Az előző, hitelekről szóló cikk hozzászólásaiban vita alakult ki, hogy vajon van-e értelme befixálni most a lakáshitelek kamatait 10 évre és garantáltan többet fizetni majdnem 1,5%-kal a futamidő alatt, vagy inkább válasszuk a legolcsóbb 3 hónapos kamatperiódust és majd ráérünk akkor hosszabb időre fixálni a kamatokat, ha elindultak felfelé a magyar kamatok.

Többen úgy gondolják, hogy felesleges döntés most lépni, bőven lesz idő majd akkor, ha esetleg rosszra fordulnak a dolgok. Egyébként is, a jegybank tűzzel-vassal alacsonyan fogja tartani az alapkamatot, így sokáig nem is kerül sor kamatemelésre.

Először is érdemes megnézni, miért ilyen alacsonyak a kamatok és vajon meddig lesz ez így.

Elöljáróban azt érdemes tudni, hogy a túl alacsony infláció (vagy egyenesen negatív infláció, vagyis defláció) és a mesterségesen nulla közelében tartott kamatok a nagyon-nagyon beteg gazdaság ismérvei.

Olyan gazdaságokban vannak ilyen értékek, amelyeket intenzív osztályon kell ápolni, nehogy elhalálozzanak.

A túl alacsony infláció az összeomlott keresletet mutatja, a nulla közeli kamatok pedig a kétségbeesett monetáris próbálkozást, hogy életet leheljenek a haldokló gazdaságba.

Az elmélet szerint ha nincsenek kamatok, akkor az emberek nem takarítanak meg, mert minek, ellenben mivel olcsó a hitel, nyakba-főbe vesznek mindent hitelre, ezzel is élénkítve a termelést.

A vállalkozások pedig belefognak olyan beruházásokba, ami eddig nem érte volna meg magasabb finanszírozási költség mellett.

Tehát a gazdaságot úgymond berúgja az alacsony kamat.

Aztán ha már újra üzemel a gazdaság, visszatér az organikus, nem mesterségesen teremtett kereslet, már nem lesz szükség fenntartani az alacsony kamatokat. A kereslet élénkülésével az infláció is visszatér és eléri az egészséges gazdaságokra jellemző évi 2-3%-ot.

Ekkor a jegybank lekapcsolhatja a gazdaságot a lélegeztetőgépről és el lehet kezdeni emelni a kamatokat egy egészséges szintre.

Ugyanis az alacsony kamat nagyon súlyos károkat okoz, a mellékhatásai elég jelentősek.

Erről itt írtam már bővebben: Ingyenpénz: kockázatok és mellékhatások. Ha még nem tetted, olvasd el.

A kamatokat azért vágták nulla közelébe 2008-ban, hogy egy túlzott eladósodás miatti hitelválságot kezeljenek. Ezzel sikerült megágyazni a következő hitelválságnak, tulajdonképpen úgy akarják meggyógyítani a drogost, hogy ezentúl tizedáron adják neki a drogot. Úgy gyógyítják ki a világot az olcsó hitelek miatti eladósodásból és ennek következtében kialakult túltermelési válságból, hogy még sokkal olcsóbban juthat mindenki hitelhez, hogy tudjon folytatódni az erőn felüli eladósodás és ez továbbra is generáljon vásárlásokat.

Ezért is fontos, hogy amint lehet, emeljék a kamatokat.

Az elmúlt években az amerikai tőzsdéken a rossz hírek voltak a jó hírek. Ugyanis amíg még beteg a gazdaság, nem fog emelni a jegybank és a tőzsdék fürödhetnek a pénzbőségben. Ha elkezdődik a helyreállás, vége lesz az ingyenpénznek és a nulla körüli kamatoknak.

Hogy mikor lesz ez?

Nos, ezt senki nem tudja. Már 2009 óta mindenki azt várja, hogy elkezdődik végre a helyreállás és emelkednek a kamatok.

Ezzel szemben immár nyolc éve nem látszik az alagút vége, mára már annyira rossz a helyzet, hogy egyenesen megjelentek a negatív kamatok, több fejlett gazdaság negatív kamatokat fizet a bankok betéteire.

(A probléma az, hogy mindenféle pénzügyi mutatvánnyal egy fenntarthatatlan állapotot akarnak fenntartani. Meg kellene mondani az embereknek, hogy sokkal nagyobb életszínvonalon éltek eddig, mint megengedhették volna maguknak. A szárnyaló GDP növekedés csak az eladósodás miatt volt, nem volt mögötte valós teljesítmény. Erről már itt írtam bővebben: A világ hitel nélkül.)

Tehát megmondani, hogy mikor lesz a fordulat, nem tudjuk.

