Mit adjak meg egy tinédzsernek?
Viktor vetett fel egy témát, ami náluk aktuális probléma:
Egy téma javaslatom lenne, de talán helyesebb lenne ezt kérésnek nevezni.
Két hét múlva lesz 18 éves a lányom. Szeretnénk teljesen átvariálni a jelenlegi finanszírozását, ami most heti zsebpénz formájában ölt testet.
Cél, hogy elkezdjen gazdálkodni, az álmait a lehetőségeihez, vagy a saját teljesítményéhez szabni. Hogy neki jusson eszébe a havi utazási bérlet, a mobilszámla kifizetése, hogy megtanuljon előre gondolkodva spórolni a jövőbeni költségekre.
Hasznos lenne tudni mi erről a véleményed, megismerni a fórumtársak tapasztalatait, akár számszerűen is, hogy ki mennyit és milyen formában ad egy ekkora gyereknek. És mi tartozik bele? A ruházkodás? Nyilván, de van-e és hol a határ? Nyári üdülés a haverokkal? Buli, nyár, Fanta? A net? a mobil?, a laptop?, de aztán a legnagyobb, legújabb, legmárkásabb ám? Évente persze…
Mert ugye mindig van olyan barát akire hivatkozni lehet, hogy neki van ergó neki is jár. És mi van ha ezek ütköznek a család fizetőképességével, vagy ad abszurdum a fizető készségével? Ha ütközik a gyerek rövidtávú vágya a hosszútávú nevelési elvekkel? Hogy lehet így felelősen gazdálkodni, ha állandó érzelmi/anyagi nyomás alá van helyezve ad hoc beeső tételekkel a családi büdzsé? Pláne, ha azok esetenként még jogosnak is tűnnek. Pl. nyelvtanár, de óránként hatezerért?? Külföldi tanulás de évi több millióért? Mikor vagyok jó szülő, ha szó nélkül fizetek mint a katonatiszt, vagy ha felvállalom a konfliktust és a napi konfrontációt a magasztosabb pénzügyi nevelés céljaiért? Én ez utóbbiba már kezdek belefáradni, de nagyon…
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond jeligére előre is köszönöm a segítséged! 🙂
Üdvözlettel: egy tücsköt nevelő hangya
Eddig a levél. A kérdés nem könnyű, ahogy a gyereknevelés önmagában nem az. Ezzel szerintem minden szülő szembesül, mit adjon meg a gyereknek és mit nem.
Én is sokat gondolkodok rajta, mi lesz, ha a gyerekek alapnak veszik mindazt, amit kapnak, pusztán azért, mert telik rá és ezt látják, ezért ebből indulnak ki, mint az élettől elvárható minimum. Ha azonban ő kezdi az életet, mindez nem lesz számára alap, az első néhány évben legalábbis biztos nem: lakhatás egy jó környéken, autó, külföldi nyaralás és többi.
Éppen ezért gondolom azt, hogy szándékosan nem adok meg a gyerekeknek mindent, hogy lássák, nem jár minden alapból és van olyan, hogy nincs valami. Most nem volt sétáló Tacsi kutya karácsonyra, de ha nagyobbak lesznek, akkor sem fognak megkapni bármit, amit csak szeretnének. Hetvenezres fejhallgató? Persze, miért is ne. Ott a Meki, szeretettel várnak nyári munkára, majd abból megveszed magadnak. Mindjárt más értéke lesz a fejhallgatónak, ha az ára három hét kemény munka volt az olajbűzben a konyhán.
(Én 13 éves korom óta dolgoztam nyáron és a hétvégéken is gyakran, hajnal négykor keltem és mentem dolgozni fóliába, majd 16 éves korom óta vállalkoztam. Nem azért, mert muszáj lett volna, hanem mert jól esett dolgozni és az a pénz is jól esett, amit ezzel kerestem.
