Hogyan bánnak a gyerekek a pénzzel?
Már többször írtam arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeinket már fiatal korban tanítsuk a pénzügyek alapjaira. (Cikk a gyerekek pénzügyi neveléséről itt és itt, gyerekkorból hozott rossz pénzügyi szokásokról itt.)
A fiatal korban megtanult viselkedési minták egész életükben elkísérnek minket és alapjaiban határozzák meg a későbbi döntéseinket.
Találtam egy megdöbbentő ausztrál felmérést, ahol 4.000, hat és tizenhárom év közötti gyereket kérdeztek meg arról, hogy mennyi zsebpénzt kapnak, miért (csak úgy, házi munkáért, iskolai költőpénznek, stb.) és mit kezdenek ezzel a pénzzel.
A gyerekek családi háttere anyagi szempontból is az egész társadalmat lefedte, volt közöttük szegény éppúgy, mint kifejezetten gazdag családból származó.
Az első kérdés az volt, hogy mennyi zsebpénzt kapnak. Az átlag heti 11.27 dollár volt, a hatévesek átlaga 5 dollár,a 13 éveseké heti 20 dollár.
Az első meglepő adat az volt, hogy minél szegényebb családból származott valaki, annál több zsebpénzt kapott. Az évi 50 ezer dollárnál kisebb bevételű családoknál az átlag heti 14.81 dollár volt, ez egészen a 200 ezres éves családi bevételig folyamatosan csökkent 8.32 dollárra, a 200 ezres határ felett is csak heti 10.05 dollár az átlag. Vagyis minél jobb módú a család, annál kevesebb zsebpénzt kap a gyerek.
Átlagosan a gyerekek 46%-a vesz játékot is a pénzéből, 40% tesz belőle bankba is, 30%-a költi részben édességre és 28%-a spórol valami speciális célra, mint kerékpár és hasonló dolgok.
Azonban amíg a legszegényebbek egynegyede gyűjt csak valamilyen speciális célra és bankba is csak minden harmadik tesz pénzt, a legjobban kereső családokban minden harmadik gyerek gyűjt speciális célra és fele tesz félre a bankba pénzt. A közepesnél jobb módú családoknál sem sokkal rosszabb a helyzet.
A legszegényebbek közel egyharmada mondta, hogy egyáltalán nem tesz félre a zsebpénzéből, a jómódúak és gazdagok csak mintegy egytizede mondta ugyanezt.
Most gyorsan ravágod, hogy persze, azért kapnak kevesebb pénzt a gazdagabb gyerekek és költenek kevesebbet, mert ők amúgy is mindent megkapnak, tehát nincs szükségük se zsebpénzre, se arra, hogy azt elköltsék.
Nos, ez sem így van. A szegény és alsó-középosztálybeli gyerekek 22-24%-a mondta azt, hogy minden játékot megkap, amit csak szeretne, míg a jómódú családoknál ez az arány csak 14-16%.
Arra a kérdésre, hogy ha felnő, gazdag vagy inkább boldog szeretne-e lenni, a szegényebb gyerekek 19%-a választotta a gazdagságot, a jómódúak mindössze 12-15%-a gondolta ugyanígy.
Ez a felmérés számomra egyértelműen azt mutatja, hogy az anyagilag sikeres családok egyik titka a pénzzel való jó bánásmód, amit át is adnak a gyerekeiknek, megtanítva őket a megtakarítás szükségességére és a helyes pénzkezelésre, illetve ennek a másik oldala, hogy az anyagilag sikertelenebb családok gyerekei már eleve rossz pénzügyi mintákat látnak otthon, ami miatt nagy valószínűséggel felnőttként is rossz pénzügyi döntéseket fognak hozni.
Ha szeretnéd, hogy a gyereked sikeres legyen pénzügyileg, már most kezdd el a tanítást, hogy megértse a pénz és a munka értékét, illetve a megtakarítás szükségességét. A cikk elején belinkelt írások segíthetnek ebben.
Az eredeti felmérés elérhető itt.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Erről egy anekdóta jut eszembe. Egy professzor vizsgáztatja a diákját:
– Ha találna egy pénzzel és egy bölcsességgel teli zsákot, melyiket választaná?
– A pénzzel telit.
– Én bizony a bölcsességgel telit választanám.
– Professzor úr, mindeki az választja, ami legjobban hiányzik neki 🙂
Egyébként a 15% és 19% között nincs nagy szignifikáns különbség.
Abból a kérdésből, hogy hány 6-8-10-12 (!!) éves gyerek gondolja úgy, hogy nem minden játékot kap meg, amit szeretne, szerintem nem lehet arra következtetni, hogy akkor semmis az a hatás, hogy a gazdagabbak igényei összehasonlíthatatlanul magasabb szinten vannak kielégítve, és drasztikusan kisebb mértékben vannak olyan szükségleteik, amit azonnal ki szeretnének elégíteni, amint pénzhez jutnak.
