Azt mindenki hallotta már, hogy a részvénybefektetés jó üzlet, hosszú távon kiugróan jó hozammal kecsegtet. A jól ismert amerikai tőzsde évente átlagosan 9,5% hozamot termelt az elmúlt 50 évben dollárban. Ezért minden pénzügyekkel foglalkozó lap, blog és könyv egyértelműen részvénybefektetést ajánl mindenkinek, aki hosszabb távban gondolkodik.
Amin kevesen gondolkodnak el, hogy vajon az amerikai tőzsde hozamai az átlagot képviselik-e vagy éppen a kirívó kivétel kategóriájába tartoznak-e? Vagyis hány országra igaz az, hogy a részvénypiacuk ilyen jól teljesít hosszú távon is? S vajon mennyi a reál hozam évente az infláció után?
A másik kérdés, hogy vajon ez a növekedés fenntartható-e a következő 50-100 évben is?
Érdemes vetni egy pillantást a világ tőzsdéire ma és 118 évvel ezelőtti állapot szerint is:
(A kép és néhány további adat a Credit Suisse 2018-as évkönyvéből való, amit már többször ajánlottam olvasásra és ez alól az idei évkönyv sem kivétel. Mindig jó írásaik vannak.)
A századfordulón a világ ura Nagy-Britannia volt, a vezető szerepét lassan vette át az Egyesült Államok, Nagy-Britannia egész a második világháború végéig megőrizte gazdasági hatalmát és befolyását.
Közben olyan szereplők süllyedtek el, vagy lettek jelentéktelenné, mint Oroszország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Dél-Afrikai Köztársaság. Németország és Franciaország az akkori világ két hatalma volt, ma már visszacsúsztak a középszerűségbe a gazdasági méretüket tekintve.
Argentína 100 éve még fejlett piaci ország volt, virágzó gazdasággal, majd 1975-ben visszacsúszott feltörekvő állammá, mára sikerült magát frontier országgá leküzdenie. (Bővebben: A piacok felosztása: fejlett, fejlődő, frontier)
1990-ben Japáné volt a világ legnagyobb tőzsdéje, bár ez inkább volt köszönhető a befektetők mohóságának, akik az egekbe verték a japán részvények árát, mintsem Japán valódi gazdasági erejének. (Fontos, hogy a fenti grafikon csak a tőzsdei cégek értékelését mutatja és nem az országok GDP-jét. Az Egyesült Államok gazdasága nagy, de nem 16-szor akkora, mint például a kínai gazdaság. A GDP-je csak 60%-kal nagyobb, az egy főre vetített GDP értéke pedig 59.792 dollár kontra 8.804 dollár.)
Az Egyesült Államok elmúlt 120-150 éve a felemelkedésről szólt, egy tengerentúli nem túl jelentős gyarmatból lett a világ legnagyobb gazdasága és a legnagyobb katonai hatalma is. A bevándorlásnak és a magas születésszámnak hála a lakossága is közel a négy és félszeresére nőtt az elmúlt 118 évben.
Ez is közrejátszott abban, hogy az amerikai tőzsde ennyire jól teljesített az elmúlt évtizedekben, évszázadban.
Egy tudatos és alaposan felkészült befektető 1900-ban sokkal valószínűbb, hogy német és argentin tőzsdére fektetett volna, hiszen sokkal dinamikusabban fejlődtek és sokkal stabilabb piacnak számítottak, mint az Egyesült Államok. De az orosz piac is vonzó volt akkoriban, benne volt a legnagyobb 10 tőzsdében az orosz tőzsde. Az orosz befektetést a Nagy Szocialista Forradalom nullázta volna le 1917-ben, a német befektetés bő 20 év alatt értéktelenedett volna el a hiperinfláció miatt, az argentin egy kicsit tovább húzta volna.
Amint látható, a történelem folyamatosan formálja az országok gazdasági erejét, országok emelkednek fel és süllyednek el a világgazdaság tengerében. Ezért hiba abból kiindulni, hogy ami volt az elmúlt ötven évben, az lesz igaz a következő ötven évben is.
A képen az amerikai részvény, kötvény és rövid állampapír infláció feletti hozamait lehet látni inflációval korrigáltan:
Az amerikai részvények évi 4,5%-kal hoztak többet a kötvényeknél és 5,7%-os plusz hozamot adtak a kockázatmentes állampapírokhoz képest. Az Egyesült Államokon kívüli világban a részvények hozama 4,5% volt, a kötvényeké 1,9%, vagyis sokkal kisebb volt a kötvények és részvények közötti hozamkülönbség.
S itt felmerül egy újabb kérdés, nem túl nagy időtávot vizsgálunk-e, ha 1900-tól nézzük a piac teljesítményét napjainkig. Hiszen a világ olyan gyorsan változik és számunkra érdektelen, mi történt Európával vagy Japánnal a huszadik század első felében, mivé vált a valaha jelentéktelen Egyesült Államok 120 év alatt és ez hogyan hatott a részvénypiacuk teljesítményére.