Persze ma már akkor se engedd a gyereknek, hogy dolgozzon 13 évesen, ha nagyon akar, mert csúnyán megbüntetnek gyerekmunkáért, de akkor még nem nagyon vették ezeket komolyan. De úgy gondolom, hogy sokkal életrevalóbb lettem attól, hogy nem 24 évesen csodálkoztam rá arra, mi is az a munka és hogy munkából lehet pénzt keresni, amiből megvehetem azt, amit szeretnék.)
De erről már többször írtam. Most ti jöttök, segítsetek Viktornak, ti hogyan csináljátok/csináltátok és miért volt sikeres a stratégia vagy miért nem.
Kapcsolódó cikkek:
A nap kommentje volt, maximálisan egyetértek!
Új telefont nem kapnak, mindig a mi telefonjainkat kapják meg, ha újat veszünk a feleségemmel. Ruha maximum Decahtlon, C&A, H&M. Semmi extra márka. Vásárláskor gyakran megbeszéljük, mit miért itt veszünk meg, vagy nem veszünk meg. Mi mennyit ér meg nekünk.
Szerintem a legfontosabb a személyes példa, többet ér minden prédikációnál. A gyerekek figyelnek, másolnak.
Amikor meg már hivatalosan lehetett mindegyik, ment diákmunkát végezni. Az itt szerzett pénz egy részével hozzájárultak a csalédi költségvetéshez. Ezeket félretettem nekik, hogy majd kezdésnek jó lesz, de sajnos végül fel kellett használni, amikor nagyon rossz anyagi helyzetbe kerültünk. Az egyetem mellett is dolgoztak, és 18-20 éves korukra teljesen döntésképes önálló tudatos fiatal felnőttek lettek. Ma már harminc körüliek, házasok 1-3 gyerekkel 3-tól 9 évesig.
Lehet hogy ha anyagilag jobban állunk, előzőleg bölcsebben élünk kicsit másképp lett volna, de az alapelveken semmit nem változtatnék. Korán el kell kezdeni a munkára és pénzkezelésre való nevelést.
Most, 27 évesen, versenyképes szakmával és fizetéssel visszatekintve úgy gondolom ez egy támogató, de mégis korrekt, tanító döntés volt szüleimtől.
Azta, hétvégén IS 8-kor keltek? Ez most korán volt szerinted vagy későn? :DD
Nálunk még nincs zsebpénz, ált. sulisok. Mobilt pl. mind magának vett a nagyszülői/rokoni pénzekből, én a kártyájukat. Ha az
egyenleget ellőtték, akkor ez van, mi tudjuk őket hívni. ( Baj esetén hív a suli/edző.)
A nagyobb fiam akart márkás cipőt – ok, ennyi szánunk a cipődre, pótold ki. Szemüveggel az a szabály, hogy ha doki újat ír fel, akkor mi álljuk, ha ők eltörik/javíttatni kell – akkor ők. Magyarázok nekik sok mindent, a kamatos kamatot, (míg volt még) az ltp-t stb. – annyira nem látom a szemükben a szikrát 😉
Bár nincs gyermekem, de egy egészen konkrét gyakorlatot tudok megosztani veled.
Középidős nappalis hallgatóként (21-23 éves körül) 25 km-re laktunk az egyetemtől és naponta ingáztam. Emlékszem, úgy éreztem, van egy jól működő hallgatólagos megállapodás szüleimmel, hol a határ az alap- és a luxusigényeim között (hozzáteszem, hogy az egész család kis igényű volt), de amikor egyszer vagy kétszer szerették volna, ha kifizetek valamit, amit én alapnak éreztem, az annyira kellemetlen volt, hogy megkértem, írjuk le konkrétan. Meg is született a dokumentum (szinte teljesen az én javaslatom alapján). Ma is megvan, ha adsz e-mailcímet, vagy Kiszámoló megadja, elküldöm neked.
Adó kérdés:
Nincs ötletem, sorry. Adózni kell, ez van.
OFF:
Havi 70 ezer babakötvénybe? Ezt jól meggondoltad?
