hogy akarjon előre jutni és tegyen meg mindent a sikerért, de mielőtt beleugrik a sötétbe, előtte tájékozodjon rendesen. Ha ezt megtette és még mindig vállalkozni akar, én mindenképpen bátorítom.
- A kemény munka nem napi 12 óra téglapakolást, vagy aktatologatást jelent.
A kemény munka azt jelenti, hogy mindent, minden erőfeszítéseddel megteszel a sikerért. Ha kell képzed magad, ha kell befektetsz erőt és energiát és igen, ha kell, vállalkozó leszel és nem alkalmazott. Ha gyümölcstelen a munkád, hiába kapcsolsz nagyobb sebességbe. Üresben nyomod a gázpedált. Rosszul végzett munkát felesleges még nagyobb erőbedobással csinálni, nem ezt jelenti a kemény munka kifejezés.
- A takarékosság nem garasoskodás.
Sokan félreértik: az, hogy tervszerűen éled a pénzügyi életed, az nem azt jelenti, hogy fukar vagy és nem azt, hogy túlzásba viszed a spórolást.
Azért írok főleg a takarékosságról, mert erre van szükség. Én lennék a legboldogabb, ha arról kellene írnom, hogy most már itt az ideje, hogy költsél is a vagyonodból.
- "Ne nézd le a kisbérű embereket, azt a munkát is meg kell csinálni valakinek"
Ha arról írok, hogy ne maradj kispénzű, az nem azt jelenti, hogy nem becsülöm az ilyen embereket és nem is az a baj, ha mondjuk Tesco árufeltöltő vagy havi 80 ezerért. A baj az, ha nem akarod, hogy ez a helyzet megváltozzon. Azért dolgozol, hogy legyen mit enned és azért eszel, hogy tudjál dolgozni. Ez a helyzet a változtatás azonnali igényét kellene, hogy kihozza belőled és te egyedül vagy azért a felelős, hogy megtegyél mindent, hogy ez másként legyen. Ha így akarsz maradni, nekem úgy is jó, csak ne okolj mindenki mást a sorsodért, amíg te nem tettél meg mindent a változásért.
- "Inkább arról írj, hogy lehet minimálbérből megtakarítani."
Rossz hírem van: sehogy. Azért hívják minimálbérnek, mert csak az alapvető életfunkciók ellátására elég. Itt jön be az, amit az utolsó bekezdésben írtam.
Na, remélem sikerült egy pár kérdést világosabbá tennem.
Sztem túl sokat magyarázkodsz, persze, értem én, hogy fontos, de nem fogja, vagy nem akarja mindenki megérteni, azt amit írsz. De sok sikert a bloghoz, nekem tetszik!
Más: Nem lehetne valami egyszerűbb módja a kommentelésnek? Annyira bonyolult a regisztráció, ráadásul miután nagy nehezen sikerült, nem tudtam kommentet írni, mert nem fogadta el, így csak az iwiw-es regisztrációval sikerült...
Szerintem meg jó volt ez a kis kiegészítés, visszatérő vendég vagyok, többnyire olvasom a kommenteket is, szerintem sokan félreértik a "kiszámoló szellemiséget". Sokan elmennek a garasoskodás irányába pedig ez a blog( az én értelmezésemben ) a pénzügyi tervezésről és a saját lehetőségeik minél hatékonyabb kihasználásáról szól, nem arról hogy olcsó dolgokat vegyél életed végéig és akkor tök jó lesz neked.
"A világ tele van olyan kiművelt emberekkel, akik sikertelenek az életük minden területén."
Én mondjuk nem értettem félre, amit a tanulásról, képzésről írtál, de még azzal az állításoddal sem értek egyet, hogy egyáltalán fontos lenne, mármint nem a tanulásra értem, mert az fontos, hanem a képzésre. Képzésre éppen olyan állások betöltéséhez van szükség, amelyek nem fizetnek jól, pl. közalkalmazotti állások, a versenyszféra meg jobban értékeli a tudást. Nyilván vannak szakmák, ahol fontos a képzés, pl. orvos, csak mondjuk orvosoknál ott ez a belépő, ott megint sokat számít az ügyes helyezkedés és a kapcsolatok, harmadsorban pedig a tehetség, szakmai tudás.
De meg is fordítom a dolgot, a világ tele van olyan műveletlen, tanulatlan emberekkel, akik sikeresek az életük minden területén.
Ami a Tesco-s árufeltöltőket illeti, ott éppen az a gond, hogy nem nagyon van esélye ezen változtatni. Ugyanis ahhoz, hogy onnan feljebb kerüljön, valamilyen szakma szükséges. Nos, az OKJ-s iskolákat ismerem, anyám oktatott ilyennél, én pedig múlt héten voltam egy helyen állásinterjún, és ha ezen a héten nem találnak nálam tapasztaltabbat, akkor áprilisban én fogok oktatni egy olyan dolgot, amiben 1 év munkatapasztalatom van, és 0 oktatási tapasztalatom általában, úgy hogy az akkreditáció miatt a hivatalos elvárás 5 év munkatapasztalat a területen és 5 év oktatási tapasztalat. Ja, és én nem kapok munkát ezen a területen hónapok óta, de a diákoknak szóló hirdetésben ott van, hogy ezzel piacképes szakmát szerezhetnek, amivel jól kereshetnek. Nekem kicsit undorom van az egésztől, mert fel fel tudnék készülni az órákra, de gyakorlatilag asszisztálnom kell ahhoz, hogy az arcukba hazudnak, köztük sok a családos ember, aki elkeseredettségében fizet be ilyen tanfolyamokra.
Szülővárosomban meg a szakács jó szakma. Igen, azoknak akik 3 vagy 4 éves szakmunkásképzőben tanulták, elsősorban akik nem a szar magyar, hanem az osztrák oktatási rendszerben, és sikerült gyakorlatot szerezniük. Na de akik munkanélküliként vagy tesco árufeltöltőként elvégzik levelezőn az okj-s szakács tanfolyamot, azoknak esélyük nincsen elhelyezkedniük. Pedig az állam fizeti, mert hiányszakma.
