Nyugdíjbiztosítás: van jobb megoldás?
Az idei évben egy gazdag ajándékot hozott a befektetési célú életbiztosításokat kínáló társaságoknak, ugyanis a nyugdíjcélra megkötött életbiztosítások után újra lehet igényelni adókedvezményt.
Így az eddigi NYESZ számla és az önkéntes nyugdíjpénztár után most már a unit linked biztosítások is visszakerültek az államilag támogatott formátumú nyugdíj-előtakarékosságok közé.
Egyre többen kérdezitek, hogy szabad-e kötni ilyen biztosítást, vagy inkább mást válasszatok. Miután a héten is többen megkérdeztétek, gondoltam, ideje írni róla.
Újabb cikk a témában: A nyugdíjbiztosításokról még egyszer
Az összes államilag támogatott nyugdíj-előtakarékosság egyetlen előnye az állami támogatás, amit a személyi jövedelemadónkból igényelhetünk vissza. Ennek mértéke minden esetben az éves befizetésünk 20%-a, de maximum évi 100 ezer/130 ezer (NYESZ), 150 ezer (pénztárak), illetve a biztosításoknál 130 ezer Ft. (A nagyobb érték akkor igaz, ha már nincs sok hátra a nyugdíjig).
Ezek az összegek külön-külön is igénybe vehetőek a különböző termékeknél, azzal a kikötéssel, hogy összesen nem lehet évi 280 ezer forintnál többet visszaigényelni ilyen címszóval. (Nem mellesleg az is alapfeltétel, hogy fizessünk ennyi jövedelemadót egy évben, főleg, ha a családi kedvezményre már visszaigényeltük az adónk nagy részét.)
A dolog nagy hátulütője a kötöttség: egy ma 25 éves ifjúnak nem biztos, hogy érdemes belevágnia egy 40-50 éves kötöttségbe az állami támogatásért cserébe. Csak gyorsan gondold végig, mi volt itt az elmúlt száz évben: két világháború, két hiperinfláció, pár diktatúra, forradalom, államosítás és a többi.
S akkor még a jogszabályok változásáról még nem is beszéltem. Az elmúlt években többször változtak a nyugdíjmegtakarítások feltételei és soha nem előnyükre: lett 20% a 30% támogatásból, a minimum 3 év futamidőből minimum 10 év a NYESZ-nél, az adómentes felvételből minimum 10 év utáni adómentes felvétel az önkéntes pénztárnál és a többi.
Az állami támogatás mértékéről is mindig el kell mondani, hogy az csak addig nagy cucc, amíg semmi megtakarításod nincs. Amikor már van benn 10 millió forintod, azt az évi 100 ezres visszatérítést nem fogod akkora hanyatt esésnek érezni.
A fentiekből nem az következik, hogy kár is ezekkel a termékekkel foglalkozni, mert például 50 felett kifejezetten ajánlottnak tartom őket. Csak fontos átgondolni, mit is vállalunk és miért cserébe.
Nos hát, akkor melyik terméket válasszuk? Mivel maximum 280 ezret tudunk visszaigényelni, ezért két termék a háromból a legtöbbször elegendő.
Itt jönnek képbe a költségek.
A NYESZ számlánál a portfóliónkat mi állítjuk össze, ezért az összes költségünk a NYESZ számla éves díja, illetve a választott termékek (csakis értékpapírokat választhatunk) kereskedési költsége, illetve éves alapkezelői költsége. A NYESZ éves költsége a törvényi előírás miatt minimum évi 2.000 Ft, plusz általában fizetnünk kell az ott tartott értékpapír-állomány után is évi 0,1-0,2%-ot.
Az önkéntes nyugdíjpénztárnál az éves befizetésünkből vonnak le működési költségekre (ennek hiányában az elért hozamunkból). Ennek mértéke pénztáranként változó és gyakran sávos az elvonás, vagyis minél többet fizetünk be, annál kevesebbet vonnak el. A jellemző érték az éves befizetés 3-5%-a. A törvényi hátteret itt olvashatjátok. Ne keverjük össze az éves befizetésünket a már bennlévő pénzünkkel. Nem a bennlévő pénzük 3-5%-a az éves költségünk, csak az adott év befizetéseiből elvont pár százalék.
A nyugdíjbiztosítások költségeit legegyszerűbben a Teljes Költség Mutatóból (TKM) tudjuk megállapítani. Ennek mértékét megtaláljuk a MABISZ honlapján itt.
