Ha a másik sokkal többet keres

Egy ideális világban az összekerülő párok ugyanazzal a családi és anyagi háttérrel rendelkeznek, ugyanannyi vagyont hoztak a házasságba és közel ugyanannyit is tesznek hozzá a bevételhez havonta.

A valódi világban ez a legritkább esetben van így.

A gazdag vállalkozó gyereke, aki mindent megkapott egész életében, természetes a számára, hogy évente többször is külföldön nyaralnak összekerül a négygyerekes értelmiségi szülők gyerekével, akinek az egész gyerekkora a beosztásról és a lemondásról szólt.

550x104-cikkekbe

S akkor még ott van annak a lehetősége is, hogy bár hasonló anyagi háttérből érkeztek, de teljesen más felfogásúak, mi fontos az életben és mire kell és mire felesleges pénzt költeni. Az egyik pénzszóró, a másik takarékos. (A másik fél szemszögéből ugyanez úgy néz ki, hogy ő arra használja a pénzt, amire való, míg a másik zsugori. 🙂 )

(Néhány kapcsolódó cikk: Mit tegyek, ha a házastársam túl takarékos, Rossz pénzügyi minták, Zsugori vagy takarékos?, Alaptípusok a pénzkezelésben, Az életed értelme)

Gyakori probléma szokott lenni az is, hogy az egyik fél lényegesen többet keres, mint a másik, gyakran négyszer-ötször is többet. Ez még nem lenne önmagában probléma, ha önmagukat, mint párt egyként látnák és nem két független emberként, ahol az egyik sokkal többet tesz bele a közösbe, mint a másik.

Azonban gyakran ez utóbbi a helyzet és egy idő után a több pénzt hazahozó úgy kezd el beszélni, hogy a házam, az autóm, vettem egy nyaralót. Ha pedig a másik vesz magának egy autót a saját pénzéből, akkor az pedig az autónk lesz. Számon kéri a másikat, ha az túl sokat költött valamire, de ő nem számol el, hiszen úgyis ő keresi a több pénzt. A másik ne költse az ő pénzét, ahhoz meg nincs köze, hogy a sajátjával mit csinál. A házimunkában vagy a gyereknevelésben nem segít, mert éppen elég, hogy ő hozza haza a pénzt.

(S ha azt gondolnánk, hogy a férfi az, aki a pénzt hozza a házhoz, az igazság az, hogy ez már kezd megváltozni s ennek oka, hogy a nők között gyakran több a diplomás és így akár többet is kereshetnek. Az Egyesült Államokban már a kapcsolatok 24%-ában a nő az, aki a több pénzt hozza haza, ez az érték még csak 7% volt 1970-ben. A párok közel kétharmadánál van komoly különbség a jövedelemben.)

Amikor már valaki így beszél, az már egy intő jel, hogy valami komoly probléma van. Első pillanatra a probléma pénzügyinek tűnik, de nem sok köze van a pénzhez.

Egy gyülekezeti pásztor mesélte, hogy kezdő ifjú korában, amikor jöttek a párok hozzá tanácsadásra, mert problémák voltak a kapcsolatban, mindig azt tanácsolta, hogy akkor tedd el a zoknidat, ne hagyd szét, tedd vissza a fogkrémet a pohárba vagy főzzél neki vacsorát, vagy éppen mit soroltak fel a párok a probléma és a veszekedések okának.

Aztán egyszer leesett neki a tantusz. Nem az a probléma, hogy valaki széthagyja a zokniját, nem teszi vissza a fogkrémet a helyére vagy nem főz vacsorát. A probléma az, hogy a párok már nem szeretik egymást és ez csapódik le a hétköznapi, ostoba veszekedésekben. Amikor erre rájött, már lett értelme a tanácsainak. Azt javasolta a pároknak, hogy a probléma gyökerét kezeljék és ne az ágait (vagyis a probléma megnyilvánulásait) akarják visszametszeni.

Nos szerintem a címben felvetett problémára is gyakran ez a megoldás. Nem az a baj, ha az egyik fél többet keres, hanem amikor ezt már nem akarja megosztani azzal, akivel közös lakcímen élnek. Mert már csak egymás mellett élnek és nem együtt.

Mit tehetsz, hogy megold azt a problémát, amit az eltérő jövedelem okoz, hogy ne jussatok el addig a pontig, amit feljebb írtam?

Sokan nem szeretnek szembenézni azzal a ténnyel, hogy a pénzügyi dolgok, különösen a problémák és különbözőségek jobban befolyásolják a kapcsolatukat, mint a legtöbb egyéb tényező. Ezért kell róluk sokkal többet beszélni, mint a legtöbben azt teszik.

Ha te vagy az, aki a több pénzt hozza haza, fontos, hogy mindig éreztesd a másikkal, hogy ez a ti pénzetek és a ti keresetetek és nem a tiéd. Ne engedd, hogy anyagi bizonytalanságba érezze magát vagy kevesebbnek érezze magát csak azért, mert te többet keresel, mint ő, különösen, ha például a gyerekek miatt keres kevesebbet. (Persze sok olyat láttam már, hogy az egyik fél egyszerűen csak lusta dolgozni és eltartatja magát, valami alibimunkát végezve, ha egyáltalán. Erről már itt írtam. Most arról van szó, hogy a másik kiveszi a részét a munkából, de lényegesen kevesebbet keres.)

Ne gondold és ne is mondd, hogy neked kell döntened a pénzről, vagy neked több jogod van dönteni a pénzről, mert az a tiéd, hiszen te kerested meg. Mindig vond be a pénzügyi döntésekbe, akkor is, ha nem akarja. Sokan kényelemből inkább lepasszolják a feladatot, ami nagy hiba. De az is, ha hagyod, hogy ezt tegye. Közös az életetek, ezért közösen kell anyagi döntéseket is hozni.