Valahol egy kommentelő írta, hogy villanyszerelő OKJ-t végzett még mikor volt munkája, mert gondolta hiányszakma, ha megszűnik a munkahelye, talál olyat. Az ő számítása sem jött be.
Tehát nem tudom milyen kitörési lehetőségről beszélsz egy árufeltöltőnél. Van egy bóvli felnőttképzésünk, meg van egy tényleges szakmát nem adó felsőoktatásunk (ami ad, pl. orvos, az nincs levelezőn), már ha egyáltalán lenne ideje egy illegálisan túlóráztatott segédmunkásnak ilyesmire.
"Ha így akarsz maradni, nekem úgy is jó, csak ne okolj mindenki mást a sorsodért, amíg te nem tettél meg mindent a változásért."
Megint az árufeltöltők védelmében mondom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Még ha mindent meg is tesz, hogy feljebb jusson, biztos, hogy a képességei erre alkalmassá teszik? Mondjuk ha 90 az iq-ja, és a kommunikáció területén sem jó, valamint a kézügyessége sem az igazi?
És akkor itt jön az, hogy Nyugat-Európában árufeltöltőként nem éhezne, hanem meg tudna élni. Azt ott maguknak köszönhetik? Nem, a francokat maguknak, sokkal inkább azoknak, akik tehetségesek és a tehetségüket kihasználták, és ezzel fogyasztásukon keresztül az árufeltöltő bérét is feljebb tudták nyomni. Tehát azt mondani, hogy az átlag árufeltöltő tehet a sorsáról, hülyeség. Sokkal inkább felelős ezért az, akinek esze, krativitása, lehetősége van értékeset alkotni. Gyakorlatilag a Nyugat-Európai árufeltöltő éppen abból kap jóval magasabb fizetést, hogy a vállalatvezetők, kutatók, fejlesztők, stb. több értéket teremtenek, és így nagyobb a vásárlóerejük.
Az persze más kérdés, hogy aki kutatómérnöknek is alkalmas lenne az intelligenciája alapján, de lusta, és árufeltöltő a Tesco-ban, de nem hiszem hogy tömegével lennének ilyenek.
_Ami a Tesco-s árufeltöltőket illeti, ott éppen az a gond, hogy nem nagyon van esélye ezen változtatni. Ugyanis ahhoz, hogy onnan feljebb kerüljön, valamilyen szakma szükséges._
Olvastad a Tesco Titok c. remekművet? http://konyv-konyvek.hu/g_m_tesco_titok
Rendkívül hiteles névtelen szerzemény :-), de ami nem a fő téma, ezért talán hihető belőle: a srác a Fogarasi úti Tesco előtti narancsfacsaróból, majd tescós kocsigyűjtőből (aki a parkolóból visszatolja azoknak a kocsiját, akiknek nem kellett a százasuk...) lett fokozatosan az áruház biztonsági osztályának valami vezetője. Mert jól dolgozott, és nem adta fel az első arcul ütésnél.
(Letölthetően is megvan: http://www.punkportal.hu/bands/nesze//robitokossagai/tesco_titok.pdf)
Itt van megint az, amit koraban olvashattunk a munkaero piaci ertekerol. Pl. Szlovakiaban regionalis minimalber van, azaz a szegenyebb keleti regiokban sokkal olcsobbert elvegeztethetik ugyanazokat a munkakat, mint a nyugati regioban.
Az meg a masik, hogy mennyien sirnak, hogy nem lehet megelni 47000 ft-bol: tenyleg nem lehet. De az a kozmunka, amit vegeznek, ennyit sem er.
Az autóvásárlással kapcsolatban nem a vagyon alapján határoznám meg, hiszen az teljesen más egy pályakezdőnél, akinek egy notebookja meg egy hűtője van az albiban, de autó kell, meg a milliomos posztban említett embereknél, akik 100,000 USD éves kereset mellett 1m vagyonnal rendelkeznek. Mindkét esetben a 10%-os megközelítés irreális, viszont ha használós autó esetén 1-3, munkaeszköz, szerelem autó esetén 3-6 havi nettó jöveledelmnél húzzuk meg a határt, akkor közel járunk a realitáshoz. Az amerikai milliomos is a könyv szerint ennyit választ (20-40e usd között), és egy 150 nettóval rendelkező ember esetén sincs sok ok egy 500.000, munka/szerelem autónal 6-800.000 forintos autónál drágábbra szükség és lehetőség...
Mondjuk azért én azon is elgondolkodnék, hogy akinek semmi megtakarítása, annak tényleg kell-e autót venni?
Ha vállalkozáshoz kell, az némiképpen más, de csak azért, hogy legyen.
Annál nagyobb pénztemetőt nehéz elképzelni, mégis minden második család fenntart egyet.
- Én nem hiszek abban, hogy bárkinek is meg kellene maradnia ezen az alsó szinten. Emberek láb nélkül, vagy vakon meg tudják mászni a Mount Everestet, mert egyszerűen nem fogadják el, hogy ők erre nem képesek, mi meg elhisszük, hogy bárki is arra született, hogy árufeltöltő legyen egész életében?
Amíg fogyatékkal élő emberek ilyen teljesítményre képesek, addig csak sírás, hogy neki csak egy segédmunka adatott. Megkérdezném tőle, mennyi mindent tett az elmúlt öt évben, hogy sikeresebb ember legyen. Általában kiderül, hogy soha semmit.
Ha valaki nyugaton feketemosogató, az ugyanakkora szívás, mint itt, maximum a dimenzió más egy kicsit, de még az sem annyira.
Ez gondolom egyéni élethelyzettől függ. De nem feltétlenül a spórolt pénztől, ha indokolt a napi használatban. Én pl. több időt takarítok meg autóval, mint amennyi időbe kerül ennek a költségnek a megtermelése mellékállásban. Azaz a szabadidőmből többet spórolok az utazással, mint amennyi időbe ez a spórolás kerül, szintén a szabadidőmből.