A TKM mutató egy százalékos összegben sűríti össze, hogy évente hány százalékot bukunk a költségek miatt. Ha a TKM mutató 5% és egyébként hozott volna 7%-ot a befektetésünk, akkor csak 2% hozam marad meg nekünk, a többit elviszi a költség. Ha 10%-ot buktunk, akkor a költségek miatt 15%-kal lesz kevesebb a pénzünk.
Néhány nyugdíjbiztosítás TKM mutatója 10-20 éves futamidő esetén (nem teljes lista, a költségnél a drágább alapkezelői díjjal rendelkező részvényalapok figyelembevételével. Csak azokat vettem figyelembe, amik nyugdíjcélú megtakarítások a MABISZ listáján):
Aegon: 5,54-7,77%
Allianz Bónusz: 1,78-3,11%
CIG Pannónia: akár 7,93-11,91%
Erste: 5,18%
Generali: 5,20-7,69%
K&H: 4,5-4,59%
Magyar Posta: 3,56-4,79%
Metlife: 5,18-6,6%
Signal: 3,96%-6,77%
Union: 4,91-6,62%
Amint láthatjuk, toronymagasan a legeslegdrágább a nyugdíjbiztosítások költségei. Ahogy azt már ebben a cikkben megbeszéltük, még a részvénypiacoktól sem várhatunk 9-9,5%-nál nagyobb éves hozamot hosszú távon, ennek legalább a felét, de van, hogy sokkal többet elvinne a biztosítás költsége. Van, ahol egyenesen még kevesebb is lenne a pénzünk, mint amit befizettünk 20 éven át.
Vagyis aligha fog gyarapodni a pénzünk a magas költségek miatt. (A fix hozamot biztosító vegyes életbiztosítások még rosszabbak, ezért azokra még kitérni is kár.)
Mibe fektethetjük a pénzünket?
A biztosításoknál a biztosító által felkínált néhány alapból válogathatunk.
Az önkéntes pénztárnál csak csomagot választhatunk (az óvatostól a dinamikusig), a befektetést maga a pénztár végzi, sajnos komoly törvényi megkötések mellett. Nem akármibe fektethet és nem akármilyen arányban. A magyar papírok túl vannak dimenzionálva az összetételben a törvényi megkötések miatt. Ez nem biztos, hogy olyan jó nekünk.
A NYESZ Számlánál bármilyen Európai Gazdasági Térségben kibocsátott és tőzsdére bevezetett értékpapírból, vagy befektetési alapból válogathatunk.
Ha a pénzünket egy tőzsdeindexet lekövető alapba fektetjük NYESZ számlán, illetve unit linked biztosításon keresztül, akkor az alábbi módon alakul a megtakarításunk. (NYESZ költsége évi 1%, biztosítás költsége évi 5%, éves befizetés 500 ezer forint, hozam éves 8%. Állami támogatással most nem számoltunk, hiszen mindkét termékre ugyanannyi jár.)
A különbség szerény plusz 59% a NYESZ számla javára a huszadik évben. Nos, ezért számít sokat a költség és a jó választás.
Ezért ne vakuljunk meg “nyugdíjcélú” varázsszótól és az állami támogatás lehetőségétől sem.
(A számolásnál van egy nagy csalás a biztosítások javára, ugyanis a TKM érték egy 10-20 évre kiátlagolt érték, azonban a valóságban az első években sokkal nagyobb az elvonás a kezdeti költségek miatt, majd később alacsonyabb, amikor már az ügynök jutaléka ki lett fizetve. Ebből jön ki a meghirdetett átlag. Csakhogy a kamatos kamat miatt jobban nőne a NYESZ előnye már az első években és ez kihatna egész végig.
További érv, hogy a TKM egy mintaérték egy előre meghatározott éves díj mellett. Mivel a költségek 95-98%-a százalékos elvonás (például 1,75% alapkezelői díj évente, 5% levonás minden befizetésből, a kezdeti éves díj 140-150%-a az ügynöké) és talán egyedül a havi 500-600 forintos számlavezetési díj fix összeg, ezért nagy eltérés soha nem lesz a TKM-ben.)
De tudok ennél még durvábbat is mondani.
Most hasonlítsuk össze az államilag támogatott biztosítást egy államilag nem támogatott, de bármikor és bármire szabadon felhasználható befektetési alappal, amit TBSZ számlán tartunk.
