A döntési fáradtság
Írtam már régebben arról, miért butaság, amikor az apró dolgokon való spórolásra megy el az energiád és közben nincs erőd és időd az igazán komoly dolgokkal foglalkozni, amin viszont milliókat buksz.
Minden energiáddal azon vagy, hogy megtaláld, hol olcsóbb megvenni a Domestost, amiből évente maximum négy flakonnal használsz és évi 200 forintot spórolsz azon, ha csak akciósan szerzed be azt a négy flakont. A megfelelő elektromos fogkefe kiválasztására és a legolcsóbb beszerzésére se sajnálod az energiádat és az idődet, összességében háromezer forintot spóroltál is rajta.
Közben a megtakarított pénzed rossz befektetésén évi egymilliót buksz vagy a vállalkozásodban nem tudsz kellően helyt állni, mert kifáraszt a mindennapok sok apró döntési kényszere.
A jelenségnek neve is van, úgy hívják, hogy döntési fáradtság.
Azok az emberek, akiknek sok döntést kell hozniuk, észreveszik ezt és ha ügyesek, amit csak lehet, automatizálnak, hogy például ne kelljen azon gondolkodniuk, hogy milyen ruhát vegyenek fel reggel vagy elmenjenek-e aznap a konditerembe.
Sok cégvezető évek óta ugyanabban az öltözetben jár, mindenkinek feltűnt már, hogy például Mark Zuckerberg évek óta csak ugyanolyan színű pólóban és nadrágban, esetleg ugyanabban az egyfajta öltönyben látható minden nyilvános szereplésén. De Steve Jobs fekete garbóját is kevesen nem ismerték. Barack Obamának is volt összesen két különböző színű öltönye, amit váltogatott.
(Ezek a döntéshozók nem akarnak minden reggel arra egy perc energiát sem fordítani, hogy ma mit vegyenek fel és milyen póló illik ehhez a nadrághoz vagy megy-e ez a cipő és nyakkendő ehhez az öltönyhöz. Senki nem gondolja róluk, hogy azért vannak mindennap ugyanabban a szerelésben, mert nem telik nekik többre.)
A kondizásra is ki van jelölve három nap 17 és 18:30 között, így arról sem kell döntést hozni, hogy mikor sikerül beerőltetni a programok közé egy testmozgást vagy hogy ma menjek vagy ne menjek futni vagy úszni.
Bírók döntéseit is megvizsgálták. Főleg olyan emberek ügyei kerültek eléjük, akik már letöltötték a büntetésük kétharmadát és dönteni kellett, hogy idő előtt szabadulhatnak-e. (A könnyebb döntés, hogy minden marad a régiben, vagyis nem szabadul idő előtt az elítélt.) A felmérésben 1112 ügyet vizsgáltak meg, azt találták, hogy minden harmadik ember szabadulhatott idő előtt. Azonban a reggeli eseteknél még átlagosan 70% volt a szabadulási arány, késő délután már csak 10% volt az esély az idő előtti szabadulásra. Az ebédidő után megint nőtt a szabadulás aránya, majd újra csökkenni kezdett. Ez egy klasszikus példája a döntési fáradtságnak.
A döntési fáradtság nem fizikai fáradtság, az emberek nem érzik fáradtnak vagy kimerültnek magukat fizikálisan, de egyre kevésbé átgondolt döntéseket hoznak vagy igyekeznek minden döntés elől elmenekülni.
A döntési fáradtság leggyakoribb megnyilvánulása az akaraterő elgyengülése. Ha sok döntést kellett hoznod egymás után a nap során, utána már menekülsz a döntések elől és mindenre rábólintasz.
Öltönyt varratsz, új autót választasz vagy számítógép-konfigurációról kell döntened, lépésről lépésre újabb és újabb döntést hoznod a gombokról, a varrásról, a szabásról, az anyagról vagy éppen a memóriáról, háttértárról és így tovább.
A végén már mindenre rábólintasz, olyanokra is, amire semmi szükséged vagy hagyod magad rábeszélni a feleslegesen drága anyagra vagy alkatrészre, csak hogy menekülhess az újabb és újabb döntési kényszertől.
