Kilenc évnyi töretlen emelkedés után az év elején (újra) meginogtak a piacok, (újra) egy komoly eséssel kezdték az évet a tőzsdék. Kezdett kialakulni a pánikhangulat, akkor írtam ezt a cikket:
Arra gondoltam, sokakat érdekelhet, mi történt azóta a világgazdaságban.
A nagy pánik lecsengett, de a bizonytalanság velünk maradt, a grafikonon az látszik, elég bizonytalanok a befektetők. Az árfolyam továbbra is a tavaly év végi értéke körül táncol, vagyis nem is zuhant az árazás, de nem is tudott tovább nőni.
A 2015-ös év is nagyon hasonló volt, egész évben egy helyben topogott az árfolyam, utána viszont jött a nagyon nagy emelkedéssel záró 2016-os év. Úgyhogy még bármi lehet ebből vagy a következő évből. (Nagy esés is jöhet természetesen.)
Az amerikai jegybank folytatja a megkezdett szigorítást, vagyis folyamatosan emeli a dollár alapkamatát. Ennek hatására elkezdett erősödni a dollár, ami nem jó a dollárban eladósodott feltörekvő országoknak, úgy tűnik vége az olcsó hitelnek. Egyszerre kezdtek nőni a kamatok és erősödött a dollár, vagyis nőtt a tőketartozás is. Sok feltörekvő állam kezdi olyan helyzetben találni magát, mint a devizahitelesek a 2008-as események után. Egyre többel tartozik és egyre magasabb kamatokat kell fizetnie az adóssága után.
Argentínában már 40% az alapkamat, ezzel próbálják védeni a helyi devizát a további leértékelődéstől.
A befektetők növekvő félelme a kockázatkerülésben is megnyilvánul, kezdik nem szeretni a feltörekvő országok papírjait és devizáit, ezért is zuhant a forint árfolyama is régen nem látott mélységekbe.
A dollár növekvő kamata azt is eredményezte, hogy kezdenek szemmel látható kamatokat fizetni az amerikai állampapírokra, már 2% felett van az egyéves amerikai állampapír hozama.
Ez sok embernek lehetőséget ad, hogy leépítse a részvényállományát és biztonságosabb állampapírokban tartsa a pénzét. Ez a folyamat egyértelműen csökkenti a részvények iránti keresletet, így azok árazását is.
A dollár erősödése nem tesz jót az amerikai vállalatok profitjának sem, hiszen a bevétel és a profit jelentős része az Egyesült Államokon kívül keletkezik, erős dollár mellett ugyanaz a profit kevesebb dollárt ér.
Ezekkel a tényezőkkel áll szemben a nemrég életbe lépett adócsökkentés hatása és a viszonylag erős profittermő képesség.
Mindeközben az olasz választás eredménye is aggasztja a befektetőket. Az olasz állam nincs lényegesen jobb helyzetben, mint volt a görög állam a legutolsó pánik kitörése idején. Az olasz államadósság a GDP 132%-át (Görögország 178%) teszi ki és a gazdaság sincs a legfényesebb formájában.
A most megválasztott populista kormány ennek ellenére adócsökkentést akar és a jóléti juttatások emelését. Egy napvilágra került irat szerint komoly adósság-elengedést is szeretne elérni, bár ezt az új kormány (egyelőre) cáfolta.
Ha a méretben és gazdasági jelentőség szempontjából Magyarországhoz mérhető Görögország csődközeli állapota majdnem magával rántotta egész Európát, akkor elég veszélyesnek tűnik, ha a hatszor akkora Olaszország kerül hasonló problémába.
Azért vannak jó hírek is a világban, a legújabb amerikai-kínai kereskedelmi háború elmarad és mintha Észak-Koreával is sikerülne dűlőre jutni.
Ezzel szemben Iránnal sikerült összerúgni a port, ennek hatására az olaj ára tovább drágult még a folyamatosan dráguló dollár ellenére is.
Ma majdnem hetven százalékkal többe kerül egy hordó olaj, mint tavaly nyáron.
A magasabb energiaárak az inflációt is felfelé lökik a világ minden táján, várhatóan tovább nőnek az inflációs ráták.
Röviden összefoglalva: business as usual. Semmi rendkívüli nincs a világban, de ezt nem jelenti azt, hogy ez esetleg nem csak a vihar előtti csend.
