Vajon van-e összefüggés a megtakarítási hajlandóság és a nettó kereset, illetve az életszínvonal között?
A világ egyik leggazdagabb nemzete az Egyesült Államok. Ott egy átlagos házaspár 75 ezer dollárt keres egy évben, ebből megtakarított 2010-ben átlag évi 3.750 dollárt, vagyis a teljes bevétel öt százalékát.
Ez már egy kiugróan jó érték, a 2007-es válság kitörése előtt mindössze évi 750 dollárt sikerült félretenniük. Azonban a 2010-es érték tovább romlott, az OECD felmérése szerint 2012-ben már csak 3,7% volt ez az arány, és idén tovább romlik 2,7%-ra. Hiába, az olcsó hitel meglátszik a megtakarítási hajlandóságon. (A hitelről szóló cikkemben van egy kép is a megtakarítási ráta csökkenéséről.)
Ugyanezen felmérés szerint a magyar megtakarítási ráta a 2008-as mélypontot követően 2,7%-ról 5,4%-ra nőtt 2010-re, majd a gazdasági problémák miatt (reálbér-csökkenés, devizahitel, adóemelések) újra 2,4%-ra zuhant 2012-re, vagyis 100 ezer forint nettóból mindössze 2.400 forintot tettünk félre. Igaz, jövőre már némi emelkedést vár a felmérés készítője, bár nem tudom, miért ilyen optimista.
(Amikor amerikai spórolási tippekről szóló cikkeket olvasok, mindig mosolyognom kell, mert olyan ötletek vannak benne, hogy ne járjunk négyszer étterembe egy héten, csak maximum kétszer, inkább vágjuk le magunk a füvet, azon is ötven dollárt spórolunk havonta és ezekhez hasonlóak. Ilyenkor eszembe jut, vajon mit gondolhat egy pakisztáni olvasó a mi megtakarítási tippjeinkről?)
Ezzel szöges ellentétben áll, hogy a föld lakosainak 40%-a napi két dollárból, vagyis évi 700-750 dollárból próbálja meg fenntartani magát. Egy nemzetközi felmérés kereteiben 300 bangladeshi, dél-afrikai és indiai családot kértek fel, hogy egy éven át minden pénzügyi tranzakciójukat jegyezzék fel. Meglepődve tapasztalták, hogy ezek a nagyon szegény családok nagyon aktív pénzügyi életet élnek, rendszeresen megtakarítanak, kölcsönadnak és kölcsönkérnek.
Több megtakarítási klubot is fenntartanak, ahol közösen takarékoskodnak. (A felmérés eredményei elolvashatóak a Portfolios of the Poor című könyvben.)
Az egyik ilyen fajta klub a vietnami hui, amelynek lényege, hogy minden hónapban a résztvevők egy edénybe teszik a havi megtakarításukat és mindig az kapja meg a havonta összegyűlt összeget, aki a legmagasabb kamatot ajánlja érte. Mindenki évente csak egyszer nyerheti meg az edény tartalmát.
Így akik hamar szeretnének pénzhez jutni, magas kamatokat fizetnek a többieknek, akik inkább megtakarítanának, már csak a végén tesznek ajánlatot, amikor az egyre kisebb számú konkurencia és a kevés hátralévő hónap miatt alig kell kamatot fizetniük. Addig is élvezik a mások által fizetett kamatokat.
Mivel a hui körök főleg ismerősök, barátok és munkatársak között alakul, ezért csalás szóba sem jöhet. Az így összegyűlt pénz sokat segít a játékosoknak a céljaik elérésében. (Ja, egyébként a holnapi téma a csoport ereje lesz a pénzügyi változások területén.)
A 100-130 dolláros fizetésükből a vietnamiak eltesznek 30%-ot, ahogy a többi hasonló feltörekvő országban is. A GDP arányos megtakarítási ráta Vietnamban 28%, Kínában 51%(!), Indiában 28%.
