Nyugdíjrendszer: van megoldás!

A kormány múlt heti újabb ötletrohama a költségvetés rendbetételéről újra nyilvánvalóvá tette, hogy a politikai számítgatás megint felülírja az ország érdekeit.

A szokásos „kitalálunk valamit és még aznap be is vezetjük, majd egy hónap múlva utánaszámolunk” technika gyorsan meglátszódott: kiderült, hogy a tanárokon vélt megtakarításokból elfelejtették levonni a kifizetések adóvonzatát, ami amúgy is visszakerült volna az államhoz, a pénzfelvételből remélt 30 milliárd csak akkor jönne össze, ha még a pénztári pénzfelvételt, sőt a valutaváltást is megadóztatják, az új, online pénztárgépektől remélt 90 milliárdos plusz adóbevétel egy teljesen hasraütés alapján kalkulált számnak tűnik, látszatra semmilyen hatástanulmány nem lehet mögötte. A nyugdíjba vonuló közalkalmazottak helyeinek üresen hagyása is aligha eredményez már jövőre olyan megtakarítást, amivel a kormány számolt. A kiszámítható törvényi változások megint nem volt szempont, most éppen a pénztárgépekkel foglalkozó cégek dobhatják ki a kukába az internetes kommunikációra nem képes pénztárgépeiket a raktárakból, pár százmillió forint értékben.

Ami egyértelművé vált, hogy a kormány még véletlenül sem akar valódi problémamegoldást a látszatintézkedések és az ötletrohamokon kívül. Amíg a nálunk jobb helyzetben lévő Portugáliában 10-45%-kal csökkentik a nyugdíjakat és emelik a jobban keresők adóterhelését, nálunk sikerül pont fordítva intézni az ügyeket: a nyugdíjakat visszamenő hatállyal megemelik a magasabb infláció miatt és a 202 ezer forint felett keresők adóterhelését csökkentik. Az európai államok nyugdíj-korhatár emelésével szemben nálunk a nők már hamarabb is elmehetnek nyugdíjba, ha ledolgoztak negyven évet, amiből 8 év gyes is lehetett.

A süllyedő gyorsnaszád kapitányai megint ellentétesen cselekednek, mint ami a logikus lenne.

(Update: ma a kormányt újabb ötletroham lepte meg, annyi telt a fantiázájukból, hogy felemelték a csekkadót egyről két ezrelékre. A nyugdíjakhoz persze most sem mertek nyúlni. Ennél még egy kőoroszlánnak is több a fantáziája.)

A nyugdíjrendszer és a nyugdíjasok helyzete egész Európában a politikusok kénye-kedve szerint alakul, a következő választások megnyerésének legbiztosabb módszere az egyre növekvő nyugdíjas réteg ellátásának növelése és egyéb kedvezmények nyújtása. Az európai államok eladósodottsága egyenes arányban növekszik a nyugdíjakra fordított összegek nagyságával. A harmincas évek többletes költségvetésétől a hatvanas évek marginális államadósságán át eljutottunk oda, hogy alig van európai állam, amelyiknek 70-80% alatt lenne az államadóssága és a helyzet a társadalom öregedésével és az egyre hosszabb életkorral évről-évre romlik.

Másik ilyen problémaforrás az állami egészségügy, ami nem csak drága és pazarló, de nálunk például alacsony színvonalú is.

Szeretnék nektek két példát megmutatni, hogyan lehet ezt jól csinálni, hogyan lehet kicsavarni a politikusok kezéből a nyugdíjak és a társadalombiztosítás kérdését. A jóléti társadalmak fenntarthatatlanságának vannak működő alternatívái.