Törvényileg szabályozott konstrukció, mi lesz ha szigorítanak rajta?
18 éves koráig ki sem veheted, totál illikvid.
Én mondjuk egy fillért nem bíznék a magyar államra…
Aki hetente kapja a bérét, az a heti bevételhez arányosítja a kiadásai nagyságát, aki havonta, az értelemszerűen a havi utaláshoz.
Más a pszichológiája, ha pl. megjön hét nap után a pénzed és egy nagyobb kiadásra mind elvered, mintha “csak” a havi fizu negyede lenne.
Érdekes lehet kipróbálni, a gyerek jobban megbecsüli-e, jobban érzi-e a rendszeres költések súlyát heti ellátmánnyal. (Fix kiadásokra, mint bérlet és koli nem optimális, de akár az is bevonható differenciált heti pénzekkel.)
Jelenlegi adataim: 28 éves, házas, 13 hónapos kislány apukája, építkezés 40%-nál tartó, informatikus egy multinál (Vidéken), aki január végén államivzsgázik Mérnökinformatikus Msc szakon.
Elmesélem a saját történetemet. 14 éves voltam amikor bejött Magyarországra a Tisza cipő. Természetesen én is szerettem volna egyet. Nagy boldogan haza mentem és mondtam hogy kell nekem egy cipő. Akkor került a cipő 17.900 HUF-ba. Mondta apukám, hogy ez teljesen felesleges mert a 6.000Huf-os kínai cipő is ugyan ezt tudja. Azt ajánlotta hogy a oda adja a 6.000Huf-ot és a többi keressem meg, természetesen mindezt úgy hogy nem mehet a tanulás rovására, és az otthoni munkákat is el kell végezni. Így jött az hogy 14 éves koromba elkezdtem pulykázni (amikor nagy telephelyről szállítják el a pulykákat kettesével kell felrakni őket a kamionra). Majd ezután jött a gázóra olvasás.
A gázóra olvasás után jött, hogy nagy hotelbe voltam a mosogató, majd utána pincérkedtem. Ezeket természetesen mind úgy hogy közbe a középiskolába kitünő tanuló voltam végig. Informatikus beállítotságom ellenére volt barátnom, bulizni is jártam. 🙂 És terméseztesen az otthon munka sem maradt el, családi házba laktunk úgy hogy fűnyírás és a többi. Természetesen ezeket mind így csináltam hogy mondjunk középsuliba éjjel 11 kor elmentem pulykát rakni, majd hajnali 3kor haza értem úgy hogy 6.000 db pulykát raktunk fel és mentem reggel 6:15-re a vonatra, majd suli és a többi. Egyetem mellett a hetem úgy nézett ki hogy szerdán buli, csütörtök pihenés, pénteken 14:00-22:00 soron diákmeló, szombat reggel házimunka és tanulás, szombat jött a 12 óra túlóra 18.00 – vas. 06:00 majd vasárnap tanulás és vasárnap megint éjjeli 12 óra 18:00 – hétfő reggel 06:00
Hétfőn reggel 7kor ki a vonatra, irány győr majd egésznap suli és hétfőn este aludtam először 🙂 Kedd pihi, szerda buli :D.
A középsuliba már én vettem magamnak a ruhákat, fiezttem a telefonszámlámat, vettem a hátizsákot (könyvet a szülök vették). Egyetemen fizették a kolit 8.000 huf és a bérletet vonat, anyukám csomagolt hogy csütörtökig kitartsak, és kaptam 1 hétre 1.000 Hufot 🙂 Soha nem kaptam zsebpénzt a tanulásért vagy az otthoni munkáért cserébe kaptam otthon melegét, ételt. Most 28 évesen csinálom a mester diplomát, építkezünk a feleséggemmel és nevelünk egy 13 hónapos kislányt. Szerintem fontos hogy a mai fiatalok megtanulják hogy mi munka, mi a pénz és fontos a Time Management. Hogy ez jó nevelés-e? Nem lehet eldönteni szerintem. Így fogom nevelni a gyerekeimet? Sok dolgot át veszek a szülöktől de javítani fogok rajta és ráigazatani az én gyermekeim igényire.