Egy kísérletben az egyik csoportnak egy telepakolt bevásárlókocsiból kellett választania valamit, de rengeteg döntést hozattak velük: gyertya legyen vagy inkább toll? Ha gyertya, akkor ilyen illatú vagy olyan illatú? Fehér póló vagy inkább a piros? És így tovább.
A kontrollcsoport ugyanannyi időt töltött a bevásárlókocsival, de nekik nem kellett döntéseket hozni, csak beszéltették őket: mikor használt utoljára gyertyát, szereti-e a fahéjillatú gyertyát, mikor vett fel utoljára piros pólót és így tovább.
Ezek után a két csoportnak jeges vízbe kellett tenni a kezét és ott tartani, amíg csak bírta. A döntési helyzetekbe kényszerített csoport átlagosan feleannyi ideig sem bírta a jeges vizet, mint a kontroll csoport. (28 és 67 másodperc.)
Hipermarketben embereket kértek meg feladatmegoldásokra. Akik a bevásárlás elején voltak, sokkal jobban teljesítettek és sokkal nehezebben adták fel, mint azok, akik már a bevásárlás vége felé jártak.
Nem véletlenül vannak a pénztárhoz kitéve a csokoládék és a cukros üdítők. Ott a legnagyobb az esélye, hogy valaki vesz egyet, akkor is, ha elhatározta, hogy nem vesz cukros édességet.
Sokan azért is szeretnek diszkontokba járni bevásárolni, mert nem kell dönteniük, hogy a 17 féle tejből, a 12 féle tejfölből és a 15 féle búza finomlisztből melyiket vegyék meg. Vajon melyik lehet a jobb? A drágább megéri a felárat vagy éppen az a rosszabb? A 450 grammos tejföl éri meg jobban vagy a 330 grammos? Egy diszkontban megveszik a tejet, a tejfölt és a lisztet, amit ott árulnak és kész. (Szintén segítség a bevásárlólista, csak azt, annyit és olyat veszel, ami a listán szerepel. Nem csak kevesebb pénzbe, de kevesebb energiába is kerül a bevásárlás.)
Minél szegényebb valaki, annál több döntést kell hoznia, hiszen neki az is döntési kényszer, ami egy jómódúnak nem: milyen drága és minőségű vécépapírt vegyen vagy milyen mosóport, ami olcsó, de azért elég jó is. Mit vegyen meg most és mit nem, mi az amire mindenképp szükség van és mi ér rá azután, hogy megjön a családi pótlék is. Belefér a húsztekercses vécépapír a havi költségvetésbe vagy vegye meg a négydarabosat, hiába drágább úgy darabja?
A sokkal több mindennapi döntési kényszer miatt ezek az emberek rosszabbul teljesítenek a munkahelyükön és egyéb versenyhelyzetben, ez pedig visszahat az anyagi életükre is.
Megfigyelték, hogy az amerikai önkéntes nyugdíjpénztáraknál minél több befektetési alapból lehet választani, annál kevesebben lépnek be. Annak ellenére, hogy így sok pénztől elesnek, amit a munkáltatójuk fizetne be helyettük.
Azt gondolnánk, minél több a választási lehetőség, annál több embert vonz valami, pedig pont az ellentéte igaz. Ha túl sok mindenből lehet választani, az emberek inkább nem döntenek. Pedig a döntés lehetősége a szabadság szinonimája a legtöbb ember számára.
Erre alakult ki az autókereskedőknél a mondás, hogy dugd el a színmintákat. Az emberek autót akarnak venni, de ha túl sok a választási lehetőség (vagy a választási kényszer) a sebváltó gombjának a bőrözésétől a kárpit színén át a kilométer hosszú extralistáig, az emberek elbizonytalanodnak és nem vásárolnak. Ha ezeket az opciókat eldugják előlük, (vagy csomagban tudják csak megvenni) sokkal könnyebben és boldogabban vásárolnak.