Hogy jobb-e gazdag család gyerekének lenni, mint szegény családé? Nyilván. De a kérdés az volt, ha az alapellátáson túl kér valamit, megkapja-e? Nem az a kérdés, hogy az alapellátás jobb-e a gazdag családban.
Az ilyen szegény gyerekből lesz az a felnőtt, aki mindent megvesz hitelből, mert másnak van, neki meg nincs. Csak azt nem veszi észre, hogy másnak azért van, mert telik rá, neki meg azért nincs, mert nincs rá pénze.
Egyébként miért ne költené el a gazdag gyerek a pénzt, minek spórolnia, ha mindent megkap? Nem logikus, hogy ő, akinek nem kellene, jobban takarékoskodik. Nyilván szülői nevelés hatására teszi.
Nálunk dettó ugyanez volt. Ha nem is voltunk a leggazdagabbak, biztos a top 10%-ban voltunk.
De ebből egyáltalán nem következik, hogy minden hülyeséget megvettem volna. Arra költöttem amire szükség volt (élelem, osztálypénz, busz stb..).
Mégis van most félretettem pénzem, (gondolom mert gyerekkoromban ezt láttam a szüleimtől, hogy nekik is mindig van). És nem tudom, hogy miért alakult ki hogy nem kellenek nekem a legújabb hülyeségek, de már gyerekkorban sem kellettek.
Szerintem nem az az egyetlen helyes gyerek pénzügyi nevelési mód amit te leírtál már több cikkben is. Van más is ami működik.
Érdekesebb lett volna az alsó réteget tovább bontani, hogy azok is elkülönüljenek és láthatóvá váljanak, akiknek jó eséllyel vannak pénzkezelési és (ezzel együtt) megélhetési problémáik.
Láttam ilyet, mikor a jómódú szülők nem tudtak lépést tartani elkényeztetett gyerekük kívánságaival.
Szerintem elég jól élünk, de a kívánt játékokat sem kapja meg azonnal. Tudjuk, mit szeretne, de egyszerre csak egyet kap meg, és előtte felállíthat prioritást is, hogy a csuklósbusz az számára fontosabb, mint a markológép. Az tiszteletben van tartva. És végképp nem azért teszünk így, mert nem telne. Ismerős család bezzeg mindent megvesz a hasonló korú csemetéknek, de gyakorlatilag nincs megtakarításuk sem.
Tehát igenis a szülő tanítja a gyereket, és a minta számít.
Viszont a felnőttkori anyagi helyzet és a gyermekkori hatások közötti összefüggés jóval gyengébb. Az anyagi helyzetet sokkal erősebben befolyásolja a kiinduló tőke ill. a későbbi bevételi lehetőségek, mint az, hogy a megszerzett jövedelemmel hogyan bánunk. Vagyis hiába takarékos valaki, ha eleve nincs miből.
A felmérés meg nem tér ki arra, hogy milyen nevelést kapnak a gyerekek abból a szempontból, hogy pl. milyen pályát válasszanak később.
“Az anyagi helyzetet sokkal erősebben befolyásolja a kiinduló tőke ill. a későbbi bevételi lehetőségek, mint az, hogy a megszerzett jövedelemmel hogyan bánunk.”
Igen – *rövid távon*.
(Ami persze tűnhet a kevesebbel startoló számára szinte végtelennek is, hisz az emberélethez képest a 2-4 év is rövid táv. De mindenképp eljön a pillanat, amikor fordul a kocka.)
A nagyszülőktől kapott pénzt meg eltettük, és ki kellett találnom, mire gyűjtök.
Más: Miklós, enged a rendszered több e-mail címhez is azonos nevet? Mert látom, van itt egy másik Okoska is…
Attól még egyáltalán nem biztos, hogy ez így is van. Tapasztalataim szerint minél frusztráltabb egy gyerek, annál hajlamosabb azt hencegéssel kompenzálni.
Egyébként meg nem elég azt tudni, mennyi zsebpénzt kapnak, az is fontos, mit kell ebből a gyereknek finanszírozni. Ha csak olyan apróságot nézünk, hogy például uzsonnát magának kell venni, vagy csomagol a szülő szendvicset, már teljesen más lesz a végeredmény. Nem mindegy, hogy csak kedvére költheti, vagy szükséges dolgokat is kell belőle vennie.
Én amúgy sosem kaptam zsebpénzt, de ha kellett valamire, ráhagyással adták ide, így mindig volt miből gyűjtenem.
Nem igazán értem, mire gondolsz azzal, hogy fordul a kocka. Arra, hogy takarékoskodással rossz anyagi helyzetből jobba lehet kerülni, mint amilyenben egy jól kereső, de pazarló életmódú ember fog élni előbb vagy utóbb?