Ha (még) külön kasszán vagytok, beszéljétek meg, ki mennyit tesz bele a közösbe, leginkább a jövedelmével arányosan. Mindig beszéljétek meg, mire mennyit költötök. Ne hozd olyan helyzetbe a másikat, hogy számára túl drága lakást béreltek, túl drága nyaralást terveztek, túl drága étterembe mentek és így tovább. Lehet, hogy nem ellenkezik, de az a rosszabb, amikor nem teszi.

(Már írtam is róla és már sokszor el is kellett mondani személyesen is, hogy az ellenkezés hiánya nem az egyetértés jele. Gyakran az emberek annyira makacsok és fafejűek, hogy a másik már ellenkezni sem akar vele, mert nincs értelme. Azonban az ilyen kapcsolat olyan, mint a kukta, amin el van dugulva a szelep. Nem sípol és nem gőzöl, helyette inkább egyszer csak felrobban és fogalmad sincs, hogy mi történt vele. “A feleségem/férjem megbolondult. Semmi gond nem volt, soha nem vitatkoztunk, egyszer csak szétrobbant a kapcsolatunk, fogalmam sincs, hogy miért.”)

Ha pedig te vagy az, aki kevesebbet visz haza, ne törődj bele, hogy a másik egyre inkább úgy beszél a dolgokról, mint a sajátja vagy akármilyen módon érezteti, hogy ő az, aki az anyagi döntéseket meghozhatja, hiszen ő keresi a pénzt. Még az elején fogd meg az ilyen elhajlásokat, mert elértek egy olyan ponthoz, amikor már nem tudod többé visszahajlítani a dolgot, csak eltörni. Ragaszkodj hozzá, hogy beleszólhass a pénz beosztásába, elköltésébe vagy bármilyen egyéb pénzügyi tervezésbe. Ne fogadd el és ne vedd fel a másodrangú szerepet soha. Akkor se, ha rövid távon kényelmesebb sodródni, mint árral szemben úszni.

Folyamatosan beszéljetek a pénzügyi életetekről is. A kommunikáció hiánya szokta megölni a kapcsolatokat. A kapcsolatot, ami az egyik legfontosabb érték az életedben, ennek ellenére sokan hamarabb megszabadulnának a kapcsolatuktól, mint az autójuktól, ha választani kellene és sokan több erőfeszítést tesznek, hogy a kedvenc, haldokló mobiljukat megjavítsák, mint amennyi energiát tesznek a haldokló kapcsolatuk helyreállítására.

Fontos, hogy a cikk nem arról szól, ha a másik túl sokat költ a közösből, az egy másik probléma. A pénzügyi bántalmazás egy harmadik, amint fentebb írtam is, ha az egyik fél nem hajlandó dolgozni, az meg egy negyedik, ha mindkettő töklámpa a pénz kezeléséhez és ezért szenvednek anyagilag, az pedig egy ötödik. A cikk egyedül arról szól, hogyan kezeljétek, ha szükséges, ha az egyik lényegesen többet keres, mint a másik.

Share

271 hozzászólás

  • yutte hermsgervørdenbrøtbørda
    én azt nem tuodm elképzelni hogy a közös kassza hogy működik. Az asszony beleszól hogy a kocsmában hány sört ihatsz, vagy hogy kell ezt elképzelni?
  • Sándor
    azt írod “kb. az egyik legkevesebbet”. Ezek szerint másnál pedig többet keresel.
    Ugyanannyit dolgoztok? Már nem munkaórában, teljesítményben mérve.
    Ha hirtelen rátok esik egy nagyobb munka, ki szokta bevállalni? Bevállalod te, vagy inkább hagyod másnak?
    Ha dönteni kell egy rázós ügyben, mersz egyedül döntést hozni? Vállalod a felelősséget? Vagy inkább elhúzódsz az ilyen döntések elől?
    Ha a munkahelyi folyamatokban problémát látsz, elgondolkodsz rajta, hogyan lehetne jobb? Kidolgozol egy új folyamatot, és javaslatot teszel rá?
    Megteszed ezeket? Akik többet keresnek nálad megteszik ezeket?

    Persze az is előfordulhat, hogy tényleg csak nemi előítélet áldozata vagy, akkor tényleg lépj. De azt is vedd észre, hogy látszatra te vagy az egyetlen a csapatban aki eddig nem gondolkodott a fizetéséről, nem informálódott a piacról. Ezt minden évben böngészd át:

    hays.hu/piaci-áttekintés

  • Joy
    Nincs összefüggés azok között, amit írsz. A háztartási teendőket egészséges dolog megfelezni, hogy egyforma mindőségi idő jusson a családra, gyerekekre stb. Ott így jóból, kevésbé jóból egyforma jut.
    Fizetésből viszont nem feltétlenül jut egyforma, lehetnek többszörös különbségek. Háromszor többet leginkább csak úgy kereshetsz, hogy nagyobb a felelősséged, a stressz, mint a párodnak. Ilyenkor a közös kassza 3/4-e a te kereseted, ami ugye végülis mindkettőtöké. A munkáddal járó plusz felelősség viszont csak a tiéd, nem osztod meg életed párjával. Ez gyakorlatilag állandó EGYIRÁNYÚ támogatás, odaadás, nem úgy, mint a ti esetetekben, ahol kb. egyforma a kereset hosszú évek átlagában. Ennek normális kapcsolatban is egy egészséges kompenzálása lehet, ha mégsem teljesen közös a kassza.
  • Sándor
    bár már biztos találkoztál ezzel cikkel, ha ilyeneknek utánanéztél, azért linkelem:

    portfolio.hu/uzlet/20170707/kozos-kasszan-vagy-a-paroddal-elment-az-eszed-255863

    ps: most nézem, hogy a második oldaltól már csak előfizetéssel nézhető… a lényeg, hogy a pár mindkét tagjától és megegyzésétől függ, hogy mi működik. Nincs egy jó megoldás. Sok jó megoldás van. Vannak aki mindegyikben tudna élni (pl. én) Van aki pedig csak az egyik opcióban. Beszéljétek/próbáljátok végig a pároddal.

