Az előző, a(z új) autók értékvesztéséről szóló bejegyzés alatt mint mindig, újra kialakult a vita, szabad-e használt illetve érdemes-e új autót venni.
Sokak szerint a használt autó kész anyagi csőd, sokkal többet költ rá az ember, mint amennyivel többe az új kerül.
Ez szerintem barokkos túlzás, különösen ha az újonnan tíz millió forintnál drágább kategóriát nézzük, néhány milliónyi értékvesztésből akár egy komplett motor és váltócsere is kijön.
Az azonban tény, hogy az új autók egyre komplikáltabbak és érzékenyebbek, illetve a szerviz-óradíjak egyre magasabbak, így nem annyira nyerő már a használt autó, mint mondjuk tíz éve.
Volt már erről szó régebben is, kalkulátorral:
István tíz éve vett egy akkor ötéves Toyota Corollát és minden költséget feljegyzett az utolsó fillérig. Tanulságos lehet látni a számait, mennyibe került neki az elmúlt tíz évben az autó. (A tőkeköltség, értékvesztés nélkül és az inflációtól eltekintve. Erről bővebben itt.)
Ahogy röviden összefoglalta: tíz év, tíz millió forint és 100 ezer mérföld.
Ha neked van hasonló táblázatod a költségekről, oszd meg a hozzászólásokban a linkjét. Add meg az autó korát, értékét is.
István véleménye a következő:
Számomra a legfőbb tanulság, hogy
- nincs különbség, hogy benzines, vagy dízel (üzemanyag, kontra szerviz)
- hamis illúzió, hogy otthon szervizelve olcsóbb
Én márkaszervizbe járok vele. Míg várok rá, tudok dolgozni. Nem a szabadidőmből megy el az értékes idő, nem kell alkatrész beszerzéshez időt pazarolni
Az autóval szemben nem volt sok követelményem:
Tanulságképpen semmi újdonságot nem lehet levonni:
Ezek alapján esetemben hibás érvelés, hogy a szervizelést mindenáron az autó értékéhez kötném. Esetemben az a lényeges, hogy hány évig akarom még használni.
Összességében jelenleg semmi ingerem sincs lecserélni a vén csatalovat. Az autók biztonsági fejlesztéseit leszámítva érdemi racionális indokot nem találtam a váltásra.