Öcsém az folyamatosan rágta mindenért a szülők fülét, olyan szinten, hogy az utcán egy játékbolt előtt sem lehetett elmenni anélkül hogy ne ordított volna… én nem kértem soha semmit.
Felnőttként (én) az egyetemen diákhitel (mondjuk 4 féléviből csak egy ment haszontalan célra) majd elindult a meló, jó fizu de még több kellett, így hitelkártyát kivéve MINDENT “kipróbáltam”. Ezután lenyugodtam, visszafizettem majdnem mindent 4-5 év alatt, ami maradt volna sem maradt a blog hatására (a lakáshitel még megvan). Öcsém felnőttként soha semmilyen hitelt sem baromságokat nem vett. ugyanonnan de két különböző felfogásból más utakon ugyanoda érkeztünk(nagyjából
Raadasul savos zsebpenz volt 🙂 ha volt jo jegy az elozo heten, akkor kicsit tobb, ha nem, akkor kevesebb.
Mar kiskoromban szamolgattam, hogy adott koltekezes mellett hany het mig mondjuk osszejon a penz egy jatekra vagy akar az elso mobilomra – mai napig fillerig tisztaban vagyok a beveteleimmel, kiadasaimmal, statisztikakat vezetek a koltekezesemrol etc. Szinte soha nem koltottem iskolai bufeben, edessegekre, penznyelo aprosagokra (belyegeket leszamitva :).
Az meg, hogy a szegeny gyerek gazdag akar lenni felnott korara, annyira nem meglepo, en is sok minden utan sovarogtam, 6-10 evesen meg nem igazan tudod megitelni a boldogsag erteket, jelentoseget. Szerintem ez motivalo is tud lenni, nekem az volt.
Talán meséltem, hogy idén tanítok pénzügyeket a gyerekek sulijában, három évfolyamon. Nem reprezentatív, mert csak egy suli, de elég sok gyerek, elég sok sors.
Az első, ami meglepett, hogy iszonyúan képben vannak. Tudják, mennyi pénzből gazdálkodnak a szülők, tudják, mi mennyibe kerül, tudják, mi az a devizahitel, milyen problémák merültek fel vele kapcsolatban a családban, hallottak az árfolyamrögzítésről, de az államadósságról is.
A második meglepő dolog az volt, hogy mindenről van véleményük. Bármit tanulnak, azonnal saját élményből vett példához kötik, összerakják a kis puzzle darabokat és következtetnek belőlük.
A harmadik meg az volt, hogy hihetetlenül érdekli őket.
Egy élmény őket tanítani.
Megtanulnak számolni. Ha megspórolnak valamennyit, a következő hónapban ugyanakkora összegre számíthattak, jó, karácsony előtt valamivel többre.
Valamiféle pénzbeosztást lehet ezzel elsajátítani kicsiben.
Ha mindenki vallalkozo korulotted, a szuleid, a haverod szulei, a barat/baratno szulei akkor lesz vallalkozoi vena, jol fog keresni. Ha a gyerek igazgatok/vallalatvezetok gyerekeivel no fel es abba a kornyezetben szocialodik, akkor kicsi az eselye, hogy kv-t fog fozni es nem azonnal vmi kisfonok lesz.
Szüleim beosztották, amit kerestek. Mindketten tanárok voltak apám sok tankönyvet is írt. Ladával jártunk még huszon éves koromig is, de Balatonnál csak volt egy nyaraló és minden évben mentünk, mentek külföldre. Hitelünk sosem volt.
Mert 18 évesen kaptam egy kis garzont. Kezdő mérnöki állással én sem szórtam a pénzt, és 25 évesen 43 nm-re cseréltem.
Mikor megházasodtam 8 év múlva, tudtam venni egy 2/3-ad házat Bp-en és a szüleim besegítettek 1/3-dal. Mikor törleszteni akartam, apzu csak azt mondta: nem kell, költsd a gyerekeidre. A koporsónak nincs zsebe. 3 év múlva meghalt. És még van mit örökölnöm tőle.
Van két gyerekem. Alap, hogy 1-1 lakással fogom indítani őket. Hitel nélkül… nem tolok ki velük.
És az a szép, hogy normál életvitellel 2 középiskolai tanár is tud elég szépen félre tenni.
– akkora lakásunk volt, amint ami kell. Nem 200 nm.
– És sosem volt új autónk. Csak miután kirepültem, akkor vettek. Mert előtte nem volt igény rá. Nem cserélgettük 3 évente az autót.
– nálunk egy computer min. 5 évig ment, mobiltelefonok 6-8-10 évig, televízió, stb. is 6-8 év. Felesleges újat venni, mert picivel nagyobb
– a bejövő fizetés 20%-t azonnal lekötjük, mintha nem lenne. 10%-t elteszünk, vmi nagy dologra. Pl. légkondi, bútor, stb. vétele. Elpre gyűjtünk és ha vmi jön, ami kell, akkor pár nap gondolkodás után, hitel nélkül vesszük meg.