  • Geri
    Nálunk a külön kassza nem azt jelenti, hogy fillérre pontosan el van számolva minden kiadás. Én tankolom az autót, de a bnőm veszi a háztartási dolgokat: mosószer, fertőtlenítő, stb. Ha nyaralunk, írjuk a költségeket és a végén felezünk. A gyerekek ajándékát is általában felezni szoktuk. Én kB 100e-rel többet keresek. Ha van egy nagyobb kiadás, azt is közösen. De tényleg ami a lényeg, hogy mindent megbeszélünk. Ha elmegyünk pl. ruhákat vásárolni, mindenki magának vásárol, így nem idegesít, hogy a 20 pár cipője mellé vesz egy 21.-t is…
  • beetle
    Egyetértek egy előttem hozzászólóval, olyannal kell együttélni, akivel összeilletek, ehhez viszont önismeret és érzelmi intelligencia kell. Volt időszak mikor a bónuszokkal együtt a feleségem hozott haza többet, most épp én hozok, értelmes emberek között ez nem probléma. Az ő fizetéséből élünk, az enyémet egy az egyben eltesszük minden hónapban. A számla az én nevemen van, ha valaha tönkre is menne a kapcsolatunk akármilyen indokkal és különválnánk, rögtön visszakapná mindennek a felét és kész. Ha már agyalni kell, hogy mi lesz ha elválunk, írjunk szerződést, szerintem az régen rossz.
  • Dani21

    Akkor tud működni, ha a pár mindkét tagja hasonló összeget keres, és hasonlóan gondolkodnak a pénzről. Az a baj, hogy ha az utóbbi nincs meg, akkor a közös kassza is szenvedés. Ha van gyerek, akkor is lehet külön kassza, mi úgy intézzük, hogy havonta fejenként x összeget beteszünk egy borítékba, és ha a kislányunknak vesz valaki valamit (pl. ruha, bölcsis kaja, tápszer, ilyesmi), az kiveszi az árát a borítékból. Ide tesszük a családi pótlékot és az adókedvezményt is.
  • Zabalint

    Pontosan, külön kassza házasságban nem létezik, inkább csak valami belső elszámolás félét neveznek annak, akik elvileg külön kasszán élnek. Na jó, leszámítva azokat a párokat, akik már idős korukban költöznek össze, külön-külön életúttal saját maguk mögött.
  • helikopter

    A kommentedbol a valtassal jaro bizonytalansag miatti felelmet erzek ki.
    A karrierem elejen ketszer is elkovettem azt a hibat hogy szerettem a munkahelyem es a kollegaimat. Nem erte meg a fizetesbeli es szakmai lemaradast. Merthogy minden valtaskor rajottem hogy az elozo hely nem is volt olyan jo mint ahogy azt akkor ereztem amikor ott ultem – a kelletenel picit tovabb.
    Tobb kollegam is ajanlattal a kezeben ment a fonokhoz spontan bertargyalasra. Tobben nem fogadtak el a (csokkentett) ellenajanlatot, es valtottak… hogy azutan a probaido lejarta elott visszajojjenek meg magasabb fizuert.
    En azt javaslom hogy kezdj el interjuzgatni, ne csinalj belole lelkiismereti kerdest. A munkaadod sem lelkizik, hidd el. Az interjuk soran ellenben kinyilik a vilag (mas ceg, mas problemakkal es megkozelitesekkel), es kepbe kerulsz azzal is hogy *valojanban* mennyit is ersz a piacon.
  • dzsoni
    8 eve vagyunk hazasok, eggyutt kezdtuk a nullarol-svajcifrankhitellel- én belevagtam egy dologba az o tamogatasaval ami bejott es nagyon jol keresek. Parom kozben szult ket gyermeket jelenleg is attol fel hogyan fog visszamenni a munkaero piacra pedig en azt sem bannam ha nem menne vissza, de o nem az a tipus. Mondhatjuk hogy egyedul tartom el a csaladot de parom nelkul nyilvan nem mukodne semmi. Viszont bele kenyszeriteni sem akarom a foallasu anyuka szerepbe. Penzugyileg viszont nem erzi magat fuggetlennek-hogy is lehetne az igy. Szoval nehez helyzet, mert ha visszamegy netto “parszazért” valahova nekem kell nyilvan tobbet beletennem a mindennapokba, de mi kozosen nem “parszazat” fogunk bukni várhatoan. Nem igazan latom mi lenne a jo megoldas hogy o is megtalalja a számitasait, de maximalizalni tudjam a csaladi profitot.
  • folti
    “Állítólag az USA-ban tényleg így van.”

    Napjaink legnagyobb iróniája, hogy a világvezető USA-ról egyre többször derül ki, hogy a színfalak mögött mennyire elavult és/vagy lepusztult sokmindenük. Az osztályrendszer szintén ilyen, hivatalosan nincs, de ugye faji és gazdagság alapján nagyon brutálisan jelen van a hétköznapokban:

    hataratkelo.blog.hu/2020/04/14/a_jolet_csapdaja

  • Incognito

    Volt idő, amikor én is borzasztóan alulfizetettnek éreztem magam. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor kiderült, hogy új embereket vesz fel a cég majdnem annyi pénzért, mint amit én kerestem ott X év után. Szét is néztem gyorsan, hogy mennyi lenne a reális bér a munkakörömben, a tapasztalatommal, képesítésemmel stb, meg beszéltem pár tapasztaltabb emberrel. Mivel én is szerettem a munkahelyemet, úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt, és jeleztem az illetékeseknek, hogy nem vagyok elégedett a fizetésemmel. Nagyon meglepődtem, amikor bevált: emeltek annyit, amennyit szerettem volna. A következő bértárgyalásra már sokkal magabiztosabban mentem el, és akkor is megkaptam, amit akkor reálisnak gondoltam. Ha szereted a munkahelyedet, megér egy esélyt, hogy jelezd a problémát, mielőtt váltásra szánod el magad. Sok szerencsét!
  • Kiszamolo
    Incognito, elmondom, hogy lehet eredményesen tárgyalni a munkabérről. Úgy, hogy ott van a kezedben egy ajánlat egy másik cégtől, amit megmutatsz a főnöknek: Ennyit ajánlanak máshol. Menjek vagy maradjak? Ha kicsit is értékes munkaerőnek tartanak, általában megadják azt vagy közel azt, ami a papíron van. Ha nem, úgy is jó.
  • Kovácsné
    , a boldog feleség fontosabb, mint a bankszámla gyarapodásának maximalizálása. A háztartási feladatokat szervezzétek ki bejárónőnek, a gyereknevelésből pedig vállalj többet. Én már láttam házasságot, ami azon ment el, hogy a jól kereső férj nem értette, ma se érti, hogy a fontos, de alulfizetett hivatással rendelkező feleség minek akar havi 150 ezer Ft aprópénzért “prüntyögni a kisegítő iskolában a hülyegyerekekkel”, amikor ő mindent megad neki. Ha csak az éves thaiföldi nyaralásról kell lemondani azért, hogy a feleség azt csinálhassa, amit akar, ami a hivatása, akkor szerintem ne legyen kérdés.
  • Mr T

    Az sem feltétlen igaz, amit te mondasz. Dolgozhatsz nettó 100 ezerért a T**coban és sokkal stresszesebb a munkád, mint annak, aki mondjuk egy multinál keres 500E-t… Értem amit mondasz, persze egy vezérigazgató felelőssége nagyobb, mint egy árufeltöltőé, de a stressz mértéke nem mindig van összefüggésben a fizetésed mértékével. Sokszor alacsony bérezésű helyeken jobban megölnek lelkileg, mint magasabb fizetésű helyeken. Ez nem valami fair, mert árufeltöltőre, meg takarítóra is épp annyira szükség van, mint CEO-kra. – Ezt tudom mondani általánosságban.
    Személyes véleményem meg az, hogy életemben nem stresszeltem a munkán… legfeleslegesebb dolog amit tehetsz az életben, hogy stresszelsz. Attól nem lesz jobb semmi. Csinálni kell azt kész.
    És megosztani nem oszthatom meg a stresszt a párommal, de beszélni beszélhetek vele, az is segít… vagy neked nem?
  • AA.

    Szerintem a külön kassza nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan dolgok, amiket a pár közösen vesz meg, vagy nem megy közösen szórakozni. Hanem azt jelenti, hogy a közös kiadásokat közösen fizetnek, azonban minden mást külön.

    A párommal együtt élünk, de mi is külön kasszán vagyunk, számunkra ez azt jelenti, hogy külön bankszámlánk van, külön megtakarítási számlánk, külön rendelkezünk a pénzünkkel, de a közös dolgokat közösen fizetjük.
    A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a közös dolgokra (bolt, tankolás, lakbér, stb) egyszer én fizetek, egyszer ő, ezt kb havonta egyszer összesítjük, amelyikünk “rosszabbul áll”, tehát kevesebbet költött abban a hónapban, a következőben az kicsit többet költ, és így kb mindig egyenlően vagyunk.

    Ha valamit csak az egyikünk használ, vagy az egyikünknek fontos, azt ez a fél veszi csak (pl telefon, ruha, ilyeneket külön).

    (folyt)

  • Tyhedy
    Itt a probléma igazából a valódi elkötelezettség hiánya. Ha valaki teljesen felvállalja a párkapcsolatot, akkor megszűnik a te meg én, és megszületik a mi. De ezt a közös életet, csak a társ és a kapcsolat iránti elkötelezettség képes megtartani. Ma a párok úgy mennek sokszor bele a kapcsolatokba, hogy hogy ‘legfeljebb’ majd elválunk, ha nem megy.
  • AA.
    (folyt)

    De ezt nem vesszük annyira szigorúan, valahogy érezzük, mit vegyünk közösen, mit vegyünk külön (pl. én főzök, de ettől az ahhoz szükséges eszközöket közösen vesszük meg – akkor is, ha nem feltétlenül szükségszerű dolog, csak megtetszik – de pl. a saját hobbimra csak én költök, és ő is az övére).

    Persze az hozzátartozik, hogy nincs még gyerekünk, és közel azonosan keresünk.

    Nekünk ez úgy érzem bevált, így nincs egyikünk se kiszolgáltatva a másiknak anyagilag, én pont hogy ettől érzem azt, hogy két teljes, egyenlő fél vagyunk a kapcsolatban, önálló döntésekkel és önálló felelősséggel az iránt, hogy a pénzünkből gazdálkodjunk. Ettől még valamennyire “beleszólunk” egymás költéseibe, hiszen az, hogy ne szórja el hülyeségekre, a közös jövőnk érdeke. És ami fontos, hogy bele is látunk, tudom, hogy mennyit keres és abból kb. mennyit költ.

    Ha más lesz az élethelyzet, majd változtatunk

  • csizkek
    “Ti mit tennétek akkor, ha rájönnétek, hogy a kollégáitok hasonló ill. azonos munkakörben sokkal többet keresnek a cégnél, mint ti???”