óh, ez nem jó:
nálunk az egyik gyerek nulla tanulással ötös, a másik nehezebben tanul és hármas-négyeseket hoz haza
hol itt az igazság?
Nalunk 13 eves a legnagyobb, utana 5 es 7. Ket anyukatol vannak a gyerekek, a 13 nem el napi szinten velem.
A 13 evesnek heti zsebpenzt kezdtem el adni, 2500 Ft/het, illetve az iskolai jegyek utan egy bonus/malus rendszert. A 4-es, 5-es-ert plusz, az 1-2-3-ert mínusz. Errol olvastam hatranyokat is. Mondjuk nem gondoltam at teljesen ezt a bonuszt, mert pl. jol rajzol es minden rajzoran leosztalyozzak a rajzokat es heti rendszeresseggel hozza az otosoket belole.
A kisebbek barmennyire sirnak ritkan kapnak valamit. Nem azert, mert nem engedhetjuk meg, hanem mert nem akarunk minden lomot megvenni. Anno mindketten melyrol indultunk, mar altalanos felsobe mentunk dolgozni nyaranta. Mondjuk nalam ez is motivacio volt a tanulasra, mert nem nagyon szerettem koran kelni. 🙂
Ez a könyv olvasás pénzért a legjobb ötlet amit hallottam az elmúlt tíz évben 🙂 ÉS tényleg mire elolvassa már nem is fog kelleni neki. Kivétel persze ha megtanul gyorsolvasni
Ezt azért írtam le, hogy ha valakinek esetleg ilyen gyereke van, ne essen kétségbe, és ne gondolja azt, hogy ha sosem mondja semmire, hogy arra nem adok pénzt, akkor a gyerek pazarló lesz.
Én a gyerek szemszögéből tudok írni. Most 28 éves vagyok, 19 évesen költöztem el a családomtól Pestre. Szüleim jól kerestek, anyagi gondjaink soha nem voltak, soha nem kellett dolgoznom, Pestre nagyobb (millió körüli) pénzmaggal költöztem fel, amit 16 éves korom után “spóroltam össze”. (Nem költöttem el, amit szalagavatóra, érettségire adott a család.) Ettől függetlenül nem kényeztettek el, nem kaptam meg mindent, amit akartam, csak azt, ami kellett is. (Könyvek, különórák, stb…) Ekkor fogalmam sem volt a pénz értékéről, csak azt tudtam, hogy a több = jobb és minden hónapban nagyobb összegnek kell lennie a számlámon, mint az előzőben. (Ez a számba lett rágva.)
Bevételem nem volt (a család azt mondta, hogy nem dolgozni vagyok itt, hanem tanulni), havonta kaptam egyszer 100.000Ft-t (plusz albérlet, plusz rezsi).
Miért kéne igazságosnak lennie? Az életben sem azt fizetik meg, hogy mennyire gürcölsz keményen, hanem hogy mennyire eredményesen csinálod.
Miután feljöttem Pestre, a szüleim továbbra is támogattak, nem kellett dolgoznom, de a fizikai távolság (meg azért az önbecsülésem) miatt nem kaptam folyamatosan pénzt, minden hónap elején kaptam 100.000Ft-ot, amit be kellett osztanom költekezésre és félretételre. (Ahhoz ragaszkodtam, hogy minden hónapban nőjön a bankszámlámon az összeg. Ha 10.000Ft-tal, akkor annyival.)
Másodévesen végre találtam szakmába vágó munkát (érdekes módon, szüleim annyira nem örültek, de mivel nem romlottak a tanulmányaim, megbékéltek vele. :D), ahol azóta is dolgozok.
Szüleimtől már nem függök, a havi bevételem is a sokszorosára nőtt, de igyekszem a havi kiadásaimat (rezsi nélkül) most is 100.000Ft körül tartani.