Sokan mondják, hogy a magas megtakarítási hajlandóság a szociális háló hiánya miatt van, vagyis az emberek tudják, hogy nem lesz nyugdíjuk és egészségügyi ellátásra sem számíthatnak.
Ebben van igazság, de akkor felmerül a kérdés, hogy a minden tekintetben jól ellátott Svájcban miért szintén 32% a GDP arányos megtakarítási ráta?
A másik kérdés, hogy mindenki tisztában van például Magyarországon is azzal, hogy a most 30-40 évesek aligha reménykedhetnek mai értelemben vett nyugdíjban, ahogy az időskori egészségügyi ellátás is erősen kétséges. (A nyugdíjrendszer múltjáról és jövőjéről itt írtam.) Ennek ellenére szinte senki nem gondoskodik megtakarításról, még a 200 ezer forintnál többet keresők közül is csak minden ötödik tesz félre egy felmérés szerint.
Úgyhogy azt látjuk, hogy a szegények sokkal nagyobb arányban tesznek félre olyan fizetésekből, amiből azt sem tudjuk, hogyan lehet megélni, mint a fejlett világ lakói, ahol sokkal inkább az eladósodás jellemző, ahogy itt is írtam róla.
Amit mondani akartam a cikkel, hogy sokkal inkább hozzáállás és kulturális háttér kérdése, hogy egy nemzet mennyit tesz félre, mintsem a valódi anyagi lehetőségei.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon. vagy RSS
Ezt hívják józan paraszti észnek...
Valahogy ilyen semmitmondó lett mégis ez a cikk, értjük mi mi a helyzet, csak lesz@rjuk alapon 😀 hisz hol van még a nyugdíj, az előtt még egy csomó dologra kell költeni, sokan inkább fiatalon mennek nyaralni, ki tudja meddig élünk alapon. A szomszédos osztrák újságban mind 80 év felettiek vannak a gyászjelentésekben, egy-két kivétel - baleset - persze akad.
Ahány embert megkéselnek, és sajnos egyre többet, szerintem az átlag magyar lassan anank örül, ha megéli a negyvenet, nem hogy a nyugdíjas kort...
Jó tudni, hogy én a svájci szintre aspirálok (30-45% között sikerül általában megtakarítani).
Egyébként a fogyasztói társadalom egyik átka, hogy az emberek fogyasztanak gondolkodás nélkül... de remélhetőleg egyszer ez is redukálódik egy normálisabb (kevésbé élvhajhászó) szintre.
Amúgy a megtakarítási %-ok a nettó fizetésből vannak számítva? (tehát pl. egy amerikai család nettó 75-ből takarít meg nettó 3.75-öt?
A szint nettó, a felmérésre kattintva látod, hogy csak egy pár bruttó van.
A cikk végén viszont GDP arányos állomány van, mert azok az adatok máshonnan vannak.
A megtakarításnak csak akkor van értelme, ha a mai lemondott fogyasztásért a jövőben jelentősen többet kapok majd. Magyarul a pénznek jelentős többlet hozamot kell termelnie. Mivel az amerikai társadalom a fogyasztásra van felépítve ezek az adatok nem meglepőek. Manapság sz ember nem azért vesz valamit, mert szüksége van rá.
Jelentős többletnek értékelhetjük, ha nyugdíjasként meg tudod venni a gyógyszereidet és néha parízer is jut a száraz kenyérbe.
Nem hinném, ugyanis az egy félelem vezérelte plusz adó ha a mai sonkát a jövőben parizerre cserélem.
"A megtakarításnak csak akkor van értelme, ha a mai lemondott fogyasztásért a jövőben jelentősen többet kapok majd. Magyarul a pénznek jelentős többlet hozamot kell termelnie."