Az első modell a szingapúri modell. A szingapúri Central Provident Fund az ország társadalombiztosításának alapja, ide fizet be minden dolgozó pénzt, méghozzá mindjárt három különböző helyre: egészségügyi, általános és különleges számla. A számlákra való befizetés mértéke függ a világgazdasági helyzettől és a dolgozó életkorától is. Az „Ordinary Fund” azaz általános alap, vagy számlából lehet fedezni a lakásvásárlást (!!!!), a felsőoktatást és egyéb meghatározott célokat. A „Special Account” a nyugdíjakra van fenntartva, innen akár már 55 évesen is lehet pénzt felvenni, de meg van kötve, hogy mennyinek kell a számlán maradni a normális öregségi nyugdíj fedezése céljából. Az egészségügyi számláról kell mindenkinek fedezni az orvosi ellátását, illetve köthet külön biztosítást erre a célra, főleg állami biztosítás keretein belül. A járóbeteg ellátás 80%-a magánkézben van, a fekvőbeteg ellátás 80%-a pedig állami kézben. A szingapúri egészségügyi kiadás az OECD országok 40%-át sem éri el.

A hozzátartozók egymásnak felajánlhatják a számlájukon lévő pénzt, illetve a saját befizetésükből kapnak minden ellátást. Ebből fedezik az összes szükségüket, így a családi összetartás és a munkából szerzett jövedelem adja a társadalom alapjait. Szingapúr a harmadik leggazdagabb ország a GDP alapján és itt az egyik legalacsonyabbak az adókulcsok. (Bár megjegyzem, hogy az államadósság mértéke 100% feletti és a demokrácia sem feltétlen európai mintára épül fel, úgyhogy van mit javítani. Viszont sem a nyugdíjkérdés, sem egyéb segély nem függ az állam akaratától és a politikusok kegyeitől, mindenki a saját, állam által előírt mértékben eltett pénzéből finanszírozhatja azt.)

A második modell a chilei modell. Sokan nem tudják, hogy Chile egyre vonzóbb célpont még az európai munkavállalóknak is a magas fizetések és az alacsony adók miatt. A fizetésből mindössze 20% körüli az adó és egyéb levonások mértéke, miközben a chilei államadósság a GDP 9,4%-a, azaz a francia, vagy német államadósság kilencede. Az állami újraelosztás mértéke 21,5%, jóval kevesebb, mint a fele a magyarnak. A gazdaság 6%-kal bővült az elmúlt években, az egy főre jutó GDP 17.400 dollár.

1980-ban társadalombiztosítási és nyugdíjreformot hajtottak végre, aki akart, kiléphetett az állami ellátásból. Az emberek 95%-a döntött így és az addigi személyi jövedelemadóját a saját nyugdíjszámlájára utalhatta. A nyugdíjpénztárakban elérhető hozam miatt már most kétszer akkora nyugdíjra jogosultak az emberek, mint amit az állami rendszertől kaptak volna.

Ha kevesli az így eltehető összeget valaki, további összegeket is elhelyezhet a nyugdíjszámláján, adómentesen. A megtakarításai számára olyan nyugdíjpénztárat és befektetési politikát választ, amilyet szeretne.

Bár van állami nyugdíjkorhatár, ez senkit nem kötelez semmire. Ha a felhalmozott nyugdíjmegtakarításból az élete hátralévő részében valaki az elmúlt 10 év átlagfizetésének 50%-át élete (várható) végéig biztosítani tudja és az több mint a minimál-nyugdíj, bármikor elmehet nyugdíjba, maga dönti el, hány évesen akar nyugdíjas lenni. Ha betöltötte a nyugdíjkorhatárt és a saját megtakarításaiból nem jogosult még minimál-nyugdíjra sem, akkor az állam kipótolja a különbözetet.

Az akkori nyugdíjasok ellátásáról még az állam gondoskodott az átmeneti időben, mostanra elértek odáig, hogy gyakorlatilag az állam teljesen ki tudott vonulni a nyugdíjak finanszírozásából. A chileieket nem fenyegeti sem az európai rendszer jóléti juttatásai miatti államcsődök veszélye, sem az alacsony népszaporulat miatti összeomló felosztó-kirovó rendszer, mindenki a saját nyugdíját teszi félre,

Ennek (is) következménye az alacsony adók, a szinte nem is létező államadósság és a dinamikusan fejlődő gazdaság.

Amint látható, igenis vannak működő modellek a világon, ahol nem az állam tart fenn egy torz és méregdrága jóléti rendszert és nem a politikusok játékszere az állami újraelosztások lehetősége. Előbb-utóbb Európának is lépnie kell, ha nem akarja, hogy a megbukott jóléti állam modellje miatt összeomoljon a teljes gazdaság.

