Nem akartam írni róla, de annyian kértétek, hát írok egy keveset Matolcsy jegybankelnök beszédéről, ami lázban tartja most az országot.
Zárt körben ugyan, de olyan szinten kritizálta a kormány munkáját, amit még kevesen tettek meg előtte a Fideszhez tartozó politikusok közül: Magyarország válságközeli helyzetben van, az egyik legsérülékenyebb ország az egész világon, a termelékenységi szint az egyik legrosszabb egész Európában, hamarosan és tartósan itt lesz a legmagasabb az infláció, a második legsúlyosabb az ikerdeficit egész Európában, helytelen a kormány válságkezelése, az árstopok csak durván növelik az inflációt, a benzinár befagyasztása miatt egyedül Magyarországon tankolnak többet az emberek, mint egy éve, az infláció egyáltalán nem a háború miatt van ilyen magasan és így tovább.
Sokan öszödi beszédként kezdték el aposztrofálni Matolcsy beszédét. Mint ismert, Gyurcsány Ferenc szintén zárt körben ismerte el, hogy a kormány gazdaságpolitikája súlyosan elhibázott volt, csak a felvétel kijutott a zárt falak mögül. Ez volt a híres-hírhedt öszödi beszéd, ami nagyban hozzájárult az akkori kormány bukásához.
Egyrészt az a szörnyű, hogy meglepődünk azon, ha a jegybank elnöke kritizálja a kormány munkáját. Igazság szerint ez lenne a dolga, ha úgy látja szükségesnek. Ha a kormány jó irányba megy, akkor támogatja a kormányt a jegybank a pénzügyi politikájával. Ha azonban azt látja, hogy a kormány rossz irányba vezeti az ország gazdaságát, akkor a saját eszközeivel megpróbálja azt korrigálni a deviza védelme érdekében. Ezt jelentené, hogy szükség esetén a monetáris politika, vagyis a jegybank ellensúlyként viselkedik a fiskális politika, vagyis a kormánnyal szemben. Ezért (lenne) nagyon fontos a jegybank függetlensége a kormánytól.
Másrészt szerintem ez a beszéd sokkal inkább hatalmi harcról szól, mint bárminek a beismeréséről.
A kritizált intézkedések (ársapkák, stb.) Nagy Márton nevéhez köthetőek, aki két éve még a jegybank alelnöke volt, csak onnan kirúgták. Azóta a kormány mellett dolgozik, régebben tanácsadóként és most már miniszterként is. Nagyon úgy tűnik, a jegybank elnöke riválisként tekinthet rá.
Egy öszödi beszédhez önkritika kellett volna. Matolcsy György volt a gazdasági miniszter, amikor államosították a magánnyugdíj-pénztárak vagyonát, majd felélték azt. Az államháztartás a GDP 2%-a körüli összeget nyert évente azzal, hogy azt már nem kellett befizetnie a magánnyugdíj-pénztárakba. (Már sokkal többet nyert a költségvetés ez utóbbin, mint amennyi pénzt összesen elvettek egy összegben.)
Vagyis minden adott volt az államadósság nagymértékű csökkentéséhez, mégsem ez történt, hanem dinamikusan nőtt az államadósság azóta is, mivel minden egyes évben bőven mínuszos lett a költségvetés. Akkor is, amikor Matolcsy úr volt a gazdasági miniszter és azóta is minden egyes évben. Ha kellett (és legtöbbször kellett), akkor vasvillával hánytak ki ezermilliárd forintokat decemberenként az ablakon, csak hogy meglegyen a hiány.
Szintén hatalmas hiba volt a prociklikus gazdaságpolitika, vagyis egy világszinten tapasztalható gazdasági boom közepette a kormány nem felkészült a hét szűk esztendőre, hanem pont fordítva, teljesen kiköltekezett, csak azért, hogy tövig nyomott gázpedállal roboghasson lefelé a lejtőn. Amikor eljött a hét szűk esztendő előszele (mert válság még mindig nincs, csak problémák vannak), akkor ott állt az ország meztelenül, minden pénzügyi védelem nélkül.
S ebben a jegybanknak is nagy szerepe volt, Matolcsy úr alatt szinte ész nélkül szórták a nulla százalékos hiteleket a nép és a vállalkozók közé. Hiába mondta mindenki, hogy nagyon sokba fog ez kerülni a jegybanknak és azon keresztül az adófizetőknek, ha egyszer magasabb lesz a kamatláb, mint 0,6%. Láss csodát, most a gazdaságba kiszórt pénzre 18%-ot ad a jegybank és már most is súlyos százmilliárdokban mérhető a vesztesége, amit a forint összeomlása miatti deviza-árfolyamnyereség sem tud kompenzálni.
A jegybank a forint gyengülésére játszott, legalábbis nem tett ellene semmit, akkor sem emelte a kamatokat, amikor a környező országokban már igen. Ezért is lett a legrosszabbul teljesítő devizák egyike a forint az elmúlt 5-6 évben.
A devizatartalékok borzasztó alacsony szinten vannak és voltak, ez szintén hozzájárul a forint sebezhetőségéhez.
20% feletti inflációnál bejelenteni, hogy a jegybank nem fog többé kamatot emelni egyenlő volt a spekulánsok felkérésére, hogy támadják meg a forintot. Ez az elhibázott kijelentés miatt utólag pánikszerűen 18%-ra kellett emelni a jegybank betéti kamatát, hogy legalább 420 forint alatt maradjon az euró árfolyama.
A jegybank csúnyán elszúrta, hogy nem emelt egyszer nagyot az alapkamaton, hanem csak loholt az infláció után és 0,3 százalékpontos emelésekkel bohóckodott, aminek az lett a vége, hogy sokkal többet kellett emelnie, s közben a forint is sokkal gyengébb szinten rekedt, mint ha időben emelt volna kellően nagyot.
S lehetne még folytatni a sort.
Szóval nem, ez nem egy öszödi beszéd volt, nem az elmúlt 12 év teljesen elhibázott gazdaságpolitikájáról és a jegybank elmúlt tíz évben elkövetett hibáiról szólt, mindössze leginkább az elmúlt egy-két év kormányzati rossz döntéseinek egy részét kritizálta, leginkább azokat, amik a volt jegybanki alelnök nevéhez köthetőek. Az öszödi beszéd még hátravan, attól tartok, hogy még zárt ajtók mögött sem hangzott el soha hasonló beismerés.
Nos, remélem boldogok vagytok, leírtam a véleményem.
Update: Ma megjelent egy hasonló cikk a HVG-n is, azt is érdemes elolvasni, ha van 360-as hozzáférésed.