Ebből a tanulság talán az, hogy egy elkényeztetett tizenéves is gyorsan megtanul bánni a pénzzel, ha kap egy szigorú költési limitet. (Bár a hü**eségek megvétele mindig is feketelistás volt.)
Persze fontos kihangsúlyozni a szülői példát is más esetekben is. Illetve ha azért nem kapja meg a gyerek, amit szeretne mert “nincs rá pénz” akkor tudatalatt az rögzül, hogy ha lenne rá akkor meg volna véve. Nyilván ez sem jó út.
Ha lesz gyerekem, akkor az oktatására szeretnék kiemelt figyelmet fordítani. Az az elképzelésem, hogy csináljon csak diákmunkát amennyit csak akar, és annak arányában segítenék neki.
Persze először magamat kellene rendbe szednem..
Korántsem biztos. Pl. az ún. “megbízási kötelem” arra vonatkozik, hogy valaki jól fog gürcölni, de éppen az eredmény már nem garantálható. Pl. az ügyvédet akkor is ki kell fizetni, ha elveszíti a pert. (Az a tipikus “a műtét sikerült, de a beteg meghalt” dolog.)
Erre valakinek vmi jo megoldasa? A sok kisosszegu kp felvet varhato.
A Transferwise borderless account-ot nezem. Nem latok eletkor megkotest es onnan kb. havi 70 ezerig tud kp-t felvenni a gyerek. De elvileg csak sajat nevre szolo szamlarol lehet forintot beutalni.
De olyan ügyvédet nem bíznak meg, aki minden perét elveszíti, szóval eredményesnek kell ott is lenni, ha jól akar keresni.
Viszont eszembe jutott egy masik megoldas. Kerek egy Curve kartyat a gyerek nevere. curve.app/ A Cib online csomaghoz van egy webkartyam, szamlaval, amit nagyon nagyon ritkan hasznalok. Beallitom azt moge. Igy barmikor tudok ra penzt vezetni, latom mennyit kolt es tudom kontrolalni az egyenleget. Vesz eseten pedig akar nagyobb osszeget is tudok ratenni.
Na akkor nekikezdek ennek.
Én ugyan még “csak” 28 éves vagyok, de saját példámat szeretném kiírni magamból. GYerekkoromban volt, mikor jobban ment a családnak, aztán már nem. Anyukám egyedül nevelt kettőnket a bátyámmal. Volt rengeteg év, mikor forintra pontosan ki volt számolva a napi költhető pénz. Ez rengetegszer 1000 forint alá jött ki. Hihetetlennek hangzik, de így van. (Rezsi kifizetése után)
Nagyszülőktől kaptunk minden hónapban 5.000 forint zsebpénzt. Gyerekkoromban elvertem minden felesleges dologra. Csak NIKE pólóban jártam például. Aztán, nagyjából gimi közepén valahogy átálltunk arra, hogy a diákbérletemet már én álltam, telefonom én töltöttem fel. Visszagondolva biztosan a tudatos nevelés miatt volt. Pl apám sosem vett 600ért perecet a ligetben:D Bár gyerek fejjel nagyon fájt, ezt ma másként csinálom. Anyum pedig mindig beavatott a költségvetésbe, feltehetően ezért is alakultak igy a dolgok.
Főiskolát sajnos diákhitelből csináltam. Ez nyilván saját problémám/hibám is. Lakhatást sokáig anyumnál oldottam meg, de azalatt sem tudtam spórolni sokat. Elfolyt a pénz, amiket kerestem.
2015 óta írom a kiadásaimat, megelégeltem, hogy ahogy nőtt a fizum, sosem volt elég. ÚGyhogy már megy lakásra és nyugdíj célra is megtakarítás. Igényeim leadtam. RÉgebben minden hónapban több pólót, esetleg inget vettem. Rájöttem, teljesen felesleges.