A dísznek tartott autó azonban luxus, minősített eset, ha hitelből van és a nettó jövedelemhez vagy a vagyonhoz képest aránytalanul nagy értéket képvisel. De ez igaz bármilyen gyorsan avuló értéktárgyra...
Igen, az idő, pl nálam, kisgyerekesnél felülírja a pénzügyi dolgokat, az idő lehet életminőség (gyerekekre fordított idő), esetleg tanulásra, pénzkeresésre fordított idő vagy idő amiben megcsinálok valamit, amit pénzért ki kéne adnom, ha az az idő nem lenne meg. Jövőre szopóág mert fizetőparkolás lesz a melóhely környékén, de addig nem vagyok hajlandó rááldozni a pluszidőt az esetleg némivel olcsóbb békávéra a legtöbb napon - ciki vagy nem ciki, az idő többet érhet bizonyos esetekben mint a havonta megtakarított kettő-négy darab ezres. Ha nem kettő-négy, hanem tizenöt, akkor már megint más a leányzó fekvése.....de az előző munkahelyem aaaaannnyira messze volt (25 km) hogy még a tíz-tizenöt plusz mellett is inkább autóztam, mint naponta plusz egy-másfél óra logisztikára. Akkor kerestem annyit, hogy megtehettem, de meg is fogadtam, hogy lehetőleg ilyen távolságra nem, nem és nem óhajtok dolgozni járni, csak ha muszáj és a gyerekeim már nagy lovak, akik tojnak a fejemre.
Ja és van megtakarításunk, az ótó meg nem hitelből van, egy egyszeri kifizetés örömére cseréltük a 13 éves kicsi használtat egy másfél éves nagyobb használtra.
Az a baj, hogy azokat a fránya arányokat nem veszed figyelembe. A Tescoban sokkal több az árufeltöltő, mint az igazgató. Tehát a többség meg fog maradni azon a szinten, akármit is tesz.
A Mount Everest hasonlatod éppen jól mutatja, hogy amiről beszélsz, nem működik. Ugyanis tudod mitől teljesítmény megmászni azt a hegyet? Egyik értelemben azért, mert nehéz, a másik értelemben viszont éppen azért, mert nincsenek sokan azok, akik már megmászták. De a lényegesebb éppen az utóbbi, hiszen az emberek az ilyen teljesítményre figyelnek fel. Tehát ha 100 ezerből egy ember van, aki a putriból indulva lesz dollármilliomos, akkor lehet rá mutogatni. Ebben viszont nincsen benne, hogy a 100 ezerből hány ezer próbálta meg ugyanazt az utat, és bukott bele.
Korábban vitatkoztunk már sokat erről, én felhoztam azt az érvet, hogy ez nagyjából zéró összegű játék. Tudom, hogy ez nem 100%-ban igaz, de bizonyos szinteken és környezeten belül igen. Egy egyszerű példa, nem lehet mindenki igazgató a Tescoban, akkor sem ha az összes lejjebb lévő egyformán kiemelkedő teljesítményt nyújt, mind munkában, mind tanulásban.
De szerintem hiába írok, mert te megmaradsz a rögeszmédnél, hogy aki nem sikeres, az lusta, motiválatlan ember. Szerintem meg ez nagyon beszűkölt gondolkodásmódra vall. Mindig vannak emberek ilyen felfogással, aztán többségük előbb-utóbb koppan.
Ezen kívül még egy dologra felhívom a figyelmedet, együttműködés. Az általad felvázolt társadalomban a tehetséges, szorgalmas, de nem törtető embereket eltapossák, az általam felvázoltban a "menedzser" alkatok éppen az ilyenek munkaerejét igyekeznek felhasználni az értékteremtés érdekében.
Neked is mondom, a sikersztorik mellé érdemes odatenni pár ezer hasonlóan induló élettörténetet, bukással. Csak mert könnyű érvelni a jéghegy csúcsával.
Kiszámoló, még azt megkérdezem tőled, olvasva az élettörténetedet, volt olyan munkád, ahol azért mondtál fel, mert a feladatod lényegében az volt, hogy átverj embereket bizonyos befektetésekkel, aztán éppen emiatt mondtál végül fel. Ha teszem azt, előtte már tájékozódsz, és el sem vállalsz ilyen munkát, biztos, hogy előbbre jutsz? Azért kérdezem, mert ilyen dilemma is előfordul az ember életében, te viszont azt írod, a változás érdekében mindent meg kell tennie a Tesco-s árufeltöltőknek. Nyilván törvénytelenséget nem feltételezek, de ebben rengeteg dolog benne van, ami törvényes, de nem etikus.
Szerintem ha mindenki igyekszik a saját kis boldogulása érdekében előrelépni (pluszmunkát vállal, képzi magát stb.), akkor attól összességében az egész bagázsban mindenkinek jobb lesz egy kicsivel, azaz az átlag is magasabbra kerül. Szóval nem zéró összegű a játék.
Zabalint, ez úgy hívják, hogy kifogás-kór. Pusztító betegség.
Tehát felteszem sokadjára a kérdést: aki megrekedt egy alacsony szinten, az vajon mindent megtett, hogy ez ne így legyen, vagy semmit nem tett ellene?
Állítom, hogy 99%-a semmit nem tett ellene. Addig meg kár arról beszélni, hogy vajon, ha tenne ellene, sikerülne-e a változás.
De ha van kedved, csinálj felmérést. Ne kérdezz meg 100 ezer embert, kérdezz meg 100-at. Aztán kérdezz meg 100 sikerest, szerinte mitől lett több, mint a másik.
Azt nem értem, miért koppan az, aki nyelvet tanul, képzi magát és mer hinni abban, hogy benne is van érték.
Bár kétségtelen tény, az áldozatszerep sokkal kényelmesebb, az se bátorságot, se erőfeszítést nem igényel.