Hogy mi a baj a magyar nyugdíjrendszerrel, arról itt írtam:   http://kiszamolo.hu/a-nyugdijkerdes-mekkora-is-a-problema/

Hogy neked miért nem lesz nyugdíjad, arról itt: http://kiszamolo.hu/ezert-nem-lesz-nyugdijad/

Hogy miért jobb, ha az állami újraelosztás mértéke csökken, arról itt: http://kiszamolo.hu/gondoskodo-allam-kontra-piacgazdasag-magyarorszag-vs-szlovakia/

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

20 hozzászólás

  • GoodWillHaunting

    Korrektúra: A gyes nem számít bele a 40 szolgálati évbe. De amúgy igen: ez egy teljesen abszurd és a trendeket felrúgó vagy semmibevevő döntés volt. Amúgy meg nem is értettem. (Miért épp a nők? Miért nem mi kékszeműek?)

  • Kiszamolo

    Korrektúra korrektúrája: de, maximum 8 év erejéig, mert a gyereket nevelő nőt még inkább kell támogatni.

  • Janos

    Nem lehet, hogy pont az “europai tipusu” demokracia hozza ezeket az abszurditasokat a nyugdij es egeszsegugyi rendszerbe?

    Valamint a szocializmus lehet itt meg a ludas szerintem, ugyanis az europai allamok (kommunista es kapitalista egyarant) meg akartak mutatni a masik oldalnak, hogy nalunk jobb az elet, mint a tuloldalon. Ennek most mi isszuk a levet. Amugy itt valami olyasmi kene, mint ami a Svedeknel van asszem, miszerint az allam meghatarozza, hogy mibol fizetik a nyugdijjakat( pl nyugdijjarulek ) es utana azt ossztjak szet. Igy ha egy kormany emelni akarja a nyugdijjat, akkor a jarulekot kell kozvetlenul emelnie, nem mondhatja azt, hogy hitelbol emel.

  • Jani

    Akármi is történt a Hedviga nevű lánykával, még magyarként is jobb Szlovákiában élni, mint Magyarországon. Ez látszólag ellentmondás, mellesleg nagy szégyen a magyar gengszterváltás elitjére. (http://kiszamolo.hu/gondoskodo-allam-kontra-piacgazdasag-magyarorszag-vs-szlovakia/)
    Elképzelhető, hogy Szlovákia tovább megy, és megvalósítja a Chile-modellt. Lehet, hogy átköltözök Szlovákiába.

  • Zeno

    Meg megerjuk, mikor a nagyarcu es felsorendunek bekepzelt europai polgar Chilebe akar vandorolni.
    Nem vagyok parnoias, de mar azt is kinezem a vezetokbol (Europa-szerte), hogy a latszat jolet fenntartasa erdekeben bevezessenek egy “nagy szukseges” vakcinat, ami par ev alatt megtizedeli a nyugdijas allomanyt…ne kelljen annyit kolteni rajuk.

    Bocs az agymenesemert! :/

  • Joe

    Azt szeretném kérdezni, hogy pl. a chilei rendszerben mi garantálja az időskori megélhetéshez szükséges tőkét, hozamot? Lesz elég pénzük az emberekenk a nyugdíjban töltött évekre (megélhetés és orvosi elátás, gyógyszerek)? Csak, mert a magyar magánnyugdíjpénztárak sem lehettek nagyon büszkék a teljesítményeikre, mikor kiderült mennyi is a reálhozam. Nekem a cikkből csak az jön le, hogy ezek az államok lerázták magukról az idős emberekről való gondoskodás terhét.

  • Kiszamolo

    A magyar magánnyugdíj-rendszer az elbénázás állatorvosi lova. Az önkormányzati rendszer egy hatalmas tévedés volt, a cégek által elszámolt költségeket nem szabályozták, ezért aztán milliárdok mentek el álköltségekre.

    Amíg szárnyalt a tőzsde, tiltották a pénztáraknak a részvények vételét. Amikor összeomlott, bevezették, hogy kötelezőek részvényt vásárolni.

    És a többi.

    De lehet ám ezt jól is csinálni.