    Anno Mo.-on voltam ilyen helyzetben. Nem tudsz rola nyiltan beszelni, mert jogi problemakat vet fel. Fizu infok nem publikusak. Amugy a fonokod dolga lenni az osztonzes, megtartas. Ha latja hogy vki jol dolgozik es sokkal kevesebbje van, akkor vannak eszkozei balance-ra.
    Az, hogy igy bevallalod vagy sem, az a te elethelyzeted. Mikor meg fiatalabb titan voltam, en leptem azonnal az elso alkalommal. De elotte tobbszor jeleztem, hogy ha nem tortenik vmi, akkor valoszinuleg valtani fogok. Arra hivatkoztam, hogy versenytars joval tobbet kinal. A vege az lett, hogy imadtam dolgozni ott, de vegul leptem. Kilepesnel megajanlottak ua.-t a penzt, de azt mar nem szabad elfogadni szvsz.
    En leptem es nagyon nem bantam meg. Ez van..

  • Mr T

    Ne haragudj, de nekem nehéz elképzelni, hogy ti szeretitek egymást… de ha nem, akkor meg nem értem, minek vagytok együtt…
    Ha meg nem bízol nőben, akkor élj együtt egy férfival. Vagy egyedül. Nem kötelező, hogy legyen párod.
    Persze, közös kassza sem kötelező, de most akkor közös életet éltek vagy csak együtt éltek?
  • csizkek
    2 Ennyit ajánlanak máshol. Menjek vagy maradjak? Ha kicsit is értékes munkaerőnek tartanak, általában megadják azt vagy közel azt, ami a papíron van.”

    Szerintem ezt mar nem jo elfogadni. Utana azt fogod kapni, hogy maradj csendben most emeltek. Fizu ugyileg, bonusz parkolopalyara kerulsz. Es feszultsegeket is szulhet.
    Ha elmesz rizikozol, de onnan az emelt fizu lesz a belepo szint!
    En voltam ilyen helyzetben, nem fogadtam el a regiek emelt ajanlatat es nagyon jo dontes volt hosszutavon!

    De az egesz eletkortol es elethelyzettol is fugg. Ha van mogottem lakashitel, 2 gyerek, meg hasonlo, akkor nem biztos hogy pont akarok egy uj probaidot.

  • Ostra
    , Pontosan ezt akartam leírni, amit az imént is írt Miklós. Én mikor megtudtam, hogy a multi ssc-ben sokkal kevesebbet keresek (-30 %) mint a közvetlen csoporttársaim, akkor:

    1. teljesítményértékelő beszélgetésen fizetésemelést kértem a managerem-től, teljesítményemre és eredményeimre helyezvén a hangsúlyt, mellékesen megemlítvén a csapaton belüli különbségeket. nem történt jelentős emelés év végén.
    2. elmentem interjúzni és az első magasabb ajánlatot odatoltam a főnököm elé, hogy ennyit érek a piacon, meg szeretnének-e tartani. ekkor felemelték a béremet a csapat átlagára.
    3. kiváncsiságból tovább interjúztam, majd kaptam egy 30 %-kal magasabb ajánlatot, így elmentem a cégtől végül

    szóval hajrá! 🙂

  • Aechen Coras

    Egyetértek.
    Szomorú, hogy sokan úgy házasodnak össze, vagyonjogi szerződés nélkül, hogy fogalmunk sincs a jogi következményekről. (Pl. ha az egyik fél azért válik el, mert összejön a takarítónővel/kertészfiúval, akkor is jár neki a közösen szerzett vagyok fele.)
    Könnyű 30 év szép házasság után azt írni, hogy csak az a jó, ha minden közös, buta, aki máshogy csinálja stb. De sajnos az esetek jelentős része nem ilyen, és erre fel kel készülni.

  • Helmholcz
    Ez az értetlenkedés mindig felmerül többek részéről a téma kapcsán. Szerintem a kutya ott van elásva, hogy csak az input oldalról szól mindig a vita: közös vs. külön legyen maga a kassza. Szerintem ez az output oldal nélkül nem értékelhető: közös cél vs. külön cél.

    A közös élet alap feltételei (lakhatás, háztartás, élelmiszerek, gyerekek költségei) mellett egy nyaralás vagy egy koncert az én megítélésem szerint lehet közös cél, a csajszi 26. pár körömcipője, kistáskája, vagy a fickó méregdrága horgász hobbija vagy veterán autó felújítása inkább magán jellegű.

    Ezekről nyilván beszélni kell egy jó kapcsolatban, egyeztetni a célokat, de szerintem nem ördögtől való, ha a jobban kereső fél nem hajlandó a másik bármilyen kattanását finanszírozni. Ennek megfelelően a párommal mi hibrid kasszán vagyunk: a közös dolgokat közösen fizetjük, de mindenkinek van pénzügyi privát szférája is.

  • Dani21

    Multi vagy SSC nem adja meg, mert ott a managernek nincs semmi beleszólása a fizetésemelésbe (csak az évesbe, és ott is egy fix kerettel gazdálkodhat). Esetleg kiverekedhet a beosztottjának egy 6-7%-os off cycle emelést, de ezt sem mindig lehet. Megnézik a fizetési sávjának a sávközepét, és ha 70% alatt van, akkor esetleg belemennek. Ha éppen ki van adva nekik, hogy nem lehet fizetést emelni, akkor azt sem. Az egyetlen mód a valódi fizetésemelésre a cégnél maradva az, ha magasabb beosztásba megy át, ezt néha saját csapatban vagy organizációban is el lehet intézni, de ez ugye több munkával jár, és szűkösebb időkben hiány van a magasabb jobgradeből. Ez az egyik, a másik pedig az, hogy a managerek nem szeretik a zsarolást, és ha eleve így mennek oda hozzájuk, akkor nem akarnak majd verekedni az áruló beosztott kedvéért a HR-rel.
  • Addam
    az a fontos hogy az asszonynál gyűljön a pénz, mert akkor jobban meg van elégedve mindennel
    a többi mellékes
  • Kiszamolo
    Dani, sokan eljátszották már, akikkel beszéltem és az esetek zömében beválik. Ha nem, akkor meg menni kell. Persze nem havi 20 ezer pluszért.
  • Kiszamolo
    Aechen, akkor nem jár. Akkor csak a harmada jár.
  • matetoth

    Tulajdonképpen miért is vagy együtt ezzel a boszorkánnyal? 😀

    Egyébként meg a közös iődben szerzett vagyonnál teljesen mindegy lesz, hogy közös kasszán voltatok-e. Minden közös, örülj, ha a felét kapod. És jól jártál, hogy nem nyugatabbra élsz…

  • HalászJ
    Az azonos munkahelyn ki keres többet kérdéshez.

