Szabadulás a unit linked biztosításból három év után is
Már volt arról szó a blogban, hogy ha unit linked biztosítást kötöttél, 30 napod van meggondolni magad a kötvény átvétele után. De ha a kötvényt még négy év után sem kaptad meg, akkor bizony négy év után is következmények nélkül felmondhatod a biztosítást és nem a visszavásárlási tábla szerinti fele pénzt kapod meg, hanem a teljes befizetett összeget.
A múltkor írtam Józsefről, aki egy év után kapta vissza a teljes összeget. Ebben a cikkben tudod elolvasni a történetét.
Nos, Tamásnak ugyanez sikerült, csak három és fél év után.
Ezúton közlöm a levelét, csak hogy lásd, igenis van értelme élni a jogoddal és ragaszkodni ahhoz, hogy térítsék vissza a teljes befizetésed, ha a mai napig nem kaptad a kötvényedet.
Úgyhogy következzen az ő levele:
Csak szeretném megköszönni az egyik írásodat.
2012 januárjában kötöttem egy elég combos unit linked életbiztosítást a G. biztosítónál, egy OV. tanácsadón keresztül. Akkor még nem nagyon tájékozódtam a pénzügyekről, csak ismerősöm pénzügyi tanácsadójára hallgatva beleugrottam egy OV. Élet.. Sher.. unit linked biztosításba havi 50e Ft-tal.
Idén kezdtem el kicsit alaposabban foglalkozni a pénzügyeimmel és rájöttem, hogy ez nem igazán az a termék amit szerettem volna, de kicsit elszomorodtam a visszavásárlási tábla láttán, ami alapján a fele pénzt kb elbuktam volna, ha visszavásárolom…
Utána futottam bele ebbe a posztodba:
Innen jött az ötlet, hogy utána nézzek, hogy egyáltalán megkaptam-e a kötvényeket anno, mert nem rémlett. Kiderült, hogy az OV.-től már nem jutott el hozzám a kötvény a szerződés megkötése után.
Elkezdtem ezt masszírozni a G. Biztosítónál és nem tudtak felmutatni olyan dokumentumot, hogy valaha megkaptam volna a kötvényeket. Ez alapján az ügyfélszolgálatra bemenve kikértem a kötvényeket, majd pedig élve a hivatalos 30 napos elállás lehetőségével felmondtam a szerződést.
És láss csodát, ma elutalták a szerződésem teljes aktuális értékét (kötvényesítési költségek levonása után), nem pedig a visszavásárlási tábla alapján csökkentett összeget. Mindezt 3 és fél évvel a szerződéskötés után. 🙂
Szóval a blogposztodnak köszönhetően több mint egymillió forintot nyertem. Vagyis legalábbis nem buktam el. 🙂
Köszönöm még egyszer. Ha gondolod, elmesélem kicsit részletesebben is, hátha az olvasóidnak segíthet ez a dolog azoknál, akik jóval a szerződéskötés után szeretnének kihátrálni a dologból és hasonlóan “alapos” tanácsadóval volt dolguk, mint nekem.
Úgy gondolom minden érintett olvasó nevében, hogy igen, érdekel minket részletesen is, hogyan járt el az ügyben. Úgyhogy kedves Tamás, várjuk a részletes esettanulmányt akár itt a hozzászólásokban, vagy egy külön cikk keretein belül is.
“Az első fél évben nagyjából 12 milliárd forint díjbevétele származott a biztosítóknak a nyugdíjbiztosításokból, ami már majdnem eléri a tavalyi egész évi mennyiséget.”
És mint tudjuk minden bizonnyal ez a 12 milliárd forint (vagy legalábbis nagy része) nem a biztosítottak vagyonát gyarapítja már, hanem a biztosítóét, mivel első évben vannak ezek a biztosítások.