Az első része igaz, a következtetéssel nem értek egyet. Ugyanis még abban az esetben is, ha 0%-os a reálhozam, sőt negatív reálhozam esetében is igaz lehet, hogy a jövőben jelentősen többet kapsz. Azért, mert a többet nem úgy kell értelmezni, hogy többet tudsz fogyasztani, hanem úgy, hogy annak a hasznossága nagyobb számodra. Egy egyszerű példa, most nem teszel félre, hanem inkább veszel egy második autót, és ezért egy nap elveszíted a munkahelyedet, akkor meg éhezel, vagy nem tudod kifizetni a rezsi számlát. Vagy inkább nem veszed meg a második autót, félreteszel és krízishelyzetben nem kell éhezned.
Egyébként abban igazad van, hogy a nevetségesen alacsony kamatok az USA-ban (elsősorban FED eszközvásárlása miatt) ellene hatnak a megtakarítási kedvnek, hiszen a QE program a gyakorlatban a megtakarítók pénzéből vesz el azzal, hogy ezáltal a biztonságos befektetés reálhozama negatív, ahelyett hogy az állam ésszerűen gazdálkodna.
Kicsit mas reszrol megkozelitve: es nem is attol leszel gazdag hogy neha belecsapsz egy 100%-ot hozo befektetesbe (bar nem elhanyagolhato tenyezo), hanem hogy 30-40 even at kevesebbet koltesz mint amennyit keresel.
Fél év alatt, havi nettó 90 ezres fizetésből sikerült eltennem több, mint 100 ezer forintot (részben a te takarékoskodási tanácsaidnak köszönhetően). Ez persze még semmi, ebből nem lesz nyugdíjam, de kezdetnek jó lökést adott. Hamarosan egy jobban fizető állásban fogok dolgozni-remélem, nem csak tartani, de növelni is tudom majd a megtakarítási hajlandóságomat. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e értelme a kevésből is félrerakni. Egy év múlva újra jelentkezem, részletes adatokkal... 🙂
Csak így tovább. 🙂
Ez igen!
Szerintem ez nagyobb mértékben függ az adott ország társadalmi szokásaitól, kultúrájától, fejlettségi szintjétől. (Próbálj csak meg egy szál kopott ingben és nadrágban, házilag csinált bambuszpapucsban lemenni a folyóparta megejteni a heti nagymosást - az általad említett országokban kb ez a szint van.)
Emellett van még az itthoni társadalmi rendszer, a szocializmusban megszokott gondoskodó állam kialakult képével. Hiába tudjuk már most, hogy mi nem fogunk majd nyugdíjat kapni. A nagyok szerint egy ilyen szintű társadalmi paradigmaváltás kb 40 év...
Svájcban bambuszpapucsban mossák a szennyest?
Nem írtam, de Franciaországban is magas a megtakarítás. Ott is kopott ingben járnak? 🙂
A csigazabálók nem járnak kopott ingben, ellenben Németországból olyan sztorit hallottam, hogy a sváb házigazda szólt a vendégnek, hogy ne húzza le a wc-t a kisdolga után, mert utána ő megy pisilni. 🙂
Egyébként kopott ingben azért járnak, mert havi 22 ezer forintot keresnek Ázsiában.
Ha 220 ezret keresnének, akkor is eltennék a harmadát és nem kopott ingben járnának.
Félreértettél 🙂
Ezért írtam a társadalmi szinten rossz hozzáállást. Az pedig nem 1 vagy 2 nap mire megváltozik.
Viszont ma magyarországon (igen, kisbetű, szándékosan) nagyon sokan nem keresnek annyit hogy eltehessék a harmadát. Van egy szintű társadalmi elvárás (ezért nem járhatsz bambuszpapucsban és kopott ruhában), amit a rezsi kifizetése mellett is szinte lehetetlen teljesíteni (hiszen nem arról van szó, hogy megy-e étterembe, hanem hogy vesz-e parizert a zsömlébe, és nem az a kérdés hogy adidaszt, vagy filát vegyen, hanem hogy a kínaiban vagy a turkálóban megvehet-e valamit) Ilyen körülmények közt szerintem egyszerűen nincs mit félretenni(el nem tudom képzelni hogy lehet minimálbérből megélni - közmunkásokról ne is beszéljünk)
Fogyasztásból sokat le lehet adni, ha az ember éhes lesz megeszik majd mindent. Társadalmi elvárások pedig nincsenek.