    Azt mindenki észreveszi, hogy a kollégája többet kap nála (X > Y), de azt szinte sohasem, hogy ha értékesebb munkát végez.

    Egyszer beszéltem egy csajjal (pincérnő a Mercure-ban), és ki volt akadva, hogy a managerek a nagyobb fizetés mellé céges telefont IS kapnak.
    Megkérdeztem, miért kapnak? Mert a külföldi vendégekkel is kell beszélniük. Megkérdeztem, te beszélsz “külföldiül”..?
    Ugyanígy, hogy a managerek céges kocsit is kapnak.. Megkérdeztem, hogy tudsz vezetni? Nem?

    Szóval 99% ácsingózik a munkatársa nagyobb fizetésére, de csak 1% látja be, hogy a munkatársa munkája értékesebb.

  • Aechen Coras

    “El nem tudom képzelni, hogy a mindennapokban hogyan működik a teljesen külön kassza? Az egyik Dubai-ban nyaral, a másik Abádszalókon?”

    Teljesen külön kassza szerintem sem működik, hisz akkor egy fagyizás költségét is nyilván kellene tartani, ami szerintem nem méltó egy kapcsolathoz.
    A teljesen külön kassza és a minden közös között azonban sok köztes megoldás van.
    A kérdés az, hogy a közösön kívül van-e külön kassza, külön vagyon.

    Nálunk az van, hogy én keresek 100 petákot, a feleségem 20 petákot.
    A családunk havi teljes kiadása 30 peták, amihez én kb. 26 petákkal járulok hozzá.
    Ebből a közös kasszából ugyanolyan minőségű dolgokat veszünk mindenkinek. Soha nem téma, hogy ki milyen arányban járult hozzá a közös pénzhez.
    A megmaradó 70 petákom nagy részét a családom közös céljaira teszem félre (pl. ház, tartalékok), de válás esetén az enyém maradna.

  • PM
    : Köszönöm. Végre látok valakit ezt is leírni. Mintha mára eretnekségnek számítana ezt még csak megemlíteni is. Dobd el a telefonod, dob el a tv-d, de az évek (évtizedek) óta rossz kapcsolatodat javítsd meg. Tudom hogy nem helyezhető egy térbe egy kapcsolat és egy elektronikai eszköz, de fel kell ismerni amit írsz, sok esetben nincs mit megjavítani, hiszen újból elő fognak jönni azok a dolgok, amiket már megjavítottunk és most újra javításra szorulnak (itt most nyilván nem a zoknit rossz helyre teszem dolgokról van szó – bár ahogy írta Miklós ott sem az a baj…) mert ismételten a felszínre törnek.

    Sok esetben a javítás abból áll, hogy valamelyik fél beadja a derekát és megváltoztatja a személyiségét. Miért is akarnám én ezt valakitől? Hogy olyan ember legyen belőle akiről én úgy gondolom, hogy nekem jobb? Közben pedig lehet, hogy szenved?