Minél több a választási lehetőség, annál nagyobb az esélye, hogy később megbánjuk a döntésünket. Ha csak egyfajta farmert lehet kapni, nem érzem rosszul magam, hogy azt választottam, ha tízféle van, ezen belül is mindegyik slim, regular, bő szárral és ráadásul ötféle színben, akkor rosszul érzem magam, hogy lehet, hogy nem a legjobbat választottam. Akkor egyből az én hibám lesz, hogy választhattam volna jobbat is. Ugyanez igaz a befektetési alapok, autók és minden más esetben is.
Megfigyelték, hogy áruházakban minél kevesebb fajta termékből lehet választani, annál nagyobb valószínűséggel vásárolnak belőle az emberek és később megkérdezve elégedettebbek voltak a választásukkal, mint azok, akik például sokkal több csokoládéból választhattak.
Hogyan tudod elkerülni vagy legalább csökkenteni a döntési fáradtság hatását?
Az egyik az automatizálás. Azokat a döntéseket, amit lehet automatizálni, azt tedd meg. Mint a példában: legyen kedd, csütörtök este és a szombat reggel a másfél órás testmozgás ideje.
Ha el akarsz tenni egy megfelelő összeget havonta, akkor azt tedd el a hónap elején egy összegben és ne minden egyes vásárlásról akard eldönteni, hogy akkor az most belefér-e a havi költségekbe. Ha el van téve a havi 50-100-400 ezer forint, nem kell minden egyes vásárlásodat mérlegelned. Amíg van pénz a pénztárcádban vagy a bankkártyád mögötti számlán, addig bármit megvehetsz abban a hónapban.
Ha szeretnél egészségesen étkezni, sokkal egyszerűbb néhány alapszabályt felállítanod és azokhoz ragaszkodnod, mint minden egyes alkalommal eldöntened, hogy mit és mikor egyél. Például azt a szabályt hozod, hogy nem eszel semmit, amiben hozzáadott cukor van, nem eszel este nyolc óra után és nem eszel az étkezések között feleslegesen, illetve minden nap legalább egyszer eszel zöldséget. Ha ezeknek a saját kritériumaidnak megfelel, amit enni akarsz, akkor nem mérlegelsz tovább.
Másképp fogalmazva szokásokat és rutinokat alakítasz ki, ami lehetővé teszi, hogy rengeteg apró, mindennapi döntéstől megszabadulj nap nap után.
Másik lehetőség a döntés delegálása, például a munkahelyi döntések során. Ezt minden főnöknek és tulajdonosnak meg kell vagy meg kellene tanulnia, hogy a nem nagyon fontos kérdések eldöntését bízzák másra. Ezzel szemben az átlag magyar kisvállalkozó mindig mindenről maga akar dönteni, még akkor is, ha képtelen rá.
A fontos döntéseket reggel vagy ebéd után hozd meg, kipihenten és étkezés után. Délután öt után vagy éhesen ne hozz fontos döntést, halaszd a döntést lehetőség szerint másnapra.
Csinálj egy tennivalók listát és ragaszkodj ahhoz, amint a bevásárlólistához is egy bevásárlás során. Amíg nem mentél végig a napi (fontos) tennivalókon, ne foglalkozz mással. Így az energiádat a fontos dolgok eldöntésére használod, a kevésbé fontosak ráérnek később is.
Banálisan hangzik, de pihenj. Este és hétvégén soha ne foglalkozz a munkáddal, így tudsz munkaidőben jó döntéseket hozni. Ha nem elég a heti 40 óra a munkára, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz vagy egyszerűen csak túl kapzsi vagy, ami megint csak beletartozik a valamit rosszul csinálsz kategóriába. Ha pedig alkalmazott vagy és a főnökeid miatt kellene munkaidőn kívül is a munkáddal foglalkozni, akkor pedig rossz helyen dolgozol.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Gondolom az a kiindulás, hogyha rászánsz 7 milliót mondjuk, akkor +20%-ot is hajlaandó vagy rátenni. És tényleg 🙁
“Ha nem elég a heti 40 óra a munkára, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz…”
Csak az én munkahelyemre jellemző, hogy az a rengeteg munka nem fér bele a napi 8 órába!?
A megszámlálhatatlan napi meeting és levélhegyek mellett kb. este lenne időm mindent elolvasni, elintézni. Vagy hétvégén is ezzel kellene foglalkoznom, hogy hétfőn “tiszta lappal” induljak. De már nem akarom. Vagyis sokszor ellenállok.