  • Tommaso

    “Csak, mert a magyar magánnyugdíjpénztárak sem lehettek nagyon büszkék a teljesítményeikre, mikor kiderült mennyi is a reálhozam.” Azokra gondolsz, akik amiatt sírtak, hogy 10 év után is csak pár ezer Forint volt a reálhozam? Ergo fingjunk nem volt arról, hogy ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a manyup pénztárak gyakorlatilag megőrizték a befizetett pénzük értékét, és 1. nem hagyták, hogy elinflálódjon, 2. nem fizettek ki olyan embereknek nyugdíjat, akik életükben nem fizettek járulékot, 3. nem költöttek államadósság törlesztésre. Ez most elillant, cserébe 3-4 év múlva megnézhetjük, hogy mi lesz a nyugdíjakkal.

  • Catinator

    Ez csak más forrásokból hallomás, de azok a magánnyugdij pénztárak akik már létező alapkezelőkre bizták a vagyont folyamatosan jó teljesitményt nyújtottak. A többieknél viszont akár a bank akkor és ott hozta létre őket, ennek megfelelő tudással. Ehhez jött még az amit lehet költségként elszámolunk. Megfejelve az ide-oda szabályozgatással, jó fejőstehén volt 10+ évig pár csoportnak.

    Amúgy az ötlet jó volt szerintem, csak jó magyar szokás szerint el lett rontva.

  • Kiszamolo

    Na szóval :a magyar jogalkotók kitalálták, hogy legyen a nyugdíjpénztár nonprofit szervezet, működjön önkormányzati rendszerben és a tagok szavazzanak arról, hogy ki kezelje a pénzüket. Csakhogy ha nincs haszon, a tőkeerős cégek nem szállnak be.

    Ezért mi történt? A nagybankok beszálltak, majd az éves közgyűlésre nem ment el senki a bank alkalmazottain kívül. Ezek meg jól megszavazták, hogy az O. nyugdíjpénztár pénzét az O. alapkezelő kezelje, az O. bankhálózata értékesítse és az O. marketingosztálya népszerűsítse.

    Aztán hogy-hogy ezek mind igen drágán dolgoztak a nyugdíjpénztárnak. Itt lett haszna az O. banknak. Soha nem fordult elő, hogy O. magánnyugdíjpénztár az E. bank alapkezelőjét választotta volna, vagy fordítva.

    A kicsi magánnyugdíjpénztárak viszont versenyeztették az alapkezelőket, ezért hoztak sokkal több hozamot.

    Ez csak a jéghegy látható csúcsa: http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/10/19/ketszazmillios_birsag_az_ing-nek/

  • dddoni

    A cím teljesen félrevezető, ez a cikk nem megoldást kínál a jelenlegi nyugdíjrendszerünk rendbehozására. Az szép és jó, hogy vannak más jól működő rendszerek, de nekünk a sajátunkból kell kiindulni. Van egy rendszerünk, amit nem lehet csak úgy kivezetni. Egyik napról a másikra nincs nyugdíjkifizetés és kezdjünk el magunknak spórolni? Abszurd.

    Ilyen szempontból a MANYUP rendszer volt az egyetlen lehetséges megoldás a fenntarthatatlan állami nyugdíjrendszer hosszútávú kivezetésére. A rendszer nem volt tökéletes, ez vitathatatlan, viszont az egész kukába dobásával most 10 évvel maradtunk mentünk vissza az időben, amit előbb-utóbb úgyis előről kell kezdeni.

    A másik dolog a korhatár. Dánoknál jelenleg arról folyik a vita, hogy nem igazságos a nők és férfiak egyenlő nyugdíjkorhatára, hisz a nők tovább élnek, tehát úgy fair ha ők tovább is dolgoznak. Elgondolkodtató. Nálunk vajon hány évtized múlva merül fel ilyen?

  • Kiszamolo

    Sehol senki nem mondta hogy a jelenlegi fenntarthatatlan nyugdíj rendszerben van a megoldás. Chilében is kivezették a régit az újjal párhuzamosan.