  • Kiszamolo
    Aechen, nem maradna a tiéd, ha csak nem írtatok róla külön szerződést házasság előtt. Alapesetben minden megszerzett vagyon közös, mindegy, hogy ti azt hogy gondoljátok, vagy hogy csináljátok. Ha most elváltok, a feleségedé a vagyon fele, mindegy, mennyit rakott bele ő vagy hogy szerinted mennyit ér 10 év gyereknevelés otthon.
  • Munka
    A “fizetésemelés kiharcolása” téma nemhogy egy cikket, de egy egész cikksorozatot megérne. Ahogy előttem írták, megéri-e a főnököd szemében árulónak tűnni, bónusz osztásnál meghallgatni, hogy “bocsi de te most kaptál emelést 3 hónapja”, stb, megérie-e ez az egész, ahelyett hogy szimplán lelépnél oda ahol többet fizetnek.A bezsarolós módszer egyébként kb 2016-tól 2019 közepéig működött (nekem is), a munkaerőhiányos környezetben, amikor valódi bérverseny volt, valós kiírt állásokkal, nem kamuhirdetésekkel.Ma egy ilyen beszélgetés viszont úgy néz(ne) ki,hogy elmondja a főnököd, hogy igényt tart e rád a felm. idő alatt, és hogy mikor add le a laptopodat az IT-n,és az üzemorvoshoz is érj még oda, és sajnálja hogy a cég nem ad neked többet, dehát ő nem tud mit tenni.De nincs ilyen beszélgetés, mert ma olyan a helyzet -megint-, hogy örülj hogy egyáltalán van munkád,ésmáshol sincs több fizu…
  • kockasfuzet
    Én még fiatal vagyok, de nem állok szóba se iskolázatlan, se csóró lánnyal. Sokan félreértik, de nem a pénz miatt. Akinek volt igénye, esze kitartása képezni magát, elérni valamit, mert ugye arra is volt igénye, annak általában pénze is szokott lenni. Na ilyen lányok érdekelnek. Akik elvesznek olyat, akinek a fizetése a létminimumra sem elég, azok miért teszik? Mert formás a se**e? Biztos jó lehet vele beszélgetni. Szóval ezeket a dolgokat valahogy sosem értettem.
  • Helmholcz
    Lassan érne egy cikket a házassági és élettársi vagyonmegosztás kérdése (nem jogi precizitással, felelősséget nem vállalva, csak úgy tájékoztató jelleggel). Régóta olvasom a blogot és nem emlékszem erről szóló írásra, a kereső sem dob fel ilyet. Tévhit viszont bőven sok van.
  • Manna
    Mindig,minden a nőkön múlikMinden értelemben. Mindig harmadik miatt válnak a párok,bármilyen gondok is vannak még és minfig a nő dönti el. Bármilyen a férfi,a nőtől függ,hogy milyen lesz a kapcsolat és a család. Ez a férfiak sorsa,de ha az anyák úgy nevelik a fiaikat,hogy azok ennek tudatában tisztelni is tudják a nőket,az csodálatos. A kérdés,hogy ezen anyákat milyen anyák nevelték? Elképesztő,hogy mit tehet és mit tud tenni egy nő egy férfival,jó és rossz értelemben egyaránt. Ráadásul ez független a társadalmi,történelmi és kulturális tényezőktől. Ahogy Weöres írja,kevés az a férfi aki egyszerre oroszlán és családfő és kevés az a nő aki egyszerre bűbájos és alkalmazkodó Na és persze a kezdet: már a kezdet sem szerelem,hanem érdekkapcsolat az esetek nagy részében,mert jön a gyerek,kell a biztonság,elvárja a társadalom. Az elmúlt száz év sosem látott feladatokat ad a pároknak.
  • Kíváncsi
    Én a barátnőmmel együtt lakok már 2 éve és kb 20x többet keresek mint ő. Keményen beleteszem a munkába az időt, energiát és stressz is ér bőven és részben ezért is keresek ennyivel többet. Én nem érezném azt fernek, ha egyenrangúan kezelnénk a pénzügyeink. Ha ő dönthetne arról, hogy hova fog menni az általam megkeresett pénz majdnem fele, hiszen rengeteg mindent bealdozok nap mint nap pont azért, hogy rendelkezhessek ezzel a nagy havi összeggel. Ha a barátnőm minden házimunkát megcsinál ami egy szobalány bérlésével a fizetésem toredékébe kerülne havonta akkor a házimunka sem kéne indok legyen a pénzügyi egyenrangúságra.
  • Zsu
    érzésem szerint ez a kapcsolat felejtős. Minek vagytok együtt? Nyűgnek tűnik neked a másik. Én Páronak is vannak idegesítő dolgai (kinek nincs?), de életemben nem tudnék még egy anonim fórumon sem leírni hasonlót sem, mint te tetted az imént.
  • Kiszamolo
    Helmocz, volt ilyen, valaki megkereshetné.
  • Franconero
    Az a baj, hogy mivel túlzottam is pénzben mérjük az értékeket, a kevesebbet kereső fél automatikusan értéktelenebbnek érzi magát. Ha adok pénzt a páromnak, olyan leszek, mint az apukája. És ugye ki akarna az “apjával” lefeküdni?
    Roppant nehéz téma.
    Nyilván más azok véleménye, akik még naivan első házasságukban élnek, és azoké, akik 1-2 váláson már túl vannak.
    Szerintem jó ötlet valamennyi külön vagyont fenntartani baj esetére. Párom kevesebbet keres, túl nagyvonalúan vált el, szinte nem maradt semmije. Szeretne egy saját lakást, hogy ha megint ilyen helyzetbe kerülne, legyen hova mennie. Én, 2 váláson túl, ezt abszolút megértem, és mindenben segítek neki, hogy elérje a célját.
    Nincs közös bankszámlánk, de beszáll a rezsibe, nyaralást, síelést maga fizeti, kb. felváltva járunk boltba.
    Szerintem ez jobb, mintha vitatkoznunk kéne, ki mire költhet. Az az EU-nak sem megy. 🙂
  • Béla
    @Én is akarok kommentelni…
    Gabynak írt válaszodra reagálva: nem az irigység az oka az elégedetlenségének. A menedzsment tudomány egyik fontos kutatási területe a motiváció. Az egyik ilyen motivációs elmélet a “méltányossági elmélet”, melynek lényege, hogy az embereket az motiválja, hogy méltányos és igazságos kapcsolatokat tartsanak fenn másokkal. Az elmélet mögött az a feltevés húzódik, hogy az emberek azt kívánják, hogy az erőfeszítésüket és teljesítményüket másokéhoz képest méltányosan elismerjék. Tehát Gabyn nem az irigység lett úrrá, hanem az, hogy az ő munkáját (ami elmondása szerint kb azonos szinten van a többiekével) kevésbé becsülik meg.
  • Családfő
    A közös vs külön kassza témáról volt több korábbi cikk, ezernyi hozzászólással. A típuspéldák visszaköszönnek itt is.

    Tyhedy megfogalmazása például frappáns. Ha komoly az elköteleződés, megfelelő érettségűek a felek, pénzügyi célokban és hozzáállásban egy a hullámhossz, illetve nincsenek különleges körülmények (pl. korábbi házasság(ok), mástól gyerek(ek), 40-es korban összekerülés stb.), akkor tökéletesen működik a közös kassza. Nemcsak, hogy a közös kasszával van a legkevesebb gond – nem kell számolgatni, osztozkodni stb. -, hanem teljesen természetesnek is érződik. Akkor is, ha az egyik fél többszörösét keresi, hisz a társa nem él ezzel vissza. És azt sem számolja az asszony, hogy hány sört iszik meg férj, ahogy a férj sem, hogy hány blúzt vásárol az asszony. Hiszen ha a pénzügyi célok közösek, a költést a lehetőségeikhez szabják, akkor egyik fél sem fog túlzásba esni.