Aztán gyorsan még feljebb “kellett” lépnem a felnőtt létrán.
Most két gyermeket nevelünk a párommal (sajátjait) egy 5 és egy 10 éves. Nagyobbiknál én bevezettem, hogy három fő házimunkája van. Ha minden nap legalább 1-et megcsinál, heti 200 ft a fizuja. Ha minden nap legalább kettőt, akkor heti 400. Spórolással év végén kapott “bónuszt” / kamatot.
Hiszti témábna egy mondat: A kisebbik egy hercegnő. Nála szokott hiszti lenni, vagy inkább sírva fakadás. Énezt úgy kezelem, hogy leguggolok hozzá és megkérdezem miért sír, mi bántja, majd érvelek és elmagyarázom neki, hogy más nem a sírást szeretné hallani a boltban. Ha sírni szeretne a semmi miatt, akkor szívesen kimegyek vele, megvárjuk anyáékat, míg vásárolnak, majd hazamegyünk. Vagy pedig sikerül viselkedni. A válasz 99 alkalommal az, hogy jó, mindjárt abbahagyom 😛 Ha nagyon fáradt, akkor már nem működik 🙂
Mindent egybevéve szerintem az állandó (felelős) kommunikáció a megoldás. Akkor már nagy baj nem lehet.
A time management, az értelmes tevékenység fontos, meg egy csomó minden más is, de ennek kapcsán a nem-alvást, nagyon kevés alvást, saját magunk kizsigerelését abszolút értéknek feltüntetni nekem kicsit fura. Az állóképességéért persze respect mindenkinek, de azért az visszaüt ám a legtöbb embernél, még fiatalon is. Teljesítményben, egészségben, autóbalesetben, stb.
Nem egyből persze. És nem is biztosan mindenkinél. És nem az 1 hetes, hanem a folyamatos, több hónapos-éves alváshiányról beszélünk.
Én a sima tanulmányi ösztöndíj mellé kaptam sportösztöndíjjat és köztársasági ösztöndíjjat is. Így sikerült 4 év alatt elég jó összegre szert tenni.
Ötödikes kora óta van zsebpénze, 1500 Ft/hét, arra költi, amire akarja, ebből vesz (elvileg) uzsonnát is, de megbeszéltem vele, hogy a hűtőben mindig van alapanyag egy szendvicshez, ha készít magának kaját, akkor megmarad a zsebpénze. Az esetek 80%-ában készít… De van, hogy süt magának csirkemellet a fagyasztóból, ha már unja a szenyát. Így sikerül is neki spórolnia, gyűjtögeti szépen. Házimunkáért nem jár pénz, az emeleti részt, ami az ő területe, ő takarítja, de fűnyírásban is szokott segíteni. Együtt járunk bevásárolni, már ismeri a pénz értékét (legalábbis napi fogyasztási cikkek szintjén). Nagyszülőktől szokott kapni pénzt névnap, szülinap, stb. alkalmakra, azt szépen elteszi, 200e környékén jár. Ha valamit szeretne, amit én nem feltétlenül, akkor a felét ő fizeti, a többit kipótolom.
A saját gyerekeim egyelőre kb. félúton tartanak a 18 felé, szerencsére nem követelőzők. Meg szoktuk beszélni, mi mennyibe kerül (kerülne), pl. hogy a kinézett játék árából egy hónapi ebédjük kijön az iskolában. A rongyrázó osztálytársak kapcsán rávilágítottunk, hogy ha valaki a birtokolt tárgyai alapján lesz “személyiség”, akkor az annyit is ér (ha elveszik tőled, nem marad belőled semmi?). Egyelőre felfogják, megértik, de még a lázadó korszak előtt vagyunk. A 11 évesnek van telefonja (egyedül közlekedik), de ingyen volt (társkártyához járt)
Kulfoldi osztondijbol?