  • dddoni

    Na de erre a kivezetésre lennék kíváncsi, mégis hogyan? X millió ember fizetett a jelenlegi rendszerbe velük mi lesz? Létminimum felére csökkentjük a nyugdíjukat, míg néhány évtized alatt kihalnak? A jelenlegi dolgozók fizetik az állami járulékot és a saját megtakarításukat is?

  • Kiszamolo

    Van más megoldás? Ha a mostani nyugdíjakat és a nyugdíjrendszert fenntartják, akkor a most 40-50 évesek és az utánajövök szívják meg, mert 20 éven belül összeomlik az egész.

    Az új rendszer fájni fog a mostani nyugdíjasoknak és a következőknek is. A legrosszabb, ha újabb 20 évig semmit nem csinálunk.

  • Joe

    Kedves Tommaso!

    Jómagam sem gondolom, hogy mire elérem azt a kort 2 Forintnál többet fogok kapni az államtól. De azt sem látom, hogy a magánnyugdíjpénztár bármivel is nagyobb garanciát jelentene 15-20-30 éves időtávban. Mi van olyankor, ha rosszul kezelik a megtakarításomat (akár jó akár rosszhiszeműen) és elbuknak mindent, vagy egy újabb válság tör ki? Ők széttárják a kezüket én meg mehetek a templom elé koldulni. Az pedig, hogy megóvtak az inflációtól? Nagy ügy, azt a “Cib Malacpersely is tudja”, sokkal kisebb kockázattal. 🙂

  • szofter

    A chilei gyors váltás nekem is túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen. Alapesetben kell egy teljes generáció (azaz egy jó 40 év) ahhoz, hogy már senkinek ne kelljen állami nyugdíjat fizetni. Ekkor kb. fájdalommentes, bár van egy generáció, aki fizeti az előző generáció nyugdíját is, meg a sajátját is. Ebből lecsíphetünk mondjuk 10-15 évet úgy, hogy aki már ennyi ideje pályán van, az most kezdjen el takarékoskodni, ha eddig nem tette, mert hiába ígértük meg, neki már nem jut. De 40-45 éveseket ne szívassunk már azzal, hogy arra kényszerítjük, hogy a következő húsz évben az utána következő húsz évre spóroljon, ha jót akar magának.

    Ha Chilében az emberek 95%-a úgy döntött, hogy magának csinál nyugdíjat, és ehhez az állam nem nyúlt hozzá, akkor miből fedezte az állam az akkori nyugdíjasok nyugdíját? Ráadásul, azt írod, bár lehet, hogy ez csak tévedés, hogy a személyi jövedelemadót lehetett problémamentesen nyugdíjra félretenni, nem a nyugdíjjárulékot. Szóval akkor mi maradt az akkor nyugdíjasokra? Áfa? Vagy hitel? Az nálunk nem megoldás, mert már így is nyakig el van adósodva az állambácsi. Bár azt írod, államadósságuk sincs. Najó, elég ebből, nem kontárkodom tovább, inkább utánaolvasok, aztán mondok véleményt 🙂

    Egyébként, magunkat ismerve, azt mondom, nem az a legrosszabb, hanem az a legjobb, ha semmit nem csinálunk 15-20 évig, és megvárjuk, amíg magától omlik össze a rendszer. Mert akkor a saját bőrünkön megtanuljuk, hogy jé, hát tényleg egy fenntarthatatlan piramisjáték volt a nyugdíjrendszerünk, és soha többet nem jut eszünkbe a felosztó-kirovó rendszer erőltetése. Láttuk, mekkora felháborodás volt, amikor a kormány államosította a nyugdíjpénztárakat? Gyakorlatilag semekkora, és ez nem is fog változni, amíg nem kényszerülünk rá a tévedés belátására.

  • Kiszamolo

    Olvass utána, hogy csinálták. Mivel ezeket a jóléti kiadásokat már leválasztották, valami 9% a chilei államadósság

  • gzoli

    A tévedés belátására úgy is rákényszerülhettünk volna, ha hagyjuk bedőlni a manyupokat. Igaz ugyan, hogy ez sok százezer vagy millió ember nyugdíjas megélhetését lehetetlenítette volna el, de mi már csak a saját hibáinkból tudunk tanulni, igaz? Hihetetlen ez a sajtó-dömping a manyupok védelmében, aminek úgy látom, Te is felültél. Mire is gondolok?