Törtetésről senki nem beszélt. A törtető a másik kárára, a másik hátán akar feljebb jutni. Én erről soha nem beszéltem.
Szerintem meg az egész országnak jobb lenne, ha lenne még akár csak 10 ezer sikeres ember. Az ő általuk megtermelt és elköltött plusz vagyon már a GDP-ben is kimutatható lenne.
De hát ha te azt gondolod, hogy senki nem viheti semmire és aki nem vitte semmire, az törődjön bele, jó, akkor gondold így.
nem lehet minden tesco-s árufeltöltőből tesco igazgató, de ez még nem ok arra, hogy egész életében meg akarjon rekedni az árufeltöltő szintjén.lehet, hogy 100 árufeltöltőből 1 lesz igazgató, de a többiből lehet még bármi, és nem csak a tesconál.
Multinál dolgozva jöttem rá, hogy basszus, a nyelvtudás nagyon fontos, sokkal fontosabb, mint eddig gondoltam, ÉS! nem csak diploma meg ilyesmi mellé. Nálunk a portás angolul beszélgetett a külföldi vendéggel (igen, megjött a taxi, az az öné)! Persze, nem egy szakfordítás, de akkor is! Mennyivel több előnye volt neki az állásinterjún, ha éppen nem elvárás volt. Másik oldalról meg megy a sírás, hogy még portásnak sem kellek, mert nem tudok idegen nyelvet. De akkor sem tanulok, mert öregvagyok/nincspénzem/nincsidőm/nincsértelme/stb
Szerintem erről beszél Kiszámoló.
Továbbra is egyoldalúan nézed a dolgokat. A te világodban csak kifogás létezik, jogos panasz nem(lásd pl. munkahelyiterror.blog.hu-n mindkettővel találkozhatsz).
"Tehát felteszem sokadjára a kérdést: aki megrekedt egy alacsony szinten, az vajon mindent megtett, hogy ez ne így legyen, vagy semmit nem tett ellene?"
Itt viszont megint előveszem apósom példáját, aki vegyészmérnök hallgatóként nem sok tanulással közel kitűnő tanuló volt egyetemen, plusz hobbi szinten űzte a kémát már középiskolás korában is, viszont alapvetően egy zárkózott, halk, visszafogott ember. Ő meglépte, amiről beszélsz, a nem túl jól fizető munkahelyéről elment a Richterhez, úgy hogy ráadásul alapból nem túlzottan szívlelte Budapestet, de oda költözött. 2 év után kivágták, ezután 1,5 évig nem talált munkát, pedig nem csak a szakmájában keresett, végül az előző munkahelyére könyörögte vissza magát, azóta ott van.
"De ha van kedved, csinálj felmérést. Ne kérdezz meg 100 ezer embert, kérdezz meg 100-at. Aztán kérdezz meg 100 sikerest, szerinte mitől lett több, mint a másik."
Én a környezetemben ismerek sikeres és sikertelen embereket is, előbbi például apám, utóbbi például anyósom. Nem látom az egetverő különbséget, talán a kommunikációs készség számít valamit, de erre is tudnék ellenpéldát mondani.
"De hát ha te azt gondolod, hogy senki nem viheti semmire és aki nem vitte semmire, az törődjön bele, jó, akkor gondold így."
Éppen ezért gondolom, hogy szűklátókörű vagy. Ha én tagadom azt, amit te állítasz, az nem azt jelenti, hogy éppen az ellenkezőjét állítom. Én azt állítom, hogy nem mindenki viheti sokra, és akár előfordulhat az emberekkel az is, hogy hiába próbálkoznak.
"Azt nem értem, miért koppan az, aki nyelvet tanul, képzi magát és mer hinni abban, hogy benne is van érték."
Ez nem az a példa, de egyébként relatív módon a nyelvtanulással is lehet koppanni, hiszen elképzelhető eset, hogy a szakmai tudásod fejlesztésével ugyenezen időszakban többet értél volna el, és fordítva is, ha szakmai tudásodat fejlesztetted, de nyelvvel értél volna el többet.
Mondjuk ahhoz be is kell először kerülni ahhoz a multihoz, én eddig csak kis cégeknél dolgoztam, angolul jól tudok, de még életemben nem volt rá szükség munkaügyben, ellenben külföldön jó volt, mikor hobbiból, szórakozásból jártam ott.
Ugyanakkor azt nem értitek meg, hogy pl. takarítónőre is szükség van, és azt is lehet jól meg rosszul csinálni.
"Törtetésről senki nem beszélt. A törtető a másik kárára, a másik hátán akar feljebb jutni. Én erről soha nem beszéltem."
Nem, te arról beszéltél, hogy mindent megtett-e, ebben benne van a közvetett és közvetlen törtetés is.
Nagyon félreérted az egészet, ha neked a mindent megtett kifejezés egyenlő a törtetéssel.
Részemről a vita lezárva, nem szeretnék ezen tovább kommentelgetni.
Megint azt mondanám, neked többet kellett volna halmazelméletet tanulni, mert nem állítottam azt, hogy a mindent megtett kifejezés egyenlő lenne a törtettel, hanem azt állítottam, hogy az is beletartozik.
Szerintem félreérted a Kiszámoló által írottakat. Amiről ő beszél, az a célok szükségessége, a szorgalom, az önképzés és a célirányos cselekedet, ami kb. 100 emberből 1-5-nél van meg. A legtöbb sikeres embernek nincs ideje naponta órákat tv-zni, magazinokat lapozgatni, kocsmázgatni, munkaidőben netezni (auch, lebuktam..).
Nem értem félre. Például ezt írta:
"Én nem hiszek abban, hogy bárkinek is meg kellene maradnia ezen az alsó szinten."
Szerintem ez nagyon fals gondolat, hiszen beszélhet mindenki 5 nyelven, és érthet az összes a programozástól kezdve a vegyipari gépeken át a mikrobiológiáig, valaki akkor is ki fogja takarítani a szaros wc-t.