A biztosításnál figyelembe vesszük az éves 100 ezer forintos állami támogatást, a másik esetben értelemszerűen nincs állami támogatás. A befektetési alap éves költsége továbbra is 1%, a biztosításé továbbra is 5%.
Hoppácska. A normál befektetési alapunk állami támogatás nélkül is ronggyá verte az államilag támogatott biztosítást. Húsz év alatt még így is 32%-ot vert a biztosításra az alacsonyabb költségek miatt. (Ha ETF-et választottunk volna 0,5% költség mellett, további majdnem kétmillió forinttal több pénzünk lenne. Az ETF-ekről itt írtam.)
Ezek után szerintem felesleges feltenni a kérdést, hogy akkor most érdemes-e nyugdíjcélú unit-linked biztosítást kötni 5% éves költség mellett.
Újabb cikk a témában: A nyugdíjbiztosításokról még egyszer
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Pl. nagypapám anno kötött UL-t, és 10 év alatt 0 volt a nominális hozama a kockázati részt, mert meghalt. Akkor megtartotta az értékét? Most mondhatod, hogy válság volt, meg hogy vannak jobb UL-ek is. Ja, csak mivel szinte az összes UL-t olyanoknak adják el, akik nem tájékozottak a befektetések terén, ezért a többség rossz UL-t fog kötni, nagy költségekkel és passzívan kezelt vagyonnal, miközben fogalmuk sincsen a piaci ingadozásokról, amelyek befolyásolják a hozamaikat. Pedig nagyszüleimre nem lehetett mondani, hogy egyébként nem tesznek félre, emellett mindig is sok pénzt tettek félre bankbetétben.
Alapvetoen egyet ertek veled!
Azert lehet cimkezni is a penzt annak ellenere, hogy mondjuk egy szamlan van.
alapvetoen kell egy viszonylag mobilis tartalek, amivel lehet egy varatlan balesetet, vagy elromlo autot finanszirozni, meg akar azon az aron is, hogy kamatot vesztesz a feltoressel, vagy eleve mondjuk valami alacsonyan kamatozo szamlan tartod.
Aztan kell a vesztartalek, amihez csak munkahely elvesztese eseten nyulunk. (celszeruen a csalad egy eves bevetele.)
Ezen felul lehet celtartalekot is kepezni, pl. “uj auto 5 even belul = havi 200 000 HUF”, vagy “nyaralas minden evben a Bahamakon a csaladdal”, stb.
Mert, ugye nem droidok vagyunk, es azert, ha megengedhetjuk magunknak, akkor igenis lehet elvezni az eletet.
Az osszes tobbi penz mehet a hosszutavu befektetesekbe.
Az egész tisztán lehúzás, hiába próbálod védeni. Ha tényleg arról lenne szó, hogy legalább megőrizze a megtakarításuk az értékét és ne vehessék fel, ugyanez megvalósítható lenne olyan konstrukcióval is, ami mögött bankbetét vagy diszkont kincstárjegy van, és max. 1 százalék költség, a feltörést meg büntetik. Vagy az állam is csinálhatna ilyen konstrukciót, speciális államkincstári számlával, ahová a vállalt összeget havonta be kell fizetni, cserébe infláció + 3% hozam speciális állampapírokkal, amelyek a Start számlásra hasonlítanának, tehát nem kellene a hozamokat újra befektetni, automatikusan tőkésedne, a kivétel meg sokkal súlyosabban lenne büntetve, mint a pmáknál.
Azt meg mondjuk kétlem, hogy nyugaton is ekkora költségei lennének a nyugdíjbiztosításoknak, mert ha így lenne, akkor a nyugisabb portfóliónak az ottani kamatszintekkel negatív hozama lenne.
…pénzügyi kultúráva…
Sajnos a mindenkori (a ’89 utani mindegyikre ertem eddig, es nem igazan latom, hogy ez belathato idon belul erdemben valtozna) Magyar kormanyoknak mindenfele allampolgarra szuksege van, de egy fajtara biztosan nem:
Az pedig, az onmagarol gondoskodni tudo, a jovojet is szem elott tarto, hatarozott velemennyel rendelkezo allampolgar.
Az olyant nem lehet a “masikak” altal elvett 19000 HUF nyugdijemelessel meg mindenfele rettenetesen karos rezsicsokkentessel befolyasolni.