Ket evtizede jartam Svedorszagban egyetemre. Osztondijaskent. Az osztondijam 7000 kr volt, 30-31 forint volt akkor is a korona. A minimalber itthon 98-ban 19 500 Ft, 99-ben 22 500 Ft volt. Minden honapban meg volt a magyar minimalber 10x-se. Igaz a koleszt 2000 korona alatt nem usztam meg, a haviberlet 400 korona volt. Jarhattam volna bringaval is, illetve egy oranyi utazasra berelhettunk volna harom haloszobas lakast 2500-3000 koronaert is. A min. kiadasaim kb. 3500 koronanal alltak meg. Kocsmazni nem jartam. Az ottani egy sor arabol itthon 1-2 kort fizettem 4-5 embernek. Idonkent dolgoztam, egy hetvegen 4-500 kr. kerestem, Ket ev alatt egy videki megyeszekhelyen levo kisebb lakas arat felre tudtam volna tenni.Ezt a penzt utazasra koltottem, de nem bantam meg.:)
Ami itt is látható a hsz-ekből: ahol nem volt a szülők viszonya kiegyensúlyozott az anyagi helyzetükkel,mert nem volt elég pénzük, vagy nem mindig, vagy a szülő nem nőtt még fel a feladathoz, ott nincs helyes pénzkezelés az utódnál sem, minden prédikáció ellenére. Ha a pénz stresszforrás a gyerekkorában, akkor felnőttként is az lesz jó eséllyel, csak a másik oldalról: önkizsgerelésig menő hajszolásába fordulhat, vagy marad minden a szülő szintjén.
A legnagyobb ajándék, amit adhatunk a gyerekeinknek, ha akkor vállaljuk őket, amikor már mi magunk rendben vagyunk a lelki dolgainkkal. Az önfejlesztésnek ezt az oldalát elfelejtik hangsúlyozni, holott égető lenne. Ne örökítsük tovább az inkompetenciánkat.
Ha már a tinédzsereknél tartunk. Mit ajánlotok, hol kezdjek el tőzsdézni “játszó” pénzzel, mondjuk ilyen 50-100 ezer forinti összeggel? Igazából csak tapasztalatot szeretnék szerezni, illetve meglátni, hogy mikkel is kell számolni, stb.
Evenkent cserelgetni a mindenfele fity-f@sz elektronikai kutyuket akkor sem szuloi kotelesseg, ha korulotte a tobbi hulye gyerek ilyenekkel hadonaszik. Nekem is az iden lesz 18 a lanyom, tehat eleg nagy ahhoz, hogy a fenti sorokat egy ideje felè is kommunikaljam. Amikor pl. legutobb kapott egy àjfònfarkamtuggyahànyas-t, kapott hozza kisero kerdest is: ugye az megvan èdes lànyom, hogy ez az utolso ilyen amit tolem kapsz?
Ha pedig nem voltam eleg meggyozo a kutyukkel kapcsolatban, itt egy nalam okosabb ember:
“Félek attól a naptól amikor a technológia fontosabb lesz,mint a személyes kapcsolattartás. A világon lesz egy generációnyi idióta” Albert Einstein
Na hát ez nem egy jó taktika 🙂 Csupán 30 éves koromban kezdtem el spórolni és egyetem alatt a pénzügyi tudatosságom kb a nullával volt egyenlő.
Aztán észbe kaptam. 🙂
NAGYON OFF kérdés:
Lesz esetleg friss cikk az egészségpénztárakról?
Azonnal nyitnék neki egy Revolut accountot (ingyenest) egy kártyával, amiről ingyen vehet fel pénzt bármelyik országban, ingyen utalhat, meg sok minden más.
És igen, egy befektetési számlát, ha van megtakarítása, meggyőzném, hogy egy részét fektesse be, ha nincs, lehet, hogy feltölteném én neki pl. a szép érettségi/felvi eredményért, stb.