Nincsenek elvárások? Szerintem csak egyszer kellene úgy bemennem a munkahelyemre, többet nem. 🙂
Oké, de azok az elvárások, amelyek kötelező jellegűek, messze nem olyan magasak, mint ahogy sokan előadják. Egy minimálbéresnek például biztosan nem kell 100 ezres öltönyben megjelenni a munkahelyén. Ugyanakkor iskolás koromból mindig emlékszem azokra a csóró lakótelepi gyerekekre, akik a legújabb modell márkás sportcipőjükkel vagiztak. Mondhatnád, hogy gyerekek hülyesége, pedig nem, sokan ugyanígy gondolkodnak felnőtt korukban is. Ezek nem kötelező érvényű társadalmi elvárások. Akinek 100 ezres öltöny kell a munkájához az meg is keresi 2 nap alatt annak az árát.
Ez nehéz kérdés, de azért a Hyppolit típusú történetek mutatják, hogy lehet bármennyi pénzed, mindig lesz olyan elvárás, aminek nem fogsz tudni megfelelni. (Ahogy gazdagodsz, előbb-utóbb mindig újabb társadalmi körökbe kerülsz, ahol mindig egy kicsit több az elvárás...)
Jánossal (lejjebb) egyetértek, ha nagyon kinéznek anyagiak miatt, akkor érdemes jobban megválogatni a társaságot. Az így gondolkodó emberektől amúgy sem várhatok túl sokat.
Az a baj, hogy mindig vannak olyanok amit a magyarok adottságként fognak föl (pl. családi örökség nagy ház) és a realitások (100 000 Ftot keres a tulajdonosa). Hát így aztán tényleg nem lehet a rezsin kívül semmit sem csinálni. Azért vagyok nagy híve a lakásbérlésnek mert élethelyzetekhez és szükségletekhez lehet igazítani. Pályakezdő vagyok, garzont bérlek, pár éve már dolgozom, jó a fizum, még mindig garzont bérlek, hogy eltehessem egy részét. Majd ha gyerekem lesz nagyobbat bérlek, de majd ha felnő és elköltözik megint kisebbet. (Persze az elméletembe bezavar hogy aránylag kevés a kiadó lakás és szabályozatlan a piac. Tragikus állami hozzáálással.)
De ha elvonatkoztatunk a lakás dologtól. Volt régen jó állás volt kocsi, jó állás ugrott, kocsit azért fel nem adná...
"Azért vagyok nagy híve a lakásbérlésnek mert élethelyzetekhez és szükségletekhez lehet igazítani. Pályakezdő vagyok, garzont bérlek, pár éve már dolgozom, jó a fizum, még mindig garzont bérlek, hogy eltehessem egy részét. Majd ha gyerekem lesz nagyobbat bérlek, de majd ha felnő és elköltözik megint kisebbet."
Szerintem jól teszed. Mindig azt hiszem, hogy én vagyok az egyetlen ilyen. 🙂
"aránylag kevés a kiadó lakás"
Ez melyik város? Budapesten kívül még nem kerestem, de ott nem győzöm végignézni a kínálatot.
"Tragikus állami hozzáálással."
Az már igaz. De azt tudod, hogy ha egy másik településen kiadsz, 2012-től költségként veheted figyelembe a lakbéredet? Én még ezt sem vártam volna.
Mi is bérlünk, de gyerekekkel ezt nem tennénk meg, mert irtózatos nagy szívás ma ez Magyarországon. A bérelhető lakások 95%-a a nagyitól örökölt vagy még 2000 körül kamattámogatásos hitelből vásárolt lakás, és az hagyján hogy a bérbeadó személyiségétől függően lehetnek problémák, de az bármikor előfordulhat, hogy van 1 hónapod, hogy költözz, mert a tulaj fiának/lányának/unokaöccsének/macskájának épp kell a lakás. Meg persze egy szöget nem verhetsz a falba a tulaj engedélye nélkül, ami látszólag nem nagy probléma, a gyakorlatban hamar előjön.