Es ez latszik is a mindenkori kormanyok penzugyi kulturat fejleszto lepesekhez valo hozzaallasbol is.
Szerintem.
Tisztán pénzügyi szempontból az optimális az, ha egyáltalán nem címkézed a pénzt különböző célok szempontjából kizárólag likviditás szempontjából osztod szét azonnal könnyen hozzáférhető, viszonylag könnyen hozzáférhető és nehezen hozzáférhető részre. A nehezen hozzáférhető rész pedig ne attól legyen nehezen hozzáférhető, mert magadtól félted, hanem attól, hogy jobb hozamot lehet elérni vele, mint a rövidtávú befektetésekkel. Az UL meg ugye pont az ellenkezője, rossz hozam és hozzáférhetetlen.
Természetesen emberek vagyunk, emberi szempontból jobb ha címkézzük, akár elméleti, akár gyakorlati szinten. De ettől még továbbra sem lesz semmi pozitívum abban, ha azonos vagy rosszabb hozam mellett valami nehezebben hozzáférhető. Ami nehezen hozzáférhető, annak igenis legyen magasabb a várható hozama.
Miért fizetnek az emberek egy vagyont edzőre, ha ingyen is megoldhatná a sportot, ha 2 naponta megcsinálna 100 fekvőtámaszt, 100 felülést, és lefutna 5 km-et? Mert ha nem állnak fölötte és kötelezik rá, nem csinálja.
30-40 évesnek szinte “bűn” ilyet kötni, de az 50 eseknek már nem rossz termék..
Azt elfelejtetted írni, hogy a ÖNYP-nél 10 év után a hozam kivehető adómentesen 3 évenként, és csak a tőkéből kell adózni korábbi kilépés esetén.
másik költségelem az alapkezelői díj. számomra ugyanúgy kérdés, hogy a cégcsoportnál az alapkezelés költsége miért más, ha biztosítás mögött van egy befektetési alap, ahhoz képest mintha NYESZ számla mögött lenne?
Az összes adóvisszatérítás max. 280 ezer Ft. Tehát ha beteszel ÖNYP-be 750 ezret, NYESZ-be 500 ezret, akkor összesen 150+100 ezret térítenek vissza, tehát marad még 30 ezred az egészségpénztárra. Ami azt jelenti, hogy még 150 ezer egészségpénztári befizetésre tudod kihazsnálni a kedvezményt.
Szuper jó ez a cikk is. Köszönjük. Meg a kommentek is.
Szerinted 15 éves (Aviva Prospero 632, éves díj: 300.000 Ft, 8 év van a lejáratig) és 20 éves (ING Euro Alap, éves díj: 1500 Euro körül, 14 év van a lejáratig) unit-linked biztosítások esetében mi a legjobb megoldás?
Tehermentesíteni?
Visszavásárolni (ha már ‘veszteség’ nélkül lehet, vagyis nincs kezdeti elvonási költség)?
Végig fizetni?
Esetleg más?
Köszönöm.
Nem az a kérdés mikor jár le, hanem az, mikor kötötted és mennyi a díjfizetési időtartam.
Ha jól emlékszem, a Prospero a 10. év után 100%-on visszavásárolható.
Az ING Euro Alap a díjfizetési időszak után, de ha az hosszabb 20 évnél, akkor a 20. év után vásárolható vissza 100%-on.
Mielőtt bármilyen döntést hozol, Neked kell eldönteni, mit szeretnél ezekkel a biztosításokkal, mik azok a célok, amikért azokat megkötötted.
Ezt majd javítsd légyszi, mert már életkortól függetlenül 150 e a pénztárak esetében. (Szja 44/A.§)
Az egész csak a jó lobbi eredménye és ne legyen kétségetek afelől, hogy pár év múlva ez is megszűnik, ezért naivitás lenne az egész futamidőre ezzel számolni.
Az meg külön szomorú, hogy az adókedvezmény tulajdonképpen a biztosító zsebébe vándorol, mivel ez csak egy ok nélkül drága befektetés állami támogatása.
Másrészről: Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el! Azaz addig kell igénybe venni az állami támogatást, amíg van.
Harmadrészt: 2040-2045 között a jelenlegi GYES generáció nyugdíjba vonul, azaz nem befizető lesz, hanem igénylő. A legoptimistább számítások szerint is a jelenlegi nyugdíjak 40-50%-ára számíthatnak.