– tanuljon bele, foglalkozzon az alapokkal, nézzen utána, melyik mit tartalmaz, kövesse azok mozgását éves távlatból (pl. havonta egyszer nézzen rá a grafikonokra, értékelje ki, vezessen róla naplót), hogy minél jobb hozamokat elérhessen (bár lehet épp akkor hoz majd a legtöbbet, ha rá se néz)
– 10 év elteltével esetleg vásárolja vissza 100%-on, és vegyen belőle ETF-et, ahol már alacsonyabb költségek mellet kamatoztathatja a 10 év alatt elsajátított tudását elemzéseiből. Vagy fektesse bármi másba (ingatlan, vállalkozás, család-gyerekek). Ez persze szemben áll az első pont 2. felével.
Ez most pár hirtelen jött példa, ahogyan én csinálom, csinálnám. Persze nem akarok okoskodni, meg tanácsot adni, hisz nem ez a szakterületem, ezzel inkább kérdezek.
Ugyanakkor – bár nem vagyok jogász – felmerült bennem, hogy vajon az nem eléggé rá utaló magatartás-e, hogy valaki éveken át, havi rendszerességgel csak úgy fizet valamit, amit elé tettek, majd álláspontja az, hogy ő nem is tudta, mire fizet!?
Gondolom, majd egy jogász is jár erre…
Sőt, nem egyszer még a biztosítási feltételek füzetet sem kapta meg. Vagyis tényleg lövése nincs, mibe is ugrott bele.
(Mondjuk a kötvény csak egy szép színes papír, sok információt nem hordoz, de ha nem kapta meg, nem is tudja, mire szerződött.)
ez most tényleg komoly egy magát szakembernek valló egyéntől?
most ezt valaki 2015-ben elhiszi, hogy valaki évekig fizet valamit, amiről nem tudja, hogy micsoda?
Lehet hülyének nézni a másikat, de azért nem ennyire…
Évekig fizetett valamit, tehát látta értelmét. Egyébként ott bukik a dolog, hogy a kötvényen kívül a biztosító évente egyszer kiküld egy egyenleg értesítőt és éves zárást, amiben feketén fehéren ott vannak a költségek és az eszközalapok….
Bocs, de nekem ez a bejegyzést nagyon hasonlít néhány korábbi bejegyzésedre és egyre inkább az az érzésem, hogy amikor fogytán a téma, akkor előhúzod az örökzöld unit linked témát egy kamu ügyfél sztoriján keresztül…
az ajánlatot felteszem aláírta
a kötvény nem szerepel új információ az ajánlatban leírtaknál…
Ha már egyszer becsapták őket, amikor ezeket a lehúzós szemeteket rájuk sózták, legalább kapják vissza a pénzük, ha nem kapták meg a kötvényt.
Az mindegy, hogy szerinted mi van, a biztosítási törvény fehéren feketén kimondja, hogy a 30 napos elállási jog a kötvény kézhezvételétől (és nem postázásától, vagy akármitől) kezdődik.
Ha nem kapta meg, akkor még el sem kezdődött a 30 nap.
Egy olyan levelet sem kaptam még, hogy valaki azt írta volna, hogy neki nem sikerült, viszont többet is, amikor igen.
A kezdeti szívatás után szó nélkül fizettek a biztosítók, mert tudták, hogy esélyük sincs egy perben.
Úgyhogy hajrá mindenki, itt a lehetőség arra, hogy csökkentsétek a veszteséget.
Az esetek harmadában az ügyfelek még a biztosítási feltételeket sem kapják meg.
Hoznak a tanácsadásra minden papírt, keresem a feltételeket, ők olyat soha nem kaptak.
Vagy éppem kaptak, csak éppen a lényeg, a melléklet, vagyis a költségeket tartalmazó külön rész hiányzik belőle.
Nyílván csak a véletlen műve, hogy ezeket nem kapják meg.
Egyébként már éppen ideje, hogy ez a rút lehúzás így 20 év után örökre kihaljon ebből az országból.