Persze én is azt mondom, hogy ha nem teheti meg az ember, akkor lehet bérelni, de ha már van rá pénz, akkor hosszútávon ez nem járható út Magyarországon. (Nyugat-Európában persze az.)
Berleti szerzodes nem szokas? (Nem tudom, szerencsere nincs szuksegem alberletre). Nekem gyerekkel eszembe nem jutna papir nelkul alberletbe menni, pont az emlitett dolgok miatt.
Ha így van, akkor nekem gyakran sikerül az 5%-ba beletalálni. Talán még te is beleférsz - alighanem több, mint 2*100/5 kiadó lakás van. 🙂
Engedély helyett inkább megbeszélés volt a tulajjal, nem tudok olyan szerelésre emlékezni, amit valamilyen formában ne hagytak volna, sőt, néha még ők vették szívességnek, volt, amelyikük állítását visszahallottam, hogy "jó kezekben van" a lakása.
(Budapesti tapasztalatok.)
Ha nalunk szegenyebb orszagokban is sikerul felretenni, akkor nalunk is sikerulhet. A legtobbb ember nem szol le azert, mert egy ing 2szer volt mar rajtad. Ha meg igen, akkor cserelj baratokat:) Most komolyan.
Aki meg keveset keres, az elmehet tanulni, es akkor tobbet fog keresni.
Amugy csak korul kell nezni... Tele vannak az utak autokkal, szoval van penz.
Havi 100-ből meg lehet élni normálisan, vagyis havi 150-es fizetéstől felfelé már félre lehet tenni az 1/3-ot, az pedig (felfelé kerekítve) egyenlő a magyar átlagfizetéssel.
Hitel nelkul. Meg auto nelkul. Egy havi 100ezres fizetesbol nem lehet autot fenntartani. Amugy egyetertek. En havi 100-110bol elek (direkt), ami kevesebb mint a fele a fizetesemnek.
"Egy havi 100ezres fizetesbol nem lehet autot fenntartani."
Kérdés, szükséges-e. Ez elsősorban a lakóhelytől, másodsorban a munkahely elhelyezkedésétől függ. Magyarországon sok olyan ember van, akinek messze nem (lenne) szükséges.
Az egy masik kerdes 🙂
(Velemnyem szerint akar szukseges, akar nem, ekkora jovedelembol NEM lehet autot fenntartani, semmilyen korulmenyek kozott. Ha szukseges akkor teremtse meg az ember a felteteleit, ertsd keressen tobbet.)
Nem mintha szamitana, de epp a mult ev vegen voltam ceges kikuldetesben Vietnamban es a helyiek 250 USD-s átlagkeresetet emlegettek.
Egyebkent mindig mondom, hogy a fajlagos kereset szamit.
Mennyi kenyeret tud venni, hany liter benzint tud tankolni, mennyi a villany ara, stb....
Reggel írtam volna én is milyen ügyes vagyok, és a megtakarítás mellé még a másik kiszámolós szálon is elindultam, azaz nem érdekel ha kirúgnak, de nyugodtan elmegyünk nyaralni 😀 Ezt tanította a kiszámolós bácsi 😀
Délután beüt a ménkű, autót kéne javítani... mindegy, pont jó, hogy idén kezdtem írni a kiadásaimat, aminek hatására elvileg csökkennie kéne a kiadásaimnak, erre nem elromlik az a fránya autó? 😀 ettől függetlenül megéri, mert a taxi nem városon belülre kéne, hanem 40 km-re...
Mi a tanulság? A spóroláson nem spórolsz, és ha vitába keveredsz a főnökeiddel, mikor is vennéd ki a szabadságod, van esély, hogy kipróbáld, milyen a nyugodt nyaralás fél-egy éves pénztartalaékkal a számládon 😀
Alkalmat még keresem, mikor vannak jó passzban a vezetők, mikor lehet elsütni ezt a szabadság témát 😀
"Az egyik ilyen fajta klub a vietnami hui, amelynek lényege, hogy minden hónapban a résztvevők egy edénybe teszik a havi megtakarításukat és mindig az kapja meg a havonta összegyűlt összeget, aki a legmagasabb kamatot ajánlja érte. Mindenki évente csak egyszer nyerheti meg az edény tartalmát."