    Először is, a manyupok nálunk nem *valódi* nyugdíjpénztárak voltak, ugyanis nem tartották *szeparált* számlán a befizetéseket, éppen úgy mint az állami nyugdíjrendszerben. Ez azt jelenti, hogy mindenki pontosan ugyanannyit kap, vagy bukik. Tekintve a magyar manyupok “eredményeit”, inkább bukik. Pl. a magyar állampapírok hozamát egyetlen manyup sem tudta túlszárnyalni. Miért? Egyrészt mert egy gazdasági hanyatlás elején sikerült ezeket létrehozni, és kötelezték őket, hogy tőzsdézzenek a pénzek legalább egy részével, (aminek örömmel eleget is tettek, hiszen így a befizetők pénzével reméltek nagyobb sikerdíjakat) a biztos befektetéseket hanyagolva, szemben Chilével, ahol tartós gazdasági fellendülés idején hozták létre ezeket. Másrészt mert pofátlan “díjakat” és “költségeket” számoltak fel, ami érdekes módon sokszorosa volt a “nem hatékony” állami nyugdíjalap működési költségeinek. Az egy átverés volt, hogy “számla-kivonatot” kaptál ahol nyomon követhetted a befizetéseidet, hiszen ez nem valódi számláról szólt, mert a manyupnak egy közös számlája volt, ahova mindenki befizet, és ezt kezeli a pénztár, pont úgy mint egy adónem esetében. Gyakorlatilag egy adónem, a nyugdíjbiztosítás, privatizációjáról volt itt szó, az állami “hatékonyság” és garancia nélkül. Ehhez képest a TBSZ vagy a NYESZ számlák sokkal közelebb állnak egy *valódi* magánnyugdíj-alaphoz.

    A valódi manyup életjáradékot ad, vagyis Te dolgos éveid alatt befizeted a járulékokat, amikből aztán nyugdíjasként *életed végéig* járulékot kapsz. Ezt hívják örökjáradéknak. Ezzel szemben a magyar manyupnál a befizetéseidet kapod vissza a hozammal növelve (vagyis csökkentve). Ha tovább élsz, mint amire az elég lett volna, akkor mehetsz a lecsóba, miért nem gondoskodtál magadról?… Még mindig szimpatikus? Az már csak adalék, hogy ezek a manyupok azokban a korosztályokban ahol volt választási lehetőség, csak a legjobban keresőket fogadták el ügyfélként, a minimálbért vagy ahhoz közel keresőket meg otthagyták az állam nyakán. (Ez történt egyébként Chilében is, ahol azért a lakosság harmada még mindig olyan életszínvonalon él, amit Magyarországon még el sem tudsz képzelni. Ha nem hiszed, utazz ki oda, és nézz körül a nagyvárosok szélein. A pesti lakótelepekhez képest akkora a különbség, mint említett lakótelepek és Miami tengerparti sétánya között… Ezek a Chileiek a nyugdíj-reform vesztesei.) Ezt jelenti a piaci liberalizáció? Ha nem keresel átlag fölött, akkor ha az állam nem gondoskodik rólad, akkor dögölj éhen? És mennyire lett volna fenntartható az a nyugdíj-rendszer, ahol a jövedelmező ügyfeleket magáncégek, míg a veszteséges ügyfeleket az állam látja el? Ebben a felállásban vagy a keresők adóit emeljük tovább, vagy hagyjuk éhen halni a kis keresetűeket. Melyik a humánus eljárás? Nyilván az adóemelés, viszont ez esetben az adóemelés magántársaságok nyereségeinek finanszírozására megy el. Zseniális, ugye?

    További hátránya ennek a sajátos magyar manyupnak, hogy *kötelező* volt oda belépni, és Chilével szemben nem *választható*. Ez ugye azért fontos, hogy kialakul-e valódi verseny a pénztárak között, hiszen ha valahova mindenképpen muszály befizetned a járulékodat, akkor hülyék lennének egymás alá licitálni miattad. Ez tükröződik az elért hozamokban, a felszámolt díjakban, a kiszolgálás udvariasságában, mindenhol. Vess össze egy monopol céget egy erős versenyben küzdő magáncéggel. Hol köszönnek előre a betérő ügyfélnek, és hol kell kezet csókolnod még a portásnak is?

