Sokan nem tudják, mi a különbség az előleg és a foglaló között, pedig a különbség nagy.

Az előleg nem más, mint egy adásvétel első részlete, tulajdonképpen csak a vevő komolyságát mutatja, semmi többet. Ha a szerződés meghiúsul (bármilyen okból, bárkinek a hibájából), akkor a vételár-előleg visszajár a vevőnek, hiszen a szerződés nem jött létre, amire kifizette az előleget. Az előleg nem védi sem az eladót, sem a vevőt.

A foglaló már szankcionálja a szerződés meghiúsulását. Ha a vevő hibájából nem jön létre a szerződés, a foglalót elbukja. Ha az eladó lép vissza a szerződéstől, a foglaló dupláját kell visszaadnia a vevőnek. Ez már mindkét felet védi az esetleges meghiúsulástól.

S van egy harmadik lehetőség is, a bánatpénz. Ez mindkét felet védheti. A bánatpénz nem jár vissza, ha a szerződés meghiúsul, az a fél, amelyik kikötötte a bánatpénzt, erre jogosulttá válik. (Azonban ha bánatpénz volt kikötve, további elmaradt haszonért, okozott kárért nem perelhet.) Ha például új autót vennél kereskedésből, hiába kérne a kereskedő előleget, ha meggondolod magad, vissza kell adnia. De nem mer foglalót sem kérni, mert ha a gyár nem teljesíti megfelelően vagy időben a megrendelést, dupla összeget kellene visszafizetnie. Ezért cselesen előleget kér, de bánatpénzt köt ki, ami jellemzően az előleggel azonos összegű. Így ha eláll a vevő a vásárlástól, megtarthatja az előleget, mint bánatpénzt, ha viszont nem teljesít, akkor csak az előleget kell visszafizetnie. (Hacsak a vevő nem megy perre a neki okozott kár miatt.)

Tehát nagyon nem mindegy, hogy előleget vagy foglalót kérsz, illetve előleget vagy foglalót fizettél valamire.