Kiszámoló, ez ... véletlenül nem pontosan ugyanaz a rendszer-e, mint a fogyasztói csoportok, amit itt ostoroztál?: //kiszamolo.hu/hitel-helyett-mas-megoldas/
Nem, mert
-a futamidő egy év és nem 30.
- a kölcsönért kamatot fizetsz és kapsz.
- nem a szerencse dönt, hanem ki ajánl többet.
- mindenki tudja hogyan működik.
Oké, de a 3. pontban csak részben van igazad, mert amikor a kérdést feltettem, ezt a mondatodat is szem előtt tartottam abból a korábbi cikkből: "vagy ha nem sorsolnak, akkor aki a legnagyobb havi törlesztést ígéri, az vihet el az addig összegyűjtött összeget." (Sőt, a leginkább ez számított.)
De ez nem jelent kamatot és azt végképp nem hogy a többiek kapnak kamatot.
"Súlyos morális kockázat porlasztja a nyugdíjak védelmi rendszereit. Miután az európai polgárok (megjegyzem: a jövőre semmilyen biztosítékot nem jelentő!) tapasztalatai szerint a kormányzatok az állami költségvetésekből úgyis pótolják nyugdíjrendszereik tátongó hiányát, úgy vélhetik, jobban megéri nekik, ha minimalizálják vagy egyenesen szabotálják nyugdíjcélú közterheik viselését, mert az államok végül úgyis biztosítanak nekik valami nyugdíjat – aminél akkor sem kapnának sokkal többet, ha rendesen fizették volna a járulékaikat. Ez a kockázat Magyarországon rendkívül magas, hiszen a segélyként fizetett időskorúak járadéka és a minimális nyugdíj összege csak néhány ezerrel forint tér el egymástól."
Dr. Farkas András
Kedves Házigazda?
Miért törlöd a más oldalakra mutató hivatkozásokat?
Mert:
- nem akarok számomra ismeretlen, valószínűleg brókernetes urak facebook oldalára feliratkozókat toborozni a saját oldalamon.
- nem akarom, hogy valakinek csak azért legyen hozzászólása, hogy a sját linkjét még eggyel több oldalon megtalálja a google. Akinek valódi véleménye van, annak link nélkül is van véleménye.
- Ha valaki hirdetni akar az oldalamon, kérdezze meg, hogy mennyibe kerül és hozzájárulok-e.
Ha az első kettővel esetleg vitatkoznék is, az utolsó teljes mértékben akceptálható.
Lenne, ha valóban hírdetni szerettem volna. De nem annak szántam, hanem az idézet forrását jelöltem meg, mivel nem a saját véleményemet írtam le, hanem az övét. (Ez nem jelenti azt, hogy nem értek vele egyet.)
Tetszik a "számomra ismeretlen" megjelölés.
Ezek szerint akit te nem ismersz, az már nem is számít, és az olvasóid sem ismerkedhetnek meg vele?
Egy nem teljesen friss önéletrajza:
http://www.mptsz.org/docs/resume/Farkas_Andras.pdf
Mellesleg az ő javaslata az az ötlet, miszerint az állami alapnyugdíjat egy fogyasztási típusú adóból kellene finanszírozni.
2010-ig tagja volt a nyugdíjjal foglalkozó kerekasztalnak.
Dr. Farkas András. biztosítóalapító, gyógyszerkutató ügyvezető, értékesítésihálózat-építő, marketingfőnök, országjáró motivátor, diplomata, konzul, ügyvédbojtár, ...
A BROKERNET Csoport alapító tulajdonosai és a
BROKERNET Investment Holding Zrt. Igazgatósága ezúton jelentik be, hogy 2010.
december 1-jei hatállyal dr. Farkas András urat a BROKERNET Csoport
értékesítési vezérigazgatójává (Brokernet Group Chief Sales Officer) nevezték ki.