  • Mr T
    A férfiak szeretik verni a nyálukat, h ők mennyit keresnek a nőhöz képest egy olyan társadalomban, ahol még mindig nyögjük a hímsoviniszta elnyomást a részükről… miért gondoljuk, h a házimunka havi 100E fizetést ér csupán? Miért gondoljuk, h a gyerekekkel foglalkozni és a háztartást vezetni egyszerű és semmitérő “alap” feladat. Ha ez ennyire könnyű munka, akkor oda lehet állni és elmosogatni néha magatok után kedves milliókat kereső férfiak. Nők nélkül fél éven belül háborút indítanánk egymás ellen az utolsó tiszta alsógatyáért, mert ennyire trehányak és életképtelenek vagyunk a legtöbben. És igen, ezt férfiként írom, aki érdekes módon tud főzni, mosogatni, vásárolni, gyerekekkel foglalkozni és még többet is keresek a feleségemnél, és nem sajnálom megosztani vele a több pénzem…mert nincs én pénzem, csak pénzünk van, meg mindeféle “ünk” többes szám első személy…Ezért vagyunk család
  • Aechen Coras

    “Aechen, akkor nem jár. Akkor csak a harmada jár.”

    Biztos?
    Úgy tudom, hogy a válás okainak nem sok jelentősége van vagyonelosztáskor. Nem is tudom, ki tudná objektív módon megállapítani, ki a “hibás”, ki miatt történik a válás.

    “Aechen, nem maradna a tiéd, ha csak nem írtatok róla külön szerződést házasság előtt. Alapesetben minden megszerzett vagyon közös, mindegy, hogy ti azt hogy gondoljátok, vagy hogy csináljátok.”

    Tudom, ezért írtunk szerződést.

  • MG
    Az a benyomásom, hogy a hölgyek többsége szereti az életét kompetens férfiakkal megosztani, a kompetencia pedig egyenes arányosan tetten érhető a fizetésben is (egy fontos tényező a sok közül). Mindig is kettős érzésem volt,mert a hölgyek ugyan jellemzően azt állítják,hogy őket nem zavarnák, ha többet keresnének mint a barátjuk/férjük, de aztán meg egy kompetens és nagy “piaci” értéket képviselő férfi közelében meg egyáltalán nem úgy viselkednek, mint akinek ez nem számít. Húszéves férfiként szerettem volna megállni és csapatként gondolkodva közös jövőt építeni a párommal, aztán úgy hagyott el “szebb jobb több”-ért, hogy csak úgy csörögtem. Teljesen közös kasszát sem tudnék soha elképzelni, mert nem tudnék bízni senkiben sem. A válási statisztikák sem túl biztatóak. Kicsit (nagyon) pesszimistává váltam, sőt cinikussá, hátha tud itt nekem valaki valami okosat mondani.
  • Kiszamolo
    Aechen, nem vagyok jogász, de találkoztam már olyannal, aki a harmadát vihette a vagyonnak a hűtlensége miatt. Majd egy jogász megmondja, hogy van pontosan.
  • Dreamer
    @Palatető
    Igenis érdekes cikkek, nagy része hasznos és a pénzügyeken túl különösen fontos és elgondolkodtató társadalmi kérdéseket (is) feszeget.

    Splendid
    Nem vagy nyomi. Férfi vagy, akire fel lehet nézni.

    Mi pár éve vagyunk együtt, külön kasszán, egyező kis célokkal, nem egyező nagy célokkal. Nem vagyok aranyásó, pontosan a felét fizetem ki az albérletnek, közös költségeknek, kirándulásoknak. Az ételt, ruhákat magamnak finanszírozom. Minden szép és jó… …azonban a vírus miatt elvesztettem a főállásomat. Egy kis bevételem van ugyan, de gyakorlatilag elkezdtem felélni a tartalékaimat. Meddig lehet ezt/meddig érdemes ezt csinálni? Érdemes? Vagy söpörjem össze a romokat és menjek vissza a saját ingatlanomba ezzel megoldva egy “gyakori problémát”?

  • Csigabiga

    Én a saját példámból kiindulva, azt a tanácsot tudnám adni, hogy kezd el összerakni a magad életét, csak magad miatt. Legyen benne vastagon önismeret és jellemfejlődés. Aztán előbb utóbb találkozni fogsz valakivel aki partner lesz abban amit te is szeretnél. Engem is megcsaltak, miközben hasonló ambíciókkal akartam párkapcsolatnak nekiállni. Ki kell heverni, és megtanulni, hogy felismerd ki érdemes a bizalomra. Végül a hölgy barátnője lett a feleségem, aki átvágott a palánkon. Azóta minden szép és jó. Rengeteg tanácsot hallani, hogy min múlnak ezek a dolgok, de szerintem minden csak azon múlik, hogy a két ember mit határoz el együtt. Kettő dolgot néztem meg a nejemnél az első randin. 1. amikor elment mosdóba végigmértem, hogy rámozdulnék-e 2. elég nyitott és akaratos ahhoz, hogy fejlődni tudjon bármiről is van szó. Erre a két dologra szerintem rá lehet alapozni 50 évet.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

A hozzászólás párbeszédre van kitalálva és nem monologizálásra. Ezért fogalmazd meg úgy a mondanivalód, hogy beleférjen egyszerre egy hozzászólásba. Senki nem akar téged olvasni 15 hozzászóláson keresztül (rajtad kívül természetesen). Ha cikket szeretnél írni, ajánlom valamelyik ingyenes blog oldalt, azok valók ilyenre.

Minden hozzászólótól elvárjuk a minimális tiszteletet mások felé. Akiknek ez (még) nem megy, azoknak felesleges fáradnia a gépeléssel. Beszélj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Ennyire egyszerű eldöntened, megfelelsz-e ennek a feltételnek.

A hozzászólás nem alanyi jog, hanem egy lehetőség, ha olyat tudsz mondani, ami mások számára hasznos és építő. Köszönjük a megértést.

(Elnézést kérek mindenkitől, a fentiekért, sajnos a félreértések miatt kénytelen voltam leírni ezeket. Természetesen a te hozzászólásodat is szeretettel várjuk.)

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.