De ettől függetlenül nem gondolom, hogy a munkavállaló tehet a leterheltségéről…:(
Ez jó meglátás, bár a tapasztalatom az, hogy pl állami cégeknél dettó ugyanez van. Minden apró sz.rsagról a vezető dönt ezzel lelassítva vagy megakasztva a folyamatokat, föleg ha nem is ért hozzá. (Ez magával hozza, hogy alsó szinteken semmi döntés nem születik, továbbküldik felfelé, amiből sok jó nem születik)
2021-04-19 at 20:04
Nem csak.
És ez azt jelenti, hogy nem csak nálatok nem mennek normálisan a dolgok. Már persze ha nem erdész vagy, ott mehet a heti 40 óra. Szellemi munkakörben pár év múlva menj el egy erős menedzserszűrésre. És válts.
igen, vmit rosszul csinálsz. nulla bizalmad van az embereidben, akik valószínűleg érzik is ezt – ő sem motivált, hogy odategye magát, mert te úgyis belekötsz.
delegálásban az is benne van, hogy hagyod, saját hibájából tanuljon
A cikk utolsó bekezdéséig egyetértek. Igazából az utolsóval is, de mégis felmerült bennem a kérdés a munkaórákkal kapcsolatban. Tehát mondjuk heti 45-50-80 órát dolgozni egy jól fizető (de esetleg túlmunkát kívánó munkahelyen) miért lenne más, mint 30-35 órát dolgozni, egy esetleg nem jól fizető helyen? Ebben az esetben is az ember a döntési fáradtságot árazza be. Néhány óra pluszmunka és nem zavar többé az eü. papír, a fűthető szélvédő vagy a bluetooth-os mosógép kérdése. Ez nem ugyanaz? Adott esetben előre eldöntöttem, hogy ezt adom, hogy máshol ne legyen döntési fáradtság. (A te szavaiddal élve ez is egy automatizálás.)
Van (legalább) egy szakma, ahol az első évben minden ébren töltött idődben dolgozni fogsz, a másodikban mondjuk heti 55 órát, és talán a harmadik évben kezdheted el a határhúzogatást, hogy a 40 óra elég legyen. Ez a leterheltség senkit (főnököt, kollégákat, ügyfeleket) nem fog érdekelni, megoldás nem létezik rá, tulajdonképp a természetes szűrés eszköze ez a szívás. A szakmát úgy hívják, hogy PEDAGÓGUS. 🙂 Azért írom, hogy ha az olvasók között van az első két évében levő tanár vagy tanító, akkor ne bántalmazza magát még jobban azért, mert ezt Miklós ideírta (úgyis van elég baja).
Az egy csapásra bevezetett távoktatással pedig sok szempontból nullázódott a tapasztalatunk, így 2020. márciustól mindenki, a már negyven éve tanítók is, újra kezdheti számolni a két évet, amikor épp online tanít.
Cal Newport: Deep Work
calnewport.com/books/deep-work/
Nem mindegy, hogy az X-edik hülye prezentációt meg excel file-t kellene legyártanod valami marhaság miatt a főnöködnek, vagy azért túlórázol, hogy megoldj egy helyzetet, hogy ne hagyd sz.rban azokat az embereket, akikkel adott esetben sok éve dolgozol együtt, akik nem egyszer régebben ugyanúgy kihúztak téged a slamasztikából, amikor nem jött össze valami.
Ha péntek van, hétfőn éles indulása egy projektnek vagy fázisnak, amin hónapok óta feszítetten dolgozik mindenki, de valami nem megy, amiben tudsz segíteni, akkor széttárod a kezed, hogy haver, elcsesztétek, nem jól terveztetek, oldjátok meg? Nem: akkor akár napi 20 órán keresztül fogod az emberek kezét, validálsz, döntesz, másik megoldást találsz és valahogy kész lesz, sikerül. Olyan nincs, hogy nem. A másik ember számíthat rád, ahogy te is számíthatsz rá legközelebb. Persze ha folyamatosan ez megy, megviselhet.