Amúgy meg rohadt sok embert ismerek, akik OKJ-s tanfolyamokat végeznek, nyelvet tanulnak, levelezőn egyetemre járnak, nagy reményekkel, aztán a többségüknek kicsit sem fog javulni az élete. Mert mondjuk az OKJ-s tanfolyamok 99,9%-a kamu, a nyelvtudás nem elég önmagában egy jó állás betöltésére, a levelező szakos hallgatók meg igen nagy hátrányban vannak elhelyezkedés szempontjából a nappalisokkal szemben, kivéve ha már alapból is azt csinálták, csak alacsonyabb szinten, amiről a szakuk szól. Szvsz Kiszámoló nem rosszindulatból, de ezen problémák súlyosbodásához járul hozzá, vak reményt ad az embereknek a szövegeivel. Pl. hol fog tudni elhelyezkedni az, aki 40 évesen elvégzi a mérnök-informatikus szakot, előtte meg egy boltban volt eladó?
Egyébként szüleimnek fejenként van 5 diplomájuk, és rengeteg felsőfokú szakképzésük, és nekik mondhatni ez bejött. De ők sem gondolják azt, amit Kiszámoló, ha mondjuk apám a 90-es évek elején nem a megfelelő helyre megy át dolgozni, vagy marad az erdeti munkahelyén, nagy eséllyel megszívta volna. És vannak ex-kollégái az utcán is.
Azt állítod hogy ha mindenki rengeteget tanulna és keresné a kitörési pontot akkor is lennének takarítók. Ez teljesen igaz. Az érvelésed ott sántít hogy egyáltalán nem mindenki teszi ezt meg. Így te lehetsz az aki kiemelkedik közülük. És azok közül akik megpróbálják, lehet hogy nem jön össze mindenkinek, de azok közül akik meg sem próbálják garantáltan senkinek.
A lényeg az, hogy ne te takarítsd a szaros WC-t... érted? (ez egy metafora volt...)
Szerintem Kiszámoló itt megint csak arra gondol, hogy a lehetőségeidhez mérten próbáld meg kihozni magadból a maximumot. Ha nem lesz belőled Tesco igazgató, hanem csak megragadsz "főárufeltöltői manager" szinten, azt sem kell kudarcként megélni, ha abban a helyzetben Te mindent megtettél ami "elvárható" lett volna. A "gond" az, hogy élnek olyan emberek kis hazánkban akik szinte semmit sem tesznek, csak siránkoznak, hogy semmilyen kormány alatt nem jó nekik.
Bármit tanulni úgy van értelme, ha nagyjából vagy egész pontosan tudod mit akarsz csinálni vele - nem úgy, hogy "az ilyen végzettségűek jól fizető állást kapnak" - ez így marhaság, akik tényleg jól fizető állást kapnak az adott tudással, azok általában többet tudnak mint amit egy tanfolyam nyújt, és céltudatosabbak is annál, hogy na most tanulok egy ilyet, mert szomszédpistinek bejött.
Igen, ebben igazad van, de még egyszer leírom, szerintem sokkal többen tesznek érte, hogy feljebb jussanak, mint ahogy te és Kiszámoló állítjátok, csak éppen a kitörési utak 95%-a fals. Másik cikk alatt írtam egy kommentet az OKJ-s képzésekről, hogy mivel hitegetik a jelentkezőket. Ugyanezt látom a felsőoktatás 95%-ában is, ami nem ilyen, az nincsen levelezőn. Talán egyetlen területet látok, az a nyelvtanulás, ami tényleg segíthet egy lent lévőn, viszont az sem abban, hogy árufeltöltőből előbbre jusson, mivel ma már az sem nagy kunszt, ha valaki tud angolul vagy németül, ha meghirdetnek egy állást ahol csak ez kell, 200 jelentkező így is megvan, amelyből 50 perfekt adott idegen nyelven(nyilván ha spanyol lenne ez, már ez nem igaz). Tehát ha tanul nyelvet, akkor azt tudja elérni, hogy Ausztriában legyen árufeltöltő vagy takarító.
Természetesen nem gondolom, hogy nincsen más kitörési pont, viszont jellemzően ez nem kapcsolat, helyezkedés és törtetés mentes, mint ahogy Kiszámoló próbálja beállítani. Pl. én úgy látom közszférában nagyjából 95%, a versenyszférában 80% az, amikor ismerőst, havert, rokont, stb. vesznek fel egy állásra. Többek között ezért is van az, hogy ha mégsem ez a helyzet, akkor 200 fő jelentkezik. Egyébként ezt a dolgot nem rossz tapasztalatból mondom, mert én éppen a másik oldalát láttam a dolognak, mikor ismerőseimet, rokonaimat, stb. azért hívja egy barát, mert a fiának, lányának állás kellene, ilyenkor pedig a felhívott azt mérlegeli, hogy kicsoda is a hívó fél, mennyire is barát, vagy mennyire tudná viszonozni a szívességet. Vannak nagy pofára esések is, mikor valaki a múltban nem éppen barát módjára viselkedett, de elvárja, hogy segítsenek neki.
Egyetértek. Ha meg sem próbál kitörni, de a rinya megy ezerrel, hogy csak szaros WC-t pucol...
Lehet, hogy nem mindenkinek jön be, de ha meg sem próbálja, akkor sírás se legyen.
Van ismerősöm, akinek cégen belül ajánlottak jobban fizető munkát. Nem vállalta, mert többet kellett volna dolgozni, nem csak ücsörögni egész nap. Másokra viszont irigykedik ezerrel.