Mindenképp érdemes kiszámolni az egyenlegértesítőkből és a visszavásárlási táblázatból, hogy a továbbfizetéssel nyer vagy veszít az ember.
“most ezt valaki 2015-ben elhiszi, hogy valaki évekig fizet valamit, amiről nem tudja, hogy micsoda?”
Mivel nem kapja meg a feltételeket, ezért nem tudja elolvasni őket és a UL-t megkötő ügynök véletlen úgy tájékoztatta, hogy ezt nem lehet felmondani. Kb. így.
Az amúgy (nagyon szükséges, de jelen formájában szerintem) undorító jognak van pozitív oldala is. Cinikusan én ez úgy hívom: csak. Tehár bizonyos dolgokat nem kell megmagyarázni miért. Egyértelmű, hogy amikor a kezedbe kapod a kötvényt onnét ketyeg az óra: 30 napon belül elállhatsz és visszakapod a pénzed. Miért? Mert ez a jog szerinti kötelezően követendő magatartás. Fizettél 3 évig amiről úgy hitted, hogy az amit megbeszéltél az ügynökkel. Megkaptad a kötvényt, mert olvastad a Kiszamoló blogot és elkérted. Hoppá, észreveszed, hogy ebben nem egészen az van amit vártál. Hát akkor jöhet az elállás. Nem vagyok jogász, de felteszem, hogy a ráutaló magatartásnál vannak erősebb jogi megalapozottsággal bíró elemek ebben a történetben, amik felülírhatjak a rutaló magatartást. Legalább is ez tűnik logikusnak.
De, ez is a te hibád, te voltál a tájékozatlan és a megfontolatlan.
Másrészt soha nem biztattam senkit arra, mint a devizahiteles-károsultak, hogy ne fizesse vissza a kölcsönkért pénzt, meg a lakást is tartsa meg, vagy csak ezért, hogy ezt megtehesse, keressen lényegtelem apróságot a szerződésben és próbáljon pereskedni évekig.
A devizahiteles azért kapott alacsonyabb kamatot, hogy cserébe viselje az árfolyamkockázatot. Erről pontosan tudott, alá is írta, a közjegyző felolvasta neki és megkérdezte minden bekezdés után, hogy érti-e?
Nem voltak rejtett költségek. minden költség ismert volt az első perctől fogva.
Ezzel szemben a unit linkednél kiment egy vagy teljesen fogalmatlan, tájékozatlan ügynök, vagy olyan, aki bár tudta, milyen költségek vannak, de letagadta, mert akkor senki nem vette volna meg. Az ügyfél gyakran meg sem kapta a költségeket tartalmazó leírást, nem véletlenül.
Szóval a devizahitel azért egy viszonylag jól (bár mint kiderült, nem elég jól) szabályozott termék volt, a unit linked elsózása pedig az igazi vadkelet, ahol azt hazudik az ügynök, amit akar. 15%-os hozamok, költség nincs, csak ez meg ez és így tovább.
És még egyszer: te vagy a hibás, hogy kötöttél unit linket. Én csak felhívom a figyelmed egy dologra, amivel élhetsz.
Egy olyan dologra, mintha a devizahiteles szerződésnél nem írtad volna alá a közjegyző előtt a szerződést.
Hidd el, ha lett volna ilyen a devizahiteleseknél, arról is írtam volna. De ott sem mondtam volna, hogy ha mégis aláírod, akkor próbáld meg letagadni és próbálj meg kibújni a rossz döntésed következménye alól. Most sem mondtam ilyet.
Ha megszívtad és buktál kétmilliót egy unit linked biztosításon, akkor ez volt a tanulópénz, hogy legközelebb majd nem hallgatsz minden jöttmentre.
Ha lyukas zsebre vettél fel hitelt devizában és azon buktál, azt is megtanulod egy életre, hogy nem veszünk lakást, ha nincs rá pénzünk, főleg nem másik devizában.