Ha el kell magyaráznod tényleg minden egyes alkalommal, hogy mit, miért és hogyan kellene megcsinálni, akkor vagy az adott személy nem ért a dologhoz, ergo rosszul választottad ki az adott feladatra az alkalmazottat vagy képtelen vagy elfogadni, hogy másképp is el lehet végezni ugyanolyan jól a munkát, nem csak a te módszereddel, ezért végső soron senkit se hagysz dolgozni. Szóval ja, valamit rosszul csinálsz.
Nekem a megtakarítás is döntési fáradtságot hoz. Pl. ha indexbe teszem is, érdemes ilyen magas árfolyamon vásárolni, vagy rössz döntés? És hiába automatizálnám, hogy automatikusan menjen pénz indexbe, akkor is bennem van, hogy jó döntés-e.
Ez kicsit úgy hangzik mint a Mucsi videók, kiabál mindenkivel mert nem jó amit csinálnak, utána persze ő sem tudja/tudná jobban.
1. Benyomom a gombot és megiszom ahogy kijött minden nélkül.
2. Komplett stratégiai tervezés útján fél óra alatt megszületik a végeredmény:
Döntési szempontok:
(Csak olyat írok ami megtörtént és jelenleg is opció lehet otthon)
– Kapszulás, vagy instant
– Édesítés: semmi, cukor, méz
– Tej: Kell, nem kell, mennyi kell, hideg, meleg, habosítva, simán, először a tej és után a kávé, fordítva? Ha meleg kávéval melegítem vagy előtte? Instantnál a tejbe teszem a kávét, vagy előtte forralom vízzel?
Szóval igen. Az élet nehéz. 😀 A rutin segít, de cserébe elveszi a lehetőséget az élet szépségeitől, ha minden reggel ugyan azt a fekete löttyöt öntöd magadba. De most már legalább tudom, hogy nagy döntést csak reggel fogok innentől hozni!
Köszi!
Ki az, aki előre tudja, hogy egy befektetés jó lesz-e vagy nem? Persze, a nyilvánvaló hülyeségeket (UL biztosítás, MLM, stb.) leszámítva.
Tapasztaltam már, hogy akár vezetők, akár beosztottak között vannak néhányan, akik “élet nélküliek”. Magyarán nincs se gyereke, se párja, se hobbija és érdeklődési köre sem. Emiatt nekik kínszenvedés otthon a 4 fal között nézni ki a fejükből (van amelyikük ezt ki is mondja), ezért a munkahelyükről nem szívesen mennek haza a munkaidő végén.
Ha egy ilyen ember vezető és mellé kretén is, akkor elvárja, hogy a beosztottnak se essen ki a kezéből a toll. Ha meg beosztottból van néhány ilyen, akkor a többiek közül is többen elfogadják, hogy kicsit tovább bent maradnak, nehogy megszólják őket.
Külön vicces, mikor ezek az emberek arról beszélgetnek büszkén, hogy melyiküknek maradt bent több szabadsága, vagy mennyi túlórát gyűjtött negyedév alatt. Nem tudom ez mennyire általános, de én 5 részlegen voltam és abból 4 helyen voltak “élet nélküliek” vezető és beosztott is.
2021-04-19 at 22:53
Az elején sokkal több macera. De senkinek nem jó, ha állandóan ellenőrzés van. Ha jól elmondtad 2-3 alkalommal, és VELE javíttatod ki, hogy tényleg megértse, netalán az általa végzett részt részt el tudja helyezni a folyamatban, és nem kretén, akkor jól meg fogja csinálni. Jöhet a következő folyamatrész betenulása.
És örülni fog, hogy nem cseszegeted (ha nem kretén), és kétszer is meggondolja, hogy elmenjen egy olyan főnök alá, aki megmondja mikor neki, mikor kell kihegyezni a ceruzát.
Amúgy persze munkakör és habitus kérdése.
+ A felvételnél olyat kell választani, aki nem kretén, és össze tugja kötni, hogy ha feldobja a főzeléket a feje fölé, azt a gravitáció rá fogja dobni. Azért lehet találni ilyet.