Alapvetően igazad van, csak ez nem ilyen egyszerű, mert van olyan ismeret, amit otthon el lehet sajátítani, meg van olyan ismeret, amit csak céges környezetben, például iparban. Így hiába végzi el a tanfolyamot és még tanul is hozzá egy nagy adaggal, akkor sem fog tudni elhelyezkedni az új szakmában gyakorlat hiányában. Pl. a gépészmérnök, mechatronikai mérnök, villamosmérnök mind-mind jól hangzik, de valójában csak nappalin, levelezőn csak akkor, ha az illető ugyanezen területen szakmunkásként vagy technikusként dolgozik. Jó, végülis te is ugyanezt írtad. Elképzelhető, hogy nem is kellene az embereknek nappali felsőoktatásba menni, legalábbis nem 18 évesen, hanem szerezni egy szakmát, elhelyezkedni, majd akkor menni levelezőn a felsőoktatásba, amikor olyan szint közelébe kerülnek, amihez nem árt a diploma.
Menthetetlen vagy:)
Senki nem mondta, hogy a f...sz rosszabbik végén is lehet lenni egész életünkben. Sőt, olyan is van, hogy valaki eszméletlen sokat tanul, nagyon jó eredményeket ér el, köztársasági ösztöndíjat kap, nagy jövő előtt áll és mikor már kezdené az életet, akkor autóbalesetben meghal (igaz történet).
Viszont olyat is ismerek, hogy a srác börtönben volt fiatalkorúként (betörések, garázdaság) és bent kitanulta a lakatos szakmát, most pedig itt helyben hegesztőként dolgozik. Ergo, még a börtönben is van esélyed a kitörésre! Amúgy meg... főként az a baj, hogy sokan nem látták még az élet sötétebb oldalát és ezért nem tudják értékelni a sajátjukat.
Még egyszer, én nem azt mondtam, hogy nincs esély kitörésre, de ez ha mindent megteszel sem 100%, sőt bőven 50% is lehet egyeseknek.
Szerintem egyetlen biztos esély van a kitörésre: ha nem csupán ANNYI PÉNZT akarsz keresni, hanem te tényleg AZT akarod csinálni. (Kiszámoló írt a 90 ezres fizetésű, de borravalókkal 250 ezres jövedelmű ápolónőről.) Ez lehet egy munkakör betöltése, megélhetés részmunkaidőből, egy témával való foglalkozás, de akár egy másik országban vagy városban tartósan végzett munka is (így, helyes indíttatásból), amivel kapcsolatban úgy érzed, erre születtél. A te eredményed úgy jön ki, hogy ezzel 100%, hogy kitörsz, de az embereknek legfeljebb 50%-a tudja kitűzni célként. 🙂
Ezt egy dolog hátráltatja: előbb nagyon meg kell ismerni magadat, hogy mi legyen AZ, amiért tényleg mindent megteszel, és ami be fog tölteni - ez pedig általában csak némi próbálgatással lesz meg, ami kudarcokkal is jár. Sokan ekkor hiszik azt, semmi értelme, és adják fel. Nekem a felnőttkor elérése után eltartott vagy egy évtizedig.
Szívesen mesélnék személyes történeteket, mikre voltam képes, amiket sosem gondoltam volna, és mikre látom már, hogy még leszek - csak egyelőre egyik sem termel jövedelmet, csak elégedettséget, így nekem eshetsz, hogy minek, bár az egyik még lehet, hogy jövedelmet is fog. 🙂
"A te eredményed úgy jön ki, hogy ezzel 100%, hogy kitörsz, de az embereknek legfeljebb 50%-a tudja kitűzni célként. :-)"
Nem, ilyen nincsen, 100% soha sincsen.
Én 8 éves korom óta, mikor megírtam az első Commodore-os programomat, tudtam hogy programozó szeretnék lenni. Tehát én nagyon jól ismerem magamagat. Ellenben hiába programozok itthon, ha pénz nincs érte, anélkül nem lehet megélni, munkahely kellene, viszont azt is tudom nagyjából hasonló korom óta, hogy Budapest az a hely, ahol nem szeretnék semmiképpen sem élni.
Innentől kezdve jöhetnek a kényszermegoldások, hogy elvállaljam-e mondjuk egy iskolában a rendszergazdai munkát, vagy elmenjek eladónak(ehhez is van végzettségem), de legalább számítástechnikai vagy műszaki boltban, vagy akár a mekiben mosogassak, mert amit én szeretek csinálni, abban alig van munkalehetőség a régióban, ami van, ott meg sokéves szakmai tapasztalatot várnak el.
Viszont az a helyzet, ha bármely más, piacképesebb irányba elindulok, azzal már óriási kockázatot vállalok, mert nem tudhatom mennyire lehet ott elhelyezkedni, látván hogy hogyan hülyítik az embereket az informaitkával is, hogy végezd el a webfejlesztő tanfolyamot és lesz állásod, meg hasonlók, honnan tudjam, hogy ha mondjuk elvégzek valami CNC-s szakmát 1-2 év alatt, akkor utána lesz-e esélyem azzal elhelyezkedni? A hirdetések száma saját tapasztalataim alapján semmit sem mond. Most azon is gondolkodom, hogy elvégezzem a villamosmérnök szakot is, azt levelezőn, mikrovezérlők programozása szakirányon, másik koncepcióm meg kreditelismertetéssel, esetleg részképzéssel elindulva a pénzügy mesterszak elvégzése, mert az másik terület, ami érdekel, és esetleg informatikai és pénzügyi végzettséggel a banki informatikában kaphatnék állást.
Tehát én tipikusan nem olyan vagyok, aki a fizetés alapján választott volna szakmát, hanem egyértelműen érdeklődés alapján, tudom mi érdekel. Nem is érdekel az, hogy nagyon sokat keressek, csak a saját talpamon szeretnék végre megállni, nem szüleim segítségére támaszkodni, mint most.
Vidéken valóban nehéz fejlesztőként "normális" munkát kapni ismerősök nélkül, ezt anno sajnos én is tapasztaltam. Esetleg még a távmunka lehet eg kiugrási lehetőség, ha sikerül normális helyet találnod ahol elég ha hetente egy napot vagy benn, a többit tudod otthonról is csinálni. Persze nem azt mondom, hogy ez az álommunka juniorként, de egy kis pénzt és tapasztalatot gyűjteni talán lehet így is.