De amúgy lehet én vagyok az érzéketlen, én nem igazán tudom sajnálni akit bepaliztak egy unit linked-el. Abból a szempontból ugyanaz, mint a devizahitel, hogy aláírt egy 10-20 éves nagy összegű szerződést, és nem nézett utána, hogy az mivel is jár. Nem tudom pár éve mi volt a helyzet, most kipróbáltam, és akár a unit linked akár a nyugdíjbiztosítás szóra keresek google-n, az első oldalon van a blogod. Ennyire vannak attól az emberek, hogy megismerjék az érem másik oldalát. Én ha egy kockázati biztosítást kötök (lakás, casco, élet), akkor sem a közvetítőre hagyatkozom, hanem átfutom (ha nem is betűről betűre) a szerződési feltételeket a biztosító honlapján. Pedig jóval kisebb összegűek mint egy tipikus unit linked.
pénzsztár verseny penzsztar.hu/2015/
Tudod, nemrég vettem fel lakáshitelt az egyik banknál.
Bementem, már az elején vittem minden szükséges papírt, az ingatlan és pótfedezetként felajánlott ingatlan ára is alá lett becsülve, kaptam egy ajánlatot, legyen mondjuk X% kamat.
“Aláírtam”, beadtam minden papírt, kaptam is egy szerződést. Találtam benne 3 hibát, és már X+0,2% volt a kamat.
Hopp, tényleg tele van a szerződés hibával mondták a bankban (közjegyzőnél időpont törölve stb)… kaptam egy hét múlva újabb szerződést.
A háromból két hibát javítottak, cserébe raktak bele egy újabbat, így maradt két hiba… A kamat már X+0,4% volt.
Természeten úgy húzta a bank az időt, hogy már más bankhoz az adásvételiben szereplő végdátum miatt ne tudjak menni.. igaz felgyorsultak a dolgok amikor a bankfiók vezetőjével az ügyvédem kezdett kommunikálni, és a végére lement a kamatom is X-re.
Ezért fontos az olvasás, és a papír.
Lehet lehurrogni a tanácsadót, de véleményem szerint itt az ügyfél letojta az egészet, majd mivel elolvasott egy cikket eszébe jutott, hogy jéé ő is fizet valamit. Elővette és inkább felmondta az egészet. Az ilyen mentalitású ügyfeleknél mindent, amit mondanak óvatosan kell kezelni.
Ezt még kiárusításkor sem tudjuk sztem megcsinálni… Igaz, sok szemetet vettek, mint pl. cukros üdítük, csipszek, …, de voltak normális tételek is: tészta, halkonzerv, fogkefe,…
Valaki 1000 db fogkefét vett egy szeretetotthonnak, mert majdnem ingyen volt…
Úgyhogy ennyit az általad felvetett kérdésről.
“dolgoztam biztosítónál”
Akkor te is egykor lehúzos “szemét” (a szavaiddal élve) voltál de már megvilágosodtál?
Napokról beszélünk, hetekről, hónapokról?
Átlagos harmincas vidéki srác vagyok,kétkezi munka,”gondoljunk a jövőre”,akkor még totál tudatlanul.Aztán egyszer csak belefutok pár hónapja ebbe a blogba.Szép lassan megértettem,mit is tettem öt évvel ezelőtt…
Lényeg:most zajlik a visszavásárlás.Megvan minden papír,kötvények,apróbetűs tájékoztatók,minden.Bukok rajta kb 300ezret,ez nekem kb két havi fizetés.
Kapjak agyvérzést?Volna értelme?Nem.Ostoba voltam anno,most pedig a biztosító arra a kérdésemre,hogy mennyit kapnék ha végig fizetném,nem tudott semmit mondani.
Köszöntem szépen,nekem ennyi elég,legközelebb majd jobban átgondolom!
1. Minimumra veszed a rendszeres díjat, ha lehet már az első évben.
2 Nagyobb összegű eseti díjat teszel be, ennek a hozama és kisebb költsége javít az eredményeden.
3.Megtanulsz befalapokkal bánni. Folyamatosan menedzseled őket.