A fenti számok teljesen másként néznek ki, ha 2000-től, vagy mondjuk 1968-tól vizsgáljuk őket.
Az amerikai kötvények 1,5%-kal többet hoztak mint a részvények az elmúlt 18 évben évente, s az elmúlt 50 évben is csak 2%-kal maradt el a hozamuk évente a részvények mögött. A bóvli cégek kötvényei 30 év alatt alig hoztak kevesebbet, mint az amerikai tőzsdeindexben szereplő részvények, sokkal kisebb volatilitás (árfolyam-ingadozás) mellett. (Cikk)
De ez igaz volt a világ legtöbb országára is, a kötvények évi 2 százalékponttal túlteljesítették a részvényeket az elmúlt 18 évben s csak 0,9 százalékponttal hoztak kevesebbet évente, mint a részvények az elmúlt 50 évben, miközben az árfolyamuk sokkal kiegyensúlyozottabb volt.
1981 és 2011 közötti 30 évben a húszéves amerikai állampapírok is jobb hozamot biztosítottak, mint az amerikai tőzsde ugyanezen idő alatt.
Inflációval korrigáltan a leghosszabb negatív hozamot generáló időszak az amerikai tőzsdén 16 évig tartott, ugyanez 22 év volt Nagy-Britanniában, 51 év Japánban és 55 év Németországban. A tőzsde mindig sokat hoz, csak ki kell várni, ahogy a népi bölcsesség tartja ugye.
Ha úgy gondoljuk, hogy most egy nagy tőzsdei korrekció jön, ami a részvények árazását sokkal jobban és hosszabb távra megtépázzák, mint a kötvények árazását, akkor könnyen lehet, hogy akár egy olyan 30 éves adatsorunk lesz 2000-től kezdődően, ahol még a rövidebb lejáratú kötvények is sokkal jobb befektetésnek bizonyultak, mint a részvények.
Ami számunkra, mint véges életidővel rendelkező befektetők számára a 120 éves adatsoroknál sokkal fontosabb, hogy milyen hozamokat várhatunk 5-10-20 év távlatában egy-egy befektetési formától. Mennyi a történelmi adatok alapján a legjobb és a legrosszabb végeredmény, amivel számolhatunk.
Az elmúlt 45 év alapján ezek voltak a legjobb és legrosszabb kimenetei egy amerikai S&P 500-as tőzsdei befektetésnek (inflációval nem korrigált hozamok):
10-15-20 év alatt ezek voltak a legjobb és legrosszabb teljesítményei egy-egy eszközosztálynak:
A legjobb 10 év 1990 augusztusa és 2000 augusztusa között volt az amerikai tőzsdén, a legrosszabb 10 év 1999 és 2009 között. 90 évet vizsgálva a részvények csak az esetek 82%-ában hoztak többet adott tíz év alatt, mint a kötvények. (Ugyanez az érték 96% húsz év távlatában. Csak az érdekesség kedvéért: 1800 és 1871 között a kötvények hoztak többet. De ez már tényleg csak történelem.)
15 év távlatában legjobban azok jártak, akik 1982 júliusában fektettek be 15 évre a tőzsdére, a legpechesebbek azok voltak, akik ugyanezt 2000 augusztusában tették meg.
A mázlisták 1980-ban fektettek 20 évre amerikai részvényekbe, a pechesek 1959-ben. Sajnos az komoly hiba, hogy inflációval nem számol a táblázat, ne felejtsük el, hogy a nyolcvanas évek elején kétszámjegyű volt a dollár inflációja, ami erősen módosítja mind a részvények, mind a hosszú lejáratú kötvények inflációval korrigált reál hozamát.
(Ha arra vagyunk kíváncsiak, 20 éve mibe kellett volna fektetni az amerikai tőzsdén és mi hogyan teljesített egy-egy évben, azt itt megnézhetjük.)
Azt természetesen nem tudjuk előre, hogyan fog változni a részvények és a kötvények árazása a következő években. Amire ráakartam mutatni, hogy gyakran túl sok mindent veszünk evidenciának, mert a történelmi adatok mögött elfelejtjük megvizsgálni magát a történelmi tényeket is.
Attól, hogy az elmúlt 120 évben az amerikai és az ausztrál piac volt a legjobb befektetés és ott is egyértelműen a részvények voltak a nyerők a hozamok tekintetében, még nem jelenti azt, hogy ez továbbra is igaz, vagy minden országban érvényes lenne. Ha egy világbirodalom felemelkedik és a népessége megnégyszereződik vagy ötszörözödik, ez magával hozza a cégek növekedését is, de ez nem jelenti feltétlen azt is, hogy ez a növekedés örökre fennmarad.
S ahogy a felkészült befektető a huszadik század hajnalán a múlt és a jelen adatai alapján sokkal inkább választott részvényeket a dübörgő német és argentin gazdaságból, ma is könnyen követhetünk el hasonló hibát. Csak az nem hibázik, aki semmit nem tesz, de fontos, hogy vizsgáljuk felül a népi bölcsességeket és ne vegyünk mindent készpénznek csak azért, mert sokan mondják.