De fontos látni, hogy ennek lehetőleg minél előbb be kellene következnie, mert ha nem fog, akkor egyszer csak radikális és drasztikus fordulat lesz, ha egy újabb válság tör ki és egy újabb lufi durran ki.

Amit érdemes még szem előtt tartani, az az, hogy nem azért ilyen alacsony a forint alapkamata, mert ennyire jók vagyunk, hanem mert euróban és dollárban a befektetők nulla százalékos, vagy akár az alatti kamatokat kapnak.

Ezért tudjuk eladni a magyar államadósságot két százalékon és tartani a forint alapkamatát 1,2%-on.

Ha a dollár alapkamata újra 3% lesz (a válság kitörése előtt közvetlenül 5,25% volt), akkor kénytelenek leszünk afeletti kamatokat kínálni, hogy valaki megvegye tőlünk az államadósságot és ne boruljon be a forint árfolyama sem.

S ez a másik, amit mondani szeretnék: sokan azt képzelik, hogy az emelkedés lineárisan, szépen, nyugodtan és rendezetten fog véghez menni, hónapok, évek alatt.

Sajnos erre semmi garancia nincs.

Jön egy vihar és akár egy nap alatt 3-4-5%-kal is kell majd emelni a forint alapkamatát.

2008 októberében és 2003 novemberében is a forint védelme érdekében egy nap alatt 3%-ot kellett emelni a forint alapkamatán, annak ellenére, hogy már az emelés előtt is 8,5% volt az alapkamat.

2003 után kettő, 2008-ban közel egy év telt el, mire sikerült visszacsorogni az egyébként is magas alapkamatra. Nem pár napig maradt csak az extrém magas kamat velünk.

Tehát 5 év alatt kétszer volt egy egyébként is magas alapkamatból egy nap alatt 3%-os emelés.

Miért gondolod, hogy többet ilyen nem lesz?

Miért gondolod, hogy nem támadják meg soha többé a forintot azok, akik a forintgyengülésben érdekeltek?

Mivel a spekulánsok költsége a devizák közötti kamatkülönbség, mondjuk az euró és a forint közötti rés, annak is csak az egy-két napra jutó értéke, ezért ez ellen csak úgy lehet védekezni, hogy radikálisan megemeljük ezt a rést, hogy drága legyen spekulálni a forint ellen és a magasabb kamattal vonzóbbá tegyük a forintot, így nőjön rá a kereslet. Ez történt 2003-ban és 2008-ban is.

Pedig akkor majdnem 5 százalékpont volt a kamatkülönbség az euró és a forint között már a 3 százalékpontos emelés előtt is. Most a különbség alig több, mint egy százalékpont. (Hogy mi az a százalékpont? Erről cikk itt.)

Röviden összefoglalva: nagy hiba azt gondolni, hogy minden úgy lesz 10 év múlva is mint most, vagy hogy minden úgy folytatódik 5 év múlva, mint volt az elmúlt öt évben.

Viharok mindig lesznek újra és újra, csak azt nem tudjuk, mikor robban ki a következő. Ne tévesszen meg, ha már évek óta derült az ég.

Az emberek ugyanazt játsszák, mint 2008 előtt a svájci frankkal. Mi? Hogy a svájci frank nem lesz örökké 140 forint alatt? Jó, esetleg, a legrosszabb esetben elmegy 170 forintig, de már az is elképzelhetetlen.

Most az emberek a devizakockázatot elcserélték kamatkockázatra.

Ugyanúgy a fejük felett lebeg a drasztikus kamatváltozás, csak nem törődnek vele. Inkább választják a három hónapos kamatperiódust a 10 évig fix kamattal szemben, csak azért, mert az olcsóbb. Ugyanezért választották a svájci frankos hitelt is a forintossal szemben. Az sem lett jó ötlet. Pedig milyen büszkék voltak magukra 2006-7-8-ban, amikor a forint erősödése miatt egyre kevesebb lett a tartozásuk. Hallottam embereket 2008-ban, akik mondogatták, milyen okosak voltak, hogy svájci frankos hitelt vettek fel, most mennyivel kevesebbel tartoznak. Aztán meg ott tüntettek öt évvel később az utcán a svájci frankos hiteleik miatt.

Úgyhogy nekem továbbra is az a véleményem, ha már mindenképpen lakáshitelt akarsz felvenni (ezt is érdemes lenne átgondolnod), akkor legalább annyi sütnivalód legyen, hogy minimalizáld a kockázatodat. Azt a jelenleg évi 1-1,5% pluszköltséget (egymillió forintonként ezer forintot havonta) fogd fel biztosítási díjként. Ezt is csak addig kell fizetned, amíg nem emelkedik meg a forint alapkamata.

De persze felőlem azt csinálsz, amit akarsz.