4. Átnézed a kockázati díjakat, a drágákat törlöd.
5. Megnézed, hogy ugyanaz a kockázat nem olcsóbb-e kockázati életbiztosításban?
6. Figyeled hogy mikor mennyivel nő a befektetésed a befizetett díjhoz képest.
Ez hagyományosnál értendő.Ha a díjtartalékod az éves díj tördekével nő csak az adott évben, akkor érdemes visszavásárolni.
– akar-e a szuverén kockázatú megtakarítási alternatívákhoz képest többlet hozamot elérni hosszú távon
– ha igen, akkor hajlandó-e időt, energiát szánni arra, hogy megszerezzen ismereteket legalább minimális szinten, vagy alsó-közép szinten. Ha erre nincs kedve, ideje, affinitása, akkor rábízhatja olyanokra, akik ezzel napi szinten foglalkoznak, jutalék ellenében, de már most tudomásul kell venni, hogy ezzel kockázatot vállalt, és ha a piac ellene fordul, akkor mást nem hibáztathat, csak saját magát. A szakember fogalma ugyanis nem azt jelenti, hogy ismeri a jövőbeni eseményeket, és bizonyossággal képes teljesíteni pozitív előjelű hozamot.
– ha nem, akkor már most elégedjen meg hivatalos inflációs szint körül ingadozó hozammal, ami a pénze vásárlóértékének megőrzését jelenti.
Ha ezt nem tette meg, ezért a biztosító társaság nem tud élni a jogával a visszavásárlás kapcsán, akkor elemi érdeke, hogy leverje a lótifutin legalább jutalékvisszaírás formájában.
Amúgy az ügyfél meg erkölcstelenül jár, – ha jogszabályilag nem is vonható felelősségre – amikor évek múltán visszakéri a buktává vált megtakarításait teljes egészében. Az ugyanis nem igaz, hogy csak a papírformában utólag, az ajánlat elfogadását követően értesül mindazokról a kockázatokról, és kötelezettségekről, amit vállalat, akkor, amikor szóban igent mondott a lótifutinak. Dehát az élet már csak ilyen, nem az erkölcs szabályoz, hanem az attól eltérő írott jog.
Az azért meglepett, hogy a legtöbb kollégám öt év után sem tudott szó szerint semmit a termékről, amit árult.
Ha rákérdeztél valamire a termékkel kapcsolatban, csak félrebeszélt, bezzeg a jutaléktáblát már az első hónaptól kívülről fújta.
A tőzsdéhez, alapokhoz full semmit nem konyított, ennek ellenére nagy mellénnyel előadta magát az ügyfeleknek, amit az értékesítési tréningen(!) hallott.
De a legszörnyűbb volt, hogy még igénye sem volt, hogy megtanulja a terméket vagy a befektetés alapjait.
Gyorsan eldöntöttem, hogy én ilyen “szakember” nem akarok lenni. Ezért elkezdtem tanulni, ami viszont azzal járt, hogy rájöttem, milyen szemetet is kellene eladni és utána már nem volt hozzá pofám.
Úgyhogy inkább átmentem dolgozni egy bankba és folytattam a tanulást.
Nem titok a szakmában vagyok, ahol én dolgozok, sose volt még ilyen eset, hogy az ügyfél nem kapott kötvényt. Ha rossz címet adott meg, küldtek egy újat neki. A gyakoribb eset, hogy kapott egy csomó levelet a cégtől, amit olvasatlanul kidobott vagy elvesztette.
Egyébként hogy most hogy van a cégednél, az nem azt jelenti, hogy négy éve is így volt. Lehet, hogy akkor még ők vitték (volna) ki a kötvényt.