De nagyon valószínű, hogy addigra a jelenlegi rendszer megváltozik, bevezetnek egy 100 Euró körüli alapnyugdíjat és ehhez jön még valamennyi munkanyugdíj, amit a fizetett járulék és a ledolgozott évek után fognak számítani. Az biztos, hogy drasztikusan kevesebb lesz, mint amit aktív dolgozóként, vállalkozóként korábban havonta elköltöttünk.
Lehet struccként viselkedni és homokba dugni a fejünket, attól még a helyzet nem fog megváltozni!
Egyébként számomra nem világos, hogy ha valakinek van bármilyen kicsi megtakarítása havonta nyugdíjcélra, miért nem teszi ÖNYP-be vagy NYESZ-be, sokkal kisebb költségek mellett.
”
Azért, mert nincs kedvünk ahhoz, hogy majd 10 év múlva azt mondja az állambácsi, hogy akkor most az összes ÖNYP pénzt lenyúljuk, vagy akkora adóval sújtjuk (mondjuk egyszeri 50% a TELJES! összegre) hogy konkrétan jó nagy bukó lesz az egész. Az ÖNYP és NYESZ teljes egészében állami szabályozás alá esik, ezért megtehetik. Az UL mellett azzal szoktak érvelni, hogy az állam nem tud olyan szabályt hozni amivel lenyúlható, hiszen nem konkrét befektetés, hanem biztosítás. Persze ez engem nem nyugtat meg, mert kb 1 sor: ” mától a biztosításból származó jövedelem is adóköteles, a rá eső adó egyszeri 50%”. Bumm.
portfolio.hu/video/play.php?id=191
Anyukám már megszüntetett Aegonos biztosításánál a biztosítás díja dobta meg annyira a költségeket, hogy esélytelennek látszott, hogy a tőke visszajöjjön.
Csak hogy e szempontból ne egyedül az UL-re haragudjunk, a lakástakarék lényege meg, hogy a betétkamatot átszivattyúzza a lakástakarék-pénztárnak.
“Miért fizetnek az emberek egy vagyont edzőre, ha ingyen is megoldhatná a sportot, ha 2 naponta megcsinálna 100 fekvőtámaszt, 100 felülést, és lefutna 5 km-et? Mert ha nem állnak fölötte és kötelezik rá, nem csinálja.”
Azért ez nem ilyen egyszerű! Az edző – még közönséges erőfejlesztés esetében is – látja, hogy az adott napon, évben, stb. mennyit tudsz kihozni magadból, és el is juttat oda. Pénzügyekre alkalmazva: ha maximalizálni akarod a forrásaidat a céljaidhoz, akkor az edző megfelelője a (valódi) pénzügyi tanácsadó, nem pedig egy kötelezően fizetendő megtakarítás! 🙂
Tudnátok biztosat mondani erről a 150 ezres korlátos dologról? Az a helyzet, hogy én megnéztem az SZJA-törvényt, és az emelés feletti örömömben máris átutaltam önyp-ra annyit, hogy megkapjam a 150e adóvisszatérítést. Kiszámoló jól rám ijesztett a cikkben, a hozzászólások kicsit megnyugtattak (hogy csak a Google-demokrácia szerint van életkori különbség a korlátban, mert a törvényt én is úgy értelmeztem, hogy egységes), de precedens nyilván csak 2015. március körül várható, tehát mindenképp értelmezés kellene…
“Tisztán pénzügyi szempontból az optimális az, ha egyáltalán nem címkézed a pénzt különböző célok szempontjából kizárólag likviditás szempontjából osztod szét”
De ez nem csak akkor van így, ha (időátlagban legalábbis) minden mostani és később eszedbe jutó célodra megvan a fedezeted, vagy amire nincs, arról leteszel?
Ha van olyan, amihez ragaszkodsz, de még eltart egy darabig, mire megengedheted magadnak, akkor nyilván amint összegyűlik, akkor fogod rögtön megvásárolni; tehát én úgy értelmezem, hogy mindenképp címkézed – hiába nevezed akár időtávnak, mert akkor az időtartamot pontosan az adja meg, hogy mikorra jön össze az ára a barbie-babának/kerti medencének/ugandai kutatóútnak.