Amúgy pont tegnap jött szembe ez a videó youtube.com/watch?v=BC8PQPvQS-o
Valószínűleg benned van a hiba. Tipikusan a mikromenedzsment problémája, mikor nem akarsz kiengedni a kezeid közül dolgokat, mert kontrollt akarsz gyakorolni, nem bízva másokban, mert azok nem a te alaposságoddal végeznék el a munkát. Nem, soha nem fogja senki a te alaposságoddal elvégezni, lehet hogy más szempontból persze alaposabb, de ami neked fontos, abban pontosan úgy soha senki nem lesz alapos. El kell ezt tudni engedni.
Amikor ezt havonta vagy hetente elvárnák, azt kizsákmányolásnak hívják, a te oldaladról meg butaságnak.
Hol a buktató, mit nem látok?
Igen, vannak élethelyzetek, amikor muszáj, de a cikk nem is állítja hogy ha egyszer is 41 órát tolsz akkor már el van cseszve az életed. Ha projekt van bent marad az ember, ha kezdő vállalkozó akkor 2 éven keresztül heti 7 napot, napi 14 órát is tolhatja akár, illetve vannak speciális munkahelyek, ahol menni kell és nincs rinya.
Ettől még igaz, hogy egy kiegyensúlyozott élethez nem kell 40 órát dolgozni.
(az megint egy tök más sztori, ha valakinek a munkája a hobbija – egy kutyaiskolai oktatóra nem nézne sztem senki furán hogy miért van a kutyák között heti 70 órát, ahogy egy búvároktató is jól ellehet egész nap a karib-tengeren)
En is vegiggondoltam az ingyenhitelt.
1. Nem etikus (tudom h Mo olyan, amilyen, de na, ha nem szorulsz ra, akkor nem szorulsz ra).
2. A hitel csak bizonyos tevekenysegi korokre elerheto, es ha jol tudom celhoz kotott (nem tudom h ez ellenorizheto e).
(Termeszetesen ha ez valos segitseg, akkor hajra).
Ha érezzük a döntési fáradtságot, az több pozitív dolgot jelent. Azt is jelenti többek között, hogy van, amiből választani, megtehetjük, hogy választunk, és azt is jelenti, hogy (viszonylag) van időnk választani.
Zárójelben megjegyzem azt is, hogy minél idősebbek vagyunk, annál hamarabb döntünk, mivel megvan a rutin, és az igények sem nagyon változnak egy idő után.
Összességében szerintem a megoldást viszonylag egyszerű megfogalmazni. Ha unod a döntési fáradtságot, kialakítasz rutinokat az életedben. Ha meg egyedi és innovatív akarsz lenni, megtanulod kezelni a döntési fáradtságot.
ha a projekt utolsó hétvégéjén napi 20 óra a munka a “csapatnak”, akkor ott nagyon súlyos tervezési és szervezési problémák vannak: konkrétan hozzánemértő a vezető.
Jellemzően a “ha 1 nő 9 hónap alatt képes szülni egy gyereket, akkor 9 nő 1 hónap alatt képes ugyanerre” erőforráselosztás alkalmazása áll a háttérben. Szerintem. Lehet más is, de az biztos, hogy súlyos hiba.
A 20. órában alkalmazott megoldások hibásak, a döntések pedig a jövőbeli katasztrófát tartalmazzák.
Amúgy katasztrófa esetén, nagyon ritkán, talán ha évente max 2szer, lehet 16 órás műszak. Nem 20, a 16 is már határeset. Ha nem favágásról van szó.
Szerintem a legfontosabb, hogy egy kisgyerek mellett folyamatos, tudatos, aktív jelenlét szükséges és folyamatos, felelős mérlegelés.
Én például hagyom a gyereket játszani a ledugaszolt konnektorral, amitől a feleségemet kiveri a hideg veríték. Úgyis érdekelni fogja és amíg nem jön rá, hogyan kell a ledugaszolást kijátszani és nem egy csavarhúzót akar beledugni, nem lehet baj. De például a nagyobbik fiam már rájött hogy a ledugaszolás hogy működik, ezért neki innentől fogva tiltom a konnektorral való játékot, de ő már egyébként is a porszívó dugóját akarja leginkább beledugni ahogy tőlünk látja és vele már jobban meg is lehet beszélni.