Ha pedig már összegyűjtöttél egy kis gyakorlatot, simán mehet a távmunka, nekem van olyan kollégám aki évtizedek óta vidékről dolgozik egy-kéthetente jön csak fel Budapestre, inkább vállalja az utazást mint a költözést, szóval szerintem ez egy járható út lehet.
Illetve még egy magánvélemény a hozzászólásodhoz: Ha jól értem Neked már van egy szakirányú diplomád, én a helyedben inkább a szakmai gyakorlat/nyelvtudás/továbbképzés irányába gondolkodnék mintsem mesterképzés/másoddiplomában( az már ráér akkor ha túlnőtted a junior időszakot és még mindig érdekel a téma ). A szükséges minimumod megvan a belépéshez, innen már csak rajtad áll a dolog.
Bocs a vége lemaradt: Kitartás, keresett végzettséged van, ha elég kitartó vagy biztosan találsz a képességeidnek megfelelő munkát!
Igen, van egy szakirányú wc papírom, programtervező informatikus névre hallgat (amúgy mivel már fél évvel végzés előtt is folyamatosan munkát kerestem, ezért volt fogalmam az értékéről, a tervem az volt, hogy diplomaosztó után egy szalonnasütés keretében elégetem, de erről lebeszéltek, lehet nyáron újra előjön a téma :-)). De félreérted, én éppenséggel szakmai gyakorlatot sem találok, egyetem alatt meg 1,5 évig voltam összesen 2 cégnél, nem hogy rendes munkát. Tehát éppen azért gondolkodok másoddiplomában(vagy bármi másban), mert talán más szakmában nem ekkora a munkaerő túlkínálat és talán találnék valamilyen munkát. Csakhogy ez az ami baromira csalóka, mert pont az informatikusról mondják, hogy keresett szakma, ezzel szemben én tapasztalatból tudom, ez mekkora hazugság, akkor bármi másra mondják ugyanezt, hogy is hihetném el?
Nyelvtanulás területén még a németet lehet elkezdem(újra), mert nemrég települt ide egy informatikai szolgáltató cég, ahol akadály, hogy nem tudok elég jól németül. Angolom rendben van, nyilván nem anyanyelvi szinten beszélem, de ez egyszer sem tűnt egyelőre akadálynak.
A távmunkáknál azt érzem problémának, hogy ha ilyet meghirdetnek, akkor sok százan jelentkeznek rá, pont olyanok, akik hozzám hasonlóan nem akarnak Budapestre költözni, és hát az országból többszáz ember közül nem egyszerű a legjobbnak lenni, főleg nem kevés tapasztalattal.
Köszi, most végül úgy néz ki, találtam. Ma hívtak egy helyről, ahol kb. 1 hónapja csináltam próbafeladatot, hogy engem választottak.
Üdvözletem!
Érdekes témák merültek fel a kommentek között, párhoz szeretnék hozzáfűzni néhány dolgot.
Felmerült a felsőoktatás strukturális defektusa, valamint egy olyan nézet, hogy maximum ott van még minőségi, szinte garantáltan munkahelyet biztosító tudásátadás, mely képzés csak nappalin elérhető.
Hát, ez a felfogás téves. Például az említett orvosi képzés azért van csak nappalin, mert levelező formában kivitelezhetetlen. Az még semmiben nem minősíti az adott képzést, hogy csak nappalis verziója van-e. Orvosin is csak a tananyag mennyisége az, ami a magas színvonal látszatát kelti, de sem a számonkérés, sem a gyakorlati képzés mennyisége és minősége nem üti meg azt a szintet, amire rá lehetne mondani, hogy "na ez igen, ez még valami". És abban is biztos vagyok, hogy van olyan levelezős képzés, ami van olyan értékes és használható, mint a nappali verzió; illetve hogy van olyan képzés, ami van mindkét formában, mégis nagyon is használható.
Azt sem teljesen értem, hogy egy adott régiós tapasztalatokból hogyan lehet általános érvényű következtetéseket levonni. Volt szobatársam szintén mérnökinformatikus alapszakot végzett, vidéki egyetemen. Ő sem talált a környéken számára szakmailag és anyagilag is megfelelő állást, ezért fel kellett mennie Pestre. És? Akkor már WC papír diplomája volt? Dehogy. Akkor lett volna, ha az országban szinte sehol nem tudott volna elhelyezkedni vele. Az, hogy egy szakma az országban a legkeresettebbek között van, még nem jelenti azt, hogy az országban mindenhol van rá kereslet. Speciális, nem túl valószerű esetben akár olyan is előfordulhat, hogy a teljes kereslet Budapestre koncentrálódik.
Továbbá a Tescos árufeltöltős érvelést is érdekes volt olvasni Zabalint részéről. Hát szerintem az egészet ott lehet megtorpedózni, hogy olyan helyzet a valóságban úgysem lesz, hogy minden árufeltöltő ugyanannyira hajt és képzi magát, és természetszerűleg csak egy lesz közülük igazgató.
De ha feltételezzük, hogy mégis: Akkor pedig vagy a szerencse fog dönteni, vagy a kapcsolati tőke. Előbbi kiszámíthatatlan, ezért bármilyen döntésben figyelembe venni mint érvet valami mellett teljesen értelmetlen. Utóbbi meg egy nagyon is fontos dolog, amelynek építésére törekedni kell, ugyanakkor (És itt most hangsúlyozottan nem arra gondolok, amit kis hazánkban megtestesít - hamisan - ez a kifejezés, miszerint képzetlen és alkalmatlan embereket vesznek fel pozíciókba szakemberekkel szemben, pusztán bratyiból. Hanem arra gondolok, hogy ha vesszük az említett, irreális esetet, miszerint az adott posztra összes jelentkező azonos képességű és képzettségű, akkor nyilván az lesz a győztes, aki a legtöbb szimpátiát élvezi a döntéshozó részéről.) jellegéből adódóan teljesen természetes, kiküszöbölhetetlen, és javarészt szintén a véletlenen alapuló jelenség.