– Fejlett társadalmakban nem egy, hanem 3-5 befektetése van egy embernek. Ebből az egyiket bukja (UnitLinked), ezt benyelni, mint veszteség (mintha egy részvény menne lefelé), a többivel jól érzi magát. Kit nem vágott még át egy szaki, egy fürdőszoba felújításnál vagy egy akciós MediaMarkt cucc, amely az arukereso-n 15%-kal olcsóbb volt, mint az akciós MM? Szóval az jogosan kesereg, aki a 2-300e Ft-os fizetéséből egy ilyen befektetést “tud fizetni”, nem osztja szépen szét a havi 400e megtakarítását 4 részre: papírok, ingatlan, műtárgyak, USD.
Mondjuk mindenkinek más a “sebaj, majd legközelebb” szintje: van, aki visszaviszi a gagyi, 20e Ft-os ütvefúrót, mert a panelban az 50. lyukat fúrva elfüstölt. (Ezek a fúrók összesen 20 lyukat bírnak :)) És van olyan ember is, aki egy autóvásárlás (mert franciát vett…) után levonja a következtetést és legközelebb rendes autót vesz.
Én megértem aki 500 tévedés miatt reklamál. Lehet, hogy óránként keres annyit, vagy csak szimplán elvi kérdést csinál belőle, azért valljuk meg ritka mikor maguk kárára tévednek a multik. Az meg, hogy ki van írva, hogy nem fogad el reklamációt a pénztártól való távozás után, semmit nem ér. A törvény a mérvadó és az bizony megengedi a jóval későbbi reklamációt is. Nem véletlen, hogy már nem nagyon látni ilyen kiírásokat. De majd Barnabás ír erről is egy cikket, ha még nem tette meg.
Akkor édesapám nagyon szerencsés, mert az 5-6e-res fúrója már túl van pár ezer lyukon :). Nyilván nem folyamatosan kell fúrni vele (a hegyet amúgy is kell hűteni), meg a panelba nem kell vele megpróbálni átfúrni a vasat :). Nagy divat szidni a francia autókat, de azért az elgondolkodtató, hogy Renaultra 5 év gyári garanciát adnak még BMV, Mercédes és Audira csak 2-t.
Még 2011 őszén kötöttem Allianz Életprogram-ot. Nem UL-t szerettem volna, de a 4 tagú családra kötött kockázati életbiztosítás drágább lett volna, mint az UL-ben lévő kiegészítő biztosítások. A fizetendő éves indexálások során az eredeti célnak megfelelően a biztosítási összegeket emeltettem jobban, így csökkentve a befektetési khm… jobban mondva a megtakarítási részt.
Közeleg az évforduló, megkaptam az indexálási értesítőt, biztosítómhoz elballagva megkérdeztem, hogy az UL-ben szereplő kiegészítő biztosításokat ki tudom-e váltani kockázati biztosításra. Kiszámolták az általam kért elemeket kockázati biztosításként és most is drágábbra jött ki, mint az UL-ben szereplő ezen elemek díja. Így hagytam.
folyt.
Szerintem az a gond, hogy az emberek az UL-re úgy gondolnak, mint befektetés, amiből majd nagy haszon lesz. Én úgy gondolok rá, hogy ez egy szimpla szolgáltatás díja – biztosítási elemek ellenértéke – és egy megtakarítás, ami jobb, mint a cihapárna otthon. Tehát nem ettől várom a meggazdagodásom és így havonta “rá is vagyok kényszerítve”, hogy megtakarítsak.
Mielőtt valaki azt mondja, hogy megtakarításra is van jobb lehetőség: tudom. Rendelkezem lakástakarékokkal és takarékszámlával is.
Lényeg: befektetés ≠ megtakarítás és megtakarításoknál is kell diverzifikáció
A szemlélethez hozzátartozik az is, hogy nem “éri meg” az idegeskedést, utánajárást az 500Ft-os tévedés vagy az 5Ft-tal olcsóbb tojás vagy a 2Ft-tal olcsóbb percdíj. Kiszámoló helyesen teszi, hogy felnyitja a szemeket, de végletesen nem lehet megspórolni minden Ft-ot.