A telefonom megérett a cserére, ezért a napokban bementem egy MediaMarktba megnézni, milyen legyen a következő telefonom.

Egy ott vásárló hölgy elkapott, hogy a külföldön élő férfi rokonának kell telefont vennie, segítsek neki telefont választani. Mivel éppen nagyon ráértem, eladó pedig sehol nem volt a közelben, szívesen segítettem neki.

Letisztáztuk, hogy kétkártyás legyen, mekkora legyen a kijelzője, legalább 2, de inkább 3 GB RAM-mal rendelkezzen és a többi. Ami érdekes volt, hogy egyedül egy dolog nem volt szempont, a készülék ára. A legolcsóbb telefon, amit néztünk 120 ezer forint volt, a legdrágább a 200 ezres kategória. Találkoztam már olyan gazdag emberrel, akinek szintén egyedül a vételár nem számított, így nem különösebben akadtam fenn ezen.

Jó húsz perc múlva előkerült egy eladó, így átadtam neki a hölgyet. Amikor mentem el, még annyit hallottam, hogy azt mondja a hölgy az eladónak, hogy rendben, ez a telefon lesz, akkor most elmegy a pénzügyi sarokba és elintézi a személyi kölcsönt és mindjárt jön vissza.

Hát ezért nem volt fontos a telefon vételára. Mert úgyis a bank pénzéből akarta megvenni, annak meg rengeteg pénze van, amit szívesen kölcsönad kellően magas kamatra. Kicsit elszomorított, hogy sokaknak még mindig az a természetes, hogy bármit megvehetnek hitelből.