De ahogy már előttem is írták, a poszt üzenete nem is az volt, hogy ha mindent megteszel az előrébb jutás érdekében, akkor biztosan sikerül előrébb jutni. Hanem az volt, hogy a nem teszel meg semmit, akkor biztosan nem fogsz előrébb jutni. 🙂 És ez a legfontosabb: Minél többet teszel meg, annál több az esélyed. Semmilyen egyetem, sehol, semmilyen szakon nem ad garanciát semmire, csak nagyobb/kisebb esélyeket.
És igen, a szaros WC-t mindig ki fogja pucolni valaki. Mindig kell olyan ember, aki kipucolja. És igen, azt is lehet jól is és rosszul is csinálni....csakhogy mindig lesz olyan ember, aki sokkal komolyabb feladatokra egyszerűen nem alkalmas. És sajnos különböző okokból sok pozícióban ül olyan ember, aki lényegében csak WC pucolásra, és hasonló kaliberű pozíciók betöltésére lenne alkalmas. A baj ott van, hogy sok WC pucoló többre lenne képes, mégsem tesz azért, hogy a képességeit kihasználva vigye valamire (Mert a "Kifogás kórban" szenved).
"És sajnos különböző okokból sok pozícióban ül olyan ember, aki lényegében csak WC pucolásra, és hasonló kaliberű pozíciók betöltésére lenne alkalmas."
Itt kimaradt egy "magasabb" szó a pozíció elől.
Mondjuk azért én azon is elgondolkodnék, hogy akinek semmi megtakarítása, annak tényleg kell-e autót venni?
Ha vállalkozáshoz kell, az némiképpen más, de csak azért, hogy legyen.
Annál nagyobb pénztemetőt nehéz elképzelni, mégis minden második család fenntart egyet.
- Én nem hiszek abban, hogy bárkinek is meg kellene maradnia ezen az alsó szinten. Emberek láb nélkül, vagy vakon meg tudják mászni a Mount Everestet, mert egyszerűen nem fogadják el, hogy ők erre nem képesek, mi meg elhisszük, hogy bárki is arra született, hogy árufeltöltő legyen egész életében?
Amíg fogyatékkal élő emberek ilyen teljesítményre képesek, addig csak sírás, hogy neki csak egy segédmunka adatott. Megkérdezném tőle, mennyi mindent tett az elmúlt öt évben, hogy sikeresebb ember legyen. Általában kiderül, hogy soha semmit.
Ha valaki nyugaton feketemosogató, az ugyanakkora szívás, mint itt, maximum a dimenzió más egy kicsit, de még az sem annyira.
Zabalint, ez úgy hívják, hogy kifogás-kór. Pusztító betegség.
Tehát felteszem sokadjára a kérdést: aki megrekedt egy alacsony szinten, az vajon mindent megtett, hogy ez ne így legyen, vagy semmit nem tett ellene?
Állítom, hogy 99%-a semmit nem tett ellene. Addig meg kár arról beszélni, hogy vajon, ha tenne ellene, sikerülne-e a változás.
De ha van kedved, csinálj felmérést. Ne kérdezz meg 100 ezer embert, kérdezz meg 100-at. Aztán kérdezz meg 100 sikerest, szerinte mitől lett több, mint a másik.
Azt nem értem, miért koppan az, aki nyelvet tanul, képzi magát és mer hinni abban, hogy benne is van érték.
Bár kétségtelen tény, az áldozatszerep sokkal kényelmesebb, az se bátorságot, se erőfeszítést nem igényel.
Törtetésről senki nem beszélt. A törtető a másik kárára, a másik hátán akar feljebb jutni. Én erről soha nem beszéltem.
Szerintem meg az egész országnak jobb lenne, ha lenne még akár csak 10 ezer sikeres ember. Az ő általuk megtermelt és elköltött plusz vagyon már a GDP-ben is kimutatható lenne.
De hát ha te azt gondolod, hogy senki nem viheti semmire és aki nem vitte semmire, az törődjön bele, jó, akkor gondold így.
Nagyon félreérted az egészet, ha neked a mindent megtett kifejezés egyenlő a törtetéssel.
Részemről a vita lezárva, nem szeretnék ezen tovább kommentelgetni.
A mérnökinformatikus (vagy programtervező informatikus) diploma nem attól wc papír, mert csak Budapesten lehet vele jó eséllyel elhelyezkedni, hanem attól, hogy nincs hozzáadott értéke az informatikai tudáshoz, egyetlen területen sem, ezt a szakmát autodidakta módon lehet megtanulni.
Ami az árufeltöltős példát illeti, ott nem is szükséges, hogy mindenki pont egyformán törje magát, az a tiszta példa lenne. Olyanra gondolok, hogy pl. ha feldobsz egy 6 oldalú kockát, akkor az, hogy nem 1-es lesz, nagyobb eséllyel fog előfordulni, de előfordulhat, hogy mégis annyi lesz. Itt meg már helyből 3 tényező előfordult, a szorgalom, a kapcsolati tőke és a szerencse, ha X szorgalmasabb, mint Y, attól még Y ha a másik két területen jobban teljesít, lehet a nyerő.
"És sajnos különböző okokból sok pozícióban ül olyan ember, aki lényegében csak WC pucolásra, és hasonló kaliberű pozíciók betöltésére lenne alkalmas."
"Hanem az volt, hogy a nem teszel meg semmit, akkor biztosan nem fogsz előrébb jutni. :)"
Ha szakmai oldalról közelítjük a dolgot, akkor ez a két mondat ellentmond egymásnak. Mert ha tényleg rajtunk múlik, és ebben a szakmai ismeretek bővítésének nyilván szerepének kellene lennie, ha "igazságosnak" érezzük a rendszert (tehát igazságos alatt azt értem, hogy a szakma csúcsán a szakmailag (ebben benne van tehetség és szorgalom is) legalkalmasabb van), akkor nem lehetnének fent alkalmatlanok.