Kicsit bonyolultan fogalmaztam, de több éve figyelve a hozzászólásaidat, te biztosan megérted…
Milyen termék nem létezik? Olyan, amihez nehéz hozzáférni és magas a hozama? Kb. az összes hosszútávú tőkepiaci befektetés ilyen a rövidtávú, likvidebb befektetési lehetőségekhez képest, csak nem azért nehezen hozzáférhető, szemben az UL-el, mert le akar valaki húzni, hanem azért, mert nem mindig éri meg kiszállni a piaci ingadozások miatt.
Edzőre pedig azért költenek, mert nagyon nem mindegy, hogy helyesen csinálod-e az edzéseket. Én pl. sportoltam egyesületben, ami nekem kell, azokkal az alapokkal tisztában vagyok, így nekem nem kell edző.
Ha az UL ügynököt lefordítanánk edzőre, akkor az egy olyan edző lenne, aki ugyan folyamatosan ordítozna, hogy csináld, de helytelenül mutatná be a gyakorlatokat, rossz edzésterveket írna, így jó esetben csak alig fejlődnél, rossz esetben le is sérülnél. De elmondhatod, hogy legalább mozogtál szemben azokkal akik a TV előtt döglenek.
At Szja törvény 44/a paragrafusában van leírva, amit nemrég módosítottak. complex.hu/kzldat/t1300200.htm/t1300200_3.htm
A mostani kamatszint mellett a 2-3% is iszonyatosan sok, 1% alatti TKM mellett kezdhetnénk beszélni arról, hogy akkor most megéri-e.
Cserébe viszont egy 50 éves mennyi pénzt kell havonta eltegyen ahhoz, hogy 15 év alatt összekaparjon 20 év megélhetésre való pénzt? Ráadásul a biztosítások is pont 10-15 éves futamidő esetén a legdrágábbak, míg mondjuk 35 évnél már sokkal kisebb a költsége, igazából én ahogy számolgattam, 25 év alatti tartamnál valóban nem éri meg egy UL szerződés, csak afölött (kivéve ha sikerül ismerős révén jutalék nélkül megkötni :D).
Melyik költségre gondolsz?
Kezdeti költség, alapkezelési díj, adminisztrációs díj, … .
Amiről te beszélsz az a személyi edző, az valóban sokkal személyesebb, és hatékonyabb, cserébe 5x annyiba is kerül. Ha te havi rendszerességgel találkozol a tanácsadóddal, aki számon kéri, hogy valóban úgy is csinálod a megtakarításokat, ahogy abban megállapodtatok, a sokszorosát fizeted ki neki mint egy UL biztosítás költsége. Persze, hatékonyabb is, nyilván, de egy bizonyos jövedelem/megtakarító képesség alatt nem éri meg.
“Egyrészről: Mióta jár az adójóváírás az ÖNYP, NYESZ után?”
Amióta bevezették. (Ha netán kijavítanál, hogy nem, mert régebben nem jóváírásnak hívták és közvetlenül visszakaphattad, akkor ez igaz, de a konstrukció lényegét -azazhogy a befizetésed valahány százalékát visszakapod – nem érintette.)
És Nyugdíjbiztosítás esetén a nyugdíjkorhatár betöltése biztosítási eseménynek számít.
Amúgy a Buda-Cashnek volt ilyen terméke, de valamiért nem lett sikeres. Nem tudom létezik-e még.
Az ÖNYP-t lecsökkenthetem a minimális tagdíjra, ha megszűnne az adókedvezmény, és így már nem látnám jónak a dolgot. Igaz, hogy a sávos költségszerkezet miatt ilyenkor egy kicsit megdrágul a dolog, de még így is kisebb a költsége, mint a nyugdíjbiztosításnak.
A NYESZ-be pedig minden szankció nélkül megszüntethetem a további befizetést. A tőkearányos díjat persze fizetem (0,1%/év). De amit az idénre megkapok adókedvezményként, azt csak 200 év alatt vinné el ez a költség. Úgyhogy a fenti mondatod inkább a NYESZ melletti érv.
A szabalyozas miatt meg ne agodjatok. Barmelyik termeket meg tudja szivatni az aktualis Kormany, ha az erdekei ugy hozzak. Ugyhogy ilyen teren nincs kulonbseg.
“Amiről te beszélsz az a személyi edző”
Mert pontosan így értettem azt, amit írtál. (04-01 15:39)
(“költenek egy vagyont”; és “edzőre”, nem mondjuk “sportegyesületre”)
De semmi gond, akkor félreértettem.