Szerintem ha a család megteheti, akkor a gyereknek az egyetemen is elsősorban a tanulás a dolga, nem az olcsó diákmunka, legalábbis amíg nem a szakmájában, rendes munkát végezne. Engem erőn felül is támogattak a szüleim az egyetemi években, nekem még nem is megterhelő -> ami előre viszi, mindent meg fog kapni az én gyerekem is, kizárt, hogy engedném hamburger árulásra pocsékolni az idejét.
Egyetértek, hogy probléma, ha nem tanulja meg beosztani a pénzét, ezért egy havi keret jól jöhet
Nem látom, hogy sokan lennének akik egy teljes lakás árát képesek lennének egyetemi éveik alatt félretenni, a köztársasági ösztöndíj se akkora összeg jelenleg, hogy abból lakás lehessen vásárolni. Régebben ez valami hatalmas összeg volt? A sportösztöndíj volt esetleg hatalmas összeg, vagy mi? ( Persze, attól függ mennyi ideig jár egyetemre az illető).
Megélhetési költség nem is vitt el belőle semmit? Nem azt írom, hogy nem lehet esetleg félretenni ezekből, de egy lakás árát csak úgy félretenni? Mennyi pénz egyébként nektek egy lakás ára?
Nem értek egyet azzal, hogy házimunkára, tanulásra pénzzel kell motiválni a gyerekeket. Vegyék ki a részüket a feladatokból idejükhöz és képességeikhez mérten, ahogy mi is elvégezzük a házimunkát fizetség nélkül. Szerintem eltorzítja a gyerekek értékrendjét, ha olyan dolgokért kapnak pénzt, amiért valós körülmények közt nem kapnának.
A másik oldalon nem értek egyet azzal sem, ha apa-anya megveszi magának (akár 24 havi részletre) az új iPhone-t, közben a gyerek a levetett telefont kapja meg. Ha elég jó a régi telefon a gyereknek, jó az a szülőnek is. Nálunk mindenkinek ugyanolyan telefonja van, az enyémet cseréltük legkésőbb, mert az előzőm tovább bírta
“Szerintem ha a család megteheti, akkor a gyereknek az egyetemen is elsősorban a tanulás a dolga, nem az olcsó diákmunka, legalábbis amíg nem a szakmájában, rendes munkát végezne. Engem erőn felül is támogattak a szüleim az egyetemi években, nekem még nem is megterhelő -> ami előre viszi, mindent meg fog kapni az én gyerekem is, kizárt, hogy engedném hamburger árulásra pocsékolni az idejét.”
Nagyon egyetértek! Volt olyan ismerős akit azért tettek ki a (diák)munkahelyéről (nagy kiabálások között), mert el akart menni az előadásra az egyetemen, ahova járt, de akkor pont kellett volna túlóráznia is. Ráadásul szegény gyerek a diákmunkával eltöltött idő miatt, majdnem átesett a tandíjas kategóriába, az állami ösztöndíjasból. Nem keresett ezzel, az egyébként idegen nyelvtudást feltételező, de nem szakmába vágó diákmunkával sem annyit, hogy megérte volna ez neki.
Nem tudom ennyi penzzel erdemes-e a tozsdevel probalkoznod. Portofoliot nem tudsz ennyi penzbol osszeallitani, 1-2 reszvennyel valo kereskedes pedig a minimum dijak miatt nem tartana tul sokaig. Tanulas viszont ingyen van.
Sőt, nem rá költjük a legtöbbet, nem neki van és nem is lesz a legjobb telefonja, laptopja. Az is átment már, hogy a többi ember véleménye a dolgainkról, ruháinkról irreleváns, akkor szóljon bele valaki, ha pénzt is ad hozzá.
Most kap heti fix 500 Ft-ot, és ha valamire szükség van, megvesszük, de a szükségnek indokoltnak kell lennie.
Tudja, hogy egyetemista korában nagyon kevés támogatást kap majd, dolgoznia kell, lakást és autót tőlünk nem kap soha, egyetem után meg semmit, de nem is kell, felkészül addigra.
Egy 18 évest így nevelni már lehetetlen szerintem.