Én is 5 éves Toyotát vettem, 5 éve használom, de még 5 évet min. hajtom.
Ennyi.
Megéri? Kinek mi… nekem fontosabb, hogy nincs hitelem, van két szép gyerekem és nagyjából a mindennapi életben ezek miatt fele annyi stressz ér.
Egyébként sosem tanult (hozzám hasonlóan), szóval mint motiváció nem volt sikeres. Pedig egyébként kiemelkedően intelligens, viszont a hozzáállása ma sem sokat változott, úgyhogy nem egy sikeres ember.
Ez az egész elmélet ott dől meg, mikor két testvér azonos gyökerekből homlok egyenesen más viselkedést produkál az életben. Így vagyunk mi is a nővéremmel, pedig csak két évvel idősebb: ugyanazt a bánásmódot kaptuk(azonos monetáris alap + időtáv+körülmények+lehetőségek), mégis totálisan más ligában futballozunk (vagy inkább más sportágban) pénzügyek terén.
Elmondom, nem mondom el… És az ellenőrző füzet? Szerintem abban dátumozva vannak az osztályzatok. Elég lett volna, ha a papi-mami péntek délután átlapozza, hogy megnézze, az elmúlt héten milyen jegyeket szerzett a lurkó.
-ők az ingatlan lufit még mindig fújják, a keresletet bevándorlással támasztják meg
-mindent hitelre vásárolnak.
-tavaly ~22 millió lakosra ~1.1 millió autót adtak el!!!
-jellemzően egy autónál csak azt nézik, hogy hetente hány dollárt kell fizetni. Nullával hordják a szalonból.
…
Majd ha ez náluk is felborul, jól is fog jönni a felmért takarékoskodó nevelés.
“Nem igazán értem, mire gondolsz azzal, hogy fordul a kocka.”
Amikor írtam, az a példa járt a fejemben, amikor egy átlagos gimnáziumból érkezve elkezdtem a BME-n (még az osztatlan időkben) az egyik legnehezebb szakot. Az első félév vége felé az életkedvem is megszűnt, több tárgyból utolsó pót-pótlehetőségkor szereztem meg az esélyt csak a vizsgára való jelentkezésre. Mellettem ültek az órákon az ország legerősebb középiskoláiból a srácok, akik egész félévben kb. semmit se tanultak, és az eredményeik simán sokkal jobbak voltak az enyéimnél. A második félévben pont ugyanez. A negyedik félév végén abba akartam hagyni az egészet (szerencsére nem tettem meg).
De mire 5(-6-7) év után végeztünk, semmi összefüggés nem volt az eredményeink és a kezdőfeltételeink között. Olyan is volt, aki az ország legjobb érettségizői egyikeként érkezett, és nem bírta befejezni a szakot.
Gyerekünk nincs, de ha lesz, azt tervezzük, hogy tudatosan tanítani fogjuk a pénz kezelésére is. Tudnia kell, hogyan bánjon -többek között- ezzel az eszközzel is. A saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy mennyivel nehezebb utólag elsajátítani azokat az ismereteket és technikákat, amiket gyerekként észrevétlenül is magunkba szívhattunk volna.
Egyébként én is azt látom, hogy minél lejjebb áll a társ.-i ranglétrán, annál inkább költi a pénzt, amint hozzájut.
“És az ellenőrző füzet? Szerintem abban dátumozva vannak az osztályzatok.”
Haha. Általános iskolában. És baromi könnyű kijátszani, “okirathamisítás” nélkül is.
Ami viszont elhozta az igazság pillanatát, az az e-napló. Feltéve, hogy a szülő tudja használni az internetet. És feltéve, hogy bele is néz (mert aláírni továbbra sem ott kell).
Kicsit OFF topic, amit írok, de észrevettem, hogy ebben a cikkben elég sok olyan hivatkozás található, amely az “itt” szóra van téve. Ha gyengén látók vagy vakok nézik az oldalad, akkor a szövegfelolvasó programjuk link navigációja csak annyit olvas fel ebből, hogy “itt” 🙂 A többi linked már sokkal jobb, például “pénzügyi tanácsadás” vagy “Akadémiára”, de itt is javaslom, hogy ha teheted, akkor igével együtt linkelj, pl. “gyere el az Akadémiára”. Egyrészt még a jól látóknak is könnyebb a hosszabb linkre kattintani, másrészt kifejezőbb jelentéstartalma lesz a hivatkozásoknak.
Egyébként már egy éve követem az oldalad, nagyon-nagyon hasznosak a tanácsaid, csak most jutott ez az apróság az eszembe 🙂 Kellemes hétvégét!