    Megoldás persze van, több is. Az egyik a *valódi* nyugdíjalapok létrehozása lenne, ahol *saját* számlát nyithatsz, és te dönthetsz a saját megtakarításaidról, adóvédett környezetben. (TBSZ a nyugdíjig.) Ez még akkor is működőképes, ha csak magyar állampapírt vehetsz rajta, hiszen mindenki saját magát finanszírozná meg. (Megjegyzem a nyugdíj, mint intézmény pontosan így is működött, amikor a XIX. században ezt kitalálták.) Ennek variációja, hogy a saját számlát adó szolgáltató (tehát nem csak nyugdíjpénztár, de lehet ez bank is vagy biztosító is, a minnél nagyobb verseny érdekében), életjáradékot fizet, és így ha “túl” sokáig élsz (értsd: a statisztikai várható élettartamot meghaladóan), akkor az a szolgáltató kockázata, és nem a tiéd. A szolgáltatót úgyse Te érdekled, hanem a statisztikai átlag, és ameddig azt pontosan be tudja mérni, addig nincs vesztesége. Ez meg nem egy nehéz művelet, hiszen ha 78 év a várható élettartam, akkor tervez 80 évre, és már meg is oldotta a kérdést. Ha mindenkit magára hagynánk, hogy gondoskodjon magáról, akkor ugye a “túl” sokáig élők életük végén éhen halnának, a nem elég hosszan élők pedig, hacsak nem örökíthetik tovább a megtakarításaikat, fölöslegesen fizették be a járulékok egy részét: nem tudják “lelakni”. Ez a verzió Chilében úgy működött, hogy az addigi befizetéseket (erősen diszkontálva) átvihették a magánnyugdíj-alapokba.

    Másik megoldás, hogy a demográfiai változásokat követi az állami nyugdíj-rendszer. Vagyis ha kevesebb a beszedett nyugdíj-járulék (vagy a nyugdíjasok számának növekedése, vagy a munkavállalók számának csökkenése, esetleg a keresetek csökkenése miatt), akkor kevesebb a nyugdíj. Ergo nincs hiány, hiszen csak a tényleges bevételeket osztjuk fel. Ez, gondolom, nem szimpatikus.

    Harmadik megoldás, hogy a rendszert átalakítjuk úgy, hogy minden korosztály a saját maga nyugdíját finanszírozza. Demográfiai változások esetén, ez szintén a nyugdíjak összegének ingadozásával járhat, úgy mint a második verzió.

    Az igazi baj, hogy ezzel a “liberális” szabályozással nálunk nagyon sokáig lejáratták a manyup-ot mint intézményt, hiszen egy óriási visszaélés volt az egész. És az, hogy ezt a visszaélést felszámolták, egy nagyon nagy jó pont.

    Azt hiszem, elég hosszúra sikerült, de talán érthetőbbé vált, hogy mik is történtek errefelé.

  • Zsolt

    Nem a csúcson kell venni, hanem a mélyponton. Azóta szárnyalnak ismét a tőzsdék. Nem volt ezzel semmi baj.

  • Feketeluk

    “Először is, a manyupok nálunk nem *valódi* nyugdíjpénztárak voltak, ugyanis nem tartották *szeparált* számlán a befizetéseket, éppen úgy mint az állami nyugdíjrendszerben. Ez azt jelenti, hogy mindenki pontosan ugyanannyit kap, vagy bukik. Tekintve a magyar manyupok “eredményeit”, inkább bukik.”
    Nem. Volt hozam, ki is fizették. Persze, aki hajlandó kockáztatni, az tényleg nyerhetett többet. Én pl. a válság alatt, a mélyponton 2000Ft-ért vettem egy rakás OTP részvényt, majd kormányváltás előtt egy héttel eladtam 6800Ft-ért. Ez elég jó hozam, de kockázatos volt, mert akár be is dőlhetett volna az OTP, akár bízhattam volna Orbánban és akkor nem egy év alatt háromszoroztam volna meg a pénzem, hanem hat év alatt kétszereztem volna.