Tehát Brókernetes hálózatépítő.
Tehát jól sejtettem.
Hogy a kép teljes legyen: Dr Farkas András jelenleg a Consequit ZRt. értékesítési vezérigazgatója.
Mind emellett az is igaz, hogy eredeti végzettségét tekintve, jogász. És az is igaz, hogy pár évig hazánk iráni nagykövete volt.
Évekig dolgozott az ING és Aviva biztosítóknál vezető pozíciókban.
És valóban, a Brokernetnél is dolgozott.
A fentiek alapján teljesen nyilvánvaló, hogy véleménye nem releváns, ugye?
Valószínűleg véletlenül hívták meg előadónak a Portfolio.hu Biztosítási Konferencia 2013-ra:
http://www.portfolio.hu/rendezvenyek/reszletes.tdp?id=150
Tudod, szinte minden nap olyan emberekkel találkozok vagy kérnek levélben segítséget, akiket brókernetes ügynökök raktak hintába és buktak a remek tanácsaikon milliókat.
Mint például ez a szerencsétlen házaspár, akiket teljesen tönkretett a szakértő kolléga: //kiszamolo.hu/hitelbol-meggazdagodni/
Ezek után nekem nem egy nagy ajánlás, ha valaki ebben a szervezetben vezető.
(Tudom, te is ott dolgozol, ettől még sajnos ez a véleményem.)
Rosszul tudod, nem ott dolgozom.
A kombihitelről fentebb meg már elmondtam a véleményemet.
"Tudod, szinte minden nap olyan emberekkel találkozok vagy kérnek levélben segítséget, akiket brókernetes ügynökök raktak hintába és buktak a remek tanácsaikon milliókat." - egy vesztesség akkor válik valódi veszteséggé, amikor azt realizálják.
Pl. ellenérdekelt tanácsadók javaslatára idő előtt kiszállnak, kiugranak egy UL-biztosításból.
Lehet, hogy valóban megvezették és becsapták őket, de ezt követően egyáltalán nem biztos, hogy a kiszállás a legjobb stratégia.
Ahogy a másik topicban is írtam:
" én azoknak a tanácsadóknak a felelősségét is megvizsgálnám, akik rábeszélik a megrémült UL tulajdonosokat a 3-5. év után, hogy azonnal szálljanak ki, mert csak egy feneketlen kútba öntik a pénzüket.
Nyilván őket csak a jóakarat vezérli és nem az, hogy náluk kössenek másfajta konstrukciót, amiért majd ők fogják kapni a jutalékot."
Én nem vagyok ellenérdekelt. A másik életbiztosítási ügynökök szokták rábeszélni a szerencsétleneket, hogy ebből lépjenek ki és kössenek egy "jobbat" nála.
Én csak pusztán összeírom a költségeket és felhívom a figyelmet, hogy a szerény másfél évnyi kezdeti költséget már úgyis elbukta, csak ezért kár kilépni.
Nem is feltétlenül neked címeztem.
Ahogy a közmondás is mondja: Akinek nem inge ...
"A tömeges nyugdíjszabotőr-mentalitást Európa-szerte tovább turbózza az a közös félelem, hogy a felosztó-kirovó (pay-as-you-go) rendszerek a demográfiai egyensúlyok felborulása miatt eleve pilótajáték-logikával épülnek fel, vagyis minél később lép valaki a rendszerbe, annál kevésbé számíthat arra, hogy visszakapja a befektetett pénzét. (Ezt a Világbank már a kilencvenes évek közepén kiszúrta, de az általa javasolt kezelési mód - a nyugdíjrendszerek feltőkésítése, Magyarországon a magánnyugdíjpénztárak létrehozása - éppen elhal az imént emlegetett kormányzati spájzpucolások nyomán.) Nem jó ómen a pályakezdő generációk számára."
Dr. Farkas András