Amíg ott vagyok mellette és fogom a kezét addig felállhat az asztal tetejére is, mert én kezelem a helyzetet. Ha nem tudok rá odafigyelni, akkor mindent elteszek a közeléből, hogy ne sodorhassa magát veszélybe.
* Kevés az ember, túlvállalta magát a cég
* Rosszul van szervezve a munka
Amennyiben a céggel más gond nincs és a vezetés sem kapcsol időben, a lelkiismeretes munkavállalók akár évekig is tudnak tolni egy ilyen céget, aminek az eredménye az, hogy a felsővezetés nem érzékeli a hibát, egyre több és több projectet vállal be, egyre nagyobb lesz a nyomás és a terhelés, végül elkezdenek a kollégák elmenni.
Szóval szerintem ha tetszik a cég és jó a vezetőséggel a kapcsolatod, jelezd, hogy te napi nyolc órát dolgozol, utána kiesik a kezedből a munka, a többi az ő gondjuk. Ha nem tetszik, dolgozz nyugodtan amennyit akarsz, de nem lesz hosszútávú a munkahely.
Hírhedt például az Amazon kizsákmányoló szervezeti kultúrája, a befektetési bankok elviselhetetlen légköre, de a VW autógyár emissziós botránya is remek példa egy torz vállalati környezetre.
És vajon milyen a vállalati kultúra egy átlagos magyar kis- vagy középvállalatnál? A hírekbe aligha fog bekerülni, mégis ez érint a legtöbbeket itt, és – az egyén felelőssége mellett, hogy mennyire jól képviselni a saját érdekeit – ennek van a legnagyobb jelentősége abban, hogy heti 40 órába belefér-e és hogyan érzi magát a munkahelyén.
Na épp ez az, hogy ezt a döntést én is lefuttattam a fejemben a konkrét kérdésre, és kb. ugyanarra a válaszra is jutottam amúgy mint te. Viszont pont az fáraszt, hogy egy nap meg kell hoznom egy tucat ilyen döntést, és mindegyiket ilyen részletesen végigagyalom 🙂
Vállalkozás indításához milyen jó könyvet tudtok ajánlani, amiben benne vannak az alapok, ad egy átfogó képet arról, hogyan kell vállakozást indítani és mire kell figyelni mondjuk az első pár évben? Energetikai vállalkozásról lenne szó, egyelőre a tervezés és gondolkodás fázisában, abszolút vállalkozói tapasztalat nélkül.
Nem olyan könyvet keresek, hogy a milliomosok öt szokása meg vállalkozz boldogan meg négy órás munkahét, hanem amiben konkrét információ van.
Kerestem ilyesmit de csak a fenti bullshit témájú könyvek vannak.
Ha nincs ilyen könyv egyáltalán, hanem egyedileg kell összevadászni mindig az infókat, akkor az is segítség a továbblépéshez.
Másik eset: amikor a kollégák a túlórán versenyeznek, közben napközben a pletykával, cigizéssel, 1,5 órás ebédszünettel, facebookkal, stb megy el az idejük. De azért büszkék a túlórájukra.
Volt olyan főnököm, aki azt mondta, ha munka közben hírolvasáson kapja magát és nem a munkával foglalkozik, akkor hazamegy, mert híreket otthon is tud olvasni. (igen, ő megtehette, mert home officeban is hatékony volt, de a hozzáállása tetszett)
Ha 30 év felett még mindig azt gondolja valaki, hogy bent kell éjszakázni, hétvégéznie, akkor nem biztos hogy csak a munkahelye a rossz, hanem például a házassága, párkapcsolata, ahová nem akar időben hazamenni.
Ennél már csak az jobb, amikor megkérdez, te válaszolsz/javasolsz, aztán tutira nem azt választja – tízből tízszer. Aztán ha a 10-20-50. ilyen után azt mondod, hogy “nem mindegy? úgyse azt választod amit én javaslok”, akkor meg van sértődve, hogy hogy lehetsz ilyen bunkó…