(Bár azt nem hiszem, hogy havonta kéne a pü. tanácsadóval találkozni. Legfeljebb ha nagyon pazarló személyiséget és nevelést kaptál a nyakadba az élethez, és akkor is csak az első időszakban – mondjuk 1 évig.)
Az hogy “különben nem tenne félre semmit” meg – mégha vonatkozik is néhány emberre – kicsit cinikus megjegyzésnek tartom. Sok érv mintha a B-NET-es előadásokról köszönne vissza – “mindent az ügyfél érdekében!” – megmentjük még magától is. Ha mást nem is, a pénzét. Nem csoda, hogy keserű szájizzel emlegeti mindenki őket.
Hiába a biztositási forma, a regnáló hatalom bármikor megváltoztathatja a játékszabályokat.
És elhangzott már hogy vannak kedvező konstrukciók is, de azt nem a tanácsadóknak álcázott ügynökhálózaton keresztül lehet megvenni. Amit a BNET-nél “tanultam” és az ismerősöktől hallottam – nem épp hozzáadott érték amit művelnek.
A teljesség kedvéért amúgy érdekes lenne az adózási és jogi kérdéseket is összehasonlitani a konstrukcióknál illetve mivel mit lehet tenni a jelenlegi állás szerint.
Igazad van, végül is ez is valahol címkézés, csak utólag történik meg.
Egy dolgot felejt el mindenki, hogy NYESZ esetén költségként jelentkezik, ha alapot akarsz váltani. UL esetén évente az első néhány (2-3) váltás ingyenes, a többinek 2-3 ezrelékes (max. 3-5 ezer Ft) díja van.
Amennyiben csak állampapírt teszel a NYESZ-re, amit mindig végig viszel, akkor ez nem releváns, de minden egyéb esetben igen.
Magasabb költségek mellett is lehet jobb hozamot elérni, ez igaz, csak az a probléma, hogy az UL portfólió menedzserei sem tudnak többet, attól, hogy biztosítónál dolgoznak, mint az alapkezelőknél dolgozó portfólió menedzserek. Arról meg már a blogban is volt szó, hogy az aktívan kezelt részvény alapok átlagban nem verik meg hosszútávon a passzív ETF-eket, mert még ha némileg többet is tudnak kihozni a kezelőik, a költségek különbsége elviszi mindezt. NYESZ-ről meg részvényt, kötvényt, ETF-et közvetlenül is lehet venni, valamint sok száz alap közül lehet választani, figyelembe véve a költségeket és a befektetési politikájukat.
Igen, én is tudom hogy jár, azóta hogy bevezették! 🙂
És senki sem riogat azzal, hogy nem szabad oda pénzt tenni, mert bármikor elvehetik az adójóváírást.
Másrészről akinek 10 évnél kevesebb ideje van nyugdíjig, annak más lehetősége nem igen van.
Nem emlékszem, hogy bárki is azt mondta volna, hogy az UL az egyetlen üdvözítő megoldás!
Azért nem érdemes fiatalon kötni ilyeneket, mert nagy a bizonytalanság a rendszerben, módosítanak valamit, és előnytelenné válik megtartani és egyből kiszedni is, és akkor szép nagy a bukta. Ráadásul nyugdíjbiztosítás esetében ezek a költségek is többet számítanak, amit 10 éves futamidő esetén még kompenzálni tud a 20%-os támogatás, azt 40 év alatt már biztosan nem.
Nem az a lényeg, hogy fiatalon ne tegyen félre az ember, hanem az, hogy ne ilyen rugalmatlan feltételekkel.
És akkor arról nem is beszéltünk, amit gyakran hangoztatok, ha mondjuk 35 évesen saját lakás kell, 45 évesen tandíj a gyereknek, 65 évesen meg nyugdíj, akkor olcsóbb sorrendben megvalósítani, mint párhuzamosan futtatni a 3-at.
Igen, az emberek többet költenek sajnos, mint amennyit megkeresnek, Kiszámoló is gyakran mutat rá erre a problémára a blogjában, és tanácsokkal látja el őket, hogy ne tegyék és tegyenek félre. Amit ő hirdet, azt konstruktív megoldás, amit meg te hirdetsz az UL-el, hogy kényszerítsék magukat úgy a rendszeres megtakarításra, hogy kössenek egy előnytelen szerződést, az a destruktív megoldás.